ÍH 2015.36

CSŐDEGYEZSÉG JÓVÁHAGYÁSA - DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA CSŐDEGYEZSÉGNÉL - SÁVOS KIELÉGÍTÉS MEGÍTÉLÉSE A diszkrimináció tilalma a csődegyezség jóváhagyásánál nem jelenti azt, hogy egyes hitelezők az egyezség eredményeként ne juthatnának kedvezőbb, míg mások kedvezőtlenebb mértékben követelésükhöz. A hitelezők kielégítési aránya eltérhet, ha ez nem a kényszeregyezséggel érintett, illetve nem érintett hitelezői minőséggel függ össze. Nem ütközik jogszabályba az összeghatártól függő sávos kielégítés, alacsonyabb hite

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárást megszüntette. A törvényszék rögzítette azt is, hogy a vagyonfelügyelő megbízatása az ideiglenes vagyonfel­ügyelőre vonatkozó jogosítványokkal és díjazással a felszámoló tevékenységének a megkezdéséig meghosszabbodik, míg a D. Község Önkormányzat hitelező által előterjesztett kifogás tárgyában az eljárást megszüntette.
A határozat indokolásából kitűnően az adós 2014. január 23-án benyújtott kérelme alapján az elsőfokú bíróság a 2014. január 31-én ...

ÍH 2015.36 CSŐDEGYEZSÉG JÓVÁHAGYÁSA - DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA CSŐDEGYEZSÉGNÉL - SÁVOS KIELÉGÍTÉS MEGÍTÉLÉSE
A diszkrimináció tilalma a csődegyezség jóváhagyásánál nem jelenti azt, hogy egyes hitelezők az egyezség eredményeként ne juthatnának kedvezőbb, míg mások kedvezőtlenebb mértékben követelésükhöz. A hitelezők kielégítési aránya eltérhet, ha ez nem a kényszeregyezséggel érintett, illetve nem érintett hitelezői minőséggel függ össze. Nem ütközik jogszabályba az összeghatártól függő sávos kielégítés, alacsonyabb hitelezői összegnél magasabb százalék, míg a jelentősebb nagyságrendű hitelezői igénnyel összefüggésben alacsonyabb százalékos kielégítés biztosítása mellett, ha egyébként a diszkrimináció tilalmának fenti értelmezésével összhangban áll [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 18. § (4)-(5) bek., 19. § (1)-(2) bek., 20. § (1)-(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárást megszüntette. A törvényszék rögzítette azt is, hogy a vagyonfelügyelő megbízatása az ideiglenes vagyonfel­ügyelőre vonatkozó jogosítványokkal és díjazással a felszámoló tevékenységének a megkezdéséig meghosszabbodik, míg a D. Község Önkormányzat hitelező által előterjesztett kifogás tárgyában az eljárást megszüntette.
A határozat indokolásából kitűnően az adós 2014. január 23-án benyújtott kérelme alapján az elsőfokú bíróság a 2014. január 31-én közzétett végzésével rendelte el az adós csődeljárását, és vagyonfelügyelőként a V. Könyvvizsgáló és Adószakértő Kft.-t jelölte ki.
Az eljárás során nyolc hitelező jelentett be hitelezői igényt, mely hitelezőknek az igényét a vagyonfelügyelő határidőben bejelentett, nem biztosított hitelezői igényként vette nyilvántartásba. Az összes hitelezői igény 450 444 375 forint, melyből 447 188 448 forint az elismert, míg az összes nem biztosított hitelezői szavazatok száma 8918.
Az adós 2014. március 21-én egyezségi tárgyalást tartott, melyen a felek csődegyezséget kötöttek. A csatolt iratok alapján a jelenlévő hitelezők szavazatainak száma 8738 volt, melyből a hitelezők 4770 szavazattal, azaz 53,48%-kal elfogadták a csődegyezséget. A csődegyezségben az adós vállalta, hogy a csődegyezségi megállapodás jogerős bírósági jóváhagyását követő hónap utolsó banki napjától számított 5 év (60 hónapos) új lejáratig a hitelezők által megadott bankszámlára történő utalással, vagy postai úton megfizet az elismert, nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezők részére a nem biztosított kategóriában a tőkeköveteléseik alábbiak szerint meghatározott követelés sávjának megfelelő összeget:
- 1 forinttól 5 000 000 forintot meg nem haladó követelésekre összesen a nyilvántartásba vett hitelezői igény 100%-át,
- 5 000 001 forintnál nagyobb, de 60 000 000 forintot meg nem haladó követelésekre összesen a nyilvántartásba vett hitelezői igény 50%-át, míg a
- 60 000 001 forintot meghaladó összegű követelésekre összesen a nyilvántartásba vett hitelezői igény 3%-ának megfelelő fizetést teljesít.
A fenti kielégítési szabály vonatkozik a vitatott követelésekkel rendelkező hitelezőkre is, azzal, hogy részükre az adós akkor köteles kifizetést teljesíteni, ha a csődeljárásba bejelentett követelésük jogalapját és összegszerűségét a bíróság jogerősen megítéli. Az adós vállalta, hogy erre tartalékot képez. Az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a teljesítés során egyik hitelezőjének sem nyújt előnyt a többiek hátrányára. Az A. Hungary Kft. a csődegyezségi javaslatban foglaltak teljesítésére kezességet vállalt, de ugyanígy nyilatkozott a K. Holding Zrt. is azzal a feltétellel, hogy vele, vagy az I. Kft.-vel, melynek tulajdonosa az adós, további 5 éves bérleti szerződést köt.
Az egyezség keretében a felek megállapodtak arról, hogy a hitelezők a jelen csődegyezségi megállapodás aláírásával visszavonhatatlanul lemondanak az adóssal szemben fennálló maradék tőke követelésükről, valamint a teljes hitelezői követelésükre eső valamennyi járulékról (pl. késedelmi kamat, pótlék, költség, egyéb igény). Továbbá a hitelezők nyilatkoztak arról is, hogy a csődeljárásban bejelentett igényükön túl további igényt nem érvényesítenek az adóssal szemben. Rögzítették, hogy a csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettség teljesítésével a felek egymás közötti elszámolásukat teljesítették. A csődegyezségben az adós kötelezettséget vállalt a reorganizációs programja megvalósulásáért, illetve a felek rendezték az egyezség ellenőrzésének módját is.
Az adós a 2014. március 28-án előterjesztett kérelmében az egyezség jóváhagyását kérte, mely kérelemhez csatolta a szükséges iratokat is. A törvényszék a csatolt okiratokat alaki, majd tartalmi szempontból vizsgálta. Megállapította, hogy az adós az egyezségi tárgyalásról a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően tájékoztatta a hitelezőket, a tárgyalásra reorganizációs programot és egyezségi javaslatot készített, melynek megismerhetőségét biztosította. Rögzítette, hogy a becsatolt okiratok tartalmazzák a jogszabály által előírt tartalmi kellékeket, a csődtárgyalás jegyzőkönyve megfelel a formai követelményeknek.
A Cstv. 19. § (1) bekezdése, a 20. § (1)-(2) bekezdései valamint a 21/A. § (3) bekezdéseinek ismertetését követően hangsúlyozta, a csődegyezség jogszabályoknak megfelelő vizsgálata körében a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe venni.
Az adós csődtárgyalásán a nyolc "nem biztosított" hitelezői kategóriába sorolt hitelező közül kettő (D. Község Önkormányzat és az F. Önkormányzat) nem jelent meg, míg a megjelent hitelezők a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Igazgatósága (továbbiakban: NAV) hitelező kivételével hozzájárultak az egyezség megkötéséhez. A törvényszék álláspontja szerint azonban az elfogadott egyezség az egyezséget nem támogató adóhatóság hitelezőre kedvezőtlenebb feltételeket állapít meg, mint az egyezséget megszavazó "nem biztosított" hitelezői kategóriába tartozó további 5 hitelezőre. Az egyezségben a felek a követelés összegétől függő, százalékos mértékben eltérő, a követelés összegének növekedésével egyre csökkenő sávos kielégítést határoztak meg. Ezáltal az 5 millió forint alatti követeléssel rendelkező hitelezők teljes kielégítésben részesülnek, míg a 60 millió egy forintot meghaladó követelés esetén a kielégítés csupán 3%-os. Az adós legnagyobb követeléssel rendelkező hitelezője az adóhatóság, aki ezáltal a legutolsó kategóriában 3%-os kielégítést kapna, de ebbe a kategóriába tartozik az egyezség megkötéséhez hozzájáruló K. Holding Zrt. is. A törvényszék úgy vélte, hogy ezért az egyezség a nemmel szavazó adóhatóságra hátrányos lenne, az a Cstv. 20. § (2) bekezdésébe ütközik. Ugyancsak hátrányosnak találta az egyezséget az egyezségi tárgyaláson szabályszerű értesítés ellenére meg nem jelent D. Község Önkormányzat hitelezővel szemben is, figyelemmel arra, hogy követelése 50%-os mértékben kerülne kielégítésre, szemben az 5 000 000 forintot meg nem haladó hitelezőkkel, akiknek a követelése teljes mértékben kielégítésre kerülne.
Rámutatott továbbá a törvényszék, hogy a csődegyezség rendelkezései az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. § (1) bekezdésének rendelkezéseit is sértik, mely szerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha a szerződés vagy más jogügylet célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Az egyezségben megjelölt 5 éves teljesítési idő ellentétben áll továbbá - a felek jogviszonyára még alkalmazandó - Ptk. 198. §-ával is, mely a visszterhes szerződésekre a szolgáltatások teljesítésének egyidejűségét írja elő.
Mindezekre figyelemmel a törvényszék megállapította, hogy az egyezség tartalmi okból nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak, ezért a csődeljárást megszüntette, rögzítve azt is, hogy a vagyonfelügyelő megbízatása a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik, míg a fizetési haladék a felszámolást elrendelő végzés közzétételi napját követő második nap 0 óráig tart.
Az elsőfokú bíróság a D. Község Önkormányzata hitelezői igénye besorolását érintően előterjesztett kifogás alapján indult eljárásban a kifogás visszavonására figyelemmel a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandóPp. 157. § (1) bekezdés e) pontja alapján az eljárást befejező végzésében a kifogás tárgyában az eljárást megszüntette.
A végzés ellen az adós, a K. Holding Zrt., valamint a B. Faktor Zrt. hitelezők terjesztettek elő fellebbezést.
Az adós fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatását, a csődegyezség jóváhagyását, valamint a csődeljárás megszüntetését kérte.
Jogorvoslati kérelmében - a tényállás ismertetését követően - azt kifogásolta, hogy a végzés indokolása pontatlanul jelöli a hitelezői besorolásokat "biztosított"-ként, ugyanis a vagyonfelügyelő kizárólag a "nem biztosított" hitelezői kategóriába sorolta be a hitelezőket.
Állította, hogy a csődegyezség nem állapít meg kedvezőtlenebb feltételeket a NAV hitelező vonatkozásában, de utalt arra is, hogy a közel azonos összegű hitelezői igénnyel rendelkező, a csődegyezséget elfogadó K. Holding Zrt.-vel azonos sávba tartozik az adóhatóság követelése, így azonos mértékű kielégítésre jogosult a két hitelező. Megjegyezte, bár az adóhatóság a csődtárgyaláson nemmel szavazott, azonban a kielégítési arányokkal kapcsolatban nem emelt kifogást. E két hitelező követelése tartozik az utolsó sávos kategóriába, azonban olyan hátrányos megkülönböztetés, amely a Cstv. 20. § (2) bekezdésébe ütközne, nem következtethető az iratokból. Álláspontja szerint a csődegyezségbe foglalt megállapodás megfelel a megkötésekor hatályos jogszabályoknak, és a megkötés időpontjában még nem hatályos, azonban jóval szigorúbb feltételeket támasztó Cstv. 20. § (1a) bekezdésébe sem ütközik. Hangoztatta, hogy a csődegyezség megkötése során, a megtérülési ráták meghatározásánál figyelembe kellett venni a követelések nagyságrendjét és az adós teljesítőképességét. Ezért került sor a 60 000 000 forintot meghaladó követelések esetén alacsonyabb összegű megtérülés megállapítására. Előadta, jelen ügyben a Cstv. rendelkezései az irányadók, a törvényszék által felhívott Art. 2. § (1) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók. A csődegyezségi ajánlatot jóváhagyó hitelezők nem az adóhatóság jogainak csorbítására törekedtek, az adóhatóság csak egy volt a hitelezők között. Az volt továbbá az álláspontja, hogy tévesen hívta fel az első fokon eljárt bíróság a Ptk. 198. §-át is, mivel abban nincs előírva egyidejű teljesítés. A Ptk. 280. §-a tartalmazott rendelkezést arra az esetre, ha a felek a teljesítés idejét nem határozták meg, azonban a teljesítés ideje a csődegyezségben részletesen meghatározásra került, így az egyidejű teljesítés elvének alkalmazása fel sem merülhet, míg a felek a Ptk. diszpozitív szabályaitól eltérhetnek. Mivel pedig a felek elfogadták a szükséges arányban a teljesítési dátumokat, így e körben joggal való visszaélést, alapelv sérelmet megállapítani nem lehet. Hangsúlyozta, az adós teljesítőképessége az alkalmazott elv szerinti felosztást tette lehetővé, mely a sávhatárok miatt "adhat némi eltérést", hiszen százalékos értékek kerültek meghatározásra. Önmagában azonban az, hogy a megelőző sáv teljes összege nem illeti meg a hitelezőt, hanem csak a megtérülési ráta szerinti összeg, nem valósít meg kérelem elutasítását eredményező jogsértést. Úgy vélte, a csődtörvény sem a számszaki, hanem a jogi egyenlőséget kívánja kikényszeríteni.
Hangsúlyozta, a csődeljárás célja, hogy a piaci nehézségekkel küzdő adós a csődvédelem során megkísérelje működése újjászervezését és adósságai rendezését, melynek során a hitelezők és az adós részéről is kompromisszumra van szükség. Állította, hogy a csődeljárás során a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, és hívta össze a csődegyezségi tárgyalást, de a feltételeket (a sávhatárokat és a kielégítés mértékét) a meg nem jelent hitelezők, illetve a NAV sem kifogásolta, sőt a D. Község Önkormányzat hitelező pedig a csődegyezségről való tudomásszerzést követően visszavonta a besorolással kapcsolatban előterjesztett kifogását. Úgy vélte, hogy a törvényszék olyan hitelezők "védelmében" tagadta meg a csődegyezség jóváhagyását, akik maguk ezt nem kérték. Hangsúlyozta, a Cstv. 20. § (2) bekezdése a kedvezőtlenebb feltételek szerinti megkülönböztetést tiltja, jelen csődegyezség alapján azonban minden hitelező megkülönböztetés nélkül azonos arányú megtérülésre számíthat, azonos futamidő mellett. Az adós által meghatározott sávhatárok elfogadásáról a hitelezők a leadott szavazataikkal döntöttek, az egyezséget a hitelezők többsége jóváhagyta. A csődegyezség nem különböztet a hitelezők között, a NAV hitelező részére járó kielégítés ugyanolyan mértékű, mint ha a csődegyezség elfogadására szavazott volna. Nem vitatta, hogy a kielégítési arány a D. Község Önkormányzat tekintetében kb. 700 000 forinttal hátrányosabb a sávhatár miatt, azonban az önkényesen, erre tekintettel váltogatott sávhatárok visszaélésre adtak volna okot. Emiatt egyébként maga a hitelező sem emelt kifogást. Megjegyezte, hogy az adóhatóság privilegizált helyzete szolgált annak alapjául, hogy a követelés nagysága folytán a legnagyobb hitelezővé vált, mely körülményre a csődegyezségi tárgyaláson is kitértek. Kifejtette, az adós vitatja a több mint 150 000 000 forint összegű adóhatósági követelést, és e tárgyban peres eljárást is kezdeményezett. Kiemelte, hogy a hitelezők érdekeit leginkább az szolgálná, ha a csődegyezség jóváhagyásával a társaság további működése a teljesítéseket lehetővé tenné.
A K. Holding Zrt. fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatását, a csődegyezség jóváhagyását, és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását kérte.
Rögzítette, valamennyi bejelentett hitelezői igény határidőben bejelentett, nem biztosított hitelezői követelésnek minősül. A törvényszék tévesen, az egyezséget megszavazó hitelezőket biztosított kategóriába sorolt hitelezőkként tüntette fel, így ezáltal a végzés "súlyos ellentmondásban szenved" és iratellenes. Előadta, hogy az adós legnagyobb követeléssel rendelkező hitelezője az adóhatóság, mely hitelező a legutolsó kategóriában 3%-os kielégítést kapna. E kategóriába sorolt a jelen fellebbezést előterjesztő hitelező is, aki az egyezséghez hozzájárult. A törvényszék tévesen értelmezi a Cstv. 20. § (2) bekezdését, mivel a kényszeregyezség az adott hitelezői osztályban, és nem a végzés szerinti sávos kategóriában nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételeket. Megjegyezte, hogy a 3%-os kielégítést kedvezőbbnek ítélte, mint "a nullát", ezért járult hozzá az egyezséghez. Felszámolás esetén ugyanis a hitelezői igények várhatóan részben sem térülnek meg. Arra figyelemmel, hogy valamennyi hitelező egy hitelezői osztályba, a "nem biztosított" kategóriába tartozik, így az egyezség a "nemmel" szavazó adóhatóság hitelezőre, illetve az egyezségkötésnél jelen nem lévő D. Község Önkormányzatára nem hátrányos.
A B. Faktor Zrt. hitelező fellebbezésében elsődlegesen ugyancsak az elsőfokú végzés megváltoztatását, a csődegyezség jóváhagyását, valamint a csődeljárás befejezetté nyilvánítását, míg másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.
Hangsúlyozta, hogy a vagyonfelügyelő csak elismert, "nem biztosított" hitelezői igényeket vett nyilvántartásba, ezért csak a "nem biztosított" követeléssel rendelkező hitelezők meghatározott arányú szavazati többségére volt szükség a csődegyezség megkötéséhez, és a csődegyezség jóváhagyása esetén a hitelező által készített kimutatásban megjelölt összegben részesültek volna a hitelezők. A tárgyalásra a hitelezők szabályszerű értesítést kaptak, melyen hat hitelező jelent meg, akik megszavazták az előterjesztett javaslatot. A csődegyezségben az adós vállalta, hogy az 5 millió forint alatti követeléseket teljes egészében, a 60 millió forintig terjedő igényeket 50%-os mértékben, míg az e fölöttieket 3%-os mértékben elégíti ki. A törvényszék álláspontjával szemben úgy vélte, hogy az ún. sávos megtérülés a gyakorlatban teljesen elfogadott, és gazdaságilag indokolható, hogy az adós bizonyos nagyságrendű követelések megtérülését eltérő összegben tudja biztosítani. A sávhatárokat az adós maga határozhatja meg, melynek elfogadásáról a hitelezők jogosultak dönteni. Kiemelte, hogy a Cstv. 20. § (2) bekezdésében szabályozott kedvezőtlenebb feltételek megteremtésének tilalma az egyezséget támogató, továbbá a kényszeregyezséggel érintett hitelezők viszonylatában érvényesül, ugyanakkor lehetőség van arra, hogy az egyezséghez hozzájáruló hitelezők eltérő kielégítési arányhoz jussanak, bár az egyes sávhatárokon belül lévő hitelezők azonos arányú és futamidejű kielégítésre számíthatnak. Hivatkozott arra is, hogy az adós csak olyan javaslatot terjeszthet elő, amely a gazdasági tevékenységének reorganizációját szolgálja, ezért arra nincs lehetőség - de a gyakorlatban sem fordult elő -, hogy a hitelezői követelések teljes egészében kielégítésre kerüljenek. A hitelezők többnyire 10-30%-os kielégítésre kötnek egyezséget, míg a követelésük többi részéről lemondanak. Nem vitatta, hogy a csődegyezség hátrányos következményekkel jár a hitelezőkre, azonban a felszámolási eljárásokban az igények gyakran egyáltalán nem térülnek meg, így a hitelezőknek érdekük fűződik a csődegyezség létrejöttéhez. Jelen esetben az összes hitelezői követelés 9,66%-a kielégítésre kerül, mely megfelel a gyakorlatban elfogadott kielégítési arányoknak. Rámutatott arra, hogy a csődegyezséggel mind a K. Holding Zrt., mind a kényszeregyezség hatálya alá tartozó adóhatóság 3%-os mértékű kielégítéshez jutott, mely önmagában nem teszi jogszabálysértővé a kielégítést sávosan meghatározó megállapodást. Nem vette továbbá figyelembe a törvényszék azt sem, hogy a nagy összegű követeléssel rendelkező hitelezők szavazata a meghatározó a csődegyezség elfogadásánál, vagyis akár egy hitelező is dönthet a csődegyezség felől. Adott ügyben a K. Holding Zrt. 3752, míg az adóhatóság 3968 szavazattal rendelkezett, vagyis a szavazatok 86,567%-át birtokolták, azonban a K. Holding Zrt. az egyezséget annak ellenére elfogadta, hogy az ugyanolyan csekély mértékű kielégítést biztosít a számára, mint az adóhatóságnak. Megítélése szerint a csődegyezség elfogadása esetén a törvényszék vizsgálódási lehetősége kötött, csak a jogszabályokban megkívánt feltételek teljesülését vizsgálhatja. A jelen egyezség pedig nem állapít meg kedvezőtlenebb feltételeket az egyezséghez hozzá nem járuló, illetve abban részt nem vevő hitelezőkre nézve.
A felszámolási eljárásban kötendő egyezség szabályaira hivatkozással megjegyezte, hogy a jogalkotó szándékosan eltérően szabályozta a csődegyezséget a felszámolási eljárás során kötendő egyezségtől, de kitért arra is, hogy a hivatkozott adójogszabály alkalmazását érintően a törvényszék nem állapított meg tényállást, illetve ezen alapuló jogsértő magatartást kiváltó körülményeket. A felhívott Ptk.-beli rendelkezést érintően pedig úgy vélte, hogy a bíróság e körben téves jogi következtetésre jutott, mivel a Ptk. 198. §-ból a teljesítés egyidejűségének elve nem következik, a teljesítés egyidejűsége diszpozitív szabály. Határozott álláspontja szerint a csődegyezség nem tekinthető kirívóan hátrányosnak a D. Község Önkormányzat hitelező vonatkozásában sem, így ez nem indokolja a csődegyezség jóváhagyásának a megtagadását. Mivel a csődegyezség valamennyi hitelezőre azonos feltételeket tartalmaz, így az nem ütközik a Cstv. 20. § (2) bekezdésében foglalt tilalomba.
A fellebbezésekre az adós, a vagyonfelügyelő és hitelezők tettek észrevételt.
Az adós a K. Holding Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelező fellebbezésére tett észrevételében - a saját fellebbezésében írtakkal egyezően - az elsőfokú végzés megváltoztatását, és a csődegyezség jóváhagyását, valamint a csődeljárás megszüntetését kérte. Osztotta a hitelező álláspontját, mely szerint a csődeljárásban nyilvántartásba vett hitelezők mindegyike "nem biztosított" kategóriába tartozik.
A vagyonfelügyelő az adós fellebbezésére tett észrevételében - annak tartalma alapján - az az elsőfokú végzés megváltoztatását, a csődegyezség jóváhagyását, és a csődeljárás megszüntetését kérte.
Álláspontja szerint az egyezség nem állapít meg kedvezőtlenebb feltételeket a megállapodás megkötéséhez hozzá nem járuló, illetve arról nem szavazó hitelezők részére, mint az egyezséget elfogadó hitelezőkre. Az egyezséget el nem fogadó NAV hitelező ugyanolyan arányban részesül kielégítésben, mint a vele egy sávba tartozó, az egyezséget elfogadó K. Holding Zrt. Hangsúlyozta továbbá, hogy a Cstv. 20. § (1) bekezdésében írtak alapján a Cstv. 18. § (4)-(5) bekezdés szerinti szavazati joggal rendelkező hitelezők többségi szavazata alapján a csődegyezségi javaslat a Cstv. által megkívánt mértékű hitelezői támogatottság mellett elfogadásra került.
Az adóhatóság hitelező az adós fellebbezésére, illetve fellebbezés kiegészítésére tett észrevételeiben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
Úgy vélte, hogy a csődegyezség nehezen értelmezhető, félreértésre ad okot, illetve a hitelező vonatkozásában hátrányos. Az egyezségi javaslat nemcsak a törvény szó szerinti értelmezése miatt, hanem egyéb módon is hátrányos lehet egy hitelezőre nézve. Bár nem volt különbség a hitelezők között a "nem biztosított" kategóriába történő besorolás tekintetében, azonban jelentős a különbség a sávos kielégítésen alapuló megtérülés szempontjából. Az egyezség alapján ugyanis a hitelezők fele teljes kielégítésben részesülne, további két hitelező pedig a követelése feléhez jutna hozzá, azonban az adóhatóság és a K. Holding Zrt. csupán 3% kielégítést kapna. Ez azt jelenti, hogy a négyszer kisebb követeléssel rendelkező B. Faktor Zrt. hitelező tizenháromszor nagyobb megtérülést kapna, mint az adóhatóság. Nem vitatta, hogy a követelésének összege közel azonos a K. Holding Zrt. követelésével, azonban az ő hozzájárulása nem zárja ki a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértését. Anélkül, hogy az Art. 2. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságát vitatná, hivatkozott a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésében foglalt joggal való visszaélés alapelvére. Állította, nem a többi hitelező hozzájárulása sérti az adóhatóság érdekeit, hanem maga a csődegyezségi ajánlat.
Az adós fellebbezésének kiegészítésére tett észrevételében a korábbi észrevételében foglaltakat fenntartva észrevételt terjesztett elő a B. Faktor Zrt. időközben előterjesztett fellebbezésére is, kérve az elsőfokú végzés helybenhagyását.
Elismerte, hogy az adóhatóság képviselője a csődegyezségi ajánlatot aláírta, ezzel személyesen is hitelesítette azt, azonban mint kényszeregyezségbe tartozó hitelező a jogorvoslati jogáról nem mondott le, a csődtárgyaláson az egyezség elfogadásáról nemmel szavazott.
A további hitelezők - így a H. Invest Kft., a K. Kft., az A. Hungary Kft. és a B. Faktor Zrt. - a fellebbezésekre tett észrevételükben egyetértettek a fellebbezésekben előadottakkal.
A H. Invest Kft. hitelezőnek az adósi fellebbezésben foglaltakkal egyetértve az volt az álláspontja, hogy a felek nem követtek el szabálytalanságot az egyezségkötés során. A felszámolásban a hitelezők nem érdekeltek, a felszámolás az adóhatóság érdekét sem szolgálja, így a törvényszék tévesen olyan hitelezők érdekében lépett fel, akik lényegében tudomásul vették az egyezséget.
A K. Kft., illetve az A. Hungary Kft. mind az adós, mind a K. Holding Zrt. fellebbezésében foglaltakkal egyetértve állította, hogy a hitelezők által elfogadott csődegyezség megfelel a jogszabályoknak.
A B. Faktor Zrt. a K. Holding Zrt. fellebbezésében, valamint az adós fellebbezés kiegészítésében elő­adottakra utalva fenntartotta a saját fellebbezésében előadottakat, figyelemmel arra is, hogy jogi álláspontjuk megegyezik. Egyetértett azzal az adósi állásponttal is, hogy egy esetleges felszámolási eljárásban a hitelezői igények nem térülnének meg, kizárólag az adóhatóság igénye térülne meg, az is csak részben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bíróság vizsgálódási köre kötött, és az egyezség elfogadása esetén csak a jogszabályokban megkívánt feltételek teljesülését vizsgálhatja.
A Fővárosi Ítélőtábla a tényállást az alábbiakkal egészíti ki:
Az elsőfokú bíróság a 2014. május 14-én közzétett 24. sorszámú végzésében megállapította, hogy az adóst megillető fizetési haladék meghosszabbodik a felszámolást elrendelő végzés közzétételi napját követő második munkanap 0:00 óráig.
Az elsőfokú végzés megváltoztatására és az egyezség jóváhagyására, valamint a csődeljárás befejezetté nyilvánítására irányuló fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A jelen csődeljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 19. § (1) és (2) bekezdései rendelkeznek a csődeljárásban kötendő egyezségről. A Cstv. 20. § (1) bekezdése szerint egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező hitelezőktől - a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt - a szavazatok többségét külön-külön megkapta. A (2) bekezdés értelmében a megkötött egyezség - egyebek mellett - azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt. Az egyezség azonban az említett hitelezőkre vonatkozóan nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyeket az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre az adott hitelezői osztályban, továbbá a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontja szerinti hitelezői körben megállapított.
A fentiek alapján a csődegyezség az adósnak a hitelezőivel, a csődtörvényben meghatározott alakiságokhoz, és tartalmi követelmények megvalósulásához kötött szerződése, mely feltételek megvalósulása esetén a szerződéskötésben részt nem vevő - a csődtárgyalástól távol maradó, avagy azt kifejezetten ellenző - hitelezőkre is kiterjed. A csődegyezség jóváhagyásának alapvető törvényi feltétele, hogy az nem ütközhet a Cstv. 20. § (2) bekezdésben megjelölt tilalomba - vagyis nem lehet kedvezőtlenebb a kényszeregyezséggel érintett hitelezőkre -, továbbá a hitelezőknek az egyes hitelezői osztályokban a szavazatok többségével külön-külön támogatniuk kell az előterjesztett egyezségi javaslatot. A felhívott korlátozásokkal azonban a csődegyezségre, mint a felek megállapodására is irányadó a 2014. március 15. napjától hatályos 2013. évi V. törvény (Új Polgári Törvénykönyv) 6:63. § (1) és (2) bekezdése, mely egyebek mellett kimondja, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.
Figyelemmel arra, hogy a Cstv. 19. § (1) bekezdése lényegében példálódzó jelleggel sorolja fel a megállapodás tartalmát, így a felek szabad megállapodásának tárgya a követelés megfizetésének mértéke, ideje, illetve a követelés egyes részeinek az elengedése, melynek korlátja csupán az, hogy az egyezség nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételt a kényszeregyezséggel érintett hitelezőkre.
Az adós 2014. március 21-én csődegyezségi tárgyalást tartott, melyen a szabályszerűen meghívott hitelezők közül kettő nem jelent meg, míg a megjelent hat hitelező közül egy nem támogatta az egyezségi javaslatot. Mivel az adott csődeljárásban nyilvántartott "nem biztosított" hitelezői osztályba sorolt hitelezők a csődtárgyaláson 53,48%-ban támogatták az előterjesztett csődegyezségi javaslatot - vagyis az adós megkapta a szavazatok többségét, melyet a felek aláírása mellett a vagyonfelügyelő is ellenjegyzett -, így tévedett a törvényszék akkor, amikor az álláspontja szerint formai feltételeknek megfelelő csődegyezség jóváhagyását tartalmi okra hivatkozással nem hagyta jóvá, és ez okból a csődeljárást megszüntette.
Megalapozottan hivatkoztak az adós, illetve ezzel egyezően a fellebbező hitelezők, illetve a fellebbezéssel egyetértő hitelezők arra, hogy a csődegyezség megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, és nem állapít meg kedvezőtlenebb feltételeket az egyezséget el nem fogadó hitelezőkre. A "diszkrimináció tilalma" nem jelenti azt, hogy egyes hitelezők az egyezség eredményeként ne juthatnának kedvezőbb, míg mások kedvezőtlenebb mértékben a követelésükhöz. Egységes a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az egyes hitelezők kielégítési aránya eltérhet, ha az nem a kényszeregyezséggel érintett, illetve nem érintett hitelezői minőséggel függ össze. Nem ütközik továbbá jogszabályba az összeghatártól függő sávos kielégítés, alacsonyabb hitelezői összegnél magasabb százalék, míg jelentősebb nagyságrendű hitelezői igénnyel összefüggésben alacsonyabb százalékos kielégítés biztosítása mellett.
Az adósnak a hitelezőivel létrejött csődegyezségi megállapodása lényegében három sávba sorolta a hitelező igényeket, melyek kielégítési mértéke az igény összegéhez fordítottan arányult: az alacsonyabb összegű hitelezői igények 100%-os, a következő sávba tartozó igények 50%-os, míg a 60 millió forintot meghaladó igények 3%-os kielégítésére tett az adós javaslatot 5 éves időtartam alatt. Kétségtelen, hogy az egyes hitelezők részére megtérülő követelések aránya nem azonos, vagyis különbség van az egyes hitelezői igények megtérülési aránya között, azonban ez nem akadálya a csődegyezség jóváhagyásának, figyelemmel arra, hogy a különbség nem a hitelezők kényszeregyezséggel érintett, vagy nem érintett jellegén alapul.
Mivel pedig ezáltal az azonos hitelezői osztályba sorolt hitelezők közötti különbség az igény összegén, illetve a sávos kielégítésén alapul, melyet a jogszabály nem tilt, így a sávos kielégítési szabályozás - még ha a magasabb hitelezői igénnyel rendelkező hitelező számára az ilyen egyezség az alacsonyabb összegű hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőhöz képest hátrányosnak is tűnik - nem ütközik jogszabályba, és megfelelő arányú hitelezői támogatás esetén jóváhagyható.
Helytállóan hivatkoztak továbbá a fellebbezők arra is, hogy a felhívott polgári jogi, illetve adójogi szabályok sem indokolják az egyezség jóváhagyásának a megtagadását. Jelen eljárásra a Cstv. csődegyezség jóváhagyására vonatkozó szabályai irányadók - melyek egyébként nem állnak ellentétben a felhívott jogszabályi rendelkezésekkel -, ezért nem indokolják az egyezség jóváhagyásának a megtagadását.
Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy helytállóan hivatkozott az első fokon eljárt törvényszék végzésében arra, hogy nem mellőzhető a nyilvánvaló jogszabálysértés figyelembevétele a csődegyezség vizsgálata során. A kifejtettek alapján azonban a jelen csődegyezséggel érvényre jutó megtérülési arány ilyen jogszabálysértésnek nem tekinthető.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezéseit a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a csődegyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.330/2014/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.