adozona.hu
AVI 2017.5.39
AVI 2017.5.39
A jövedéki bírság mérséklésénél az eset összes körülményeit figyelembe kell venni [2003. évi CXXVII. tv. 116./A. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság 2011. március 17-én a felperes L. alatt lévő üzemanyagtöltő állomásán készletfelvételt és elszámolást végzett. A járőrök a készleten lévő üzemanyagból mintát vettek, melyet a NAV Szakértői Intézet bevizsgált, és szakvéleményében megállapította, hogy a minta gázolaj, legfeljebb 0,05 tömeg kéntartalommal, melynek minősége nem felel meg a magyar szabvány szerinti előírásoknak. Ezt követően a járőrök a felperes telephelyén ismételten megjelentek az üzemanyag lefoglalása céljából, azo...
AVI 2017.5.39 A jövedéki bírság mérséklésénél az eset összes körülményeit figyelembe kell venni [2003. évi CXXVII. tv. 116/A. §]
A vámhatóság 2011. március 17-én a felperes L. alatt lévő üzemanyagtöltő állomásán készletfelvételt és elszámolást végzett. A járőrök a készleten lévő üzemanyagból mintát vettek, melyet a NAV Szakértői Intézet bevizsgált, és szakvéleményében megállapította, hogy a minta gázolaj, legfeljebb 0,05 tömeg kéntartalommal, melynek minősége nem felel meg a magyar szabvány szerinti előírásoknak. Ezt követően a járőrök a felperes telephelyén ismételten megjelentek az üzemanyag lefoglalása céljából, azonban a gázolajat időközben értékesítették.Az elsőfokú hatóság határozatával 511 491 forint jövedéki adó, 2 557 455 forint jövedéki bírság, illetve 58 900 forint szakértői költség megfizetésére kötelezte a felperest, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 114. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott adózás alól elvont jövedéki termék birtoklása, értékesítése miatt.
A fellebbezés nyomán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében mind a döntés jogalapja, mind a bírság kiszabása tekintetében kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság 5.K.22.361/2011/9. számú ítéletével a jogalap tekintetében elutasította a felperes keresetét, megállapította, hogy a felperes a jövedéki adó megfizetésének kötelezettsége alól nem mentesülhet, a bírság kérdésében pedig új eljárást rendelt el. Ennek indokaként kifejtette: az elsőfokú hatóság ugyan megállapította, hogy a felperes az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el, mert feltehető, hogy a jogsértéssel érintett jövedéki termék előállítójának vagy továbbforgalmazójának megtévesztő magatartására vezethető vissza a jogsértés, ezt a körülményt azonban csak a telephely bezárásának mellőzése során értékelte, nem vette figyelembe a Jöt. 116/A. §-ában foglaltak vizsgálatánál.
A megismételt eljárásban vizsgálni kell a Jöt. 116/A. § (1) bekezdés rendelkezései alkalmazhatóságát is, azaz, hogy a felperes terhére kiszabott jövedéki bírság összege mérsékelhető vagy elengedhető-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem csak "első ránézésre" tekinthető kivételes méltánylást érdemlő körülménynek az, hogy a felperes három hónappal a jövedéki ellenőrzést megelőzően kezdte meg a nem jövedéki engedélyes kereskedői tevékenységét.
A felülvizsgálati kérelem nyomán eljárt Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kfv. VI. 35.653/2012/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta. Kiemelte, hogy maguk a jövedéki ügyben eljáró hatóságok is többször rögzítették az eljárás során, hogy a felperes vonatkozásában egyes kivételes méltánylást érdemlő körülmények fennállnak. Felelősségét nagyban befolyásolják a szállítói, illetőleg forgalmazói oldalon megállapítottak.
Az új eljárás során az elsőfokú hatóság az adózás alól elvont ásványi olaj termék birtoklása és forgalmazása miatt a felperest 511 491 forint jövedéki adó, 1 300 000 forint jövedéki bírság és 58 900 forint szakértői költség megfizetésére kötelezte.
A jövedéki bírság összegének megállapításánál kivételes méltánylást érdemlő körülményként vette figyelembe hogy, a lefolytatott elszámolás során többlet nem került megállapításra, így feltehető az is, hogy az érintett jövedéki termék előállítójának vagy továbbforgalmazójának jogsértő, megtévesztő magatartására vezethető vissza a jogsértés. A felperes javára értékelte, hogy az eljárás során nem sikerült megállapítani mi okozta ténylegesen az üzemanyag szabványon kívüliségét, valamint, hogy a felperes három hónappal a jövedéki ellenőrzést megelőzően kezdte meg nem jövedéki engedélyes tevékenységét. Szándékos elkövetésére irányuló magatartást nem tanúsított, illetve ilyet a hatóság nem tárt fel, és a felperes terhére hasonló típusú jogsértés nem került megállapításra. A felperes tehát mindezekre tekintettel az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az elsőfokú hatóság ugyanakkor mégsem tartotta indokoltnak a jövedéki bírság kiszabásának teljes mellőzését az adóhiány nagysága okán.
Az ismételt fellebbezés nyomán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és szükség esetén az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Állította: vétlen abban, hogy szabványon kívüli jellemzőkkel rendelkező üzemanyag került a birtokába, és fenn állnak a Jöt. 116/A. § (1) bekezdésében írt - a jövedéki bírság mellőzését lehetővé tevő - feltételek.
A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.317/2014/4. számú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően a jövedéki bírság vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
Indokolása szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. § (2) bekezdés alapján a megismételt eljárásban a hatóságnak eleget kellett tennie a bíróság által előírt kötelezésnek. Feladata volt a kivételes méltánylást érdemlő körülmények fennállásán túl annak kifejtése, hogy ezen körülményeket hogyan és mennyiben értékeli a bírság mérséklése vagy mellőzése szempontjából, megjelenítve a Jöt. 116/A. § (1) bekezdésében foglalt mérlegelési indokokat, feloldva az ellentmondásokat.
Az elsőfokú és az alperesi határozat az iránymutatásnak nem tett eleget, ugyanis nem lett volna mellőztető annak ismertetése, hogy a hatóság által feltárt kivételes méltánylást érdemlő körülmények miért nem elégségesek a bírság mellőzéséhez annak ellenére, hogy a jogalkotó erre lehetőséget teremtett. A hatóság hivatalból is, kérelemre pedig még inkább köteles minden tudomására jutott körülményt értékelni. A hatóság nem "kedve szerint", hanem az adott ügyben feltárt körülmények vizsgálatával tesz megállapítást, döntése megalapozottságának a határozat indokolásában kell tükröződni. A határozat a felperes terhére egy szempontot említ, az adóhiány "jelentős" nagyságát, de nem derül ki, hogy az mihez viszonyítottan minősül annak.
A jogerős ítélet összegző indokolása szerint az első- és másodfokú határozat indokolásában foglalt ellentmondások nem kerültek feloldásra, továbbra sem állapítható meg, hogy a bírság összege 1 300 000 forintban történő meghatározásának mi az alapja.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint a felperes keresetében kifejezetten csak azt sérelmezte, hogy az alperes nem mellőzte a jövedéki bírság kiszabását az új eljárásban. Ennek következtében az ítélet túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén, sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (2) bekezdése és 215. §-a.
Az ügy érdemében fenntartotta az eddigi eljárások során kifejtett jogi álláspontját, az azt alátámasztó érveit, a Jöt. 116/A. § (1) bekezdésével összefüggésben pedig külön utalt arra, hogy a jövedéki bírság kiszabásának mellőzése nem kötelezettsége az alperesnek, és a határozata indokolása mindenben megfelelt a Pp. 339/B. §-ban foglalt követelményeknek. A megismételt eljárásban maradéktalanul eleget tett a Kúria iránymutatásának. Kiemelte, hogy a tényállásban rögzített körülményekre tekintettel sem tartotta indokoltnak a jövedéki bírság teljes mellőzését, csak a mérséklését. A döntésének indoka a határozatból egyértelműen megállapítható.
A felperes nem terjesztett elő ellenkérelmet.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Jöt. 116/A. § (1) bekezdése szerint: "A jövedéki bírság összege kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetve kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A jövedéki bírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adózás alól elvont termék, a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett adójegy, zárjegy és hivatalos zár mennyiségét, az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, a jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát."
A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 275. § (1), (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt.
A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek kivételesen akkor van helye, ha a megállapított tényállás iratellenes, hiányos, az ítélet indokolása logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen.
A Kúria utal arra, hogy a perbeli ügy felülvizsgálatát alapvetően behatárolta, hogy az alperes megismételt eljárásban hozott határozata a bírósági felülvizsgálat tárgya, tehát a határozat tartalmi kereteit a Kúria korábbi ítélete meghatározta. Másrészt az alperes ezen megismételt eljárásban hozott határozatát a felperes keresetében már csak egy kérdésben, a jövedéki bírság mellőzése tárgyában vitatta.
A kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesülő jogelv, a bíróság a felperes által hivatkozott jogszabálysértést vizsgálhatja. Jelen esetben az elsőfokú bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a per tényállása ismeretében a vámhatóság okszerű, logikus indokát adta-e a bírságkiszabás körében hozott döntésének, mely szerint csupán a bírság összege csökkentését és nem annak mellőzését látta szükségesnek, illetve indokoltnak.
A Kúria már több döntésében rámutatott, hogy a Jöt. az alapvetően objektív felelősségi rendszere mellett a jövedéki bírság kiszabása körében lehetővé teszi - a 116/A. §-ban foglaltak szerinti - szubjektív, vétkességi elemek vizsgálatát is. A Kúria álláspontja szerint jelen perben az alperes feltárta a vétkességi körbe tartozó tényállási elemeket is, ezeket bemutatta, egymással és az eljárás egyéb adataival, tényeivel összevetette, az abból levont következtetése okszerű, logikus, meghozott döntése nem aggályos. Nem maradt fenn megalapozatlanságot eredményező hiány, amely az eljárás másodszori megismétlését szükségessé tenné. Elfogadható azon alperesi érv, hogy a felperes javára szolgáló számos feltárt körülmény ellenére a bírság teljes mellőzése (amely csak lehetőség) nem volt indokolt, mivel a szabványon kívüli jövedéki termék mennyisége (4442 liter) és a hozzá kapcsolódó jövedéki adó mértéke (511 491 forint) nem tekinthető csekélynek, továbbá a szabványon kívüli termék a fogyasztók számára ténylegesen értékesítésre került, azt a vámhatóság már lefoglalni nem tudta.
A Kúria megállapította, hogy az alperes nem sértette meg az Art. 140. § (2) bekezdését, az új eljárásra adott iránymutatásnak eleget tett, és meghozott döntése a kereseti kérelemben foglalt körben nem jogszabálysértő.
Ennélfogva a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. I. 35.136/2015/3.)