BH+ 2015.6.264

A zálogtárgy vételárából levont költségek csak az elszámoláskor válnak ismertté, ezért az elszámolás kézhezvételétől kezdődik a kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló 8 napos határidő [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A 2010. október 10. napján benyújtott kérelem alapján a megyei bíróság végzésével az adós társaság felszámolását elrendelte, felszámolóként az A. Kft. került kijelölésre. A felszámolás kezdő időpontja 2011. január 5. napja.
A felszámoló 2012. július 13. napján kelt levelében tájékoztatta a kifogást előterjesztő hitelezőt, hogy az adós tulajdonában lévő, zálogjogával terhelt ingatlant 30 000 000 Ft vételáron, a gépeket 4 000 000 Ft vételáron értékesítette, összesen 34 000 000 Ft bevételt ért ...

BH+ 2015.6.264 A zálogtárgy vételárából levont költségek csak az elszámoláskor válnak ismertté, ezért az elszámolás kézhezvételétől kezdődik a kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló 8 napos határidő [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §].
A 2010. október 10. napján benyújtott kérelem alapján a megyei bíróság végzésével az adós társaság felszámolását elrendelte, felszámolóként az A. Kft. került kijelölésre. A felszámolás kezdő időpontja 2011. január 5. napja.
A felszámoló 2012. július 13. napján kelt levelében tájékoztatta a kifogást előterjesztő hitelezőt, hogy az adós tulajdonában lévő, zálogjogával terhelt ingatlant 30 000 000 Ft vételáron, a gépeket 4 000 000 Ft vételáron értékesítette, összesen 34 000 000 Ft bevételt ért el. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-a szerinti elszámolást is csatolt, mely alapján az elért 34 000 000 Ft vételárból 23 834 903 Ft-ot vont le és a fennmaradó 10 165 097 Ft vételár átutalására tett javaslatot a hitelező felé.
A hitelező 2012. július 26. napján benyújtott kifogásában nem vitatta az értékesítéshez közvetlenül kapcsolódó költségeket 2 438 380 Ft összegben. Sérelmezte azonban - egyebek mellett - azt, hogy az őrzés-védelem költségére a felszámoló 20 320 000 Ft-ot kíván levonni.
A kifogás alapján eljárt elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás lefolytatását követően 32. sorszámú végzésében kötelezte a felszámolót, hogy az adós ingatlana és ingóságai értékesítéséből befolyt bevétellel szemben felmerült kiadások elszámolása körében készítsen új elszámolást és a levonandó költségek közül mellőzze 110 000 Ft értékben a villanyóra-mérőhely kialakításának költségét, 666 883 Ft összegben az ELMÜ áramdíjat, 187 500 Ft összegben a takarítás és lomelszállítás költségét, 112 140 Ft-ban az utazási költséget. Utasította a felszámolót, hogy az őrzés-védelem költségeként 3.467.360 Ft-ot vegyen figyelembe. Kötelezte, hogy a hitelezőnek járó különbözeti összeget 15 napon belül fizesse meg, ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezőnek 116 000 Ft eljárási költséget fizessen meg.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla jogerős végzésében az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a hitelező kifogását további három költségtétel tekintetében elutasította. A felszámoló által fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 109 000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését - annak fellebbezett részében - helybenhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy fizessen meg a kifogással élő hitelezőnek 12 700 Ft másodfokú eljárási költséget.
A határozat indokolásában az ítélőtábla megállapította, hogy a kifogás határidőben érkezett. Kifejtette, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés szerinti elszámolás esetén a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a kifogás előterjesztését lehetővé tevő jog megnyíltának időpontja, a felszámoló által készített elszámolás tartalmáról történő tudomásszerzés időpontja, függetlenül a felszámoló által az értékesíteni kívánt ingatlan kapcsán tett korábbi tájékoztatásától.
Alaptalannak találta a felszámolónak az őrzés-védelem díjának elszámolása körében az elsőfokú bíróság határozatát vitató álláspontját. Kifejtette, a kifogás elbírálásakor az elsőfokú bíróság nem a szerződés érvényességét, hanem azt vizsgálta, hogy szükséges volt-e az értékesített ingatlan őrzése, ennek megállapítását követően pedig azt, hogy helyes-e a levont és elszámolt őrzési díj mértéke.
Megállapította, hogy a felszámoló a kiegészített szakértői véleményre bírói tájékoztatás ellenére észrevételt nem tett, így utóbb a fellebbezésben azt támadó észrevételének figyelembevételére, annak elkésettsége miatt, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 141. § (2), (6) bekezdésére és a Pp. 235. § (1) bekezdésére tekintettel nem volt jogszabályi lehetősége.
A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint okszerűen mérlegelte, mert a kellően megindokolt szakvélemény mellett a döntését a felszámolónak az őrzés-védelem díjának gazdálkodó szervezet általi megelőlegezésére vonatkozó nyilatkozatát is értékelve hozta meg.
Helytállónak ítélte meg azt is, hogy az elsőfokú bíróság a megállapítható őrzési költségből levonta a gépek tulajdonosa által megfizetett őrzési, tárolási díj 7 800 000 Ft-os összegét arra tekintettel, hogy az idegen tulajdonú gépek vonatkozásában a tárolási és őrzési díjak összegének elkülönítésére a felszámoló bizonyítást nem ajánlott fel. Mindezek alapján az ítélőtábla az őrzési díj elszámolását érintő elsőfokú döntést helybenhagyta.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kifogás elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését. Állította, hogy a határozat a Cstv. 51. § (1) bekezdésébe, Cstv. 54. §-ába, az ügyben alkalmazandó, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. §-ába, a Pp. 3. § (3) bekezdésébe, továbbá a 206. §-ába ütközik.
Vitatta a jogerős döntés megállapítását arra vonatkozóan, hogy a kifogás előterjesztésére való jog megnyílta az értékesítést követő elszámolásról történt tudomásszerzés időpontja. Állította, hogy az őrzés-védelem 1 000 000 Ft + áfa költségéről a hitelezőt már a hitelezői gyűlésről készült jegyzőkönyvben tájékoztatta, továbbá a közbenső mérleg is tartalmazott erről adatot. Így a felszámoló a vállalkozói díjra vonatkozóan az ilyen tisztséget betöltő személy gondosságának megfelelő tájékoztatást adott a hitelezők részére. Emiatt a hitelező kifogása elkésett, ezért a kifogás tárgyában folyó eljárás megszüntetése volt indokolt.
Utalt arra, hogy a hitelező az eljárás korábbi szakaszaiban az általa ismert vállalkozói díj mértékét nem kifogásolta, mulasztására - előnyök szerzése végett - alappal nem hivatkozhat.
A felszámoló hivatkozott arra is, hogy a szakértő megállapításaihoz kapcsolódó, továbbá az idegen tulajdonú gépek tárolási és őrzési költségei levonhatósága körében az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettségét elmulasztotta. Ezáltal a jogi képviselő nélkül eljárt felszámoló nem szerzett tudomást a bizonyításra szoruló tényekről. Az ingatlant védő cég, illetve az idegen tulajdonú gépek tulajdonosai meghallgatására irányuló indítvánnyal nem élt, ezért az érdemi döntésben megmutatkozó érdeksérelmet szenvedett.
Ezt meghaladóan sérelmezte, hogy a jogerős határozat a Pp. 206. §-ába is ütközik, mert a másodfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a szakértő véleménye piaci, és nem felszámolás alatt álló társaságok őrzése esetén megállapítható vállalkozói díjra vonatkozott, a szakértő pedig a felszámoló erre vonatkozó kérdésére a választ megtagadta.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős határozat hatályában fenntartását, a felszámoló eljárási költségekben való marasztalását kérte. Állította, hogy a kifogása határidőben érkezett az értékesítést terhelő tényleges levonásokról történt tudomásszerzéséhez képest. Emellett kifejtette, hogy álláspontja szerint az őrzés-védelem díjának megtérülése biztosabb egy felszámolás alatt álló adós ingatlana értékesítése esetében, így e tényező lényegesen nem befolyásolhatja a piaci árat, erre vonatkozóan a szakértői vélemény választ adott.
A jogerős határozatot a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján felülvizsgálta és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján elsődlegesen arra kellett választ adnia, hogy a hitelező kifogása határidőben érkezett-e, és így a kifogás érdemben vizsgálandó-e.
A Kúria megállapította, hogy a jogerős határozat a kifogás előterjesztésére vonatkozó jog megnyíltának időpontja tekintetében helytálló, mert a hitelező a vételárat terhelő levonásról csak az értékesítést követő elszámolásból szerezhet tudomást. A vételárat ténylegesen terhelő költségek ugyanis csak az elszámoláskor válnak ismertté, addig csak mint várható költségek szerepelnek.
A jogerős határozat Pp. 3. § (3) bekezdésébe ütközésére is alaptalanul hivatkozott a felszámoló.
Helytállóan fejtette ki az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tájékoztatás körében megvalósult mulasztása az érdemi döntésben megmutatkozó érdeksérelmet nem okozott.
A bíróságnak a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségéről kell tájékoztatást adnia a feleknek, a védekezés módjáról nem. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az eljárás során nem került tévesen telepítésre a bizonyítás terhe. A felek előtt is ismertek voltak a bizonyítandó tények, így az őrzés-védelmi díj megfelelősége és az idegen tulajdonú gépek elvitele során megfizetett őrzési, tárolási díj elszámolása. Erre a felszámoló mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a fellebbezésében nyilatkozatot tett. A védekezés körében a felszámoló nem tudott eleget tenni bizonyítási kötelezettségének abban a tekintetben, hogy az általa kialkudott 1300 Ft/óra megbízási díj, a hitelezői érdekek elsődlegessége figyelembevételén alapuló, a felszámolót terhelő gondosság melletti legmegfelelőbb ár.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem arra vonatkozóan is, hogy a tárolási költségek levonása körében hozott jogerős döntés jogszabálysértő. A jogerős döntés részletes indokát adta annak, hogy e körben miért helyes az elsőfokú bíróság döntése. A felszámoló által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak, miszerint kellő tájékoztatás mellett a külföldi társaság nyilatkozattételre való kötelezését kérhette volna, szintén a védekezés körébe tartozó kérdés, amelyre vonatkozóan a bíróságot kioktatási kötelezettség nem terheli.
A Kúria utal arra, a felszámolók névjegyzékéről szóló, az ügyben alkalmazandó 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet 5. §-a szerint, a felszámolók névjegyzékébe történő felvételhez a felszámoló szervezetnek igazolnia kell, hogy munkaviszonyban vagy személyes közreműködés kötelezettségével is járó tagsági jogviszonyban álló, jogi szakvizsgát tett jogásszal rendelkezik. Ebből következően a felszámolónak legalább arról tudomással kell lennie, hogy a kifogás alapján indult elsőfokú eljárásban szükséges-e igénybe venni jogi képviselő segítségét, a felszámoló a védekezése körében a jogi képviselőjének hiányára alappal nem hivatkozhat.
A jogerős határozat meghozatala során a másodfokú bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében, okszerűen értékelte, így a jogerős döntés nem sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését sem. Megjegyzi a Kúria, hogy a felszámoló védekezése körében nem csatolt - az őrzés-védelemre vonatkozó szerződés megkötését megelőzően beszerzett - olyan több vállalkozótól származó árajánlatot - amely az általa kialkudott megbízási díj megfelelőségének alátámasztását szolgálta volna.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.188/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a P. Kft. "f.a." adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárásban a Korn Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Korn Sándor ügyvéd által képviselt C. PLC. Magyarországi Fióktelepe hitelező által benyújtott kifogás tárgyában, az Egri Törvényszék előtt 6.Fpkh.10-12-000061 számon indult eljárásban, a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.656/2013/2. számú jogerős végzése ellen a Szikora Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szikora Gábor ügyvéd által képviselt A. Kft. felszámolóbiztos: Sz. N. felszámolószervezet által 42. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a hitelezőnek 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) Ft eljárási költséget, továbbá az államnak - felhívásra - 30.000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A 2010. október 10. napján benyújtott kérelem alapján a Heves Megyei Bíróság 6.Fpk.10-10-000599/3. számú végzésével az adós társaság felszámolását elrendelte, felszámolóként az A. Kft. került kijelölésre. A felszámolás kezdő időpontja 2011. január 5. napja.
A felszámoló 2012. július 13. napján kelt levelében tájékoztatta a kifogást előterjesztő hitelezőt, hogy az adós tulajdonát képező, zálogjogával terhelt ingatlant 30.000.000 Ft vételáron, a gépeket 4.000.000 Ft vételáron értékesítette, összesen 34.000.000 Ft bevételt ért el. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-a szerinti elszámolást is csatolt, mely alapján az elért 34.000.000 Ft vételárból 23.834.903 Ft-ot vont le és a fennmaradó 10.165.097 Ft vételár átutalására tett javaslatot a hitelező felé.
A hitelező 2012. július 26. napján benyújtott kifogásában nem vitatta az értékesítéshez közvetlenül kapcsolódó költségeket 2.438.380 Ft összegben. Sérelmezte azonban - egyebek mellett - azt, hogy az őrzés-védelem költségére a felszámoló 20.320.000 Ft-ot kíván levonni.
A kifogás alapján eljárt elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás lefolytatását követően 32. sorszámú végzésében kötelezte a felszámolót, hogy az adós ingatlana és ingóságai értékesítéséből befolyt bevétellel szemben felmerült kiadások elszámolása körében készítsen új elszámolást és a levonandó költségek közül mellőzze 110.000 Ft értékben a villanyóra-mérőhely kialakításának költségét, 666.883 Ft összegben az ELMÜ áramdíjat, 187.500 Ft összegben a takarítás és lomelszállítás költségét, 112.140 Ft-ban az utazási költséget. Utasította a felszámolót, hogy az őrzés-védelem költségeként 3.467.360 Ft-ot vegyen figyelembe. Kötelezte, hogy a hitelezőnek járó különbözeti összeget 15 napon belül fizesse meg, ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezőnek 116.000 Ft eljárási költséget fizessen meg.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla jogerős végzésében az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a hitelező kifogását további három költségtétel tekintetében elutasította. A felszámoló által fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 109.000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését - annak fellebbezett részében - helybenhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy fizessen meg a kifogással élő hitelezőnek 12.700 Ft másodfokú eljárási költséget.
A határozat indokolásában az ítélőtábla megállapította, hogy a kifogás határidőben érkezett. Kifejtette, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés szerinti elszámolás esetén a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a kifogás előterjesztését lehetővé tevő jog megnyíltának időpontja, a felszámoló által készített elszámolás tartalmáról történő tudomásszerzés időpontja, függetlenül a felszámoló által az értékesíteni kívánt ingatlan kapcsán tett korábbi tájékoztatásától.
Alaptalannak találta a felszámolónak az őrzés-védelem díjának elszámolása körében az elsőfokú bíróság határozatát vitató álláspontját. Kifejtette, a kifogás elbírálásakor az elsőfokú bíróság nem a szerződés érvényességét, hanem azt vizsgálta, hogy szükséges volt-e az értékesített ingatlan őrzése, ennek megállapítását követően pedig azt, hogy helyes-e a levont és elszámolt őrzési díj mértéke.
Megállapította, hogy a felszámoló a kiegészített szakértői véleményre bírói tájékoztatás ellenére észrevételt nem tett, így utóbb a fellebbezésben azt támadó észrevételének figyelembevételére, annak elkésettsége miatt, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 141. § (2), (6) bekezdésére és a Pp. 235. § (1) bekezdésére tekintettel nem volt jogszabályi lehetősége.
A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint okszerűen mérlegelte, mert a kellően megindokolt szakvélemény mellett a döntését a felszámolónak az őrzés-védelem díjának gazdálkodó szervezet általi megelőlegezésére vonatkozó nyilatkozatát is értékelve hozta meg.
Helytállónak ítélte meg azt is, hogy az elsőfokú bíróság a megállapítható őrzési költségből levonta a gépek tulajdonosa által megfizetett őrzési, tárolási díj 7.800.000 Ft-os összegét arra tekintettel, hogy az idegen tulajdonú gépek vonatkozásában a tárolási és őrzési díjak összegének elkülönítésére a felszámoló bizonyítást nem ajánlott fel. Mindezek alapján az ítélőtábla az őrzési díj elszámolását érintő elsőfokú döntést helybenhagyta.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kifogás elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését. Állította, hogy a határozat a Cstv. 51. § (1) bekezdésébe, Cstv. 54. §-ába, az ügyben alkalmazandó, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. §-ába, a Pp. 3. § (3) bekezdésébe, továbbá a 206. §-ába ütközik.
Vitatta a jogerős döntés megállapítását arra vonatkozóan, hogy a kifogás előterjesztésére való jog megnyílta az értékesítést követő elszámolásról történt tudomásszerzés időpontja. Állította, hogy az őrzés-védelem 1.000.000 Ft + Áfa költségéről a hitelezőt már a hitelezői gyűlésről készült jegyzőkönyvben tájékoztatta, továbbá a közbenső mérleg is tartalmazott erről adatot. Így a felszámoló a vállalkozói díjra vonatkozóan az ilyen tisztséget betöltő személy gondosságának megfelelő tájékoztatást adott a hitelezők részére. Emiatt a hitelező kifogása elkésett, ezért a kifogás tárgyában folyó eljárás megszüntetése volt indokolt.
Utalt arra, hogy a hitelező az eljárás korábbi szakaszaiban az általa ismert vállalkozói díj mértékét nem kifogásolta, mulasztására - előnyök szerzése végett - alappal nem hivatkozhat.
A felszámoló hivatkozott arra is, hogy a szakértő megállapításaihoz kapcsolódó, továbbá az idegen tulajdonú gépek tárolási és őrzési költségei levonhatósága körében az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettségét elmulasztotta. Ezáltal a jogi képviselő nélkül eljárt felszámoló nem szerzett tudomást a bizonyításra szoruló tényekről. Az ingatlant védő cég, illetve az idegen tulajdonú gépek tulajdonosai meghallgatására irányuló indítvánnyal nem élt, ezért az érdemi döntésben megmutatkozó érdeksérelmet szenvedett.
Ezt meghaladóan sérelmezte, hogy a jogerős határozat a Pp. 206. §-ába is ütközik, mert a másodfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a szakértő véleménye piaci, és nem felszámolás alatt álló társaságok őrzése esetén megállapítható vállalkozói díjra vonatkozott, a szakértő pedig a felszámoló erre vonatkozó kérdésére a választ megtagadta.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős határozat hatályában fenntartását, a felszámoló eljárási költségekben való marasztalását kérte. Állította, hogy a kifogása határidőben érkezett az értékesítést terhelő tényleges levonásokról történt tudomásszerzéséhez képest. Emellett kifejtette, hogy álláspontja szerint az őrzés-védelem díjának megtérülése biztosabb egy felszámolás alatt álló adós ingatlana értékesítése esetében, így e tényező lényegesen nem befolyásolhatja a piaci árat, erre vonatkozóan a szakértői vélemény választ adott.
A jogerős határozatot a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján felülvizsgálta és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján elsődlegesen arra kellett választ adnia, hogy a hitelező kifogása határidőben érkezett-e, és így a kifogás érdemben vizsgálandó-e.
A Kúria megállapította, hogy a jogerős határozat a kifogás előterjesztésére vonatkozó jog megnyíltának időpontja tekintetében helytálló, mert a hitelező a vételárat terhelő levonásról csak az értékesítést követő elszámolásból szerezhet tudomást. A vételárat ténylegesen terhelő költségek ugyanis csak az elszámoláskor válnak ismertté, addig csak mint várható költségek szerepelnek.
A jogerős határozat Pp. 3. § (3) bekezdésébe ütközésére is alaptalanul hivatkozott a felszámoló.
Helytállóan fejtette ki az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tájékoztatás körében megvalósult mulasztása az érdemi döntésben megmutatkozó érdeksérelmet nem okozott.
A bíróságnak a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségéről kell tájékoztatást adnia a feleknek, a védekezés módjáról nem. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az eljárás során nem került tévesen telepítésre a bizonyítás terhe. A felek előtt is ismertek voltak a bizonyítandó tények, így az őrzés-védelmi díj megfelelősége és az idegen tulajdonú gépek elvitele során megfizetett őrzési, tárolási díj elszámolása. Erre a felszámoló mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a fellebbezésében nyilatkozatot tett. A védekezés körében a felszámoló nem tudott eleget tenni bizonyítási kötelezettségének abban a tekintetben, hogy az általa kialkudott 1300 Ft/óra megbízási díj, a hitelezői érdekek elsődlegessége figyelembe vételén alapuló, a felszámolót terhelő gondosság melletti legmegfelelőbb ár.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem arra vonatkozóan is, hogy a tárolási költségek levonása körében hozott jogerős döntés jogszabálysértő. A jogerős döntés részletes indokát adta annak, hogy e körben miért helyes az elsőfokú bíróság döntése. A felszámoló által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak, miszerint kellő tájékoztatás mellett a külföldi társaság nyilatkozattételre való kötelezését kérhette volna, szintén a védekezés körébe tartozó kérdés, amelyre vonatkozóan a bíróságot kioktatási kötelezettség nem terheli.
A Kúria utal arra, a felszámolók névjegyzékéről szóló, az ügyben alkalmazandó 114/2006. (V.12.) Korm. rendelet 5. §-a szerint, a felszámolók névjegyzékébe történő felvételhez a felszámoló szervezetnek igazolnia kell, hogy munkaviszonyban vagy személyes közreműködés kötelezettségével is járó tagsági jogviszonyban álló, jogi szakvizsgát tett jogásszal rendelkezik. Ebből következően a felszámolónak legalább arról tudomással kell lennie, hogy a kifogás alapján indult elsőfokú eljárásban szükséges-e igénybe venni jogi képviselő segítségét, a felszámoló a védekezése körében a jogi képviselőjének hiányára alappal nem hivatkozhat.
A jogerős határozat meghozatala során a másodfokú bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében, okszerűen értékelte, így a jogerős döntés nem sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését sem. Megjegyzi a Kúria, hogy a felszámoló védekezése körében nem csatolt - az őrzés-védelemre vonatkozó szerződés megkötését megelőzően beszerzett - olyan több vállalkozótól származó árajánlatot - amely az általa kialkudott megbízási díj megfelelőségének alátámasztását szolgálta volna.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az adós felszámolójának felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján, az illetékfeljegyzési jogosultságára tekintettel le nem rótt felülvizsgálati illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, illetve 15. § (1) bekezdése értelmében, az adós köteles megfizetni.
Az adós köteles továbbá megfizetni, a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint, a hitelezőnek a felülvizsgálati eljárással felmerült, ügyvédi munkadíjból álló eljárási költségét. A Kúria az ügyvédi munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdésében és a 4/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapította meg.
Budapest, 2015. február 27.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.188/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.