adozona.hu
AVI 2015.4.36
AVI 2015.4.36
Ha az adózó által bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak az adóhatóság köteles megtagadni az adószám kiadását (2003. évi XCII. tv. 24., 26. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. január 27-én adószám megállapítását kérte az elsőfokú adóhatóságtól gabonafélék, hüvelyes növény, olajos magvak termesztése, saját jogon történő fakitermelés és falusi szállásadás tevékenységek vonatkozásában. Az adószámban a felperes bejelentkezése alapján az általános forgalmi adó státusz 1-es karakterrel került megjelölésre alanyi adómentesség jelentéssel. A felperes 2009. március 13-án egyéni vállalkozói igazolványt kért és úgy nyilatkozott, hogy áfa-fizetési kötelezettsé...
A felperes az általános forgalmi adó alanyaként járt el és általános forgalmi adóbevallást nyújtott be. A 2009. III. negyedévi adó-visszaigénylési kérelme folytán elrendelt adóellenőrzés megállapította, hogy a felperes 2009. március 13-án alanyi adómentességét nem változtathatta meg, mert az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 191. § (1) bekezdésének feltételei nem teljesültek. Ezért az adóhatóság a felperes terhére 1 619 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot azonban nem szabott ki és késedelmi pótlékot sem számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. május 6-ai 2127810410 sz. határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte előadva, hogy az adóhatóságnak észlelnie kellett volna a 2-es áfa-karaktert tartalmazó adószám kiadásának akadályát. Miután az adóhatóság az ilyen tartalmú adószám kiadását nem tagadta meg, a felperes jogszerűen járt el az általános forgalmi adó alanyaként.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes általános forgalmi adó alanyiságát a vállalkozói igazolvány kiadásakor nem változás-bejelentésként közölte, ezért az Áfa. tv. 191. § (1) bekezdésben foglalt változási okokat sem kellett vizsgálni. A megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóságnak a 2-es áfa-karakter kiadását az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 24. § (9) bekezdése alapján meg kellett volna tagadnia, mivel azonban nem így járt el, e döntését az ellenőrzés keretében nem bírálhatja felül. Az adóhatóság eljárása ezért az Art. 5. § (1) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 114. § (3) bekezdésébe ütközik.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Art. 22. § (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdése, az Áfa. tv. 190., 191. §, valamint a Ket. 13. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakkal. Hangsúlyozta, hogy a felperes év közben nem térhetett át az általános szabályok szerinti általános forgalmi adózásra. Kiemelte, hogy a felperes őstermelői tevékenysége kapcsán megszerzett alanyi mentes státuszának megszűnésére okot adó körülmény nem merült fel, ilyen nyilatkozatot a felperes nem tett. A vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos bejelentéskor azonban nem az adóhatóság döntött ezzel ellentétesen, hanem tudomásul vette a felperesnek az önadózás elvéből következő bejelentését. Az adózói nyilatkozat helytállóságáról az utólagos ellenőrzés során is meggyőződhet. Hangsúlyozta, hogy a két bejelentés ellentéte csak ellenőrzés keretében volt feloldható, mert nem volt kizárható az sem, hogy a felperes alanyi adómentessége esetleg az értékhatár elérése miatt szűnt meg. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen látta alkalmazhatónak a Ket. 114. § (3) bekezdését, mert az hatósági nyilvántartásba tett téves bejegyzés esetén nem irányadó. Utalt az Art. 123. § harmadik mondatára, melynek értelmében az adóhatóság csak akkor hozhat határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. Kifejtette, hogy az iratokból nem volt megállapítható, hogy a felperes adózási módja megváltoztatásának alapjául milyen körülmény szolgált. Az adózó választásának jogszerűségéért felelősséggel tartozik. Kiemelte továbbá, hogy az ügy körülményeire tekintettel szankció alkalmazásától eltekintett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy az önadózás szabályai nem terjednek ki minden adókötelezettségre, nem vonatkoznak a bejelentési nyilatkozattételi kötelezettségre. A bejelentés alapján tehát az adóhatóság kötelezettsége volt a nyilvántartásba vétel és az adószám megállapítása, melyért az adóhatóság felelőssége áll fenn. Hangsúlyozta, hogy a vállalkozói igazolvány igénylésekor változás-bejelentést nem tett. Ezt az ellentmondást az adóhatóságnak fel kellett volna ismernie, és az adószám kiadását meg kellett volna tagadnia. Miután ezt az adóhatóság nem tette és a felperes számára áfa alanyi státuszt biztosító 2-es számjelű adószámot adott ki, a felperesnek ezt az adószámot kellett használnia.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesi felülvizsgálati ellenkérelemben kifejtettekkel egyezően hangsúlyozza, hogy az önadózás tartalmát az Art. 26. § (1) bekezdése az adó-megállapításban, az adóbevallásban és az adómegfizetésben határozza meg. Ezzel szemben az Art. 24. § (1) bekezdése az adóhatóság aktusaként említi az adózó bejelentés alapján történő nyilvántartásba vételét. Ugyancsak az adóhatóság aktusa az adószám megállapítása [Art. 24. § (2) bekezdés]. A felperes helyesen mutatott rá arra is, hogyha az adózó által bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak, az adóhatóság kötelezettsége az adószám megállapításának megtagadása. Ugyanez a következtetés vonható le az Art. 123. §-ából, amely az adózó kérelmének nem teljesítése esetében is határozathozatali kötelezettséget ír elő a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos határozati eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az Art. 1. § (3) bekezdése értelmében az adóhatóság a törvényeknek megfelelően köteles eljárni, és az Art. 1. § (5) bekezdése előírja számára, hogy az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, illetve az adózót jogainak érvényesítésére figyelmeztesse. Erre tekintettel a megyei bíróság jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy miután az adóhatóság a felperes vállalkozói igazolvány kérelmével kapcsolatos bejelentést tudomásul vette - ahelyett, hogy annak teljesítését megtagadta volna - utólag az a körülmény, hogy a felperes részére jogszerűtlen kiadott általános forgalmi adó státusz szabályainak megfelelően járt el, a terhére nem róható. A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság álláspontját abban a vonatkozásban, hogy a felperest a 2-es számjelet tartalmazó adószám alkalmazásának kötelezettsége is terhelte, attól a nyilvántartásra figyelemmel nem térhetett el. Ezért az általános forgalmi adó alanyaként elvégzett általános forgalmi adó elszámolását nem lehet jogsértőnek tekinteni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az indokolás kisebb megváltoztatásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.183/2011.)