adozona.hu
BH 2017.5.170
BH 2017.5.170
Az elsőfokú bíróság a döntését kizárólag a kereseti kérelem keretei között hozhatja meg, azon nem terjeszkedhet túl. Egyetemleges felelősség esetén, önkéntes teljesítés hiányában a végrehajtás bármelyik kötelezett ellen, külön indokolás nélkül foganatosítható. A fizetésre kötelezett által megfizetett vámösszeg csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén fizethető vissza [2003. évi CXXVI. tv. (a továbbiakban: Vámtörvény) 60/A. § (1) bek., 61/A. §, 2913/1992. EGK r. 185. cikk., 214 cikk (3)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes közvetett képviselőként járt el a megbízó R. Zrt. vámügyében. Kérelmére a megbízó "H. p." elnevezésű termékét 1211.90-85KN kódszám alatt 2012. június 29-én bocsátották szabad forgalomba. Az ügy előzménye, hogy a megbízó 2008. december 20-án exportálta a terméket Kanadába, értékesítési nehézségek miatt azonban az változatlan formában visszaérkezett a Közösség területére, ahol vámraktárba helyezték 2010. december 28-án. Az áru ún. "tértiáru" jellegét a felek nem vitatták.
[2] Az...
BH 2017.5.170 Az elsőfokú bíróság a döntését kizárólag a kereseti kérelem keretei között hozhatja meg, azon nem terjeszkedhet túl. Egyetemleges felelősség esetén, önkéntes teljesítés hiányában a végrehajtás bármelyik kötelezett ellen, külön indokolás nélkül foganatosítható. A fizetésre kötelezett által megfizetett vámösszeg csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén fizethető vissza [2003. évi CXXVI. tv. (a továbbiakban: Vámtörvény) 60/A. § (1) bek., 61/A. §, 2913/1992. EGK r. 185. cikk., 214 cikk (3) bek., 213. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes közvetett képviselőként járt el a megbízó R. Zrt. vámügyében. Kérelmére a megbízó "H. p." elnevezésű termékét 1211.90-85KN kódszám alatt 2012. június 29-én bocsátották szabad forgalomba. Az ügy előzménye, hogy a megbízó 2008. december 20-án exportálta a terméket Kanadába, értékesítési nehézségek miatt azonban az változatlan formában visszaérkezett a Közösség területére, ahol vámraktárba helyezték 2010. december 28-án. Az áru ún. "tértiáru" jellegét a felek nem vitatták.[2] Az elsőfokú vámhatóság 2012. január 1. és 2013. augusztus közötti időszakra utólagos ellenőrzést tartott a megbízónál. A felperesnél külön ellenőrzést nem folytatott, mivel a megbízó az ellenőrzéshez szükséges valamennyi információt, adatot rendelkezésre bocsátotta. Az ellenőrzést az eljáró vámhatóság kiterjesztette a vámhatósági regisztrációban 1211.90-85KN kód alá osztályozott termékek áruosztályának vizsgálatára is. Megállapította a beszerzett szakértői vélemény alapján, hogy az érintett termékek helyes TARIC kódja 3824.90-97-99. A jegyzőkönyv átadása után - 2014. október 1-jén - a felperes kérte a benyújtott vámáru-nyilatkozatában alkalmazott eljáráskód módosítását, továbbá a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) 185. cikk (1) bekezdése szerinti különleges körülmények figyelembevételével a "tértiárukra" vonatkozó vámmentes vámkezeléshez szükséges hároméves határidő meghosszabbítását. Indokként előadta, hogy jóhiszeműen járt el, az árut három éven belül változatlan állapotban hozta vissza, a terméket ismételten exportálni kívánja harmadik országba, és bízik az újbóli kivitel lehetőségében. Az eljáró vámhatóság a kedvezményes határidő megállapítására vonatkozó kérelmet felfüggesztette az utólagos eljárás lezártáig, majd határozatával a felperest, mint a megbízó közvetett vámjogi képviselőjét 3 693 438 forint vám kiszabásáról értesítette, továbbá 1 846 719 forint vámigazgatási bírság kiszabásáról is rendelkezett.
[3] A felperes fellebbezése nyomán eljáró alperesi jogelőd (továbbiakban: alperes) 2015. március 16-án végzéssel megsemmisítette a határozatokat és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, mivel a hatóság nem, illetőleg csak a határozat indokolásában hivatkozott a jogszabály által meghatározott egyetemleges kötelezettségről. Az elsőfokú hatóság a megismételt eljárásban a 1837587469/2015. és a 1837587029/2015. számokon meghozott új határozataiban a korábbival azonos összegű vámfizetési kötelezettséget és vámigazgatási bírságot állapított meg.
[4] Az e határozatok ellen benyújtott fellebbezés nyomán eljárt alperes a határozatokat 3154574024/2015. és 3154610259/2015. iktatószámú jogerős határozataival helybenhagyta, melyeket az elsőfokú hatóság időközben kiegészített azzal, hogy a vámösszeget átvezette egy másik számlaazonosítóra, és a vámhiányt megfizetettnek nyilvánította.
A kereseti kérelem
[5] A felperes keresettel támadta mindkét határozatot, mert érvelése szerint azok sértik az eljárásjogi normákat és a vámeljárásra vonatkozó közösségi jogszabályokat. Kérte a hatályon kívül helyezésüket, az alperes új eljárásra utasítását, a vámfizetési kötelezettség törlését. Jogszabálysértésként hivatkozott a Vámkódex 4. cikk 12., 18. pontjára, 201. cikk (3) bekezdésére, 213. cikkére, 222. cikk (1) bekezdés a) pontjára, 244. cikkére, a közigazgatási hatóság eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 40. § (7) bekezdésére, 105. §-ára, a Közösségi Vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) 2. § (5) bekezdésére, valamint utalt az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-201/2004. számú ítéletének 47. pontjára. Kiemelte, hogy az elsőfokú hatóság a felperes egyenlő bánásmódhoz való jogát sértette meg, amikor indokolás nélkül hozta olyan helyzetbe, hogy a fizetési kötelezettségének egyedül ő tehetett eleget, noha a felperes és a megbízó egyetemlegesen felel a perbeli áru helytelen tarifális besorolásából eredő vámtartozásért. Ezzel, továbbá amiatt, hogy az elsőfokú hatóság az alperes által hozott hatályon kívül helyező határozat alapján a felperes által addigra már megfizetett vámot számára hivatalból nem utalta vissza, a vámtartozás megfizetésére vele egy sorban köteles megbízót a felperes rovására juttatta előnyhöz. Hivatkozott a Vámtörvény 59. § (2) bekezdésére ennek alátámasztásaként.[6] Mindez az ügy érdemére kiható, súlyos eljárási jogszabálysértés, mely sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdését, figyelemmel a Kúria Kfv.V.35.216/2014/8. számú ítéletére is. Ugyanezen jogalapon kapcsolódóan vitatta a vámigazgatási bírsággal kapcsolatos megállapításokat is.
Az elsőfokú ítélet
[7] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Rögzítette, hogy az egyesített perben két határozatot kellett a bíróságnak felülvizsgálnia, a pótlólagos vámfizetési kötelezettséget megállapító és a vámigazgatási bírságot kiszabó határozatot.[8] A bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint a felperes elsődlegesen kifogásolta, hogy a Kanadából visszaszállított, majd beraktározott árura vonatkozó és a Vámkódex 185. cikke értelmében alkalmazandó kedvezmény tárgyában a vámhatóság nem adott jogilag értékelhető választ a kérelemre, a hivatkozott különleges körülményekre. A bíróság álláspontja e körben az volt, hogy a Vámkódex 185. cikkében foglaltak olyan mérlegelést kívánnak meg az alperesi hatóságtól, melynek jogszerűsége a Pp. 339/B. § alapján bírálható felül. A Vámkódex nem ad taxatív felsorolást a hosszabbítási kedvezmény meghatározására, azt az eljáró vámszervekre bízza. Az alperesi határozat nem felelt meg a Pp. 339/B. §-ának, nem végezte el a mérlegelés körébe tartozó körülmények értékelését, okszerű indokolást nem adott, a mérlegelés szempontjai hiányoznak. Az az összegzés, miszerint a felperes kérelmében foglaltak, mint különleges körülmények nem alkalmasak a kedvezmény igénybevételét biztosító határidő meghosszabbítására, nem elegendő.
[9] Az új eljárásban az elsőfokú vámhatóságnak először a felperes által előterjesztett különleges okokra vonatkozóan indokolt, az okszerű mérlegelés szempontjait tartalmazó határozatot kell hozni a Vámkódex 185. cikkében foglaltak alkalmazhatóságáról. Célszerű a határozat esetleges jogorvoslati eljárásának befejezéséig felfüggeszteni a pótlólagos vám megfizetését elrendelő határozat meghozatalát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes kereseteinek elutasítását. Okfejtése szerint a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, ugyanis a felperes a keresetében nem kifogásolta a különleges körülmények elfogadására vonatkozó indokolás hiányát, miáltal az ítélet sérti a Pp. 215. §-át. Egyébiránt az első fokon eljárt igazgatóság a kérelmet a vámáru-nyilatkozat módosítására irányuló kérelemként értékelte, külön ügyként iktatta, de az elbírálására irányuló eljárás felfüggesztésre került az akkor hatályos Vámtörvény 7/G. § (1) bekezdése alapján, és mely tényt az elsőfokú vámfizetési kötelezettséget előíró határozat indokolási része is tartalmazza. Az ítéletben foglaltakkal ellentétben a kérelem elbírálása még nem történt meg.[11] Az egyetemleges kötelezettséggel kapcsolatban is vitatta az alperes a bírósági ítéletben foglaltakat, ugyanis a jogszabály nem fogalmaz meg sem választási kötelezettséget, sem választási lehetőséget a hatóság számára. Utalt a Vámkódex 201. cikk (3) bekezdésére, a 213. cikkére azzal, miszerint az egyetemleges felelősség a perbeli ügyben pontosan azáltal valósult meg, hogy a vámhatóság a vámtartozást és a vámigazgatási bírságot kiszabó határozataiban mindkét érintett felet kötelezte a tartozások megfizetésére. Az így már bekövetkezett egyetemleges felelősséget tartalmazó jogi szituáció pontosan a jogalkotó által elérni kívánt lehetőséget biztosítja a hatóság számára, vagyis azt, hogy, ha a határozatok jogerőre emelkedését követően a felek egyike sem teljesít önkéntesen, a kötelezettségek végrehajtását bármelyik féllel szemben lefolytathassa. E tekintetben pedig az ítéletben foglaltakkal ellentétben, semmilyen jogszabály nem ír elő a vámhatóság részére indokolási kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy az egyetemleges adósok közül miért az adott kötelezetten kerül a későbbiekben végrehajtásra a kötelezettség. A felperesnek a közigazgatási ügytől teljesen független polgári jogi eljárásban van lehetősége követelni a megbízójától az általa megfizetett vámtartozás összegét.
[12] Abban sem osztotta az alperes a bíróság érvelését, hogy vissza kellett volna utalni a már befizetett vámtartozást. Az elsőfokú határozatok megsemmisítésére ugyanis kizárólag az adósok közötti sorrendiség megállapítása miatt került sor. Az új eljárás során a jogszabálysértés fennállta továbbra sem változott, ugyanazon összegű vámtartozás kiszabása történt, a követelés jogcíme nem szűnt meg. Alperesnek az elsőfokú határozat megsemmisítése során nem kellett rendelkeznie visszafizetésről, hiszen a vámhatóságnak mindent meg kell tennie a bevételek biztosítása érdekében, és előre látható volt, hogy ugyanazon összeggel kerül kiszabásra a vámtartozás, tehát a Vtv. 60/A. § (1) bekezdésre hivatkozással a visszatérítés nem alapos.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, felhíva és megismételve keresetei indokait.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.[15] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (1) és (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek helye nincs. A felülvizsgálat tárgya az elsőfokú jogerős ítélet.
[16] A Pp. 274. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyik tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte és mivel a Pp. 276. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését a Pp. 275. § (1) bekezdése pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás megtartásának szükségessége a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el és a Pp. 272. § (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló iratok alapján döntött.
[17] A Kúria megállapította, hogy a felperes a keresetében megsértett jogszabályként nem hivatkozott a Vámkódex 185. cikkére, ezért az elsőfokú ítélet túlterjeszkedett a kereseti kérelem keretein, megsértve ezzel a Pp. 215. §-ában foglalt korlátozást. A Kúria álláspontja szerint nem elfogadható az a Legfelsőbb Bíróság 2/2011. (V. 9.) KK véleményére utaló felperesi érvelés, mely szerint önmagában a határozat jogszabálysértés miatti felülvizsgálatának kérése egyben az indokolás vitatását is jelenti, illetőleg a keresetlevél 3. oldal ötödik bekezdésébe ez beleértendő volt. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát ugyanis csak konkrétan megjelölt jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, pontosan ki kell fejteni a jogsértés okát, meghatározni a felülvizsgálat irányát. A felperesi keresetlevél a Vámkódex 185. cikkét kizárólag az alperesi határozat tényállásának beidézése körében említi, de azt önálló kereseti petitumként nem jeleníti meg, nem kifogásolta a mérlegelési jogkörben hozandó határozat indokolásával kapcsolatos követelmények betartásának elmaradását. A keresetlevél említett része sem erről szól, hanem az egyetemlegesség körében rögzít megállapításokat. A fentiekből kitűnően, kereseti kérelem hiányában e kérdéskör az elsőfokú bíróság által nem lett volna vizsgálható.
[18] Megjegyzi a Kúria, hogy a Vámkódex 185. cikke értékeléséről, a vámmentesség meghosszabbítása feltételeinek fennállásáról az alperesi határozat nem is döntött, hiszen az erre irányuló kérelemre indult eljárást a vámhatóság felfüggesztette. E tényállási elemet a felek teljesen egybehangzóan adták elő. Tény viszont, hogy a másodfokú határozat 7. oldalán lévő indokolása ehhez kapcsolódóan, tehát a vámmentesség iránti kérelem alapját képező indokokkal összefüggésben szükségtelen elemeket is tartalmaz, amely vélemény azonban a Kúria okfejtéséből következően az ügy érdemét nem érinti.
[19] Az egyetemleges kötelezettség kérdésében a Kúria a következőket emeli ki. Az egyetemleges felelősséget (több személy felel egy vámtartozás megfizetéséért) a Vámkódex 213. cikke rögzíti. Az egyetemlegesség azt jelenti, hogyha a határozat jogerőre emelkedését követően a kötelezettek egyike sem teljesít önkéntesen, akkor a végrehajtást bármelyik féllel szemben lefolytathatja a hatóság. A jogszabály a kötelezettek közüli választás indokolását nem írja elő.
[20] Alappal hivatkozott az alperes arra, hogy a Vtv. 60/A. § (1) bekezdése nem teremtett visszafizetési alapot a már befizetett vámtartozásra. A szabályozás szerint ugyanis a már könyvelésbe vett vámösszegek kizárólag akkor törölhetők, ha a vámszerv döntését a felettes szerv új eljárás lefolytatására való kötelezéssel semmisíti meg, és az új eljárás várhatóan nem eredményez fizetési kötelezettséget. Jelen esetben az elsőfokú határozatok megsemmisítésére kizárólag az adósok közötti sorrendiség megállapítása miatt került sor, az érdemi jogalap, a jogszabálysértés megállapítása továbbra sem változott, egyébiránt utóbb ugyanolyan összegű vámtartozás és bírság került kiszabásra, azaz a követelés jogcíme nem szűnt meg.
[21] A kifejtettek okán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes kereseteit, így csak a jogalapi határozathoz kötődő, járulékos kereseti kérelemként megjelent vámigazgatási bírság kiszabásával kapcsolatos keresetet is elutasította.
(Kúria, Kfv. VI. 35.631/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.VI.35.631/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Somos Géza ügyvéd
Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: Dr. Miskéri Anita jogtanácsos
A per tárgya: vámügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes
A felülvizsgálati kérelem száma: 12.
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. június 29-én kelt 28.K.30.016/2016/9. számú ítélete
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.30.016/2016/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a kereseteket elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 180.000.- (száznyolcvanezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 332.400.- (háromszázharminckétezer-négyszáz) forint kereseti és 554.000.- (ötszázötvennégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes közvetett képviselőként járt el a megbízó R. Zrt. vámügyében. Kérelmére a megbízó „H. p.” elnevezésű termékét 1211.90-85KN kódszám alatt 2012. június 29-én bocsátották szabad forgalomba. Az ügy előzménye, hogy a megbíró 2008. december 20-án exportálta a terméket Kanadába, értékesítési nehézségek miatt azonban az változatlan formában visszaérkezett a Közösség területére, ahol vámraktárba helyezték 2010. december 28-án. Az áru un. „tértiáru” jellegét a felek nem vitatták.
Az elsőfokú vámhatóság 2012. január 1. és 2013. augusztus közötti időszakra utólagos ellenőrzést tartott a megbízónál. A felperesnél külön ellenőrzést nem folytatott, mivel a megbízó az ellenőrzéshez szükséges valamennyi információt, adatot rendelkezésre bocsátotta. Az ellenőrzést az eljáró vámhatóság kiterjesztette a vámhatósági regisztrációban 1211.90-85KN kód alá osztályozott termékek áruosztályának vizsgálatára is. Megállapította a beszerzett szakértői vélemény alapján, hogy az érintett termékek helyes TARIC kódja 3824.90-97-99. A jegyzőkönyv átadása után - 2014. október 1-jén - a felperes kérte a benyújtott vámáru nyilatkozatában alkalmazott eljáráskód módosítását, továbbá a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) 185. cikk (1) bekezdése szerinti különleges körülmények figyelembe vételével a "tértiárukra" vonatkozó vámmentes vámkezeléshez szükséges három éves határidő meghosszabbítását. Indokként előadta, hogy jóhiszeműen járt el, az árút három éven belül változatlan állapotban hozta vissza, a terméket ismételten exportálni kívánja harmadik országba, és bízik az újbóli kivitel lehetőségében. Az eljáró vámhatóság a kedvezményes határidő megállapítására vonatkozó kérelmet felfüggesztette az utólagos eljárás lezártáig, majd határozatával a felperest, mint a megbízó közvetett vámjogi képviselőjét 3.693.438.- forint vám kiszabásáról értesítette, továbbá 1.846.719.- forint vámigazgatási bírság kiszabásáról is rendelkezett.
A felperes fellebbezése nyomán eljáró alperesi jogelőd (továbbiakban: alperes) 2015. március 16-án végzéssel megsemmisítette a határozatokat és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, mivel a hatóság nem, illetőleg csak a határozat indokolásában hivatkozott a jogszabály által meghatározott egyetemleges kötelezettségről. Az elsőfokú hatóság a megismételt eljárásban a 1837587469/2015. és a 1837587029/2015. számokon meghozott új határozataiban a korábbival azonos összegű vámfizetési kötelezettséget és vámigazgatási bírságot állapított meg.
Az e határozatok ellen benyújtott fellebbezés nyomán eljárt alperes a határozatokat 3154574024/2015. és 3154610259/2015. iktatószámú jogerős határozataival helybenhagyta, melyeket az elsőfokú hatóság időközben kiegészített azzal, hogy a vámösszeget átvezette egy másik számlaazonosítóra, és a vámhiányt megfizetettnek nyilvánította.
A kereseti kérelem
A felperes keresettel támadta mindkét határozatot, mert érvelése szerint azok sértik az eljárásjogi normákat és a vámeljárásra vonatkozó közösségi jogszabályokat. Kérte a hatályon kívül helyezésüket, az alperes új eljárásra utasítását, a vámfizetési kötelezettség törlését. Jogszabálysértésként hivatkozott a Vámkódex 4. cikk 12., 18. pontjára, 201. cikk (3) bekezdésére, 213. cikkére, 222. cikk (1) bekezdés a) pontjára, 244. cikkére, a közigazgatási hatóság eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 40. § (7) bekezdésére, 105. §-ára, a Közösségi Vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) 2. § (5) bekezdésére, valamint utalt az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-201/2004. számú ítéletének 47. pontjára. Kiemelte, hogy az elsőfokú hatóság a felperes egyenlő bánásmódhoz való jogát sértette meg amikor indokolás nélkül hozta olyan helyzetbe, hogy a fizetési kötelezettségének egyedül ő tehetett eleget, noha a felperes és a megbízó egyetemlegesen felel a perbeli áru helytelen tarifális besorolásából eredő vámtartozásért. Ezzel, továbbá amiatt, hogy az elsőfokú hatóság az alperes által hozott hatályon kívül helyező határozat alapján a felperes által addigra már megfizetett vámot számára hivatalból nem utalta vissza, a vámtartozás megfizetésére vele egy sorban köteles megbízót a felperes rovására juttatta előnyhöz. Hivatkozott a Vámtörvény 59. § (2) bekezdésére ennek alátámasztásaként.
Mindez az ügy érdemére kiható, súlyos eljárási jogszabálysértés, mely sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdését, figyelemmel a Kúria Kfv.V.35.216/2014/8. számú ítéletére is. Ugyanezen jogalapon kapcsolódóan vitatta a vámigazgatási bírsággal kapcsolatos megállapításokat is.
Az elsőfokú ítélet
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Rögzítette, hogy az egyesített perben két határozatot kellett a bíróságnak felülvizsgálnia, a pótlólagos vámfizetési kötelezettséget megállapító és a vámigazgatási bírságot kiszabó határozatot.
A bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint a felperes elsődlegesen kifogásolta, hogy a Kanadából visszaszállított, majd beraktározott árura vonatkozó és a Vámkódex 185. cikke értelmében alkalmazandó kedvezmény tárgyában a vámhatóság nem adott jogilag értékelhető választ a kérelemre, a hivatkozott különleges körülményekre. A bíróság álláspontja e körben az volt, hogy a Vámkódex 185. cikkében foglaltak olyan mérlegelést kívánnak meg az alperesi hatóságtól, melynek jogszerűsége a Pp. 339/B. § alapján bírálható felül. A Vámkódex nem ad taxatív felsorolást a hosszabbítási kedvezmény meghatározására, azt az eljáró vámszervekre bízza. Az alperesi határozat nem felelt meg a Pp. 339/B. §-ának, nem végezte el a mérlegelés körébe tartozó körülmények értékelését, okszerű indokolást nem adott, a mérlegelés szempontjai hiányoznak. Az az összegzés, miszerint a felperes kérelmében foglaltak, mint különleges körülmények nem alkalmasak a kedvezmény igénybevételét biztosító határidő meghosszabbítására, nem elegendő.
Az új eljárásban az elsőfokú vámhatóságnak először a felperes által előterjesztett különleges okokra vonatkozóan indokolt, az okszerű mérlegelés szempontjait tartalmazó határozatot kell hozni a Vámkódex 185. cikkében foglaltak alkalmazhatóságáról. Célszerű a határozat esetleges jogorvoslati eljárásának befejezéséig felfüggeszteni a pótlólagos vám megfizetését elrendelő határozat meghozatalát.
Az egyetemlegesség kérdésében azt fejtette ki a bíróság, hogy nem elegendő csak az egyetemlegességre hivatkozni, részletesen meg kell indokolni miért választották ki az egyetemleges adósok közül a kötelezettet. Az új eljárásban a hatóság jogszerűen választhatja ki, hogy az egyetemlegesen kötelezhető közvetett képviselő és az áru tulajdonosa közül kivel szemben érvényesíti igényét, azonban döntését a jogszabályoknak, különösen a Ket. 72. §-ban és a Pp. 339/B. §-ban írtaknak megfelelően alá kell támasztania.
A felperes által befizetett vámösszeg visszatérítését illetően is osztotta a bíróság a felperesi hivatkozását. Nézete szerint jogellenesen nem utalta vissza a hatóság a befizetett vám összegét, figyelemmel a Vámtörvény 59. § (2) bekezdésére, és a 60/A. §-ára. A hatóság a felperest mentesíthette volna a fizetési kötelezettség alól (lásd egyetemlegesség), másfelől a különleges körülmények alapján maga a tartozás is bizonytalanná vált, ezáltal az új eljárás során a fizetési kötelezettség kérdéses lett. A jogszerű eljárás így várhatóan nem eredményezett volna fizetési kötelezettséget. Ugyanakkor nem találta alaposnak az Emberi Jogok Egyetemes Egyezményére és az Alaptörvényre való felperesi hivatkozást, mert noha az egyetemlegesen kötelezettek közül a vagylagosság alapján fizetésre kötelezett mindig hátrányosabb helyzetben lesz a másik, illetve többi adóssal szemben, azonban a tisztességes eljáráshoz való jogát az eljárásjogi normák még ebben az esetben is garantálják.
A vámigazgatási bírsággal kapcsolatban pedig annak járulékos jellegére hivatkozással hangsúlyozta, hogy a Vámtörvény 61/A. §-ban foglalt feltételek hiányában nem volt jogalapja a bírság kiszabásának.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes kereseteinek elutasítását. Okfejtése szerint a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, ugyanis a felperes a keresetében nem kifogásolta a különleges körülmények elfogadására vonatkozó indokolás hiányát, miáltal az ítélet sérti a Pp. 215. §-át. Egyébiránt az első fokon eljárt igazgatóság a kérelmet a vámáru nyilatkozat módosítására irányuló kérelemként értékelte, külön ügyként iktatta, de az elbírálására irányuló eljárás felfüggesztésre került az akkor hatályos Vámtörvény 7/G. § (1) bekezdés alapján, és mely tényt az elsőfokú vámfizetési kötelezettséget előíró határozat indokolási része is tartalmazza. Az ítéletben foglaltakkal ellentéteben a kérelem elbírálása még nem történt meg.
Az egyetemleges kötelezettséggel kapcsolatban is vitatta az alperes a bírósági ítéletben foglaltakat, ugyanis a jogszabály nem fogalmaz meg sem választási kötelezettséget, sem választási lehetőséget a hatóság számára. Utalt a Vámkódex 201. cikk (3) bekezdésére, a 213. cikkéreazzal, miszerint az egyetemleges felelősség a perbeli ügyben pontosan azáltal valósult meg, hogy a vámhatóság a vámtartozást és a vámigazgatási bírságot kiszabó határozataiban mindkét érintett felet kötelezte a tartozások megfizetésére. Az így már bekövetkezett egyetemleges felelősséget tartalmazó jogi szituáció pontosan a jogalkotó által elérni kívánt lehetőséget biztosítja a hatóság számára, vagyis azt, hogy, ha a határozatok jogerőre emelkedését követően a felek egyike sem teljesít önkéntesen, a kötelezettségek végrehajtását bármelyik féllel szemben lefolytathassa. E tekintetben pedig az ítéletben foglaltakkal ellentétben, semmilyen jogszabály nem ír elő a vámhatóság részére indokolási kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy az egyetemleges adósok közül miért az adott kötelezetten kerül a későbbiekben végrehajtásra a kötelezettség. A felperesnek a közigazgatási ügytől teljesen független polgári jogi eljárásban van lehetősége követelni a megbízójától az általa megfizetett vámtartozás összegét.
Abban sem osztotta az alperes a bíróság érvelését, hogy vissza kellett volna utalni a már befizetett vámtartozást. Az elsőfokú határozatok megsemmisítésére ugyanis kizárólag az adósok közötti sorrendiség megállapítása miatt került sor. Az új eljárás során a jogszabálysértés fennállta továbbra sem változott, ugyanazon összegű vámtartozás kiszabása történt, a követelés jogcíme nem szűnt meg. Alperesnek az elsőfokú határozat megsemmisítése során nem kellett rendelkeznie visszafizetésről, hiszen a vámhatóságnak mindent meg kell tennie a bevételek biztosítása érdekében, és előre látható volt, hogy ugyanazon összeggel kerül kiszabásra a vámtartozás, tehát a Vtv. 60/A. § (1) bekezdésre hivatkozással a visszatérítés nem alapos.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, felhívva és megismételve keresetei indokait.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (1) és (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek helye nincs. A felülvizsgálat tárgya az elsőfokú jogerős ítélet.
A Pp. 274. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyik tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte és mivel a Pp. 276. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését a Pp. 275. § (1) bekezdése pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás megtartásának szükségessége a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el és a Pp. 272. § (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló iratok alapján döntött.
A Kúria megállapította, hogy a felperes a keresetében megsértett jogszabályként nem hivatkozott a Vámkódex 185. cikkére, ezért az elsőfokú ítélet túlterjeszkedett a kereseti kérelem keretein, megsértve ezzel a Pp. 215. §-ában foglalt korlátozást. A Kúria álláspontja szerint nem elfogadható az a Legfelsőbb Bíróság 2/2011. (V. 9.) KK véleményére utaló felperesi érvelés, mely szerint önmagában a határozat jogszabálysértés miatti felülvizsgálatának kérése egyben az indokolás vitatását is jelenti, illetőleg a keresetlevél 3. oldal ötödik bekezdésébe ez beleértendő volt. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát ugyanis csak konkrétan megjelölt jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, pontosan ki kell fejteni a jogsértés okát, meghatározni a felülvizsgálat irányát. A felperesi keresetlevél a Vámkódex 185. cikkét kizárólag az alperesi határozat tényállásának beidézése körében említi, de azt önálló kereseti petítumként nem jeleníti meg, nem kifogásolta a mérlegelési jogkörben hozandó határozat indokolásával kapcsolatos követelmények betartásának elmaradását. A keresetlevél említett része sem erről szól, hanem az egyetemlegesség körében rögzít megállapításokat. A fentiekből kitűnően, kereseti kérelem hiányában e kérdéskör az elsőfokú bíróság által nem lett volna vizsgálható.
Megjegyzi a Kúria, hogy a Vámkódex 185. cikke értékeléséről, a vámmentesség meghosszabbítása feltételeinek fennállásáról az alperesi határozat nem is döntött, hiszen az erre irányuló kérelemre indult eljárást a vámhatóság felfüggesztette. E tényállási elemet a felek teljesen egybehangzóan adták elő. Tény viszont, hogy a másodfokú határozat 7. oldalán lévő indokolása ehhez kapcsolódóan, tehát a vámmentesség iránti kérelem alapját képező indokokkal összefüggésben szükségtelen elemeket is tartalmaz, amely vélemény azonban a Kúria okfejtéséből következően az ügy érdemét nem érinti.
Az egyetemleges kötelezettség kérdésében a Kúria a következőket emeli ki. Az egyetemleges felelősséget (több személy felel egy vámtartozás megfizetéséért) a Vámkódex 213. cikke rögzíti. Az egyetemlegesség azt jelenti, hogyha a határozat jogerőre emelkedését követően a kötelezettek egyike sem teljesít önkéntesen, akkor a végrehajtást bármelyik féllel szemben lefolytathatja a hatóság. A jogszabály a kötelezettek közüli választás indokolását nem írja elő.
Alappal hivatkozott az alperes arra, hogy a Vtv. 60/A. § (1) bekezdése nem teremtett visszafizetési alapot a már befizetett vámtartozásra. A szabályozás szerint ugyanis a már könyvelésbe vett vámösszegek kizárólag akkor törölhetők, ha a vámszerv döntését a felettes szerv új eljárás lefolytatására való kötelezéssel semmisíti meg, és az új eljárás várhatóan nem eredményez fizetési kötelezettséget. Jelen esetben az elsőfokú határozatok megsemmisítésére kizárólag az adósok közötti sorrendiség megállapítása miatt került sor, az érdemi jogalap, a jogszabálysértés megállapítása továbbra sem változott, egyébiránt utóbb ugyanolyan összegű vámtartozás és bírság került kiszabásra, azaz a követelés jogcíme nem szűnt meg.
A kifejtettek okán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes kereseteit, így csak a jogalapi határozathoz kötődő, járulékos kereseti kérelemként megjelent vámigazgatási bírság kiszabásával kapcsolatos keresetet is elutasította.
A döntés elvi tartalma
Az elsőfokú bíróság a döntését kizárólag a kereseti kérelem keretei között hozhatja meg, azon nem túlterjeszkedhet túl. Egyetemleges felelősség esetén, önkéntes teljesítés hiányában a végrehajtás bármelyik kötelezett ellen, külön indokolás nélkül foganatosítható. A fizetésre kötelezett által megfizetett vámösszeg csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén fizethető vissza.
Z á r ó r é s z
A pervesztes felperes a Pp. 270. § (1) bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdésére figyelemmel köteles az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles a pervesztességéhez kapcsolódóan felmerülő kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2017. január 25.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró
(Kúria, Kfv. VI. 35.631/2016.)