adozona.hu
BH+ 2015.5.218
BH+ 2015.5.218
A felszámolási eljárás alatt keletkezett követelés tekintetében is szükség van hitelezői minőség megállapításához a követelés bejelentésének és a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 57. § (1) bek. d) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását 2004. október 7-én indította meg a bíróság, felszámolóként M. Kft-t jelölve ki.
A megyei bíróság a felszámolás alatt indított peres eljárásban kötelezte az adóst, hogy a P. Kft-től bérelt gépjárműveket és egyéb ingóságokat - összesen 18 500 000 Ft értékben - adja ki a hitelezőnek. Az ítélet 2007. június 6-án emelkedett jogerőre.
A felszámolás alatt álló adós a kötelezettségének nem tett eleget.
A P. Kft. 2004. december 21-én bejelentette a 4 356 020 Ft tőke iránti igé...
BH+ 2015.5.218 A felszámolási eljárás alatt keletkezett követelés tekintetében is szükség van hitelezői minőség megállapításához a követelés bejelentésének és a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 57. § (1) bek. d) pontja].
Az adós felszámolását 2004. október 7-én indította meg a bíróság, felszámolóként M. Kft-t jelölve ki.A megyei bíróság a felszámolás alatt indított peres eljárásban kötelezte az adóst, hogy a P. Kft-től bérelt gépjárműveket és egyéb ingóságokat - összesen 18 500 000 Ft értékben - adja ki a hitelezőnek. Az ítélet 2007. június 6-án emelkedett jogerőre.
A felszámolás alatt álló adós a kötelezettségének nem tett eleget.
A P. Kft. 2004. december 21-én bejelentette a 4 356 020 Ft tőke iránti igényét és 43 560 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizetett, melynek nyilvántartásba vételére a bíróság kötelezte a felszámolót (elsőfokú eljárás 108. sorszámú végzés).
A felszámoló első ízben 2008. április 22-én nyújtotta be az eljárás befejezése iránti kérelmét és vagyonfelosztási javaslatát, mely ellen a P. Kft. kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felszámoló a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontjába tartozó, felszámolási költségnek minősülő 18 500 000 Ft összegű követelését, valamint a perköltséget nem tüntette fel.
Az elsőfokú bíróság 170. sorszámú végzésével a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadta és az eljárás befejezése iránti kérelmet elutasította, kötelezve a felszámolót a jogszabályi előírásoknak megfelelő vagyonfelosztási javaslat előterjesztésére. A felszámoló fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó végzésével az elsőfokú bíróság határozata jogerőre emelkedett.
Az újból előterjesztett eljárás befejezése iránti kérelemmel szemben ismét a P. Kft. nyújtott be kifogást, melyben ismét a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt követelésként kérte besorolni a 18 500 000 Ft összegű követelését.
Az elsőfokú bíróság 196. sorszámú végzésében az eljárás befejezése iránti kérelmet ismét elutasította és a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadta. Kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 18 500 000 Ft összegű hitelezői tőkeigényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontba, a késedelmi kamatot pedig 2007. június 21-től a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig a g) pontban sorolja be. Ezt meghaladóan a hitelező igényét elutasította. A végzés indokolása szerint, miután a felszámoló a hitelező vagyontárgyát nem tudta természetben kiadni, az ingóságok ítéletben meghatározott értékét hitelezői igényként kellett volna nyilvántartásba vennie. "A felszámolónak ezt külön igénybejelentés nélkül kellett volna megtennie, a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására történő felhívás mellett."
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A felszámoló 206. sorszám alatt ismét előterjesztette a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot. A hitelező 18 500 000 Ft összegű követelését határidőn túl bejelentett igényként vette nyilvántartásba arra hivatkozva, hogy a jogerős végzés nem jelölte meg, hova sorolja be e követelést. (2007. június 21. volt a követelés keletkezésének napja, a bíróság végzése pedig 2012. június 25-én érkezett a felszámolóhoz). Hivatkozott arra is, hogy a bíróság a késedelmi kamat mértékét nem határozta meg, ezért a jegybanki alapkamatot számolta el. A kifogást előterjesztő hitelező a nyilvántartásba vételi díjat a zárómérleg fordulónapjáig nem fizette meg, ezért a 18 500 000 Ft összegű d) kategóriás igényt határidőn túli követelésként vette nyilvántartásba.
A P. Kft. 209. sorszámon kifogást terjesztett elő, kérve a bíróságtól, hogy kötelezze a felszámolót, követelését határidőn belül bejelentett igényként vegye nyilvántartásba, és a kamat mértékét a Ptk. 301/A. §-a szerinti mértékben határozza meg. Arra hivatkozott, hogy kötelmi igénye a felszámolás alatt keletkezett. A felszámolónak mindvégig tudomása volt az elsődlegesen ingó kiadása iránti követeléséről, csak miután ennek teljesítése meghiúsult és erről tudomást szerzett, akkor tudta bejelenteni ezt az igényt pénzkövetelésként.
A felszámoló fenntartotta álláspontját, a hitelezőnek a Cstv. 37. § (2) bekezdése és 46. § (2) bekezdése alapján kellett volna bejelentenie az igényét az ott megszabott időben, és igazolnia kellett volna a díj befizetésének a tényét.
A beavatkozó kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint az ingók kiadását elrendelő határozat téves, mert a kiadni kért ingóságok már a felszámolás kezdő időpontja előtt kikerültek az adós birtokából. Az ítélet végrehajthatatlan volt, amelyről a kifogásoló hitelezőnek is tudomása volt.
Az elsőfokú bíróság a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadta és a felszámoló eljárás befejezése iránti kérelmét elutasította.
Kötelezte a felszámolót a P. Kft. hitelező 18 500 000 Ft összegű hitelezői igényének határidőben érkezett "d" kategóriás, míg ezen összeg után a Ptk. 301/A. § szerinti késedelmi kamat "g" kategóriás igényként történő nyilvántartásba vételére, a regisztrációs díj - felhívás alapján történő - hitelező általi megfizetésének igazolását követően.
A felszámoló és a beavatkozó által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból minden tekintetben helytálló jogi következtetésre jutott. A jogerős határozatban kifejtettek az adott ügyben ítélt dolgot jelentenek. Az elsőfokú bíróság kötelezte jogerős határozatában a felszámolót, hogy a hitelező 18 500 000 Ft-os követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés melyik pontja szerint sorolja be, erre figyelemmel utóbb a hitelezői igény jogszerűsége már nem tehető vitássá. A hitelező dologi jogi igényét (ingó kiadása) a felszámoló az adós vagyonából nem tudta teljesíteni, önmagában ezáltal a dologi jogi igény kötelmi igénnyé alakult át, az elsőfokú bíróság helyesen vezette le végzésében, hogy ez miért tekinthető határidőn belül bejelentett hitelezői igénynek.
A másodfokú bíróság kifejtette: a jelen, 2009. szeptember 1. előtt indult felszámolási eljárásban - a jogvesztő határidőre vonatkozó szabályozás hiányában - a felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha felhívja a hitelezőt, hogy határidőn belül igazolja a nyilvántartásba vételi díj befizetését azzal, hogy ellenkező esetben a nyilvántartásba vétel nem történhet meg. Az ebben az időben indult felszámolási eljárások esetén a bírói gyakorlat nem kívánta meg, hogy a bejelentéssel egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díj is befizetésre kerüljön. A befizetés késedelméhez a törvény nem fűz jogkövetkezményt, a besorolásra az eredeti bejelentés időpontja az irányadó.
A felszámoló mulasztott, amikor nem hívta fel a hitelezőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság állapítsa meg, a P. Kft. 18 500 000 Ft összeg erejéig nem rendelkezik bejelentett, nyilvántartott hitelezői igénnyel. A jogerős végzésnek a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadó és a felszámoló eljárás befejezése iránti kérelmét elutasító rendelkezését nem támadta.
Állította a Cstv. 37. § (2) bekezdésének a megsértését.
Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős végzés olyan követelés nyilvántartásba vételére kötelezte a felszámolót, amelyet a hitelező nem jelentett be és nem fizette be utána a nyilvántartásba vételi díjat. Hivatkozott a Cstv. 37. § (2) bekezdésében foglaltakra, valamint a BH 2003.383. számú eseti döntésben írtakra, mely szerint a követelés ismert volta nem pótolja az igénybejelentést.
A hitelező az eredetileg bejelentett követelése után fizetett be nyilvántartásba vételi díjat. A törvény nem kötelezi a felszámolót arra, hogy felhívást küldjön a hitelezőnek a nyilvántartásba vételi díj kiegészítésére, a hitelező érdeke a nyilvántartásba vétel. A be nem jelentett követelés után késedelmi kamatot sem érvényesíthet a hitelező.
A hitelező ingó kiadása iránti követelése az adóssal szemben már a felszámolás megindulása előtt fennállt, de a hitelező csak a felszámolási eljárás alatt érvényesítette azt peres eljárásban. Mivel az adós az eszközöket nem tudta kiadni, ezért azok ellenértéke jelent meg hitelezői igényként, de az semmiképp nem lehet felszámolási költség.
Miután a P. Kft. a 18 500 000 Ft összegű követelését nem jelentette be, és a nyilvántartásba vételi díjat sem fizette be, ezért a követelést nyilvántartásba venni nem lehet.
A bíróság jogerősen kötelezte a nyilvántartásba vételre a felszámolót, ám a P. Kft. a nyilvántartásba vételi díjat a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig nem fizette meg.
A P. Kft. felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a jogerős határozatban megállapított igényt, besorolást nem lehet vitássá tenni, és a res iudicata [Cstv. 6. § (3) bekezdés, Pp. 229. § (1) bekezdés] kiterjed a jogerős ítéleten kívül a felszámolási eljárásban hozott jogerős határozatokra is.
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás szerint a P. Kft. ingó kiadásra irányuló jogát a bíróság jogerős ítéletében megállapította, ennek megalapozottsága a felszámolási nemperes eljárásban nem vitatható.
Nem vizsgálható az eljárás során született jogerős végzések alapján az sem, hogy megtörténtnek tekinthető-e a P. Kft. 18 500 000 Ft-ra vonatkozó hitelezői igényének a bejelentése, mert ezt a bíróság jogerős határozataiban megállapította.
A Kúria a Gfv.VII.30.158/2013/7.számú végzésében részletesen kifejtett álláspontja szerint a hitelezői minőség elnyeréséhez a követelés felszámolóhoz történő bejelentésére és a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, továbbá annak felszámoló részére történő igazolására is szükség van.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria által eldöntendő egyetlen vitás kérdés az volt, hogy valóban elnyerte-e a P. Kft. a követelés tekintetében a hitelezői minőséget, vagy sem.
A felülvizsgálati eljárással érintett jogvita elbírálására irányuló eljárás első részében a P. Kft. - feltehetően - azért nem fizetett a 18 500 000 Ft követelése után nyilvántartásba vételi díjat, mert követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségnek kérte besorolni, és a felszámolási költségnek minősülő követelés esetén nem kell nyilvántartásba vételi díjat fizetni.
Azt követően azonban, hogy a bíróság 196. sorszámú végzésében a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába sorolta be az igényt, a jogosult a jogerős végzés 2012. június 25-én történt kézhez vétele után tisztában volt azzal, hogy nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettsége fennáll, és annak befizetését igazolnia kell akkor, ha a követelését hitelezői igényként kívánja nyilvántartásba vetetni. A jogerős végzés szerint külön igénybejelentés nélkül nyilvántartásba kellett volna venni a követelést "a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására történő felhívás mellett".
A felszámoló nem szólította fel a Kft-t a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására.
A Kúria álláspontja szerint a bíróság által hangsúlyozott joggyakorlat a nyilvántartásba vételi díj befizetésével kapcsolatban annak érdekében biztosította a hitelezőként jelentkező jogosultak számára a felszámoló felhívásának a kötelezettségét, hogy amennyiben az igényt bejelentők nem ismerték a felszámolási eljárás szabályait - nem tudták, hogy fizetni kell a nyilvántartásba vételért -, ne essenek el a hitelezővé válás lehetőségétől.
A jelen eljárásban azonban egyértelműen megállapítható, legkésőbb 2012. június 25-től kezdődően a 18.500.000 Ft követelést bejelentő Kft. tisztában volt azzal, hogy e követelése után a hitelezőként való nyilvántartásához szükség van a nyilvántartásba vételi díj befizetésére, s erre kifejezetten a bíróság végzése hívta fel a figyelmét.
A Kúria álláspontja szerint ilyen esetben, amikor utólag válik egyértelművé, hogy a hitelezői minőség elnyeréséhez szükség van a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, az erről való tudomásszerzéstől számít az a határidő - 40 nap, illetve az eljárásban alkalmazandó 1 év - amelyen belül a hitelező teljesítheti a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeket, azaz bejelentheti az igényét, és befizetheti a nyilvántartásba vételi díjat (Gfv.VII.30.044/2014/3).
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló elsőfokú végzést megelőző, 2012. december 13-án tartott "felszámolási zárótárgyaláson" (213. sorszámú jegyzőkönyv) egyszer a felszámoló, egyszer pedig a beavatkozó is felhívta a figyelmet arra, hogy a Kft. nem fizetett nyilvántartásba vételi díjat a követelés után. A Kft. erre - a jegyzőkönyvben foglaltak szerint - nem nyilatkozott.
Figyelemmel arra, hogy a 196. sorszámú jogerős végzés szerint a felszámolónak a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására kellett volna felhívnia a Kft-t - nem a befizetésre -, és a kifogás eldöntését megelőző tárgyaláson a Kft. még nem tudta igazolni a befizetést, megállapítható, hogy a Kft. az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor nem rendelkezett hitelezői minőséggel a 18 500 000 Ft követelése tekintetében.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 37. § (2) bekezdésében foglaltakat. Téves a felülvizsgálattal érintett jogerős végzésnek az a rendelkezése, amely még további nyilvántartásba vételi díj befizetési lehetőséget biztosított a Kft. részére ahhoz, hogy határidőben érkezett követeléssel rendelkező hitelezővé váljon. A nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettségét ugyanis a Kft. - jóllehet tudott róla - a 196. sorszámú végzést jóváhagyó másodfokú bírósági végzés kézbesítésétől számított 40 napon belül nem teljesítette, tehát nem minősülhetett határidőben benyújtott követeléssel rendelkezőnek.
Az eljárás adatai alapján nem minősült a jogerős határozat meghozatalakor hitelezőnek sem, mert a hitelezővé válás második feltételét nem teljesítette.
Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálattal érintett részében a jogerős végzést hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróság végzésének a P. Kft. 18 500 000 Ft összegű hitelezői igényének nyilvántartásba vételét elrendelő második bekezdését hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős végzést nem érintette.
(Kúria Gfv. VII. 30.086/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az M. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt. Ugrai és Butora Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Ugrai Péter ügyvéd által képviselt R. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló, a Szegedi Törvényszéken 2.Fpk.06-04-000236 számon folyó eljárásban, a dr. Czifra Károly ügyvéd által képviselt P. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező által a zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal szemben előterjesztett kifogás tárgyában - melynek során a Hajdú Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hajdú István ügyvéd hitelező beavatkozóként nyilatkozott - a Szegedi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.074/2013/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló 226. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzés felülvizsgálattal támadott részét hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság 214. sorszámú végzésének a P. Kft. 18.500.000 (Tizennyolcmillió-ötszázezer) Ft összegű hitelezői igénye nyilvántartásba vételét a regisztrációs díj hitelező általi megfizetésének igazolásától függően elrendelő kapcsolatos második bekezdését hatályon kívül helyezi és a P. Kft. 209. sorszámú, nyilvántartásba vétellel kapcsolatos kifogását elutasítja.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós felszámolását 2004. október 7-én indította meg a bíróság, felszámolóként M. Kft-t jelölve ki.
A Csongrád Megyei Bíróság a felszámolás alatt indított 2.G.40.028/2007. számú peres eljárásban kötelezte az adóst, hogy a P. Kft-től bérelt gépjárműveket és egyéb ingóságokat - összesen 18.500.000 Ft értékben - adja ki a hitelezőnek. Az ítélet 2007. június 6-án emelkedett jogerőre.
A felszámolás alatt álló adós a kötelezettségének nem tett eleget.
A P. Kft. 2004. december 21-én bejelentette a 4.356.020 Ft tőke iránti igényét és 43.560 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizetett, melynek nyilvántartásba vételére a bíróság kötelezte a felszámolót (elsőfokú eljárás 108. sorszámú végzés).
A felszámoló első ízben 2008. április 22-én nyújtotta be az eljárás befejezése iránti kérelmét és vagyonfelosztási javaslatát, mely ellen a P. Kft. kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felszámoló a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57.§ (1) bekezdés a) pontjába tartozó, felszámolási költségnek minősülő 18.500.000 Ft összegű követelését, valamint a perköltséget nem tüntette fel.
Az elsőfokú bíróság 170. sorszámú végzésével a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadta és az eljárás befejezése iránti kérelmet elutasította, kötelezve a felszámolót a jogszabályi előírásoknak megfelelő vagyonfelosztási javaslat előterjesztésére. A felszámoló fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Fpkf.I.30.471/2010/2. számú - az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó - végzésével az elsőfokú bíróság határozata jogerőre emelkedett.
Az újból előterjesztett eljárás befejezése iránti kérelemmel szemben ismét a P. Kft. nyújtott be kifogást, melyben ismét a Cstv. 57.§ (1) bekezdés a) pontjába sorolt követelésként kérte besorolni a 18.500.000 Ft összegű követelését.
Az elsőfokú bíróság 196. sorszámú végzésében az eljárás befejezése iránti kérelmet ismét elutasította és a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadta. Kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 18.500.000 Ft összegű hitelezői tőkeigényét a Cstv. 57.§ (1) bekezdés d) pontba, a késedelmi kamatot pedig 2007. június 21-től a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig a g) pontban sorolja be. Ezt meghaladóan a hitelező igényét elutasította. A végzés indokolása szerint, miután a felszámoló a hitelező vagyontárgyát nem tudta természetben kiadni, az ingóságok ítéletben meghatározott értékét hitelezői igényként kellett volna nyilvántartásba vennie. "A felszámolónak ezt külön igénybejelentés nélkül kellett volna megtennie, a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására történő felhívás mellett."
A másodfokú bíróság Fpkf.I.30.528/2011/1. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A felszámoló 206. sorszám alatt ismét előterjesztette a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot. A hitelező 18.500.000 Ft összegű követelését határidőn túl bejelentett igényként vette nyilvántartásba arra hivatkozva, hogy a jogerős végzés nem jelölte meg, hova sorolja be e követelést. (2007. június 21. volt a követelés keletkezésének napja, a bíróság végzése pedig 2012. június 25-én érkezett a felszámolóhoz). Hivatkozott arra is, hogy a bíróság a késedelmi kamat mértékét nem határozta meg, ezért a jegybanki alapkamatot számolta el. A kifogást előterjesztő hitelező a nyilvántartásba vételi díjat a zárómérleg fordulónapjáig nem fizette meg, ezért a 18.500.000 Ft összegű d) kategóriás igényt határidőn túli követelésként vette nyilvántartásba.
A P. Kft. 209. sroszámon kifogást terjesztett elő, kérve a bíróságtól, hogy kötelezze a felszámolót, követelését határidőn belül bejelentett igényként vegye nyilvántartásba, és a kamat mértékét a Ptk. 301/A. §-a szerinti mértékben határozza meg. Arra hivatkozott, hogy kötelmi igénye a felszámolás alatt keletkezett. A felszámolónak mindvégig tudomása volt az elsődlegesen ingó kiadása iránti követeléséről, csak miután ennek teljesítése meghiúsult és erről tudomást szerzett, akkor tudta bejelenteni ezt az igényt pénzkövetelésként.
A felszámoló fenntartotta álláspontját, a hitelezőnek a Cstv. 37.§ (2) bekezdése és 46.§ (2) bekezdése alapján kellett volna bejelentenie az igényét az ott megszabott időben, és igazolnia kellett volna a díj befizetésének a tényét.
A beavatkozó kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint az ingók kiadását elrendelő határozat téves, mert a kiadni kért ingóságok már a felszámolás kezdő időpontja előtt kikerültek az adós birtokából. Az ítélet végrehajthatatlan volt, amelyről a kifogásoló hitelezőnek is tudomása volt.
Az elsőfokú bíróság a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadta és a felszámoló eljárás befejezése iránti kérelmét elutasította.
Kötelezte a felszámolót a P. Kft. hitelező 18.500.000 Ft összegű hitelezői igényének határidőben érkezett "d" kategóriás, míg ezen összeg után a Ptk. 301/A.§ szerinti késedelmi kamat "g" kategóriás igényként történő nyilvántartásba vételére, a regisztrációs díj - felhívás alapján történő - hitelező általi megfizetésének igazolását követően.
A felszámoló és a beavatkozó által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból minden tekintetben helytálló jogi következtetésre jutott. A jogerős határozatban kifejtettek az adott ügyben ítélt dolgot jelentenek. Az elsőfokú bíróság kötelezte jogerős határozatában a felszámolót, hogy a hitelező 18.500.000 Ft-os követelését a Cstv. 57.§ (1) bekezdés melyik pontja szerint sorolja be, erre figyelemmel utóbb a hitelezői igény jogszerűsége már nem tehető vitássá. A hitelező dologi jogi igényét (ingó kiadása) a felszámoló az adós vagyonából nem tudta teljesíteni, önmagában ezáltal a dologi jogi igény kötelmi igénnyé alakult át, az elsőfokú bíróság helyesen vezette le végzésében, hogy ez miért tekinthető határidőn belül bejelentett hitelezői igénynek.
A másodfokú bíróság kifejtette: a jelen, 2009. szeptember 1. előtt indult felszámolási eljárásban - a jogvesztő határidőre vonatkozó szabályozás hiányában - a felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha felhívja a hitelezőt, hogy határidőn belül igazolja a nyilvántartásba vételi díj befizetését azzal, hogy ellenkező esetben a nyilvántartásba vétel nem történhet meg. Az ebben az időben indult felszámolási eljárások esetén a bírói gyakorlat nem kívánta meg, hogy a bejelentéssel egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díj is befizetésre kerüljön. A befizetés késedelméhez a törvény nem fűz jogkövetkezményt, a besorolásra az eredeti bejelentés időpontja az irányadó.
A felszámoló mulasztott, amikor nem hívta fel a hitelezőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság állapítsa meg, a P. Kft. 18.500.000 Ft összeg erejéig nem rendelkezik bejelentett, nyilvántartott hitelezői igénnyel. A jogerős végzésnek a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását megtagadó és a felszámoló eljárás befejezése iránti kérelmét elutasító rendelkezését nem támadta.
Állította a Cstv. 37.§ (2) bekezdésének a megsértését.
Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős végzés olyan követelés nyilvántartásba vételére kötelezte a felszámolót, amelyet a hitelező nem jelentett be és nem fizette be utána a nyilvántartásba vételi díjat. Hivatkozott a Cstv. 37.§ (2) bekezdésében foglaltakra, valamint a BH 2003.383. számú eseti döntésben írtakra, mely szerint a követelés ismert volta nem pótolja az igénybejelentést.
A hitelező az eredetileg bejelentett követelése után fizetett be nyilvántartásba vételi díjat. A törvény nem kötelezi a felszámolót arra, hogy felhívást küldjön a hitelezőnek a nyilvántartásba vételi díj kiegészítésére, a hitelező érdeke a nyilvántartásba vétel. A be nem jelentett követelés után késedelmi kamatot sem érvényesíthet a hitelező.
A hitelező ingó kiadása iránti követelése az adóssal szemben már a felszámolás megindulása előtt fennállt, de a hitelező csak a felszámolási eljárás alatt érvényesítette azt peres eljárásban. Mivel az adós az eszközöket nem tudta kiadni, ezért azok ellenértéke jelent meg hitelezői igényként, de az semmiképp nem lehet felszámolási költség.
Miután a P. Kft. a 18.500.000 Ft összegű követelését nem jelentette be, és a nyilvántartásba vételi díjat sem fizette be, ezért a követelést nyilvántartásba venni nem lehet.
A bíróság jogerősen kötelezte a nyilvántartásba vételre a felszámolót, ám a P. Kft. a nyilvántartásba vételi díjat a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig nem fizette meg.
A P. Kft. felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a jogerős határozatban megállapított igényt, besorolást nem lehet vitássá tenni, és a res iudicata [Cstv.6. § (3) bekezdés, Pp. 229. § (1) bekezdés] kiterjed a jogerős ítéleten kívül a felszámolási eljárásban hozott jogerős határozatokra is.
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás szerint a P. Kft. ingó kiadásra irányuló jogát a bíróság jogerős ítéletében megállapította, ennek megalapozottsága a felszámolási nemperes eljárásban nem vitatható.
Nem vizsgálható az eljárás során született jogerős végzések alapján az sem, hogy megtörténtnek tekinthető-e a P. Kft. 18.500.000 Ft-ra vonatkozó hitelezői igényének a bejelentése, mert ezt a bíróság jogerős határozataiban megállapította.
A Kúria a Gfv.VII.30.158/2013/7.számú végzésében részletesen kifejtett álláspontja szerint a hitelezői minőség elnyeréséhez a követelés felszámolóhoz történő bejelentésére és a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, továbbá annak felszámoló részére történő igazolására is szükség van.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria által eldöntendő egyetlen vitás kérdés az volt, hogy valóban elnyerte-e a P. Kft. a követelés tekintetében a hitelezői minőséget, vagy sem.
A felülvizsgálati eljárással érintett jogvita elbírálására irányuló eljárás első részében a P. Kft. - feltehetően - azért nem fizetett a 18.500.000 Ft követelése után nyilvántartásba vételi díjat, mert követelését a Cstv. 57.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségnek kérte besorolni, és a felszámolási költségnek minősülő követelés esetén nem kell nyilvántartásba vételi díjat fizetni.
Azt követően azonban, hogy a bíróság 196. sorszámú végzésében a Cstv. 57.§ (1) bekezdés d) pontjába sorolta be az igényt, a jogosult a jogerős végzés 2012. június 25-én történt kézhez vétele után tisztában volt azzal, hogy nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettsége fennáll, és annak befizetését igazolnia kell akkor, ha a követelését hitelezői igényként kívánja nyilvántartásba vetetni. A jogerős végzés szerint külön igénybejelentés nélkül nyilvántartásba kellett volna venni a követelést "a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására történő felhívás mellett".
A felszámoló nem szólította fel a Kft-t a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására.
A Kúria álláspontja szerint a bíróság által hangsúlyozott joggyakorlat a nyilvántartásba vételi díj befizetésével kapcsolatban annak érdekében biztosította a hitelezőként jelentkező jogosultak számára a felszámoló felhívásának a kötelezettségét, hogy amennyiben az igényt bejelentők nem ismerték a felszámolási eljárás szabályait - nem tudták, hogy fizetni kell a nyilvántartásba vételért -, ne essenek el a hitelezővé válás lehetőségétől.
A jelen eljárásban azonban egyértelműen megállapítható, legkésőbb 2012. június 25-től kezdődően a 18.500.000 Ft követelést bejelentő Kft. tisztában volt azzal, hogy e követelése után a hitelezőként való nyilvántartásához szükség van a nyilvántartásba vételi díj befizetésére, s erre kifejezetten a bíróság végzése hívta fel a figyelmét.
A Kúria álláspontja szerint ilyen esetben, amikor utólag válik egyértelművé, hogy a hitelezői minőség elnyeréséhez szükség van a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, az erről való tudomásszerzéstől számít az a határidő - 40 nap, illetve az eljárásban alkalmazandó 1 év - amelyen belül a hitelező teljesítheti a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeket, azaz bejelentheti az igényét, és befizetheti a nyilvántartásba vételi díjat (Gfv.VII.30.044/2014/3).
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló elsőfokú végzést megelőző, 2012. december 13-án tartott "felszámolási zárótárgyaláson" (213. sorszámú jegyzőkönyv) egyszer a felszámoló, egyszer pedig a beavatkozó is felhívta a figyelmet arra, hogy a Kft. nem fizetett nyilvántartásba vételi díjat a követelés után. A Kft. erre - a jegyzőkönyvben foglaltak szerint - nem nyilatkozott.
Figyelemmel arra, hogy a 196. sorszámú jogerős végzés szerint a felszámolónak a nyilvántartásba vételi díj befizetésének igazolására kellett volna felhívnia a Kft-t - nem a befizetésre -, és a kifogás eldöntését megelőző tárgyaláson a Kft. még nem tudta igazolni a befizetést, megállapítható, hogy a Kft. az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor nem rendelkezett hitelezői minőséggel a 18.500.000 Ft követelése tekintetében.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 37. § (2) bekezdésében foglaltakat. Téves a felülvizsgálattal érintett jogerős végzésnek az a rendelkezése, amely még további nyilvántartásba vételi díj befizetési lehetőséget biztosított a Kft. részére ahhoz, hogy határidőben érkezett követeléssel rendelkező hitelezővé váljon. A nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettségét ugyanis a Kft. - jóllehet tudott róla - a 196. sorszámú végzést jóváhagyó másodfokú bírósági végzés kézbesítésétől számított 40 napon belül nem teljesítette, tehát nem minősülhetett határidőben benyújtott követeléssel rendelkezőnek.
Az eljárás adatai alapján nem minősült a jogerős határozat meghozatalakor hitelezőnek sem, mert a hitelezővé válás második feltételét nem teljesítette.
Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálattal érintett részében a jogerős végzést hatályon kívül helyezte a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróság végzésének a Pr. Kft. 18.500.000 Ft összegű hitelezői igényének nyilvántartásba vételét elrendelő második bekezdését hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős végzést nem érintette.
Budapest, 2015. január 15.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.086/2014.)