AVI 2015.4.38

A jövedéki hatóságnak olyan bizonyítási eljárást kell lefolytatnia, amely megalapozza a becslés jogalapját (2003. évi XCII. tv. 108. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesi gazdasági társaság 7 db repülőgéppel növényvédelmi feladatokat látott el 2004. évben, mely időszakra vonatkozóan az elsőfokú jövedéki hatóság jövedéki ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként 2004. május 1-jétől október 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan 8 714 844 Ft fizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére a repülőgépek által felhasznált hajtóanyag jövedéki adótartalmának részbeni jogosulatlan visszaigénylése miatt.
A felperes fellebbezése folytán eljá...

AVI 2015.4.38 A jövedéki hatóságnak olyan bizonyítási eljárást kell lefolytatnia, amely megalapozza a becslés jogalapját (2003. évi XCII. tv. 108. §)
A felperesi gazdasági társaság 7 db repülőgéppel növényvédelmi feladatokat látott el 2004. évben, mely időszakra vonatkozóan az elsőfokú jövedéki hatóság jövedéki ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként 2004. május 1-jétől október 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan 8 714 844 Ft fizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére a repülőgépek által felhasznált hajtóanyag jövedéki adótartalmának részbeni jogosulatlan visszaigénylése miatt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte.
A megyei bíróság egy korábbi ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú jövedéki hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárás során az elsőfokú hatóság szakértői bizonyítást folytatott le, majd a szakvéleményben foglaltakra figyelemmel a felperes terhére 1 458 000 Ft jövedéki adófizetési kötelezettséget állapított meg, adóbírságot, mulasztási bírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. február 18-ai határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte vitatva a megállapított jövedéki adó alapját.
A bíróság a perben a felperes indítványára igazságügyi szakértői bizonyítást rendelt el. Eljárása során az alperes kérelmére a szakértőt szóban is meghallgatta, majd a kiegészített szakértői vélemény alapján az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy ítélkezése alapjául az aggálytalan perbeli szakértői bizonyítást fogadta el, mely pontosan követte a felperes által felhasznált tüzelőanyag mennyiségét, a gépkönyvek, hajtóműüzemi naplók és időmérő okmányok szerint. A szakértői vélemény alapján a megyei bíróság utalt arra, hogy a jövedéki eljárásban kirendelt szakértőtől eltérően kellett számba venni a földi idő és a légi idő megoszlását és mennyiségét. Hangsúlyozta, hogy a fogyasztási értékek számítása önmagában a repülési terv alapján kellő biztonsággal nem volt lehetséges, és megállapította, hogy a szakértői vélemény szerint a jövedéki eljárásban beszerzett szakvélemény és a felperes bevallásainak összevetése alapján a becslés jogalapja nem volt megállapítható. A megyei bíróság kifejtette, hogy a jövedéki eljárásban beszerzett szakvélemény nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes által a visszaigényléshez felhasznált - alakilag és tartalmilag nem vitatott - bizonylatok nem a tényleges üzemanyag felhasználást tanúsítják. A megyei bíróság nem látta indokoltnak az alperesi indítványnak megfelelő további szakértői bizonyítás elrendelését figyelemmel arra, hogy az igazságügyi szakértő a perben tartott tárgyaláson az alperes kérdéseire és felvetéseire választ adott. Ezen túlmenően az alperesi képviselő tárgyalási nyilatkozata alapján megállapította, hogy utólagosan nem kontrollálható az a bizonylati kör, amely a jövedéki eljárásban eljárt revizor rendelkezésére állt a megállapítások megtételekor, mert az iratok átvételéről és visszaadásáról tanúsító jegyzőkönyvek nem egyértelműek. Ily módon nem igazolható, hogy a revizor rendelkezésére álltak-e a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye elkészítésénél számba vett bizonylatok. A megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy a perben beszerzett és szóban kiegészített igazságügyi szakvélemény alapján kell a felperes adófizetési kötelezettségét megállapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset elutasítását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint a becslés feltételei fennálltak, mert a felperes egyes hónapokra történő kimutatásai jelentősen eltérő átlagfogyasztást mutattak. Az alperesi álláspont szerint ennek alapján alaposan feltételezhető volt, hogy a felperes iratai nem alkalmasak a valós költségvetési támogatás alapjának megállapítására. Ezt a megállapítást a jövedéki eljárás során kirendelt szakértő szakvéleménye is alátámasztotta. Az alperesi álláspont szerint a jogerős ítélet ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1), (4) bekezdés, 129. § (1) bekezdés a) pontjába, 165. § (1), (3) bekezdés, 170. § (1) és (2) bekezdés, 172. § (1) bekezdés j) pontjába, 178. § 3. pontjába és a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 112. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik. Az alperes sérelmezte, hogy a megyei bíróság a felperes mulasztási bírságfizetési kötelezettségét tartalmazó rendelkezést is hatályon kívül helyezte, illetve ítéletét ellentmondásokat tartalmazó homályos szakértői véleményre alapozta. Álláspontja szerint a felperes az adó-visszaigénylés alapjául szolgáló okiratok benyújtásakor a tényleges felhasználást nem igazolta megfelelő módon, ezért került sor a jövedéki eljárásban szakértői vélemény beszerzésére. E szakértői véleménnyel szemben a perben beszerzett igazságügyi szakértő véleményéből nem állapíthatók meg, hogy melyek azok a dokumentumok, amelyek alapján a szakértő a repülési időket pontosította. A szakértő e kérdést a tárgyaláson történő meghallgatásakor sem tisztázta. A megyei bíróság nem adott módot a fenti kérdések további eljárásban történő vizsgálatára; további szakértői bizonyítást nem rendelt el, nem hallgatta meg tanúként az ellenőrzésben résztvevő pénzügyőröket.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy az adó-visszaigényléshez kapcsolódó bizonylatai az előírásoknak megfeleltek. A fogyasztási tényezőket befolyásoló külső körülményeket a perben kirendelt szakértő megfelelően tárta fel. Utalt arra, hogy a perben kirendelt szakértő személyét az igazságügyi szakértők névjegyzékéből az alperes választotta ki. A felperes álláspontja szerint az eljáró pénzügyőrök meghallgatása az ügy érdemére vonatkozó körülményt nem tárhatott fel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felperes tényleges üzemanyag-felhasználásának megállapítását már a jövedéki hatóság is csak szakértő útján tudta vizsgálni. Ennek megfelelően a megyei bíróság a Pp. 177. § (1) bekezdésének megfelelően jogszerűen járt el, amikor az alperesi határozat jogszerűségének felülvizsgálata körében szakértői bizonyítást foganatosított. A bizonyítási eljárás során a bíróság - az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal ellentétben - a Pp. szabályainak megfelelően járt el, amikor a szakértői véleményt a feleknek észrevételezésre megküldte, az alperes észrevételei és indítványa alapján a szakértőt a tárgyalásra megidézte. A szakértőt 2010. december 2-ai tárgyalásán hosszasan és részletesen meghallgatta, a tárgyaláson az alperesi képviselő számára lehetőséget adott arra, hogy a szakértővel szakmai kérdésekről konzultációt folytasson, kérdéseket intézzen hozzá. A tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldalának utolsó előtti bekezdéséből kitűnően az alperesi képviselő - azok után, hogy a tárgyalás elején úgy nyilatkozott, hogy érdemben csak a szakértő meghallgatását követően kíván nyilatkozni - érdemi nyilatkozatot kívánt tenni, majd határidő biztosítását kérte az érdemi nyilatkozat megtételére és további bizonyítási indítvánnyal élt, amelyet a megyei bíróság elutasított (tárgyalási jegyzőkönyv 9. oldal 4. bekezdése).
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a Pp. bizonyítási szabályait a megyei bíróság nem sértette meg akkor, amikor a fenti körülmények alapján további bizonyítást nem rendelt el, és az alperesnek érdemi nyilatkozatának megtételére további határidőt nem biztosított, hanem a felperes keresetét ítéletében érdemben elbírálta.
A megyei bíróság az általa megállapított tényállást és jogi következtetéseit a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint értékelt szakértői véleményre alapozta. Ítéletének indokolásában részletesen ismertette az ítélkezése alapjául elfogadott szakvélemény alapvető megállapításait, illetve azon pontjait, amelyeknél a jövedéki eljárás során beszerzett szakértői véleménytől eltért (jogerős ítélet indokolása 5. oldal utolsó bekezdésétől 8. oldal 3. bekezdéséig). Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan körülményt, amelynek alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítélkezés alapjául szolgáló szakvéleményt aggályosnak ítélte volna. A fentiekből következően nem jogszabálysértő a megyei bíróság azon jogi következtetése sem, hogy a jövedéki hatóság eljárása és lefolytatott bizonyítása nem alapozta meg az Art. 108. §-ában meghatározott becslés jogalapját. A jövedéki hatósági nem bizonyította, hogy a felperes iratai nem voltak alkalmasak a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. Ennek megfelelően a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján jogszerűen helyezte hatályon kívül az alperes határozatát. E hatályon kívül helyező rendelkezése nem jogszabálysértő azon okból sem, hogy a hatályon kívül helyezés az alperesi határozat egészére vonatkozott, miután az alperes által kiszabott mulasztási bírság a vitatott megállapításokkal tartalmilag összefügg.
Nem jogszabálysértő az a megismételt eljárásra adott iránymutatás sem, hogy a bíróság által elfogadott kiegészített szakvélemény alapján kell a felperes adófizetési kötelezettségét megállapítani.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.171/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.