adozona.hu
BH+ 2015.4.168
BH+ 2015.4.168
A felszámolási eljárás megindításához kapcsolódó költségeket az adós vagyonából felszámolási költségként kell kiegyenlíteni. A felszámolónak a költségek fedezetére a záróvégzésben tartalékot kell képeznie [Pp. 77. §, 78. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós társaság felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. január 24-ei kezdő időponttal rendelte el. Felszámolóként a P. Kft. felszámoló szervezet került kijelölésre.
A felszámolási eljárásban az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felszámoló által előterjesztett zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyására irányuló kérelmet elutasította. Az ítélőtábla jogerős végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta, mert azt...
BH+ 2015.4.168 A felszámolási eljárás megindításához kapcsolódó költségeket az adós vagyonából felszámolási költségként kell kiegyenlíteni. A felszámolónak a költségek fedezetére a záróvégzésben tartalékot kell képeznie [Pp. 77. §, 78. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 60. § (1) bek.].
Az adós társaság felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. január 24-ei kezdő időponttal rendelte el. Felszámolóként a P. Kft. felszámoló szervezet került kijelölésre.A felszámolási eljárásban az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felszámoló által előterjesztett zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyására irányuló kérelmet elutasította. Az ítélőtábla jogerős végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta, mert azt érdemben és indokaiban is helytállónak ítélte.
A jogerős határozatban rögzített tényállás szerint a 2009. január 24-ei fordulónappal készült zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jogerősen elutasításra került, majd a felszámoló 2011. augusztus 1. napján bírói felhívásra ismételten zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot készített és azt jóváhagyás végett a bíróságnak benyújtotta. A felszámoló a vagyonfelosztási javaslatában a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés "d" kategóriájába sorolt hitelezői igénnyel rendelkező PK Követeléskezelő igényének kielégítésére tett javaslatot, - elismerve azt, hogy a hitelezői igényt bírói felhatalmazás nélkül már megfizette -, valamint díjának kiegyenlítését kérte. A záróanyagra érkezett kifogás elbírálását követően az elsőfokú bíróság észlelte, hogy a felszámoló vagyonfelosztási javaslatában a felszámolás még várható költségeire, így az eljárás megindításához kapcsolódóan feljegyzett eljárási illeték kiegyenlítésére tartalékot nem képzett, ezért felhívta a felszámolót a záróanyag átdolgozására. E felhívás teljesítését a felszámoló arra hivatkozással, hogy az eljárási költségek mértékéről és viseléséről az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelő végzésben elmulasztott rendelkezni, így azok még nem esedékesek, visszautasította. A zárómérleg jóváhagyására irányuló kérelem elutasítása körében az elsőfokú bíróság a Pp. 78. § (2) bekezdését felhívva hivatkozott arra, hogy az eljárási költségek mértékéről és viseléséről a bíróság a felszámolási eljárást befejező végzésben dönt, azonban ez nem mentesíti a felszámolót - amennyiben van rá fedezet - a felszámolási költségnek minősülő le nem rótt eljárási illeték kiegyenlítése érdekében a tartalék képzésének kötelezettsége alól.
A felszámoló fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint, a tartalék képzésével nem pótolható az, hogy az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelő végzésben elmulasztott rendelkezni az eljárás megindításához kapcsolódó eljárási költségek mértékéről és viseléséről, így bírói döntés hiányában annak mértéke, esedékessége és a kötelezett személye nem állapítható meg, ezért tartalék sem képezhető.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla határozatában megállapította a Cstv. 52. § (1) bekezdése, a Cstv. 57. § (1) és (2) bekezdése, a Cstv. 60. § (1) bekezdése és a Cstv. 50. § (3) bekezdése alapján, hogy fő szabályként a bíróságnak az eljárást befejező határozatban kell döntenie az eljárási költségekről és ennek viseléséről, így a felszámolást elrendelő végzésben, - amely csak a felszámolás első fizetésképtelenséget vizsgáló szakaszát zárja le - a döntés e tárgyban nem kötelező. A felszámoló ugyan nem vesz részt a felszámolás első szakaszában, azonban a bíróság döntését, így az eljárást kezdeményező személyét is a részére kézbesített felszámolást elrendelő végzés alapján megismerheti, ezáltal a szakképzett jogásszal is rendelkező felszámoló tudomást szerez arról, hogy a személyes illetékmentességet élvező hitelező által le nem rótt illeték az eljárás során feljegyzésre került. A felszámolónak tudnia kell, hogy annak viselése az adóst terheli, így a tartalék képzési kötelezettségére tekintettel az eljárási illeték kiegyenlítésére a vagyonfelosztási javaslatban fedezetet kell képeznie. Az ítélőtábla a kialakult bírói gyakorlatra figyelemmel kifejtette azt is, hogy a felszámoló által előterjesztett vagyonfelosztási javaslat a bíróság által nem változtatható meg, így alappal utasította el az elsőfokú bíróság a tartalékot nélkülöző zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását, és utasította a felszámolót a vagyonfelosztási javaslatában az eljárási illeték vonatkozásában tartalék képzésére.
A felszámoló felülvizsgálati kérelemben kérte, hogy a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával az első- és másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül, a 2009. március 5. napján előterjesztett felszámolási zárómérleget és a 2009. március 5. napján előterjesztett zárójelentésben foglalt vagyonfelosztási javaslatot hagyja jóvá, a 2012. augusztus 13. napján kelt felszámolói beadványban megjelölt bruttó 2 880 000 Ft összegben a felszámoló díját állapítsa meg, továbbá a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján rendelkezzen az adós megszüntetéséről.
Másodlagosan kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. Kérte továbbá, hogy a fellebbezési- és a felülvizsgálati illeték lerovásából eredő eljárási költségeinek viselésére a Kúria kötelezze az államot a Pp. 78. § (1) és (5) bekezdésének alkalmazásával.
Jogszabálysértésként jelölte meg, hogy a jogerős határozat az Itv. 38. § (1) bekezdésébe, a Pp. 77. §-ába, a Pp. 78. § (2) bekezdésébe, a Cstv. 6. § (3) bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 95. § (2) bekezdésébe ütközik, ellentétes a BDT.2011. évi 2544. jogesetben foglalt jogértelmezéssel, valamint sérti a Legfelsőbb Bíróság 4/2009.(XII.14.) PK véleményében kifejtett és jelen ügyben is alkalmazandó jogértelmezést. A másodfokú határozat sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését is, mert az eljárt bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett teljes körűen eleget, a becsatolt, hasonló ügyben más bíróságok által hozott határozatokat figyelmen kívül hagyta és azok mellőzését semmivel nem indokolta.
A jogerős határozat Pp. 95. § (2) bekezdésébe ütközése körében előadta, hogy az elsőfokú bíróság hiánypótló felhívásának a 2009. március 5. napján előterjesztett záró dokumentumot követő első bírósági felhívásban lett volna helye. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság több alkalommal hiánypótlást rendelt el, amelynek a felszámoló eleget tett és csak ezt követően, 2012. december 13. napján kelt, 83. sorszámú végzésével hívta fel a bíróság a felszámolót arra, hogy az 50 000 Ft eljárási illeték megfizetése elmulasztásának indokát adja elő, melyre a válaszát a felszámoló 2013. január 15. napján előterjesztette. Álláspontja szerint a Pp. 95. § (2) bekezdése nem nyújt lehetőséget arra, hogy az előterjesztett kérelem tartalmát illetően a bíróság egymást követően több alkalommal, újabb és újabb hiánypótlások keretében, az eredetileg benyújtott kérelemből már megismerhető adatokkal kapcsolatban, további kiegészítést vagy magyarázatot igényeljen. A felszámoló válasza alapján kell döntenie a bíróságnak a kérelem elutasításáról vagy a rendelkezésre bocsájtott tartalom szerinti elbírálásáról.
A Pp. 77. §-ába és a 78. § (2) bekezdésébe ütközés indokaként előadta, a bíróságnak hivatalból, erre irányuló kérelem nélkül is döntenie kell az eljárás megindításával felmerült költségek tárgyában, az eljárás első szakaszát lezáró fizetésképtelenséget megállapító végzésben ahhoz, hogy azt a felszámoló esedékességkor felszámolási költségként kifizethesse annak, akinek a bíróság azt kifizetni rendelte. Ezt a véleményt fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság 4/2009. (XII. 14.) PK véleménye is, amelyet helyesen alkalmazva megállapítható, hogy a felszámolási eljárás megindításával összefüggésben felmerült költségek tárgyában abban a végzésben kell dönteni, ahol már véglegesen elbírált kérdéshez kötődően döntés születik. Másrészt erre irányuló bírósági határozat nélkül az adós zárómérlegében, a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés szerint alkalmazandó 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 20. § (1) bekezdése értelmében, nem lehet olyan tételeket szerepeltetni, amelyek nincsenek bizonylatokkal alátámasztva, és amelyeket ez okból az adósnál könyvelni sem lehet. Hivatkozott a felszámoló az Itv. 4. §, az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja és az Itv. 38. § (1) bekezdése alapján arra is, ugyan tudatában van annak, hogy az eljárási illeték 50 000 Ft, és azt az adósnak kell viselnie, azonban bírói döntés hiányában annak összegét a felszámolási zárómérlegben nem szerepeltetheti. A Cstv. 27. § (1) bekezdés szerinti határozatban kell a bíróságnak rendelkeznie az Itv. 44. § (1) bekezdésében meghatározott illeték viseléséről, a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 77. § és Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében, ahogy azt más bíróságok a gyakorlatban meg is teszik. Ezért téves a jogerős határozat hivatkozása a Pp. 78. §-ára és a Cstv. 60. § (1) bekezdésére, mert a befejező bírósági határozat tartalmát a normaszöveg taxatíve meghatározza. Utalt arra is, hogy a fizetésképtelenség vizsgálatának szakaszában a felszámoló félként nem vesz részt, így alanyi jogosultság hiányában a határozat kiegészítését, illetve kijavítását nem kérheti.
Kifejtette a felszámoló azt is, hogy a jogerős határozat alapján nem állapítható meg, a jogvita tárgyát jelentő nemperes eljárási illeték kifizetésének esedékessége mikor következett be, amelyhez képest a felszámoló a kifizetés elmaradásáért vagy késedelemért felelőssé tehető. Arra a kérdésre sem ad választ, hogy az eljárási illetékről való bírósági döntés hiánya miatt a Cstv. 46. § (5) bekezdés ismeretében miképpen tekinthető az a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerinti felszámolási költségnek, továbbá azt milyen dokumentumok támasztják alá.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága felülvizsgálati ellenkérelemben kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Kifejtette, a Cstv. 60. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján határoz a bíróság a költségek viseléséről, ezért helytálló az ítélőtábla álláspontja a tartalék képzésre való kötelezés vonatkozásában.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
Alaptalan a felszámoló hivatkozása arra, hogy a jogerős végzés a Pp. 77. §-ába, 78. § (2) bekezdésébe és Itv. 38. § (1) bekezdésébe ütközik.
A Pp. 77. §-a szerint a bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója.
A hivatkozott jogszabályokkal nem ellentétes a jogerős döntés, mert helyesen mutatott rá arra, hogy a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelenségének megállapításával és felszámolásának elrendelésével nem befejeződik, hanem éppen kezdetét veszi, így abban a törvény erejénél fogva az addig felmerült eljárási költségek viseléséről az eljáró bíróságnak nem kell döntenie.
Helyesen hivatkozott azonban a felszámoló a BDT 2011. évi 2544 és BH 2002.25. számú jogesetben kifejezésre jutó bírói gyakorlatra, miszerint a felszámolást elrendelő végzésben az eljáró bíróságok az eljárás megindításával felmerült költségek tekintetében döntést hoznak. Maga a közzétett döntés is hivatkozik azonban arra, hogy az "eljárás megindításával felmerült költségek tárgyában a bíróságnak legkésőbb az eljárást befejező határozatban hivatalból mindenképpen dönteni kellene". Konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában a felszámolást elrendelő végzésnek célszerű, de nem kötelező tartalmi eleme az eljárási költségek tárgyában való döntéshozatal. E körben utal a Kúria arra, hogy a jogerős döntés meghozatalának időpontjában a joggyakorlat nem volt egységes, azonban az eseti döntések alapján - elsősorban gyakorlati szempontokkal indokolva - a bírói gyakorlat nagyrészt egységessé vált abban, hogy a bíróságok a felszámolást elrendelő végzésben rendelkeznek az eljárás megindításával felmerült költségek viselése tárgyában.
A jogerős döntés nem sérti az Itv. 38. § (1) bekezdését sem. Az ítélőtábla határozatában nem az eljárási illeték megfizetésére, hanem tartalék képzésre kötelezte a felszámolót és arra, hogy a tartalék összegét a vagyonfelosztási javaslatában szerepeltesse. E döntéssel a felszámoló nem kerül abba a helyzetbe, hogy döntsön az eljárási költség viselése tárgyában, erről a bíróság a záróvégzésben dönt. A tartalékképzés az eljárási költségek viselése tárgyában hozott bírói rendelkezés végrehajthatóságát szolgálja. Az eljárási illeték esedékességét a záróvégzés határozza meg, megfelelő határidőt tűzve a teljesítésre, így annak leteltéig a felszámolót az eljárási illeték megfizetése elmulasztása körében felelősség nem terheli.
A jogerős döntés nem ütközik a Pp. 95. § (2) bekezdésébe sem, mert az idézett jogszabályhely nem kötelezi az eljáró bíróságot az ügyben feltárt valamennyi hiány egy időben való pótlása iránti felhívásra, bár az ilyen bírói intézkedés célszerű.
(Kúria Gfv. VII. 30.137/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az F. Korlátolt Felelősségű Társaság (korábbi nevén: P. Kft.) felszámoló által meghatalmazott Dr. Szente Csilla ügyvéd által képviselt B. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt a Fővárosi Törvényszéken 24.Fpk.01-06-003581 számon indult eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.876/2013/3. számú végzése ellen a felszámoló által 96. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárásban, tárgyaláson kívül meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós társaság felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. január 24-ei kezdő időponttal rendelte el. Felszámolóként a P. Kft. felszámoló szervezet került kijelölésre.
A felszámolási eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felszámoló által előterjesztett zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyására irányuló kérelmet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta, mert azt érdemben és indokaiban is helytállónak ítélte.
A jogerős határozatban rögzített tényállás szerint a 2009. január 24-ei fordulónappal készült zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jogerősen elutasításra került, majd a felszámoló 2011. augusztus 1. napján bírói felhívásra ismételten zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot készített és azt jóváhagyás végett a bíróságnak benyújtotta. A felszámoló a vagyonfelosztási javaslatában a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. §. (1) bekezdés "d" kategóriájába sorolt hitelezői igénnyel rendelkező PK Követeléskezelő igényének kielégítésére tett javaslatot, - elismerve azt, hogy a hitelezői igényt bírói felhatalmazás nélkül már megfizette -, valamint díjának kiegyenlítését kérte. A záróanyagra érkezett kifogás elbírálását követően az elsőfokú bíróság észlelte, hogy a felszámoló vagyonfelosztási javaslatában a felszámolás még várható költségeire, így az eljárás megindításához kapcsolódóan feljegyzett eljárási illeték kiegyenlítésére tartalékot nem képzett, ezért felhívta a felszámolót a záróanyag átdolgozására. E felhívás teljesítését a felszámoló arra hivatkozással, hogy az eljárási költségek mértékéről és viseléséről az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelő végzésben elmulasztott rendelkezni, így azok még nem esedékesek, visszautasította. A zárómérleg jóváhagyására irányuló kérelem elutasítása körében az elsőfokú bíróság a Pp. 78. § (2) bekezdését felhívva hivatkozott arra, hogy az eljárási költségek mértékéről és viseléséről a bíróság a felszámolási eljárást befejező végzésben dönt, azonban ez nem mentesíti a felszámolót - amennyiben van rá fedezet - a felszámolási költségnek minősülő le nem rótt eljárási illeték kiegyenlítése érdekében a tartalék képzésének kötelezettsége alól.
A felszámoló fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint, a tartalék képzésével nem pótolható az, hogy az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelő végzésben elmulasztott rendelkezni az eljárás megindításához kapcsolódó eljárási költségek mértékéről és viseléséről, így bírói döntés hiányában annak mértéke, esedékessége és a kötelezett személye nem állapítható meg, ezért tartalék sem képezhető.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla határozatában megállapította a Cstv. 52. § (1) bekezdése, a Cstv. 57. § (1) és (2) bekezdése, a Cstv. 60. § (1) bekezdése és a Cstv. 50. § (3) bekezdése alapján, hogy fő szabályként a bíróságnak az eljárást befejező határozatban kell döntenie az eljárási költségekről és ennek viseléséről, így a felszámolást elrendelő végzésben, - amely csak a felszámolás első fizetésképtelenséget vizsgáló szakaszát zárja le - a döntés e tárgyban nem kötelező. A felszámoló ugyan nem vesz részt a felszámolás első szakaszában, azonban a bíróság döntését, így az eljárást kezdeményező személyét is a részére kézbesített felszámolást elrendelő végzés alapján megismerheti, ezáltal a szakképzett jogásszal is rendelkező felszámoló tudomást szerez arról, hogy a személyes illetékmentességet élvező hitelező által le nem rótt illeték az eljárás során feljegyzésre került. A felszámolónak tudnia kell, hogy annak viselése az adóst terheli, így a tartalék képzési kötelezettségére tekintettel az eljárási illeték kiegyenlítésére a vagyonfelosztási javaslatban fedezetet kell képeznie. A Fővárosi Ítélőtábla a kialakult bírói gyakorlatra figyelemmel kifejtette azt is, hogy a felszámoló által előterjesztett vagyonfelosztási javaslat a bíróság által nem változtatható meg, így alappal utasította el az elsőfokú bíróság a tartalékot nélkülöző zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását, és utasította a felszámolót a vagyonfelosztási javaslatában az eljárási illeték vonatkozásában tartalék képzésére.
A felszámoló felülvizsgálati kérelemben kérte, hogy a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával az első- és másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül, a 2009. március 5. napján előterjesztett felszámolási zárómérleget és a 2009. március 5. napján előterjesztett zárójelentésben foglalt vagyonfelosztási javaslatot hagyja jóvá, a 2012. augusztus 13. napján kelt felszámolói beadványban megjelölt bruttó 2.880.000 Ft összegben a felszámoló díját állapítsa meg, továbbá a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján rendelkezzen az adós megszüntetéséről.
Másodlagosan kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. Kérte továbbá, hogy a fellebbezési- és a felülvizsgálati illeték lerovásából eredő eljárási költségeinek viselésére a Kúria kötelezze az államot a Pp. 78. § (1) és (5) bekezdésének alkalmazásával.
Jogszabálysértésként jelölte meg, hogy a jogerős határozat az Itv. 38. § (1) bekezdésébe, a Pp. 77. §-ába, a Pp. 78. § (2) bekezdésébe, a Cstv. 6. § (3) bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 95. § (2) bekezdésébe ütközik, ellentétes a BDT.2011. évi 2544. jogesetben foglalt jogértelmezéssel, valamint sérti a Legfelsőbb Bíróság 4/2009. (XII.14.) PK véleményében kifejtett és jelen ügyben is alkalmazandó jogértelmezést. A másodfokú határozat sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését is, mert az eljárt bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett teljes körűen eleget, a becsatolt, hasonló ügyben más bíróságok által hozott határozatokat figyelmen kívül hagyta és azok mellőzését semmivel nem indokolta.
A jogerős határozat Pp. 95. § (2) bekezdésébe ütközése körében előadta, hogy az elsőfokú bíróság hiánypótló felhívásának a 2009. március 5. napján előterjesztett záró dokumentumot követő első bírósági felhívásban lett volna helye. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság több alkalommal hiánypótlást rendelt el, amelynek a felszámoló eleget tett és csak ezt követően, 2012. december 13. napján kelt, 83. sorszámú végzésével hívta fel a bíróság a felszámolót arra, hogy az 50.000 Ft eljárási illeték megfizetése elmulasztásának indokát adja elő, melyre a válaszát a felszámoló 2013. január 15. napján előterjesztette. Álláspontja szerint a Pp. 95. § (2) bekezdése nem nyújt lehetőséget arra, hogy az előterjesztett kérelem tartalmát illetően a bíróság egymást követően több alkalommal, újabb és újabb hiánypótlások keretében, az eredetileg benyújtott kérelemből már megismerhető adatokkal kapcsolatban, további kiegészítést vagy magyarázatot igényeljen. A felszámoló válasza alapján kell döntenie a bíróságnak a kérelem elutasításáról vagy a rendelkezésre bocsájtott tartalom szerinti elbírálásáról.
A Pp. 77. §-ába és a 78. § (2) bekezdésébe ütközés indokaként előadta, a bíróságnak hivatalból, erre irányuló kérelem nélkül is döntenie kell az eljárás megindításával felmerült költségek tárgyában, az eljárás első szakaszát lezáró fizetésképtelenséget megállapító végzésben ahhoz, hogy azt a felszámoló esedékességkor felszámolási költségként kifizethesse annak, akinek a bíróság azt kifizetni rendelte. Ezt a véleményt fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság 4/2009. (XII.14.) PK véleménye is, amelyet helyesen alkalmazva megállapítható, hogy a felszámolási eljárás megindításával összefüggésben felmerült költségek tárgyában abban a végzésben kell dönteni, ahol már véglegesen elbírált kérdéshez kötődően döntés születik. Másrészt erre irányuló bírósági határozat nélkül az adós zárómérlegében, a 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés szerint alkalmazandó 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 20. § (1) bekezdése értelmében, nem lehet olyan tételeket szerepeltetni, amelyek nincsenek bizonylatokkal alátámasztva, és amelyeket ez okból az adósnál könyvelni sem lehet. Hivatkozott a felszámoló az Itv. 4. §., az Itv. 5. § (1) bekezdés c/ pontja és az Itv. 38. § (1) bekezdése alapján arra is, ugyan tudatában van annak, hogy az eljárási illeték 50.000 Ft, és azt az adósnak kell viselnie, azonban bírói döntés hiányában annak összegét a felszámolási zárómérlegben nem szerepeltetheti. A Cstv. 27. § (1) bekezdés szerinti határozatban kell a bíróságnak rendelkeznie az Itv. 44. § (1) bekezdésében meghatározott illeték viseléséről, a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 77. § és Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében, ahogy azt más bíróságok a gyakorlatban meg is teszik. Ezért téves a jogerős határozat hivatkozása a Pp. 78. §-ára és a Cstv. 60. § (1) bekezdésére, mert a befejező bírósági határozat tartalmát a normaszöveg taxatíve meghatározza. Utalt arra is, hogy a fizetésképtelenség vizsgálatának szakaszában a felszámoló félként nem vesz részt, így alanyi jogosultság hiányában a határozat kiegészítését, illetve kijavítását nem kérheti.
Kifejtette a felszámoló azt is, hogy a jogerős határozat alapján nem állapítható meg, a jogvita tárgyát képező nemperes eljárási illeték kifizetésének esedékessége mikor következett be, amelyhez képest a felszámoló a kifizetés elmaradásáért vagy késedelemért felelőssé tehető. Arra a kérdésre sem ad választ, hogy az eljárási illetékről való bírósági döntés hiánya miatt a Cstv. 46. § (5) bekezdés ismeretében miképpen tekinthető az a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerinti felszámolási költségnek, továbbá azt milyen dokumentumok támasztják alá.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága felülvizsgálati ellenkérelemben kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Kifejtette, a Cstv. 60. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján határoz a bíróság a költségek viseléséről, ezért helytálló a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja a tartalék képzésre való kötelezés vonatkozásában.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
Alaptalan a felszámoló hivatkozása arra, hogy a jogerős végzés a Pp. 77. §-ába, 78. § (2) bekezdésébe és Itv. 38. § (1) bekezdésébe ütközik.
A Pp. 77. §-a szerint a bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója.
A hivatkozott jogszabályokkal nem ellentétes a jogerős döntés, mert helyesen mutatott rá arra, hogy a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelenségének megállapításával és felszámolásának elrendelésével nem befejeződik, hanem éppen kezdetét veszi, így abban a törvény erejénél fogva az addig felmerült eljárási költségek viseléséről az eljáró bíróságnak döntenie nem kell.
Helyesen hivatkozott azonban a felszámoló a BDT.2011. évi 2544 és BH 2002.25. számú jogesetben kifejezésre jutó bírói gyakorlatra, miszerint a felszámolást elrendelő végzésben az eljáró bíróságok az eljárás megindításával felmerült költségek tekintetében döntést hoznak. Maga a közzétett döntés is hivatkozik azonban arra, hogy az "eljárás megindításával felmerült költségek tárgyában a bíróságnak legkésőbb az eljárást befejező határozatban hivatalból mindenképpen dönteni kellene". Konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában a felszámolást elrendelő végzésnek célszerű, de nem kötelező tartalmi eleme az eljárási költségek tárgyában való döntéshozatal. E körben utal arra a Kúria, hogy a jogerős döntés meghozatalának időpontjában a joggyakorlat nem volt egységes, azonban az eseti döntések alapján - elsősorban gyakorlati szempontokkal indokolva - a bírói gyakorlat nagyrészt egységessé vált abban, hogy a bíróságok a felszámolást elrendelő végzésben rendelkeznek az eljárás megindításával felmerült költségek viselése tárgyában.
A jogerős döntés nem sérti az Itv. 38. § (1) bekezdését sem. Az ítélőtábla határozatában nem az eljárási illeték megfizetésére, hanem tartalék képzésre kötelezte a felszámolót és arra, hogy a tartalék összegét a vagyonfelosztási javaslatában szerepeltesse. E döntéssel a felszámoló nem kerül abba a helyzetbe, hogy döntsön az eljárási költség viselése tárgyában, erről a bíróság a záróvégzésben dönt. A tartalékképzés az eljárási költségek viselése tárgyában hozott bírói rendelkezés végrehajthatóságát szolgálja. Az eljárási illeték esedékességét a záróvégzés határozza meg, megfelelő határidőt tűzve a teljesítésre, így annak leteltéig a felszámolót az eljárási illeték megfizetése elmulasztása körében felelősség nem terheli.
A jogerős döntés nem ütközik a Pp. 95. § (2) bekezdésébe sem, mert az idézett jogszabályhely nem kötelezi az eljáró bíróságot az ügyben feltárt valamennyi hiány egy időben való pótlása iránti felhívásra, bár az ilyen bírói intézkedés célszerű.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta. Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó felszámoló a felülvizsgálati eljárással felmerült költségét maga tartozik viselni.
Budapest, 2015. január 27.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. előadó bíró, dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.137/2014.)