adozona.hu
BH 2015.7.199
BH 2015.7.199
Ha a felszámoló nem kapja meg az adós iratait, de megállapítja a feltalált vagyont és ennek alapján nyitómérleget készít, az eljárást az általános szabályok szerint fejezheti be [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 32. §, 33. § (2) bek., 60. §, 61. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós ellen indult kényszer-végelszámolást követően a Cégbíróság által kezdeményezett, 2011. március 11-én megindított felszámolásban az elsőfokú bíróság a korábbi kényszer-végelszámolót rendelte ki felszámolóként.
[2] A felszámoló 2012. szeptember 14-én felszámolási zárómérleget terjesztett elő és kérte az eljárás rendes szabályok szerinti befejezését. Előadta, hogy az iratokat már a kényszer-végelszámolás során sem kapta meg a korábbi vezető tisztségviselőtől. A felszámolási eljárásb...
BH 2015.7.199 Ha a felszámoló nem kapja meg az adós iratait, de megállapítja a feltalált vagyont és ennek alapján nyitómérleget készít, az eljárást az általános szabályok szerint fejezheti be [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 32. §, 33. § (2) bek., 60. §, 61. §].
[1] Az adós ellen indult kényszer-végelszámolást követően a Cégbíróság által kezdeményezett, 2011. március 11-én megindított felszámolásban az elsőfokú bíróság a korábbi kényszer-végelszámolót rendelte ki felszámolóként.[2] A felszámoló 2012. szeptember 14-én felszámolási zárómérleget terjesztett elő és kérte az eljárás rendes szabályok szerinti befejezését. Előadta, hogy az iratokat már a kényszer-végelszámolás során sem kapta meg a korábbi vezető tisztségviselőtől. A felszámolási eljárásban három hitelező jelentett be összesen 1 700 709 Ft összegű követelést. A felszámolás során hitelezői igénybejelentés alapján vált egyértelművé a felszámoló számára, hogy az adós ingatlanvagyonnal rendelkezik. Vagyonértékelést követően az ingatlant értékesítette 12 300 000 Ft-ért.
[3] A felszámolási zárómérleg szerint a fellelt ingatlan a nyitómérleg adatai között 12 300 000 Ft-tal szerepelt tárgyi eszközként, a felszámoló a nyitómérleg egyéb adatainál 0 Ft-ot tüntetett fel, s ehhez képest készítette el a zárómérleget. Az ahhoz fűzött szöveges jelentésben előadta, hogy a hitelezői igények kifizetése után a tulajdonosok részére történő kifizetésre is tett javaslatot. Hivatkozott arra, hogy ha az adós vagyona fedezi a felszámolási költségeket, a felszámolónak az általános és nem az egyszerűsített felszámolás szabályai alapján kell az eljárást lezárnia.
[4] Az elsőfokú bíróság a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása iránti kérelmet elutasította. Döntését arra alapította, hogy a felszámolás során releváns mérlegek - tevékenység lezáró, nyitó-, közbenső és zárómérlegek - szigorú rendben és elvek alapján egymásra épülő kimutatások. A figyelembe veendő mérlegek sorát az adós által készített és a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérleg nyitja. Ez biztosítja a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (a továbbiakban: Sztv.) megfogalmazott különböző elvek, így a folytonosság, valódiság elvének érvényesülését is. Ha tehát a feltételek nem állnak fenn, a közbenső mérleg és ezt követően a zárómérleg elkészítésének sincs törvényi alapja. Ha nem került sor a tevékenységet lezáró mérleg és az azt megalapozó, alátámasztó bizonylatok, leltár átadására, nincs lehetőség az eljárás általános szabályok szerinti lebonyolítására, hiszen az a számviteli törvénynek megfelelő mérlegkészítést feltételez. A 2012. szeptember 12-i fordulónappal összeállított "felszámolási zárómérleg" csupán tájékoztató jellegű kimutatás lehet.
[5] Az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása iránt a felszámoló által benyújtott fellebbezésre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tett észrevételt, melyben kifejtette, hogy a felszámoló a hitelezők érdekének szem előtt tartásával jár el, amikor a felszámolást az általános szabályok szerint kéri befejezni, mert jelentése és az ahhoz csatolt mellékletek alapján a hitelezők részére a gazdasági események jobban ellenőrizhetők. Egyetértett azzal, hogy ha az ügyvezető nem teljesíti a tevékenységet lezáró mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettségét, a felszámoló jogosult úgy tekinteni, hogy az adós tevékenységet lezáró mérlegének adatsoraiban nulla szerepel. Ezen nullás adattartalmú tevékenységet lezáró mérlegből kiindulva a felszámoló helyesbítheti az adatokat és elkészítheti a felszámolási nyitómérleget.
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, egyetért az elsőfokú bíróság döntésében foglalt jogi érveléssel, mert abban helyesen értelmezte a mérlegkészítés szabályait, valamint az általános és az egyszerűsített szabályok szerinti felszámolói záróindítványok előterjesztését megalapozó körülmények vizsgálatának szükségességét. Álláspontja szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63/B. §-ában nem biztosít választási lehetőséget a felszámoló részére.
[7] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával - a Cstv. 60. § (1) bekezdésének megfelelően - az eljárás befejezését, az adós megszüntetését, rendelkezést a hitelezők követelésének kielégítéséről, a pénzforgalmi számlák megszüntetéséről és a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről.
[8] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, 63/B. §-át, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 5. §-át.
[9] Álláspontja szerint elvi jelentőségű kérdés, hogy mit jelent a felszámolási eljárás technikai lebonyolíthatatlansága kifejezés, azt hogyan kell értelmezni. A Cstv. 63/B. § rendelkezései szükségszerűen jelentik-e azt, hogy ha a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vezetője nem tesz eleget iratátadási kötelezettségének, akkor a felszámolás kizárólag egyszerűsített módon fejezhető be, függetlenül attól, hogy a hitelezők kielégítésére sor kerül-e.
[10] Az egyszerűsített módon történő befejezés kivételes befejezési lehetőség, a törvény elsődlegesen a rendes szabályok szerinti lefolytatást tekinti irányadónak.
[11] A technikai lebonyolíthatatlanság azt jelenti, hogy az adós iratai, számviteli nyilvántartásai alapján nem lehet megállapítani az adós vagyonát. A felszámoló nem tudja megállapítani, hogy mi az a vagyon, amelynek értékesítése, érvényesítése révén biztosítható a hitelezők kielégítése.
[12] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[13] A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található két feltétel közül az első fennállása esetében - amikor az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő - a felszámoló döntésén múlik, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, vagy pedig az általános szabályok szerinti eljárásbefejezést kezdeményezi. Ez nyilvánvalóan függ attól, hogy a Cstv. 63/B. § (1) bekezdése alapján teljesített felszámolói felhívások milyen eredménnyel járnak.
[14] A Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található második feltétel teljesülése esetében - a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan - abból kell kiindulni, hogy az Sztv. szabályai esetében a mérlegeknek egymásból kell következniük, hiszen a felszámolási mérlegek célja, hogy a bíróság, valamint a hitelezők a felszámolás körébe vonható vagyonnak a felszámolási eljárás alatti alakulásáról hiteles képet kapjanak.
[15] A Kúria álláspontja szerint azonban a jogerős végzésben kifejtett fenti célnak megfelel az a vagyonnal történő elszámolás is, amelyet a felszámoló a mérlegkészítéshez alkalmazott, figyelemmel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága fellebbezésre tett észrevételében foglaltakra is.
[16] Nem vitásan, a gazdálkodó szervezet mérlegeinek egymásból kell következniük, a Cstv. azonban ezt a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezeteknél kötelező szabályt - a felszámolásra tekintettel - nem minden esetben rendeli alkalmazni. Így például a Cstv. 33. § (2) bekezdése szerint a felszámoló elkészíttetheti a tevékenységet lezáró mérleget szakértővel - amennyiben a mérleg készítéséhez szükséges iratok rendelkezésre állnak -, s ennek alapján már a rendes szabályok szerint folytathatja le a felszámolási eljárást. A Cstv. máshol is biztosítja azt, hogy amennyiben nem készült az adós tevékenységét lezáró beszámoló, akkor lehetősége legyen a felszámolónak a vagyonnal való elszámolásra a felszámolási mérlegek segítségével. A Cstv. 32. §-a a határokon átnyúló eljárások esetében, ha az adós nem köteles a magyar szabályok szerint beszámolót készíteni - mert a külföldi székhelyű vállalkozás telephelye [1346/2000/EK Rendelet 2. cikk h) pont] nem került fióktelepként bejegyzésre a cégnyilvántartásba -, a területi felszámolási eljárás megindításakor a felszámoló - az adós nyilvántartásai alapján vagy egyéb módon - megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és erről nyitó mérleget készít. A nyitó mérleg birtokában pedig már lehetősége van a jogerős végzésben írtak szerinti további mérlegek elkészítésére és a vagyonnal való elszámolásra.
[17] Mindebből a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy ha a felszámoló nem kapja meg az adós vezetőjétől az adós iratait, ám a Cstv. 32. §-ában kifejtettek megfelelő alkalmazásával megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és ennek alapján nyitó mérleget készít, akkor a felszámolás során már készíthet közbenső- és zárómérleget, továbbá az eljárás általános szabályok szerinti befejezésére is lehetősége van. [A Kúria utal arra, hogy a jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a vezető tisztségviselő - iratátadási kötelezettségének elmulasztásával - megakadályozhatná akár azt is, hogy ellene a Cstv. 33/A. § (7) bekezdése alapján pert indítsanak.]
[18] Az elszámolásra nyilvánvalóan nem alkalmazható visszaélésszerűen a fentiekben kifejtett eljárás. Így nem alkalmazható például akkor, ha a felszámoló kizárólag annak érdekében készítene a fent kifejtettek szerint nyitómérleget és annak alapján zárómérleget, hogy az egyszerűsített felszámolás esetén a Cstv. 59. § (5) bekezdésében meghatározott minimum díját a Cstv. 59. § (3) bekezdés szerinti magasabb átalányösszegre egészítse ki a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala.
[19] A jelen ügyben azonban megállapítható, hogy a felszámoló hitelezőkhöz intézett felhívása eredménnyel járt, sikerült felkutatnia és értékesítenie a valamennyi hitelező igényének kielégítésére alapot adó adósi vagyont. A felszámoló által készített nyitómérleget észrevételében a NAV is jogszerűnek ítélte meg. A felszámolóbiztos aláírásával igazolta, hogy a felszámolási zárómérlegben foglaltak a valóságnak megfelelnek, s eljárása a hitelezők érdekét sem sérti.
[20] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és - mivel a megváltoztatáshoz szükséges minden adat rendelkezésre állt - az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárást befejezte, az adóst megszüntette, megállapította a felszámoló díját, kötelezte a felszámolót a hitelezői igények kiegyenlítésére, valamint a fennmaradt vagyon tulajdonosok közötti - tulajdoni hányaduknak megfelelő - szétosztására. Figyelemmel arra, hogy a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítése óta hosszabb idő telt el, a Kúria a tulajdonosok részére kifizetendő összeget nem számszerűen, hanem a felszámoló által megjelölt százalékos mértékben határozta meg. Kötelezte ugyanakkor a felszámolót arra, hogy a vagyonfelosztás megtörténtét igazolja az elsőfokú bíróságon. Rendelkezett továbbá a nyilvántartásba vételi díjak visszautalásáról, és a bankszámla megszüntetéséről is.
(Kúria Gfv. VII.30.107/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az M. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt a Fővárosi Törvényszéken 25.Fpk.01-10-011439 számon indult eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.703/2013/2. számú jogerős végzése ellen a Petia Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Petia Csaba ügyvéd által képviselt A. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló 27. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és az adós felszámolási eljárását befejezi, az adóst megszünteti.
Kötelezi az adóst, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 50.000 (Ötvenezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket, és felhívja a felszámolót, hogy felhívásig ezt az összeget az adós vagyonából tartalékolja.
A felszámolói díjat 747.840 (Hétszáznegyvenhétezer-nyolcszáznegyven) Ft-ban állapítja meg, melyből bruttó 624.840 (Hatszázhuszonnégyezer-nyolcszáznegyven) Ft illeti meg a felszámolót. A Kúria felhatalmazza a felszámolót, hogy - a végzés jogerőre emelkedése után - ezt az összeget az adós számlájáról a saját számlájára átutalja, egyben kötelezi, hogy az adós számlájáról 15 napon belül utaljon át 123.000 (Százhuszonháromezer) Ft-ot a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára.
A bíróság megkeresi a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy az alábbi nyilvántartásba-vételi díjakat e jogerős végzés alapján utalja vissza a befizetők részére:
- NAV Észak-budapesti Adóigazgatósága (1387 Budapest, Pf.: 45.) 5.000 (ötezer) Ft;
- B. Társasház 13.640 (Tizenháromezer-hatszáznegyven) Ft;
- F.. Zrt. 5000 (Ötezer) Ft.
A Kúria a felszámoló által benyújtott vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyja, és kötelezi a felszámolót, hogy 15 napon belül utaljon át
- az M. Zrt. hitelező részére 267.000 (Kettőszázhatvanhétezer) Ft-ot;
- a B. Társasház részére 1.364.001 (Egymillió-háromszázhatvannégyezeregy) Ft-ot;
- az F. Zrt. részére 46.068 (Negyvenhatezer-hatvannyolc) Ft-ot.
Kötelezi továbbá a felszámolót, hogy a felszámolási költségek kiegyenlítése, és a hitelezői igények teljes kifizetése után fennmaradt összeget ossza szét az alábbiak szerint a tulajdonosok között és részükre azt 15 napon belül utalja át:
- K. S. (képv.: dr. Littner Zsolt ügyvéd) a fennmaradt összeg 67 %-a,
- N. S. (képv.: dr. Littner Zsolt ügyvéd) a fennmaradt összeg 33 %-a.
Kötelezi a bíróság a felszámolót, hogy a kifizetések megtörténtét az elsőfokú bíróságon 30 napon belül igazolja.
A bíróság felhívja az U. Zrt-t, mint az adós számlakezelőjét, hogy a pénzösszegeknek a számláról történt - fentiek szerinti - átutalását követően a számlát szüntesse meg.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós ellen indult kényszer-végelszámolást követően a Cégbíróság által kezdeményezett, 2011. március 11-én megindított felszámolásban az elsőfokú bíróság a korábbi kényszer-végelszámolót rendelte ki felszámolóként.
A felszámoló 2012. szeptember 14-én felszámolási zárómérleget terjesztett elő és kérte az eljárás rendes szabályok szerinti befejezését. Előadta, hogy az iratokat már a kényszer-végelszámolás során sem kapta meg a korábbi vezető tisztségviselőtől.
A felszámolási eljárásban három hitelező jelentett be összesen 1.700.709 Ft összegű követelést. A felszámolás során hitelezői igénybejelentés alapján vált egyértelművé a felszámoló számára, hogy az adós ingatlanvagyonnal rendelkezik. Vagyonértékelést követően az ingatlant értékesítette 12.300.000 Ft-ért.
A "felszámolási zárómérleg" (14/F/2) szerint a fellelt ingatlan a nyitómérleg adatai között 12.300.000 Ft-tal szerepelt tárgyi eszközként, a felszámoló a nyitómérleg egyéb adatainál 0 Ft-ot tüntetett fel, s ehhez képest készítette el a zárómérleget.
A zárómérleghez fűzött szöveges jelentésben előadta, hogy a hitelezői igények kifizetése után a tulajdonosok részére történő kifizetésre is tett javaslatot. Hivatkozott arra, hogy ha az adós vagyona fedezi a felszámolási költségeket, a felszámolónak az általános és nem az egyszerűsített felszámolás szabályai alapján kell az eljárást lezárnia.
Az elsőfokú bíróság a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása iránti kérelmet elutasította. Döntését arra alapította, hogy a felszámolás során releváns mérlegek - tevékenység lezáró, nyitó-, közbenső- és zárómérlegek - szigorú rendben és elvek alapján egymásra épülő kimutatások. A figyelembe veendő mérlegek sorát az adós által készített és a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérleg nyitja. Ez biztosítja a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (Sztv.) megfogalmazott különböző elvek, így a folytonosság, valódiság elvének érvényesülését is. Ha tehát a feltételek nem állnak fenn, a közbenső mérleg és ezt követően a zárómérleg elkészítésének sincs törvényi alapja. Ha nem került sor a tevékenységet lezáró mérleg és az azt megalapozó, alátámasztó bizonylatok, leltár átadására, nincs lehetőség az eljárás általános szabályok szerinti lebonyolítására, hiszen az a számviteli törvénynek megfelelő mérlegkészítést feltételez. A 2012. szeptember 12-i fordulónappal összeállított "felszámolási zárómérleg" csupán tájékoztató jellegű kimutatás lehet.
Az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása iránt a felszámoló által benyújtott fellebbezésre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tett észrevételt, melyben kifejtette, hogy a felszámoló a hitelezők érdekének szem előtt tartásával jár el, amikor a felszámolást az általános szabályok szerint kéri befejezni, mert jelentése és az ahhoz csatolt mellékletek alapján a hitelezők részére a gazdasági események jobban ellenőrizhetők. Egyetértett azzal, hogy ha az ügyvezető nem teljesíti a tevékenységet lezáró mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettségét, a felszámoló jogosult úgy tekinteni, hogy az adós tevékenységet lezáró mérlegének adatsoraiban nulla szerepel. Ezen nullás adattartalmú tevékenységet lezáró mérlegből kiindulva a felszámoló helyesbítheti az adatokat és elkészítheti a felszámolási nyitómérleget.
Az M. Zrt. hitelező észrevétele szerint a felszámoló mérleg hiányában a követelésekről, tartozásokról nem bír információval, ezért nem tud a számviteli törvényeknek megfelelő nyitómérleget készíteni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és úgy rendelkezett, hogy a felszámoló a másodfokú eljárás során felmerült költségeit maga köteles viselni.
A végzés indokolásában kifejtette, egyetért az elsőfokú bíróság döntésében foglalt jogi érveléssel, mert abban helyesen értelmezte a mérlegkészítés szabályait, valamint az általános és az egyszerűsített szabályok szerinti felszámolói záróindítványok előterjesztését megalapozó körülmények vizsgálatának szükségességét.
Álláspontja szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) nem biztosít választási lehetőséget a felszámoló részére a Cstv. 63/B. §-a alapján. Az irathiányosság akkor jelenti az általános szabályok alkalmazásának akadályát, ha az olyan mértékű, hogy az adós korábbi szervezeti vezetőjét terhelő feladatot a felszámoló a szervezeti vezető költségének terhére, de általa felkért szakértővel sem tudja pótoltatni [Cstv. 33. § (2) bekezdés].
Minden mérlegnek tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyek egy aktuális fordulónapra vetítve határozzák meg a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, és tartalmaznia kell a korábbi mérleg adatait is, a folytonosság megalapozása, azaz az összevetés lehetőségének biztosítása végett. A felszámolási mérlegek célja, hogy a bíróság, valamint a hitelezők a felszámolási vagyonnak a felszámolási eljárás alatti alakulásáról hiteles képet kapjanak. A nem létező mérleget nullás mérlegnek tekinteni a hivatkozott elvek megsértését jelenti.
Utalt arra, hogy a felszámolónak az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésekor is megfelelő alapossággal és követhető módon kell beszámolnia jelentésében a felszámolás alatti intézkedéseiről és javaslatot kell előterjesztenie az esetlegesen meglévő vagyon felosztására. A hitelezők érdekei tehát nem sérülnek, ha a felszámoló az eljárást egyszerűsített módon fejezi be.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával - a Cstv. 60. § (1) bekezdésének megfelelően - az eljárás befejezését, az adós megszüntetését, rendelkezést a hitelezők követelésének kielégítéséről, a pénzforgalmi számlák megszüntetéséről és a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezését a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, 63/B. §-át, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 5. §-át.
Álláspontja szerint elvi jelentőségű kérdés, hogy mit jelent a felszámolási eljárás technikai lebonyolíthatatlansága kifejezés, azt hogyan kell értelmezni. A Cstv. 63/B. § rendelkezései szükségszerűen jelentik-e azt, hogy ha a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vezetője nem tesz eleget iratátadási kötelezettségének, akkor a felszámolás kizárólag egyszerűsített módon fejezhető be, függetlenül attól, hogy a hitelezők kielégítésére sor kerül-e.
Álláspontja szerint az egyszerűsített módon történő befejezés kivételes befejezési lehetőség, a törvény elsődlegesen a rendes szabályok szerinti lefolytatást tekinti irányadónak.
A technikai lebonyolíthatatlanság azt jelenti, hogy az adós iratai, számviteli nyilvántartásai alapján nem lehet megállapítani az adós vagyonát. A felszámoló nem tudja megállapítani, hogy mi az a vagyon, amelynek értékesítése, érvényesítése révén biztosítható a hitelezők kielégítése.
Állította, a felszámolási zárómérlegből annak kell megállapíthatónak lennie, hogy a felszámolás kezdő időpontja és befejezése közötti időszakban milyen gazdasági események történtek. Az adatok hiánya önmagában nem jelenti azt, hogy a felszámolási eljárás gazdasági eseményei számviteli szempontból ne lennének megállapíthatóak.
Rámutatott, hogy a felszámolási eljárás lényege önmagában ellentmondásban áll a számviteli törvény számos alapelvével, különösképpen a vállalkozás folytatásának elvével.
Utalt arra, hogy az egyszerűsített befejezés esetén a felszámoló díjazása lényegesen alacsonyabb, mint a felszámolási eljárás általános szabályok szerint történő lefolytatása esetén, s a különbség különösen sérelmes, ha eredményesen lebonyolította a felszámolást. Ebben az esetben jogosult az általános szabályok szerinti befejezésre vonatkozó díjazást igényelni.
Felülvizsgálati ellenkérelem nem érkezett.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található két feltétel közül az első fennállása esetében - amikor az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő - a felszámoló döntésén múlik, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, vagy pedig az általános szabályok szerinti eljárás-befejezést kezdeményezi. Ez nyilvánvalóan függ attól, hogy a Cstv. 63/B. § (1) bekezdése alapján teljesített felszámolói felhívások milyen eredménnyel járnak.
A Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található második feltétel teljesülése esetében - a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan - abból kell kiindulni, hogy az Sztv. szabályai esetében a mérlegeknek egymásból kell következniük, hiszen a felszámolási mérlegek célja, hogy a bíróság, valamint a hitelezők a felszámolás körébe vonható vagyonnak a felszámolási eljárás alatti alakulásáról hiteles képet kapjanak.
A Kúria álláspontja szerint azonban a jogerős végzésben kifejtett fenti célnak megfelel az a vagyonnal történő elszámolás is, amelyet a felszámoló a mérlegkészítéshez alkalmazott, figyelemmel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága fellebbezésre tett észrevételében foglaltakra is.
Nem vitásan a gazdálkodó szervezet mérlegeinek egymásból kell következniük, a Cstv. azonban ezt a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezeteknél kötelező szabályt - a felszámolásra tekintettel - nem minden esetben rendeli alkalmazni. Így például a Cstv. 33. § (2) bekezdés szerint a felszámoló elkészíttetheti a tevékenységet lezáró mérleget szakértővel - amennyiben a mérleg készítéséhez szükséges iratok rendelkezésre állnak -, s ennek alapján már a rendes szabályok szerint folytathatja le a felszámolási eljárást. A Cstv. máshol is biztosítja azt, hogy amennyiben nem készült az adós tevékenységét lezáró beszámoló, akkor lehetősége legyen a felszámolónak a vagyonnal való elszámolásra a felszámolási mérlegek segítségével. A Cstv. 32. §-a a határokon átnyúló eljárások esetében, ha az adós nem köteles a magyar szabályok szerint beszámolót készíteni - mert a külföldi székhelyű vállalkozás telephelye [1346/2000/EK Rendelet 2. cikk h) pont] nem került fióktelepként bejegyzésre a cégnyilvántartásba -, a területi felszámolási eljárás megindításakor a felszámoló - az adós nyilvántartásai alapján vagy egyéb módon - megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és erről nyitó mérleget készít. A nyitó mérleg birtokában pedig már lehetősége van a jogerős végzésben írtak szerinti további mérlegek elkészítésére és a vagyonnal való elszámolásra.
Mindebből a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy ha a felszámoló nem kapja meg az adós vezetőjétől az adós iratait, ám a Cstv. 32. §-ában kifejtettek megfelelő alkalmazásával megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és ennek alapján nyitó mérleget készít, akkor a felszámolás során már készíthet közbenső- és zárómérleget, továbbá az eljárás általános szabályok szerinti befejezésére is lehetősége van. [A Kúria utal arra, hogy a jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a vezető tisztségviselő - iratátadási kötelezettségének elmulasztásával - megakadályozhatná akár azt is, hogy ellene a Cstv. 33/A. § (7) bekezdése alapján pert indítsanak.]
Az elszámolásra nyilvánvalóan nem alkalmazható visszaélésszerűen a fentiekben kifejtett eljárás. Így nem alkalmazható például akkor, ha a felszámoló kizárólag annak érdekében készítene a fent kifejtettek szerint nyitómérleget és annak alapján zárómérleget, hogy az egyszerűsített felszámolás esetén a Cstv. 59. § (5) bekezdésében meghatározott minimum díját a Cstv. 59. § (3) bekezdés szerinti magasabb átalányösszegre egészítse ki a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala.
A jelen ügyben azonban megállapítható, hogy a felszámoló hitelezőkhöz intézett felhívása eredménnyel járt, sikerült felkutatnia és értékesítenie a valamennyi hitelező igényének kielégítésére alapot adó adósi vagyont. A felszámoló által készített nyitómérleget észrevételében a NAV is jogszerűnek ítélte meg. A felszámolóbiztos aláírásával igazolta, hogy a felszámolási zárómérlegben foglaltak a valóságnak megfelelnek, s eljárása a hitelezők érdekét sem sérti.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és - mivel a megváltoztatáshoz szükséges minden adat rendelkezésre állt - az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárást befejezte, az adóst megszüntette, megállapította a felszámoló díját, kötelezte a felszámolót a hitelezői igények kiegyenlítésére, valamint a fennmaradt vagyon tulajdonosok közötti - tulajdoni hányaduknak megfelelő - szétosztására. Figyelemmel arra, hogy a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítése óta hosszabb idő telt el, a Kúria a tulajdonosok részére kifizetendő összeget nem számszerűen, hanem a felszámoló által megjelölt százalékos mértékben határozta meg. Kötelezte ugyanakkor a felszámolót arra, hogy a vagyonfelosztás megtörténtét igazolja az elsőfokú bíróságon. Rendelkezett továbbá a nyilvántartásba vételi díjak visszautalásáról, és a bankszámla megszüntetéséről is.
A kényszer-végelszámolást követően a Cégbíróság megkeresése alapján indult felszámolási eljárásban az adóst terhelő illeték csak feljegyzésre került. A Kúria az eljárást befejező határozatban kötelezte az adóst ennek az illetéknek a viselésére, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése és 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján, továbbá a felszámolót arra, hogy ezt az összeget tartalékolja az állami adóhatóság fizetésre való felhívásáig.
A fellebbezésre, illetve felülvizsgálati kérelemre lerótt illetéket a felszámoló felszámolási költségként számolhatja el.
Budapest, 2015. január 29.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.107/2014.)