adozona.hu
AVI 2015.4.32
AVI 2015.4.32
Az adózónak ellenőriznie kell, hogy a számla szerinti szolgáltatást ténylegesen ki teljesíti [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben 2007. szeptember, október hónapokra végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. augusztus 12. napján kelt 3506533393 számú határozatával a felperest 713 000 Ft (adóhiánynak minősülő) adókülönbözet, 356 000 Ft adóbírság, 149 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés fo...
AVI 2015.4.32 Az adózónak ellenőriznie kell, hogy a számla szerinti szolgáltatást ténylegesen ki teljesíti [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben 2007. szeptember, október hónapokra végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. augusztus 12. napján kelt 3506533393 számú határozatával a felperest 713 000 Ft (adóhiánynak minősülő) adókülönbözet, 356 000 Ft adóbírság, 149 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. november 23. napján kelt 2239499356 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a vizsgálat időszakában hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése, 43. § (5) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. § (1)-(2) bekezdései, 166. § (1)-(2) bekezdései alapján hozta meg. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság nem fogadta el levonható adóként a G. Kft. (a továbbiakban: Számlakibocsátó) nevében kiállított 1. sorszámú (a továbbiakban: számla1.), "az S. Kft. vízhálózat kialakítási munkái egyösszegű vállalkozási díj" számlatartalmú, továbbá szintén a Számlakibocsátó nevében kibocsátott 2. sorszámú (a továbbiakban: számla2.), "szerződés szerinti párátlanító gépház építési munkák egyösszegű vállalkozási díja" számlatartalmú számlákban feltüntetett áfát a számlák hiteltelen volta okán. Az elsőfokú adóhatóság a tényállás-tisztázási kötelezettségének a teljesítése érdekében ellenőrzést rendelt el a Számlakibocsátónál, nyilatkoztatta a felperes műszaki igazgatóját, azt a személyt, aki e műszaki igazgató szerint a felperest a Számlakibocsátóval kapcsolatba hozta, a Számlakibocsátó törvényes képviselőjét, azt a céget, amelynél a számla1.-en feltüntetett adatok szerint a vízhálózat átalakítási munkálatok folytak.
Az elsőfokú adóhatóság azért, mert a Számlakibocsátó törvényes képviselője szerint a munkákat alvállalkozókkal végeztette, de az alvállalkozók adatait nem adta meg, továbbá, mert a Számlakibocsátó iratanyagában a számla1. teljesítési időpontjával egyező keltezésű számlát talált a D. és Társa Kft. (a továbbiakban: Kft.) kibocsátásában, a számla1.-en található munkavégzéssel azonos (az S. Kft. területén vízhálózat kialakítási munka) megnevezéssel, ellenőrzést végzett e Kft.-nél is. Ezen ellenőrzést megalapozta továbbá az a tény is, hogy a Számlakibocsátó iratanyaga szerint a számla2. teljesítési időpontjával egyező keltezéssel a felperes számlát fogadott be a Kft.-től ugyanazon számlatartalommal, mint ami a számla2.-ben feltüntetett. Az ellenőrzés során az elsőfokú hatóság nyilatkoztatta a Kft. törvényes képviselőjét, az S. Kft.-t, továbbá annak a cégnek a törvényes képviselőjét, amelynél a felperes a számla2. szerinti számlatartalmú munkát végezte.
Az alperes szerint az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a tényállást helytállóan állapította meg, és jogszerűen rögzítette határozatában azt a bizonyított tényt, miszerint a számla1. vonatkozásában a felperes és a Számlakibocsátó közötti gazdasági esemény nem történt meg, a számla2.-vel kapcsolatosan pedig, hogy a számlában feltüntetett gazdasági esemény nem a számlában szereplő felek között jött létre. A bizonyítékok sorában az elsőfokú adóhatóság helytállóan értékelte az S. Kft. képviselőjének előadását (hogy a számla1. tartalommal hozzájuk nem érkezett bizonylat, és nem is végeztettek vízhálózat kialakítást), a felperes műszaki igazgatójának nyilatkozatát (amely szerint konkrétan nem győződött meg arról, hogy a Számlakibocsátó a felvállalt munkát ténylegesen teljesíteni tudja, milyen tárgyi és személyi feltételekkel rendelkezik), a Számlakibocsátó törvényes képviselőjének kijelentését (miszerint a munkákat alvállalkozókkal végeztette, de azoknak az adatait nem adta meg), a Kft.-vel kapcsolatosan azon tényeket, hogy az egyik törvényes képviselője hajléktalan, a másiknak a nyomozóhatóság előtt tett vallomása szerint a Számlakibocsátó ügyvezetőjének felkérése alapította a céget, amely gazdasági tevékenységet nem végzett, feladata a számlák kiállítása és a bankszámlára érkező pénzösszegek felvétele volt. Az alperes megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a vonatkozó jogszabályokat a tényállásra helytállóan alkalmazta, jogszerű döntése alapos, annak megváltoztatására jogszabályi lehetőség nincsen.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását és bevallásainak jogszerűsége megállapítását, másodlagosan azok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az adóbevallásai jogszerűek, a számlákban feltüntetett adatok a valóságnak megfelelnek, mellyel ellentétes alperesi megállapítások egyrészt tévesek, másrészt nem bizonyítottak, illetőleg a meglévő bizonyítékok téves értékelésén alapulnak.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában rögzítette, miszerint a Kft. ügyvezetője megváltoztatta azon vallomását, hogy a cég csak számlákat bocsátott ki gazdasági esemény nélkül, azonban álláspontja szerint e vallomás megváltoztatása az adóhatóság által bizonyított tények ismeretében a határozatok jogszerűségét nem érintette. Az első- és másodfokú adóhatóság jogszerű eljárás alapján állapította meg, hogy a perbevont számlák nem hiteles bizonylatok, ezért azokra adólevonási jogot alapítani nem lehetséges.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 391. §-ának (2)-(3) bekezdéseit. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak figyelemmel kellett volna lennie az uniós jogforrásokra, az Európai Bíróság meghozott, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt (C-123 és 330/87. számú, C-439/04. és C-440/04., C-384/4., C-286/94., C-340/95., C-401/95. és C-47/96., C-370/02. számú) ítéleteire, az adóhatósági irányelvekre.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla. Az Áfa. tv. 43. §-ának (5) bekezdése szerint a számlára, az egyszerűsített számlára a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek (a továbbiakban: Sztv.) a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az elsőfokú bíróság e jogszabályok megfelelő alkalmazásával, a közigazgatási eljárás és a per teljes anyaga, a felek bizonyítékai és nyilatkozatai értékelésével állapította meg, hogy az alperes határozatai a Számlakibocsátó két számlája (számla1. és számla2.) vonatkozásában jogszerűek.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy közigazgatási perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, a Pp. bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, okiratokat szerzett be, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. A közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A per jogerős befejeződését követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján ítéletében részletes, pontos tényállást rögzített, értékelte a közigazgatási eljárásban folytatott bizonyítási eljárást, az egyes bizonyítékok adóhatósági minősítését, a rendelkezésére álló bizonyítékokat, logikusan és okszerűen megindokolta, hogy melyek voltak azok a tények, körülmények és bizonyítékok, amelyek alapján a perbeli számlák nem minősültek az előzetesen felszámított adót hitelesen igazoló bizonylatoknak. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésén alapuló bizonyítási kötelezettsége ellenére bizonyítékokkal nem igazolta, hogy a valóságban megvalósult a számla1. tartalma szerinti gazdasági esemény, illetve, hogy a gazdasági esemény a számla2. esetében a bizonylaton feltüntetett felek között ment végbe.
Az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
A felperesnek ellenőriznie kellett volna a Számlakibocsátó gazdasági tevékenységét, hogy a munkákat ő végzi-e, vagy mással (alvállalkozóval) végezteti el, rendelkezik-e vagy sem a munkavégzéshez szükséges személyi- és tárgyi feltételekkel, azaz a számlák szerinti szolgáltatást ténylegesen ki teljesíti. A számla1. vonatkozásában gazdasági esemény, a számla2. kapcsán a munkavégzésre irányuló kellő körültekintés hiányában a felperes hivatkozása uniós normák, EB ítéletek, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltak megsértésére teljes körűen alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelte, a számlák tartalmi hiteltelenségét az alperes igazolta, a felperes keresetét nem bizonyította, ezért a jogerős ítélet megalapozott és törvényes.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.182/2011.)