adozona.hu
BH 2015.7.198
BH 2015.7.198
I. A kezdeményezésre kötelezett bíróság önállóan mérlegelheti, hogy az érdemi döntés elleni felülvizsgálati eljárásban a hivatkozott jogszabálysértés vizsgálata szempontjából szükséges-e előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie II. A számviteli törvény rendelkezéseiből az következik, hogy a céltartalék nem azonosítható az 1991. évi XLIX. törvény 50. § (3) bekezdésében írt tartalékkal, mivel ez utóbbit a törvény kifejezetten a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére írj
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás a következő:
[2] Az adós felszámolását 2009. február 27-én indította meg a bíróság, s kirendelte a felszámolót.
[3] Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott II. számú közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, felhívta a felszámolót, hogy a még jövőben várható felszámolási költségekre képzett tartalékon felüli 9 429 000 Ft-ból két hitelezőnek részbeni kielégítést teljesítsen 15 napon belül. M...
BH 2015.7.198 I. A kezdeményezésre kötelezett bíróság önállóan mérlegelheti, hogy az érdemi döntés elleni felülvizsgálati eljárásban a hivatkozott jogszabálysértés vizsgálata szempontjából szükséges-e előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie
II. A számviteli törvény rendelkezéseiből az következik, hogy a céltartalék nem azonosítható az 1991. évi XLIX. törvény 50. § (3) bekezdésében írt tartalékkal, mivel ez utóbbit a törvény kifejezetten a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére írja elő.
III. A közbenső mérlegben és részleges vagyonfelosztási javaslatban képzett tartalék mértékének megállapítása a felszámoló felelőssége.
[Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 267. cikk (3) bek.; Pp. 155/A. §. (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (3) bek.; 2000. évi C. tv. (Szt.) 41. § (1) bek.; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bek.].
[1] A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás a következő:[2] Az adós felszámolását 2009. február 27-én indította meg a bíróság, s kirendelte a felszámolót.
[3] Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott II. számú közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, felhívta a felszámolót, hogy a még jövőben várható felszámolási költségekre képzett tartalékon felüli 9 429 000 Ft-ból két hitelezőnek részbeni kielégítést teljesítsen 15 napon belül. Megállapította a II. számú közbenső mérleg alapján a felszámolót megillető díjelőleget és rendelkezett annak kiegyenlítéséről.
[4] A H. S. AG Magyarországi Fióktelepe hitelező közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen benyújtott fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[5] A hitelező arra hivatkozva fellebbezte meg a közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzést, hogy az adós és közte folyamatban levő perben - álláspontja szerint - a bíróság által majdan megállapítandó perköltség összege biztosan meghaladja a 2 000 000 Ft-ot (amelyet a felszámoló erre tartalékolt), ezért a felszámolónak a költség teljes fedezetére tartalékot kellett volna képeznie. Az elsőfokú bíróságnak - anélkül, hogy erre a hitelezőknek a bíróság figyelmét külön fel kellett volna hívniuk - hivatalból kellett volna észlelnie, hogy a II. számú közbenső mérleg nem felel meg az alkalmazandó jogszabályi előírásoknak.
[6] Hangsúlyozta, hogy a bíróság - bár tudott a folyamatban levő peres eljárásról - olyan kifizetéseket engedélyezett, amelyek a hitelezőt megillető perköltséghez képest a kielégítési sorrendben hátrébb állnak.
[7] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó végzése indokolásában rámutatott, hogy a hitelező által említett perköltséget a közbenső mérleg jóváhagyásakor a bíróság jogerős határozattal még nem állapította meg, illetve annak viselésére nem kötelezte az adóst. A perköltség mint kötelmi követelés, az arra vonatkozó jogerős bírósági határozattal keletkezik, esedékessége pedig a perköltségben marasztaló határozat teljesítési határidejének lejáratát követően áll be. Ezért az adott eljárásban ilyen perköltség felszámolási költségként [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont] még nem vehető figyelembe. Az adott felszámolási eljárásban nem vonható le teljes bizonyossággal következtetés arra, hogy a folyamatban levő perben milyen tartalmú ítélet fog születni, s melyik fél pernyertességével fog a peres eljárás befejeződni.
[8] A felszámoló tartalékképzési kötelezettsége olyan költségekre terjed ki, amelyek felmerülése a felszámolási eljárás befejezéséig várható, azaz valószínűleg felmerülnek, s amennyiben összegük pontosan nem határozható meg, annak becslése a felszámoló feladata. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló által a perköltségre képzett tartalék mértéke (2 000 000 Ft) - arra is figyelemmel, hogy az adós tetemes követelésvagyonnal rendelkezik - megfelelő.
[9] A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalmában - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a II. számú közbenső mérleg elutasítását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés - elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását.
[10] Állította, hogy a jogerős végzés a Cstv. 50. § (3) bekezdésébe, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésébe, 7. § (2) bekezdésébe ütközik.
[11] Előadta, hogy időközben a perben megszületett az elsőfokú ítélet, amelyben az adóst kötelezték, hogy 81 670 500 Ft perköltséget fizessen meg a hitelező részére.
[12] Utalt arra, miután sem a Cstv., sem a Korm. rendelet nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arról, hogy a tartalékképzésre milyen számviteli elvek alkalmazandóak, értelemszerűen a céltartalékképzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a fogalmilag egyébként is azonos tartalékképzési kötelezettségre.
[13] Hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 41. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint "az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni" azokra a kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.
[14] Véleménye szerint az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna észlelnie a felszámoló rossz tartalékolását, mivel azonban a közbenső mérleg módosítására nem jogosult, azt el kellett volna utasítania.
[15] Miután a jogerős végzés helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését, ezért az is jogszabálysértő, különös tekintettel arra, hogy vélhetően értéktelenek az adós mérlegben kimutatott követelései.
[16] Kérte, hogy a Kúria a Pp. 155/A. § (1) bekezdése alapján függessze fel az eljárását, és az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 267. cikkének (3) bekezdése alapján kezdeményezze előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását a következő kérdésben:
[17] "A letelepedési szabadság EUMSz. 49. skk. cikkeiben foglalt szabályait, valamint a Tanács 1978. július 25-i 78/660/EGK Negyedik Irányelvét, különösen annak 31. cikk (1) bekezdését, a Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK Hetedik Irányelvét, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i, a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK Rendeletét és a Bizottság 2003. szeptember 29-i, az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1725/2003/EK rendeletét akként kell-e értelmezni, hogy egy, a számviteli szabályok alapján kötelező céltartalék képzésnél egy társaság figyelembe veheti (bizonytalan) követeléseit, illetve hivatkozhat ezekre annak érdekében, hogy az adott céltartalékot alacsonyabb mértékben határozhassa meg?"
[18] Előadta, hogy amennyiben a Kúria az álláspontját osztja, és a kérelmének megfelelő döntést hoz, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése mellőzhető.
[19] Az adós felszámolója felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Rámutatott, hogy a közbenső mérleg fordulónapja 2011. szeptember 30., ezért az ezt követően felmerült tények nem játszhattak szerepet a közbenső mérleg elkészítésében. Álláspontja szerint a jogvita a nemzeti jog alapján elbírálható.
[20] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[21] I. A hitelező által indítványozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő:
[22] A hitelező által hivatkozott másodlagos uniós jogforrások hatálya meghatározott jogi formában működő társaságok (konszolidált) éves beszámolójára terjed ki. Nem tartoznak az említett uniós jogforrások hatálya alá a felszámolási eljárás során készítendő közbenső mérlegek.
[23] A felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre az Szt. előírásait a hatályos Cstv.-ben és a Korm. rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni, és az Szt. nem érintett előírásai a felszámolás időszaka alatt is érvényesek.
[24] Az a tény, hogy az adósra a felszámolás időszaka alatt is alkalmazandóak az Szt. egyes szabályai - amelyek a hivatkozott uniós jogforrásokat átültető rendelkezéseket is tartalmaznak -, nem eredményezi az uniós jogforrások hatályának a felszámolási eljárásra vonatkozó kiterjesztését.
[25] Mindezek alapján jelen eljárásban a hivatkozott másodlagos uniós jogforrásokkal kapcsolatos értelmezési kérdés nem merül fel.
[26] Az Európai Unió Bírósága (EU Bíróság) joggyakorlata értelmében az EUMSz. 49. és 54. cikkeiben biztosított letelepedés szabadsága, alárendelt egységek, többek között leányvállalatok (fióktelepek) létrehozása útján is gyakorolható, így minden olyan tagállami intézkedés, ami visszatarthatja az uniós székhelyű vállalkozásokat ilyen tevékenységtől, a letelepedés szabadsága szempontjából is vizsgálandó (C-384/08.sz. Attanasio Group ügy, 43-53. pontok; C-148/10. sz. DHL International ügy 62. pont).
[27] A hitelező nem állítja, hogy a vonatkozó jogszabályok közvetlen vagy közvetett diszkriminációt tartalmaznának a hitelezők vagy adósok székhelye vagy tulajdonosi szerkezete alapján és ilyet a Kúria maga sem észlelt. Az EU Bíróság joggyakorlata értelmében a letelepedés szabadsága korlátozásának minő-sül - a diszkriminatív elem meglététől függetlenül - minden olyan intézkedés, ami e jog gyakorlását tiltja, korlátozza vagy kevésbé vonzóvá teszi (C-442/02. sz. CaixaBank ügy 11. pont és az ott hivatkozott joggyakorlat). A korlátozásnak a letelepedés szabadságának gyakorlása szempontjából relevánsnak kell lennie, vagyis valamilyen módon hatással kell lennie az érintett jogalany piacra jutási lehetőségeire (C-400/08. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügy 64. pont). Jelen esetben a felszámoló által a közbenső mérlegben a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények kielégítésére képzett tartalék mértékének meghatározása egy olyan eljárásban, ahol az egyik hitelező egy másik EU-tagállamban székhellyel rendelkező gazdasági társaság fióktelepe, sem közvetlen, sem közvetett módon nincsen hatással az érintett jogalany piacra jutási lehetőségeire.
[28] A fent kifejtettek alapján ésszerű, és a felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns kétség nem merült fel az uniós jog hitelező által hivatkozott értelmezésével összefüggésben, ezért a Kúria előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem látta indokoltnak.
[29] II. A tartalék képzése tekintetében a Kúria álláspontja a következő:
[30] Valóban nincs rendelkezés a Cstv.-ben, illetve a Korm. rendeletben arra vonatkozóan, hogyan kell a Cstv. 50. § (3) bekezdése szerinti tartalékot képezni, a törvény pusztán annak tartalmát határozza meg: a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére megfelelő összeget kell tartalékolni.
[31] Nem ért azonban egyet a Kúria a hitelezővel abban, hogy e tartalék képzése során az Szt. céltartalékképzésére vonatkozó szabályait kellene alkalmazni.
[32] Ahogyan arra a hitelező is hivatkozott, a "Becslés és óvatosság elve", valamint a "Bruttó elszámolás elve" a tevékenységet folytató, nem felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek esetében alkalmazandó számviteli alapelvek. A hitelező által idézett Szt. 41. §-a a céltartalék képzését az adózás előtti eredmény terhére írja elő, illetve teszi lehetővé. Az Szt. rendelkezéseiből következően - amelyet az óvatosság elvéhez írt indokolás is alátámaszt - a céltartalék nem azonosítható a Cstv. 50. § (3) bekezdésében írt tartalékkal, hiszen ez utóbbit a Cstv. kifejezetten a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére írja elő. Nem az adózás előtti eredmény csökkentéséről van tehát szó - a felszámolás során ilyen adót az adósnak nem is kell fizetnie (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 5. számú melléklet 8. pontja), és egyáltalán nincs arra lehetőség, hogy az eredményt a tulajdonosok, befektetők szétosszák maguk között.
[33] A felszámolónak e tartalék meghatározásakor - a lehetőségekhez képest - meg kell becsülnie, hogy mekkora felszámolási költségek várhatók még a felszámolás során, és ezt kell elkülönítenie. Ha a kielégítési rangsor olyan pontjában javasol hitelezői kielégítést, ahol esetleg van még vitatott igény is, akkor ennek a hitelezőnek járó, ám a vitatottság miatt ki nem fizethető összeget is tartalékolnia kell.
[34] A Kúria álláspontja szerint nem sérült a bruttó elszámolás elve sem akkor, amikor a jogerős végzésben a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az esetlegesen felmerülő, a tartalékolt összegből ki nem fizethető felszámolási költségeket az adós még meglévő vagyonából lehet kielégíteni. Az Szt. rendelkezéseiből következően ugyanis - melyet az indokolás is alátámaszt - a bruttó elszámolás elve a konkrét ügyben nem értelmezhető, mert nem történt téves elszámolás, a jogerős végzés tartalma nem erről szól.
[35] Az ügy érdemével kapcsolatban a Kúria teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtett állásponttal.
[36] A felszámoló felelőssége és kötelessége a tartalék képzése, hiszen ő van az információ birtokában a jövőben esetleg keletkező követelések kockázata, vagy a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére - nyertessége esetén - fizetendő összeg tekintetében.
[37] Tévesen hivatkozott arra a hitelező, hogy a bíróságnak hivatalból kellett volna meghatároznia az általa ismert peres eljárásban majdan megítélendő perköltséget. A perköltség - ahogyan arra a másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott - a bíróság jogerős határozatával keletkezik, tehát annak megállapításáig még nem is létező követelés. Nincs hatásköre a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak arra, hogy a peres eljárásban érvényesített követelés után esetleg felmerülő költség nagyságát meghatározza.
[38] Amennyiben a részleges vagyonfelosztási javaslatban a felszámoló tévesen becsülte meg a tartalék összegét, és emiatt a későbbiekben a hitelező kielégítésére nem került sor - bár a követelése a kielégítési rangsorban megelőzte azt, akinek a részére a részleges vagyonfelosztási javaslat alapján kifizetést teljesített a felszámoló -, az így kárt szenvedett hitelező utólag a felszámolóval szemben, a Cstv. 54. §-a alapján kártérítési igényt érvényesíthet, peres eljárásban.
[39] Mindezekből következően nem jogszabálysértő a jogerős végzés, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.093/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt 2. sz. Miskolci Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Cserba Attila ügyvéd által képviselt A. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló, a Fővárosi Törvényszéken 15.Fpk.01-08-007803 számon folyó eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.595/2013/3. számú jogerős végzése ellen a Köhler Ügyvédi Iroda ügyintéző: Andreas Köhler ügyvéd, kézbesítési cím: Dr. Tercsák Tamás ügyvéd, Kővári Tercsák Salans FMC SNR Denton Europe Ügyvédi Iroda által képviselt H. S. AG Magyarországi Fióktelepe hitelező 36. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet elutasítja.
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a hitelezőt, hogy fizessen meg 15 napon belül az adósnak 127.000 (Százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás a következő:
Az adós felszámolását 2009. február 27-én indította meg a bíróság, felszámolóként a C. Zrt-t jelölve ki.
A felszámoló az I. számú közbenső mérleget 2010. július 31-i fordulónapra készítette el, melyet az elsőfokú bíróság 14. sorszámú végzésével jóváhagyott. Az I. számú közbenső mérlegben 12.653.000 Ft pénzkészlettel rendelkezett az adós, ezt a felszámoló tartalékba helyezte.
A II. számú közbenső mérleget 2011. szeptember 30-i fordulónapra készítette el a felszámoló, azt 2012. február 8-án benyújtotta a bírósághoz, majd módosította 2012. április 11-én. Tájékoztatta a bíróságot, hogy a módosított közbenső mérlegre a hitelezőktől nem érkezett észrevétel.
A II. számú közbenső mérlegben a záró pénzkészlet 21.038.000 Ft volt, amiből a felszámoló a várható felszámolási költségekre még tartalékot képzett, ezt meghaladóan, 9.429.000 Ft erejéig indítványozta a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés d) pontjába sorolt hitelezői követelések 5,67%-os mértékű kifizetését, valamint a felszámolói díjelőleg regisztrációs díjból nem fedezett részének kielégítését.
A II. számú közbenső mérlegben a rendelkezésre álló pénzeszközön felül még 104.790.000 Ft követelést tüntetett fel a felszámoló vagyonként, más vagyonelemmel az adós már nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott II. számú közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta és felhívta a felszámolót, hogy a 21.038.000 Ft pénzeszközből a még jövőben várható felszámolási költségekre képzett tartalékon felüli 9.429.000 Ft-ból két hitelezőnek részbeni kielégítést teljesítsen 15 napon belül. Megállapította a felszámoló díjelőlegét a II. számú közbenső mérleg alapján és rendelkezett annak kiegyenlítéséről.
A H. S. AG Magyarországi Fióktelepe hitelező közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen benyújtott fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A hitelező arra hivatkozva fellebbezte meg a közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzést, hogy az adós és közte folyamatban levő perben - álláspontja szerint - a bíróság által majdan megállapítandó perköltség összege biztosan meghaladja a 2.000.000 Ft-ot (amelyet a felszámoló erre tartalékolt), ezért a felszámolónak a költség teljes fedezetére tartalékot kellett volna képeznie. Az elsőfokú bíróságnak - anélkül, hogy erre a hitelezőknek a bíróság figyelmét külön fel kellett volna hívni - hivatalból kellett volna észlelnie, hogy a II. számú közbenső mérleg nem felel meg az alkalmazandó jogszabályi előírásoknak.
Hangsúlyozta, hogy a bíróság - bár tudott a folyamatban levő peres eljárásról - olyan kifizetéseket engedélyezett, amelyek a hitelezőt megillető perköltséghez képest a kielégítési sorrendben hátrébb állnak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó végzése indokolásában elsőként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Rámutatott, hogy a hitelező által említett perköltséget a közbenső mérleg jóváhagyásakor a perben jogerős határozattal a bíróság még nem állapította meg, illetve annak viselésére nem kötelezte az adóst. A perköltség, mint kötelmi követelés az arra vonatkozó jogerős bírósági határozattal keletkezik, esedékessége pedig a perköltségben marasztaló határozat teljesítési határidejének lejáratát követően áll be. Ezért az adott eljárásban ilyen perköltség felszámolási költségként [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont] még nem vehető figyelembe. Az adott felszámolási eljárásban nem vonható le teljes bizonyossággal olyan következtetés, hogy a folyamatban levő perben milyen tartalmú ítélet fog születni, s melyik fél pernyertességével fog a peres eljárás befejeződni.
A felszámoló tartalékképzési kötelezettsége olyan költségekre terjed ki, amelyek felmerülése a felszámolási eljárás befejezéséig várható, azaz valószínűleg felmerülnek, s amennyiben ez pontosan nem határozható meg, annak becslése a felszámoló feladata. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló által a perköltségre képzett tartalék mértéke (2.000.000 Ft) - arra is figyelemmel, hogy az adós tetemes követelés-vagyonnal rendelkezik - megfelelő.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalmában - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a II. számú közbenső mérleg elutasítását, valamint a felszámoló kötelezését a hitelezőnél felmerült eljárási költség viselésére. Másodlagosan kérte a jogerős végzés - elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását, valamint a felszámoló kötelezését a másodfokú eljárási költség viselésére.
Állította, hogy a jogerős végzés a Cstv. 50. § (3) bekezdésébe, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésébe, 7. § (2) bekezdésébe ütközik.
Részletesen ismertette a peres eljárás hátterét, valamint azokat a tényeket, amelyekkel igazolni kívánta, hogy a közbenső mérleget jóváhagyó elsőfokú bíróság tudott az adós és a hitelező között folyamatban levő perről, "és teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy az adós a pert nagy valószínűséggel elveszíti." Előadta, időközben megszületett a perben az elsőfokú ítélet, amelyben az adós kötelezték, hogy 81.670.500 Ft perköltséget fizessen meg a hitelező részére.
Utalt arra, miután sem a Cstv., sem a Korm. rendelet nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arról, hogy a tartalékképzésre milyen számviteli elvek alkalmazandóak, értelemszerűen a céltartalék képzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a fogalmilag egyébként is azonos tartalékképzési kötelezettségre.
Ismertette a közbenső mérleg célját, jelentőségét, a számviteli törvény szerinti céltartalék-képzés lehetőségét/kötelezettségét. Utalt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 41. § (1) bekezdésének rendelkezésére, mely szerint "az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni" azokra a kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű, vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük, vagy esedékességük még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.
Az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna észlelnie a felszámoló rossz tartalékolását, ám mivel a közbenső mérleg módosítására nem jogosult, azt el kellett volna utasítania.
Miután a jogerős végzés helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését, ezért az is jogszabálysértő, különös tekintettel arra, hogy vélhetően értéktelenek az adós mérlegben kimutatott követelései.
Kérte, hogy a Kúria a Pp. 155/A. § (1) bekezdése alapján függessze fel az eljárását, és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 267. cikkének (3) bekezdése alapján kezdeményezze előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását a következő kérdésben:
"A letelepedési szabadság EUMSz. 49. skk. cikkeiben foglalt szabályait, valamint a Tanács 1978. július 25-i 78/660/EGK Negyedik Irányelvét, különösen annak 31. cikk (1) bekezdését, a Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK Hetedik Irányelvét, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i, a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK Rendeletét és a Bizottság 2003. szeptember 29-i, az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1725/2003/EK rendeletét akként kell-e értelmezni, hogy egy, a számviteli szabályok alapján kötelező céltartalék képzésnél egy társaság figyelembe veheti (bizonytalan) követeléseit, illetve hivatkozhat ezekre annak érdekében, hogy az adott céltartalékot alacsonyabb mértékben határozhassa meg?"
Előadta, hogy amennyiben a Kúria az álláspontját osztja, és a kérelmének megfelelő döntést hoz, "az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése adott esetben mellőzhető."
Előkészítő irataiban kifejtette az alábbiakat:
Ha a tagállamok az irányelvek érvényesülését nem biztosítják, ez a letelepedés szabadságának a megvalósulását hátrányosan befolyásolja (EUMSZ 50. cikk).
Részletesen kifejtette álláspontját - az Európai Unió Bírósága konkrét ügyekben hozott ítéleteire hivatkozva - az EUMSZ 49. cikkének értelmezéséről, az uniós jog elsődlegességéről, a hatékony jogvédelem követelményéről, az uniós jog alkalmazásáról a jelen ügyben, valamint a másodlagos uniós jog kapcsán a számviteli irányelveknek az álláspontja szerint idetartozó pontjairól.
A céltartalék képzésre vonatkozó szabályok ismertetését követően előadta, hogy a tartalék mértékére és képzésének módjára tekintettel ugyanazon elveket kell követni egy felszámolás alatt álló társaság közbenső mérlegének elkészítése során, mint egy általános társasági létszakaszban működő társaság esetén. Ismertette a "Becslés és óvatosság elve", a "Bruttó elszámolás elve" tartalmát, és javasolta, hogy a Kúria kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást a felülvizsgálati kérelmében előterjesztett kérdésen túl arra vonatkozóan, hogy a felszámoló
- figyelmen kívül hagyhatja-e a folyamatban levő peres eljárások költségvonzatát a tartalék képzésénél;
- hivatkozhat-e arra, az adós követelései fedezetet nyújtanak az esetleges perköltségre;
- az irányelv szabályai a felszámoló számára is közvetlenül alkalmazandók-e - mintegy közfunkciót ellátó szervezetként eljárva.
Hivatkozott az Európai Bíróság CILFIT ügyben hozott ítéletére, és ennek alapján állította, hogy a Kúriának kötelessége az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
Az adós felszámolója felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Rámutatott, hogy a közbenső mérleg fordulónapja 2011. szeptember 30., ezért az ezt követően felmerült tények nem játszhattak szerepet a közbenső mérleg elkészítésében. Álláspontja szerint a jogvita a nemzeti jog alapján elbírálható.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
I. A hitelező által indítványozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő:
A hitelező által hivatkozott másodlagos uniós jogforrások hatálya meghatározott jogi formában működő társaságok (konszolidált) éves beszámolójára terjed ki. Nem tartoznak az említett uniós jogforrások hatálya alá a felszámolási eljárás során készítendő közbenső mérlegek.
A felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000.(XII.19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre az Szt. előírásait a hatályos Cstv.-ben és a Korm. rendeletben előírtak figyelembe vételével kell alkalmazni, és az Szt. nem érintett előírásai a felszámolás időszaka alatt is érvényesek.
Az a tény, hogy az adósra a felszámolás időszaka alatt is alkalmazandóak az Szt. egyes szabályai - amelyek a hivatkozott uniós jogforrásokat átültető rendelkezéseket is tartalmaznak - nem eredményezi az uniós jogforrások hatályának a felszámolási eljárásra vonatkozó kiterjesztését.
Mindezek alapján jelen eljárásban a hivatkozott másodlagos uniós jogforrásokkal kapcsolatos értelmezési kérdés nem merül fel.
Az Európai Unió Bírósága (EU Bíróság) joggyakorlata értelmében az EUMSZ 49. és 54. cikkeiben biztosított letelepedés szabadsága alárendelt egységek, többek között leányvállalatok (fióktelepek) létrehozása útján is gyakorolható, így minden olyan tagállami intézkedés, ami visszatarthatja az uniós székhelyű vállalkozásokat ilyen tevékenységtől, a letelepedés szabadsága szempontjából is vizsgálandó (C-384/08.sz. Attanasio Group ügy, 43-53. pontok; C-148/10. sz. DHL International ügy 62. pont).
A hitelező nem állítja, hogy a vonatkozó jogszabályok közvetlen vagy közvetett diszkriminációt tartalmaznának a hitelezők vagy adósok székhelye vagy tulajdonosi szerkezete alapján és ilyet a Kúria maga sem észlelt. Az EU Bíróság joggyakorlata értelmében a letelepedés szabadsága korlátozásának minősül - a diszkriminatív elem meglététől függetlenül - minden olyan intézkedés, ami e jog gyakorlását tiltja, korlátozza, vagy kevésbé vonzóvá teszi (C-442/02. sz. CaixaBank ügy 11. pont és az ott hivatkozott joggyakorlat). A korlátozásnak a letelepedés szabadságának gyakorlása szempontjából relevánsnak kell lennie, vagyis valamilyen módon hatással kell lennie az érintett jogalany piacra jutási lehetőségeire (C-400/08. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügy 64. pont). Jelen esetben a felszámoló által a közbenső mérlegben a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények kielégítésére képzett tartalék mértékének meghatározása egy olyan eljárásban, ahol az egyik hitelező egy másik EU tagállamban székhellyel rendelkező gazdasági társaság fióktelepe, sem közvetlen, sem közvetett módon nincsen hatással az érintett jogalany piacra jutási lehetőségeire.
A fent kifejtettek alapján ésszerű, és a felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns kétség nem merült fel az uniós jog hitelező által hivatkozott értelmezésével összefüggésben, ezért a Kúria előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem látta indokoltnak.
II. A tartalék képzése tekintetében a Kúria álláspontja a következő:
Valóban nincs rendelkezés a Cstv-ben, illetve a Korm. rendeletben arra vonatkozóan, hogyan kell a Cstv. 50. § (3) bekezdése szerinti tartalékot képezni, a törvény pusztán annak tartalmát határozza meg: a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére megfelelő összeget kell tartalékolni.
Nem ért azonban egyet a Kúria a hitelezővel abban, hogy e tartalék képzése során az Szt. céltartalék képzésére vonatkozó szabályait kellene alkalmazni.
Ahogyan arra a hitelező is hivatkozott, a "Becslés és óvatosság elve", valamint a "Bruttó elszámolás elve" a tevékenységet folytató, nem felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek esetében alkalmazandó számviteli alapelvek. A hitelező által idézett Szt. 41.§-a a céltartalék képzését az adózás előtti eredmény terhére írja elő, illetve teszi lehetővé. Az Szt. rendelkezéseiből következően - amelyet az óvatosság elvéhez írt indokolás is alátámaszt - a céltartalék nem azonosítható a Cstv. 50.§ (3) bekezdésében írt tartalékkal, hiszen ez utóbbit a Cstv. kifejezetten a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére írja elő. Nem az adózás előtti eredmény csökkentéséről van tehát szó - a felszámolás során ilyen adót az adósnak nem is kell fizetnie (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 5. számú melléklet 8. pontja), és egyáltalán nincs arra lehetőség, hogy az eredményt a tulajdonosok, befektetők szétosszák maguk között.
A felszámolónak e tartalék meghatározásakor - a lehetőségekhez képest - meg kell becsülnie, hogy mekkora felszámolási költségek várhatók még a felszámolás során, és ezt kell elkülönítenie. Ha a kielégítési rangsor olyan pontjában javasol hitelezői kielégítést, ahol esetleg van még vitatott igény is, akkor ennek a hitelezőnek járó, ám a vitatottság miatt ki nem fizethető összeget is tartalékolnia kell.
A Kúria álláspontja szerint nem sérült a bruttó elszámolás elve sem akkor, amikor a jogerős végzésben a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az esetlegesen felmerülő, a tartalékolt összegből ki nem fizethető felszámolási költségeket az adós még meglévő vagyonából lehet kielégíteni. Az Szt. rendelkezéseiből következően ugyanis - melyet az indokolás is alátámaszt - a bruttó elszámolás elve a konkrét ügyben nem értelmezhető, mert nem történt téves elszámolás, a jogerős végzés tartalma nem erről szól.
Az ügy érdemével kapcsolatban a Kúria teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtett állásponttal.
A felszámoló felelőssége és kötelessége a tartalék képzése, hiszen ő van az információ birtokában a jövőben esetleg keletkező követelések kockázata, vagy a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére - nyertessége esetén - fizetendő összeg tekintetében.
Tévesen hivatkozott arra a hitelező, hogy a bíróságnak hivatalból kellett volna meghatároznia az általa ismert peres eljárásban majdan megítélendő perköltséget. A perköltség - ahogyan arra a másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott - a bíróság jogerős határozatával keletkezik, tehát annak megállapításáig még nem is létező követelés. Nincs hatásköre a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak arra, hogy a peres eljárásban érvényesített követelés után esetleg felmerülő költség nagyságát meghatározza, s arra különösen nincs lehetősége, hogy erre hivatkozással a közbenső mérleget elutasítsa.
Amennyiben a részleges vagyonfelosztási javaslatban a felszámoló tévesen becsülte meg a tartalék összegét, és emiatt a későbbiekben a hitelező kielégítésére nem került sor - bár a követelése a kielégítési rangsorban megelőzte azt, akinek a részére a részleges vagyonfelosztási javaslat alapján kifizetést teljesített a felszámoló -, az így kárt szenvedett hitelező utólag a felszámolóval szemben, a Cstv. 54.§-a alapján kártérítési igényt érvényesíthet, peres eljárásban.
Mindezekből következően nem jogszabálysértő a másodfokú bíróság végzése, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A hitelező felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az adóst képviselő felszámoló felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett ügyvédi tevékenységre is.
Budapest, 2015. január 8.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.093/2014.)