adozona.hu
AVI 2015.3.30
AVI 2015.3.30
Az Itv. alkalmazása során a haszonélvezet vagyoni értékű jognak minősül [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. d) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A belterület 2616 helyrajzi számú ingatlan 1/8-ad tulajdoni hányadát N. Erzsébet 2006. május 17. napján megvásárolta, ugyanezen a napon a beépítetlen terület 7/8-ad tulajdoni részével az édesapja: a felperes megajándékozta, illetve az ingatlanra bejegyzett özvegyi- és haszonélvezeti jog jogosultja e jogáról ellenérték nélkül lemondott. Szerződő felek egy okiratba foglalták megállapodásaikat, amely alapján a körzeti földhivatal az ingatlanra felperes 1/1 tulajdoni hányadát tehermentesen bejegy...
AVI 2015.3.30 Az Itv. alkalmazása során a haszonélvezet vagyoni értékű jognak minősül [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. d) pont]
A belterület 2616 helyrajzi számú ingatlan 1/8-ad tulajdoni hányadát N. Erzsébet 2006. május 17. napján megvásárolta, ugyanezen a napon a beépítetlen terület 7/8-ad tulajdoni részével az édesapja: a felperes megajándékozta, illetve az ingatlanra bejegyzett özvegyi- és haszonélvezeti jog jogosultja e jogáról ellenérték nélkül lemondott. Szerződő felek egy okiratba foglalták megállapodásaikat, amely alapján a körzeti földhivatal az ingatlanra felperes 1/1 tulajdoni hányadát tehermentesen bejegyezte.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2007. május 31. napján kelt 2865989560 számú fizetési meghagyásával a felperest 119 000 Ft ajándékozás utáni illeték megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyással szemben benyújtott fellebbezésében a felperes kijelentette, miszerint a szerződés alapján "egyértelmű, hogy az illetékkiszabás alapjául szolgáló jogügylet során a megajándékozott N. Erzsébet tehermentes tulajdonjogot szerzett".
Az alperes a 2009. november 23. napján kelt 2279552970 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az illeték összegét 130 900 Ft-ban határozta meg, és elrendelte 11 900 Ft illetékkülönbözet előírását. A megváltoztatást az indokolta, hogy az elsőfokú hatóság az illetékalap után tévesen 10%-os illetékkulcsot alkalmazott a 11%-os helyett. Az alperes a rendelkezésére álló okiratok alapján megállapította, hogy a felperesi ingatlanhányadon fennállt vagyoni értékű jogról az arra jogosult a felperes javára mondott le, amelyből következően e tulajdonrészen fennálló haszonélvezet megszűnt, annak értékével nőtt a felperesi tulajdonrész forgalmi értéke, a megajándékozott pedig tehermentesen szerzett ingatlan-tulajdont. Döntését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban:Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pontja, 12. §-a, 72. § (1) bekezdése alapján hozta meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Kijelentette, hogy szerződési szándékuk szerint lánya: a "tulajdonjogszerző tehermentes ingatlant szerez meg". Vitatta, hogy tulajdoni illetősége a vagyoni értékű jog megszűnése következtében értékesebbé vált volna, mivel azt ellenérték nélkül már e teher megszűnte előtt átruházta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint alapos a kereset, mert az ajándékozás csak ingyenes juttatás lehet, így az ajándékozó vonatkozásában a teher ellenértékének megfelelő vagyoni előnyszerzés, gazdagodás nem állapítható meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Itv. 3. § (2) bekezdés b) pontját, 11. § (1) bekezdés c) pontját, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek az ajándékozási szerződést szabályozó 579. § (1) bekezdését. Az alperes fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó rendelkezéseket a belföldi ingatlanok, illetve az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok tekintetében kell alkalmazni [Itv. 1. §, 2. § (2) bekezdés]. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés d) pontja alapján az Itv. alkalmazásában a haszonélvezet vagyoni értékű jog. Az Itv. 11. §-ának (1) bekezdés c) pontja értelmében az ajándékozási illeték tárgya vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás.
A perben annak a jogkérdésnek az eldöntését, hogy az alperes az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontját megfelelően alkalmazta-e, az a ténykérdés mikénti eldöntése alapozza meg, hogy a felperes tulajdonában volt-e az ingatlan a haszonélvezeti jogról történt lemondás időpontjában.
Az Itv. 88. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, amelynek 97. § (5) bekezdése szerint bizonyítási eszköz az ügyfél-adózó, képviselője nyilatkozata, más hatóság nyilvántartásából származó adat. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénynek a közhitelességet szabályozó 5. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja.
A közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai, továbbá a felperes azon - a perben is fenntartott, a keresetlevélbe foglaltan megerősített - nyilatkozata alapján, hogy tőle a lánya tehermentesen szerezte meg az ingatlant, az alperes az egyező tartalmú bizonyítékok értékelésével csak azt állapíthatta meg, hogy a felperes tehermentes ingatlan/rész/t ajándékozott a lányának.
Azon bizonyított tény alapján, hogy haszonélvezettel terhelten volt a perbeli ingatlanrész a felperes tulajdonában, majd azt tehermentesen ajándékozta el gyermekének, aki azt tehermentesen szerezte meg, az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes tulajdonában volt az ingatlan akkor, amikor a haszonélvezeti jogáról a haszonélvező ellenérték nélkül lemondott.
Az alperes a bizonyított tényállásra helytállón alkalmazta tehát az Itv. 11. §-ának (1) bekezdés c) pontját, határozata - a kereseti kérelem keretei között - jogszerű. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.144/2011.)