adozona.hu
BH+ 2015.7.308
BH+ 2015.7.308
I. A felmentett felszámolót követően kirendelt felszámolónak is kötelezettsége az adós iratanyagának felkutatása. A csak a saját működése alatt történtek kimutatásával készített zárómérleg jóváhagyását meg kell tagadni, amennyiben a felszámoló nem igazolja, hogy a kellő gondosság mellett sem volt lehetőség az iratok beszerzésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. §, 52. § (1) és (3) bek.; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. §]. II. AZ újként kirendelt felszámoló csak a saját tevékenysége alapján járó díjra
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós által 2003. szeptember 8. napján benyújtott kérelem alapján a megyei bíróság az adós társaság felszámolását 2003. szeptember 24. napján jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, felszámolóként az M. Kft.-t jelölte ki.
A felszámoló 2004. szeptember 30-ai fordulónappal elkészítette az első közbenső mérleget, amelyet a bíróság 275. sorszám alatti végzésével jóváhagyott. Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős végzés a felszámoló díját 5 630 551 Ft öss...
BH+ 2015.7.308 I. A felmentett felszámolót követően kirendelt felszámolónak is kötelezettsége az adós iratanyagának felkutatása. A csak a saját működése alatt történtek kimutatásával készített zárómérleg jóváhagyását meg kell tagadni, amennyiben a felszámoló nem igazolja, hogy a kellő gondosság mellett sem volt lehetőség az iratok beszerzésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. §, 52. § (1) és (3) bek.; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. §].
II. AZ újként kirendelt felszámoló csak a saját tevékenysége alapján járó díjra jogosult [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 59. § (1) bek.].
Az adós által 2003. szeptember 8. napján benyújtott kérelem alapján a megyei bíróság az adós társaság felszámolását 2003. szeptember 24. napján jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, felszámolóként az M. Kft.-t jelölte ki.A felszámoló 2004. szeptember 30-ai fordulónappal elkészítette az első közbenső mérleget, amelyet a bíróság 275. sorszám alatti végzésével jóváhagyott. Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős végzés a felszámoló díját 5 630 551 Ft összegben állapította meg, rendelkezett annak kiegyenlítéséről. A bíróság jóváhagyta az adós részleges vagyonfelosztási javaslatát, melyet a felszámoló teljesített.
A felszámoló az I. számú közbenső mérleg készítését követően értékesítette az adós vagyontárgyait, 2008. december 31-ei fordulónappal ismételten közbenső mérleget készített. A közbenső mérleg szerinti elszámolás alapján, 2004. október 1-jétől 2008. december 31. napjáig 390 787 096 Ft bevételt ért el, kiadásként pedig 302 154 240 Ft-ot számolt el azzal, hogy abból 26 370 000 Ft-ot hitelezői igény kiegyenlítésére, 275 784 240 Ft-ot a felszámolás alatti költségek kiegyenlítésére fordított.
Az első- és másodfokú bíróság a közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta, arra tekintettel, hogy a felszámoló nem pontosította a kiegyenlített felszámolási költségek körét, arra vonatkozóan csak általános tájékoztatást adott. A másodfokú bíróság végzése 2009. november 3. napján kelt.
Miután a kirendelt felszámoló nem készítette el évente a közbenső mérleget, és ezzel súlyos jogszabálysértést valósított meg, a bíróság 405. sorszám alatti végzésével az M. Kft. felszámolót tisztségéből felmentette, elektronikus kijelölés útján a P. Kft.-t kijelölte, végzését előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Kötelezte a felmentett felszámolót az adós iratanyagának új felszámoló részére történő átadására, a szerződésekről történő tételes kimutatás elkészítésére, valamint a folyamatban levő eljárásokról és értékesítésről a tájékoztatás megadására. Kötelezte továbbá a felmentett felszámolót közbenső mérleg készítésére, valamint arra, hogy nyilatkozzon, a mérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad.
A felmentett felszámoló arra hivatkozással nem tett eleget az iratátadási és mérlegkészítési kötelezettségének, hogy tőle a VPOP Pénzügyi Nyomozó Hatóság, az ellene a NAV Csongrád Megyei Kirendeltsége által tett feljelentés alapján indult büntetőeljárásban az iratokat lefoglalta.
Az ítélőtábla a felszámoló felmentését tartalmazó elsőfokú végzést részben megváltoztatta, az új felszámoló kijelölésével és a végzés előzetes végrehajthatóságával kapcsolatos rendelkezéseket mellőzte. A felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria, mint felülvizsgálati bíróság az ítélőtábla jogerős végzését hatályában fenntartotta.
Az újonnan kirendelt felszámoló, a P. Kft. 2011. június 14. napjától kezdte meg a tevékenységét. A bíróság az új felszámolót is több alkalommal felhívta a zárómérleg benyújtására vonatkozó kötelezettsége teljesítésére, egyben felhívta, amennyiben zárómérleg nem készíthető el, úgy készítsen közbenső mérleget.
A P. Kft. a zárómérleget és zárójelentést 2013. június 3. napján jóváhagyás végett benyújtotta. A zárójelentésben az új felszámoló bejelentette, hogy a 275. sorszám alatti végzéssel jóváhagyott közbenső mérleget tekinti a záróanyag kiindulási pontjának. Közölte, hogy 131 hitelező igényét vette nyilvántartásba, melyből 23 hitelező címe ismeretlen, ezért az ő esetükben hirdetményi kézbesítést kért. Közölte, hogy a felmentett felszámoló a vagyonértékesítést már lefolytatta, részére csak pénzeszköz került átadásra. A korábban ügyvédi letétben tartott összeget bankszámlára helyezte el, melyből az adós kamatbevételre tett szert. Az adós a zárómérleg benyújtásakor élő bankszámlával az O. Banknál rendelkezik, ahol a munkavállalók munkáltatói kölcsönnének törlesztőrészletei kerültek elhelyezésre.
A felszámoló az adós felosztható vagyonát 2 058 943 Ft összegű követelésben és az O. Banknál vezetett bankszámlán levő 204 433 Ft egyenleg összegében határozta meg. Az új felszámoló felszámolói díj megállapítása iránti igényét is előterjesztette. Kérte, hogy azt a bíróság részben az eljárásban elért 277 653 000 Ft értékesítési és 4 389,084 Ft kamat bevétel 5%-ában határozza meg. Ebből a felszámolónak 4% + áfa, vagyis 11 106 120 Ft + áfa, bruttó 14 104 772 Ft továbbá a kamatbevételből 222 965 forint összeg állapítható meg. A felszámolót így összesen 14 327 737 Ft felszámolói díj illeti meg. A díj 1%-át 2 820 420 Ft-ot a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára kérte átutalni.
A záróanyagra a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága és a G. Zrt. tett kifogást. A felszámoló 453. sorszámú beadványában bejelentette, hogy a G. Zrt. észrevételét elfogadta és a 4 170 152 Ft összegű "a" kategóriás, valamint az 1 663 642 Ft "g" kategóriás hitelezői igényét nyilvántartásba vette azzal, hogy annak kiegyenlítésére nem áll rendelkezésre fedezet.
A NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága kifogásolta, hogy a felszámoló a zárómérleg kiindulási pontjaként a jogerősen jóváhagyott közbenső mérleg adatait veszi át, ezáltal megfosztja a hitelezőket attól, hogy a teljes eljárásra vonatkozóan átfogó képet kaphassanak. Sérelmezte, hogy a felszámoló nem mutatta ki a vagyonértékesítés, valamint a termelés folytatásával befolyt pénzösszegeket és az eljárás alatti kifizetéseket. Mivel a felszámolás időszaka egy üzleti évnek minősül, függetlenül annak időtartamától, ezért álláspontja szerint a teljes időszak bemutatása a felszámolási zárómérlegben kötelező. Álláspontja szerint az új felszámoló a teljes időszak után járó felszámolói díjra nem jogosult, csak saját díját érvényesítheti.
Az elsőfokú bíróság a zárómérleg jóváhagyását megtagadta, mert a felszámoló által becsatolt zárómérleg csak a bíróság által jogerősen jóváhagyott és a zárómérleg elkészítése közötti időszakra vonatkozó gazdasági eseményeket tartalmazta, így az nem felel meg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 52. § (1) bekezdése, valamint a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet szabályainak. Kifejtette, hogy a második felszámolót kizárólag az általa elért bevételek után illeti meg díj, melyből a kamatból származó bevétel után a bírói gyakorlat alapján felszámolói díj nem számolható el. Nem fogadta el a felszámoló hivatkozását a hitelezők címe felkutatásának sikertelenségére, utalva arra, hogy a felszámoló azokat a közhiteles nyilvántartásból beszerezheti.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló a zárómérlegben a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (6) bekezdése alapján a nyitómérleg időpontjától eltelt teljes időszakot köteles bemutatni. Utalt azonban arra, hogy amennyiben ennek elkészítéséhez szükséges okiratok, dokumentumok, nyilvántartások, illetve analitikák nem állnak a felszámoló rendelkezésére, akkor ilyen tartalmú kötelezettség teljesítését a felszámolótól nem lehet elvárni.
Kifejtette a jogerős határozat, hogy a jóváhagyott közbenső felszámolási mérleg szerint a vagyonértékesítés már az első mérlegidőszakban megtörtént, így arról a hitelezők tudomást szerezhettek, ezen adatok ismételt feltüntetésének hiánya nem csorbítja a hitelezők érdekét. Erre figyelemmel, amennyiben a felszámolónak továbbra sem állnak rendelkezésre a korábbi felszámoló által visszatartott, illetve át nem adott iratok, úgy az általa hozzáférhető és a tőle elvárható gondos eljárás mellett beszerezhető adatokra támaszkodva kell elkészítenie az adós felszámolási zárómérlegét és annak mellékleteit.
A felszámolói díj kapcsán rögzítette a jogerős határozat, hogy a felmentés időpontjáig a felmentett felszámoló részére járó díj megfizetésére a felmentett felszámoló is igényt tarthat azzal, hogy amennyiben jogszabálysértő intézkedéssel vagy mulasztással kárt okozott, a Cstv. 54. §-a alapján külön polgári perben kártérítési igényt lehet vele szemben érvényesíteni. Kifejtette, az a tény, hogy a korábban felmentett felszámoló a díját nem érvényesítette, és a bíróság sem hozott e tárgyban döntést, nem eredményezheti azt, hogy az új felszámoló a nem érvényesített felszámolói díj érvényesítésére jogosult lenne. A felmentett felszámoló és az új felszámoló közötti megállapodás, vagy más bírósági ítélet hiányában az új felszámoló nem érvényesítheti a felszámoló díj igényét, és nem tartozik helytállással a felmentett felszámoló felé e vonatkozásban. A felszámoló a kamatbevétel után járó felszámolói díj követelés vonatkozásában kérelmétől elállt, ezért a másodfokú bíróságnak e tárgyban döntenie nem kellett.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló a tőle elvárható gondossággal járt el a hitelezők idézési címének felkutatása körében. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A jogerős döntés ellen a felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére kiterjedően helyezze hatályon kívül és a felszámoló által benyújtott zárójelentést, zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot hagyja jóvá, a felszámoló díját a Cstv. 59. § alapján állapítsa meg. Másodlagosan kérte a Kúriát, hogy a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa.
Álláspontja szerint a jogerős határozat a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §-ába, 206. § (1) bekezdésébe, és a Pp. 253. §-ába ütközik, továbbá sérti a Cstv. 56. § (1) bekezdését. A felszámolói díj körében állította, hogy az arra vonatkozó rendelkezés a Cstv. 51. § (5) bekezdés és 60. § (1) bekezdésébe ütközik.
A másodfokú határozat indokolása elfogadta a felszámoló fellebbezésben írt azon hivatkozását, hogy a felszámolás időtartamára vonatkozó teljes időszakot nem, csak a jogerős közbenső mérleg és zárómérleg között eltelt időszakot tudja bemutatni, valamint rögzítette azt is, hogy a felszámoló a hitelezők címének felkutatása során a jogszabályi kötelezettségének eleget tett. Ennek ellenére az ítélőtábla a fellebbezését alaptalannak ítélte és az elsőfokú végzést helybenhagyta. Állította, hogy a jogerős határozat rendelkező része és indokolása ellentmondásban áll, ezért a határozat sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdését.
Utalt arra is, hogy mindezek miatt a jogerős határozat sérti a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is, mert a másodfokú bíróság csak akkor hagyhatja helyben az elsőfokú bíróság végzését, ha az érdemben helyes, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság határozatát egészben vagy részben megváltoztatja. Az ítélőtábla a végzés indokolásában az elsőfokú bíróság indokaival ellentétes jogi álláspontot képviselt mind a zárójelentés által átfogott időszakra, mind pedig a hitelezők címének bejelentésével kapcsolatban, ennek ellenére az elsőfokú végzést helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős határozat sérti a Cstv. 56. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mert a benyújtott záródokumentációra két hitelező is kifogást terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a záróanyag elutasítására vonatkozó végzését a NAV, mint hitelező által benyújtott kifogásra alapította, azonban az ügyben személyes meghallgatás kitűzését elmulasztotta és a kifogások felől külön nem döntött.
Az álláspontja szerint felszámolói díj körében a jogerős döntésben kifejtettek sértik a Cstv. 51. § (1)-(5) bekezdését és a Cstv. 60. § (1) bekezdését is. A BH 2013.311 számú eseti döntésben a Kúria kifejtette, ha a felszámolónak a tisztsége megszűnik az eljárás végén, vagy akár az eljárás közben is, az addig elvégzett munkája alapján a díjazásra igényt tarthat, akár csökkentett mértékben is. Így a felmentett felszámolónak nem hitelezői igénye keletkezik az adóssal szemben, hanem a felmentéséig végzett szakértői tevékenysége alapján díjigénye, amelyet a bíróságnak kell megállapítania és az adósnak kell viselnie. A jogerős döntés indokaival szemben a felszámoló ugyanakkor előadta, hogy a záróanyagában a felmentett felszámoló díjigényét kívánta érvényesíteni, arra tekintettel, hogy a felmentett felszámoló az új felszámoló felé a díjigényét jelezte. A záróanyagban előterjesztett díjigény tehát mind a felmentett, mind pedig az újként kirendelt felszámoló díját tartalmazta a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján, ezért mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú határozat jogsértő.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Csongrád Megyei Adóigazgatósága felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő. Kérte, hogy a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést hatályában tartsa fenn, mert az a jogszabályoknak megfelel. Álláspontja szerint az új felszámoló az irat felkutatás körében nem tett eleget a tőle elvárható gondosságnak. A felszámolónak lehetősége volt a nyomozó hatóságnál fellelhető iratok tekintetében iratbetekintést kérni. Kifejtette, hogy a hitelezői érdekek védelme érdekében, különös tekintettel a korábban felmentett felszámolóval szembeni büntetőeljárásra, különös jelentősége van annak, hogy a hitelezők a felszámolás alatti bevételekről és kiadásokról pontos és valós tájékoztatást kapjanak. Az újonnan kijelölt felszámoló nem élt az iratbetekintés jogával, elfogadta a korábban eljárt felszámoló magyarázatát az iratok hiányára, ezért helyes a jogerős döntés.
Kifejtette, hogy a felszámoló nem tarthat igényt a korábban eljárt felszámoló díjára, azt a korábban eljárt felszámoló nem érvényesítette, a felmentő végzésben erről a bíróság nem rendelkezett.
A Kúria a tényállást az alábbiakkal egészíti ki:
Az új felszámoló 443. sorszámon a felszámolás rendes szabályai szerinti lezárására terjesztett elő zárómérleget.
Rögzítette, hogy az új felszámoló 2011. június 14. napján kezdte meg tevékenységét. A zárójelentés 2.3. sora ettől az időponttól, tehát 2011. június 14. napjától a zárómérleg elkészítéséig, tehát 2013. május 30. napjáig tartalmazza a bevételeket, az elért bevétel összegét 98 175 213 Ft összegben mutatva ki. A még rendelkezésre álló nyilvántartásba vételi díj mértéke 211 967 Ft volt.
A felszámolási eljárás költségeit a zárójelentés szintén 2011. június 14. napjától részletezi, az ettől az időponttól felmerült költségeket összesen 81 616 754 Ft-ban állapítva meg, melyből az "a" kategóriás kifizetés a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.134/2010/7. számú határozata alapján 80 378 120 Ft volt. Ezt meghaladóan ugyan rögzíti a zárójelentés, hogy az összes felszámolási költség 125 118 790 Ft, azonban ennek részletezését a zárómérleg nem tartalmazza. A felszámolás kiegyenlítetlen költségei között a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága "a" kategóriás igénye 26 353 879 Ft-ban és a Sz. Kft. szintén "a" kategóriás igénye 133 104 Ft-ban szerepelt, az összes kiegyenlítetlen költséget 25 813 305 Ft-ban állapította meg.
A felosztható vagyon mértékét, mint követelést 2 058 943 Ft-ban, az O. bankszámla egyenlegét 204 433 Ft-ban határozta meg.
A felszámoló díját 14 115 770 Ft-ban kérte megállapítani, melynek fedezeteként rendelkezésre álló 211 767 Ft nyilvántartásba vételi díjat kérte átutalni, ezt meghaladóan az adós záráskori vagyona terhére kérte azt kiegyenlíteni. Kérte, hogy a bíróság az adós felosztható követelését, valamint az O. bankszámla egyenlegét a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága "a" kategóriás hitelezői igényének részbeni kiegyenlítésére a hitelezőnek ossza fel. Közölte a felszámoló, hogy a kiegyenlítetlen és fedezetlen felszámolási költségek összege 25 813 305 Ft.
Az iratok között 400. sorszámon becsatolt, az Sz. Városi Ügyészség 1.B.6970/2008/37-I.V.Sz. számú, Dr. Sz. T., mint az M. Kft. korábban felszámolóként eljárt társaság törvényes képviselője ellen benyújtott vádiratában egyebek mellett indítványozta, hogy a városi bíróság a W. Rt. "fa" külön mellékletben elhelyezett könyvelési iratanyagának lefoglalását a Be. 155. § (1) bekezdése alapján szüntesse meg, és azt a Be. 155. § (2) bekezdése értelmében Dr. Sz. T. vádlottnak rendelje kiadni.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A felszámoló által állított eljárásjogi jogszabálysértés tekintetében a Kúria megállapította, hogy ugyan az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti eljárását a hitelezők által benyújtott kifogás körében, azonban ez az ügy érdemi elbírálására lényegi kihatással nem volt.
A Kúria a kiegészített tényállásra is tekintettel megállapította, hogy érdemben helyes a felszámolási zárómérleg jóváhagyását megtagadó jogerős végzés.
Az ügyben hatályos Cstv. 46. §-a a felszámoló alapvető feladatává teszi az adós vagyoni helyzetének felmérését. E kötelezettsége nem csak az eljárás megindításakor, hanem a felszámolás átvételekor is fennáll. A vagyoni helyzet feltárása körében a felszámolónak minden tőle elvárható intézkedést meg kell tennie az adós iratanyagának felkutatása érdekében.
A Kúria megállapítása szerint e kötelezettségének az új felszámoló, az előterjesztett záróanyagban foglaltak alapján, maradéktalanul nem tett eleget. A felszámoló az iratok hiányára vonatkozóan a felmentett felszámoló magyarázatát, annak valóságtartalma feltárása nélkül, elfogadta. Az új felszámoló gondos eljárása mellett, a bírósági iratok között 400. sorszámon elfekvő vádiratból, tudomást szerezhetett volna arról, hogy az ügyészség a lefoglalt iratok kiadását indítványozta. A felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha a vádiratban foglaltak alapján felderíti azt, hogy a lefoglalt iratok kiadásra kerültek-e a korábban eljárt felszámolónak, illetve azok hol lelhetőek fel. Erről, mint az adós törvényes képviselője tájékoztatást kérhet és kaphat. Ezt meghaladóan a büntetőügyben eljáró bíróság engedélye alapján betekinthet az iratokba, arról másolatot készíthet, illetve kérhet.
A megtekintett iratok alapján kerül az új felszámoló abba a helyzetbe, hogy a felmentett felszámoló által 2008. december 31-ei fordulónappal készített, úgynevezett II. számú közbenső mérleg adatai helyességét megállapítsa, azt a hitelezők és a bíróság végzései alapján pontosítsa, majd ennek alapján a II. számú közbenső mérlegidőszak, valamint az új felszámoló kirendeléséig tartó, a felmentett felszámoló működése időszaka alatt történtekről beszámoljon.
Megjegyzi a Kúria, hogy az így feltárt adatok indokoltságáért az újként kirendelt felszámoló felelősséget nem tud vállalni, az a felmentett felszámolót terheli. Ennek ellenére a felszámolónak, mint a bíróság által kirendelt szakértőnek mindent meg kell tennie az iratok megszerzése érdekében, kötelezettsége, hogy a történtekről beszámoljon, a számviteli feladatokról szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. §-ában, valamint a Cstv. 52. § (1), (3) bekezdésbe foglalt kötelezettségek teljesítésével új zárómérleget, illetve vagyonfelosztási javaslatot készítsen.
Az eljárás iratai alapján az állapítható meg, hogy a felmentett felszámoló az első közbenső mérleggel, a 2004. szeptember 30-ig terjedő időszakban történtekről, bíróság által jóváhagyottan elszámolt. Az ezt követő időszakról azonban - 2011. június 13-ig - semmilyen elszámolás nem történt. A Kúria megállapítása szerint téves az első és másodfokú bíróság megállapítása, hogy a felszámoló az I. számú közbenső mérlegtől kezdődően számot adott az adós gazdasági, pénzügyi helyzetéről, és ezért a zárómérleg jóváhagyásának megtagadása indokát e tényben jelölték meg. A felszámoló csak a saját működésétől kezdve, 2011. június 14. napjától készítette el pénzforgalmi jelentését és ettől az időponttól kezdődően számolt be az adós gazdasági és pénzügyi helyzetéről. A zárójelentés a felszámolás teljes időszakára vonatkozóan egyetlen adatot tartalmaz: a kiegyenlített felszámolási költségek összegét, azonban ennek levezetését és részletezését, továbbá ennek forrását nem tartalmazza.
A felszámolónak a fentiekben részletezettek szerint át kell tekintenie a rendelkezésre álló iratokat, és ennek megfelelően kell előterjesztenie a felszámolás befejezése iránti kérelmét, s ettől függően kell előterjesztenie a felszámolói díjra vonatkozó igényét a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján. A Kúria megjegyzi, hogy az új felszámoló az őt megillető felszámolói díjat csak az általa elvégzett tevékenység után követelheti.
A fenti indokolás mellett a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.425/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a P. Korlátolt Felelősségű Társaság által meghatalmazott dr. Csilléry Alexandra ügyvéd által képviselt W. Részvénytársaság "felszámolás alatt" adós ellen a Csongrád Megyei Bíróságon (jogutód Szegedi Törvényszék) 2.Fpk.06-03-000401. számon indult felszámolási eljárásban a Szegedi Ítélőtábla Fpkf.III.30.108/2014/3. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által képviselt adós 486. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 30.000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak - külön felhívásra - fizesse meg.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós által 2003. szeptember 8. napján benyújtott kérelem alapján a Csongrád Megyei Bíróság, mint a Szegedi Törvényszék jogelődje az adós társaság felszámolását 2003. szeptember 24. napján jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, felszámolóként az M. Kft.-t jelölte ki.
A felszámoló 2004. szeptember 30-ai fordulónappal elkészítette az első közbenső mérleget, amelyet a bíróság 275. sorszám alatti végzésével jóváhagyott. A Szegedi Ítélőtábla Fpkf.I.30.126/2007/2. számú, 2007. május 10. napján kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős végzés a felszámoló díját 5.630.551 Ft összegben állapította meg, rendelkezett annak kiegyenlítéséről. A bíróság jóváhagyta az adós részleges vagyonfelosztási javaslatát, melyet a felszámoló teljesített.
A felszámoló az I. számú közbenső mérleg készítését követően értékesítette az adós vagyontárgyait, 2008. december 31-ei fordulónappal ismételten közbenső mérleget készített. A közbenső mérleg szerinti elszámolás alapján, 2004. október 1-től 2008. december 31. napjáig 390.787.096 Ft bevételt ért el, ugyanakkor kiadásként 302.154.240 Ft-ot számolt el azzal, hogy abból 26.370.000 Ft-ot hitelezői igény kiegyenlítésére, 275.784.240 Ft-ot a felszámolás alatti költségek kiegyenlítésére fordított.
Az első- és másodfokú bíróság a közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta, arra tekintettel, hogy a felszámoló nem pontosította a kiegyenlített felszámolási költségek körét, arra vonatkozóan csak általános tájékoztatást adott. A másodfokú bíróság végzése 2009. november 3. napján kelt.
Mivel a kirendelt felszámoló nem készítette el évente a közbenső mérleget, és ezzel súlyos jogszabálysértést valósított meg, a bíróság 405. sorszám alatti végzésével az M. Kft. felszámolót tisztségéből felmentette, elektronikus kijelölés útján a P. Kft.-t kijelölte, végzését előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Kötelezte a felmentett felszámolót az adós iratanyagának új felszámoló részére történő átadására, a szerződésekről történő tételes kimutatás elkészítésére, valamint a folyamatban levő eljárásokról és értékesítésről a tájékoztatás megadására. Kötelezte továbbá a felmentett felszámolót közbenső mérleg készítésére, valamint arra, hogy nyilatkozzon, a mérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad.
A felmentett felszámoló arra hivatkozással nem tett eleget az iratátadási és mérlegkészítési kötelezettségének, hogy tőle a VPOP Pénzügyi Nyomozó Hatóság, az ellene a NAV Csongrád Megyei Kirendeltsége által tett feljelentés alapján indult büntetőeljárásban az iratokat lefoglalta.
A Szegedi Ítélőtábla a felszámoló felmentését tartalmazó elsőfokú végzést részben megváltoztatta, az új felszámoló kijelölésével és a végzés előzetes végrehajthatóságával kapcsolatos rendelkezéseket mellőzte. A felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Szegedi Ítélőtábla 30.296/2011/2. számú jogerős végzését hatályában fenntartotta.
Az újonnan kirendelt felszámoló, a P. Kft. 2011. június 14. napjától kezdte meg a tevékenységét. A bíróság az új felszámolót is több alkalommal felhívta a zárómérleg benyújtására vonatkozó kötelezettsége teljesítésére, egyben felhívta, amennyiben zárómérleg nem készíthető el, úgy készítsen közbenső mérleget.
A P. Kft. a zárómérleget és zárójelentést 2013. június 3. napján jóváhagyás végett benyújtotta. A zárójelentésben az új felszámoló bejelentette, hogy a 275. sorszám alatti végzéssel jóváhagyott közbenső mérleget tekinti a záróanyag kiindulási pontjának. Közölte, hogy 131 hitelező igényét vette nyilvántartásba, melyből 23 hitelező címe ismeretlen, ezért az ő esetükben hirdetményi kézbesítést kért. Közölte, hogy a felmentett felszámoló a vagyonértékesítést már lefolytatta, részére csak pénzeszköz került átadásra. A korábban ügyvédi letétben tartott összeget bankszámlára helyezte el, melyből az adós kamatbevételre tett szert. Az adós a zárómérleg benyújtásakor élő bankszámlával az O. Banknál rendelkezik, ahol a munkavállalók munkáltatói kölcsönnének törlesztőrészletei kerültek elhelyezésre.
A felszámoló az adós felosztható vagyonát 2.058.943 Ft összegű követelésben és az O. Banknál vezetett bankszámlán levő 204.433 Ft egyenleg összegében határozta meg. Az új felszámoló felszámolói díj megállapítása iránti igényét is előterjesztette. Kérte, hogy azt a bíróság részben az eljárásban elért 277.653.000 Ft értékesítési és 4.389,084 Ft kamat bevétel 5%-ában határozza meg. Ebből a felszámolónak 4% + Áfa, vagyis 11.106.120 Ft + Áfa, bruttó 14.104.772 Ft továbbá a kamatbevételből 222.965,- Ft összeg állapítható meg. A felszámolót így összesen 14.327.737 Ft felszámolói díj illeti meg. A díj 1%-át, 2.820.420 Ft-ot a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára kérte átutalni.
A záróanyagra a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága és a G. Zrt. tett kifogást. A felszámoló 453. sorszámú beadványában bejelentette, hogy a G. Zrt. észrevételét elfogadta és a 4.170.152 Ft összegű "a" kategóriás, valamint az 1.663.642 Ft "g" kategóriás hitelezői igényét nyilvántartásba vette azzal, hogy annak kiegyenlítésére nem áll rendelkezésre fedezet.
A NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága kifogásolta, hogy a felszámoló a zárómérleg kiindulási pontjaként a jogerősen jóváhagyott közbenső mérleg adatait veszi át, ezáltal megfosztja a hitelezőket attól, hogy a teljes eljárásra vonatkozóan átfogó képet kaphassanak. Sérelmezte, hogy a felszámoló nem mutatta ki a vagyonértékesítés, valamint a termelés folytatásával befolyt pénzösszegeket és az eljárás alatti kifizetéseket. Mivel a felszámolás időszaka egy üzleti évnek minősül, függetlenül annak időtartamától, ezért álláspontja szerint a teljes időszak bemutatása a felszámolási zárómérlegben kötelező. Álláspontja szerint az új felszámoló a teljes időszak után járó felszámolói díjra nem jogosult, csak saját díját érvényesítheti.
Az elsőfokú bíróság a zárómérleg jóváhagyását megtagadta, mert a felszámoló által becsatolt zárómérleg csak a bíróság által jogerősen jóváhagyott és a zárómérleg elkészítése közötti időszakra vonatkozó gazdasági eseményeket tartalmazta, így az nem felel meg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 52. § (1) bekezdése, valamint a 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet szabályainak. Kifejtette, hogy a második felszámolót kizárólag az általa elért bevételek után illeti meg díj, melyből a kamatból származó bevétel után a bírói gyakorlat alapján felszámolói díj nem számolható el. Nem fogadta el a felszámoló hivatkozását a hitelezők címe felkutatásának sikertelenségére, utalva arra, hogy a felszámoló azokat a közhiteles nyilvántartásból beszerezheti.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló a zárómérlegben a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 8. § (6) bekezdése alapján a nyitómérleg időpontjától eltelt teljes időszakot köteles bemutatni. Utalt azonban arra, hogy amennyiben ennek elkészítéséhez szükséges okiratok, dokumentumok, nyilvántartások, illetve analitikák nem állnak a felszámoló rendelkezésére, akkor ilyen tartalmú kötelezettség teljesítését a felszámolótól nem lehet elvárni.
Kifejtette a jogerős határozat, hogy a jóváhagyott közbenső felszámolási mérleg szerint a vagyonértékesítés már az első mérlegidőszakban megtörtént, így arról a hitelezők tudomást szerezhettek, ezen adatok ismételt feltüntetésének hiánya nem csorbítja a hitelezők érdekét. Erre figyelemmel, amennyiben a felszámolónak továbbra sem állnak rendelkezésre a korábbi felszámoló által visszatartott, illetve át nem adott iratok, úgy az általa hozzáférhető és a tőle elvárható gondos eljárás mellett beszerezhető adatokra támaszkodva kell elkészítenie az adós felszámolási zárómérlegét és annak mellékleteit.
A felszámolói díj kapcsán rögzítette a jogerős határozat, hogy a felmentés időpontjáig a felmentett felszámoló részére járó díj megfizetésére a felmentett felszámoló is igényt tarthat azzal, hogy amennyiben jogszabálysértő intézkedéssel vagy mulasztással kárt okozott, a Cstv. 54. §-a alapján külön polgári perben kártérítési igényt lehet vele szemben érvényesíteni. Kifejtette, az a tény, hogy a korábban felmentett felszámoló a díját nem érvényesítette, és a bíróság sem hozott e tárgyban döntést, nem eredményezheti azt, hogy az új felszámoló a nem érvényesített felszámolói díj érvényesítésére jogosult lenne. A felmentett felszámoló és az új felszámoló közötti megállapodás, vagy más bírósági ítélet hiányában az új felszámoló nem érvényesítheti a felszámoló díj igényét, és nem tartozik helytállással a felmentett felszámoló felé e vonatkozásban. A felszámoló a kamatbevétel után járó felszámolói díj követelés vonatkozásában kérelmétől elállt, ezért a másodfokú bíróságnak e tárgyban döntenie nem kellett.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló a tőle elvárható gondossággal járt el a hitelezők idézési címének felkutatása körében. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A jogerős döntés ellen a felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére kiterjedően helyezze hatályon kívül és a felszámoló által benyújtott zárójelentést, zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot hagyja jóvá, a felszámoló díját a Cstv. 59. § alapján állapítsa meg. Másodlagosan kérte a Kúriát, hogy a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa.
Álláspontja szerint a jogerős határozat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §-ába, 206. § (1) bekezdésébe, és a Pp. 253. §-ába ütközik, továbbá sérti a Cstv. 56. § (1) bekezdését. A felszámolói díj körében állította, hogy az arra vonatkozó rendelkezés a Cstv. 51. § (5) bekezdés és 60. § (1) bekezdésébe ütközik.
A másodfokú határozat indokolása elfogadta a felszámoló fellebbezésben írt azon hivatkozását, hogy a felszámolás időtartamára vonatkozó teljes időszakot nem, csak a jogerős közbenső mérleg és zárómérleg között eltelt időszakot tudja bemutatni, valamint rögzítette azt is, hogy a felszámoló a hitelezők címének felkutatása során a jogszabályi kötelezettségének eleget tett. Ennek ellenére az Ítélőtábla a fellebbezését alaptalannak ítélte és az elsőfokú végzést helybenhagyta. Állította, hogy a jogerős határozat rendelkező része és indokolása ellentmondásban áll, ezért a határozat sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdését.
Utalt arra is, hogy mindezek miatt a jogerős határozat sérti a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is, mert a másodfokú bíróság csak akkor hagyhatja helyben az elsőfokú bíróság végzését, ha az érdemben helyes, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság határozatát egészben vagy részben megváltoztatja. Az Ítélőtábla a végzés indokolásában az elsőfokú bíróság indokaival ellentétes jogi álláspontot képviselt mind a zárójelentés által átfogott időszakra, mind pedig a hitelezők címének bejelentésével kapcsolatban, ennek ellenére az elsőfokú végzést helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős határozat sérti a Cstv. 56. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mert a benyújtott záródokumentációra két hitelező is kifogást terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a záróanyag elutasítására vonatkozó végzését a NAV, mint hitelező által benyújtott kifogásra alapította, azonban az ügyben személyes meghallgatás kitűzését elmulasztotta és a kifogások felől külön nem döntött.
Az álláspontja szerint felszámolói díj körében a jogerős döntésben kifejtettek sértik a Cstv. 51. § (1)-(5) bekezdését és a Cstv. 60. § (1) bekezdését is. A BH 2013.311 számú eseti döntésben a Kúria kifejtette, ha a felszámolónak a tisztsége megszűnik az eljárás végén, vagy akár az eljárás közben is, az addig elvégzett munkája alapján a díjazásra igényt tarthat, akár csökkentett mértékben is. Így a felmentett felszámolónak nem hitelezői igénye keletkezik az adóssal szemben, hanem a felmentéséig végzett szakértői tevékenysége alapján díjigénye, amelyet a bíróságnak kell megállapítania és az adósnak kell viselnie. A jogerős döntés indokaival szemben a felszámoló ugyanakkor előadta, hogy a záróanyagában a felmentett felszámoló díjigényét kívánta érvényesíteni, arra tekintettel, hogy a felmentett felszámoló az új felszámoló felé a díjigényét jelezte. A záróanyagban előterjesztett díjigény tehát mind a felmentett, mind pedig az újként kirendelt felszámoló díját tartalmazta a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján, ezért mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú határozat jogsértő.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Csongrád Megyei Adóigazgatósága felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő. Kérte, hogy a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést hatályában tartsa fenn, mert az a jogszabályoknak megfelel. Álláspontja szerint az új felszámoló az irat felkutatás körében nem tett eleget a tőle elvárható gondosságnak. A felszámolónak lehetősége volt a nyomozó hatóságnál fellelhető iratok tekintetében iratbetekintést kérni. Kifejtette, hogy a hitelezői érdekek védelme érdekében, különös tekintettel a korábban felmentett felszámolóval szembeni büntetőeljárásra, különös jelentősége van annak, hogy a hitelezők a felszámolás alatti bevételekről és kiadásokról pontos és valós tájékoztatást kapjanak. Az újonnan kijelölt felszámoló nem élt az iratbetekintés jogával, elfogadta a korábban eljárt felszámoló magyarázatát az iratok hiányára, ezért helyes a jogerős döntés.
Kifejtette, hogy a felszámoló nem tarthat igényt a korábban eljárt felszámoló díjára, azt a korábban eljárt felszámoló nem érvényesítette, a felmentő végzésben erről a bíróság nem rendelkezett.
A Kúria a tényállást az alábbiakkal egészíti ki:
Az új felszámoló 443. sorszámon a felszámolás rendes szabályai szerinti lezárására terjesztett elő zárómérleget.
Rögzítette, hogy az új felszámoló 2011. június 14. napján kezdte meg tevékenységét. A zárójelentés 2.3. sora ettől az időponttól, tehát 2011. június 14. napjától a zárómérleg elkészítéséig, tehát 2013. május 30. napjáig tartalmazza a bevételeket, az elért bevétel összegét 98.175.213 Ft összegben mutatva ki. A még rendelkezésre álló nyilvántartásba vételi díj mértéke 211.967 Ft volt.
A felszámolási eljárás költségeit a zárójelentés szintén 2011. június 14. napjától részletezi, az ettől az időponttól felmerült költségeket összesen 81.616.754 Ft-ban állapítva meg, melyből az "a" kategóriás kifizetés a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.134/2010/7. számú határozata alapján 80.378.120 Ft volt. Ezt meghaladóan ugyan rögzíti a zárójelentés, hogy az összes felszámolási költség 125.118.790 Ft, azonban ennek részletezését a zárómérleg nem tartalmazza. A felszámolás kiegyenlítetlen költségei között a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága "a" kategóriás igénye 26.353.879 Ft-ban és a Sz. Kft. szintén "a" kategóriás igénye 133.104 Ft-ban szerepelt, az összes kiegyenlítetlen költséget 25.813.305 Ft-ban állapította meg.
A felosztható vagyon mértékét, mint követelést 2.058.943 Ft-ban, az O. bankszámla egyenlegét 204.433 Ft-ban határozta meg.
A felszámoló díját 14.115.770 Ft-ban kérte megállapítani, melynek fedezeteként rendelkezésre álló 211.767 Ft nyilvántartásba vételi díjat kérte átutalni, ezt meghaladóan az adós záráskori vagyona terhére kérte azt kiegyenlíteni. Kérte, hogy a bíróság az adós felosztható követelését, valamint az O. bankszámla egyenlegét a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága "a" kategóriás hitelezői igényének részbeni kiegyenlítésére a hitelezőnek ossza fel. Közölte a felszámoló, hogy a kiegyenlítetlen és fedezetlen felszámolási költségek összege 25.813.305 Ft.
Az iratok között 400. sorszámon becsatolt, a Szegedi Városi Ügyészség 1.B.6970/2008/37-I.V.Sz. számú, Dr. Sz. T., mint az M. Kft. korábban felszámolóként eljárt társaság törvényes képviselője ellen benyújtott vádiratában egyebek mellett indítványozta, hogy a városi bíróság a W. Rt. "fa" külön mellékletben elhelyezett könyvelési iratanyagának lefoglalását a Be. 155. § (1) bekezdése alapján szüntesse meg, és azt a Be. 155. § (2) bekezdése értelmében Dr. Sz. T. vádlottnak rendelje kiadni.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A felszámoló által állított eljárásjogi jogszabálysértés tekintetében a Kúria megállapította, hogy ugyan az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti eljárását a hitelezők által benyújtott kifogás körében, azonban ez az ügy érdemi elbírálására lényegi kihatással nem volt.
A Kúria a kiegészített tényállásra is tekintettel megállapította, hogy érdemben helyes a felszámolási zárómérleg jóváhagyását megtagadó jogerős végzés.
Az ügyben hatályos Cstv. 46. §-a a felszámoló alapvető feladatává teszi az adós vagyoni helyzetének felmérését. E kötelezettsége nem csak az eljárás megindításakor, hanem a felszámolás átvételekor is fennáll. A vagyoni helyzet feltárása körében a felszámolónak minden tőle elvárható intézkedést meg kell tennie az adós iratanyagának felkutatása érdekében.
A Kúria megállapítása szerint e kötelezettségének az új felszámoló, az előterjesztett záróanyagban foglaltak alapján, maradéktalanul nem tett eleget. A felszámoló az iratok hiányára vonatkozóan a felmentett felszámoló magyarázatát, annak valóságtartalma feltárása nélkül, elfogadta. Az új felszámoló gondos eljárása mellett, a bírósági iratok között 400. sorszámon elfekvő vádiratból, tudomást szerezhetett volna arról, hogy az ügyészség a lefoglalt iratok kiadását indítványozta. A felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha a vádiratban foglaltak alapján felderíti azt, hogy a lefoglalt iratok kiadásra kerültek-e a korábban eljárt felszámolónak, illetve azok hol lelhetőek fel. Erről, mint az adós törvényes képviselője tájékoztatást kérhet és kaphat. Ezt meghaladóan a büntetőügyben eljáró bíróság engedélye alapján betekinthet az iratokba, arról másolatot készíthet, illetve kérhet.
A megtekintett iratok alapján kerül az új felszámoló abba a helyzetbe, hogy a felmentett felszámoló által 2008. december 31-ei fordulónappal készített, úgynevezett II. számú közbenső mérleg adatai helyességét megállapítsa, azt a hitelezők és a bíróság végzései alapján pontosítsa, majd ennek alapján a II. számú közbenső mérlegidőszak, valamint az új felszámoló kirendeléséig tartó, a felmentett felszámoló működése időszaka alatt történtekről beszámoljon.
Megjegyzi a Kúria, hogy az így feltárt adatok indokoltságáért az újként kirendelt felszámoló felelősséget nem tud vállalni, az a felmentett felszámolót terheli. Ennek ellenére a felszámolónak, mint a bíróság által kirendelt szakértőnek mindent meg kell tennie az iratok megszerzése érdekében, kötelezettsége, hogy a történtekről beszámoljon, a számviteli feladatokról szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 8. §-ában, valamint a Cstv. 52. § (1), (3) bekezdésbe foglalt kötelezettségek teljesítésével új zárómérleget, illetve vagyonfelosztási javaslatot készítsen.
Az eljárás iratai alapján az állapítható meg, hogy a felmentett felszámoló az első közbenső mérleggel, a 2004. szeptember 30-ig terjedő időszakban történtekről, bíróság által jóváhagyottan elszámolt. Az ezt követő időszakról azonban - 2011.június 13-ig - semmilyen elszámolás nem történt. A Kúria megállapítása szerint téves az első és másodfokú bíróság megállapítása, hogy a felszámoló az I. számú közbenső mérlegtől kezdődően számot adott az adós gazdasági, pénzügyi helyzetéről, és ezért a zárómérleg jóváhagyásának megtagadása indokát e tényben jelölték meg. A felszámoló csak a saját működésétől kezdve, 2011. június 14. napjától készítette el pénzforgalmi jelentését és ettől az időponttól kezdődően számolt be az adós gazdasági és pénzügyi helyzetéről. A zárójelentés a felszámolás teljes időszakára vonatkozóan egyetlen adatot tartalmaz: a kiegyenlített felszámolási költségek összegét, azonban ennek levezetését és részletezését, továbbá ennek forrását nem tartalmazza.
A felszámolónak a fentiekben részletezettek szerint át kell tekintenie a rendelkezésre álló iratokat, és ennek megfelelően kell előterjesztenie a felszámolás befejezése iránti kérelmét, s ettől függően kell előterjesztenie a felszámolói díjra vonatkozó igényét a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján. A Kúria megjegyzi, hogy az új felszámoló az őt megillető felszámolói díjat csak az általa elvégzett tevékenység után követelheti.
A fenti indokolás mellett a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó adóst a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontja szerint feljegyzett, az Itv. 50. § (4) bekezdésében meghatározott összegű felülvizsgálati eljárási illeték állam javára történő megfizetésére, figyelemmel az Itv. 74. § (3) bekezdése folytán alkalmazott 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra.
Budapest, 2015. március 31.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.425/2014.)