adozona.hu
ÍH 2015.41
ÍH 2015.41
FELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS A felszámoló jogszabályt sértő intézkedése ellen a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogást terjeszthet elő. A kifogás jogintézményével ennélfogva harmadik személy is élhet. Ha azonban a kérelmezőnek a felszámoló által képviselt adóssal szemben vannak vitái, követelései, ezek a sérelmek kifogással nem orvosolhatóak (Cstv. 51. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az L. Kft. kérelmező által előterjesztett kifogást 2. sorszámú végzésében a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja értelmében érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a kérelmező 2013. április 15-én terjesztett elő kifogást a felszámolóval szemben, amelyben annak "önbíráskodó magatartását" sérelmezte.
Rámutatott arra, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. ...
Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a kérelmező 2013. április 15-én terjesztett elő kifogást a felszámolóval szemben, amelyben annak "önbíráskodó magatartását" sérelmezte.
Rámutatott arra, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. §-ának rendelkezései értelmében a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen, a tudomást szerzéstől számított 8 napon belül. Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a kifogás előterjesztésére elsősorban az adott felszámolásban hitelezőként részt vevő személy jogosult. Megállapította, hogy a jelen eljárásban a kérelmező nem minősül az adós hitelezőjének.
Hangsúlyozta továbbá, hogy a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján a felszámolási vagyonba a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetőleg ezt követően szerzett vagyon tartozik. A hitelezők a felszámolási eljárás során az igénybejelentésükkel az adóssal szemben fennálló pénz vagy pénzben kifejezett követeléseiket érvényesíthetik. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzköveteléseken kívüli egyéb igények elbírálására nem a felszámolási eljárás keretében, hanem általános hatáskörű bíróság előtt kerülhet sor. Kiemelte, hogy az adós és a kérelmező közötti birtokvita eldöntése nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe.
Az elsőfokú végzés ellen az L. Kft. kérelmező nyújtott be fellebbezést, melyben kérte annak megváltoztatását, és a kifogásának megfelelő döntés meghozatalát. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen rögzítette a határozatában, hogy a kifogásoló fél nem minősül ebben a felszámolási eljárásban hitelezőnek. Állította, hogy a társaság 372 710 000 forint f) kategóriás tőke, 146 346 500 forint kamat és 100 000 forint regisztrációs díj igényével - már a kifogás előterjesztésekor is - hitelezőnek minősült, hiszen a hitelezői nyilvántartásban is szerepelt. Időközben megvásárolta a V. Korlátolt Felelősségű Társaság 181 289 500 forint tőke, 49 008 500 forint kamat, és 100 000 forint regisztrációs díj követelését is, hitelezői igénye tehát a jogelőd követelésének mértékével azóta csak emelkedett.
Jogorvoslati kérelmében azzal is érvelt, hogy a felszámolási bíróságtól nem egy birtokvita eldöntését kérte, mert e tárgyban a társaság már polgári peres eljárást kezdeményezett. Ezzel szemben a beadványában azt a felszámolói magatartást kifogásolta, hogy a felszámoló az adós társaság ingatlanaira 2009. évtől kezdődően visszamenőleg "használati díj" számlákat állított ki, és a bérlő erőszakkal birtokba vett ingóságaira zálogjogot kíván érvényesíteni. Azzal, hogy az ingatlant és az ingóságokat birtokban tartja, s ezáltal a bérlőt nem engedi termelni, a kifogásoló félnek folyamatosan kárt okoz. Megítélése szerint a felszámolási ügyben eljáró bíróságnak abban kellett volna - az eljárás során benyújtott egyezségi ajánlatot is figyelembe véve - döntést hoznia, hogy az utólagosan és évekre visszamenőlegesen kiállított használati díj számlák alapján megalapozott-e a felszámoló zálogjog-alapítása, és részéről megengedett-e a nem felszámolási vagyonhoz tartozó ingóságok birtokba vétele.
Fellebbezésében utalt arra is, hogy a felszámoló az ingatlan birtokba vételével kárt okozott az adósnak, mert az ingóságok megőrzésének költségeivel az adós terhére kiadások keletkeztek, ezzel szemben, ha az ingatlanok idegen használatban maradtak volna, akkor az adóst bérleti- vagy használati díj, azaz bevétel illette volna meg.
A hitelező a 3. sorszámú 2015. február 17-én érkezett módosított és kiegészített fellebbezésében kérte az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az az elsőfokú bíróság utasítását a kifogás érdemi elbírálására, annak megfontolásával, hogy az új eljárásban másik bíró járjon el. Részletesen kifejtette a felszámoló által alaptalanul vitatott hitelezői igényével kapcsolatos álláspontját, valamint a felszámoló intézkedéseivel, továbbá az eljáró bíró mulasztásaival kapcsolatos véleményét. Megítélése szerint a jelen ügyben előterjesztett kifogásnak csak az "egyik vetülete" az épületek birtoklásához való jog, a felmondás illetőleg a birtokbavétel jogszerűségének kérdése. Ezeken felül azonban nem hagyhatóak figyelmen kívül azok a körülmények sem, hogy a felszámoló jogtalanul tartja birtokban a hitelező ingóságait, és azok őriztetésével az adósnak felesleges költségeket okoz.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a vitatott igénnyel rendelkező hitelező nem tekinthető olyan hitelezőnek, aki a kifogás előterjesztésére jogosult lenne a Cstv. 51. § alapján. A kifogásoló fél valójában ingyenesen használta az adós társaság ingatlanát, most viszont azt sérelmezi, hogy a felszámoló ezeket a bérleti szerződéseket felmondta, az ingatlanokat birtokba vette, valójában tehát a kifogása egy birtokvita eldöntésére irányul.
A fellebbezés az alábbiak miatt nem alapos.
Az adós társaság ellen 2009. június 9-én megindított nemperes eljárásban a felszámolás közzétételére 2009. október 1-jén került sor. Az adós társaság kijelölt felszámolója a H. Holding Tanácsadó Zártkörűen Működő Részvénytársaság.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (Cstv.) az eljárás megindítása idején hatályos 6. § (4) bekezdése értelmében a csődeljárásban az adóst, a hitelezőt és a vagyonfelügyelőt, a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése kimondja: A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az adós nevében kifogást a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be. A fenti törvényhely (2) bekezdése szerint a bíróság a kifogás felől soron kívül határoz. Ha a kifogás elbírálása során a felek meghallgatása vagy egyéb bizonyítás felvétele szükséges, a kifogásolt intézkedés felfüggesztését rendeli el. A Cstv. 51. § (3) bekezdése értelmében ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.
A jelen eljárás az L. Kft. 2013. április 15-én előterjesztett beadványával indult, melyet az elsőfokú bíróság kifogásnak minősített. Ebben a kérelmező előadta, hogy az adós annak idején az ingatlanjait bérbe adta a V. Kft.-nek és az L. Kft.-nek, akik azokat közösen használták. A felszámoló a felszámolás kezdetétől kezdődően az ingatlanok víz- és áram-ellátását nem biztosította, ezzel a magatartásával szerződésszegést követett el. A felszámoló azonnali hatállyal felmondta a bérleti szerződést, majd a perbíróság előtt keresetet terjesztett elő az ingatlanok kiürítése iránt. E per befejezésének bevárása, valamint végrehajtható ítélet és végrehajtási lap kiállítása nélkül a felszámoló által megbízott vagyonvédelmi cég emberei bejutottak az épületbe, és annak birtokából a korábbi bérlőt (az L. Kft.-t) kizárták. Álláspontja szerint ezzel a magatartásával a felszámoló önbíráskodást követett el, amely miatt feljelentést tett a rendőrségen.
Az eljárást megindító beadványában azt is sérelmezte, hogy a felszámoló az elektromos áramszolgáltatást nem állította helyre időben, ezáltal az adós elesett 43 hónapra mintegy 120 millió forint bérleti díjtól. Véleménye szerint azzal, hogy az általa kiállított számlák alapján a felszámoló kilátásba helyezte, hogy zálogjogot alapít a volt bérlő ingóságaira, ismételten önbíráskodásra törekszik, mely jogsértő magatartása kifogással támadható. Ezért kérte a felszámolási bíróságtól, hogy kifogás keretében a felszámolót tiltsa el az önbíráskodó magatartásoktól.
A Fővárosi Ítélőtábla a Cstv. 6. § (4) bekezdésére utalva kiemeli, hogy a kifogás jogintézményével nem csak a felszámoló magatartása miatt sérelmet szenvedő hitelező, hanem az adós és egyéb - érdekeltségét igazoló - harmadik személy is élhet. Az elé tárt iratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az L. Kft. az adósnak nem hitelezője, s ebből következően a felszámolóval szembeni kifogás előterjesztésére nincs jogi lehetősége. A kérelmező Kft. az általa becsatolt hitelezői nyilvántartás adatai alapján hitelezőnek minősül. A felszámolóval szembeni kifogás előterjesztésére, mint hitelező akkor is jogosult lenne, ha a követelését a felszámoló vitatottá tette, s az ezzel összefüggésben indított "vitatott hitelezői igény" elbírálására irányuló eljárásban döntés még nem született.
A Cstv. 51. §-ban szabályozott kifogás jogintézménye egy jogorvoslati lehetőség, amely arra szolgál, hogy a felszámolónak a csődtörvényben meghatározott felszámolói feladatai ellátása körében tanúsított jogszabálysértő magatartása vagy mulasztása esetén az adós, a hitelezők vagy az érdekelt fél jogorvoslatot kereshessen a felszámolási ügyben eljáró bíróság előtt.
Előre bocsátja az ítélőtábla azt a jogi álláspontját, hogy a kifogás alapjául szolgáló sérelmezett intézkedések körét a másodfokú eljárásban bővíteni nem lehet, mert az a kifogási kérelem meg nem engedett megváltoztatásának minősül. Ebből következően a hitelező fellebbezésében és a fellebbezés kiegészítésében újabban előadott és sérelmezett felszámolói intézkedések jogszerűségét nem vizsgálta. Megállapítható, hogy a kérelmező 2013. április 15-i beadványának tárgya nem jelöl meg olyan felszámolói intézkedést, amely kifogás keretében lenne orvosolható. Az L. Kft. ebben a beadványában nem határozta meg azt a csődtörvényi rendelkezést sem, amelyet a felszámoló a kifogásolt magatartásával vagy mulasztásával megsértett volna. A beadványban előadottak alapján a kérelem (önbíráskodástól való eltiltás) nem a felszámolási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik. A bérlő ingóságain nem a felszámoló, hanem az általa képviselt bérbeadó adós érvényesíthet zálogjogot. Amennyiben az L. Kft.-nek az ingóságai kiadása iránt igénye keletkezett az adós társasággal szemben, azt az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesítheti az adós gazdasági társaság ellen. A kérelmező és az adós közötti birtokvita is a peres bíróság által dönthető el. Az iratokból megállapíthatóan a kérelmezőnek nem a felszámolóval, hanem a felszámoló által képviselt adóssal szemben vannak vitái, követelései.
Rámutat még a Fővárosi Ítélőtábla arra is, hogy amennyiben az L. Kft. mint hitelező azt állítja, hogy a felszámoló az eljárása során a felszámolási vagyont csökkentette, és ezzel a hitelezőknek kárt okozott, szintén polgári peres eljárást kezdeményezhet a Cstv. 54. §-a alapján a perbíróság előtt.
A fentiekből tehát az a következtetés vonható le, hogy a hitelező megjelölt beadványában meghatározott tényállítások és megfogalmazott kérelem nem tartozik a kifogási eljárás elbírálásának tárgykörébe, ezért annak a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján történő elutasítása helytálló volt. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése szerint az indokolás módosításával helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.047/2014/4.)