adozona.hu
BH+ 2015.7.303
BH+ 2015.7.303
Ha az adós nem elsősorban a tevékenység folytatásának, a reorganizációnak az érdekében indította a csődeljárást, hanem azért, hogy a vagyon kényszeregyezség segítségével történő szétosztásával a vezető tisztségviselők, illetve tagok, egyéb érdekeltek a további kötelezettségeiktől mentesüljenek, a csődegyezség joggal való visszaélést valósít meg, ezért nem hagyható jóvá [Ptk. 5. § (1) és (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 21/A. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2013. július 24-én benyújtott kérelme alapján az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 7-én indította meg a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az I. Kft.-t jelölve ki.
A csődeljárás megindításához csatolt taggyűlési jegyzőkönyv szerint a csődeljárás kezdeményezésének az oka az volt, hogy egy kezességvállalásból eredően a társaságnak 16 000 000 Ft összegű "rendkívüli kiadása (követelésvásárlás) merült fel", s részben emiatt nem tudta kötelezettségeit időben teljesíteni. Az adós 2012. július...
BH+ 2015.7.303 Ha az adós nem elsősorban a tevékenység folytatásának, a reorganizációnak az érdekében indította a csődeljárást, hanem azért, hogy a vagyon kényszeregyezség segítségével történő szétosztásával a vezető tisztségviselők, illetve tagok, egyéb érdekeltek a további kötelezettségeiktől mentesüljenek, a csődegyezség joggal való visszaélést valósít meg, ezért nem hagyható jóvá [Ptk. 5. § (1) és (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 21/A. § (3) bek.].
Az adós 2013. július 24-én benyújtott kérelme alapján az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 7-én indította meg a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az I. Kft.-t jelölve ki.A csődeljárás megindításához csatolt taggyűlési jegyzőkönyv szerint a csődeljárás kezdeményezésének az oka az volt, hogy egy kezességvállalásból eredően a társaságnak 16 000 000 Ft összegű "rendkívüli kiadása (követelésvásárlás) merült fel", s részben emiatt nem tudta kötelezettségeit időben teljesíteni. Az adós 2012. júliustól 2012 decemberéig a R. részére 10 részletben, részletenként 1 600 000 Ft-ot fizetett ki a H. M.-val szemben fennálló 22 500 000 Ft követelés fejében, mint kezes.
Az adós 2013. október 2-án bejelentette a bíróságnak, hogy 2013. szeptember 27-én egyezséget kötött a hitelezőivel. A vagyonfelügyelő három hitelező követelését vette nyilvántartásba, valamennyi követelést a nem vitatott, nem biztosított hitelezői osztályban visszaigazolta. K. J. hitelező, akinek 89 321 817 Ft összegű követelése áll fenn az adóssal szemben, elfogadta az adós egyezségi ajánlatát, így a kisebbségben levő, 50 835 789 Ft követeléssel rendelkező O. Nyrt. hitelező és a 20 000 Ft követeléssel rendelkező NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatóság hitelező, - akik nemmel szavaztak az egyezségi javaslatra - kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőként vesznek részt a csődegyezségben.
A csődeljárásban kötött egyezségi megállapodásban az adós vállalta, hogy a hitelezők tőkekövetelésének arányában a hitelezőkre engedményezi a H. M. magánszeméllyel szemben fennálló 22 500 000 Ft összegű lejárt követelését. Az engedményezés és az annak alapján elvégzett kompenzációk következtében K. J. hitelező tőkekövetelését 14 326 950 Ft, a NAV hitelező követelését 4015 Ft, az O. Nyrt. hitelező tőkekövetelését 8 169 035 Ft erejéig kiegyenlítettnek tekinti. Vállalta továbbá, hogy a hitelezők tőkekövetelése arányában megfizet a hitelezők részére 3 éven át, évente összesen 2 000 000 Ft-ot - a részletfizetés tartama alatt kamatmentesen -, legkésőbb minden tárgyév december 31. napjáig, először 2014. december 31-ig. Ennek fejében a hitelezők elengedik további kamat- és járulék követeléseiket. Az adós teljesítése esetén a hitelezői igények megtérülési aránya a teljes bejelentett és a vagyonfelügyelő által visszaigazolt hitelezői igény vonatkozásában 20,34%.
Az elsőfokú bíróság csődegyezséget jóváhagyó végzését, az O. Nyrt. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság, a csődegyezséget jóváhagyó részében hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta, hogy vizsgálni kell az adós és K. J. hitelező között létrejött csődegyezség jogszabályoknak való megfelelését, ezen belül azt, hogy nem tekinthető-e nyilvánvalóan érvénytelen szerződésnek, amely körben az O. Nyrt. hitelező által hivatkozott érvénytelenségi ok fennállása kérdésében a bíróságnak döntést kell hoznia.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a csődegyezséget ismét jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
A tényállásban megállapította, hogy az adósnak az O. Nyrt.-vel szemben fennálló 213 000 CHF tartozása kisvállalkozói, jelzálog típusú devizahitel szerződésből keletkezett. E kötelezettség biztosítása érdekében az adós tagja, egyben ügyvezetője, Sz. Z. B. és házastársa a saját lakóingatlanukon közjegyzői okiratba foglaltan jelzálogjogot alapítottak.
Az adósnak a K. J. hitelező felé fennálló tartozása abból keletkezett, hogy az adós nevében 2008. október 23-án Sz. Z. kezességvállalási nyilatkozatot tett H. M. kölcsönvevő 46 975 000 Ft tőke, 12 036 000 Ft kamat és egyéb költségtartozásának megfizetéséért, összegesen 59 011 000 Ft összegben.
Ezenkívül 2008. szeptember 23-án az adós nevében Sz. Z. kezességet vállalt a B. Kft. javára 40 000 000 Ft tőke és járulékai erejéig. E kft.-nek az egyik tulajdonosa H. M. volt. H. M. 2010. óta ismeretlen helyen tartózkodik, a B. Kft. ellen 2009. május 28-án a felszámolást elrendelték, a felszámolási eljárás 2014. május 19-én befejeződött, az adóst megszüntették.
A H. M.-val szemben fennálló 31 700 000 Ft tőke és 14 712 000 Ft kamat, illetve a B. Kft.-vel szemben fennálló 25 500 000 Ft tőke és 11 835 000 Ft kamat követelést többször engedményezték, végül 2012. október 30-án a R. engedményezte a két követelést K. J. hitelezőre. Ezt az engedményezési nyilatkozatot Sz. Z. B., mint az adós ügyvezetője is aláírta készfizető kezesként.
2013. június 20-án az adós közjegyzői okiratba foglaltan elismerte, hogy készfizető kezességet vállalt az összesen 89 230 817 Ft összegű, K. J. hitelezővel szemben fennálló tartozásért.
A NAV és az O. Nyrt. hitelezők fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Megállapította a vagyonfelügyelő díját és rendelkezett annak viseléséről, valamint az eljárási költségről.
A másodfokú bíróság elsőként rögzítette, hogy a korábbi hatályon kívül helyező végzésével - eljárási szabálysértés miatt - csak az elsőfokú bíróság határozatát helyezte hatályon kívül és utasította a bíróságot a csődegyezség jóváhagyásának ismételt vizsgálatára, azonban az érdekelteket a csődegyezségi tárgyalás ismételt megtartására nem kötelezte. Az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése sem adna alapot a csődegyezség tartalmi hibáinak kiküszöbölésére, és az elsőfokú bíróságnak hatályon kívül helyezés esetén sem volna módja olyan tartalmú határozatot hozni, amely a már megkötött csődegyezséget érintené, amely lehetővé tenné újabb csődegyezségi tárgyalás tartását és új csődegyezség megkötését. Az adósnak van lehetősége - a moratórium tartama alatt - az egyezség jóváhagyására irányuló kérelem visszavonására, erről azonban a jelen ügyben nem volt szó.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/A. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett határoznia, hogy a bíróság milyen terjedelemben vizsgálhatja a csődegyezség tartalmát.
Megállapította, hogy K. J. hitelező részére a szavazati jog jogszerűen került meghatározásra, a hitelező a csődegyezségi tárgyaláson a szavazatok abszolút többségével rendelkezett. A megkötött csődegyezség azonban tartalmában nem felelt meg a jogszabályok rendelkezéseinek, ezért nem lett volna jóváhagyható.
A csődegyezség jóváhagyása során a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell azt, hogy az egyezség nem sérti-e a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit.
Jelen esetben a csődegyezségben az adós részben az általa korábban megszerzett követelés engedményezését vállalta a hitelezők felé - a követelés érvényesítéséért kizárva a felelősségét -, másrészt évi 2 000 000 Ft fizetését vállalta 3 éven át, melyet a hitelezők között, tőkekövetelésük arányában kívánt szétosztani.
Mindezek alapján vizsgálni kellett, hogy a hitelezőkre engedményezett követelés teljesítésének van-e reális esélye, illetve, hogy a saját teljesítéséhez a szükséges fedezet rendelkezésére áll-e, mert a jóváhagyott egyezségnek végrehajthatónak és a hitelezők részéről számonkérhetőnek kell lennie.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az adós a hitelezői igényét nem vitásan kielégítheti a másokkal szembeni követelésének a hitelezőire történő engedményezésével is. A csődegyezség jóváhagyása nem tagadható meg önmagában amiatt, hogy az abban foglalt megállapodás szerint az adós hitelezőknek felajánlott vagyona egy harmadik személlyel szemben állított igény.
A régi Ptk. 328. § (1) bekezdéséből és 329. § (1) bekezdéséből következően a kötelezett elérhetősége, számonkérhetősége az adott esetben a hitelezők, mint engedményesek és az adós viszonyában kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel az engedményezés joghatásaként - annak kötelezettel való közlését követően - a követelés teljesítését az engedményes igényelheti a kötelezettől. Azáltal, hogy a csődegyezségi megállapodásban az adós az engedményezett követelés érvényesítéséért a felelősségét kizárta, a régi Ptk. 330. § (1) bekezdésben írt módon és mértékig sem felel, ha H. M. az engedményezett tartozásait nem fizeti meg. Így viszont kizárólagosan a hitelezők kockázata, hogy H. M. kötelezett az adós felé fennálló tartozását megfizeti-e.
Az elsőfokú bíróság is tényként állapította meg, hogy H. M. 2010 óta ismeretlen helyen tartózkodik. Ez önmagában is kétségessé teszi az adós vállalása teljesíthetőségét, hogy a hitelezők felé fennálló tartozásaiból az engedményezett összeg megfizetésre kerülhet.
Kétségtelen, hogy ennek ellenére az egyezségi tárgyaláson a szavazatok abszolút többségével rendelkező K. J. az egyezségi javaslatot anélkül fogadta el, hogy az adóst előzetesen felhívta volna tájékoztatás adására az engedményezett követelés megtérülésének esélyeiről, és ellenajánlatot sem terjesztett elő. Ez azonban nem változtat azon, hogy az adós egyezségi ajánlatában, a hitelezők felé fennálló tartozásainak jelentős része elengedése fejében, olyan követelés engedményezésével történő teljesítést vállalt, amelynek az érvényesíthetősége teljességgel bizonytalan. Nem teljesítés esetén az adós felelőssége nem volna számonkérhető, ezért a csődegyezség e részében nem felel meg a végrehajthatóság törvényi követelményének.
Az évi 2 000 000 Ft-os teljesítés tekintetében megállapította, hogy az adós sem a csődegyezségi megállapodás tervezetében, sem annak mellékleteiben nem közölte, milyen források állnak rendelkezésére a vállalása teljesítéséhez. A reorganizációs programjában szerepelt, hogy egy megrendelővel sikerült középtávú megállapodást kötnie, mely alapján az adós a reorganizációs program ideje alatt igen jelentős, legalább évi 15 000 000 Ft-os megrendeléssel számolhat.
E körben a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a csődegyezség jóváhagyása körében - a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők érdekében - hivatalból vizsgálnia kell a hitelezői igények kielégítésére szolgáló szükséges fedezet rendelkezésre állását. A jóváhagyott egyezségnek - a végrehajthatóság érdekében - pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell azt a forrást is, amely a tartozás valós rendezésének a fedezetéül szolgál.
A hivatkozott, de nem konkretizált piaci szereplővel kötött, részleteiben sem ismert középtávú megállapodásból kalkulált bevétel, illetve abból elérhető nyereség nem fogadható el olyan pontosan körülírt, beazonosítható forrásként, amely az adós tartozásai valós rendezésének fedezetéül szolgálhat, így önmagában nem elegendő az egyezség végrehajthatóságának alátámasztására. Az összeg meglétének-megszerzésének ez a bizonytalansága kétségessé teszi az egyezség teljesíthetőségét és annak ellenőrizhetőségét.
Az ilyen feltétellel megkötött csődegyezség olyan mértékű kockázatot jelent, amely súlyosan sérti azoknak a hitelezőknek az érdekeit, akikre kényszeregyezségként hat ki. Azzal ugyanis, hogy az adós a kintlévőségeit a hitelezőire gyakorlatilag végrehajthatatlan követelésként engedményezte, fennáll annak a lehetősége, hogy az egyezség alapján a hitelezők követeléseiből szinte semmi nem térül meg. Az adós számára a hitelezői felé fennálló tartozásai alól ilyen módon történő mentesülés érdekében a csődeljárás, és így a kényszeregyezség nem használható fel.
Az adós élt felülvizsgálati kérelemmel a jogerős végzés ellen, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a jogerős végzésnek - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21/A. § (3) bekezdését, a Pp. 164. § (1) bekezdését, 3. § (2) bekezdését.
Kifejtette, hogy a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján a bíróságoknak vizsgálniuk kell a csődegyezség jogszabályba ütközését, ha azonban az egyezség vagy annak egy része nem felel meg egy jogszabálynak, akkor azt a bíróságnak meg is kell jelölnie határozatában. A másodfokú bíróság ilyen jogszabályhelyet nem jelölt meg, csupán szubjektív megközelítés alapján tagadta meg a csődegyezség jóváhagyásának helybenhagyását.
Előadta, hogy a másodfokú bíróság a kérelemhez kötöttség okán nem foglalhatott volna állást azokban a kérdésekben, amelyeket most a határozata tartalmaz. A megismételt eljárás előzménye az O. Nyrt. hitelező korábbi fellebbezése, melyben hozott hatályon kívül helyező végzésében a másodfokú bíróság konkrét utasításokat fogalmazott meg, annak pedig az elsőfokú bíróság maximálisan eleget tett. A jogerős végzésben azonban olyan körülményekre, okiratokra, azok hiányára hivatkozik a másodfokú bíróság, amelyek a korábbi eljárás tartama alatt nem merültek fel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a végrehajthatóság hiányára.
A jogerős végzés az adós által felajánlott mind a két teljesítési módot kifogásolta. A pénzfizetési kötelezettség vállalásával kapcsolatban a végrehajthatóság kérdése nem merül fel. E körben a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az adós nem rendelkezik olyan eszközállománnyal, amely a vállalást teljesíthetővé tenné.
Az adós kis eszközállománnyal dolgozó vállalkozás, ezért a meglévő eszközöknek nincs jelentősége. Az eljárás során nem merült fel, hogy az adós milyen szerződésállománnyal rendelkezik. Utalt arra, hogy az adós több módon is előteremtheti a kifizetéshez szükséges összeget, ezért a másodfokú bíróság e körben elfoglalt szubjektív álláspontja alaptalan, életszerűtlen és súlytalan.
Részletesen kifejtette az álláspontját a követelés átadásával kapcsolatban is. Állította, hogy a másodfokú bíróság rosszul értelmezi a végrehajthatóság fogalmát, mert a végrehajthatóság csak az adós és a hitelezők vonatkozásában vizsgálható. Az engedményezéssel ebben a viszonylatban a teljesítés megtörténik.
Helytelennek tartja annak megállapítását, hogy az átadott követelés behajthatatlan, vagy érvényesíthetetlen, mert csak az derült ki, hogy a felek nem tudják a kötelezett tartózkodási helyét. Az ismeretlen helyen tartózkodó személynek is lehet azonban vagyona, akár üzletrésszel is rendelkezhet egy cégben. Utalt arra is, a kialakult gyakorlat szerint a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van az adós által felajánlott követelés behajtásának.
Hangsúlyozta, hogy egy esetleges felszámolási eljárásban sem járnának jobban a hitelezők, mint a csődeljárásban, miután az adós későbbi működési forrást is bevont a hitelezők kielégítésébe, amire a felszámolási eljárásban már nincs lehetőség.
Az O. Nyrt. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és az adós eljárási költségben történő marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogszabályokon alapuló, mérlegeléssel levont, teljesen okszerű jogi következtetésre jutott, melynek a felülvizsgálatára nincs lehetőség.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseket nem sérti.
Az adós eljárásjogi kifogásával kapcsolatban a Kúria álláspontja az, hogy ha a jogorvoslati bíróság hatályon kívül helyezi az alsóbb fokú bíróság határozatát és új eljárás lefolytatására, valamint új határozat hozatalára utasítja, a megismételt eljárásban hozott határozatot a jogorvoslati bíróság az ebben a megismételt eljárásban hozott határozat elleni jogorvoslat keretei között vizsgálhatja felül, mert a fellebbezéssel, felülvizsgálattal érintett határozatot kell a bíróságnak vizsgálnia [Pp. 252. §, 275. § (2) bekezdés]. Nincs tehát kötve az első határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelemben (fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben) foglaltakhoz, mert nem annak a határozatnak a felülbírálatát végzi.
A másodfokú bíróság két okból nem látta elfogadhatónak a csődegyezséget.
A pénzfizetési kötelezettség vállalásával kapcsolatban a Kúria egyetért az adóssal abban, hogy nem kizárólag az adósnak a csődegyezség megkötése pillanatában rendelkezésre álló eszközállománya jelentheti a csődegyezség alapját. Az adós és hitelezői között létrejövő megállapodás tartalmát a Cstv. 19. § (1) bekezdése széleskörűen - példálódzó jelleggel - határozza meg. Az itt felsoroltakon kívül tehát még egyéb módon is lehetőség van a hitelezőkkel való megállapodásra.
Az eljárás megszüntetésének másik okaként a jogerős végzés az engedményezett követelés végrehajthatatlanságát jelölte meg. E tekintetben az adós helytállóan fejtette ki, csődegyezség esetén nem azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy vajon az adós által a hitelezőinek felajánlott követelés behajtható-e (végrehajtható-e) vagy sem, mert az a követelés értékének a meghatározása körébe tartozó kérdés. A végrehajthatóságot az adós és hitelezői között létrejött csődegyezség vonatkozásában kell vizsgálni.
Az engedményezett követelésre vonatkozóan az eljárásban felmerült tényadatokra tekintettel azonban - bár nem vitásan az ismeretlen helyen tartózkodó kötelezettnek is lehet olyan vagyontárgya, amelyre a végrehajtás lefolytatható -, a Kúria álláspontja szerint sem hagyható jóvá a csődegyezségi megállapodás, és helytálló a másodfokú bíróság eljárást megszüntető végzése.
A kialakult gyakorlat szerint a bíróság valóban nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van az adós által felajánlott követelés behajtásának, mert erről a hitelezőknek kell állást foglalniuk, amikor szavaznak a csődegyezség elfogadásáról. Jelen eljárásban azonban sajátos helyzet alakult ki. A legnagyobb hitelező, K. J. követelése valójában túlnyomó részben H. M.-val szemben áll fenn, és csak a követelés behajthatatlansága miatt lépett fel a készfizető kezességet vállalt adóssal szemben. Egy ilyen esetben, amikor a jogosult nem a főkötelezett adóssal, hanem a készfizető kezessel szemben lép fel, teljesen életszerűtlen, hogy kielégítésként elfogadjon egy olyan követelést, amely azzal a főkötelezettel (H. M.-val) szemben áll fenn, akivel szemben a saját követelése is fennáll, s amely engedményezni kívánt követelést az adós úgy szerzett meg, hogy készfizető kezessége miatt annak túlnyomó részét a követeléssel rendelkező R.-nek fizette meg. A hitelező igénye tehát egy olyan követeléssel kerülne részben kiegyenlítésre, amelynek a kötelezettje pontosan ugyanaz a személy, akitől a hitelező sem tudta behajtani a követelését, és ezért lépett fel az adóssal, mint készfizető kezessel szemben.
Mindezekből következően nem tekinthető különösnek, hogy - amint azt a másodfokú bíróság helytállóan megállapította - a szavazatok abszolút többségével rendelkező K. J. hitelezőként az egyezségi javaslatot anélkül fogadta el, hogy az adóst előzetesen felhívta volna tájékoztatás adására az engedményezett követelés megtérülésének esélyeiről. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy K. J. hitelezőként azért lépett fel az adóssal szemben, mert a főkötelezett H. M. neki sem teljesített, tehát tisztában volt a követelés értékével, annak behajthatatlanságával.
E követelés figyelmen kívül hagyásával azonban az adós a három év alatt teljesítendő összesen 6 000 000 Ft-tal, a hitelezői követelésének nem 20,34%-át, hanem 4,2%-át ajánlotta fel az összesen 140 177 606 Ft követelésük ellenértékeként.
Az adós arra hivatkozott, hogy a hitelezők egy esetleges felszámolási eljárásban sem járnának jobban. A Kúria az eljárás adataiból megállapította, hogy az adós által felvett kölcsön esetében az adós csak személyes kötelezett. Az adós ügyvezetője és annak házastársa dologi kötelezettséget vállalt az adós tartozásának teljesítéséért a saját tulajdonukban levő ingatlanra.
A csődegyezség jóváhagyásával a dologi kötelezett kötelezettsége is csökkenne. Jóllehet az egyezségben megállapított kielégítési hányad 20,34%, azonban az engedményezett követelés teljesítésével a hitelezők részére már csak az összesen 6 000 000 Ft követelés maradna, így az egyezség segítségével a dologi kötelezett tűrési kötelezettsége is csak a fennálló tartozás 4,2%-ára terjedne ki.
A Ptk. 5. § (1)-(2) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül - egyebek mellett - a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a személyek jogai és törvényes érdekei csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése szerint a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a csődegyezség a jogszabályoknak megfelel-e, s ennek alapján vizsgálnia kell, hogy - a csődegyezség speciális szabályaira is tekintettel - az egyezség a polgári jogi alapelveknek megfelel-e. A csődegyezség kényszeregyezség, tehát a többségi szavazattal rendelkező hitelezők akarata érvényesül a kisebbségi szavazattal rendelkezők akarata felett.
Éppen ezért a bíróságnak mérlegelnie kell az egyezség létrehozásával kapcsolatos körülményeket is az egyezség jóváhagyhatósága körében. Ha megállapítható, az adós a csődeljárást kizárólag azért folytatta le, hogy meglévő - esetleg jövőbeni - vagyonának a kényszeregyezség segítségével történő szétosztásával a vezető tisztségviselők, illetve tagok, egyéb érdekeltek a további kötelezettségeiktől mentesüljenek, és azt nem elsősorban a tevékenysége folytatásának, a reorganizációnak az érdekében indította, akkor az egyezség joggal való visszaélést valósít meg, ezért nem hagyható jóvá.
Az eljárás irataiból megállapíthatóan az adós - és ezzel az adós tulajdonosai - olyan mértékű kötelezettségtől mentesülnének egy igen kis összegű tartozás megfizetésével, amely megvalósulása a jog eszközeivel nem támogatható. A Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az adós által a hitelezői felé fennálló tartozásoktól ilyen módon történő mentesülés érdekében a csődeljárás, és így a kényszeregyezség nem használható fel.
A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.426/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Marjai Tibor ügyvéd és a Dr. Molnár Lajos Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Molnár Lajos ügyvéd)által képviselt G. Korlátolt Felelősségű Társaság "csődeljárás alatt" adós ellen a Nyíregyházi Törvényszéken 1.Cspk.15-14-000001 számon indult csődeljárásban, a Debreceni Ítélőtábla Cspkf.III.30.522/2014/6. számú végzése ellen az adós által 52. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg az OTP Bank Nyrt. hitelező részére 25.400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós 2013. július 24-én benyújtott kérelme alapján az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 7-én indította meg a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az I. Kft-t jelölve ki.
A csődeljárás megindításához csatolt taggyűlési jegyzőkönyv szerint a csődeljárás kezdeményezésének az oka az volt, hogy egy kezességvállalásból eredően a társaságnak 16.000.000 Ft összegű "rendkívüli kiadása (követelésvásárlás) merült fel", s részben emiatt nem tudta kötelezettségeit időben teljesíteni. Az adós 2012. júliustól 2012 decemberéig a R. részére 10 részletben, részletenként 1.600.000 Ft-ot fizetett ki a H. M.-val szemben fennálló 22.500.000 Ft követelés fejében, mint kezes.
Az adós 2013. október 2-án bejelentette a bíróságnak, hogy 2013. szeptember 27-én egyezséget kötött a hitelezőivel. A vagyonfelügyelő három hitelező követelését vette nyilvántartásba, valamennyi követelést a nem vitatott, nem biztosított hitelezői osztályban visszaigazolta. K. J. hitelező, akinek 89.321.817 Ft összegű követelése áll fenn az adóssal szemben, elfogadta az adós egyezségi ajánlatát, így a kisebbségben levő, 50.835.789 Ft követeléssel rendelkező O. Nyrt. hitelező és a 20.000 Ft követeléssel rendelkező NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatóság hitelező, - akik nemmel szavaztak az egyezségi javaslatra - kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőként vesznek részt a csődegyezségben.
A csődeljárásban kötött egyezségi megállapodásban az adós vállalta, hogy a hitelezők tőkekövetelésének arányában a hitelezőkre engedményezi a H. M. magánszeméllyel szemben fennálló 22.500.000 Ft összegű lejárt követelését. Az engedményezés és az annak alapján elvégzett kompenzációk következtében K. J. hitelező tőkekövetelését 14.326.950 Ft, a NAV hitelező követelését 4.015 Ft, az O. Nyrt. hitelező tőkekövetelését 8.169.035 Ft erejéig kiegyenlítettnek tekinti. Vállalta továbbá, hogy a hitelezők tőkekövetelése arányában megfizet a hitelezők részére 3 éven át, évente összesen 2.000.000 Ft-ot - a részletfizetés tartama alatt kamatmentesen -, legkésőbb minden tárgyév december 31. napjáig, először 2014. december 31-ig. Ennek fejében a hitelezők elengedik további kamat- és járulék követeléseiket. Az adós teljesítése esetén a hitelezői igények megtérülési aránya a teljes bejelentett és a vagyonfelügyelő által visszaigazolt hitelezői igény vonatkozásában 20,34%.
Az elsőfokú bíróság csődegyezséget jóváhagyó végzését, az O. Nyrt. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság, a csődegyezséget jóváhagyó részében hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta, hogy vizsgálni kell az adós és K. J. hitelező között létrejött csődegyezség jogszabályoknak való megfelelését, ezen belül azt, hogy nem tekinthető-e nyilvánvalóan érvénytelen szerződésnek, amely körben az O. Nyrt. hitelező által hivatkozott érvénytelenségi ok fennállása kérdésében a bíróságnak döntést kell hoznia.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a csődegyezséget ismét jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
A tényállásban megállapította, hogy az adósnak az O. Nyrt-vel szemben fennálló 213.000 CHF tartozása kisvállalkozói, jelzálog típusú devizahitel szerződésből keletkezett. E kötelezettség biztosítása érdekében az adós tagja, egyben ügyvezetője, Sz. Z. B. és házastársa a saját lakóingatlanukon közjegyzői okiratba foglaltan jelzálogjogot alapítottak.
Az adósnak a K. J. hitelező felé fennálló tartozása abból keletkezett, hogy az adós nevében 2008. október 23-án Sz. Z. kezességvállalási nyilatkozatot tett H. M. kölcsönvevő 46.975.500 Ft tőke, 12.036.000 Ft kamat és egyéb költségtartozásának megfizetéséért, összegesen 59.011.000 Ft összegben.
Ezen kívül 2008. szeptember 23-án az adós nevében Sz. Z. kezességet vállalt a B. Kft. javára 40.000.000 Ft tőke és járulékai erejéig. E kft-nek az egyik tulajdonosa H. M. volt. H. M. 2010. óta ismeretlen helyen tartózkodik, a B. Kft. ellen 2009. május 28-án a felszámolást elrendelték, a felszámolási eljárás 2014. május 19-én befejeződött, az adóst megszüntették.
A H. M.-val szemben fennálló 31.700.000 Ft tőke és 14.712.000 Ft kamat, illetve a B. Kft-vel szemben fennálló 25.500.000 Ft tőke és 11.835.000 Ft kamat követelést többször engedményezték, végül 2012. október 30-án a R. engedményezte a két követelést K. J. hitelezőre. Ezt az engedményezési nyilatkozatot Sz. Z. B., mint az adós ügyvezetője is aláírta készfizető kezesként.
2013. június 20-án az adós közjegyzői okiratba foglaltan elismerte, hogy készfizető kezességet vállalt az összesen 89.230.817 Ft összegű, K. J. hitelezővel szemben fennálló tartozásért.
A NAV és az O. Nyrt. hitelezők fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Megállapította a vagyonfelügyelő díját és rendelkezett annak viseléséről, valamint az eljárási költségről.
A másodfokú bíróság elsőként rögzítette, hogy a korábbi hatályon kívül helyező végzésével - eljárási szabálysértés miatt - csak az elsőfokú bíróság határozatát helyezte hatályon kívül és utasította a bíróságot a csődegyezség jóváhagyásának ismételt vizsgálatára, azonban az érdekelteket a csődegyezségi tárgyalás ismételt megtartására nem kötelezte. Az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése sem adna alapot a csődegyezség tartalmi hibáinak kiküszöbölésére, és az elsőfokú bíróságnak hatályon kívül helyezés esetén sem volna módja olyan tartalmú határozatot hozni, amely a már megkötött csődegyezséget érintené, amely lehetővé tenné újabb csődegyezségi tárgyalás tartását és új csődegyezség megkötését. Az adósnak van lehetősége - a moratórium tartama alatt - az egyezség jóváhagyására irányuló kérelem visszavonására, erről azonban a jelen ügyben nem volt szó.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/A. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett határoznia, hogy a bíróság milyen terjedelemben vizsgálhatja a csődegyezség tartalmát.
Megállapította, hogy K. J. hitelező részére a szavazati jog jogszerűen került meghatározásra, a hitelező a csődegyezségi tárgyaláson a szavazatok abszolút többségével rendelkezett. A megkötött csődegyezség azonban tartalmában nem felelt meg a jogszabályok rendelkezéseinek, ezért nem lett volna jóváhagyható.
A csődegyezség jóváhagyása során a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell azt, hogy az egyezség nem sérti-e a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit.
Jelen esetben a csődegyezségben az adós részben az általa korábban megszerzett követelés engedményezését vállalta a hitelezők felé - a követelés érvényesítéséért kizárva a felelősségét -, másrészt évi 2.000.000 Ft fizetését vállalta 3 éven át, melyet a hitelezők között, tőkekövetelésük arányában kívánt szétosztani.
Mindezek alapján vizsgálni kellett, hogy a hitelezőkre engedményezett követelés teljesítésének van-e reális esélye, illetve, hogy a saját teljesítéséhez a szükséges fedezet rendelkezésére áll-e, mert a jóváhagyott egyezségnek végrehajthatónak és a hitelezők részéről számonkérhetőnek kell lennie.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az adós a hitelezői igényét nem vitásan kielégítheti a másokkal szembeni követelésének a hitelezőire történő engedményezésével is. A csődegyezség jóváhagyása nem tagadható meg önmagában amiatt, hogy az abban foglalt megállapodás szerint az adós hitelezőknek felajánlott vagyona egy harmadik személlyel szemben állított igény.
A régi Ptk. 328. § (1) bekezdéséből és 329. § (1) bekezdéséből következően a kötelezett elérhetősége, számonkérhetősége az adott esetben a hitelezők, mint engedményesek és az adós viszonyában kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel az engedményezés joghatásaként - annak kötelezettel való közlését követően - a követelés teljesítését az engedményes igényelheti a kötelezettől. Azáltal, hogy a csődegyezségi megállapodásban az adós az engedményezett követelés érvényesítéséért a felelősségét kizárta, a régi Ptk. 330. § (1) bekezdésben írt módon és mértékig sem felel, ha H. M. az engedményezett tartozásait nem fizeti meg. Így viszont kizárólagosan a hitelezők kockázata, hogy H. M. kötelezett az adós felé fennálló tartozását megfizeti-e.
Az elsőfokú bíróság is tényként állapította meg, hogy H. M. 2010. óta ismeretlen helyen tartózkodik. Ez önmagában is kétségessé teszi az adós vállalása teljesíthetőségét, hogy a hitelezők felé fennálló tartozásaiból az engedményezett összeg megfizetésre kerülhet.
Kétségtelen, hogy ennek ellenére az egyezségi tárgyaláson a szavazatok abszolút többségével rendelkező K. J. az egyezségi javaslatot anélkül fogadta el, hogy az adóst előzetesen felhívta volna tájékoztatás adására az engedményezett követelés megtérülésének esélyeiről, és ellenajánlatot sem terjesztett elő. Ez azonban nem változtat azon, hogy az adós egyezségi ajánlatában, a hitelezők felé fennálló tartozásainak jelentős része elengedése fejében, olyan követelés engedményezésével történő teljesítést vállalt, amelynek az érvényesíthetősége teljességgel bizonytalan. Nem teljesítés esetén az adós felelőssége nem volna számonkérhető, ezért a csődegyezség e részében nem felel meg a végrehajthatóság törvényi követelményének.
Az évi 2.000.000 Ft-os teljesítés tekintetében megállapította, hogy az adós sem a csődegyezségi megállapodás tervezetében, sem annak mellékleteiben nem közölte, milyen források állnak rendelkezésére a vállalása teljesítéséhez. A reorganizációs programjában szerepelt, hogy egy megrendelővel sikerült középtávú megállapodást kötnie, mely alapján az adós a reorganizációs program ideje alatt igen jelentős, legalább évi 15.000.000 Ft-os megrendeléssel számolhat.
E körben a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a csődegyezség jóváhagyása körében - a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők érdekében - hivatalból vizsgálnia kell a hitelezői igények kielégítésére szolgáló szükséges fedezet rendelkezésre állását. A jóváhagyott egyezségnek - a végrehajthatóság érdekében - pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell azt a forrást is, amely a tartozás valós rendezésének a fedezetéül szolgál.
A hivatkozott, de nem konkretizált piaci szereplővel kötött, részleteiben sem ismert középtávú megállapodásból kalkulált bevétel, illetve abból elérhető nyereség nem fogadható el olyan pontosan körülírt, beazonosítható forrásként, amely az adós tartozásai valós rendezésének fedezetéül szolgálhat, így önmagában nem elegendő az egyezség végrehajthatóságának alátámasztására. Az összeg meglétének-megszerzésének ez a bizonytalansága kétségessé teszi az egyezség teljesíthetőségét és annak ellenőrizhetőségét.
Az ilyen feltétellel megkötött csődegyezség olyan mértékű kockázatot jelent, amely súlyosan sérti azoknak a hitelezőknek az érdekeit, akikre kényszeregyezségként hat ki. Azzal ugyanis, hogy az adós a kintlévőségeit a hitelezőire gyakorlatilag végrehajthatatlan követelésként engedményezte, fennáll annak a lehetősége, hogy az egyezség alapján a hitelezők követeléseiből szinte semmi nem térül meg. Az adós számára a hitelezői felé fennálló tartozásai alól ilyen módon történő mentesülés érdekében a csődeljárás, és így a kényszeregyezség nem használható fel.
Az adós élt felülvizsgálati kérelemmel a jogerős végzés ellen, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a jogerős végzésnek - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21/A. § (3) bekezdését, a Pp. 164. § (1) bekezdését, 3. § (2) bekezdését.
Kifejtette, hogy a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján a bíróságoknak vizsgálniuk kell a csődegyezség jogszabályba ütközését, ha azonban az egyezség vagy annak egy része nem felel meg egy jogszabálynak, akkor azt a bíróságnak meg is kell jelölnie határozatában. A másodfokú bíróság ilyen jogszabályhelyet nem jelölt meg, csupán szubjektív megközelítés alapján tagadta meg a csődegyezség jóváhagyásának helybenhagyását.
Előadta, hogy a másodfokú bíróság a kérelemhez kötöttség okán nem foglalhatott volna állást azokban a kérdésekben, amelyeket most a határozata tartalmaz. A megismételt eljárás előzménye az O. Nyrt. hitelező korábbi fellebbezése, melyben hozott hatályon kívül helyező végzésében a másodfokú bíróság konkrét utasításokat fogalmazott meg, annak pedig az elsőfokú bíróság maximálisan eleget tett. A jogerős végzésben azonban olyan körülményekre, okiratokra, azok hiányára hivatkozik a másodfokú bíróság, amelyek a korábbi eljárás tartama alatt nem merültek fel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a végrehajthatóság hiányára.
A jogerős végzés az adós által felajánlott mind a két teljesítési módot kifogásolta. A pénzfizetési kötelezettség vállalásával kapcsolatban a végrehajthatóság kérdése nem merül fel. E körben a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az adós nem rendelkezik olyan eszközállománnyal, amely a vállalást teljesíthetővé tenné.
Az adós kis eszközállománnyal dolgozó vállalkozás, ezért a meglévő eszközöknek nincs jelentősége. Az eljárás során nem merült fel, hogy az adós milyen szerződésállománnyal rendelkezik. Utalt arra, hogy az adós több módon is előteremtheti a kifizetéshez szükséges összeget, ezért a másodfokú bíróság e körben elfoglalt szubjektív álláspontja alaptalan, életszerűtlen és súlytalan.
Részletesen kifejtette az álláspontját a követelés átadásával kapcsolatban is. Állította, hogy a másodfokú bíróság rosszul értelmezi a végrehajthatóság fogalmát, mert a végrehajthatóság csak az adós és a hitelezők vonatkozásában vizsgálható. Az engedményezéssel ebben a viszonylatban a teljesítés megtörténik.
Helytelennek tartja annak megállapítását, hogy az átadott követelés behajthatatlan, vagy érvényesíthetetlen, hiszen csak az derült ki, hogy a felek nem tudják a kötelezett tartózkodási helyét. Az ismeretlen helyen tartózkodó személynek is lehet azonban vagyona, akár üzletrésszel is rendelkezhet egy cégben. Utalt arra is, a kialakult gyakorlat szerint a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van az adós által felajánlott követelés behajtásának.
Hangsúlyozta, hogy egy esetleges felszámolási eljárásban sem járnának jobban a hitelezők, mint a csődeljárásban, hiszen az adós későbbi működési forrást is bevont a hitelezők kielégítésébe, amire a felszámolási eljárásban már nincs lehetőség.
Az O. Nyrt. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és az adós eljárási költségben történő marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogszabályokon alapuló, mérlegeléssel levont, teljesen okszerű jogi következtetésre jutott, melynek a felülvizsgálatára nincs lehetőség.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseket nem sérti.
Az adós eljárásjogi kifogásával kapcsolatban a Kúria álláspontja az, hogy ha a jogorvoslati bíróság hatályon kívül helyezi az alsóbb fokú bíróság határozatát és új eljárás lefolytatására, valamint új határozat hozatalára utasítja, a megismételt eljárásban hozott határozatot a jogorvoslati bíróság az ebben a megismételt eljárásban hozott határozat elleni jogorvoslat keretei között vizsgálhatja felül, mert a fellebbezéssel, felülvizsgálattal érintett határozatot kell a bíróságnak vizsgálnia (Pp. 252. §, 275. § (2) bekezdés). Nincs tehát kötve az első határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelemben (fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben) foglaltakhoz, hiszen nem annak a határozatnak a felülbírálatát végzi.
A másodfokú bíróság két okból nem látta elfogadhatónak a csődegyezséget.
A pénzfizetési kötelezettség vállalásával kapcsolatban a Kúria egyetért az adóssal abban, hogy nem kizárólag az adósnak a csődegyezség megkötése pillanatában rendelkezésre álló eszközállománya képezheti a csődegyezség alapját. Az adós és hitelezői között létrejövő megállapodás tartalmát a Cstv. 19. § (1) bekezdése széleskörűen - példálódzó jelleggel - határozza meg. Az itt felsoroltakon kívül tehát még egyéb módon is lehetőség van a hitelezőkkel való megállapodásra.
Az eljárás megszüntetésének másik okaként a jogerős végzés az engedményezett követelés végrehajthatatlanságát jelölte meg. E tekintetben az adós helytállóan fejtette ki, csődegyezség esetén nem azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy vajon az adós által a hitelezőinek felajánlott követelés behajtható-e (végrehajtható-e) vagy sem, mert az a követelés értékének a meghatározása körébe tartozó kérdés. A végrehajthatóságot az adós és hitelezői között létrejött csődegyezség vonatkozásában kell vizsgálni.
Az engedményezett követelésre vonatkozóan az eljárásban felmerült tényadatokra tekintettel azonban - bár nem vitásan az ismeretlen helyen tartózkodó kötelezettnek is lehet olyan vagyontárgya, amelyre a végrehajtás lefolytatható -, a Kúria álláspontja szerint sem hagyható jóvá a csődegyezségi megállapodás, és helytálló a másodfokú bíróság eljárást megszüntető végzése.
A kialakult gyakorlat szerint a bíróság valóban nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van az adós által felajánlott követelés behajtásának, mert erről a hitelezőknek kell állást foglalniuk, amikor szavaznak a csődegyezség elfogadásáról. Jelen eljárásban azonban sajátos helyzet alakult ki. A legnagyobb hitelező, K. J. követelése valójában túlnyomó részben H. M.-val szemben áll fenn, és csak a követelés behajthatatlansága miatt lépett fel a készfizető kezességet vállalt adóssal szemben. Egy ilyen esetben, amikor a jogosult nem a főkötelezett adóssal, hanem a készfizető kezessel szemben lép fel, teljesen életszerűtlen, hogy kielégítésként elfogadjon egy olyan követelést, amely azzal a főkötelezettel (H. M.-val) szemben áll fenn, akivel szemben a saját követelése is fennáll, s amely engedményezni kívánt követelést az adós úgy szerzett meg, hogy készfizető kezessége miatt annak túlnyomó részét a követeléssel rendelkező R.-nek fizette meg. A hitelező igénye tehát egy olyan követeléssel kerülne részben kiegyenlítésre, amelynek a kötelezettje pontosan ugyanaz a személy, akitől a hitelező sem tudta behajtani a követelését, és ezért lépett fel az adóssal, mint készfizető kezessel szemben.
Mindezekből következően nem tekinthető különösnek, hogy - amint azt a másodfokú bíróság helytállóan megállapította - a szavazatok abszolút többségével rendelkező K. J. hitelezőként az egyezségi javaslatot anélkül fogadta el, hogy az adóst előzetesen felhívta volna tájékoztatás adására az engedményezett követelés megtérülésének esélyeiről. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy K. J. hitelezőként azért lépett fel az adóssal szemben, mert a főkötelezett H. M. neki sem teljesített, tehát tisztában volt a követelés értékével, annak behajthatatlanságával.
E követelés figyelmen kívül hagyásával azonban az adós a három év alatt teljesítendő összesen 6.000.000 Ft-tal, a hitelezői követelésének nem 20,34%-át, hanem 4,2%-át ajánlotta fel az összesen 140.177.606 Ft követelésük ellenértékeként.
Az adós arra hivatkozott, hogy a hitelezők egy esetleges felszámolási eljárásban sem járnának jobban. A Kúria az eljárás adataiból megállapította, hogy az adós által felvett kölcsön esetében az adós csak személyes kötelezett. Az adós ügyvezetője és annak házastársa dologi kötelezettséget vállalt az adós tartozásának teljesítéséért a saját tulajdonukban levő ingatlanra.
A csődegyezség jóváhagyásával a dologi kötelezett kötelezettsége is csökkenne. Jóllehet az egyezségben megállapított kielégítési hányad 20,34%, azonban az engedményezett követelés teljesítésével a hitelezők részére már csak az összesen 6.000.000 Ft követelés maradna, így az egyezség segítségével a dologi kötelezett tűrési kötelezettsége is csak a fennálló tartozás 4,2%-ára terjedne ki.
A Ptk. 5. § (1)-(2) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül - egyebek mellett - a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a személyek jogai és törvényes érdekei csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése szerint a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a csődegyezség a jogszabályoknak megfelel-e, s ennek alapján vizsgálnia kell, hogy - a csődegyezség speciális szabályaira is tekintettel - az egyezség a polgári jogi alapelveknek megfelel-e. A csődegyezség kényszeregyezség, tehát a többségi szavazattal rendelkező hitelezők akarata érvényesül a kisebbségi szavazattal rendelkezők akarata felett.
Éppen ezért a bíróságnak mérlegelnie kell az egyezség létrehozásával kapcsolatos körülményeket is az egyezség jóváhagyhatósága körében. Ha megállapítható, az adós a csődeljárást kizárólag azért folytatta le, hogy meglévő - esetleg jövőbeni - vagyonának a kényszeregyezség segítségével történő szétosztásával a vezető tisztségviselők, illetve tagok, egyéb érdekeltek a további kötelezettségeiktől mentesüljenek, és azt nem elsősorban a tevékenysége folytatásának, a reorganizációnak az érdekében indította, akkor az egyezség joggal való visszaélést valósít meg, ezért nem hagyható jóvá.
Az eljárás irataiból megállapíthatóan az adós - és ezzel az adós tulajdonosai - olyan mértékű kötelezettségtől mentesülnének egy igen kis összegű tartozás megfizetésével, amely megvalósulása a jog eszközeivel nem támogatható. A Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az adós által a hitelezői felé fennálló tartozásoktól ilyen módon történő mentesülés érdekében a csődeljárás, és így a kényszeregyezség nem használható fel.
A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
Az adós felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2015. február 27.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.426/2014.)