adozona.hu
ÍH 2015.38
ÍH 2015.38
CSTV. 40. § SZERINTI MEGTÁMADÁSA SZERZŐDÉSNEK - MEGTÁMADÁS HATÁRIDEJE CSTV. 40. § SZERINTI TÉNYÁLLÁSNÁL - AZ ÍTÉLET RENDELKEZŐ RÉSZE ÉRVÉNYTELENSÉGI PERBEN A Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt keresetlevél benyújtásával történhet. A megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie. A fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményének - teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga u
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 13. sorszámú ítéletével kötelezte az R. Trade Kft. alperest, hogy 30 napon belül adja ki a D. Kft. "f. a." felperesnek a Roll-O-Matic A/S konfekcionáló gépsort (azonosító: N2300581/2008) 10 000 000 forint + áfa értékben, az LM-PR400G1 Lung Meng zsákgyártó berendezést 9 000 000 forint + áfa értékben, továbbá a 2013. február 14. napján megkötött adásvételi szerződés mellékletében feltüntetett alábbi ingóságokat: csavarkompresszor 250 000, szárító 50 000, 2 darab légtartály 5...
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Törvényszék a felperes felszámolását - a hitelező 2012. május 31. napján előterjesztett kérelmére indult eljárásban - a 2012. október 3. napján kelt, 2013. február 19-én közzétett végzésével rendelte el.
A peres felek 2012. július hó 2. napján adásvételi előszerződést kötöttek az LM-PR400GI típusú, Lung Meng zsákgyártó berendezés tulajdonjogának átruházásával összefüggő kérdések rendezésére.
Megállapodtak abban, hogy - mivel az eladó lízingszerződést kötött - a lízingszerződés lezárásához szükséges pénzeszközöket az alperes biztosítja azzal, hogy azok a kölcsönösen kialkudott vételárba beszámítanak; s a lízingszerződés lezárásával (tehermentesítésével) egyidejűleg, de legkésőbb "2012. február 15-ig" adásvételi szerződést kötnek. Az ingóság vételárát 9 000 000 forintban határozták meg.
A felek 2013. február 6. napján adásvételi szerződést kötöttek.
A felperes eladta az alperesnek az LM-PR400Gl Lung Meng zsákgyártó berendezést, 9 000 000 forint + áfa ellenében azzal, hogy a vételár teljesítésére külön megállapodásuk az irányadó. A felperes a berendezés tekintetében lízingszerződést kötött, amely 2012. január 31-én teljesült. A felperes kijelentette, hogy az alperes a vételárat teljesítette, az alperessel szemben további igénye, követelése nincs, az alperes pedig, hogy a gépet a szerződéskötés előtt megtekintette, megvizsgálta, kipróbálta és azt annak megfelelő állapotban vásárolja meg. Az adásvétel tárgya telepített állapotban B. út 10. szám alatt található. A berendezésen a szerződés megkötését megelőzően próbaüzemet végeztek.
A peres felek 2012. július hó 23. napján adásvételi előszerződést kötöttek a Roll-O-Matic A/S konfekcionáló gépsor tekintetében a későbbiekben létrejövő adásvételi szerződés feltételeiről. Megállapodtak, hogy a lízingszerződés lezárásához szükséges pénzeszközöket az alperes biztosítja a felperesnek azzal, hogy azok a kölcsönösen kialkudott vételárba beszámítanak és, hogy a lízingszerződés lezárásával (tehermentesítésével) egyidejűleg, de legkésőbb "2012. február 15-ig" adásvételi szerződést kötnek. A berendezés kialkudott vételárát 10 000 000 forint + áfában határozták meg.
A felek 2013. február 4. napján adásvételi szerződést kötöttek.
A felperes a Roll-O-Matic A/S konfekcionáló gépsort (azonosító: N2300581/2008) 10 000 000 forint + áfa vételárért eladta az alperesnek. A berendezés tekintetében a felperes lízingszerződést kötött, amely 2012. január 22-én teljesítésre került.
A szerződésben rögzítették, hogy a vételár teljesítésére a felek külön megállapodása irányadó. A felperes a szerződés aláírásával elismerte, hogy az alperes a vételárat teljesítette, kijelentette, hogy az alperessel szemben további igénye, követelése nincs. A szerződés szerint az alperes a gépet a szerződés megkötése előtt megtekintette, megvizsgálta, kipróbálta és annak megfelelő állapotban vásárolja meg. A berendezésen a szerződés megkötését megelőzően próbaüzemet végeztek, amelynek során megállapítást nyert, hogy a berendezés 20%-os kapacitáson tud működni műszaki hiba miatt, s rögzítették, hogy ezt a vételár megállapításnál figyelembe vették. Az alperes a felperessel szemben kellékszavatossági igényt nem támaszthat. Az adásvétel tárgya telepített állapotban B. út 10. szám alatt található.
A peres felek 2013. február 14. napján adásvételi szerződést kötöttek, a felperes eladta az alperesnek az alábbi ingóságokat: csavarkompresszor 250 000, szárító 50 000, 2 db légtartály 5000, micropac super csomagológép 200 000, fóliázógép kamell típusú 100 000, légtartály 50 000, 4 db M20 kézi raklapemelő 160 000, Linde H 25 T targonca 900 000, 1/a Rollbox záróvég szerszám 800 000, 1/b Rollbox záróvég szerszám 400 000, 1/c Rollbox záróvég szerszám 500 000, 1/d Rollbox záróvég szerszám 1 300 000, 2 db ipari porszívó 40 000, padlósúrológép 60 000, padló seprőgép 40 000, takarítógép 10 000, öltözőszekrény 20 000, riasztóberendezés 30 000, konténer 400 000, lábas konténer 80 000, raklapos állványrendszer 30 000, 3 db Sanyo kamera 10 000, biztonságtechnikai berendezés 30 000, HP Color LaserJet 2550 10 000, 2 db Samsung LCD 17 monitor 10 000, Nikon D70s digitális fényképezőgép 10 000, számítógép 12 000, számítógép 15 000, parabolaantenna átviteli egység 5000, Wireless átalakító átviteli egységhez 10 000, NB ASUS M6VA-8030 15 számítógép 15 000, Plus U 2 1110 vetítőgép 15 000, szünetmentes tápegység 10 000, irodabútor TWIN 2 ajtós magas szekrény 5000, irodabútor forgóajtós szekrény 5000, irodabútor 6 db polcos elem 5000, állvány 1000, Win2000 software 2000, főnöki szék 8000, OEM Win.XP program 6000, öltözőszekrény 5000, radiátor 3000, ASUS számítógép 5000, monitor 12 000, elektromos rovarcsapda 10 000, számítógép 20 000, Samsung LCD monitor 6000, LG LCD monitor 6000, Acer LCD Monitor 18 000, Xerox fénymásoló 10 000, Samsung LCD monitor 12 000, Ms Windows07 software 1000, Ms Windows07 software 4000, Ms Windows07 software 5000, Ms Windows07 software 3000, számítógép 30 000, webkamara 1000, adatátviteli antenna 15 000, Acer monitor 7000, Samsung mobiltelefon 1000, LG monitor 7 000, Fujitsu monitor 21 000, Samsung mobiltelefon 3000, számítógép merevlemez 10 000, számítógép 12 000, Samsung mobiltelefon 4000, HP notebook 25 000, Fuji fényképezőgép 2000, PNA GPS 5000, ACER monitor 8000, számítógép 35 000, LG LED monitor 7500, NokiaC1 2000, SPAM szűrő 5000, Samsung telefon+SIM 1000, Lenovo Ipad 30 000, TP Link Router 1500, SE Xperia telefon 18 000, Samsung mobiltelefon 3000 forint.
Az ingóságok kialkudott vételárát 5 763 000 forint + áfában állapították meg.
Az alperes a szerződés megkötése előtt az ingóságokat megtekintette, megvizsgálta, annak megfelelő állapotban vásárolta meg.
A felek 2013. február 18-án aláírtak egy megállapodást az egymás közötti tartozások és követelések összevezetésére, amelynek eredményeként megállapították, hogy a felperes tartozása az alperes felé 3 279 266 forint. A megállapodásból kitűnik, hogy a felperes 73 506 175 forinttal tartozott az alperesnek, míg az alperes 70 226 909 forinttal a felperesnek.
Az alperes 2014. március 6-án csatolt előkészítő irata mellékletének utolsó oldala a 2013. február 4-én váltóval kiegyenlített számlák felsorolását tartalmazza. E felperesi követelések a táblázat tetején szereplő felirat szerint "Rollbox tartozik DRII.-nak"; a táblázat szerint 70 937 025 forint összeg váltóval került megfizetésre.
A vételárat az alperes beszámítás útján egyenlítette ki valamennyi adásvételi szerződés esetében a felperes felé.
A felszámoló a felperes "ügyintézőjétől" 2013. április 29. napján vett át - többek között - az adásvételi szerződéseket.
A felszámolóbiztos 2013. július 8. napján az alperest arról értesítette, hogy a felperes felszámolás alá került. A felszámoló megállapította, hogy a tényállásban részletezett adásvételi szerződésekben megállapított vételárak jelentős mértékben eltérnek az eszközök valós, könyv szerinti, nyilvántartásban szereplő értékeitől. Az adásvételi szerződések feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes ügyletnek minősülnek, így a Csődtörvény rendelkezései szerint (is) érvénytelenek.
A felperes elleni felszámolási eljárásába huszonkét hitelező - három határidőn túl - jelentette be hitelezői igényét; f) kategóriában 18 hitelező jelentette be határidőben a követelését.
A határidőben bejelentett hitelezői igény f) kategóriában 1 365 726 695 forint és 257 536 euró; regisztrációs díj f) kategóriában 1 775 465 forint, összesen (regisztrációs díj nélkül) 1 707 269 619 forint és 289 471 euró; az összesen visszaigazolt hitelezői igény 1 699 560 288 forint és 289 471 euró.
A felperes a 2013. július 26-án bíróságra érkezett keresetlevelében azt kérte a bíróságtól, hogy az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján állapítsa meg a peres felek által megkötött adásvételi szerződések érvénytelenségét, és a Cstv. 40. § (1a) bekezdése értelmében kötelezze az alperest az eredeti állapot helyreállítására, azaz arra, hogy az alperes az értékesített eszközöket adja birtokába. Amennyiben az eredeti állapot nem állítható helyre, kötelezze az alperest az adásvétel tárgyát képező eszközök szerződésekben foglalt értékének megfelelő pénzösszeg és annak a szerződések keltétől kezdődően a kifizetés napjáig járó, az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301/A. § szerinti törvényes késedelmi kamata megfizetésére.
A felperes előadta, hogy vételár nem folyt be a felpereshez; amennyiben nem beszámítással rendezik a vételárat, úgy az alperesnek hitelezőként kellett volna bejelentkeznie a felszámolási eljárásba; a jogügyletekkel a felperes aktív vagyonelemeinek mennyisége is csökkent, a hitelezők kielégítési aránya romlott.
Egy hitelező 2012. május 31. napján kérte az adós felszámolását, a 2013. február 4., február 7. és február 14. napján kelt adásvételi szerződések e kérelem beérkezését követően jöttek létre.
A felek a megállapodással a Cstv. által szabályozott kielégítési sorrendet megsértették, az alperest mint hitelezőt előnyben részesítve azzal, hogy a követelést 100%-ban megtérítették. A termelés alapjául szolgáló gépek eladása nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozó tevékenységnek, ily módon a felperes fizetésképtelenséghez közeli helyzetében, a felszámolási kérelem benyújtását követően az alperes mint a felperes hitelezője a 24 763 000 forint + áfa összegű követeléséhez teljes egészében hozzájutott, így az alperes mint hitelező előnyben részesítése megtörtént.
Előadta: hivatalos értékbecslés szerint a felperes tulajdonában van - folyamatos használat feltételezésével - 203 544 000 forint; - használaton kívüli állapotban - 99 822 000 forint értékű csomagolóanyag gyártására alkalmas eszközpark.
A felperes további 456 000 000 forint követelést tart nyilván, amelyből 340 000 000 forint nem behajtható, 116 000 000 forint érvényesítésére van esély. Tehát a felperes vagyona arra sem elég, hogy az f) kategóriás hitelezők bármilyen összegű megtérüléshez jussanak. Ezzel szemben az alperes követelése a perbeli szerződések révén teljes kielégítést nyert, hitelezőként sem kellett bejelentkeznie.
A felperes kitér rá, hogy a felszámolás közzétételének időpontja 2013. február 19., az átadás-átvételi jegyzőkönyv dátuma 2013. április 29. (a felperesi tudomásszerzés időpontja), ehhez képest 90 napon belül terjesztette elő a keresetlevelét.
A Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján a bíróság előtt keresettel lehet megtámadni az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát. A Cstv. az előzetes megtámadást nem írja elő.
A felperes azzal érvelt, hogy az előszerződés kötelezettséget keletkeztet a szerződés megkötésére, azonban a "tulajdonjog átszállása az adásvételi szerződés megkötésével történik meg". Úgy vélte, a Cstv. 40. §-a alapján az előszerződés érvénytelenségének megállapítását nem is kérhetné, mivel vagyonmozgás annak alapján nem történt.
Az alperes a kereset elutasítását elsősorban elkésettsége miatt kérte.
Előadta: a felperes 2013. július 8. napján az alperesnek megküldött levelében feltűnő aránytalanságra hivatkozott, valamint a Cstv. rendelkezéseire. A Cstv. vonatkozó rendelkezéseit, illetve azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján érvénytelennek tartja a szerződéseket, nem jelölte meg, emiatt a felhívás (nyilatkozat) nem tekinthető megtámadásnak. Az alperes 2013. július hó 25. napján a fentiek közlésére felhívta a felperest, ám a felperes nem nyilatkozott.
Azt állította, a keresetlevél kézbesítésére 2013. október 4. napján került sor, a 90 napos megtámadási határidőből a felperes kicsúszott. A 90 napos megtámadási határidő alatt a felperesnek pontos jogcímmel az alperes felé intézve kellett volna megtámadnia a szerződést. A 90 napos határidő anyagi jogi határidő, amely az alperes érvelését támasztja alá.
A felperes 2013. április 29-ét jelölte meg a megtámadási határidő kezdő időpontjául. A 2013. július 8-ai nyilatkozat nem szabályszerű, az alperes a keresetlevelet 2013. október 4-én vette át.
A Ptk. 236. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint a perlést meg kell előznie az írásbeli felhívásnak. A bírói gyakorlat a keresetlevél kézbesítését az írásbeli felszólítással azonosította. A perindítás hatályai a keresetlevélnek, illetőleg a viszontkeresetnek az ellenféllel való közlésével állnak be; így a megtámadásra 2013. október 4-én, elkésetten került sor.
Az alperes előadta, hogy a 2013. február 4-én létrejött adásvételi szerződésben kikötött vételárat az alperes a felperes eladó saját váltójával egyenlítette ki, és ez más jogi megítélés alá esik a Cstv. 40. §-a tükrében is.
Az alperes előadta továbbá, hogy a vételár befolyt, hiszen az beszámításra került, ezzel a hitelezői állomány csökkent. Az alperes hitelezőként nem jelentkezett be a felszámolási eljárásba, a kielégítési arány épp emiatt nem romlott; a teljesítés valamennyi adásvételi szerződés megkötése előtt megkezdődött, mert az alperes lízingdíjat fizetett a felperesnek.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy az előszerződés, adásvételi szerződés megkötése, a beszámítás, a váltó átruházása, a vételár megfizetése egy szerződéses folyamatot jelent, a felperes ennek csak egy részét támadta azzal, hogy az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Úgy vélte, nincs helye csak az adásvételi szerződés megtámadásának kiragadva a szerződéses folyamatból. Az ingóságok kiadását vállalta.
Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta.
Ismertetve a Cstv. 40. § (1) bekezdése c) pontját rámutatott, a Cstv. 40. § (1) bekezdése speciális megtámadási lehetőséget biztosít a hitelezőnek vagy az adós nevében a felszámolónak. Emellett az adós és a hitelező élhet a Ptk. szerint őt megillető megtámadási joggal is, ha annak törvényi feltételei fennállnak és a megtámadási határidő még nem telt el.
Idézve a Ptk. 236. § (1), (2) bekezdését kitért rá, hogy az alperes a Ptk. 236. §-ára hivatkozása nem fog helyt, mert a Ptk. szabályain alapuló megtámadástól eltérően a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott feltételeket kellett vizsgálni.
Utalt rá, hogy a felperes csatolta a 2013. április 29. napján kelt átadás-átvételi jegyzőkönyvet, amely igazolja, hogy az adásvételi szerződéseket ekkor vette át, igazolva a tudomásszerzése időpontját. Ehhez az időponthoz képest 90 napon belül, 2013. július 26. napján a felperes keresetlevele a bírósághoz megérkezett. Mivel a felszámolás elrendelésének közzétételére 2013. február 19-én került sor, a felperes az egy éves jogvesztő határidőt is megtartotta.
A felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem 2012. május 31. napján érkezett a bíróságra, a támadott adásvételi szerződések megkötésének időpontja ezt követő.
Álláspontja szerint: az alperes hivatkozásának megfelelően valóban a szerződéses folyamat része volt az előszerződés, majd az adásvételi szerződés megkötése, a teljesítés és ennek keretében a beszámításra vonatkozó megállapodás.
Az előszerződéssel [Ptk. 208. §] kapcsolatban kifejtette: a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontján alapuló hitelező előnyben részesítése úgyis megvalósulhat, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló szerződés alapján teljesít. Megállapította, hogy a beszámítás következtében az alperes követelése teljesen megtérült, a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezőkhöz képest objektív előnyben részesült, emiatt a szerződések érvénytelenek.
Az elsőfokú bíróság a szerződések érvénytelenségét megállapítva, az eredeti állapot helyreállításáról rendelkezett a Cstv. 40. § (1a) bekezdése alapján [Ptk. 237. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság nem tekintette lényegesnek az alperes arra való hivatkozását, hogy lízingdíjat is fizetett. Az adásvételi szerződések szerint a lízingszerződések a Lung Meng zsákgyártó berendezés tekintetében 2012. január 31-én, a Roll-O-Matic A/S konfekcionáló gépsor tekintetében 2012. január 22-én, tehát az előszerződések megkötése előtt teljesültek. Megjegyezte: az előszerződések szövegezése arra utal, hogy a lízingszerződés lezárásához szükséges pénzeszközöket az alperes biztosítja, ami jövőbeli és nem múltbeli teljesítésre enged következtetni. Kiemelte: az egymással szembeni követelések elszámolásából kitűnik, hogy beszámítással történt a tartozás kiegyenlítése.
Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes támadta meg fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.
Ismertetve az elsőfokú bíróság ítéletének általa lényegesnek tartott megállapításait, sérelmezte, hogy a felperes kereseti kérelme elsődlegesen a 2013. február 4-i, 2013. február 7-i és a 2013. február 14-i adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítására irányult, azonban az ítélet rendelkező része a szerződések érvénytelenségének megállapításáról nem tartalmaz rendelkezést [Pp. 213. § (1) bekezdés].
Kitért rá, hogy a felperes 2013. július 8-i megtámadásra irányuló nyilatkozatából nem állapítható meg, hogy azt az adásvételi szerződéseket illetően pontosan mire alapította, "érvénytelenségi kifogása" pontosan milyen jogcímen nyugszik.
Előadta: az alperes a keresetlevelet 2013. október 4-én vette át, ebből szerzett csak tudomást arról, hogy a felperes a megtámadást a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapítja. A Cstv. 40. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek a megtámadásra a tudomásszerzéstől számított 90 nap állt rendelkezésére. A felperes a megtámadási határidő kezdő időpontjául a teljes körű iratátadás időpontját, 2013. április 29-ét jelölte meg. A felperes 2013. július 8-i nyilatkozata nem tekinthető szabályszerűnek, a megtámadás nem hatályosult, ezért e szerződések nem tekinthetők megtámadottnak. Az alperes a keresetlevelet 2013. október 4-én vette át. A jognyilatkozat a másik féllel való közléssel hatályosul, azaz az adott esetben a megtámadás közlése a keresetlevéllel történt meg, nem korábban.
Úgy vélte, mivel a Pp. 128. § rendelkezése szerint a perindítás hatályai a keresetlevélnek az ellenféllel való közlésével állnak be, a szerződések felperes általi megtámadására 2013. október 4-én, azaz elkésetten került sor.
Kiemelte: az egyébként elkésett megtámadás, illetve kereset nem vonatkozik az adásvételi szerződések megkötését eredményező 2012. július 2-án létrejött előszerződésekre, illetve a beszámításról rendelkező 2013. február 13-i megállapodásra. Hangsúlyozta: a kereseti kérelem csak és kizárólag az adásvételi szerződések érvénytelenségére vonatkozik. A felszámoló a perben nem a kikötött vételár mértékét sérelmezte, hanem azt, hogy a vételár hozzá nem folyt be és amennyiben a vételár nem beszámítás útján nyer teljesítést, úgy az alperesnek hitelezői igényt kellett volna érvényesítenie a felszámolási eljárás keretében, ekként a felperes aktív vagyonelemeinek mennyisége is csökkent, a hitelezők kielégítési aránya romlott volna.
Az elsőfokú bíróság az érvénytelenséget az ítélet indokolásából kitűnően szintén csak a beszámítással történő teljesítésre alapította.
Kiemelte: a felperes keresetéhez - mint minden jognyilatkozathoz és kérelemhez - a bíróság kötve van, attól el nem térhet, azon nem terjeszkedhet túl. A perbeli esetben a jogi képviselővel eljáró felperes keresetében csak és kizárólag az adásvételi szerződéseket nevesíti, a 2013. február 13-i megállapodást nem, erre nyilatkozataiban sem tesz utalást, annak ellenére, hogy az érvénytelenség ténybeli alapját szolgáltató jogügylet ebben kerül rögzítésre.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 215. § rendelkezéseit, mivel túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Azt sem a felperes, sem az elsőfokú bíróság nem állította, hogy az adásvétel önmagában jogsértő lett volna, kizárólagosan a külön megállapodás tárgyát képező beszámítást találták jogsértőnek.
Ugyanakkor az adásvételi szerződéseket érintő jogok és kötelezettségek nem a perbeli adásvételi szerződéssel keletkeztek, hanem azt megelőzően, korábban, mint a felperessel szembeni felszámolási kérelem a bírósághoz érkezett volna. Az előszerződés alapján szerződéses kötelezettség keletkezett a szerződés későbbi megkötésére, ezzel szemben sem a felperes pert megelőző megtámadási nyilatkozata, sem a kereseti kérelme nem terjed ki az előszerződésekre. Ha ítéleti megállapítás helyes, úgy a felperest továbbra is terheli a szerződéskötési kötelezettség, az előszerződés továbbra is hatályos.
Azt állította: a felperes tevékenységi köre tartalmazta a gépek, berendezések értékesítésére vonatkozó tevékenységi köröket, tehát nem helytálló az a felperesi hivatkozás, hogy a perbeli ügyletek nem tekinthetőek a felperes rendes gazdálkodásának körébe tartozó ügyletnek. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg a váltóval való fizetésre vonatkozó érveket is.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Állította: az ítélet megfelel a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, hiszen a döntés kiterjed a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, valamint a Pp. 220. § (1) bekezdésében felsorolt kötelező tartalmi elemeket is tartalmazza. Az alperes által felhívott jogszabályhelyből, illetve a Pp. egyéb rendelkezéseiből sem vezethető le, hogy a határozat rendelkező részében kellett volna említést tenni az érvénytelenség megállapításáról, így álláspontja szerint az ítélet nem jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a speciális megtámadási okra tekintettel nem a Ptk. 236. §-án, hanem a Cstv. 40. § (1) bekezdésén alapuló feltételeket kellett vizsgálnia. A Cstv. 40. § (1) bekezdése egyértelműen és világosan fogalmaz, amikor úgy rendelkezik, hogy az arra jogosult "keresettel támadhatja" meg a vitatott szerződést, jognyilatkozatot, vagyis megtámadás előzetes közlését a Cstv. nem írja elő.
Előadta: az előszerződéseknek jelen per szempontjából nincs relevanciájuk, ugyanis a keresettel "érvényteleníteni kívánt" joghatást (a tulajdonjog átszállását) a támadott szerződések keletkeztették, és nem az előszerződés, amelynek alapján csak kötelezettség keletkezett a szerződések megkötésére.
Úgy vélte: jelen per szempontjából a beszámításnak nincs relevanciája, ugyanis a keresetben érvényteleníteni kívánt joghatást (a tulajdonjog átszállását) a perbeli szerződések keletkeztették. Az alperes váltóra vonatkozó megjegyzését nem találta világosnak.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, s helytálló az abból levont jogi következtetése is, amellyel a Fővárosi Ítélőtábla lényegében egyetértett.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben felhozottakkal összefüggésben az alábbiakra mutat rá.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
A 40. § (1a) bekezdése szerint a jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A felszámoló és a hitelező érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását és a vagyontárgyra a vagyontárgy elidegenítését követően alapított és közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jog törlését is.
A Fővárosi Ítélőtábla alaptalannak találta az alperesnek a Ptk. 236. § (1) bekezdésére hivatkozását (amely szerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul bíróság előtt érvényesíteni), mivel a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében - szemben a régi Ptk. idézett rendelkezésével - a Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt, keresettel (keresetlevél benyújtásával) történhet. A felek megtámadási kifogásra utalása teljesen alaptalan volt, hiszen ilyen kifogást az adott ügyben nem terjesztettek elő. A megtámadási kifogás a megtámadásra vonatkozó írásbeli jognyilatkozattól vagy az ilyen tartalmú keresettől abban különbözik, hogy védekezési eszköz, amelyet a kötelezett (általában alperes) azzal a szerződéssel szemben hoz fel, amelyből fakadó kötelezettséget vele szemben érvényesítenek. Mivel az adott ügyben, a felperessel szemben igényérvényesítésre nem került sor, illetve az alperes nem hivatkozott a szerződés érvénytelenségére, megtámadási kifogás előterjesztésére nem került sor.
Ugyancsak alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes a keresetlevelet a nyitva álló anyagi jogi (törvényi) határidőt elmulasztva, elkésetten terjesztette elő, mert a 90 napos határidőben előterjesztett keresetlevél bíróság általi, alperesnek való kézbesítésére csupán azt követően került sor. Ugyanis a Cstv. 40. § (1) bekezdésének értelmében az (1) bekezdés a)-c) pontjában megfogalmazott tényállások szerint minősülő szerződést 90 napon belül, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított egy éves jogvesztő határidőn belül a bíróság előtt kell (lehet) keresettel megtámadni. E törvényi megfogalmazásból az következik, hogy a megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie (azaz a keresetindításnak kell ez idő alatt megtörténnie), s ha ezt a felperes megtartotta, a keresetlevelet nem lehet elkésettnek tekinteni abban az esetben sem, ha a keresetlevél alperesnek való kézbesítésére (a perindítás hatályának beálltára) ezt követően került sor. E törvényi határidő megtartása szempontjából tehát a keresetindításnak, s nem a perindításnak van jelentősége.
Ugyancsak alaptalanul sérelmezte fellebbezésében az alperes, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében a szerződés érvénytelenségét, expressis verbis nem mondta ki.
A Cstv. 40. §-ában meghatározott törvényi tényállások nyújtanak jogi eszközt a felszámoló által képviselt adós, illetve a hitelezők számára, az adós hitelezők kielégítési alapjául szolgáló vagyonából a kritikus időszakban elvont vagyonelemek visszaszerzésére, a fedezetelvonást eredményező szerződés, egyoldalú jognyilatkozat vagy teljesítés keresettel történt megtámadásával. A jelenlegi jogi szabályozás szerint e fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - az adott jogkövetkezménytől függően, teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után. A Cstv. 40. §-ának specialitása a jelenlegi szabályozási keretben - egyebek mellett - abban áll, hogy a tartalmilag fedezetelvonást megakadályozni hivatott tényállásokhoz az érvénytelenség jogkövetkezményei fűződnek. Abban a kérdésben, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem az ítélet rendelkező részére tartozó kérdés, a bírói gyakorlat egységes [például: BDT 2007.1603.]. Ez következik abból, hogy a Ptk. rendelkezéseinek értelmében az érvénytelenségi tényállásokban meghatározott fogyatékosságban szenvedő szerződés (a megtámadható szerződések esetén a megtámadási jognyilatkozat közbejöttével) a törvény erejénél fogva (ex lege) semmis, tehát nem a bírói ítélet az, amely a szerződést érvénytelenné nyilvánítja, a bírói ítélet (indokolásában) csupán a törvény alapján bekövetkezett semmisség tényét állapítja meg, míg a rendelkező részben az érvénytelenség jogkövetkezményeiről rendelkezik. Más eset, amikor a kereset [régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdés, új Ptk. 6:108. § (2) bekezdés alapján] kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányul; ám a szerződés érvénytelenségét megállapító ítélet ebben az esetben sem konstitutív jellegű, csupán a szerződés törvény erejénél fogva bekövetkezett érvénytelenséget deklarálja. Abban az esetben, ha a felperes az érvénytelen szerződés folytán bekövetkezett vagyonmozgás rendezését is kívánja, a szerződés érvénytelenségének megállapítása a tényállásra tartozó kérdés, s a rendelkező részben csupán a jogkövetkezmények rendezéséről kell a bíróságnak határoznia.
Ugyancsak alaptalanul hivatkozott fellebbezésében az alperes a váltójogi szabályok, illetve a váltóper szabályainak alkalmazására, hiszen az adott ügyben váltókeresetet egyik fél sem terjesztett elő, a váltóra való hivatkozás csupán mint ténybeli momentum merült fel az ügyben, mint a felperes saját váltójával való teljesítés.
A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az adott perben a felszámolónak kizárólag azokat az adásvételi szerződéseket kellett megtámadnia, amelyek közvetlen hatásaként sor került az adósi vagyon elvonására. Önmagában a felek által korábban kötött előszerződések ilyen hatással nem bírtak, hiszen, ha az előszerződések alapján az adásvételi szerződések megkötése nem történt volna meg, az az adós vagyonának csökkenését sem idézte volna elő. Az adott perre nem tartozó kérdés, hogy a meg nem támadott előszerződések alapján a felszámoló által képviselt adós szerződéskötési kötelezettsége miként alakulna [Ptk. 208. §-ának (5) bekezdés].
A beszámításra vonatkozó közös megállapodás (szerződés) megtámadásának hiányát az ítélőtábla nem találta lényegesnek. Ugyanis az adásvételi szerződések maguk is utalnak a beszámításra, másrészt a beszámítás az alperes teljesítésére vonatkozik.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, hiszen a támadott szerződések érvénytelensége folytán rendelkezett az adósnak (felperesnek) visszajáró szolgáltatásról. Mivel a Cstv. 40. §-ának speciális szabályai értelmében az eredeti állapot helyreállítása nem teljes körű, azaz nem terjed ki az alperes (adóssal szerződő fél) által nyújtott szolgáltatásra. Ezért annak, hogy az alperes a vételárat milyen módon teljesítette (beszámítással), csak annyiban volt relevanciája, amennyiben ebből az alperes mint hitelező [Cstv. 3. § (1) bekezdés ca) pont] előnyben részesítése megállapítható volt azáltal, hogy az alperes - az adós egyéb hitelezőivel [Cstv. 3. § (1) bekezdés cd) pont] szemben - követelése teljes kielégítéséhez jutott [BDT 2010.2291.]. Az ezzel kapcsolatos igényét (fizetésre, illetve a saját váltó visszaadására) az alperes a felszámolási eljárásban, illetve ingó dolog (a váltó) kiadására irányuló külön perben.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.401/2014/5.)