adozona.hu
AVI 2015.5.45
AVI 2015.5.45
A garanciavállaló nem vesz részt a vámigazgatási eljárás minden mozzanatában (2454/1993. EGK rendelet 455a. cikk)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A I. C. tulajdonát képező tehergépjármű 2010. május 30-án belépésre jelentkezett a t.-i határkirendeltségen. A gépkocsivezető bemutatta a TIR Egyezmény szerinti árutovábbításhoz szükséges TIR okmányt. A határkirendeltség bejegyezte az árutovábbítás céljaként a lengyelországi W. vámhivatalt. Miután a rendeltetési vámhivataltól a szállítmány nyilvántartásba vételéről szóló értesítés nem érkezett meg, ezért a NAV Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága a nem közösségi vámáru vámjogi sorsának tisz...
AVI 2015.5.45 A garanciavállaló nem vesz részt a vámigazgatási eljárás minden mozzanatában (2454/1993. EGK rendelet 455a. cikk)
A I. C. tulajdonát képező tehergépjármű 2010. május 30-án belépésre jelentkezett a t.-i határkirendeltségen. A gépkocsivezető bemutatta a TIR Egyezmény szerinti árutovábbításhoz szükséges TIR okmányt. A határkirendeltség bejegyezte az árutovábbítás céljaként a lengyelországi W. vámhivatalt. Miután a rendeltetési vámhivataltól a szállítmány nyilvántartásba vételéről szóló értesítés nem érkezett meg, ezért a NAV Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága a nem közösségi vámáru vámjogi sorsának tisztázása érdekében megkereste a garanciavállaló felperest és a TIR igazolvány birtokosát a szállítmány vámjogi helyzetének tisztázása érdekében. Az eljárás nem vezetett eredményre, ezért a Vámhivatal 2010. június 7-én elektronikus keresési eljárást kezdeményezett a rendeltetési vámhivatalnál. Ez az eljárás szintén eredmény nélkül zárult.Ezt követően a vámhatóság a felperest garancia érvényesítése címen 226 553 forint vám és 927 998 forint általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezést nyújtott be a kötelezettséget megállapító határozat ellen, egyúttal okiratokkal igazolta, hogy a vámárut a Lengyel Köztársaságban a területileg illetékes Vámhivatal vámkezelte, amely után a kötelezett 2010. augusztus 19-én megállapított 13 415 PLN vámtartozását megfizette. Az elsőfokú vámhatóság vámkötelezettséget és áfafizetési kötelezettséget megállapító határozatát visszavonta, majd NAV DKM VPI Határkirendeltség határozatával a felperest 20 000 forint vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyet az alperes elutasított és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a jogerős közigazgatási határozat ellen kérve annak hatályon kívül helyezését. Keresetében előadta, hogy vele szemben csak az Egyezményben megfogalmazott kötelezettségek kérhetők számon, illetőleg intézkedések a TIR Egyezményben foglalt intézkedések foganatosíthatók.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az áruk nemzetközi fuvarozására vonatkozó Genfben 1997. november 14-én kötött Nemzetközi Egyezmény és módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló 2003. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: TIR Egyezmény) 8. cikk 1. pontja szerint a garanciavállaló egyesület kötelezettséget vállal, hogy megfizeti azokat a követeléseket, esetlegesen késedelmi kamatokkal növelt behozatali vagy kiviteli vámokat és illetékeket, amelyeket azon ország törvényei és vám előírásai szerint ahogy a TIR eljárással kapcsolatos szabálytalanságot meg állapítják. Az Egyezmény szerint a garantőr a fent felsorolt kötelezettségek teljesítésére, illetőleg megfizetésére együttesen és egyetemlegesen felelős. A bíróság hivatkozott továbbá a TIR Egyezmény 11. cikkének 2. pontjára, amely részletezi a 8. § (1) bekezdésben hivatkozott összegek megfizetésére irányuló követelés legkorábban attól az időponttól számított három hónap elteltével kell a garanciavállaló egyesülethez benyújtani, amikor az egyesületet értesítették arról, hogy a TIR eljárást nem mentesítették vagy a TIR eljárás befejezése szabálytalan vagy család módon szerezték meg befejezést igazoló okmányokat.
Hivatkozott az elsőfokú bíróság a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról rendelkező 2454/1993/EGK rendelet 455a. cikke (5) bekezdésére, amely a TIR igazolvány jogosítottjának kötelezettségét állapítja meg a vámeljárás befejezésének igazolására. Hivatkozott továbbá az elsőfokú ítélet a TIR Egyezmény 11. cikk (1) bekezdésére, amely szerint a garanciát vállaló egyesületet is felszólítják a TIR művelet befejezésének igazolására. A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 61/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a vámjogszabályokban meghatározott vámfelügyeletre és vámeljárásra vonatkozó szabályok megsértése esetén az eljáró szerv vámigazgatási bírságot szab ki.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek nem volt olyan kötelezettsége, amely a TIR Egyezmény alapján és a fent hivatkozott rendelkezések szerint vámigazgatási bírság kiszabását tette volna lehetővé.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős bírósági ítélet ellen. Az alperes álláspontja szerint tévedett az eljáró törvényszék, amikor úgy ítélte meg, hogy a TIR Egyezmény 8. cikkének 1. pontjában meghatározott vámfizetési kötelezettség szankció. Az alperes álláspontja szerint a vám megfizetésének kötelezettsége objektív jogkövetkezmény, jogkövetkezménye annak, hogy a TIR eljárás befejeződik. A vámigazgatási eljárásban kivetett bírság ezzel szemben szankció, amelyet az eljáró szerv akkor alkalmaz, ha a vámeljárásban résztvevő fél bármely jogszabályon alapuló jogszabályi kötelezettségének nem tesznek eleget. Helytelen tehát a törvényszéknek az a következtetése, hogy a TIR eljárásban garantőre részére vámigazgatási bírság nem állapítható meg.
Az alperesi álláspont szerint az eljáró bíróságnak abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy a TIR Egyezmény 4055a. cikk (5) bekezdése szerint az eljáró szerv felszólíthatja-e a TIR eljárás garantőrét a TIR eljárás befejezésének igazolására, illetve, ha az igazolási kötelezettségének nem tesz eleget alkalmazható-e vele szemben vámigazgatási bírság.
Az alperes álláspontja szerint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 61/A. § (1) bekezdésében meghatározott vámigazgatási bírság kiszabásának indokoltsága esetén az eljáró szervnek nincsen mérlegelési jogköre a tekintetben, hogy megállapítja-e a vámigazgatási bírságot vagy sem, a jogszabályban előírt esetekben a vámigazgatási bírságot az eljáró szervnek meg kell állapítania.
A felperes ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Előadta, hogy a TIR Egyezményen alapuló kötelezettsége a vámok és adók megfizetésére terjed ki, a garanciavállaló érdeke, hogy mindent elkövessen azért, hogy a kötelezettség vállalásából eredően ne kerüljön sor fizetési kötelezettség teljesítésére. A felperes álláspontja szerint az alperes nem megfelelő tartalommal használja a TIR igazolvány jogosítottjának fogalmát, ezt a TIR Egyezmény 1. cikk o) pontja egyértelműen meghatározza. A Nemzeti Garanciavállaló Egyesület fogalmának meghatározását a TIR Egyezmény 1. cikkének q) pontja tartalmazza. A felperes nem alanya a vámeljárásnak még akkor sem, ha a TIR igazolvány kiadására vámgarancia fedezet mellett kerül sor. Hivatkozik továbbá a felperes a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló rendelet 455/a. cikk (1)-(6) bekezdéseire, amelyek a TIR igazolvány jogosítottja számára állapítanak meg magatartási szabályokat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítélete pontosan megállapított tényállásból mindenben helyes jogszabályok értelmezésével megfelelő következtetést vont le.
Egyetért a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett azon okfejtésével, amely szerint a garantőr fizetési kötelezettsége nem minősül szankciónak. E kérdésben a Kúria nem osztja a törvényszék indokolásban kifejtett okfejtését, ez azonban az érdemi döntést és az azt megalapozó jogi okfejtést nem érinti.
Teljes mértékben egyetért a Kúria a felperes jogszabályokkal alátámasztott álláspontjával. A TIR Egyezmény 1. cikke pontosan rögzíti: "A TIR igazolvány "birtokosa": az a személy, aki számára a TIR igazolványt az egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint kiadták, és akinek az érdekében TIR igazolvánnyal vámáru-nyilatkozatot adtak, amellyel az indulási vámhivatalnál indítványozták, hogy az árukat TIR-eljárás alá vonják. A birtokos felel a közúti jármű, járműszerelvény vagy szállítótartály, valamint a rakomány és a rá vonatkozó TIR igazolvány bemutatásáért az indulási vámhivatalnál, az átmenő vámhivataloknál és a rendeltetési vámhivatalnál, valamint az egyezmény egyéb vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő betartásáért. "Garanciavállaló egyesület": az egyik Szerződő Fél vámhatóságai által felhatalmazott olyan egyesület, amely kezességet vállal a TIR-eljárást alkalmazó személyekért.
Fentiekből következik, hogy a vámkötelezett és a garanciavállaló egyesület között olyan sajátságos jogviszony jön létre, amely a vámeljárásban keletkezett és a kötelezett által határidőre meg nem fizetett adók és vámok megfizetésére vállalt kötelezettséget tartalmazza. E fizetési kötelezettség megfizetésének határidejét taglalja az EK rendelet 455/a. §-a több hónap teljesítési határidőt biztosítva a garanciavállalónak kötelezettsége teljesítésére.
A fentiekből következik, hogy a garanciavállaló nem vesz részt a vámigazgatási eljárás minden mozzanatában, részvételére a garanciavállalás következtében csak és kizárólag akkor kerül sor, ha vámigazgatási eljárás kötelezettje fizetési kötelezettségét nem teljesíti.
Jelen nem vitatott tényállás szerint a vámigazgatási eljárásban az ügyfél vám és egyéb fizetési kötelezettségét teljesítette, így a garanciavállaló részvételére nem volt szükség, ezért vele szemben a vámigazgatási bírság kiszabásának sem volt helye.
(Kúria, Kfv. I. 35.617/2012/4.)