adozona.hu
BH 2015.6.168
BH 2015.6.168
Az adóshoz tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 361. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 28. § (4) bek., 51. § (1)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A bíróság a 2009. december 18-án előterjesztett kérelem alapján az adós társaság fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, a felszámolót kijelölte. A felszámolás közzétételére 2011. február 24-én került sor.
[2] A kérelmező 2011. június 20-án benyújtott kifogásában előadta, hogy a H. Egyesülettel reklámszerződést kötött. Ennek keretében az egyesület 2011. április 6-án kiállította a kérelmező részére az 1 875 000 Ft összegű X. sorszámú számlát és kérte annak átutalásá...
BH 2015.6.168 Az adóshoz tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Ptk.) 361. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 28. § (4) bek., 51. § (1)-(3) bek.].
[1] A bíróság a 2009. december 18-án előterjesztett kérelem alapján az adós társaság fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, a felszámolót kijelölte. A felszámolás közzétételére 2011. február 24-én került sor.[2] A kérelmező 2011. június 20-án benyújtott kifogásában előadta, hogy a H. Egyesülettel reklámszerződést kötött. Ennek keretében az egyesület 2011. április 6-án kiállította a kérelmező részére az 1 875 000 Ft összegű X. sorszámú számlát és kérte annak átutalását az adós általa megadott bankszámlájára. A kifogást tevő 2011. április 27-én a megadott bankszámlaszámra a számla végösszegét átutalta. Az átutaláson feltüntette a H. Egyesület nevét és az általa megjelölt bankszámlaszámot. A bank nem ellenőrizte, hogy a megbízáson megjelölt bankszámlaszám ténylegesen a jogosulthoz tartozik-e, az ugyanis valójában az adós bankszámlaszáma volt. A tévedés felismerését követően a kifogást tevő a bank elutasító válasza után a felszámolót kereste meg a tévesen átutalt összeg visszautalását kérve. A felszámoló elismerte a téves utalás tényét és a hivatkozott összegnek az adós bankszámlájára történő megérkezését. Annak visszautalását azonban megtagadta arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az az adós felszámolás hatálya alá eső vagyona részét képezi, így a befizető a követelését csak hitelezői igényként érvényesítheti.
[3] Az elsőfokú bíróság a kifogást alaposnak találta, és felhíva a 2009. évi LI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (1) bekezdését, valamint az 51. § (1)-(3) bekezdését, utasította a felszámolót a tévesen átutalt pénzösszeg visszautalására.
[4] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Úgy foglalt állást, hogy a Cstv. 4. § (1) bekezdése alapján a téves átutalás folytán az adóshoz került pénzeszköz nem tekinthető az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonához tartozónak, mert az nem szerzés útján került az adóshoz. Utalt továbbá a 2011. évi CXCVII. törvény 31. §-ának (3) bekezdésével módosított Cstv. 28. § (4) bekezdésében foglaltakra.
[5] A jogerős másodfokú végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben arra hivatkozott, hogy a jogerős döntés a Cstv. 4. § (1) bekezdésébe és a Cstv. 38. § (3) bekezdésébe ütközik. Kérte, hogy a Kúria a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül és az elsőfokú határozatot megváltoztatva a kifogást utasítsa el.
[6] Kifejtette, hogy a Cstv. 2012. március 1-jétől hatályos 28. § (4) bekezdése valóban szabályozza a tévesen átutalt pénzösszeg visszautalására vonatkozó eljárást. A jelen ügyben érvényesített igény azonban még a jogszabály hatálybalépése előtt keletkezett, így rá a korábban kialakult, és a Kúria Gfv. X. 30.139/2010/5. számú határozatában rögzített bírói gyakorlat az irányadó. Az eseti döntés szerint a tévesen átutalt, így jogalap nélkül az adós vagyonába került pénzeszköz visszautalására nincs lehetőség, az a felszámolási vagyonba került. Ebből következően azt, a Cstv. 38. § (3) bekezdése szerint, az adóssal szemben csak a felszámolás keretében, hitelezői igényként lehet érvényesíteni. Annak kiegyenlítésére a Cstv. vonatkozó szabályai az irányadóak.
[7] A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül és megállapította, hogy a jogerős határozat a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
[8] Helytálló a jogerős határozatnak az az érvelése, hogy a tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós vagyonába, mert az eljárás során nem került feltárásra a pénzösszeg vonatkozásában semmilyen adósi magatartás, vagy annak megszerzésére irányuló jogcím. Ebből következően a visszautalására nem a Cstv., hanem az ügyben alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) jogalap nélküli gazdagodására vonatkozó szabályai az irányadóak. Aki másnak rovására jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jut, köteles ezt az előnyt visszatéríteni [régi Ptk. 361. § (1) bek.]. Jelen ügyben a kérelmező helyesen jelölte meg az adóstól eltérő jogosult nevét, tévedése a jogosult közlése alapján csak a számlaszám körében állt fenn. A kérelmező eljárása során nyilvánvalóan tévedésben volt, az adós nevében eljáró felszámoló ezt elismerte. Ebből következően a pénzösszeg megszerzésére jogcímmel nem rendelkező, a kérelmezővel szerződéses kapcsolatban nem álló adós köteles a nyilvánvalóan tévesen átutalt pénzösszeg visszafizetésére.
[9] A jogerős határozat meghozatalakor (2014. február 28.) hatályos 2011. évi CXCVII. törvény 31. § (3) bekezdésével módosított csődtörvény 28. § (4) bekezdésébe foglalt szabályozásra tekintettel, meghaladottá vált a jogszabályi rendelkezés hiányában kialakult korábbi bírói gyakorlatot tükröző Gfv. X. 30.139/2010/5. számú határozat.
[10] (A Kúria a felszámoló által hivatkozott döntést - a jogi szabályozás változására tekintettel - törölte is az iránymutató döntései közül, az csak az archivált határozatok adatbázisban található meg. Utal arra is a Kúria, hogy a hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés alapját képező tényállás jelen ügytől eltért, ott a felek között korábban szerződéses jogviszony állt fenn, így a téves átutalás tartozatlan kifizetésnek minősült).
[11] A Kúria a fenti indokolás mellett az érdemben helyes jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.308/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Gácsi Zoltán ügyvéd által képviselt C. Kft. felszámoló által képviselt S. Kft. "f.a." adós felszámolása iránt indított eljárásban a Hyross Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hyross Virág ügyvéd által képviselt I. Kft. részéről benyújtott kifogás alapján, a Fővárosi Bíróság előtt 12.Fpkh.01-11-000386. számon indított eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.757/2013/3. számú végzése ellen a kifogást előterjesztő által 12. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy a kifogást benyújtó I. Kft-nek 15 napon belül fizessen meg 12.700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Fővárosi Bíróság a 2009. december 18-án előterjesztett kérelem alapján az adós társaság fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, a felszámolót kijelölte. A felszámolás közzétételére 2011. február 24-én került sor.
A kérelmező 2011. június 20-án kifogást nyújtott be. Előadta, hogy a H. Egyesülettel reklámszerződést kötött. Ennek keretében az egyesület 2011. április 6-án kiállította a kérelmező részére az 1.875.000 Ft összegű X. sorszámú számlát és kérte annak átutalását az adós általa megadott bankszámlájára. A kifogást tevő 2011. április 27-én a megadott bankszámlaszámra a számla végösszegét átutalta. Az átutaláson feltüntette a H. Egyesület nevét és az általa megjelölt bankszámlaszámot. A bank nem ellenőrizte, hogy a megbízáson megjelölt bankszámlaszám ténylegesen a jogosulthoz tartozik-e, az ugyanis valójában az adós bankszámlaszáma volt. A tévedés felismerését követően a kifogást tevő a bank elutasító válasza után a felszámolót kereste meg a tévesen átutalt összeg visszautalását kérve. A felszámoló 2011. augusztus 8-án benyújtott beadványában elismerte a téves utalás tényét és a hivatkozott összegnek az adós bankszámlájára történő megérkezését. Annak visszautalását azonban megtagadta arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az az adós felszámolás hatálya alá eső vagyona részét képezi, így a befizető a követelését csak hitelezői igényként érvényesítheti.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaposnak találta, és felhívva a 2009. évi LI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (1) bekezdését, valamint az 51. § (1)-(3) bekezdését, utasította a felszámolót a tévesen átutalt pénzösszeg visszautalására.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Utalt arra, hogy a Cstv. 4. § (1) bekezdése alapján a téves átutalás folytán az adóshoz került pénzeszköz nem tekinthető az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonához tartozónak, mert az nem szerzés útján került az adóshoz. Utalt továbbá a 2011. évi CXCVII. törvény 31. §-ának (3) bekezdésével módosított Cstv. 28. § (4) bekezdésében foglaltakra.
A jogerős másodfokú végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben arra hivatkozott, hogy a jogerős döntés a Cstv. 4. § (1) bekezdésébe és a Cstv. 38. § (3) bekezdésébe ütközik. Kérte, hogy a Kúria a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül és az elsőfokú határozatot megváltoztatva a kifogást utasítsa el.
Kifejtette, hogy a Cstv. 2012. március 1-jétől hatályos 28. § (4) bekezdése valóban szabályozza a tévesen átutalt pénzösszeg visszautalására vonatkozó eljárást. A jelen ügyben érvényesített igény azonban még a jogszabály hatályba lépése előtt keletkezett, így reá a korábban kialakult, és a Kúria Gfv.X.30.139/2010/5. számú határozatában rögzített bírói gyakorlat az irányadó. Az eseti döntés szerint a tévesen átutalt, így jogalap nélkül az adós vagyonába került pénzeszköz visszautalására nincs lehetőség, az a felszámolási vagyonba került. Ebből következően azt, a Cstv. 38. § (3) bekezdése szerint, az adóssal szemben csak a felszámolás keretében, hitelezői igényként lehet érvényesíteni. Annak kiegyenlítésére a Cstv. vonatkozó szabályai az irányadóak.
A kifogást benyújtó a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában történő fenntartását kérte. Állította, hogy az adóssal semmilyen gazdasági kapcsolatban nem állt, így nyilvánvaló a tévedése. Az általa megfizetett pénzösszeg visszajár.
A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül és megállapította, hogy a jogerős határozat a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
Helytálló a jogerős határozatnak az az érvelése, hogy a tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós vagyonába, mert az eljárás során nem került feltárásra a pénzösszeg vonatkozásában semmilyen adósi magatartás, vagy annak megszerzésére irányuló jogcím. Ebből következően a visszautalására nem a Cstv., hanem az ügyben alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) jogalap nélküli gazdagodására vonatkozó szabályai az irányadóak. Aki másnak rovására jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jut, köteles ezt az előnyt visszatéríteni [régi Ptk. 361. § (1) bek.]. Jelen ügyben a kérelmező helyesen jelölte meg az adóstól eltérő jogosult nevét, tévedése a jogosult közlése alapján csak a számlaszám körében állt fenn. A kérelmező eljárása során nyilvánvalóan tévedésben volt, az adós nevében eljáró felszámoló ezt elismerte. Ebből következően a pénzösszeg megszerzésére jogcímmel nem rendelkező, a kérelmezővel szerződéses kapcsolatban nem álló adós köteles a nyilvánvalóan tévesen átutalt pénzösszeg visszafizetésére.
A jogerős határozat meghozatalakor (2014. február 28.) hatályos 2011. évi CXCVII. törvény 31. § (3) bekezdésével módosított csődtörvény 28. § (4) bekezdésébe foglalt szabályozásra tekintettel meghaladottá vált a jogszabályi rendelkezés hiányában kialakult korábbi bírói gyakorlatot tükröző Gfv.X.30.139/2010/5. számú határozat.
(A Kúria a felszámoló által hivatkozott döntést - a jogszabályváltozásra tekintettel - törölte is az iránymutató döntései közül, az csak az archivált határozatok adatbázisban található meg. Utal arra is a Kúria, hogy a hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés alapját képező tényállás jelen ügytől eltért, ott a felek között korábban szerződéses jogviszony állt fenn, így a téves átutalás tartozatlan kifizetésnek minősült).
A Kúria a fenti indokolás mellett az érdemben helyes jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem eredménytelen volt, ezért a felszámoló által képviselt adós köteles a kérelmezőnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeit a Pp. 275. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) és (2) bekezdése alapján megfizetni. Az ügyvédi munkadíj mértékét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja (5) bekezdése és 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2015. március 27.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Lakatosné dr.Gerzson Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.308/2014.)