adozona.hu
BH+ 2015.6.274
BH+ 2015.6.274
Önmagában a vételár teljes vagy részleges meg nem fizetése nem ad alapot az általános forgalmi adóalap csökkentésére. [2003. XCII. tv. 124/B. §; 2007. évi CXXVII. tv. 77. § (1), (2), (3) bek., ]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2011. június hónapra benyújtott általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) önellenőrzésének jogalapjaként a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 90. cikkét és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 77-80. §-ait jelölte meg. Bevallásában előadta, hogy gyógyászati segédeszközöket értékesít, amelyek ellenértékének egy részét az állam megtéríti, a fennm...
BH+ 2015.6.274 Önmagában a vételár teljes vagy részleges meg nem fizetése nem ad alapot az általános forgalmi adóalap csökkentésére. [2003. XCII. tv. 124/B. §; 2007. évi CXXVII. tv. 77. § (1), (2), (3) bek., ]
A felperes a 2011. június hónapra benyújtott általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) önellenőrzésének jogalapjaként a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 90. cikkét és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 77-80. §-ait jelölte meg. Bevallásában előadta, hogy gyógyászati segédeszközöket értékesít, amelyek ellenértékének egy részét az állam megtéríti, a fennmaradó összeget azonban ki kell számláznia a fogyasztóknak. A fogyasztók egy része nem képes a vételár töredék megtérítésére, ezért a meg nem fizetett vételár töredékre vonatkozó áfa összegével, 798 000 Ft-tal kívánja adóalapját csökkenteni, az általa befizetett, de behajthatatlan összegekre eső áfát utólagosan visszaigényelni.Az elsőfokú adóhatóság az önellenőrzést, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124/B. §-ára alapítottan, ellenőrzés lefolytatása nélkül, elutasította.
Az alperes a 2012. január 11. napján kelt 3758511512 (3567946501) számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntésének indokolása szerint a felperes a vételár részleges meg nem fizetése miatt nem jogosult adóalap csökkentésre. Az "Irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett vagy sajátos jogi normába történő alak- és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, amennyiben ez kellően világosan és meghatározottan, hatékonyan biztosítja az Irányelv teljes érvényesülését". "Az Áfa tv. eltér az Irányelv 90. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól a teljes vagy részleges nemfizetés esetében, azáltal, hogy … felsorolja, mely esetekben csökken utólag az adóalap - nem említve azok között ezt az esetet. Az Áfa tv. az Irányelv rendelkezését a 90. cikk (2) bekezdésében biztosított eltérés lehetőségével élve ültette át a belső jogrendszerbe".
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az adóhatóságnak az Art. 124/B. §-a értelmében határozattal kellett elbírálnia a felperes önellenőrzését.
Az Irányelv 90. cikk (1) bekezdésének nincs vertikális, közvetlen hatálya, ezért a magánszemélyek, vállalkozások erre a nemzeti bíróság előtt közvetlenül nem hivatkozhatnak.
Az Áfa tv. 77. §-a egy pozitív tartalmú taxációt rögzít, amelyből hiányzik a teljes vagy részleges nemfizetés esetköre. Az Áfa tv. tehát eltér az Irányelv 90. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól azáltal, hogy felsorolja, mely esetekben csökken utólag az adóalap, és nem említi ezek között a teljes vagy részleges nemfizetést.
Az Irányelvben nincs meghatározva az eltérés módja, így e tekintetben a tagállam szabályozási autonómiával rendelkezik. A felperes önellenőrzési kérelmének még akkor sem lehetett volna helyt adni, ha az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése vertikális, közvetlen hatállyal bírna, mivel Magyarország az Irányelv 90. cikk (2) bekezdése alapján az Áfa tv.-beli szabályozással eltért a 90. cikk (1) bekezdése szerinti rendelkezéstől.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. Érvelése szerint, mivel az Áfa tv. nem iktatta be az Irányelv 90. cikk (2) bekezdése szerinti korlátozó szabályt, az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése közvetlenül alkalmazandó. Az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése alapján pedig jogosult volt a kiszámlázott, de meg nem térült vételár töredékek tekintetében áfa adóalapjának csökkentésére, a már megfizetett áfa visszatérítésének kérésére.
Az alperes ellenkérelmében, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-a alapján, a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján indult Kfv.V.35.612/2012. számú ügyben az eljárást az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt C-337/13. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette.
Az EUB a C-337/13. számú ügyben 2014. május 15. napján hozott ítéletet, amelyre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését megszüntette, és az eljárást az ügy iratainak új számra történő lajstromozását követően Kfv.V.35.436/2014. számon folytatta tovább.
A C-337/13. számú ítélet meghozatalát követően az alperes kifejtette jogi álláspontját, mely szerint érdemi döntése összhangban áll a közösségi joggal, a felperes érdemi nyilatkozatot - felhívás ellenére - nem terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlenek és kellően pontosak, azokra a magányszemélyek a tagállammal szemben hivatkozhatnak (C-397/01-C-403/01, C-176/12.). Valamely uniós rendelkezés akkor feltétlen, ha olyan következtetést fogalmaz meg, amely nem tartalmaz feltételt, és nem függ - végrehajtásában vagy hatályában - az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától (C-317/05.). Az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése, amely a csökkentés összegének meghatározásához szükséges intézkedések tekintetében mérlegelési teret enged a tagállamoknak nem érinti az e cikk szerinti esetekben az adóalap csökkentésének biztosítására irányuló kötelezettség egyértelmű és feltétlen jellegét. Teljesülnek tehát az Irányelv 90.cikk (1) bekezdése esetében a közvetlen hatály gyakorlásához szükséges feltételek, így az adóalanyok a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak erre az állammal szemben (C-337/13., 34-35. pontok, 40.pont). Az elsőfokú bíróság ezért e körben téves jogi álláspontot fejtett ki, de ítélete érdemét tekintve megfelel a felek közötti jogvita eldöntésére irányadó közösségi és nemzeti jogi szabályozásnak és az EUB által C-337/13. számú ügyben kifejtett jogértelmezésnek is, a következők miatt:
Az Irányelv 90. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a 90. cikk (1) bekezdése szerinti szabálytól az ügylet árának teljes vagy részleges meg nem fizetése esetén. Az adóalanyok ezért nem hivatkozhatnak az Irányelv 90. cikkének (1) bekezdése alapján adóalapjuk csökkentéséhez való jogra a vételár meg nem fizetése esetében, ha az érintett tagállam az Irányelv 90. cikk (2) bekezdésében előírt eltéréssel kíván élni. Az "olyan nemzeti rendelkezést, amely adóalapot csökkentő esetek felsorolásakor nem említi az ügylet árának meg nem fizetését, úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt a ... 90. cikk (2) bekezdése szerint számára biztosított eltérési lehetőséggel" (C-337/13. 23-24. pontok).
Magyarország élt a számára biztosított eltérési lehetőséggel, mivel az Áfa tv. 77. § (1)-(3) bekezdései szerinti nemzeti szabályozásban a teljes vagy részleges nemfizetés esetén nem ad lehetőséget az adóalap utólagos csökkentésére. Megjegyzi e körben a Kúria azt is, hogy a behajthatatlan követelésre jutó áfa tekintetében adóalap csökkentésére a nemzeti jogszabály, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa tv.) 68. §-a csak 1997.január 1-jéig adott lehetőséget. A régi Áfa tv. 68. §-át hatályon kívül helyező jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig az Alkotmánybíróság a 41/1997. (VII. 1.) AB határozatában elutasította. Ez az AB határozat a döntés indokaként utal az Irányelvet megelőzően hatályos közösségi jogra és arra is, hogy az adócsökkentési lehetőség az állam részéről biztosított olyan kedvezmény, amelynek megadása a törvényhozás mérlegelési jogkörébe tartozik.
A közösségi jog szabályai értelmében különbséget kell tenni a tekintetben, hogy a vételár teljes vagy részleges meg nem fizetésére a teljesítés meghiúsulása, illetve elállás miatt került-e sor, vagy a nemfizetés nem a teljesítés meghiúsulásának, illetve az elállásnak a következménye, mivel önmagában a vételár meg nem fizetése nem helyezi vissza az ügyletben részt vevő feleket az eredeti helyzetükbe (C-337/13. 25., 27. pontok).
A felperes az általa kiszámlázott, de meg nem fizetett vételárrész áfa összegével nem csökkentheti az adóalapját. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis nem a teljesítés meghiúsulása és nem is szerződéstől való elállás az oka a fogyasztók felé kiszámlázott vételár meg nem fizetésének, és Magyarország élt az Irányelv 90. cikk. (1) bekezdésében biztosított jogával akkor, amikor az Áfa tv. 77. §-a szerinti szabályozásban - önmagában az ügylet árának meg nem fizetése miatt - nem biztosított lehetőséget adóalap csökkentésre. Az alperes ezért a nemzeti és a közösségi joggal összhangban álló, jogszerű határozatot hozott akkor, amikor nem fogadta el a felperes önellenőrzési bevallását.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, részben eltérő indokolással, hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.436/2014/5.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Berényi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Berényi Tamás ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Knoll Judit jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szombathelyi Törvényszék 2012. május 2. napján kelt 1.K.20.033/2012/6. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 1.K.20.033/2012/6. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes a 2011. június hónapra benyújtott általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) önellenőrzésének jogalapjaként a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 90. cikkét és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 77-80. §-ait jelölte meg. Bevallásában előadta, hogy gyógyászati segédeszközöket értékesít, amelyek ellenértékének egy részét az állam megtéríti, a fennmaradó összeget azonban ki kell számláznia a fogyasztóknak. A fogyasztók egy része nem képes a vételár töredék megtérítésére, ezért a meg nem fizetett vételár töredékre vonatkozó áfa összegével, 798.000 Ft-tal kívánja adóalapját csökkenteni, az általa befizetett, de behajthatatlan összegekre eső áfát utólagosan visszaigényelni.
Az elsőfokú adóhatóság az önellenőrzést, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124/B. §-ára alapítottan, ellenőrzés lefolytatása nélkül, elutasította.
Az alperes a 2012. január 11. napján kelt 3758511512 (3567946501) számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntésének indokolása szerint a felperes a vételár részleges meg nem fizetése miatt nem jogosult adóalap csökkentésre. Az "Irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett vagy sajátos jogi normába történő alak- és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, amennyiben ez kellően világosan és meghatározottan, hatékonyan biztosítja az Irányelv teljes érvényesülését". "Az Áfa tv. eltér az Irányelv 90. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól a teljes vagy részleges nemfizetés esetében, azáltal, hogy … felsorolja, mely esetekben csökken utólag az adóalap - nem említve azok között ezt az esetet. Az Áfa tv. az Irányelv rendelkezését a 90. cikk (2) bekezdésében biztosított eltérés lehetőségével élve ültette át a belső jogrendszerbe".
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az adóhatóságnak az Art. 124/B. §-a értelmében határozattal kellett elbírálnia a felperes önellenőrzését.
Az Irányelv 90. cikk (1) bekezdésének nincs vertikális, közvetlen hatálya, ezért a magánszemélyek, vállalkozások erre a nemzeti bíróság előtt közvetlenül nem hivatkozhatnak.
Az Áfa tv. 77. §-a egy pozitív tartalmú taxációt rögzít, amelyből hiányzik a teljes vagy részleges nemfizetés esetköre. Az Áfa tv. tehát eltér az Irányelv 90. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól azáltal, hogy felsorolja, mely esetekben csökken utólag az adóalap, és nem említi ezek között a teljes vagy részleges nemfizetést.
Az Irányelvben nincs meghatározva az eltérés módja, így e tekintetben a tagállam szabályozási autonómiával rendelkezik. A felperes önellenőrzési kérelmének még akkor sem lehetett volna helyt adni, ha az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése vertikális, közvetlen hatállyal bírna, mivel Magyarország az Irányelv 90. cikk (2) bekezdése alapján az Áfa tv.-beli szabályozással eltért a 90. cikk (1) bekezdése szerinti rendelkezéstől.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. Érvelése szerint, mivel az Áfa tv. nem iktatta be az Irányelv 90. cikk (2) bekezdése szerinti korlátozó szabályt, az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése közvetlenül alkalmazandó. Az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése alapján pedig jogosult volt a kiszámlázott, de meg nem térült vételár töredékek tekintetében áfa adóalapjának csökkentésére, a már megfizetett áfa visszatérítésének kérésére.
Az alperes ellenkérelmében, a Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-a alapján, a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján indult Kfv.V.35.612/2012. számú ügyben az eljárást az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt C-337/13. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette.
Az EUB a C-337/13. számú ügyben 2014. május 15. napján hozott ítéletet, amelyre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését megszüntette, és az eljárást az ügy iratainak új számra történő lajstromozását követően Kfv.V.35.436/2014. számon folytatta tovább.
A C-337/13. számú ítélet meghozatalát követően az alperes kifejtette jogi álláspontját, mely szerint érdemi döntése összhangban áll a közösségi joggal, a felperes érdemi nyilatkozatot - felhívás ellenére - nem terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlenek és kellően pontosak, azokra a magányszemélyek a tagállammal szemben hivatkozhatnak (C-397/01-C-403/01, C-176/12.). Valamely uniós rendelkezés akkor feltétlen, ha olyan következtetést fogalmaz meg, amely nem tartalmaz feltételt, és nem függ - végrehajtásában vagy hatályában - az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától (C-317/05.). Az Irányelv 90. cikk (1) bekezdése, amely a csökkentés összegének meghatározásához szükséges intézkedések tekintetében mérlegelési teret enged a tagállamoknak nem érinti az e cikk szerinti esetekben az adóalap csökkentésének biztosítására irányuló kötelezettség egyértelmű és feltétlen jellegét. Teljesülnek tehát az Irányelv 90.cikk (1) bekezdése esetében a közvetlen hatály gyakorlásához szükséges feltételek, így az adóalanyok a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak erre az állammal szemben (C-337/13.,34-35.pontok, 40.pont). Az első fokú bíróság ezért e körben téves jogi álláspontot fejtett ki, de ítélete érdemét tekintve megfelel a felek közötti jogvita eldöntésére irányadó közösségi és nemzeti jogi szabályozásnak és az EUB által C-337/13. számú ügyben kifejtett jogértelmezésnek is, a következők miatt:
Az Irányelv 90. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a 90. cikk (1) bekezdése szerinti szabálytól az ügylet árának teljes vagy részleges meg nem fizetése esetén. Az adóalanyok ezért nem hivatkozhatnak az Irányelv 90. cikkének (1) bekezdése alapján adóalapjuk csökkentéséhez való jogra a vételár meg nem fizetése esetében, ha az érintett tagállam az Irányelv 90. cikk (2) bekezdésében előírt eltéréssel kíván élni. Az "olyan nemzeti rendelkezést, amely adóalapot csökkentő esetek felsorolásakor nem említi az ügylet árának meg nem fizetését, úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt a ... 90. cikk (2) bekezdése szerint számára biztosított eltérési lehetőséggel" (C-337/13. 23-24.pontok).
Magyarország élt a számára biztosított eltérési lehetőséggel, mivel az Áfa tv. 77. § (1) -(3) bekezdései szerinti nemzeti szabályozásban a teljes vagy részleges nemfizetés esetén nem ad lehetőséget az adóalap utólagos csökkentésére. Megjegyzi e körben a Kúria azt is, hogy a behajthatatlan követelésre jutó áfa tekintetében adóalap csökkentésére a nemzeti jogszabály, az általános forgalmi adóról szóló 1992.évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa tv.) 68. §-a csak 1997.január 1-éig adott lehetőséget. A régi Áfa tv. 68. §-át hatályon kívül helyező jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig az Alkotmánybíróság a 41/1997.(VII.1.) AB határozatában elutasította. Ez az AB határozat a döntés indokaként utal az Irányelvet megelőzően hatályos közösségi jogra és arra is, hogy az adócsökkentési lehetőség az állam részéről biztosított olyan kedvezmény, amelynek megadása a törvényhozás mérlegelési jogkörébe tartozik.
A közösségi jog szabályai értelmében különbséget kell tenni a tekintetben, hogy a vételár teljes vagy részleges meg nem fizetésére a teljesítés meghiúsulása, illetve elállás miatt került-e sor, vagy a nemfizetés nem a teljesítés meghiúsulásának, illetve az elállásnak a következménye, mivel önmagában a vételár meg nem fizetése nem helyezi vissza az ügyletben részt vevő feleket az eredeti helyzetükbe (C-337/13. 25., 27. pontok).
A felperes az általa kiszámlázott, de meg nem fizetett vételárrész áfa összegével nem csökkentheti az adóalapját. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis nem a teljesítés meghiúsulása és nem is szerződéstől való elállás az oka a fogyasztók felé kiszámlázott vételár meg nem fizetésének, és Magyarország élt az Irányelv 90.cikk. (1) bekezdésében biztosított jogával akkor, amikor az Áfa tv. 77. §-a szerinti szabályozásban - önmagában az ügylet árának meg nem fizetése miatt - nem biztosított lehetőséget adóalap csökkentésre. Az alperes ezért a nemzeti és a közösségi joggal összhangban álló, jogszerű határozatot hozott akkor, amikor nem fogadta el a felperes önellenőrzési bevallását.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, részben eltérő indokolással, hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés d) pontjában és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul.
Budapest, 2014. október 2.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.436/2014/5.)