adozona.hu
BH 2015.5.139
BH 2015.5.139
A foglalkoztató egészségbiztosítási ellátási költségekért fennálló felelősségére nem hat ki az egészségügyi intézmény kötelezettségszegése vagy mulasztása [1997. évi LXXXIII. tv. (Ebtv.) 67. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság az alperes 2011. június 17-én kelt fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
[2] Az ítélet indokolása szerint a felperes az általa foglalkoztatott munkavállaló 2008. június 9-én bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások költségének megtérítésére a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alapján köteles, mert a baleset a felperes karbantart...
BH 2015.5.139 A foglalkoztató egészségbiztosítási ellátási költségekért fennálló felelősségére nem hat ki az egészségügyi intézmény kötelezettségszegése vagy mulasztása [1997. évi LXXXIII. tv. (Ebtv.) 67. § (1) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság az alperes 2011. június 17-én kelt fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.[2] Az ítélet indokolása szerint a felperes az általa foglalkoztatott munkavállaló 2008. június 9-én bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások költségének megtérítésére a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alapján köteles, mert a baleset a felperes karbantartási kötelezettsége elmulasztása miatt következett be, a megtérítési kötelezettség összegszerűségét azonban az alperes tévesen határozta meg.
[3] A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a sérült elsődleges orvosi ellátása során, a röntgenfelvétel értékelésekor diagnosztikai tévedés történt. A diagnosztikai tévedéssel összefüggésbe hozható egészségügyi ellátásért a foglalkoztató nem felel, a perbeli tényállásra nézve a Kúria az Mfv. III. 10.069/2010/3. számú ítéletében foglaltak pedig nem irányadók, mert a Kúria a foglalkoztató objektív felelősségéről a sérülés és annak következményei között közvetetten fennálló okozati összefüggés kapcsán foglalt állást. Mindezek alapján az alperes a bíróság által elrendelt új eljárásban - az orvosi iratok és az igazságügyi orvos szakértői vélemény figyelembevételével - a követelése összegszerűségének vizsgálatára köteles.
[4] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[5] A másodfokú bíróság a felperes megtérítési kötelezettségére vonatkozó elsőfokú bírósági döntést és annak indokait is osztotta, az összegszerűségre vonatkozó döntést azonban nem tartotta helytállónak. A Kúria Mfv. III. 10.069/2010/3. számú ítéletét a perbeli tényállásra nézve is irányadónak tekintette. Kiemelte továbbá, hogy munkavédelmi szabályszegés esetén a foglalkoztató megtérítési kötelezettsége - a következetes bírói gyakorlat szerint - objektív felelősségen alapul, így a sérülés miatt közvetett okozati összefüggés esetén is teljes mértékű a megtérítési kötelezettség. Közvetlen okozati összefüggés a baleset és az elsődleges sérülések között van, közvetett okozati összefüggés áll fenn a baleset és mindazon következmények (pl. fertőzés, téves diagnózis folytán szükségessé vált műtét stb.) között, amelyek a baleset nélkül nem álltak volna elő. Az objektív felelősség láncolata szempontjából - a Kúria ítéletében foglaltak szerint - a foglalkoztató megtérítési felelőssége a teljes egészségbiztosítási ellátási költségekért fennáll; mindezek miatt, figyelemmel arra, hogy a felperes a követelés összegszerűségét más indokkal nem vitatta, a kereset elutasításának volt helye.
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
[7] Érvelése szerint az Ebtv. 67. § (1) bekezdése alapján a foglalkoztató nem vonható felelősségre azért az egészségbiztosítási ellátásért, ami orvosi tévedés következménye. A sérült felépülése azért volt olyan hosszadalmas, mert a röntgenfelvétel értékelésekor diagnosztikai tévedés történt, a perben eljárt orvos szakértő is rögzítette, hogy ficam időbeni felismerése esetén a táppénzes napok száma jelentősen kevesebb, konzervatív kezelés mellett vélhetően 42-56 nap lett volna. A szakértői vélemény szerint a konzervatív kezelésre ajánlott idő eltelte után, továbbra is fennálló panaszok esetén a sérültet célszerű lett volna pontosabb képalkotó vizsgálatra küldeni, így a helyes kórisme nagy valószínűséggel hamarabb került volna felállításra.
[8] A felperes szerint a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem állapítható meg okozati kapcsolat a munkáltató munkavédelmi szabálysértése és a hosszadalmas gyógykezelés között, az Mfv. III. 10.069/2010/3. számú ítélet pedig - a tényállás eltérése miatt - a jelen perre nem vonatkoztatható. Jelen ügyben nem műtéti kockázat, szövődmény, hanem orvosi mulasztás okozta a gyógyulási idő elhúzódását, míg a Kúria ítéletével elbírált ügyben a baleset és a műtét, valamint a műtéti szövődmény között közvetlen okozati összefüggés állt fenn és az okozati láncba egyéb tényező (más személy gondatlansága) nem lépett be. A jelen ügyben a további költséget egy külön tényező, a téves diagnózist felállító, feltehetőleg nem kellő gondossággal eljárt orvos mulasztása okozta, a diagnosztikai tévedéssel azonban a foglalkoztatónak nem kellett számolnia, ezért az azzal összefüggésbe hozható ellátási költségek megfizetésére sem köteles.
[9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[10] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között vizsgálta felül.
[11] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
[12] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44. stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem tehát csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
[13] A felperes iratellenességet nem panaszolt, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azon elemét pedig, amely szerint a sérült ellátásának költségei orvosi mulasztás folytán növekedtek, a másodfokú bíróság nem érintette, mert annak - a jogerős ítélet érveléséből kitűnően - az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében szabályozott felelősség mértéke szempontjából nem tulajdonított jelentőséget.
[14] A tényállással kapcsolatban a felperes nem fogalmazott meg kifogásokat, ezért felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését. Tekintettel azonban arra, hogy a kérelemben felhozott kifogások - tartalmuk szerint - az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján e körben is felülvizsgálta.
[15] Az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerint "a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő".
[16] A fenti rendelkezést a másodfokú bíróság értelmezte helytállóan akként, hogy a foglalkoztatót terhelő, a munkavédelmi szabályok megsértése miatt felmerülő egészségbiztosítási ellátási költségekért fennálló objektív felelősség kiterjed a balesettel összefüggő azon költségek megtérítésére is, amelyek a baleset bekövetkezte nélkül nem merültek volna fel.
[17] A törvényhozó a foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelősségének szabályozása során a felelősség megosztásáról nem rendelkezett, a sérültet ellátó egészségügyi intézmény magatartását (diagnosztikai tévedést, mulasztást stb.) nem értékelte a felelősség mértékét csökkentő tényezőként. Az Ebtv. 67. § (1) bekezdése, de más rendelkezése sem ad lehetőséget arra, hogy az egészségbiztosítási szerv, illetve a társadalombiztosítási perben a bíróság a megtérítési felelősség mértékét a foglalkoztató és az egészségügyi intézmény kötelezettségszegései, mulasztásai függvényében vizsgálja és a foglalkoztató felelősségéről azok arányában döntsön. A foglalkoztató Ebtv.-n alapuló megtérítési felelősségét, annak mértékét ekként - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - nem befolyásolják (csökkentik) azok a költségek, amelyek a balesettel csupán közvetett okozati összefüggésben merülnek fel. A társadalombiztosítási perben az egészségügyi intézmény felelőssége közvetve sem vizsgálható; az ún. orvosi műhibák miatt felmerült különböző károk az általános hatáskörű bíróságok előtt érvényesíthetők.
[18] A fentiek alapján a Kúria által korábban elbírált ügy és a jelen ügy tényállásában kimutatott különbözőségeknek nem volt jelentősége, az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének a másodfokú bíróság adta helyes értelmezését. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.326/2014.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Kovácsné dr. Pais Csilla jogtanácsos által képviselt Magyar Államvasutak Zrt. felperesnek a dr. Kelédi Annamária jogtanácsos által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 22.M.3646/2013. szám alatt indított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 2014. március 14-én kelt 55.Mf.636.219/2013/6. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.636.219/2013/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak külön felhívásra 329.710 (azaz: háromszázhuszonkilencezer-hétszáztíz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság az alperes 2011. június 17-én kelt fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes az általa foglalkoztatott munkavállaló 2008. június 9-én bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások költségének megtérítésére a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alapján köteles, mert a baleset a felperes karbantartási kötelezettsége elmulasztása miatt következett be, a megtérítési kötelezettség összegszerűségét azonban az alperes tévesen határozta meg.
A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján megállapította, hogy a sérült elsődleges orvosi ellátása során, a röntgenfelvétel értékelésekor diagnosztikai tévedés történt. A diagnosztikai tévedéssel összefüggésbe hozható egészségügyi ellátásért a foglalkoztató nem felel, a perbeli tényállásra nézve a Kúria az Mfv.III.10.069/2010/3. számú ítéletében foglaltak pedig nem irányadók, mert a Kúria a foglalkoztató objektív felelősségéről a sérülés és annak következményei között közvetetten fennálló okozati összefüggés kapcsán foglalt állást. Mindezek alapján az alperes a bíróság által elrendelt új eljárásban – az orvosi iratok és az igazságügyi orvosszakértői vélemény figyelembe vételével – a követelése összegszerűségének vizsgálatára köteles.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a felperes megtérítési kötelezettségére vonatkozó elsőfokú bírósági döntést és annak indokait is osztotta, az összegszerűségre vonatkozó döntést azonban nem tartotta helytállónak. A Kúria Mfv.III.10.069/2010/3. számú ítéletét a perbeli tényállásra nézve is irányadónak tekintette. Kiemelte továbbá, hogy munkavédelmi szabályszegés esetén a foglalkoztató megtérítési kötelezettsége - a következetes bírói gyakorlat szerint - objektív felelősségen alapul, így a sérülés miatt közvetett okozati összefüggés esetén is teljes mértékű a megtérítési kötelezettség. Közvetlen okozati összefüggés a baleset és az elsődleges sérülések között van, közvetett okozati összefüggés áll fenn a baleset és mindazon következmények (pl. fertőzés, téves diagnózis folytán szükségessé vált műtét, stb.) között, amelyek a baleset nélkül nem álltak volna elő. Az objektív felelősség láncolata szempontjából – a Kúria ítéletében foglaltak szerint - a foglalkoztató megtérítési felelőssége a teljes egészségbiztosítási ellátási költségekért fennáll; mindezek miatt, figyelemmel arra, hogy a felperes a követelés összegszerűségét más indokkal nem vitatta, a kereset elutasításának volt helye.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes költségekben való marasztalását kérte a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Érvelése szerint az Ebtv. 67. § (1) bekezdése alapján a foglalkoztató nem vonható felelősségre azért az egészségbiztosítási ellátásért, ami orvosi tévedés következménye. A sérült felépülése azért volt olyan hosszadalmas, mert a röntgenfelvétel értékelésekor diagnosztikai tévedés történt, a perben eljárt orvosszakértői is rögzítette, hogy ficam időbeni felismerése esetén a táppénzes napok száma jelentősen kevesebb, konzervatív kezelés mellett vélhetően 42-56 nap lett volna. A szakértői vélemény szerint a konzervatív kezelésre ajánlott idő eltelte után, továbbra is fennálló panaszok esetén a sérültet célszerű lett volna pontosabb képalkotó vizsgálatra küldeni, így a helyes kórisme nagy valószínűséggel hamarabb került volna felállításra.
A felperes szerint a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem állapítható meg okozati kapcsolat a munkáltató munkavédelmi szabálysértése és a hosszadalmas gyógykezelés között, az Mfv.III.10.069/2010/3. számú ítélet pedig – a tényállás eltérése miatt – a jelen perre nem vonatkoztatható. Jelen ügyben nem műtéti kockázat, szövődmény, hanem orvosi mulasztás okozta a gyógyulási idő elhúzódását, míg a Kúria ítéletével elbírált ügyben a baleset és a műtét, valamint a műtéti szövődmény között közvetlen okozati összefüggés állt fenn és az okozati láncba egyéb tényező (más személy gondatlansága) nem lépett be. A jelen ügyben a további költséget egy külön tényező, a téves diagnózist felállító, feltehetőleg nem kellő gondossággal eljárt orvos mulasztása okozta, a diagnosztikai tévedéssel azonban a foglalkoztatónak nem kellett számolnia, ezért az azzal összefüggésbe hozható ellátási költségek megfizetésére sem köteles.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között vizsgálta felül.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem tehát csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A felperes iratellenességet nem panaszolt, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azon elemét pedig, amely szerint a sérült ellátásának költségei orvosi mulasztás folytán növekedtek, a másodfokú bíróság nem érintette, mert annak – a jogerős ítélet érveléséből kitűnően - az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében szabályozott felelősség mértéke szempontjából nem tulajdonított jelentőséget.
A tényállással kapcsolatban a felperes nem fogalmazott meg kifogásokat, ezért felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését. Tekintettel azonban arra, hogy a kérelemben felhozott kifogások – tartalmuk szerint - az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján e körben is felülvizsgálta.
Az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerint „a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő”.
A fenti rendelkezést a másodfokú bíróság értelmezte helytállóan akként, hogy a foglalkoztatót terhelő, a munkavédelmi szabályok megsértése miatt felmerülő egészségbiztosítási ellátási költségekért fennálló objektív felelősség kiterjed a balesettel összefüggő azon költségek megtérítésére is, amelyek a baleset bekövetkezte nélkül nem merültek volna fel.
A törvényhozó a foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdés szerinti felelősségének szabályozása során a felelősség megosztásáról nem rendelkezett, a sérültet ellátó egészségügyi intézmény magatartását (diagnosztikai tévedést, mulasztást, stb.) nem értékelte a felelősség mértékét csökkentő tényezőként. Az Ebtv. 67. § (1) bekezdése, de más rendelkezése sem ad lehetőséget arra, hogy az egészségbiztosítási szerv, illetve a társadalombiztosítási perben a bíróság a megtérítési felelősség mértékét a foglalkoztató és az egészségügyi intézmény kötelezettségszegései, mulasztásai függvényében vizsgálja és a foglalkoztató felelősségéről azok arányában döntsön. A foglalkoztató Ebtv.-n alapuló megtérítési felelősségét, annak mértékét ekként – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - nem befolyásolják (csökkentik) azok a költségek, amelyek a balesettel csupán közvetett okozati összefüggésben merülnek fel. A társadalombiztosítási perben az egészségügyi intézmény felelőssége közvetve sem vizsgálható; az ún. orvosi műhibák miatt felmerült különböző károk az általános hatáskörű bíróságok előtt érvényesíthetők.
A fentiek alapján a Kúria által korábban elbírált ügy és a jelen ügy tényállásában kimutatott különbözőségeknek nem volt jelentősége, az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének a másodfokú bíróság adta helyes értelmezését. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet – a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségeiben a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján marasztalta a felperest.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Ebtv. 75/A. §-a és az Itv. 50. § (1) bekezdése határozott.
Budapest, 2015. február 23.
Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk.bíró
(Kúria Mfv.III.10.326/2014.)