adozona.hu
BH 2015.5.141
BH 2015.5.141
Az építményadót határozattal az adózó bevallásának adatai alapján veti ki a hatóság akkor is, ha új eljárásban jár el [2003. évi XCII. tv. 125. §, 127. §; 1990. évi C. tv. 12. §, 57. §, 11. § (1) bek., 1. §, 4. §, 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a .../57 helyrajzi számú telken 9 társasházat épített.
[2] A Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóhatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2010. október 14-én levélben felszólította a felperest, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint tulajdonában álló 41 db eladatlan társasházi ingatlan vonatkozásában építményadó-bevallási kötelezettségét teljesítse.
[3] A felperes a felhívásban foglaltaknak eleget téve 41 db adóbevallást nyújtott be, ...
BH 2015.5.141 Az építményadót határozattal az adózó bevallásának adatai alapján veti ki a hatóság akkor is, ha új eljárásban jár el [2003. évi XCII. tv. 125. §, 127. §; 1990. évi C. tv. 12. §, 57. §, 11. § (1) bek., 1. §, 4. §, 5. §].
[1] A felperes a .../57 helyrajzi számú telken 9 társasházat épített.[2] A Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóhatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2010. október 14-én levélben felszólította a felperest, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint tulajdonában álló 41 db eladatlan társasházi ingatlan vonatkozásában építményadó-bevallási kötelezettségét teljesítse.
[3] A felperes a felhívásban foglaltaknak eleget téve 41 db adóbevallást nyújtott be, feltüntetve azokon, hogy az adó tárgyát képező épületrészt "önkormányzati rendeleti adóalap-mentesség" illeti meg.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 41 db határozatban a felperest 2008-2010. évekre összesen: 8 162 184 Ft építményadó megfizetésére kötelezte.
[5] A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával a 41 db elsőfokú határozatot megsemmisítette.
[6] Indokolása szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 12. § (1) bekezdése és 52. § 7. pontja alapján az építményadó alanyának a lakás első vevőjét kell majd tekinteni, amelynek következtében felperes az építményadónak nem alanya.
[7] A Nemzetgazdasági Minisztérium Jövedelem és Forgalmiadó Főosztálya a 2011. május 10. napján kelt határozatával az alperes határozatát megsemmisítette és a másodfokú hatóságot a fellebbezés ismételt elbírálására utasította. Indokolása szerint az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlanokra a felperes tulajdonjoga 2007. évben bejegyzésre került, így a Htv. 11. § (1) bekezdése, 12. § (1) bekezdése, és 52. § 7. pontja alapján felperest az építményadó alanyának kell tekinteni.
[8] A megismételt eljárásban eljárt alperes a 2011. június 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatokat ismételten megsemmisítette, de most már az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
[9] ndokolásában megállapította, hogy felperes az ingatlanokon 2007. évben szerzett tulajdonjogot, és ugyanekkor emelkedett jogerőre az újonnan létesült társasházakra kiadott használatbavételi engedély is, ezért 2008. január 1-jétől az építményadónak az alanya.
[10] Az adózó ugyanakkor mindegyik bevallásának VII/1. pontjában nyilatkozott az adóalap-mentességéről, amelyet az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 125. § (4)-(5) bekezdéseiben foglaltakkal ellentétesen figyelmen kívül hagyott. Az elsőfokú határozatok a tényállás elemeiként továbbá nem tartalmazzák, hogy a bevallások milyen jellegűek, az adózó mikortól adóalany, mekkora a tulajdonosi részaránya, amely kérdések tisztázása szükséges az új eljárás keretében.
[11] A megismételt eljárásban felperes a korábbi bevallásait kis részeiben megváltoztatta, és további 42 ingatlan vonatkozásában nyújtott be adóbevallást.
[12] Az elsőfokú adóhatóság 83 db határozatot hozott, amelyben a felperest összesen: 19 610 019 Ft építményadó megfizetésére kötelezte.
[13] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. február 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
[14] Indokolása szerint az elsőfokú határozatok a bevallások adattartalmának megfelelnek. Az adózó új (módosító) bevallásai adómentességre vagy kedvezményre történő hivatkozást már nem tartalmaztak, a korrekcióra egyébként egyrészt a közös eszmei tulajdon egészéhez viszonyított arányszám-megjelölés, másrészt a hasznos alapterület nagyságának két tizedes jegyre történt kerekítése miatt került sor.
[15] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
[16] Hivatkozott a BH 2007.320. számú döntésre, amely szerint újonnan épített lakások esetén az építményadó alanyának és a bevallásra kötelezettnek a lakások első értékesítése során tulajdonjogot szerző személy minősül. Előadta, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírásainak megfelelően a beruházással létrehozott lakásokat saját termelésű készletek között tartja nyilván, eladásig az ingatlannak haszna nincs, az csak áru. Hangsúlyozta, hogy a társasház épületeire kért és kapott használatbavételi engedélyt, és nem a lakásokra, amelyek a szükséglakás kritériumának sem felelnek meg, ugyanis a vevők azokat szerkezetkész állapotban vásárolják meg.
[17] Az adóbevallásaiban pedig közölte, hogy az építményadóról szóló 57/2003. (XII. 18.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Önk.r.) értelmében adómentes, mert a lakások területe a 100 m2-t nem haladja meg. Fenntartotta azon álláspontját is, hogy nem alanya az építményadónak.
[18] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[19] Kifejtette egyebek mellett, hogy az alperes tévesen hivatkozott az Art. 125. §-ában foglaltakra, mert a megismételt eljárás nem független az alapeljárástól, így a felperes eredeti adóbevallásait kellett volna a hatóságnak a megismételt eljárásban alapul vennie, és vizsgálnia kellett volna, hogy az Önk.r. alapján adómentességben részesülhet-e avagy sem.
[20] Az új eljárásban értékelni kell - többek között - az adómentességre való adózói hivatkozást, és figyelemmel kell lenni az építési jogszabályokra is.
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[22] Az Art. 125. § (4)-(6) bekezdéseiben foglaltakat idézve hangsúlyozta, hogy felperes a módosított és újonnan benyújtott bevallásaiban maga minősítette a perbeli ingatlanokat adótárgynak, azok adómentességére vagy adókedvezményre nem hivatkozott, így azt az adóhatóság nem is vizsgálta az adókivetés kötött eljárási rendje alapján. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Htv. anyagi jogi szabályait nem megfelelően értelmezte, és tévesen hivatkozott építési jogszabály (OTÉK) lakásfogalmára, ugyanis a Htv. alkalmaz lakásdefiníciót.
[23] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
[24] A helyi adók rendszere a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. A települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót a kerületi önkormányzat jogosult bevezetni [Htv. 1. § (1)-(2) bekezdések].
[25] Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed az ingatlantulajdonra. Az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók bevezetésére jogosult [Htv. 4. § a) pont, 5. § a) pont]. Az építményadó a Htv. II. fejezet 1. pontja értelmében vagyoni típusú adó. Az önkormányzat adómegállapítási joga (többek között) arra terjed ki, hogy a Htv. és az Art. keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.
[26] Az adót, a költségvetési támogatást megállapítja az adózó: önadózással, a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében [Art. 25. § (1) bekezdés].
[27] Az adót - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). A jogi személy és egyéb szervezet az adót - az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével - önadózással állapítja meg [Art. 26. § (1)-(2) bekezdés]. Az építményadót tehát a jogi személy-adózó bevallása alapján az adóhatóság állapítja meg kivetéssel, mivel azt az Art. az önadózás rendszeréből kivette.
[28] Az Art. hatósági eljárást szabályozó VII. fejezete tartalmazza a hatósági adómegállapítás szabályait bejelentés, bevallás alapján, előírva, hogy az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat (kivetéses adózás); az adókivetés az adózó bevallása, bejelentése, illetőleg adatszolgáltatás alapján történik; az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá - ha törvény előírja - az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz [Art. 125. § (2), (4)-(5) bekezdés].
[29] A bevallás adatai alapján a hatóság határozatot hoz. Az adózó az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet. A felettes szerv, ha a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja[Art. 127. § (1) bekezdés, 136. § (1)-(2) bekezdés]. Az Art.-nak a jogorvoslati rendszert tartalmazó rendelkezései nem szabályozzák (így meg sem változtatják) azt a 125-127. §-okban foglalt kötelező előírást, hogy az építményadót határozattal az adózó bevallásának adatai alapján veti ki az adóhatóság akkor is, ha az elsőfokú hatóság - a másodfokú hatóság határozatot megsemmisítő és hatóságot új eljárásra utasító rendelkezése miatt - a megismételt (új) eljárásban jár el. Az elsőfokú hatóság tehát az építési adóügyben az új eljárásban is a felperes adóbevallásának adatai alapján volt köteles határozati formában dönteni.
[30] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság e kérdésben jogszerűen döntött, a jogerős ítélet indokolásának további részeit azonban mellőzi, és a következőkre mutat rá.
[31] A másodfokú határozat szerint felperes a 41 db adóbevallásának meghatározott adatait megváltoztatta, majd benyújtott további 42 db adóbevallást. Az alperes a felperes változtatásait nevesítette korrigálásnak, pontosításnak, módosításnak anélkül, hogy jogszabályhely megjelölésével meghatározta volna, hogy az adózói változtatás álláspontja szerint az Art. alapján milyen jogkövetkezménnyel és minek minősül. Az alperes meghatározta, hogy a felperes változtatásként arányszám-megjelölést és kerekítést végzett, azonban határozata azt nem tartalmazza, hogy ez miként minősülhetne az adómentességre való hivatkozás adózói törlésének.
[32] Kiemeli a Kúria, hogy az adózó önadózás esetén például jogosult az önellenőrzésre, ha az Art. másként nem rendelkezik. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adó alapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja [Art. 13. § (1) bekezdés, 49. § (1) bekezdés]. Önellenőrzésre tehát önadózás esetén jogosult az adózó (ha az Art. másként nem rendelkezik).
[33] Az építményadó nem tartozik az önadózás rendszerébe, ezért önellenőrzéssel nem helyesbíthető, de nincsen hátrányosabb helyzetben az építményadó nem önadózó adóalanya a más adónemben önadózó adóalanynál, mert az Art. nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket ugyanis az adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. Az Art.-nak az önellenőrzési jogot rögzítő 13. § (1) bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó (így az építményadó) utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.
[34] Az adóbevalláson alapuló adókivetés, továbbá az adóbevallási adatok adózó által történt változtatásának adóhatóság részéről való kötelező minősítése kérdésköröknek a vizsgálatát követően a Kúria megállapította, hogy a konkrét adóbevallások értékelése körében az adóhatóság a tényállást az ügy érdemi elbírálására kiható módon nem tisztázta, jogi indokolása hiányos, ezért döntésének jogszerűsége nem felülbírálható.
[35] Az új eljárásban a hatóságnak az adóévre hatályos Htv. és Önk.r. alapján kell meghatároznia, hogy melyek az egyes adóbevallások konkrét tartalmi elemei, adatai, az adóbevallások felperes által történt változtatásai melyik rovatokat érintették, minek minősülnek az Art. szerint és mik azoknak a jogkövetkezményei. A bevallások konkrét adatai birtokában dönthető csak el, hogy melyik évre, milyen jogszabályokat alkalmazhat az adóhatóság, így elsődlegesen a tényállást kell tisztázni.
[36] Amennyiben az adózó változtatása a 41 db adóbevallásban az adókedvezmény rovatot nem érintette, úgy az adókedvezmény kérdésében is dönteni kell, ahogyan arról is, hogy a valóságban adótárgy-e a felperes által az adóbevallásában adótárgyként megjelölt építmény és miért, továbbá adóalanynak minősül-e a felperes és miért.
[37] Mindezek folytán a Kúria az érdemben helyes jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, az indokolásának a kúriai ítéletben foglalt részbeni megváltoztatásával.
(Kúria Kfv. V. 35.544(2013.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Szabó Árpád által képviselt T. I. Kft. felperesnek dr. Posztós Mónika jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 07. napján kelt 16.K.28.524/2013/4. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.28.524/2013/4. számú ítéletét - az indokolás részbeni megváltoztatásával - hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (azaz százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes a .../57 helyrajzi számú telken 9 társasházat épített.
A Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóhatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2010. október 14-én levélben felszólította a felperest, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint tulajdonában álló 41 db eladatlan társasházi ingatlan vonatkozásában építményadó bevallási kötelezettségét teljesítse. A felperes a felhívásban foglaltaknak eleget téve 41 db adóbevallást nyújtott be, feltüntetve azokon, hogy az adó tárgyát képező épületrészt "önkormányzati rendeleti adóalap-mentesség" illeti meg.
Az elsőfokú adóhatóság 41 db határozatban a felperest 2008.-2010. évekre összesen: 8.162.184 Ft építményadó megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával a 41 db elsőfokú határozatot megsemmisítette. Indokolása szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 12.§ (1) bekezdése és 52. § 7. pontja alapján az építményadó alanyának a lakás első vevőjét kell majd tekinteni, amelynek következtében felperes az építményadónak nem alanya.
A Nemzetgazdasági Minisztérium Jövedelem és Forgalmiadó Főosztálya a 2011. május 10. napján kelt határozatával az alperes határozatát megsemmisítette és a másodfokú hatóságot a fellebbezés ismételt elbírálására utasította. Indokolása szerint az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlanokra a felperes tulajdonjoga 2007. évben bejegyzésre került, így a Htv. 11. § (1) bekezdése, 12.§ (1) bekezdése, és 52. § 7. pontja alapján felperest az építményadó alanyának kell tekinteni.
A megismételt eljárásban eljárt alperes a 2011. június 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatokat ismételten megsemmisítette, de most már az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Indokolásában megállapította, hogy felperes az ingatlanokon 2007. évben szerzett tulajdonjogot, és ugyanekkor emelkedett jogerőre az újonnan létesült társasházakra kiadott használatbavételi engedély is, ezért 2008. január 1-jétől az építményadónak az alanya. Az adózó ugyanakkor mindegyik bevallásának VII/1. pontjában nyilatkozott az adóalap-mentességéről, amelyet az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 125.§ (4)-(5) bekezdéseiben foglaltakkal ellentétesen figyelmen kívül hagyott. Az elsőfokú határozatok a tényállás elemeiként továbbá nem tartalmazzák, hogy a bevallások milyen jellegűek, az adózó mikortól adóalany, mekkora a tulajdonosi részaránya, amely kérdések tisztázása szükséges az új eljárás keretében.
A megismételt eljárásban felperes a korábbi bevallásait kis részeiben megváltoztatta, és további 42 ingatlan vonatkozásában nyújtott be adóbevallást. Az elsőfokú adóhatóság 83 db határozatot hozott, amelyben a felperest összesen: 19.610.019 Ft építményadó megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. február 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú határozatok a bevallások adattartalmának megfelelnek. Az adózó új /módosító/ bevallásai adómentességre, vagy kedvezményre történő hivatkozást már nem tartalmaztak, a korrekcióra egyébként egyrészt a közös eszmei tulajdon egészéhez viszonyított arányszám megjelölés, másrészt a hasznos alapterület nagyságának két tizedes jegyre történt kerekítése miatt került sor.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott a BH 2007.320. számú döntésre, amely szerint újonnan épített lakások esetén az építményadó alanyának és a bevallásra kötelezettnek a lakások első értékesítése során tulajdonjogot szerző személy minősül. Előadta, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírásainak megfelelően a beruházással létrehozott lakásokat saját termelésű készletek között tartja nyilván, eladásig az ingatlannak haszna nincs, az csak áru. Hangsúlyozta, hogy a társasház épületeire kért és kapott használatbavételi engedélyt, és nem a lakásokra, amelyek a szükséglakás kritériumának sem felelnek meg, ugyanis a vevők azokat szerkezetkész állapotban vásárolják meg. Az adóbevallásaiban pedig közölte, hogy az építményadóról szóló 57/2003. (XII.18.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Önk.r.) értelmében adómentes, mert a lakások területe a 100 m2-t nem haladja meg. Fenntartotta azon álláspontját is, hogy nem alanya az építményadónak.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Kifejtette egyebek mellett, hogy az alperes tévesen hivatkozott az Art. 125.§-ában foglaltakra, mert a megismételt eljárás nem független az alapeljárástól, így a felperes eredeti adóbevallásait kellett volna a hatóságnak a megismételt eljárásban alapul vennie, és vizsgálnia kellett volna, hogy az Önk.r. alapján adómentességben részesülhet-e avagy sem.
Az új eljárásban értékelni kell – többek között - az adómentességre való adózói hivatkozást, és figyelemmel kell lenni az építési jogszabályokra is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Az Art. 125. § (4)-(6) bekezdéseiben foglaltakat idézve hangsúlyozta, hogy felperes a módosított és újonnan benyújtott bevallásaiban maga minősítette a perbeli ingatlanokat adótárgynak, azok adómentességére vagy adókedvezményre nem hivatkozott, így azt az adóhatóság nem is vizsgálta az adókivetés kötött eljárási rendje alapján. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Htv. anyagi jogi szabályait nem megfelelően értelmezte, és tévesen hivatkozott építési jogszabály (OTÉK) lakásfogalmára, ugyanis a Htv. alkalmaz lakásdefiníciót.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A helyi adók rendszere a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. A települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót a kerületi önkormányzat jogosult bevezetni [Htv. 1. § (1)-(2) bekezdések].
Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed az ingatlantulajdonra. Az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók bevezetésére jogosult [Htv. 4. § a) pont, 5. § a) pont]. Az építményadó a Htv. II. fejezet 1. pontja értelmében vagyoni típusú adó. Az önkormányzat adó-megállapítási joga (többek között) arra terjed ki, hogy a Htv. és az Art. keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.
Az adót, a költségvetési támogatást megállapítja az adózó: önadózással, a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében [Art. 25. § (1) bekezdés].
Az adót - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). A jogi személy és egyéb szervezet az adót - az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével - önadózással állapítja meg [Art. 26.§ (1)-(2) bekezdés]. Az építményadót tehát a jogi személy-adózó bevallása alapján az adóhatóság állapítja meg kivetéssel, mivel azt az Art. az önadózás rendszeréből kivette.
Az Art. hatósági eljárást szabályozó VII. fejezete tartalmazza a hatósági adó-megállapítás szabályait bejelentés, bevallás alapján, előírva, hogy az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat (kivetéses adózás); az adókivetés az adózó bevallása, bejelentése, illetőleg adatszolgáltatás alapján történik; az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá - ha törvény előírja - az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz [Art. 125. § (2), (4)-(5) bekezdés].
A bevallás adatai alapján a hatóság határozatot hoz. Az adózó az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet. A felettes szerv, ha a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja [Art. 127. § (1) bekezdés, 136. § (1)-(2) bekezdés]. Az Art.-nek a jogorvoslati rendszert tartalmazó rendelkezései nem szabályozzák (így meg sem változtatják) azt a 125. §-127.§-okban foglalt kötelező előírást, hogy az építményadót határozattal az adózó bevallásának adatai alapján veti ki az adóhatóság akkor is, ha az elsőfokú hatóság - a másodfokú hatóság határozatot megsemmisítő és hatóságot új eljárásra utasító rendelkezése miatt - a megismételt (új) eljárásban jár el. Az elsőfokú hatóság tehát az építési adóügyben az új eljárásban is felperes adóbevallásának adatai alapján volt köteles határozati formában dönteni.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság e kérdésben jogszerűen döntött, a jogerős ítélet indokolásának további részeit azonban mellőzi, és a következőkre mutat rá.
A másodfokú határozat szerint felperes a 41 db adóbevallásának meghatározott adatait megváltoztatta, majd benyújtott további 42 db adóbevallást. Az alperes a felperes változtatásait nevesítette korrigálásnak, pontosításnak, módosításnak anélkül, hogy jogszabályhely megjelölésével meghatározta volna, hogy az adózói változtatás álláspontja szerint az Art. alapján milyen jogkövetkezménnyel és minek minősül. Az alperes meghatározta, hogy a felperes változtatásként arányszám megjelölést és kerekítést végzett, azonban határozata azt nem tartalmazza, hogy ez miként minősülhetne az adómentességre való hivatkozás adózói törlésének.
Kiemeli a Kúria, hogy az adózó önadózás esetén például jogosult az önellenőrzésre, ha az Art. másként nem rendelkezik. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adó alapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja [Art. 13. § (1) bekezdés, 49. § (1) bekezdés]. Önellenőrzésre tehát önadózás esetén jogosult az adózó (ha az Art. másként nem rendelkezik).
Az építményadó nem tartozik az önadózás rendszerébe, ezért önellenőrzéssel nem helyesbíthető, de nincsen hátrányosabb helyzetben az építményadó nem önadózó adóalanya a más adónemben önadózó adóalanynál, mert az Art. nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket ugyanis az adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. Az Art.-nek az önellenőrzési jogot rögzítő 13. § (1) bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó (így az építményadó) utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.
Az adóbevalláson alapuló adókivetés, továbbá az adóbevallási adatok adózó által történt változtatásának adóhatóság részéről való kötelező minősítése kérdésköröknek a vizsgálatát követően a Kúria megállapította, hogy a konkrét adóbevallások értékelése körében az adóhatóság a tényállást az ügy érdemi elbírálására kiható módon nem tisztázta, jogi indokolása hiányos, ezért döntésének jogszerűsége nem felülbírálható.
Az új eljárásban a hatóságnak az adóévre hatályos Htv. és Önk.r. alapján kell meghatároznia, hogy melyek az egyes adóbevallások konkrét tartalmi elemei, adatai, az adóbevallások felperes által történt változtatásai melyik rovatokat érintették, minek minősülnek az Art. szerint és mik azoknak a jogkövetkezményei. A bevallások konkrét adatai birtokában dönthető csak el, hogy melyik évre, milyen jogszabályokat alkalmazhat az adóhatóság, így elsődlegesen a tényállást kell tisztázni. Amennyiben az adózó változtatása a 41 db adóbevallásban az adókedvezmény rovatot nem érintette, úgy az adókedvezmény kérdésében is dönteni kell, ahogyan arról is, hogy a valóságban adótárgy-e a felperes által az adóbevallásában adótárgyként megjelölt építmény és miért, továbbá adóalanynak minősül-e a felperes és miért.
Mindezek folytán a Kúria az érdemben helyes jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, az indokolásának a kúriai ítéletben foglalt részbeni megváltoztatásával.
Az alperest a Kúria a Pp. 270.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján rendelkezett.
Budapest, 2014. október 2.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria Kfv.V.35.544/2013.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2015.80 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
