adozona.hu
BH+ 2015.6.273
BH+ 2015.6.273
Az Art. határozat módosításra és elévülésre irányadó szabályainak érvényesülése az adózó részére jogosulatlanul kiutalt kamat esetén [2003. XCII. tv. 123. §, 43. §, 164. §, 135. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes terhére a 2006. februári időszakra adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapítottak meg: a felperes keresettel támadta a másodfokú határozatot, de egyben eleget tett a fizetési kötelezésnek. A Pest Megyei Bíróság 2007. szeptember 18-án kelt 1.K.25.541/2007/5. számú jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően, új eljárás lefolytatására kötelezés nélkül, hatályon kívül helyezte. Erre tekintettel a felperes 2007. október 30-án kérte...
BH+ 2015.6.273 Az Art. határozat módosításra és elévülésre irányadó szabályainak érvényesülése az adózó részére jogosulatlanul kiutalt kamat esetén [2003. XCII. tv. 123. §, 43. §, 164. §, 135. §].
A felperes terhére a 2006. februári időszakra adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapítottak meg: a felperes keresettel támadta a másodfokú határozatot, de egyben eleget tett a fizetési kötelezésnek. A Pest Megyei Bíróság 2007. szeptember 18-án kelt 1.K.25.541/2007/5. számú jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően, új eljárás lefolytatására kötelezés nélkül, hatályon kívül helyezte. Erre tekintettel a felperes 2007. október 30-án kérte az általa már teljesített befizetések visszafizetését és az azok után az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 135. § (4) bekezdése alapján járó kamatok kiutalását. Az elsőfokú adóhatóság a már befizetett összegeket visszautalta és 2008. február 18-án 33 389 000 forint kamatot is kifizetett.A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 2009. január 29. napján kelt Kfv. I. 35.044/2008/7. számú ítéletével a Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletet megváltoztatta és annak csak az adóbírságra vonatkozó részét tartotta hatályban, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Mivel az adóhatósági határozatban foglalt kötelezettségek az adóbírság összegének kivételével ismételten esedékessé váltak, 2009. május 7-én jogalap nélküli gazdagodás címén kötelezték a felperest a korábban kamat címén kiutalt teljes összeg visszafizetésére. A másodfokú adóhatóság azzal semmisítette meg az elsőfokú határozatot, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján közvetlenül módosítható a felperes adófolyószámlája, ezért nem kell külön érdemi döntést hozni a kamat visszafizetéséről.
Az elsőfokú adóhatóság 2009. augusztus 28-án a 33 389 000 forint kamatot felvezette a késedelmi pótlék folyószámlára. A felperes 2009. szeptember 23-án, arra hivatkozva, hogy a kötelezettség felkönyvelésének nincs jogalapja, folyószámla helyesbítés iránti kérelmet terjesztett elő, melyet az adóhatóság nem bírált el. A felperes kérelme nyomán, nemperes eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.766/2011/4. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság azon végzését, amely kötelezte az elsőfokú adóhatóságot a 30 napon belül eljárásra, azzal, hogy a kérelemről az Art. 123. § (1) bekezdése alapján határozatot kell hozni.
A kötelezésnek az adóhatóság 2012. február 9-én kelt határozatával tett eleget, vizsgálta, hogy az adófolyószámlára felkönyvelt adatok helyesek-e, és ennek alapján a kérelmet elutasította. Az alperes a határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Ezen alperesi határozat elleni keresetlevelet az elsőfokú bíróság a 2013. március 5-én kelt 16.K.29.128/2013/2. számú ítéletével bírálta el: az alperesi határozatot akként változtatta meg, hogy elrendelte a felperes adófolyószámlájára a 2009. január 1-jei esedékességgel fizetési kötelezettségként előírt 33 389 000 forint törlését.
A jogerős ítélet indokolása szerint az Art. 25. § (1) bekezdés, 45. § (1) bekezdés és 43. § (1) bekezdéseiből következően bírósági határozat alapján az adófolyószámlára nem írható elő fizetési kötelezettség. Az Art. 135. § (4) bekezdése szerinti kamat megállapítására csak adóhatósági határozattal kerülhet sor. Az eljárási szabályokból az következik, hogy egy határozattal megállapított és kiutalt költségvetési támogatásnak minősülő kamat összegét csak egy másik adóhatósági határozat változtathatja meg. Csak e másik határozat jogerőre emelkedése esetén állhat elő az Art. 145. § a) pontja szerinti fizetési kötelezettséget - adott esetben a kamat visszafizetési kötelezettséget - megalapozó jogerős hatósági határozat. Az alperes azon jogerős határozata, amely megtagadta a felperes törlési kérelmét, jogszabálysértő volt. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy összegszerűségi hiba mutatható ki az érintett összeg esetében, mert Legfelsőbb Bíróság ítélete következtében a bírságra körében megalapozatlan volt az adókötelezettséget megállapító korábbi alperesi határozat.
A jogerős ítéletet a felek egyike sem támadta felülvizsgálati kérelemmel.
Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóság a felperest 28 322 000 forint visszatérítésére kötelezte.
Az elsőfokú döntést az alperes a 2013. augusztus 29-én a határozatával helybenhagyta. Indokolásában utalt a 16.K.29.128/2013/2. számú ítéletre.
A felperes keresetében egyrészről a határozat módosítására az Art. 135. § (1) bekezdése szerint nyitva álló egy éves határidő eltelte, másrészt az Art. 164. § által meghatározott elévülés sérelme miatt vitatta az alperesi határozat jogszerűségét.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint 33 389 000 forint kamat megállapítása akkor is határozattal megállapítottnak minősül, ha az adóhatóság az adózó (felperes) kérelmének teljesítéséről nem alakszerű formában döntött és a kamatot kiutalta. A Kfv.I.35.215/2005/7. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet olyan időpontban került meghozatalra, amikor az alperes még az Art. 135. § szerinti egy éves időkorláton belül hozhatott volna módosító határozatot, de erre nem került sor. Ennek hiányában a költségvetési támogatásnak minősülő kamatmegállapítás összegét jogszerűen nem csökkentheti, határozata jogszabálysértő volt.
A jogerős ítélet további értékelése szerint az alperesi határozat sérti az elévülési szabályokat is. A felperesnek a kamatok formájában őt megillető költségvetési támogatásra vonatkozó joga a Pest Megyei Bíróság ítéletével 2007. szeptember 18-án nyílt meg, ez az időpont irányadó az elévülés számításához képest, amely így 2012. december 31-én eltelt. Az adóhatóság az adózó javára megállapított költségvetési támogatást 2012. december 31-ét követően jogszerűen akkor sem csökkenthetné, ha egyébként az egy éves korlátot nem kellene figyelembe vennie.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte.
Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.044/2008/7. számú ítélete következtében utóbb állt elő az a jogi helyzet, hogy a felperest már csak a megfizetett adóbírság összege után illeti meg a kamat. Az Art. 135. § (1) bekezdése csak határozat, vagy végzés esetén tartalmaz tiltást. A határozathozatal mellőzésével lefolytatott eljárás döntését (intézkedését) fogalmilag kizárt határozattal megállapítottnak minősíteni. A jogszabály alkalmazása ebben az esetben azért sem értelmezhető, mert az Art. által elvárt jogerőre emelkedésről nem beszélhetünk.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben hangsúlyozta, hogy a kamat kiutalását, illetőleg visszakövetelését a bíróság ítéletei írták elő, ezért sem értelmezhetők az Art. 135. § (1) bekezdésének a saját hatáskörű határozat módosítására vonatkozó szabályai.
Az elévülés kérdésében alperes arra hivatkozott, hogy az adóhatóság visszaköveteléshez való joga a Legfelsőbb Bíróság 2009. január 29. napján kelt ítéletével nyílt meg, amikor is az öt éves elévülés letelte 2014. december 31. lett volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Álláspontja szerint a határozathozatal kérdését az Art. 123. § első és második fordulata egyértelműen eldönti. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a felperes jogát érintette annak kérdésnek az eldöntése, hogy megilleti-e egyáltalán kamat, másrészt nyilvánvaló, hogy az is érinti jogát, hogy ha a kamat megilleti, akkor azt milyen összegre, milyen kamatalapra vetítve kell számítani. Egyébként az Art. 123. § harmadik fordulatában írt, alperes által hivatkozott szabály nincs összefüggésben a perbeli kamatmegállapítással, illetőleg értelemszerűen figyelemmel kell lenni az Art. 43. § (1) bekezdésére.
Előadta, valótlan az az alperesi hivatkozás, hogy nem hozott kamatmegállapító döntést, amire tekintettel az elsőfokú bíróság jogszerűen alkalmazta az egy éven túli módosítást tiltó szabályt.
A felperes álláspontja szerint az elévülés kérdésében is jogszerű volt az ítélet. Az adóeljárás szabályai szerint ugyanis nincs önmagában "visszakövetelési jog" és nem hozható önmagában "visszakövetelésről" szóló, azaz visszafizetésre kötelező határozat. Nem helytálló az az alperesi álláspont, amely az elévülésnek, illetve kezdő időpontjának a "visszakövetelési jog" megnyíltát tekinti, mert az Art. 164. § (1) bekezdése tételesen nem szabályozza az adóhatóság a kamat visszaköveteléséhez kapcsolódó jogának megnyíltát. A jogerős ítélet vonatkozó megállapítása azért helytálló, mert az adómegállapításhoz való jog elévülésének kezdetét a kamatra vonatkozó anyagi jogi jogosultság kezdő időpontjában határozta meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az elsőfokú bíróság 16.K.29.128/2013/2. számú jogerős ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be. Az Art. 140. § (2) bekezdése következtében az adóhatóságot kötötte az ítélet indokolása. Immár nem a felperes 2009. szeptember 23-i folyószámla helyesbítés iránti kérelméről kellett döntenie a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.766/2011/4. számú végzésének megfelelően, hanem az elsőfokú bíróság 16.K.29.128/2013/2. számú jogerős ítélete alapján a felperes kamat visszafizetési kötelezettségéről. A jelen peres eljárásban támadott adóhatósági határozat meghozatalát a Kúria erre tekintettel vizsgálta. Az alperest kötő bírósági határozat következtében a Kúria nem tekintette megalapozottnak a felperesi ellenkérelem "visszakövetelésről" szóló határozatra vonatkozó előadását.
Az Art. 135. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata (végzése) jogszabálysértő, a határozatát (végzését) az adózó terhére a határozat (végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a határozatát (végzését) az adóhatóság akkor is, ha azt törvény előírja.
Az Art. 135. § (1) bekezdés szerinti un. alap határozat meglétének kérdésében a Kúria megállapította, hogy az adóhatóságnak az Art. 178. § 6. pontjában definiált adóügyben a 123. § szerintieknek megfelelő dönteni kell. A döntéshozatali kötelezettséget nem befolyásolja, hogy a kamat kiutalása során az adóhatóság az Art. 123. § második mondatának megfelelően mellőzte a határozathozatalt. (A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban, ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti.) Az Art. 123. § szerinti döntéshozatali kötelezettség következtében a Kúria nem osztja azt az alperesi álláspontot, hogy kamat kiutalást érintő adóügyekben határozathozatal mellőzésével hozott adóhatósági döntések esetén fogalmilag lenne kizárt az Art. 135. § (1) bekezdésének alkalmazása. Adóügyekben a határozat (végzés) visszavonásának és módosításának intézménye a határozathozatalt mellőző adóhatósági döntések esetben is alkalmazható, akkor, ha azt az érintett adóügyre vonatkozó speciális szabályok lehetővé teszik. A perbeli esetben az alperesnek az elsőfokú bíróság 16.K.29.128/2013/2. számú jogerős ítélete alapján kellett az adóügyben határozatot hozni.
Az Art. 135. § (1) bekezdése alkalmazásának azonban nem csupán egy un. alap határozat (végzés) megléte, hanem az is feltétele, hogy ez a határozat (végzés) a meghozatalának időpontjában jogszabálysértő legyen. Azt, hogy meghozatalakor az alaphatározat mennyiben volt jogszabálysértő az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet 11. oldal harmadik bekezdésében taglalta: "Abban az esetben, ha ... a kamat, utóbb bekövetkezett jogi tények miatt kisebb összegben illeti meg az adózót, akkor a kamatmegállapító határozatot ennek megfelelően, ugyancsak az általános szabályok szerint módosítani lehet." A módosító határozat meghozatalához szükséges jogszabálysértésnek azonban az alap határozat (végzés) keletkezésének időpontjában kell fennállni. Az utóbb bekövetkezett körülmények nem az alap határozat módosítását, hanem új határozat meghozatalát teszik szükségessé. Emiatt nem osztotta a Kúria a jogerős ítélet azon megállapítását sem, amely szerint a rendkívüli perorvoslat során hozott ítélet - amely az elsőfokú bíróság korábbiakban idézett indokolása szerint is utóbb bekövetkező körülmény - "csak jogi alapja annak, hogy az adóhatóság módosíthatja a korábbi kamatmegállapító döntését".
A 33 389 000 forint kamat 2008. február 18-i kiutalásakor az adóhatóság eljárása megfelelt a Pest Megyei Bíróság 1.K.25.541/2007/5. számú jogerős ítéletének, és a későbbiekben sem merült fel arra adat, hogy az eljárás ekkor jogszabálysértő lett volna. Alperes alappal hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete utóbb bekövetkezett körülmény. A kiutaló határozat meghozatalakor fennálló jogszabálysértés hiányában nem kerülhet sor az Art. 135. § (1) bekezdésének alkalmazására.
Az Art. 164. § (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt.
Az elévülés intézményének szabályozása során az Art. nem alkot új definíciót, abban az idő múlásának az igények érvényesítésére, kötelezettségek teljesítendőségére gyakorolt hatását fogalmazza meg. Az elévülés kezdő időpontja az igény érvényesíthetőségének megnyíltához kötődik. Az elévülés mögött mindenkor áll egy anyagi jogi jogviszony, amely a jogosulti és a kötelezetti oldalon nem válik ketté, de a jogviszony alapján, a jogviszony folyamatában, annak sajátosságaira tekintettel az igények érvényesíthetősége eltérő időpontokban nyílhat meg. A kezdő időpont megállapításához minden esetben szükséges valamilyen jogi tény, valamilyen factum.
A Kúria hangsúlyozza, hogy a per tárgya az Art. 135. § (4) bekezdés szerinti kiutalt kamatnak a bíróság által előírt módon való visszafizetésére kötelező adóhatósági határozat. Az EBH 2006.1461. számú elvi bírósági határozat alkalmazásában a kamat költségvetési támogatás. A felperes alappal hivatkozott arra ellenkérelmében, hogy az Art. 164. § (1) bekezdése tételesen nem szabályozza az adóhatóságot megillető, a kamat (költségvetési támogatás) visszaköveteléséhez kapcsolódó jog megnyíltát. Mindez azonban nem járhat azzal, hogy a perbeli esetben az alperes igénye nem évülhet el: figyelemmel az EBH 2006.1461. indokolására, a jogerős ítélet alkalmazhatta az Art. 164. § (1) bekezdését és alperes hivatkozhatott rá felülvizsgálati kérelmében, mint ahogy a keresetben a felperes is támadhatta ezen okból az alperesi határozatot.
A perbeli tényállás mellett az anyagi jogi jogosultság hiába minősül adóügynek, tartalmában alapvetően eltér az adófizetési kötelezettséget érintő adóügyektől. A felek kamat iránti igénye a 2006. februári időszakra felperes terhére adókülönbözetet megállapító adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatából ered. A felperes esetében az igény a Pest Megyei Bíróság 2007. szeptember 18-án kelt 1.K.25.541/2007/5. számú jogerős ítéletével nyílt meg. Az alperesi oldalon a kamat visszafizetése iránti igény mindaddig nem nyílhatott meg, amíg az alperes magát a kifizetést nem teljesítette, illetőleg amíg nem került abba a helyzetbe, hogy a kifizetést visszakövetelhesse. Az előbbire 2008. február 18-án, az utóbbira a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően, 2009. január 29-én került sor. Az alperest megillető igény fent említett megnyíltához képest tehát nem állapítható meg a 2013. évi keltezésű alperesi határozatban megjelenített követelés elévülése.
Mindezekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.319/2014/6.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Budai és Társa Ügyvédi Iroda ügyintéző ügyvéd: dr. Budai Béla által képviselt felperesnek a dr. Fodor András jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. február 13. napján kelt 16.K.33.819/2013/9. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 11. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.819/2013/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 21.000 (huszonegyezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes terhére a 2006. februári időszakra adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapítottak meg: a felperes keresettel támadta a másodfokú határozatot, de egyben eleget tett a fizetési kötelezésnek. A Pest Megyei Bíróság 2007. szeptember 18-án kelt 1.K.25.541/2007/5. számú jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően, új eljárás lefolytatására kötelezés nélkül, hatályon kívül helyezte. Erre tekintettel a felperes 2007. október 30-án kérte az általa már teljesített befizetések visszafizetését és az azok után az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 135. § (4) bekezdése alapján járó kamatok kiutalását. Az elsőfokú adóhatóság a már befizetett összegeket visszautalta és 2008. február 18-án 33.389.000 forint kamatot is kifizetett.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 2009. január 29. napján kelt Kfv.I.35.044/2008/7. számú ítéletével a Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletet megváltoztatta és annak csak az adóbírságra vonatkozó részét tartotta hatályban, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Mivel az adóhatósági határozatban foglalt kötelezettségek az adóbírság összegének kivételével ismételten esedékessé váltak, 2009. május 7-én jogalap nélküli gazdagodás címén kötelezték a felperest a korábban kamat címén kiutalt teljes összeg visszafizetésére. A másodfokú adóhatóság azzal semmisítette meg az elsőfokú határozatot, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján közvetlenül módosítható a felperes adófolyószámlája, ezért nem kell külön érdemi döntést hozni a kamat visszafizetéséről.
Az elsőfokú adóhatóság 2009. augusztus 28-án a 33.389.000 forint kamatot felvezette a késedelmi pótlék folyószámlára. A felperes 2009. szeptember 23-án, arra hivatkozva, hogy a kötelezettség felkönyvelésének nincs jogalapja, folyószámla helyesbítés iránti kérelmet terjesztett elő, melyet az adóhatóság nem bírált el. A felperes kérelme nyomán, nemperes eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.766/2011/4. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság azon végzését, amely kötelezte az elsőfokú adóhatóságot a 30 napon belül eljárásra, azzal, hogy a kérelemről az Art. 123. § (1) bekezdése alapján határozatot kell hozni.
A kötelezésnek az adóhatóság 2012. február 9-én kelt határozatával tett eleget, vizsgálta, hogy az adófolyószámlára felkönyvelt adatok helyesek-e, és ennek alapján a kérelmet elutasította. Az alperes a határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Ezen alperesi határozat elleni keresetlevelet az elsőfokú bíróság a 2013. március 5-én kelt 16.K.29.128/2013/2. számú ítéletével bírálta el: az alperesi határozatot akként változtatta meg, hogy elrendelte a felperes adófolyószámlájára a 2009. január 1-jei esedékességgel fizetési kötelezettségként előírt 33.389.000 forint törlését.
A jogerős ítélet indokolása szerint az Art. 25. § (1) bekezdés, 45. § (1) bekezdés és 43. § (1) bekezdéseiből következően bírósági határozat alapján az adófolyószámlára nem írható elő fizetési kötelezettség. Az Art. 135. § (4) bekezdése szerinti kamat megállapítására csak adóhatósági határozattal kerülhet sor. Az eljárási szabályokból az következik, hogy egy határozattal megállapított és kiutalt költségvetési támogatásnak minősülő kamat összegét csak egy másik adóhatósági határozat változtathatja meg. Csak e másik határozat jogerőre emelkedése esetén állhat elő az Art. 145. § a) pontja szerinti fizetési kötelezettséget - adott esetben a kamat visszafizetési kötelezettséget - megalapozó jogerős hatósági határozat. Az alperes azon jogerős határozata, amely megtagadta a felperes törlési kérelmét, jogszabálysértő volt. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy összegszerűségi hiba mutatható ki az érintett összeg esetében, mert Legfelsőbb Bíróság ítélete következtében a bírságra körében megalapozatlan volt az adókötelezettséget megállapító korábbi alperesi határozat.
A jogerős ítéletet a felek egyike sem támadta felülvizsgálati kérelemmel.
Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóság a felperest 28.322.000 forint visszatérítésére kötelezte.
Az elsőfokú döntést az alperes a 2013. augusztus 29-én a határozatával helybenhagyta. Indokolásában utalt a 16.K.29.128/2013/2. számú ítéletre.
A felperes keresetében egyrészről a határozat módosítására az Art. 135. § (1) bekezdése szerint nyitva álló egy éves határidő eltelte, másrészt az Art. 164. § által meghatározott elévülés sérelme miatt vitatta az alperesi határozat jogszerűségét.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint 33.389.000 forint kamat megállapítása akkor is határozattal megállapítottnak minősül, ha az adóhatóság az adózó (felperes) kérelmének teljesítéséről nem alakszerű formában döntött és a kamatot kiutalta. A Kfv.I.35.215/2005/7. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet olyan időpontban került meghozatalra, amikor az alperes még az Art. 135. § szerinti egy éves időkorláton belül hozhatott volna módosító határozatot, de erre nem került sor. Ennek hiányában a költségvetési támogatásnak minősülő kamatmegállapítás összegét jogszerűen nem csökkentheti, határozata jogszabálysértő volt.
A jogerős ítélet további értékelése szerint az alperesi határozat sérti az elévülési szabályokat is. A felperesnek a kamatok formájában őt megillető költségvetési támogatásra vonatkozó joga a Pest Megyei Bíróság ítéletével 2007. szeptember 18-án nyílt meg, ez az időpont irányadó az elévülés számításához képest, amely így 2012. december 31-én eltelt. Az adóhatóság az adózó javára megállapított költségvetési támogatást 2012. december 31-ét követően jogszerűen akkor sem csökkenthetné, ha egyébként az egy éves korlátot nem kellene figyelembe vennie.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte.
Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.044/2008/7. számú ítélete következtében utóbb állt elő az a jogi helyzet, hogy a felperest már csak a megfizetett adóbírság összege után illeti meg a kamat. Az Art. 135. § (1) bekezdése csak határozat, vagy végzés esetén tartalmaz tiltást. A határozathozatal mellőzésével lefolytatott eljárás döntését (intézkedését) fogalmilag kizárt határozattal megállapítottnak minősíteni. A jogszabály alkalmazása ebben az esetben azért sem értelmezhető, mert az Art. által elvárt jogerőre emelkedésről nem beszélhetünk.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben hangsúlyozta, hogy a kamat kiutalását, illetőleg visszakövetelését a bíróság ítéletei írták elő, ezért sem értelmezhetők az Art. 135. § (1) bekezdésének a saját hatáskörű határozat módosítására vonatkozó szabályai.
Az elévülés kérdésében alperes arra hivatkozott, hogy az adóhatóság visszaköveteléshez való joga a Legfelsőbb Bíróság 2009. január 29. napján kelt ítéletével nyílt meg, amikor is az öt éves elévülés letelte 2014. december 31. lett volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Álláspontja szerint a határozathozatal kérdését az Art. 123. § első és második fordulata egyértelműen eldönti. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a felperes jogát érintette annak kérdésnek az eldöntése, hogy megilleti-e egyáltalán kamat, másrészt nyilvánvaló, hogy az is érinti jogát, hogy ha a kamat megilleti, akkor azt milyen összegre, milyen kamatalapra vetítve kell számítani. Egyébként az Art. 123. § harmadik fordulatában írt, alperes által hivatkozott szabály nincs összefüggésben a perbeli kamatmegállapítással, illetőleg értelemszerűen figyelemmel kell lenni az Art. 43. § (1) bekezdésére.
Előadta, valótlan az az alperesi hivatkozás, hogy nem hozott kamatmegállapító döntést, amire tekintettel az elsőfokú bíróság jogszerűen alkalmazta az egy éven túli módosítást tiltó szabályt.
A felperes álláspontja szerint az elévülés kérdésében is jogszerű volt az ítélet. Az adóeljárás szabályai szerint ugyanis nincs önmagában "visszakövetelési jog" és nem hozható önmagában "visszakövetelésről" szóló, azaz visszafizetésre kötelező határozat. Nem helytálló az az alperesi álláspont, amely az elévülésnek, illetve kezdő időpontjának a "visszakövetelési jog" megnyíltát tekinti, mert az Art. 164. § (1) bekezdése tételesen nem szabályozza az adóhatóság a kamat visszaköveteléséhez kapcsolódó jogának megnyíltát. A jogerős ítélet vonatkozó megállapítása azért helytálló, mert az adómegállapításhoz való jog elévülésének kezdetét a kamatra vonatkozó anyagi jogi jogosultság kezdő időpontjában határozta meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az elsőfokú bíróság 16.K.29.128/2013/2. számú jogerős ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be. Az Art. 140. § (2) bekezdése következtében az adóhatóságot kötötte az ítélet indokolása. Immár nem a felperes 2009. szeptember 23-i folyószámla helyesbítés iránti kérelméről kellett döntenie a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.766/2011/4. számú végzésének megfelelően, hanem az elsőfokú bíróság 16.K.29.128/2013/2. számú jogerős ítélete alapján a felperes kamat visszafizetési kötelezettségéről. A jelen peres eljárásban támadott adóhatósági határozat meghozatalát a Kúria erre tekintettel vizsgálta. Az alperest kötő bírósági határozat következtében a Kúria nem tekintette megalapozottnak a felperesi ellenkérelem "visszakövetelésről" szóló határozatra vonatkozó előadását.
Az Art. 135. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata (végzése) jogszabálysértő, a határozatát (végzését) az adózó terhére a határozat (végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a határozatát (végzését) az adóhatóság akkor is, ha azt törvény előírja.
Az Art. 135. § (1) bekezdés szerinti un. alap határozat meglétének kérdésében a Kúria megállapította, hogy az adóhatóságnak az Art. 178. § 6) pontjában definiált adóügyben a 123. § szerintieknek megfelelő dönteni kell. A döntéshozatali kötelezettséget nem befolyásolja, hogy a kamat kiutalása során az adóhatóság az Art. 123. § második mondatának megfelelően mellőzte a határozathozatalt. (A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban, ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti.) Az Art. 123. § szerinti döntéshozatali kötelezettség következtében a Kúria nem osztja azt az alperesi álláspontot, hogy kamat kiutalást érintő adóügyekben határozat hozatal mellőzésével hozott adóhatósági döntések esetén fogalmilag lenne kizárt az Art. 135. § (1) bekezdésének alkalmazása. Adóügyekben a határozat (végzés) visszavonásának és módosításának intézménye a határozathozatalt mellőző adóhatósági döntések esetben is alkalmazható, akkor, ha azt az érintett adóügyre vonatkozó speciális szabályok lehetővé teszik. A perbeli esetben az alperesnek az elsőfokú bíróság 16.K.29.128/2013/2. számú jogerős ítélete alapján kellett az adóügyben határozatot hozni.
Az Art. 135. § (1) bekezdése alkalmazásának azonban nem csupán egy un. alap határozat (végzés) megléte, hanem az is feltétele, hogy ez a határozat (végzés) a meghozatalának időpontjában jogszabálysértő legyen. Azt, hogy meghozatalakor az alaphatározat mennyiben volt jogszabálysértő az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet 11. oldal harmadik bekezdésében taglalta: "Abban az esetben, ha ... a kamat, utóbb bekövetkezett jogi tények miatt kisebb összegben illeti meg az adózót, akkor a kamatmegállapító határozatot ennek megfelelően, ugyancsak az általános szabályok szerint módosítani lehet." A módosító határozat meghozatalához szükséges jogszabálysértésnek azonban az alap határozat (végzés) keletkezésének időpontjában kell fennállni. Az utóbb bekövetkezett körülmények nem az alap határozat módosítását, hanem új határozat meghozatalát teszik szükségessé. Emiatt nem osztotta a Kúria a jogerős ítélet azon megállapítását sem, amely szerint a rendkívüli perorvoslat során hozott ítélet - amely az elsőfokú bíróság korábbiakban idézett indokolása szerint is utóbb bekövetkező körülmény - "csak jogi alapja annak, hogy az adóhatóság módosíthatja a korábbi kamatmegállapító döntését".
A 33.389.000 forint kamat 2008. február 18-i kiutalásakor az adóhatóság eljárása megfelelt a Pest Megyei Bíróság 1.K.25.541/2007/5. számú jogerős ítéletének, és a későbbiekben sem merült fel arra adat, hogy az eljárás ekkor jogszabálysértő lett volna. Alperes alappal hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete utóbb bekövetkezett körülmény. A kiutaló határozat meghozatalakor fennálló jogszabálysértés hiányában nem kerülhet sor az Art. 135. § (1) bekezdésének alkalmazására.
Az Art. 164. § (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt.
Az elévülés intézményének szabályozása során az Art. nem alkot új definíciót, abban az idő múlásának az igények érvényesítésére, kötelezettségek teljesítendőségére gyakorolt hatását fogalmazza meg. Az elévülés kezdő időpontja az igény érvényesíthetőségének megnyíltához kötődik. Az elévülés mögött mindenkor áll egy anyagi jogi jogviszony, amely a jogosulti és a kötelezetti oldalon nem válik ketté, de a jogviszony alapján, a jogviszony folyamatában, annak sajátosságaira tekintettel az igények érvényesíthetősége eltérő időpontokban nyílhat meg. A kezdő időpont megállapításához minden esetben szükséges valamilyen jogi tény, valamilyen factum.
A Kúria hangsúlyozza, hogy a per tárgya az Art. 135. § (4) bekezdés szerinti kiutalt kamatnak a bíróság által előírt módon való visszafizetésére kötelező adóhatósági határozat. Az EBH 2006.1461. számú elvi bírósági határozat alkalmazásában a kamat költségvetési támogatás. A felperes alappal hivatkozott arra ellenkérelmében, hogy az Art. 164. § (1) bekezdése tételesen nem szabályozza az adóhatóságot megillető, a kamat (költségvetési támogatás) visszaköveteléséhez kapcsolódó jog megnyíltát. Mindez azonban nem járhat azzal, hogy a perbeli esetben az alperes igénye nem évülhet el: figyelemmel az EBH 2006.1461. indokolására, a jogerős ítélet alkalmazhatta az Art. 164. § (1) bekezdését és alperes hivatkozhatott rá felülvizsgálati kérelmében, mint ahogy a keresetben a felperes is támadhatta ezen okból az alperesi határozatot.
A perbeli tényállás mellett az anyagi jogi jogosultság hiába minősül adóügynek, tartalmában alapvetően eltér az adófizetési kötelezettséget érintő adóügyektől. A felek kamat iránti igénye a 2006. februári időszakra felperes terhére adókülönbözetet megállapító adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatából ered. A felperes esetében az igény a Pest Megyei Bíróság 2007. szeptember 18-án kelt 1.K.25.541/2007/5. számú jogerős ítéletével nyílt meg. Az alperesi oldalon a kamat visszafizetése iránti igény mindaddig nem nyílhatott meg, amíg az alperes magát a kifizetést nem teljesítette, illetőleg amíg nem került abba a helyzetbe, hogy a kifizetést visszakövetelhesse. Az előbbire 2008. február 18-án, az utóbbira a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően, 2009. január 29-én került sor. Az alperest megillető igény fent említett megnyíltához képest tehát nem állapítható meg a 2013. évi keltezésű alperesi határozatban megjelenített követelés elévülése.
Mindezekre tekintettel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes elsőfokú és felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2014. november 27.
Dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.319/2014/6.)