adozona.hu
EH 2015.17
EH 2015.17
Az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása a jogviszony jogellenes megszüntetésére alapított kereset alapján [1992. évi XXXIII. tv. 25. § (1) bekezdés d) pont, 2012. évi I. törvény 29. § (1)-(2) bekezdések].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1992. július 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban, iskolatitkári munkakörben. A felperes 8 általános iskolai, illetve gyors- és gépíró iskolai végzettséggel rendelkezett. A kinevezési okirat szerint a munkáltató kötelezte arra, hogy 1997. június 30-ig szakközépiskolai végzettséget, illetve igazgatási szakképesítést szerezzen, melynek elmulasztása a régi Mt. 113. §-ában foglalt jogkövetkezményeket vonja maga után.
[2...
EH 2015.17 Az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása a jogviszony jogellenes megszüntetésére alapított kereset alapján [1992. évi XXXIII. tv. 25. § (1) bekezdés d) pont, 2012. évi I. törvény 29. § (1)-(2) bekezdések].
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1992. július 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban, iskolatitkári munkakörben. A felperes 8 általános iskolai, illetve gyors- és gépíró iskolai végzettséggel rendelkezett. A kinevezési okirat szerint a munkáltató kötelezte arra, hogy 1997. június 30-ig szakközépiskolai végzettséget, illetve igazgatási szakképesítést szerezzen, melynek elmulasztása a régi Mt. 113. §-ában foglalt jogkövetkezményeket vonja maga után.[2] 2013. évben az igazgató szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkaköréhez szükséges iskolai végzettsége nincs meg, ezért nyilatkoznia szükséges arról, hogy vállalja-e a középiskolai tanulmányok megkezdetését a következő tanévtől, illetve a nyugdíjjogosultsága eléréséhez szükséges idő kevesebb-e mint tíz év. A felperes a nyilatkozatot kitöltetlenül juttatta vissza az igazgatóhoz, amelyről feljegyzés készült. Ez alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója átadta a felperes számára azt az okiratot, mely szerint közalkalmazotti jogviszonya a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (1) bekezdés d) pontja alapján 2013. július 17-ével megszűnik. Annak indokolása szerint a felperes a képesítési feltételeknek nem felelt meg, és nem vállalta az annak megszerzése érdekében szakirányú tanulmányai megkezdését, illetve a képesítés megszerzéséhez szükséges idő elteltét követő tanév megkezdéséig határozott idejű kinevezéssel történő foglalkoztatását, így jogviszonya megszűnt.
[3] A felperes keresetet terjesztett elő, melyben jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és az alperes felmentési időre járó juttatás és végkielégítés megfizetésére való kötelezését kérte.
[4] Álláspontja szerint 30 év szolgálati idővel rendelkezik, így kevesebb mint 10 év szükséges ahhoz, hogy a nők 40 éves kedvezményes jogosultsági idővel való nyugellátására jogosultságot szerezzen, így a szükséges tanulmányok folytatására nem lett volna kötelezhető, illetve a meglévő végzettségével munkakörét el tudta látni.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest felmentési időre járó juttatás és végkielégítés megfizetésére, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
[6] Indokolásában kifejtette, hogy a felperes az iskolatitkári munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkezett, és a szakirányú tanulmányok megkezdésének vállalásáról nem nyilatkozott, így közalkalmazotti jogviszonya jogszabályba ütközőnek volt tekintendő, ezért az a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszűnt. Mivel a felperes foglalkoztatása a törvény rendelkezésébe ütközött, ezt a munkáltatónak fel kellett számolnia a felmentésre vonatkozó rendelkezések szerint. A felperes 2029. évben éri csak el a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, így a képesítés megszerzése alóli mentesülés feltételei nem álltak fenn.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
[8] Nem találta megalapozottnak az alperes azzal kapcsolatos kifogását, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén figyelemmel arra, hogy a felperes jogviszonya felszámolására a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontja alapján került sor, és a jogkövetkezmények alkalmazása a megszüntetés módjához kapcsolódott. A felperes követelését tartalmában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően jelölte meg.
[9] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte "jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, a felperes keresetének az elutasítását", és a felperes perköltség megfizetésére történő kötelezését, mivel a jogerős határozat sérti a Pp. 215. §-át, valamint az Mt. 29. § (1) és (2) bekezdését.
[10] Álláspontja szerint a másodfokú határozat túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén, mivel ő az Mt. 82. § (3) és (4) bekezdésére hivatkozással terjesztette elő keresetét, és a jogellenesség jogkövetkezményeként kérte kötelezni a munkáltatót a felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére, másodlagos kereseti kérelmet pedig nem terjesztett elő.
[11] Az Mt. 29. § (2) bekezdése alapján nem hivatkozott a jogviszony érvénytelenségére, ezért megalapozatlan volt az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása.
[12] Másodlagosan kifogásolta azt, hogy mind szóban, mind írásban tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettsége hiányzik, a felperes azonban a szükséges nyilatkozatokat az adott ügyben nem tette meg. A munkáltató megkísérelte elhárítani az érvénytelenség okát, az azonban azért nem járt eredménnyel, mert a felperes nem tett eleget nyilatkozattételi kötelezettségének. Ennek megfelelően nem állapítható meg az a körülmény, hogy a felperes kinevezése a munkáltató oldalán felmerült okból lett volna érvénytelen.
[13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[14] A per iratanyagából megállapítható volt, hogy a felperes jogviszonya létesítésekor nem rendelkezett az általa betöltött munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettséggel, s utóbb sem szerezte meg azt. A jogsértő állapot felszámolására vagy a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel felmentéssel, vagy a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel a jogviszony megszűnésének megállapításával kerülhetett sor.
[15] Az alperes az utóbbi módot alkalmazta, a felperes jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontja, illetve a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 29. § (1) bekezdése alapján szűnt meg. Ez esetben az Mt. 29. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói felmentés esetén járó juttatásokat tartozik a munkáltató a közalkalmazottnak megfizetni, ha a kinevezés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és az érvénytelenség okát nem lehet orvosolni.
[16] Kellő alap nélkül állította az alperes azt, hogy a kinevezés a közalkalmazott oldalán felmerült okból vált érvénytelenné. A munkáltató köteles gondoskodni arról, hogy az adott munkakörben olyan közalkalmazottat foglalkoztasson, aki rendelkezik az adott munkakör ellátásához szükséges végzettséggel. Ha ennek hiányában alkalmazza a közalkalmazottat és emiatt válik a jogviszony érvénytelenné, az ennek felszámolásával kapcsolatos juttatásokat köteles megfizetni.
[17] Ugyancsak kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az eljárt bíróságok túlterjeszkedtek a felperes kereseti kérelmén. A közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása mellett a felmentési időre járó illetmény és végkielégítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest, és jogkövetkezményként az eljárt bíróságok annak megfizetéséről rendelkeztek. A felperes igényét tartalmában az Mt. 29. § (2) bekezdésében foglaltaknak is megfelelően jelölte meg, és követelése jogszabályi hivatkozásának téves megjelölése, valamint a jogellenesség megállapítására irányuló kereset elutasítása nem eredményezhette az egyébként jogcíme szerint is helyesen előterjesztett keresete elutasítását, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.565/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Ny. L. felperesnek a dr. Mohácsi Ügyvédi Iroda által képviselt Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alperes ellen közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 6.M.447/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.405/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.405/2014/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1992. július 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban a K. Általános Művelődési Központban, munkáját azonban ténylegesen iskolatitkári munkakörben az Általános Iskolában végezte. A felperes 8. általános iskolai, illetve gyors- és gépíró iskolai végzettséggel rendelkezett. A kinevezési okirat szerint a munkáltató kötelezte arra, hogy 1997. június 30-áig szakközépiskolai végzettséget, illetve igazgatási szakképesítést szerezzen, melynek elmulasztása a régi Mt. 113. §-ában foglalt jogkövetkezményeket vonja maga után. A felperes munkáltatója 2013. január 1-jétől az alperes lett.
A KIK B. Tankerülete előírta valamennyi, az irányítása alá tartozó intézmény vezetőjének, hogy szolgáltassanak adatot arról, hogy az általuk irányított intézményben mely alkalmazottak nem rendelkeznek a munkakörük ellátásához szükséges képesítéssel. Erre figyelemmel az általános iskola igazgatója tájékoztatta a felperest az adatszolgáltatási kötelezettségéről és felhívta a felperest az általa megküldött irat kitöltésére. Az igazgató és a tagintézmény-vezető szóban is tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkaköréhez szükséges iskolai végzettsége nincs meg, ezért nyilatkoznia szükséges arról, hogy vállalja-e a középiskolai tanulmányok megkezdetését a következő tanévtől, illetve a nyugdíjjogosultsága eléréséhez szükséges idő kevesebb-e mint tíz év. A felperes a nyilatkozatot kitöltetlenül juttatta vissza az igazgatóhoz, amelyről feljegyzés készült. Ez alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója átadta a felperes számára azt az okiratot, mely szerint közalkalmazotti jogviszonya a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (1) bekezdés d) pontja alapján 2013. július 17-ével megszűnik. Annak indokolása szerint a felperes a képesítési feltételeknek nem felelt meg, és nem vállalta az annak megszerzése érdekében szakirányú tanulmányai megkezdését, illetve a képesítés megszerzéséhez szükséges idő elteltét követő tanév megkezdéséig határozott idejű kinevezéssel történő foglalkoztatását, így jogviszonya megszűnt.
A felperes keresetet terjesztett elő, melyben jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és az alperes felmentési időre járó juttatás és végkielégítés megfizetésére való kötelezését kérte.
Álláspontja szerint 30 év szolgálati idővel rendelkezik, így kevesebb mint 10 év szükséges ahhoz, hogy a nők 40 éves kedvezményes jogosultsági idővel való nyugellátására jogosultságot szerezzen, így a szükséges tanulmányok folytatására nem lett volna kötelezhető, illetve a meglévő végzettségével munkakörét el tudta látni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Álláspontja szerint az adott esetben az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez és nem a jogosultsági idővel történő rendelkezéshez fűzte a jogszabály a kedvezmény lehetőségét, és vitatta, hogy a felperes végzettsége megfelelt a jogszabályi követelményeknek.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest 798.000 forint felmentési időre járó juttatás és 912.000 forint végkielégítés megfizetésére, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában kifejtette, hogy a felperes az iskolatitkári munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkezett, és a szakirányú tanulmányok megkezdésének vállalásáról nem nyilatkozott, így közalkalmazotti jogviszonya jogszabályba ütközőnek volt tekintendő, ezért az a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszűnt. Mivel a felperes foglalkoztatása a törvény rendelkezésébe ütközött, ezt a munkáltatónak fel kellett számolnia a felmentésre vonatkozó rendelkezések szerint. A felperes 2029. évben éri csak el a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, így a képesítés megszerzése alóli mentesülés feltételei nem álltak fenn.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.405/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
Nem találta megalapozottnak az alperes azzal kapcsolatos kifogását, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén figyelemmel arra, hogy a felperes jogviszonya felszámolására a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontja alapján került sor, és a jogkövetkezmények alkalmazása a megszüntetés módjához kapcsolódott. A felperes követelését tartalmában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően jelölte meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte "jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, a felperes keresetének az elutasítását", és a felperes perköltség megfizetésére történő kötelezését, mivel a jogerős határozat sérti a Pp. 215. §-át, valamint az Mt. 29. § (1) és (2) bekezdését.
Álláspontja szerint a másodfokú határozat túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén, mivel ő az Mt. 82. § (3) és (4) bekezdésére hivatkozással terjesztette elő keresetét, és a jogellenesség jogkövetkezményeként kérte kötelezni a munkáltatót a felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére, másodlagos kereseti kérelmet pedig nem terjesztett elő.
Az Mt. 29. § (2) bekezdése alapján nem hivatkozott a jogviszony érvénytelenségére, ezért megalapozatlan volt az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása.
Másodlagosan kifogásolta azt, hogy mind szóban, mind írásban tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettsége hiányzik, a felperes azonban a szükséges nyilatkozatokat az adott ügyben nem tette meg. A munkáltató megkísérelte elhárítani az érvénytelenség okát, az azonban azért nem járt eredménnyel, mert a felperes nem tett eleget nyilatkozattételi kötelezettségének. Ennek megfelelően nem állapítható meg az a körülmény, hogy a felperes kinevezése a munkáltató oldalán felmerült okból lett volna érvénytelen.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A per iratanyagából megállapítható volt, hogy a felperes jogviszonya létesítésekor nem rendelkezett az általa betöltött munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettséggel, s utóbb sem szerezte meg azt. A jogsértő állapot felszámolására vagy a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel felmentéssel, vagy a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel a jogviszony megszűnésének megállapításával kerülhetett sor.
Az alperes az utóbbi módot alkalmazva, a felperes jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontja, illetve a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 29. § (1) bekezdése alapján szűnt meg. Ez esetben az Mt. 29. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói felmentés esetén járó juttatásokat tartozik a munkáltató a közalkalmazottnak megfizetni, ha a kinevezés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és az érvénytelenség okát nem lehet orvosolni.
Kellő alap nélkül állította az alperes azt, hogy a kinevezés a közalkalmazott oldalán felmerült okból vált érvénytelenné. A munkáltató köteles gondoskodni arról, hogy az adott munkakörben olyan közalkalmazottat foglalkoztasson, aki rendelkezik az adott munkakör ellátásához szükséges végzettséggel. Ha ennek hiányában alkalmazza a közalkalmazottat és emiatt válik a jogviszony érvénytelenné, az ennek felszámolásával kapcsolatos juttatásokat köteles megfizetni.
Ugyancsak kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az eljárt bíróságok túlterjeszkedtek a felperes kereseti kérelmén. A közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása mellett a felmentési időre járó illetmény és végkielégítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest, és jogkövetkezményként az eljárt bíróságok annak megfizetéséről rendelkeztek. A felperes igényét tartalmában az Mt. 29. § (2) bekezdésében foglaltaknak is megfelelően jelölte meg, és követelése jogszabályi hivatkozásának téves megjelölése, valamint a jogellenesség megállapítására irányuló kereset elutasítása nem eredményezhette az egyébként jogcíme szerint is helyesen előterjesztett keresete elutasítását.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperest megillető teljes személyes illetékmentességre tekintettel a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. február 25.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.565/2014.)