adozona.hu
ÍH 2015.40
ÍH 2015.40
FELSZÁMOLÁS - A FELSZÁMOLÓ ÉRTÉKESÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGÉNEK TARTALMA A KÖLTSÉGEK FEDEZETÉNEK HIÁNYÁBAN
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Bíróság elrendelte az adós felszámolását hivatalból. A felszámolási eljárás kezdő időpontja 2011. július 21.
A felszámoló 2012. augusztus 28-i fordulónappal közbenső mérleget terjesztett elő, melyet az elsőfokú bíróság végzésével jóváhagyott.
A felszámoló 2013. október 30-i zárónappal felszámolási zárójelentést nyújtott be az elsőfokú bíróságra, melyben az adós G. Kft.-ben fennálló, 1 123 000 forint értékű üzletrész hitelezők közötti felosztására tett javaslatot, ennek eredményekép...
ÍH 2015.40 FELSZÁMOLÁS - A FELSZÁMOLÓ ÉRTÉKESÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGÉNEK TARTALMA A KÖLTSÉGEK FEDEZETÉNEK HIÁNYÁBAN
Az értékesítési költségek fedezetének hiányában is köteles a felszámoló az értékkel rendelkező vagyontárgy értékesítését egyéb nyilvános, költségkímélő, illetve költségmentes (ingyenes) formában megkísérelni [Cstv. 48. § (1) bekezdés, valamint 49. § (1) bekezdés].
A Megyei Bíróság elrendelte az adós felszámolását hivatalból. A felszámolási eljárás kezdő időpontja 2011. július 21.A felszámoló 2012. augusztus 28-i fordulónappal közbenső mérleget terjesztett elő, melyet az elsőfokú bíróság végzésével jóváhagyott.
A felszámoló 2013. október 30-i zárónappal felszámolási zárójelentést nyújtott be az elsőfokú bíróságra, melyben az adós G. Kft.-ben fennálló, 1 123 000 forint értékű üzletrész hitelezők közötti felosztására tett javaslatot, ennek eredményeképpen - állítása szerint - valamennyi hitelező igénye teljes egészében kielégítést nyerne.
- A NAV mint hitelező a zárójelentésre tett észrevételében az üzletrészt nem kívánta elfogadni, ezért kérte a záródokumentáció ekkénti módosítását.
- A F. Zrt. hitelezői igénye kielégítése fejében az adós üzletrészét szintén nem fogadta el.
- Az MKK Magyar Követeléskezelő Zrt. kifogást nyújtott be, melyben elsődlegesen a felszámoló kötelezését kérte az adós tulajdonában lévő üzletrész értékesítésének megkísérlésére. Álláspontja szerint ugyanis a felszámoló az adós tulajdonát képező, G. Kft.-ben fennálló 5 000 000 forint névértékű üzletrészének értékesítését meg sem kísérelte. Így készítette el zárójelentését, valamint záró vagyonfelosztási javaslatot, és az üzletrészt 1 123 000 forintra leértékelve javasolta természetben átadni a hitelezői igények kielégítése fejében. A felszámoló ezen eljárása sérti a Cstv. 48. § (1) bekezdését, valamint 49. § (1) bekezdését, mivel az ő kötelezettsége lenne az adós vagyontárgyának értékesítése. Másodlagosan, az elsődleges kérelem elutasítása esetére kérte a felszámoló kötelezését a zárójelentés átdolgozására akként, hogy a vagyontárgyra nem tart igényt.
A felszámoló írásbeli előkészítő iratában a kifogásra és észrevételre tekintettel átdolgozott zárójelentést nyújtott be. Egyben kérte a felszámolási eljárás Cstv. 63/B. § szerint egyszerűsített módon történő lefolytatását és befejezését. A vagyonfelosztási javaslat szerint a F. Zrt., a NAV Komárom-Esztergom Megyei Adóigazgatósága, valamint az MKK Magyar Követeléskezelő Zrt. hitelezők igényeit adós üzletrészének visszautasítására tekintettel 100%-ban kielégítettnek tekintette, egyben kérte, hogy a G. Kft. adós tulajdonában álló üzletrész kerüljön megosztásra a tulajdonosok között.
Az elsőfokú bíróság megküldte az egyszerűsített zárójelentést a hitelezőknek azzal, hogy arra jogvesztő 15 munkanapon belül észrevételt, illetve a vagyonfelosztási javaslattal szemben kifogást terjeszthetnek elő.
Az MKK hitelező észrevételében előadta, hogy a felszámoló által felosztani indítványozott üzletrészt csak arra az esetre utasította vissza, ha a kifogásában előterjesztett elsődleges kérelme elutasításra kerül. Fenntartotta azon kérelmét, miszerint kötelezze a bíróság a felszámolót annak igazolására, hogy az eljárás során megkísérelte-e, és ha igen, úgy milyen módon az adós üzletrészének értékesítését. Amennyiben ezt nem tette meg, úgy kérte a záróanyag visszavonására, és a felszámolási eljárás továbbfolytatására, az üzletrész nyilvános értékesítésének megkísérlésére kötelezését.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az adós semmilyen pénzeszközzel nem rendelkezik, így az értékesítés megkísérlésének költségeit sem tudja viselni. Állítása szerint felhívta a hitelezőt a költségek előlegezésére, aki ettől elzárkózott. A zárójelentésre tett kifogás, észrevétel és nyilatkozatok alapján módosított egységes szerkezetű zárójelentést változatlanul fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a kifogást elutasította. A Cstv. 48. § (1) bekezdése alapján rámutatott arra, hogy a felszámoló valóban köteles az adós vagyontárgyainak értékesítésére, ennek megkísérlésére, azonban - figyelemmel a bírói gyakorlatra is (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.33.535/1999.) - a Cstv. 48. §-ban írt feladatok elvégzése, vagyontárgyak értékesítésének megkísérlése csak akkor kötelessége a felszámolónak, ha az adós vagyona az ezzel kapcsolatos költségek fedezetére elegendő. Jogszabályi rendelkezés hiányában a felszámoló nem köteles arra, hogy a saját költsége terhére kísérelje meg a vagyontárgy értékesítését.
A hitelező fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú végzés megváltoztatását és a kifogásnak történő helyt adást, míg másodlagosan az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Kifejtett jogi álláspontja szerint a felszámoló köteles az adós követeléseinek behajtására, igényeinek érvényesítésére és vagyonának értékesítésére figyelemmel a Cstv. 48. § (1) bekezdésére, a 49. § (1) bekezdésére, valamint a Felszámolók Országos Egyesületének Etikai Kódexének I. és II. pontjára. Sérelmezte, hogy a felszámoló az üzletrész felosztására irányuló szándékáról a hitelezőt előzetesen nem tájékoztatta, arról csak a záróanyag kézhezvételekor értesült. Rámutatott arra, hogy a jelen eljárásban a felszámoló semmilyen intézkedést nem tett a vagyontárgy felértékelése, értékesítési esélyeinek vizsgálata körében. Vélelmezhető, hogy az üzletrész értékesítése során a Cstv. 49. § szerinti egyéb értékesítés feltételei is fennállnak. A felszámoló nem volt elzárva annak lehetőségétől, hogy az üzletrész értékesítési szándékát akár saját honlapján megjelenítse, mely külön költséggel nem járt volna. amennyiben pedig értékesíthetetlen, úgy ki lehetett volna vezetni a könyvekből.
A fellebbezésre észrevétel nem érkezett.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A konkrét esetben az elsőfokú bíróság a Cstv. 51. §-a alapján helyesen minősítette a felszámoló mulasztásával szembeni önálló kifogásnak a hitelező beadványát, az ugyanis azt a felszámolói mulasztást sérelmezte, hogy az adós tulajdonában lévő üzletrész értékesítését a felszámoló nem kísérelte meg.
A Cstv. 48. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti. A 49. § (1) bekezdése alapján pedig a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A felszámoló az értékesítést pályázat vagy árverés keretében végzi. Ezen eljárások alkalmazásától csak akkor tekinthet el a felszámoló, ha ehhez a választmány hozzájárul, vagy ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségeit, vagy ha a várható bevételek és az értékesítés előrelátható költségei közötti különbség kevesebb, mint 100 000 forint. Ebben az esetben a felszámoló az értékesítés egyéb nyilvános formáját is alkalmazhatja a kedvezőbb eredmény elérése érdekében.
Főszabály szerint az adós vagyonának értékesítése tehát a felszámoló kötelezettsége, melynek körében tanúsított felszámolói intézkedés, vagy annak elmulasztása az értékesítés megtörténte előtt a sérelmet szenvedett fél részéről kifogással támadható.
Helytállóan állapította meg azt az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló a vagyon értékesítéséhez szükséges költségek előlegezésére - jogszabályi előírás hiányában - nem kötelezhető. Az adós vagyonának hiányában általában nem a felszámoló kötelessége a felszámolási eljárásban felmerülő költségek előlegezése. A felszámoló ugyanakkor azzal, hogy a felszámolói névjegyzékbe felvételt nyert, és ezzel az adós gazdálkodó szervezetek gazdasági életből való kivezetésére, felszámolásának "lefolytatására" vállalkozott, sok esetben kényszerűen, költségelőlegezésre is kötelezettséget vállal. A felszámolási eljárásban például köteles előlegezni olyan költségeket is (cégjegyzési címpéldány), amely nélkül a Cstv.-ben írt vállalt feladatát nem tudja megkezdeni, illetve teljesíteni (pl. postaköltség, utazási költség). Költségelőlegezés hiányában sem mentesülhet azonban a felszámoló vállalt kötelezettsége (feladata) teljesítése alól, "passzivitása" a módosított Cstv. 1. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérését meghiúsítaná.
Az értékesítési költségek fedezetének hiányában is köteles a felszámoló a vagyontárgy értékesítését egyéb nyilvános, költségkímélő, illetve költségmentes (ingyenes) formában megkísérelni. Ez történhet akként, hogy a felszámoló az értékesítési szándékot közzéteszi a saját honlapján, vagy a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesülete által működtetett honlapon (www.foe.hu/hirdetesi-rendszer, amely a sikeres értékesítést követően, utólagos finanszírozással jár), illetve kifüggesztheti a hirdetményt székházának, illetve irodájának hirdetőtábláján. Annak sincs akadálya, hogy a felszámoló az értékesítés tárgyában megtegye az elvárható intézkedéseket, pl. megkeresse a G. Kft. volt vezető tisztségviselőit, vagy a piac további szereplőit (stb.).
Kizárólag a fenti intézkedések eredménytelensége esetén kerülhet sor - egyéb feltételek mellett - az értékesítetlen vagyontárgy hitelezők közötti felosztására. [Cstv. 56. § (2) bekezdés]
A kifejtettek alapján az értékesítés megkísérlésének kötelezettsége ezért a felszámolót költségfedezet hiányában is terheli. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, mikor kimondta, hogy a felszámolónak a vagyontárgyak értékesítése csak akkor kötelessége, ha az adós vagyona az ezzel kapcsolatos költségek fedezetére elegendő. Ezen megállapítás alapjául hivatkozott eseti döntés (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.33.535/1999.) eltérő tényálláson alapul, a jelen eljárásra nem alkalmazható. Az elsőfokú végzés által felhívott jogesetben ugyanis nem a Cstv. 48. § (1) bekezdése szerint, az adós vagyontárgyának értékesítésére, hanem a Cstv. 48. § (3) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítése körében, az adós által hátrahagyott környezeti terhek, és károk rendezésére és megszüntetésére nem nyújtott elegendő fedezetet az adós vagyona. Ennek előlegezésére - a felhívott eseti döntés szerint - a felszámoló valóban nem kötelezhető.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a Pp. 259. § szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy 30 napon belül kísérelje meg az adós G. Kft.-ben fennálló üzletrészének értékesítését.
(Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.488/2014/2.)