adozona.hu
BH+ 2015.6.262
BH+ 2015.6.262
Vezető tisztségviselő helytállási kötelezettségének megállapítása körében vizsgálandó szempontok [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1), (2) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kft. alapítói az I. r. alperes és fia voltak. 2009. április 28-áig az ügyvezetői tisztséget ez utóbbi személy töltötte be. Üzletrészének fenti nappal történt átruházását követően a felperes tagjává vált a II. r. alperes, aki az I. r. alperes édesanyja. Ettől az időponttól kezdődően ő lett a cég önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője.
2006. augusztus 24-én a felperes kft. adásvételi szerződéssel megvásárolt egy b.-i beépítetlen ingatlant társasház felépítése céljából. A kivitelez...
BH+ 2015.6.262 Vezető tisztségviselő helytállási kötelezettségének megállapítása körében vizsgálandó szempontok [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1), (2) és (5) bek.].
A felperes kft. alapítói az I. r. alperes és fia voltak. 2009. április 28-áig az ügyvezetői tisztséget ez utóbbi személy töltötte be. Üzletrészének fenti nappal történt átruházását követően a felperes tagjává vált a II. r. alperes, aki az I. r. alperes édesanyja. Ettől az időponttól kezdődően ő lett a cég önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője.2006. augusztus 24-én a felperes kft. adásvételi szerződéssel megvásárolt egy b.-i beépítetlen ingatlant társasház felépítése céljából. A kivitelezés befejezését megelőzően adásvételi szerződéseket kötött. 2008. április 10-én az ingatlan tulajdoni hányadát P. Zs. részére értékesítette 12 000 000 Ft vételár ellenében. A szerződés egyebek között azt tartalmazta, hogy a vevő a vételárat 1 500 000 Ft állami támogatásból, és 10 500 000 Ft hitelből fogja megfizetni legkésőbb 2008. szeptember 15-ig részletekben.
2008. április 10-én a felperes a perbeli ingatlan további tulajdoni hányadára D. Cs.-val és nejével kötött adásvételi szerződést 14 500 000 Ft-os vételáron. A vevők ebből 1 300 000 Ft-ot készpénzben megfizettek a szerződés aláírásakor. A fennmaradó 13 200 000 Ft-ot ők is hitelből vállalták megfizetni részletekben, 2008. szeptember 15-ig.
A felperes ügyvezetője a 2008. május 6-án, illetve a 2008. május 26-án kelt nyilatkozataival hozzájárult a vevők tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. A tulajdonjog változás az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
A 2008. december 13-án készült, az I. r. alperes által is aláírt jegyzőkönyvben, a D. házaspár elismerte 1 179 000 Ft tartozása fennállását, s vállalta, hogy azt 2009. december 31-ig kifizeti, továbbá P. Zs. ugyancsak írásbeli elismerő nyilatkozatot tett a 2 292 000 Ft-os tartozása tekintetében, amit ő is a fenti időpontig vállalt kifizetni.
2008. december 16-án a D. házaspár 488 000 Ft és 600 000 Ft, P. Zs. 525 000 Ft és 375 000 Ft vételár hátralékot megfizetett a felperes folyószámlájára. A vevőknek azonban minőségi kifogásaik is voltak, amelyről a felperes értesült.
2008-ban az I. r. alperes három ingatlant vásárolt a felperestől. Ezek közül az sz.-i 1083/11 hrsz. alatti építési telek vételára 13 000 000 Ft volt, amelynek kiegyenlítéséhez kölcsönt vett fel.
2009-ben az adóhatóság a felperessel szemben vizsgálatot indított. 2009. február 20-án az I. r. alperesnek ekkor még a felperesnél ügyvezetői tisztséget betöltő fia adta át a kft. iratait az adóhatóság részére.
Egy 2009. szeptember 17-én előterjesztett felszámolási kérelem alapján a megyei bíróság a 2009. december 11-én kelt végzésével elrendelte a felperes felszámolását. E határozat közzétételére 2010. január 25-én került sor.
A II. r. alperes a felszámolási eljárás megindítását követően, 2010. május 31-én küldte meg a felszámoló részére a felperes tevékenységet lezáró beszámolóját, amelyben követelés nem nyert feltüntetést. A II. r. alperes a mérleget alátámasztó számviteli bizonylatokat, szerződéseket nem adta át a felszámolónak.
2011. augusztus 17-én kelt levelével az I. r. alperes arról tájékoztatta a felszámolót, hogy a 2008. december 13-án készült jegyzőkönyv alapján P. Zs.-nek 2 292 700 Ft, a D. házaspárnak 1 179 000 Ft tartozása állhat fenn a felperessel szemben. A levél tartalmazta azt is, hogy P. J. ugyancsak 2 600 000 Ft-tal tartozik a kft.-nek.
A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. r. alperes a felperes társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, illetőleg a hitelezők követelésének teljes kielégítése meghiúsult. Kérte az I. és a II. r. alperes vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését is.
Előadta, a felszámolás alá került társaság iratainak átadása hiányában a társasházi lakásokkal kapcsolatos perbeli jogügyletekről csak az I. r. alperes 2011. augusztus 17-én kelt leveléből értesült. Az alperesek ezzel megakadályozták a felszámolót abban, hogy a felperes a hitelezők igényeinek kielégítése érdekében esetlegesen eredményesen meg tudja támadni a követelések alapjául szolgáló szerződéseket. A felperes utalt arra is, hogy az I. r. alperes által hivatkozott jegyzőkönyvből megállapíthatóan a követelések kötelezettjeinek a felperes ingatlan tulajdoni hányadaira vonatkozó tulajdonjogának bejegyzésére annak ellenére sor került, hogy a teljes vételárat nem fizették meg.
Utóbb előadta azt is, hogy a felperes iratai között fellelhető számla alapján az is megállapítható, hogy az I. r. alperes sem egyenlítette ki az általa vásárolt sz.-i ingatlan 13 000 000 Ft-os vételárát. A 2011. augusztus 17-én kelt, az I. r. alperes által írt levél, illetve a megelőzően említett számla alapján összesen 19 071 700 Ft-ban határozta meg az alperesek felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenése mértékét.
A felperes előadta azt is, hogy az I. r. alperes, bár nem volt a felperes társaság cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, annak döntéseire ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.
A felperes állította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. december 30-án beállt, ekkor ugyanis már 1 887 663 Ft összegű köztartozása állt fenn.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy tényleges és meghatározó befolyást gyakorolt volna a felperes döntéseire. Előadta, hogy külföldön él és dolgozik több mint 2 éve, emiatt helytállási kötelezettség nem terhelheti. Állította, hogy az általa vásárolt ingatlanok teljes vételárát kifizette. Utalt arra is, hogy P. Zs., valamint a D. házaspár által vásárolt ingatlanhányadok vételárát a számukra hitelt biztosító bank kifizette. A vevők a hiteltörlesztési kötelezettségüket nem teljesítették, s a felperes azt átvállalta. Hivatkozott arra is, hogy a felszámoló nem volt elzárva 2013 áprilisáig az említettekkel szembeni követelés érvényesítésétől.
A II. r. alperes érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő, az elsőfokú eljárás során tartott tárgyalásokon sem személyesen, sem képviselő útján nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek a felperes ügyvezetőjeként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezte után ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal a felperes vagyona 13 821 700 Ft összegben csökkent. Kötelezte az alpereseket, hogy a hitelezők követelésének kielégítése céljából, 15 napon belül, egyetemlegesen nyújtsanak vagyoni biztosítékot az említett összegben. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Határozatának indokolásában rögzítette, az ügyvezetői felelősség megállapítása alapjául a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2011. október 11-én hatályos rendelkezéseit alkalmazta. A perben nem vitatott tényként fogadta el, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. év végén következett be, figyelemmel a ki nem fizetett adótartozására.
Utalt arra, hogy a felperes állításával szemben az alpereseknek kellett bizonyítaniuk, hogy a felszámoló részére a felperes követeléseinek érvényesítéséhez szükséges iratokat átadták, magatartásukkal okozati összefüggésben a felperesi vagyon nem csökkent.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek sem az iratátadási kötelezettségük teljesítését, sem e kötelezettségük elmulasztásában való vétlenségüket igazolni nem tudták. Alaptalanul védekezett az I. r. alperes azzal, hogy a perbeli igények érvényesítéséhez szükséges dokumentumok az adóhatóság részére kerültek átadásra. A személyesen tett nyilatkozatai, a felszámolóhoz írt 2011. augusztus 17-én kelt levele, illetve a tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy az I. r. alperes, bár nem volt a felperes cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, annak döntései meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Így mind ő, mind a cégjegyzékbe bejegyzett II. r. alperes köteles lett volna a felperes iratait a felszámoló részére átadni, illetve feléje elszámolni. A magatartásukkal okozati összefüggésben keletkezett, vagyoncsökkenést az I. r. alperes részére az sz.-i ingatlanhoz hitelt biztosító bank által rendelkezésre bocsátott 5 250 000 Ft vételárrész figyelembevétele mellett, azt leszámítva, a felperes által megjelölt összegben állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. r. alperes jogi képviselője útján, a II. r. alperes személyesen eljárva nyújtott be fellebbezést. Utóbb jogi képviseletéről gondoskodott, korábban előterjesztett beadványát azonban a meghatalmazott ügyvéd ellenjegyzésével nem látta el.
E fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a II. r. alperes fellebbezését alaposnak, az I. r. alperes fellebbezését csak részben találta alaposnak.
Határozatának indokolásában hangsúlyozta: a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással előterjesztett keresetre tekintettel a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a felperesnél az alperesek milyen magatartása miatt, mekkora vagyoncsökkenés következett be. Az elsőfokú bíróságnak ezért vizsgálnia kellett, hogy az alperesek tájékoztatták-e a felszámolót a felperest megillető követelések fennállásáról, átadták-e az azok alátámasztására vonatkozó bizonyítékokat, lehetővé tették-e, hogy a felszámoló a felperes társaság nevében igényt érvényesíthessen, azaz vagyoncsökkenés - a fennálló követelés érvényesíthetőségének hiánya - az alperesek magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett-e.
A másodfokú bíróság az I. r. alperes 2011. augusztus 17-i levele alapján azt állapította meg, hogy az abban foglalt közlés P. Zs.-vel és a D. házaspárral szembeni követelésre vonatkozóan csak tájékoztató jellegű volt. Az I. r. alperes arra hívta fel a felszámolót, hogy ellenőrizze, a levélhez mellékelt jegyzőkönyvben szereplő nyilatkozatokra is figyelemmel, a tartozások valóban fennállnak-e. A másodfokú bíróság szerint, a felszámoló az I. r. alperes e tájékoztatása ellenére a követelések létét nem ellenőrizte. A peres eljárás során becsatolt iratokból, a felperes bankszámlakivonataiból az ítélőtábla megállapította, hogy a 2008. december 13-án kelt jegyzőkönyvben foglalt tartozáselismerő nyilatkozatok megtétele után, 2008. december 16-án, a D. házaspár - 488 000 Ft-ot és 600 000 Ft-ot - összesen 1 088 000 Ft-ot, míg P. Zs. - 525 000 Ft-ot és 375 000 Ft-ot - azaz 900 000 Ft vételár hátralékot megfizetett. A perben kihallgatott ez utóbbi személy tanúvallomásában foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság azt is bizonyítottnak találta, hogy a felperes átvállalta 5 hónapra a tanútól a havi 61 000 Ft-os hiteltörlesztést, miután határidőre, az általa vásárolt ingatlanba beköltözni nem tudott. Az említett tanú előadásából az ítélőtábla azt a következtetést is levonta, hogy a tanúnak szándékában áll kártérítési igényt érvényesíteni a felperessel szemben. Az I. r. alperes személyes meghallgatása alapján azt is tényként fogadta el, hogy a D. házaspárhoz és P. Zs.-hez intézett fizetési felszólításokat követően, az érintettek különböző jótállási kifogásokat tettek a lakás kivitelezésével kapcsolatosan. Mindezekből arra következtetett: kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy az említett vevőkkel szemben a kft.-nek követelése állna fenn, és az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt, ebből eredő vagyoncsökkenés, illetve az alperesek felelősségének fennállta megállapítható lenne.
Az I. r. alperes 2011. augusztus 17-i levelében feltüntetett, P. J.-vel szembeni 2 600 000 Ft-os követelés fennállását ezzel szemben az ítélőtábla megállapította. Utalt az I. r. alperesnek az ezt alátámasztó személyes előadására. Úgy ítélte, az ezen igény érvényesítéséhez szükséges adatok és iratok I. r. alperesnek felróható hiánya, a követelésnek a felperes tevékenységét lezáró mérlegben való fel nem tüntetése miatt, az igény nem vált azonosíthatóvá, illetve érvényesíthetővé a felperes által. A vagyonában ezért 2 600 000 Ft összegű vagyoncsökkenés bizonyítottan bekövetkezett.
A másodfokú bíróság bizonyítottnak találta a felperesnek azt az állítását is, hogy az I. r. alperes az adós gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt, így a gazdálkodó szervezet vezetőjének volt tekintendő. Helytállási kötelezettségét ezért 2 600 000 Ft erejéig, a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében írtak alapján megállapította.
A II. r. alperes helytállási kötelezettségével kapcsolatban az ítélőtáblának ezzel szemben az volt az álláspontja, hogy nem nyert bizonyítást, miszerint őt az említett 2 600 000 Ft-os követelésről akár az I. r. alperes, akár a felperes korábban cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője tájékoztatta volna. A másodfokú bíróság rögzítette azt is, a II. r. alperes részére a szükséges iratok sem kerültek átadásra. Az említett alperes magatartásával okozati összefüggésben ezért nem tudta megállapítani a helytállási kötelezettséget ezen összeg erejéig.
Az ítélőtábla kifejtette, a Cstv. 33/A. §-a nem szolgáltat jogcímet a felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződésből eredő vételár megtérítése iránti igényhez. Az ügyvezetői kártérítési felelősség fennállását csak akkor látta volna megállapíthatónak e körben, ha az ügyvezető elévülési időn belül a követelés érvényesítéséről nem gondoskodott volna. A másodfokú bíróság szerint, a felszámoló 2012. augusztus 6-át megelőzően, azaz az 5 éves elévülési időn belül tudomást szerzett az adásvételi szerződésről. A vételárhátralék megfizetése iránti igény érvényesítésétől ezért nem volt elzárva. A másodfokú bíróság alpereseknek felróható okból bekövetkezett vagyoncsökkenést emiatt e tétel tekintetében sem tudott megállapítani. E körben egyébként a tényállást feltáratlannak tartotta az ítéletben részletezett okokból.
A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a jogerős ítélet a Cstv. 33/A. § (1) és (2) bekezdését, a Pp. 3. § (2) bekezdését, 235. § (1) bekezdését, a 73/A. § (1) bekezdését sérti. Beadványában - tartalma szerint - hivatkozott a 73/B. § (1) bekezdésének megsértésére is. Állította, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. alperes által, jogi képviselő nélkül benyújtott, hatálytalan fellebbezés alapján bírálta felül. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta: a II. r. alperes a felperes cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője volt, aki nem vitatta a felperes tényállításait az elsőfokú eljárás során. A Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjában felsorolt iratok átadásának, tájékoztatási kötelezettségeknek az elmulasztása miatt, amint az I. r. alperes, ő sem tudta a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerint a hitelezői érdekeket sértő magatartásának vélelmét megdönteni, felelősségét kimenteni. A felperes tévesnek tartotta azt az ítélőtábla által tett hivatkozást, hogy az említett vélelem csak a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt kötelezettségek nem teljesítése esetén áll fenn.
A felperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság az alperesek által nem hivatkozott bankszámlakivonatoknak a bizonyítékok körében való értékelésével hozta meg a döntését, elzárva egyúttal a felperest a védekezés lehetőségétől. A felperes eljárásjogi akadályát látta ezért az elsőfokú bíróság által megállapított, az alperesek magatartásával okozati összefüggésben álló vagyoncsökkenés mértéke leszállításának. Vitatta, hogy a II. r. alperes helytállási kötelezettségének megállapítására arra tekintettel ne lenne mód, hogy a 2011. augusztus 17-én kelt levélben foglalt követelésekről nem tudott.
A felperes hivatkozott arra is, a cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetőt a felelősség alól nem mentesítheti, hogy valójában egy árnyékvezető irányította a céget. Mérlegelendőnek tartotta azt is, hogy az I. r. és a II. r. alperesek egymás hozzátartozói.
Felülvizsgálati ellenkérelmet kizárólag az I. r. alperes terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet reá vonatkozó rendelkezésének hatályban fenntartását kérte. Az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett, amelyet a Kúria hivatalból elutasított.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az, az I. r. alperesre vonatkozó részében a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti, a II. r. alperesre vonatkozó részében azonban jogszabálysértő, az alábbiakra tekintettel.
A jogerős ítéletnek az I. r. alperesnek 2 600 000 Ft vagyoncsökkenés tekintetében fennálló helytállási kötelezettségének megállapításáról, ilyen összegű vagyoni biztosíték nyújtásáról szóló rendelkezésével szemben joghatályosan felülvizsgálati kérelem nem került benyújtásra. A Kúriának ezért a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az I. r. alperesnek további, az elsőfokú bíróság által megállapított 11 221 700 Ft-nyi vagyoncsökkenésért fennáll-e a felelőssége, illetve a II. r. alperes fellebbezése alapján volt-e helye az elsőfokú ítélet felülbírálatának, ha nem, annak milyen jogkövetkezményei vonhatók le.
A felperes felülvizsgálati kérelme az I. r. alperes helytállási kötelezettsége tekintetében hozott döntést részben a figyelembe vett bizonyítékok köre, részben azok mérlegelése miatt támadta. A Pp. 163. § (2) bekezdése azt tartalmazza, az ellenérdekű fél által kétségbe nem vont előadást a bíróság akkor fogadhatja el valónak, ha azzal kapcsolatosan kételye nem merül fel. A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében, meggyőződése szerint értékeli. E szabályokból következően, nem volt elzárva a másodfokú bíróság attól, hogy az elsőfokú eljárás során már rendelkezésre állt, de az elsőfokú bíróság által a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve, nem értékelt valamennyi bizonyítékot, így a D. házaspár és P. Zs. tartozás elismerő nyilatkozatának megtételét követően történt befizetéseket, ez utóbbi személy tanúvallomásában hivatkozott jótállási kifogással kapcsolatos előadást is mérlegelve vonja le következtetéseit az I. r. alperes mulasztásával okozati összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenés mértékére nézve. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 235. § (1) bekezdésében írtakat nem sérti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban már rendelkezésre állt bizonyítékokat mérlegelte. A Kúria az ítélőtábla mérlegelését okszerűnek tartotta, felülmérlegelésre okot adó körülményt nem észlelt. Amint az a BH 2013.119. számú eseti döntésben is kifejtést nyert, "... nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni."
A Kúria súlytalannak tartotta a felperesnek azt az érvelését, hogy a másodfokú bíróság által értékelt tények tekintetében nem adhatta elő védekezését. A másodfokú bíróság nem új bizonyítékokat, hanem az elsőfokú eljárás során már a felperes által is megismert, illetve gondos eljárás esetén általa is megismerhetővé vált bizonyítékokat értékelt.
A Kúria egyet értett abban is a másodfokú bírósággal, hogy az I. r. alperes és a felperes között létrejött ingatlan adásvételi szerződésből eredő igény érvényesítésétől nem volt elzárva a felperes, mert arról az igényérvényesítés elvülését megelőzően tudomást szerzett. Így, e szerződésre utalással az alperesek mulasztása miatt keletkezett vagyoncsökkenés miatt előterjesztett, helytállási kötelezettség megállapítása iránti kérelme - az ok-okozati összefüggés bizonyításának hiányában - alaptalan volt.
Végül a Kúria utal arra, hogy a másodfokú bíróság ugyan tényszerűen tévesen hivatkozott a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-b) pontjában írtakra, helyesen az a)-d) pontokat kellett volna feltüntetnie, de ez az elírás az érdemi döntést, annak helytállóságát nem befolyásolta, figyelemmel a korábban írtakra.
A másodfokú bíróság I. r. alperesre vonatkozó ítéletének rendelkezései a kifejtettek miatt a felperes által megjelölt jogszabályok rendelkezéseit nem sértették. E részben a Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 270. § (1) bekezdése, illetve a 213. § (2) bekezdése alkalmazásával, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria helytállónak tartotta azonban azt a felülvizsgálati kérelemben tett állítást, hogy a II. r. alperes hatálytalan fellebbezésének elbírálása a Pp. 73/A. § (1) bekezdését és a 73/B. § (1) bekezdését sérti. A kötelező jogi képviseletre tekintettel ugyanis, a jogi képviselő közreműködése nélkül előterjesztett fellebbezés érdemi elbírálásának nem volt helye. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a hatálytalan fellebbezés előterjesztése után a 77. sorszámú végzésével ugyan felhívta a II. r. alperest arra, hogy jogi képviseletéről gondoskodjék, a jogi képviselő meghatalmazását 15 napon belül elutasítás terhe mellett csatolja. Arra azonban nem szólította fel, hogy a már benyújtott fellebbezése helyett, jogi képviselője útján új fellebbezést, vagy a korábbi fellebbezésnek ellenjegyzett példányát mellékelje. A 79. sorszámú végzéssel - a meghatalmazás benyújtása után - a hatályos fellebbezés előterjesztésére bár pótlólag kötelezte a bíróság a II. r. alperest, de az iratokból nem állapítható meg, hogy erre, a részére küldött határozat szerint, elutasítás terhe mellett került-e sor. A peres iratok között fellelhető végzés szövegéből e fordulat ugyanis kézírással kihúzásra került. A Kúria ezért e bizonytalan helyzetet nem tartotta a II. r. alperes terhére értékelhetőnek, figyelemmel volt ugyanis a Pp. 95. § (2) bekezdésében írtakra.
A Pp. 275. § (4) bekezdése alapján ezért e részében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot e körben új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak fel kell hívnia a II. r. alperest jogi képviselője útján, hogy elutasítás terhe mellett, megadott határidőben nyújtsa be a korábban előterjesztett fellebbezés jogi képviselő által ellenjegyzett példányát, vagy terjesszen elő a Pp. 73/B. § (1) bekezdésében írtak miatt hatályos fellebbezést. A végzésben foglaltak elmulasztása esetén a II. r. alperes fellebbezését el kell utasítani. Hatályos fellebbezés benyújtása esetén, azt el kell bírálni.
Miután a Kúria a II. r. alperes tekintetében hozott döntést a kifejtettek szerint érdemben felülvizsgálni nem tudta, mellőzte a felperes által e körben megjelölt egyéb jogszabálysértések vizsgálatát.
(Kúria Gfv. VII. 30.252/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr.Csilléry Alexandra ügyvéd által képviselt G. Korlátolt Felelősségű Társaság "f.a." felperesnek a dr. Varga Imre ügyvéd által képviselt H. M. M. I. r. és a dr. Körmöczi-Kovács Péter ügyvéd által képviselt S. I-né II. r. alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt a Kecskeméti Törvényszéken 10.G.40.238/2011. számon indult és a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.431/2013/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi
r é s z í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletnek az I. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseit a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartja.
A II. r. alperes tekintetében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 70.000 (hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket és az I. r. alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a felperesnek a II. r. alperest érintő felülvizsgálati kérelmével összefüggésben 12.700,- (tizenkétezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesi kft. alapítói az I. r. alperes és fia voltak. 2009. április 28-áig az ügyvezetői tisztséget ez utóbbi személy töltötte be. Üzletrészének fenti nappal történt átruházását követően a felperes tagjává vált a II. r. alperes, aki az I. r. alperes édesanyja. Ettől az időponttól kezdődően ő lett a cég önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője.
2006. augusztus 24-én a felperesi kft. adásvételi szerződéssel megvásárolt egy b-i beépítetlen ingatlant társasház felépítése céljából. A kivitelezés befejezését megelőzően adásvételi szerződéseket kötött. 2008. április 10-én az ingatlan 1 tulajdoni hányadát P. Zs. részére értékesítette 12.000.000 Ft vételár ellenében. A szerződés egyebek között azt tartalmazta, hogy a vevő a vételárat 1.500.000 Ft állami támogatásból, és 10.500.000 Ft hitelből fogja megfizetni legkésőbb 2008. szeptember 15-ig részletekben.
2008. április 10-én a felperes a perbeli ingatlan további 1 tulajdoni hányadára D. Cs-val és nejével kötött adásvételi szerződést 14.500.000 Ft-os vételáron. A vevők ebből 1.300.000 Ft-ot készpénzben megfizettek a szerződés aláírásakor. A fennmaradó 13.200.000 Ft-ot ők is hitelből vállalták megfizetni részletekben, 2008. szeptember 15-ig.
A felperes ügyvezetője a 2008. május 6-án, illetve a 2008. május 26-án kelt nyilatkozataival hozzájárult a vevők tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. A tulajdonjog változás az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
A 2008. december 13-án készült, az I. r. alperes által is aláírt jegyzőkönyvben, a D. házaspár elismerte 1.179.000 Ft tartozása fennállását, s vállalta, hogy azt 2009. december 31-ig kifizeti, továbbá P. Zs. ugyancsak írásbeli elismerő nyilatkozatot tett a 2.292.000 Ft-os tartozása tekintetében, amit ő is a fenti időpontig vállalt kifizetni.
2008. december 16-án a D. házaspár 488.000 Ft és 600.000 Ft, P. Zs. 525.000 Ft és 375.000 Ft vételár hátralékot megfizetett a felperes folyószámlájára. A vevőknek azonban minőségi kifogásaik is voltak, amelyről a felperes értesült.
2008-ban az I. r. alperes három ingatlant vásárolt a felperestől. Ezek közül a sz-i 1083/11 hrsz. alatti építési telek vételára 13.000.000 Ft volt, amelynek kiegyenlítéséhez kölcsönt vett fel.
2009-ben az adóhatóság a felperessel szemben vizsgálatot indított. 2009. február 20-án az I. r. alperesnek ekkor még a felperesnél ügyvezetői tisztséget betöltő fia adta át a kft. iratait az adóhatóság részére.
Egy 2009. szeptember 17-én előterjesztett felszámolási kérelem alapján a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 2009. december 11-én kelt 11.Fpk.03-09-001031/4. számú végzésével elrendelte a felperes felszámolását. E határozat közzétételére 2010. január 25-én került sor.
A II. r. alperes a felszámolási eljárás megindítását követően, 2010. május 31-én küldte meg a felszámoló részére a felperesi tevékenységet lezáró beszámolót, amelyben követelés nem nyert feltüntetést. A II. r. alperes a mérleget alátámasztó számviteli bizonylatokat, szerződéseket nem adta át a felszámolónak.
2011. augusztus 17-én kelt levelével az I. r. alperes arról tájékoztatta a felszámolót, hogy a 2008. december 13-án készült jegyzőkönyv alapján P. Zs.-nek 2.292.700 Ft, a D. házaspárnak 1.179.000 Ft tartozása állhat fenn a felperessel szemben. A levél tartalmazta azt is, hogy P. J. ugyancsak 2.600.000 Ft-tal tartozik a kft.-nek.
A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. r. alperes a felperesi társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, illetőleg a hitelezők követelésének teljes kielégítése meghiúsult. Kérte az I. és a II. r. alperes vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését is.
Előadta, a felszámolás alá került társaság iratainak átadása hiányában a társasházi lakásokkal kapcsolatos perbeli jogügyletekről csak az I. r. alperes 2011. augusztus 17-én kelt leveléből értesült. Az alperesek ezzel megakadályozták a felszámolót abban, hogy a felperes a hitelezők igényeinek kielégítése érdekében esetlegesen eredményesen meg tudja támadni a követelések alapjául szolgáló szerződéseket. A felperes utalt arra is, hogy az I. r. alperes által hivatkozott jegyzőkönyvből megállapíthatóan a követelések kötelezettjeinek a felperes ingatlan tulajdoni hányadaira vonatkozó tulajdonjogának bejegyzésére annak ellenére sor került, hogy a teljes vételárat nem fizették meg.
Utóbb előadta azt is, hogy a felperesi iratok között fellelhető számla alapján az is megállapítható, hogy az I. r. alperes sem egyenlítette ki az általa vásárolt sz-i ingatlan 13.000.000 Ft-os vételárát. A 2011. augusztus 17-én kelt, az I. r. alperes által írt levél, illetve a megelőzően említett számla alapján összesen 19.071.700 Ft-ban határozta meg az alperesek felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenése mértékét.
A felperes előadta azt is, hogy az I. r. alperes, bár nem volt a felperes társaság cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, annak döntéseire ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.
A felperes állította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. december 30-án beállt, ekkor ugyanis már 1.887.663 Ft összegű köztartozása állt fenn.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy tényleges és meghatározó befolyást gyakorolt volna a felperes döntéseire. Előadta, hogy külföldön él és dolgozik több mint 2 éve, emiatt helytállási kötelezettség nem terhelheti. Állította, hogy az általa vásárolt ingatlanok teljes vételárát kifizette. Utalt arra is, hogy P. Zs., valamint a D. házaspár által vásárolt ingatlanhányadok vételárát a számukra hitelt biztosító bank kifizette. A vevők a hiteltörlesztési kötelezettségüket nem teljesítették, s a felperes azt átvállalta. Hivatkozott arra is, hogy a felszámoló nem volt elzárva 2013 áprilisáig az említettekkel szembeni követelés érvényesítésétől.
A II. r. alperes érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő, az elsőfokú eljárás során tartott tárgyalásokon sem személyesen, sem képviselő útján nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek a felperes ügyvezetőjeként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezte után ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal a felperes vagyona 13.821.700 Ft összegben csökkent. Kötelezte az alpereseket, hogy a hitelezők követelésének kielégítése céljából, 15 napon belül, egyetemlegesen nyújtsanak vagyoni biztosítékot az említett összegben. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Határozatának indokolásában rögzítette, az ügyvezetői felelősség megállapítása alapjául a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2011. október 11-én hatályos rendelkezéseit alkalmazta. A perben nem vitatott tényként fogadta el, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. év végén következett be, figyelemmel a ki nem fizetett adótartozására.
Utalt arra, hogy a felperes állításával szemben az alpereseknek kellett bizonyítaniuk, hogy a felszámoló részére a felperes követeléseinek érvényesítéséhez szükséges iratokat átadták, magatartásukkal okozati összefüggésben a felperesi vagyon nem csökkent.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek sem az iratátadási kötelezettségük teljesítését, sem e kötelezettségük elmulasztásában való vétlenségüket igazolni nem tudták. Alaptalanul védekezett az I. r. alperes azzal, hogy a perbeli igények érvényesítéséhez szükséges dokumentumok az adóhatóság részére kerültek átadásra. A személyesen tett nyilatkozatai, a felszámolóhoz írt 2011. augusztus 17-én kelt levele, illetve a tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy az I. r. alperes, bár nem volt a felperes cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, annak döntései meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Így mind ő, mind a cégjegyzékbe bejegyzett II. r. alperes köteles lett volna a felperes iratait a felszámoló részére átadni, illetve feléje elszámolni. A magatartásukkal okozati összefüggésben keletkezett, vagyoncsökkenést az I. r. alperes részére a sz-i ingatlanhoz hitelt biztosító bank által rendelkezésre bocsátott 5.250.000 Ft vételárrész figyelembe vétele mellett, azt leszámítva, a felperes által megjelölt összegben állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. r. alperes jogi képviselője útján, a II. r. alperes személyesen eljárva nyújtott be fellebbezést. Utóbb jogi képviseletéről gondoskodott, korábban előterjesztett beadványát azonban a meghatalmazott ügyvéd ellenjegyzésével nem látta el.
E fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a II. r. alperes fellebbezését alaposnak, az I. r. alperes fellebbezését csak részben találta alaposnak.
Határozatának indokolásában hangsúlyozta: a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással előterjesztett keresetre tekintettel a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a felperesnél az alperesek milyen magatartása miatt, mekkora vagyoncsökkenés következett be. Az elsőfokú bíróságnak ezért vizsgálnia kellett, hogy az alperesek tájékoztatták-e a felszámolót a felperest megillető követelések fennállásáról, átadták-e az azok alátámasztására vonatkozó bizonyítékokat, lehetővé tették-e, hogy a felszámoló a felperesi társaság nevében igényt érvényesíthessen, azaz vagyoncsökkenés - a fennálló követelés érvényesíthetőségének hiánya - az alperesek magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett-e.
A másodfokú bíróság az I. r. alperes 2011. augusztus 17-i levele alapján azt állapította meg, hogy az abban foglalt közlés P. Zs.-vel és a D. házaspárral szembeni követelésre vonatkozóan csak tájékoztató jellegű volt. Az I. r. alperes arra hívta fel a felszámolót, hogy ellenőrizze, a levélhez mellékelt jegyzőkönyvben szereplő nyilatkozatokra is figyelemmel, a tartozások valóban fennállnak-e. A másodfokú bíróság szerint, a felszámoló az I. r. alperes e tájékoztatása ellenére a követelések létét nem ellenőrizte. A peres eljárás során becsatolt iratokból, a felperes bankszámlakivonataiból az ítélőtábla megállapította, hogy a 2008. december 13-án kelt jegyzőkönyvben foglalt tartozáselismerő nyilatkozatok megtétele után, 2008. december 16-án, a D. házaspár - 488.000 Ft-ot és 600.000 Ft-ot - összesen 1.088.000 Ft-ot, míg P. Zs. - 525.000 Ft-ot és 375.000 Ft-ot - azaz 900.000 Ft vételár hátralékot megfizetett. A perben kihallgatott ez utóbbi személy tanúvallomásában foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság azt is bizonyítottnak találta, hogy a felperes átvállalta 5 hónapra a tanútól a havi 61.000 Ft-os hiteltörlesztést, mivel az határidőre, az általa vásárolt ingatlanba beköltözni nem tudott. Az említett tanú előadásából az ítélőtábla azt a következtetést is levonta, hogy a tanúnak szándékában áll kártérítési igényt érvényesíteni a felperessel szemben. Az I. r. alperes személyes meghallgatása alapján azt is tényként fogadta el, hogy a D. házaspárhoz és P. Zs.-hez intézett fizetési felszólításokat követően, az érintettek különböző jótállási kifogásokat tettek a lakás kivitelezésével kapcsolatosan. Mindezekből arra következtetett: kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy az említett vevőkkel szemben a kft.-nek követelése állna fenn, és az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt, ebből eredő vagyoncsökkenés, illetve az alperesek felelősségének fennállta megállapítható lenne.
Az I. r. alperes 2011. augusztus 17-i levelében feltüntetett, P. J.-vel szembeni 2.600.000 Ft-os követelés fennállását ezzel szemben az ítélőtábla megállapította. Utalt az I. r. alperesnek az ezt alátámasztó személyes előadására. Úgy ítélte, az ezen igény érvényesítéséhez szükséges adatok és iratok I. r. alperesnek felróható hiánya, a követelésnek a felperesi tevékenységet lezáró mérlegben való fel nem tüntetése miatt, az igény nem vált azonosíthatóvá, illetve érvényesíthetővé a felperes által. A vagyonában ezért 2.600.000 Ft összegű vagyoncsökkenés bizonyítottan bekövetkezett.
A másodfokú bíróság bizonyítottnak találta a felperes azon állítását is, hogy az I. r. alperes az adós gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt, így a gazdálkodó szervezet vezetőjének volt tekintendő. Helytállási kötelezettségét ezért 2.600.000 Ft erejéig, a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében írtak alapján megállapította.
A II. r. alperes helytállási kötelezettségével kapcsolatban az ítélőtáblának ezzel szemben az volt az álláspontja, hogy nem nyert bizonyítást, miszerint őt az említett 2.600.000 Ft-os követelésről akár az I. r. alperes, akár a felperes korábban cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője tájékoztatta volna. A másodfokú bíróság rögzítette azt is, a II. r. alperes részére a szükséges iratok sem kerültek átadásra. Az említett alperes magatartásával okozati összefüggésben ezért nem tudta megállapítani a helytállási kötelezettséget ezen összeg erejéig.
Az ítélőtábla kifejtette, a Cstv. 33/A. §-a nem szolgáltat jogcímet a felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződésből eredő vételár megtérítése iránti igényhez. Az ügyvezetői kártérítési felelősség fennállását csak akkor látta volna megállapíthatónak e körben, ha az ügyvezető elévülési időn belül a követelés érvényesítéséről nem gondoskodott volna. A másodfokú bíróság szerint, a felszámoló 2012. augusztus 6-át megelőzően, azaz az 5 éves elévülési időn belül tudomást szerzett az adásvételi szerződésről. A vételárhátralék megfizetése iránti igény érvényesítésétől ezért nem volt elzárva. A másodfokú bíróság alpereseknek felróható okból bekövetkezett vagyoncsökkenést emiatt e tétel tekintetében sem tudott megállapítani. E körben egyébként a tényállást feltáratlannak tartotta az ítéletben részletezett okokból.
A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a jogerős ítélet a Cstv. 33/A. § (1) és (2) bekezdését, a Pp. 3. § (2) bekezdését, 235. § (1) bekezdését, a 73/A. § (1) bekezdését sérti. Beadványában - tartalma szerint - hivatkozott a 73/B. § (1) bekezdésének megsértésére is. Állította, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. alperes által, jogi képviselő nélkül benyújtott, hatálytalan fellebbezés alapján bírálta felül. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta: a II. r. alperes a felperes cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője volt, aki nem vitatta a felperes tényállításait az elsőfokú eljárás során. A Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjában felsorolt iratok átadásának, tájékoztatási kötelezettségeknek az elmulasztása miatt, amint az I. r. alperes, ő sem tudta a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerint a hitelezői érdekeket sértő magatartásának vélelmét megdönteni, felelősségét kimenteni. A felperes tévesnek tartotta azt az ítélőtábla által tett hivatkozást, hogy az említett vélelem csak a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt kötelezettségek nem teljesítése esetén áll fenn.
A felperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság az alperesek által nem hivatkozott bankszámlakivonatoknak a bizonyítékok körében való értékelésével hozta meg a döntését, elzárva egyúttal a felperest a védekezés lehetőségétől. A felperes eljárásjogi akadályát látta ezért az elsőfokú bíróság által megállapított, az alperesek magatartásával okozati összefüggésben álló vagyoncsökkenés mértéke leszállításának. Vitatta, hogy a II. r. alperes helytállási kötelezettségének megállapítására arra tekintettel ne lenne mód, hogy a 2011. augusztus 17-én kelt levélben foglalt követelésekről nem tudott.
A felperes hivatkozott arra is, a cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetőt a felelősség alól nem mentesítheti, hogy valójában egy árnyékvezető irányította a céget. Mérlegelendőnek tartotta azt is, hogy az I. r. és a II. r. alperesek egymás hozzátartozói.
Felülvizsgálati ellenkérelmet kizárólag az I. r. alperes terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet reá vonatkozó rendelkezésének hatályban fenntartását kérte. Az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett, amelyet a Kúria hivatalból elutasított.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az, az I. r. alperesre vonatkozó részében a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti, a II. r. alperesre vonatkozó részében azonban jogszabálysértő, az alábbiakra tekintettel.
A jogerős ítéletnek az I. r. alperesnek 2.600.000 Ft vagyoncsökkenés tekintetében fennálló helytállási kötelezettségének megállapításáról, ilyen összegű vagyoni biztosíték nyújtásáról szóló rendelkezésével szemben joghatályosan felülvizsgálati kérelem nem került benyújtásra. A Kúriának ezért a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az I. r. alperesnek további, az elsőfokú bíróság által megállapított 11.221.700 Ft-nyi vagyoncsökkenésért fennáll-e a felelőssége, illetve a II. r. alperes fellebbezése alapján volt-e helye az elsőfokú ítélet felülbírálatának, ha nem, annak milyen jogkövetkezményei vonhatók le.
A felperes felülvizsgálati kérelme az I. r. alperes helytállási kötelezettsége tekintetében hozott döntést részben a figyelembe vett bizonyítékok köre, részben azok mérlegelése miatt támadta. A Pp. 163. § (2) bekezdése azt tartalmazza, az ellenérdekű fél által kétségbe nem vont előadást a bíróság akkor fogadhatja el valónak, ha azzal kapcsolatosan kételye nem merül fel. A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében, meggyőződése szerint értékeli. E szabályokból következően, nem volt elzárva a másodfokú bíróság attól, hogy az elsőfokú eljárás során már rendelkezésre állt, de az elsőfokú bíróság által a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve, nem értékelt valamennyi bizonyítékot, így a D. házaspár és P. Zs. tartozás elismerő nyilatkozatának megtételét követően történt befizetéseket, ez utóbbi személy tanúvallomásában hivatkozott jótállási kifogással kapcsolatos előadást is mérlegelve vonja le következtetéseit az I. r. alperes mulasztásával okozati összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenés mértékére nézve. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 235. § (1) bekezdésében írtakat nem sérti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban már rendelkezésre állt bizonyítékokat mérlegelte. A Kúria az ítélőtábla mérlegelését okszerűnek tartotta, felülmérlegelésre okot adó körülményt nem észlelt. Amint az a BH 2013.119. számú eseti döntésben is kifejtést nyert, "... nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni."
A Kúria súlytalannak tartotta a felperesnek azt az érvelését, hogy a másodfokú bíróság által értékelt tények tekintetében nem adhatta elő védekezését. A másodfokú bíróság nem új bizonyítékokat, hanem az elsőfokú eljárás során már a felperes által is megismert, illetve gondos eljárás esetén általa is megismerhetővé vált bizonyítékokat értékelt.
A Kúria egyetértett abban is a másodfokú bírósággal, hogy az I. r. alperes és a felperes között létrejött ingatlan adásvételi szerződésből eredő igény érvényesítésétől nem volt elzárva a felperes, mivel arról az igényérvényesítés elvülését megelőzően tudomást szerzett. Így, e szerződésre utalással az alperesek mulasztása miatt keletkezett vagyoncsökkenés miatt előterjesztett, helytállási kötelezettség megállapítása iránti kérelme az ok-okozati összefüggés bizonyításának hiányában - alaptalan volt.
Végül a Kúria utal arra, hogy a másodfokú bíróság ugyan tényszerűen tévesen hivatkozott a Cstv. 31. § (1) bekezdés a-b) pontjában írtakra, helyesen az a-d) pontokat kellett volna feltüntetnie, de ez az elírás az érdemi döntést, annak helytállóságát nem befolyásolta, figyelemmel a korábban írtakra.
A másodfokú bíróság I. r. alperesre vonatkozó ítéletének rendelkezései a kifejtettek miatt a felperes által megjelölt jogszabályok rendelkezéseit nem sértették. E részben a Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 270. § (1) bekezdése, illetve a 213. § (2) bekezdése alkalmazásával, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte egyúttal a felperest az I. alperes jogi képviselőjének munkadíjából álló felülvizsgálati eljárási költsége megtérítésére a Pp. 78. § (1) bekezdése, illetve a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. § (3) és (5) bekezdés alapján. A felperes köteles továbbá az illetékfeljegyzési joga folytán e kereseti kérelmével összefüggésben le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket is megfizetni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. § (1) bekezdése alapján.
A Kúria ugyanakkor helytállónak tartotta azt a felülvizsgálati kérelemben tett állítást, hogy a II. r. alperes hatálytalan fellebbezésének elbírálása a Pp. 73/A. § (1) bekezdését és a 73/B. § (1) bekezdését sérti. A kötelező jogi képviseletre tekintettel ugyanis, a jogi képviselő közreműködése nélkül előterjesztett fellebbezés érdemi elbírálásának nem volt helye. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a hatálytalan fellebbezés előterjesztése után a 77. sorszámú végzésével ugyan felhívta a II. r. alperest arra, hogy jogi képviseletéről gondoskodjék, annak meghatalmazását csatolja elutasítás terhe mellett, 15 napon belül, arra azonban nem szólította fel, hogy a már benyújtott fellebbezése helyett, jogi képviselője útján új fellebbezést, vagy a korábbi fellebbezésnek ellenjegyzett példányát mellékelje. A 79. sorszámú végzéssel - a meghatalmazás benyújtása után - a hatályos fellebbezés előterjesztésére bár pótlólag kötelezte a bíróság a II. r. alperest, de az iratokból nem állapítható meg, hogy erre, a részére küldött határozat szerint, elutasítás terhe mellett került-e sor. A peres iratok között fellelhető végzés szövegéből e fordulat ugyanis kézírással kihúzásra került. A Kúria ezért e bizonytalan helyzetet a II. r. alperes terhére nem tartotta értékelhetőnek, figyelemmel volt ugyanis a Pp. 95. § (2) bekezdésében írtakra.
A Pp. 275. § (4) bekezdése alapján ezért e részében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot e körben új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak fel kell hívnia a II. r. alperest jogi képviselője útján, hogy elutasítás terhe mellett, megadott határidőben nyújtsa be a korábban előterjesztett fellebbezés jogi képviselő által ellenjegyzett példányát, vagy terjesszen elő a Pp. 73/B. § (1) bekezdésében írtak miatt hatályos fellebbezést. A végzésben foglaltak elmulasztása esetén a II. r. alperes fellebbezését el kell utasítani. Hatályos fellebbezés benyújtása esetén, azt el kell bírálni.
Miután a Kúria a II. r. alperes tekintetében hozott döntést a kifejtettek szerint érdemben felülvizsgálni nem tudta, mellőzte a felperes által e körben megjelölt egyéb jogszabálysértések vizsgálatát.
A Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a felperes e kereseti kérelmével összefüggésben történt jogi képviseletéből eredő felülvizsgálati perköltségét csak megállapította a korábban hivatkozott IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján ÁFA-val növelten. Annak viseléséről a megismételt eljárás eredményétől függően kell dönteni. A II. r. alperesnek igazolt eljárási költsége nem merült fel.
Budapest, 2015. február 10.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.252/2014.)