adozona.hu
BH 2015.7.200
BH 2015.7.200
A kényszertörlési eljárás megszüntetését és a felszámolási eljárás kezdeményezését elrendelő végzés fellebbezéssel támadható [Pp. 233. § (1), (3) bek., 2006. évi V. tv. (Ctv.) 118. § (5), (8) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A cégbíróság a 2014. március 6-án kelt, március 8-án közzétett 2. sorszámú végzésével elrendelte a korlátolt felelősségű társaság kényszertörlési eljárásának megindítását.
[2] A kényszertörlési eljárás alatt a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, vagyonára vonatkozóan adat merült fel. A cégbíróság úgy ítélte meg, hogy a vagyon előreláthatólag fedezni fogja a várható felszámolási költségeket, ezért a 2014. április 29-én kelt 16. sorszámú végzésével megszüntette a kényszertör...
[2] A kényszertörlési eljárás alatt a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, vagyonára vonatkozóan adat merült fel. A cégbíróság úgy ítélte meg, hogy a vagyon előreláthatólag fedezni fogja a várható felszámolási költségeket, ezért a 2014. április 29-én kelt 16. sorszámú végzésével megszüntette a kényszertörlési eljárást, és a korlátolt felelősségű társaság ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. Határozata azt a tájékoztatást tartalmazta, hogy azzal szemben a Cégközlönyben való megjelenéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye.
[3] A cég az említett végzés ellen fellebbezést nyújtott be.
[4] Az ítélőtábla a fellebbezést a 2014. július 1-jén kelt végzésével hivatalból elutasította.
[5] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) kényszertörlési eljárásról szóló VIII/A. fejezetének 118. § (1), (5), (7) és (8) bekezdései egybevetésével ugyanis arra következtetett, hogy az adott végzés fellebbezéssel nem volt támadható. Kifejtette, hogy a kényszertörlési eljárás alapvető célja a jogellenesen működő cégek kivonása a gazdasági életből, költségek okozása nélkül. Az eljárás korlátját a hitelezői érdekek védelme képezi. A Ctv. 118. § (5) bekezdése ezzel összhangban határozza meg a felszámolási eljárás kezdeményezésének feltételeit, a Ctv. 118. § (8) bekezdése pedig taxatív jelleggel felsorolja a fellebbezéssel támadható határozatok körét. Ez utóbbiak közé nem tartozik a cég által megfellebbezett végzés, így az elsőfokú bíróság téves tájékoztatása sem teremtette meg a fellebbezési jogot. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy a Kúria a BH 2014.190. számon közzétett eseti döntésében ugyanezt a jogi álláspontot fejtette ki. (A döntés a 2014. június 30-ig hatályos Ctv. 118. §-ára hivatkozott, amely rendelkezések részben megváltozott tartalommal 2014. július 1-jétől a 117. §-ban nyertek elhelyezést.)
[6] A cég az ítélőtábla végzése elleni fellebbezésében kérte annak hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla újabb eljárásra, újabb határozathozatalra utasítását.
[7] Előadta, hogy a támadott határozat a Ctv. 118. § (8) bekezdését sérti. Tévesnek tartotta az abban írtak ítélőtábla általi értelmezését. Állította, a Ctv. 118. § (8) bekezdése csupán felsorolja azokat a határozatokat, amelyeket nem a mögöttesen irányadó Pp. általános szabályai szerint, hanem a Cégközlönyben való közzététellel kell közölni, illetve azt rögzíti, hogy ez utóbbi esetben a 15 napos fellebbezési határidő a közzététel napjától kezdődik.
[8] A cég szerint, azokat a végzéseket, amelyekre a Ctv. 118. § (8) bekezdése nem utal, a Pp. általános szabályai alapján kell kézbesíteni, és azokkal szemben a Ctv. 72. §-a, valamint a Pp. 233. §-a értelmében fellebbezésnek van helye.
[9] Az ítélőtábla végzése elleni fellebbezés az alábbiakra tekintettel alapos.
[10] A kényszertörlési eljárás jogintézményét szabályozó Ctv. VIII/A. fejezetét a 2011. évi CXCVII. törvény 136. §-a iktatta be a Ctv. rendelkezéseibe, 2012. március 1-jei hatállyal. Amint arra az ítélőtábla és a Kúria is a BH 2014.190. számú eseti döntésében utalt, a jogszabály célja a vagyontalan, fantomizálódott, fizetés- és működésképtelen cégek gazdasági életből való, költségek kímélésével történő, gyors kivezetése, megszüntetése. A kényszertörlési eljárás sajátos szabályai elkülönült zárt rendszert képeztek és képeznek a Ctv. szabályai között. A jogintézményre vonatkozó szabályok bevezetésük óta többször módosultak, kiegészültek.
[11] A Kúria a fent említett eseti döntésében a 2012. december 13-án hatályos szabályokat értelmezve, az ott kifejtett és a jelen fellebbezéssel támadott végzésben hivatkozottak alapján arra következtetett, hogy a Ctv. 118. § (8) bekezdésében a fellebbezéssel támadható végzések köre, azok közlésének módja és a fellebbezési határidő számítása került rögzítésre. Mindazok a Ctv. 118. §-a alapján hozott végzések pedig nem fellebbezhetők meg, amelyeket a jogszabály e helyen nem említ. Az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor, 2014. április 29-én hatályos Ctv. 118. § (8) bekezdése megegyezett a Kúria által értelmezett jogszabályi előírással. A 2013. évi CCLII. törvény 112. § (44) bekezdésével - 2014. július 1-jei hatállyal - azonban sor került a kényszertörlési eljárás átfogó jellegű módosítására. A módosító jogszabály a Ctv. 116. §-át kiegészítette a (6) bekezdéssel, amely egyértelműen kimondja, a kényszertörlési eljárás során - ha a VIII/A. fejezet másként nem rendelkezik - a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell. Az iratok kézbesítésére a Ctv. 72. § (6) bekezdése irányadó, azaz, ha a kézbesítés postai úton meghiúsul, az iratokat a Cégközlöny útján - közzététellel - kell kézbesíteni. A kézbesítés napjának a közzétételt követő ötödik nap tekintendő. A módosított Ctv. 118. § (3) bekezdése értelmében a céget terhelik a vagyon felderítésével járó, a Ctv. 117. § (7) bekezdésében meghatározott költségek, amelyek viseléséről a cégbíróságnak rendelkeznie kell, ha a kényszertörlési eljárást megszünteti és a céggel szemben felszámolási eljárást kezdeményez.
[12] A Pp. 233. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény nem zárja ki, az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek van helye. A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az eljárás folyamán hozott végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve a perköltségben, pénzbírságban marasztaló végzéseket, s azokat, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.
[13] Az ismertetett, a kényszertörlési eljárás szabályait pontosító, kiegészítő jogszabályi módosításból kitűnik, illetve megerősítést nyert az az eredeti jogalkotói szándék, hogy ezen sajátos nemperes eljárás során is a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell.
[14] Ha az eljárás során hozott valamely határozat kézbesítésére, a fellebbezés kizártságára, a fellebbezési határidő számítására nézve a Ctv. rendelkezéseket nem tartalmaz, a kézbesítésre, a fellebbezési jogra vonatkozóan a Pp. előírásai az irányadók.
[15] A kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, és a felszámolási eljárás kezdeményezéséről szóló végzést a kifejtettek alapján érdemi végzésnek kell tekinteni, amellyel szemben a felet megilleti a fellebbezési jog. Az eljáró bíróság ugyanis lezár egy sajátos szabályok szerint folyamatban volt eljárást és egy újabb, ugyancsak speciális szabályok szerint lefolytatandó eljárást kezdeményez. A fenti értelmezés helytállóságát erősíti az a tény, hogy a kényszertörlési és a felszámolási eljárásnak számos eltérő szabálya van, amely sok szempontból befolyásolja vagy befolyásolhatja a cég, annak tagjai, vezető tisztségviselői helyzetét; a felszámolási eljárással továbbá általában a cég vagyona terhére elszámolandó nagyobb költségek járnak. Emellett, a Ctv. 117. § (5) bekezdése alkalmazásával hozott végzés meghozatala körében a cégbíróság számára biztosított mérlegelési lehetőségek magukban rejtik a döntés során esetleges helytelen álláspont elfoglalását, amely szintén szükségessé teszi a jogorvoslati jog biztosítását.
[16] A Kúria ezért, a jogszabályi változások tükrében, a fenti érvekre tekintettel, a korábbi eseti döntésében kifejtett jogi álláspontját megváltoztatva úgy ítélte meg, hogy a cégbíróság határozatával szembeni fellebbezés érdemben vizsgálandó. A fellebbezést hivatalból elutasító végzést emiatt hatályon kívül helyezte és felhívta az eljárt bíróságot, vizsgálja meg a benyújtott fellebbezést, és ha úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés érdemi elbírálásának nincs egyéb akadálya, érdemben döntsön.
[17] A Kúria döntése a Pp. 259. §-án és 252. § (2) bekezdésén alapul.
(Kúria Cgtf. VII. 30.339/2014.)
A Kúria mint fellebbezési bíróság a dr. Fónagy Zoltán ügyvéd által képviselt K. Kft. "kényszertörlés alatt" cég ellen a Szegedi Törvényszék Cégbíróságán Cgt.06-14-000513. számon hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárásban a Szegedi Ítélőtábla 2014. július 1-jén kelt Cgtf.I.30.263/2014/3. számú végzése ellen a cég által előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül meghozta az alábbi
A Kúria az ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezi és az ítélőtáblát újabb eljárásra, újabb határozathozatalára utasítja.
Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
A cégbíróság a 2014. március 6-án kelt, március 8-án közzétett 2.sorszámú végzésével elrendelte a korlátolt felelősségű társaság kényszertörlési eljárásának megindítását.
A kényszertörlési eljárás alatt a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, vagyonára vonatkozóan adat merült fel. A cégbíróság úgy ítélte meg, hogy a vagyon előre láthatóan fedezni fogja a várható felszámolási költségeket, ezért a 2014. április 29-én kelt 16. sorszámú végzésével megszüntette a kényszertörlési eljárást, és a korlátolt felelősségű társaság ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. Határozata azt a tájékoztatást tartalmazta, hogy azzal szemben a Cégközlönyben való megjelenéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye.
A cég az említett végzés ellen fellebbezést nyújtott be.
Az ítélőtábla a fellebbezést a 2014. július 1-jén kelt végzésével hivatalból elutasította.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) kényszertörlési eljárásról szóló VIII/A. fejezetének 118. § (1), (5), (7) és (8) bekezdései egybevetésével ugyanis arra következtetett, hogy az adott végzés fellebbezéssel nem volt támadható. Kifejtette, hogy a kényszertörlési eljárás alapvető célja a jogellenesen működő cégek kivonása a gazdasági életből, költségek okozása nélkül. Az eljárás korlátját a hitelezői érdekek védelme képezi. A Ctv. 118. § (5) bekezdése ezzel összhangban határozza meg a felszámolási eljárás kezdeményezésének feltételeit, a Ctv. 118. § (8) bekezdése pedig taxatív jelleggel felsorolja a fellebbezéssel támadható határozatok körét. Ez utóbbiak közé nem tartozik a cég által megfellebbezett végzés, így az elsőfokú bíróság téves tájékoztatása sem teremtette meg a fellebbezési jogot. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy a Kúria a BH 2014.190. számon közzétett eseti döntésében ugyanezt a jogi álláspontot fejtette ki. (A döntés a 2014. június 30-áig hatályos Ctv. 118. §-ára hivatkozott, amely rendelkezések részben megváltozott tartalommal 2014. július 1-jétől a 117. §-ban nyertek elhelyezést.)
A cég az ítélőtábla végzése elleni fellebbezésében kérte annak hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla újabb eljárásra, újabb határozathozatalra utasítását.
Előadta, hogy a támadott határozat a Ctv. 118. § (8) bekezdését sérti. Tévesnek tartotta az abban írtak ítélőtábla általi értelmezését. Állította, a Ctv. 118. § (8) bekezdése csupán felsorolja azokat a határozatokat, amelyeket nem a mögöttesen irányadó Pp. általános szabályai szerint, hanem a Cégközlönyben való közzététellel kell közölni, illetve azt rögzíti, hogy ez utóbbi esetben a 15 napos fellebbezési határidő a közzététel napjától kezdődik.
A cég szerint, azokat a végzéseket, amelyekre a Ctv. 118. § (8) bekezdése nem utal, a Pp. általános szabályai alapján kell kézbesíteni, és azokkal szemben a Ctv. 72. §-a, valamint a Pp. 233. §-a értelmében fellebbezésnek van helye.
Az ítélőtábla végzése elleni fellebbezés az alábbiakra tekintettel alapos.
A kényszertörlési eljárás jogintézményét szabályozó Ctv. VIII/A. fejezetét a 2011. évi CXCVII. törvény 136. §-a iktatta be a Ctv. rendelkezéseibe, 2012. március 1-jei hatállyal. Amint arra az ítélőtábla és a Kúria is a BH 2014.190. számú eseti döntésében utalt, a jogszabály célja a vagyontalan, fantomizálódott, fizetés- és működésképtelen cégek gazdasági életből való, költségek kímélésével történő, gyors kivezetése, megszüntetése. A kényszertörlési eljárás sajátos szabályai elkülönült zárt rendszert képeztek és képeznek a Ctv. szabályai között. A jogintézményre vonatkozó szabályok bevezetésük óta többször módosultak, kiegészültek.
A Kúria a fent említett eseti döntésében a 2012. december 13-án hatályos szabályokat értelmezve, az ott kifejtett és a jelen fellebbezéssel támadott végzésben hivatkozottak alapján arra következtetett, hogy a Ctv. 118. § (8) bekezdésében a fellebbezéssel támadható végzések köre, azok közlésének módja és a fellebbezési határidő számítása került rögzítésre. Mindazok a Ctv. 118. §-a alapján hozott végzések pedig nem fellebbezhetők meg, amelyeket a jogszabály e helyen nem említ. Az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor, 2014. április 29-én hatályos Ctv. 118. § (8) bekezdése megegyezett a Kúria által értelmezett jogszabályi előírással. A 2013. évi CCLII. törvény 112. § (44) bekezdésével - 2014. július 1-jei hatállyal - azonban sor került a kényszertörlési eljárás átfogó jellegű módosítására. A módosító jogszabály a Ctv. 116. §-át kiegészítette a (6) bekezdéssel, amely egyértelműen kimondja, a kényszertörlési eljárás során - ha a VIII/A. fejezet másként nem rendelkezik - a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell. Az iratok kézbesítésére a Ctv. 72. § (6) bekezdése irányadó, azaz, ha a kézbesítés postai úton meghiúsul, az iratokat a Cégközlöny útján - közzététellel - kell kézbesíteni. A kézbesítés napjának a közzétételt követő ötödik nap tekintendő. A módosított Ctv. 118. § (3) bekezdése értelmében a céget terhelik a vagyon felderítésével járó, a Ctv. 117. § (7) bekezdésében meghatározott költségek, amelyek viseléséről a cégbíróságnak rendelkeznie kell, ha a kényszertörlési eljárást megszünteti és a céggel szemben felszámolási eljárást kezdeményez.
A Pp. 233. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény nem zárja ki, az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek van helye. A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az eljárás folyamán hozott végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve a perköltségben, pénzbírságban marasztaló végzéseket, s azokat, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.
Az ismertetett, a kényszertörlési eljárás szabályait pontosító, kiegészítő jogszabályi módosításból kitűnik, illetve megerősítést nyert az az eredeti jogalkotói szándék, hogy ezen sajátos nemperes eljárás során is a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell.
Ha az eljárás során hozott valamely határozat kézbesítésére, a fellebbezés kizártságára, a fellebbezési határidő számítására nézve a Ctv. rendelkezéseket nem tartalmaz, a kézbesítésre, a fellebbezési jogra vonatkozóan a Pp. előírásai az irányadók.
A kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, és a felszámolási eljárás kezdeményezéséről szóló végzést a kifejtettek alapján érdemi végzésnek kell tekinteni, amellyel szemben a felet megilleti a fellebbezési jog. Az eljáró bíróság ugyanis lezár egy sajátos szabályok szerint folyamatban volt eljárást és egy újabb, ugyancsak speciális szabályok szerint lefolytatandó eljárást kezdeményez. A fenti értelmezés helytállóságát erősíti az a tény, hogy a kényszertörlési és a felszámolási eljárásnak számos eltérő szabálya van, amely sok szempontból befolyásolja vagy befolyásolhatja a cég, annak tagjai, vezető tisztségviselői helyzetét; a felszámolási eljárással továbbá a cég vagyona terhére elszámolandó nagyobb költségek járnak általában. Emellett, a Ctv. 117. § (5) bekezdése alkalmazásával hozott végzés meghozatala körében a cégbíróság számára biztosított mérlegelési lehetőségek magukban rejtik a döntés során esetleges helytelen álláspont elfoglalását, amely szintén szükségessé teszi a jogorvoslati jog biztosítását.
A Kúria ezért, a jogszabályi változások tükrében, a fenti érvekre tekintettel, a korábbi eseti döntésében kifejtett jogi álláspontját megváltoztatva úgy ítélte meg, hogy a cégbíróság határozatával szembeni fellebbezés érdemben vizsgálandó. A fellebbezést hivatalból elutasító végzést emiatt hatályon kívül helyezte és felhívta az eljárt bíróságot, vizsgálja meg a benyújtott fellebbezést, és ha úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés érdemi elbírálásának nincs egyéb akadálya, érdemben döntsön.
A Kúria döntése a Pp. 259. §-án és 252. § (2) bekezdésén alapul.