adozona.hu
AVI 2017.5.33
AVI 2017.5.33
Az önkormányzat adómegállapítási joga nem terjed ki az adótárgy fogalmának megváltoztatására [1990. évi C. tv. 17. §, 52. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője (elsőfokú adóhatóság) 2014. február 12-én kelt határozatában felperes terhére a 020/12 és 020/13 hrsz.-ú külterületi ingatlanok (a továbbiakban: ingatlanok) után 2012., 2013. és 2014. évekre telekadó fizetési kötelezettséget állapított meg, a 2012. és 2013. évi adóra felperesnek pótlékmentes fizetési könnyítést engedélyezett. Indokolásában az adófizetési kötelezettség tekintetében R. Község Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 8/2004...
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2014. április 3-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a fizetési könnyítésre vonatkozó rendelkezést a 2012. és 2013. évi adó megfizetésének határidejét tartalmazó rendelkezés mellett mellőzte, ezt meghaladóan az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában a közigazgatási per szempontjából releváns körben a Htv. 1. § (1) bekezdés, 2. §, 17-18. §, az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdés rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy az Ör. 2012-2014. években hatályos 2. §-a a Htv. ugyanezen években hatályos 52. § 16. pontjával ellentétesen határozta meg a telek fogalmát, a Htv. 2. §-ára tekintettel azonban a Htv. mindenkori fogalommeghatározását kell alapul venni; az önkormányzat a törvényben foglaltaktól eltérő definíciót nem alkothat. A Htv. 17-18. § és 52. § 16. pontjának 2012-2014. években hatályos rendelkezéseire, továbbá a Htv. és az Ör. telekadó adónemre vonatkozó adómentességi szabályaira is figyelemmel megállapította, hogy a felperes telekadó fizetési kötelezettségét az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga kiterjed arra, hogy az adófizetési kötelezettséget a Htv. által megállapított telek fogalmi körébe tartozó ingatlanoknál szűkebb körben - az Ör. szerint beépítetlen belterületi földrészletek után - állapítsa meg; az Ör. ily módon nem ellentétes a Htv.-vel. Hivatkozott felperes a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.051/2013/4. számú határozatára.
Az elsőfokú bíróság a Kúriának az Ör. felülvizsgálatára vonatkozó eljárását kezdeményezte. A Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5.049/2014/5. számú határozatával megállapította, hogy az Ör. 2011. november 30-tól 2014. szeptember 9-ig hatályos 2. §-a törvényellenes volt, és az a perben nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság 2015. február 16-án kelt 13.K.27.377/2015/2. számú jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. Indokolásában az Ör. 2. §, a Htv. 2. §, 6. §, a 2011. november 30-ig hatályos 17. § és 52. § 16. pont rendelkezéseit ismertette, és a Köf.5.049/2014/5. számú határozatra utalva megállapította, hogy az Ör. 2011. november 30-tól 2014. szeptember 9-ig hatályos 2. §-a a perben nem alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes határozatában és ellenkérelmében is a Köf.5049/2014/5. határozatban foglaltakkal egyezően adta elő, hogy az önkormányzat a telek fogalmának meghatározására nem jogosult, a felperes pedig nem hivatkozott keresetében olyan jogszabálysértésre, mely normakontroll kezdeményezését indokolta, ezért az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (2) bekezdésével ellentétesen, a kereseti kérelmen túlterjeszkedve kezdeményezett normakontrollt.
Másodlagosan hangsúlyozta, hogy - figyelemmel a Köf.5049/2014/5. határozatára, valamint a Htv. 2. §-ára - az alperes a felperes adófizetési kötelezettségét nem az Ör.-nél magasabb szintű jogforrásra - a Htv.-re alapította, így az alperes határozatából is kitűnik az Ör. 2. §-ának utóbb megsemmisített alkalmazhatatlansága, és a felperesnek a Htv. 17. §-án alapuló adókötelezettsége.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretein belül vizsgálta felül, bizonyítás felvételének a felülvizsgálati eljárásban nem volt helye.
A Kúria előre bocsátja, hogy az alperes alaptalanul állította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdését és a Pp. 213. § (1) bekezdését megsértette azzal, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte. Azzal, hogy az eljáró bíró e jogát gyakorolta, nem értelmezhető az alperes által kiemelt perrendi rendelkezések megsértéseként, hiszen a normakontroll kezdeményezése a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 48. § (3) bekezdése szerint is hivatalból történik. Az eljárás kezdeményezésével kapcsolatban felmerülő relevancia vizsgálata továbbá a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárására tartozik; az alperes így ennek hiányára jelen felülvizsgálati eljárásban okszerűen eleve nem hivatkozhatott, különös tekintettel arra, hogy a normakontroll eljárást a Kúria le is folytatta.
Az alperes fentiek ellenére iratszerűen adta elő, hogy határozatának jogi indokolása azon alapult, hogy az Ör. 2. §-ának a felperes 2012-2014. évekre vonatkozó adókötelezettségére alkalmazandó rendelkezése nem felelt meg a jogforrási hierarchiában magasabb szintű Htv. 52. § 16. pontjának, és e kollíziót a Köf.5.049/2014/5. számú határozat is megállapította. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint az ingatlanok 2012-2014. években az elsőfokú adóhatóság önkormányzatának illetékességi területén (az Ör. ugyanezen időszakban hatályos 1. §-a szerint "közigazgatási területén") található külterületi ingatlanok voltak.
A Htv. 1. § (1) bekezdése szerint e törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót), valamint települési adókat vezethet be. A 2. § értelmében az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki. A 17. § alapján adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek.
A Htv. 52. § 16. pontja 2012-2014. években a telek fogalmát - a perben nem alkalmazandó kivételeket ide nem értve - épülettel be nem épített földterületként határozta meg, függetlenül attól, hogy az ilyen földterület belterületen vagy külterületen helyezkedik el.
A Kúriának abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy a Htv. 2. §-ára tekintettel az önkormányzat adómegállapítási joga kiterjed-e a Htv. definíciós normáiban foglaltaktól eltérő - speciális - fogalommeghatározásra. A Htv. 2. §-a értelmében az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki. A Htv. az adótárgyakat (a perbeli esetben a Htv. 17. §) valamint az adóalanyokat (Htv. 18. §) egyértelműen meghatározza, az adótárgy értelmezési tartományát pedig az 52. § 16. pontjában konkretizálja.
A telekadó adótárgya - tekintettel a Htv. 1. § (1) bekezdésére is - kizárólag a Htv. 17. § és az 52. § 16. pont összefüggésében értelmezhető, az adótárgy törvényben meghatározott fogalmának megváltoztatására az önkormányzat adómegállapítási joga nem terjed ki, ahogyan azt a Kúria Önkormányzati Tanácsa is megállapította a Köf. 5.049/2014/5. számú határozatában.
A Htv. kiemelt, valamint az Ör. normakontrollal nem érintett 1. §, és 3-6. § rendelkezései, továbbá a Köf. 5.049/2014/5. számú határozat 15. pontja folytán pedig az Ör. 2. § perbeli alkalmazhatatlansága a felperes adókötelezettségének hiányát nem eredményezi.
Az elsőfokú bíróság a 2012-2014. években hatályos Htv. 1. § (1) bekezdés, 2. § és 52. § 16. pont, és az Ör. perben is alkalmazható rendelkezéseinek téves értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy az Ör. 2. §-ának alkalmazhatatlansága okán felperesnek nem áll fenn adókötelezettsége, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította.
(Kúria, Kfv. III. 37.465/2015/4.)