adozona.hu
AVI 2015.3.21
AVI 2015.3.21
A gazdasági eseményt tényleges gazdasági tartalmának megfelelően kell bemutatni és elszámolni (1996. évi LXXXI. törvény 3. számú melléklet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft. egyes munkavállalói javára életbiztosítási szerződést kötött, amely után kifizetett biztosítási díjakat költségként számolta el. A biztosítási feltételek között nevesítésre került, hogy a biztosítás értékkövető, a biztosítási termék maradékjoggal rendelkezik, visszavásárolható. Az iratok között fellelhető, a biztosítótól származó és a felperesnek címzett tájékoztatás szerint az életbiztosítási szerződés alapján hozamot írtak jóvá, többlethozam visszatérítéséről rendelkeztek, ...
AVI 2015.3.21 A gazdasági eseményt tényleges gazdasági tartalmának megfelelően kell bemutatni és elszámolni (1996. évi LXXXI. törvény 3. számú melléklet)
A felperesi kft. egyes munkavállalói javára életbiztosítási szerződést kötött, amely után kifizetett biztosítási díjakat költségként számolta el. A biztosítási feltételek között nevesítésre került, hogy a biztosítás értékkövető, a biztosítási termék maradékjoggal rendelkezik, visszavásárolható. Az iratok között fellelhető, a biztosítótól származó és a felperesnek címzett tájékoztatás szerint az életbiztosítási szerződés alapján hozamot írtak jóvá, többlethozam visszatérítéséről rendelkeztek, amelyet, mint nyereséget nyilvántartásba helyeztek. Tájékoztatást adtak arról, hogy a nyereség eléréskor, lejáratkor, visszavásárláskor, rettegett betegségnél vagy halálesetben kerül kifizetésre. Egyben meghatározták a szerződés aktuális visszavásárlási értékét.Az adóhatóság 2000-2003., valamint 2004. és 2005. évekre vonatkozóan tartott adóellenőrzést a felperesnél valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően, kivéve a 2004. májusi szja. és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemeket. Az adóhatóság határozataiban a felperes terhére 4 941 000 Ft, illetve 1 892 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. július 25-ei, valamint 2007. november 19-ei határozataival helybenhagyta az elsőfokú határozatokat.
A felperes keresetében mindkét alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A pereket a megyei bíróság egyesítette, majd a felperes indítványára a perben igazságügyi szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázására, hogy a biztosítási díj befektetésnek minősül-e vagy költségként jogszerűen elszámolható. A beszerzett szakértői vélemény megállapította, hogy a felperes a tevékenységében személyesen közreműködő tagok javára kötött életbiztosítás díját jogszerűen számolta el költségként. A szakvélemény kiegészítésében kifejtette, hogy a biztosító felé kifizetett életbiztosítási díjakat nem lehet követelésként kimutatni, mert az a valódiság elvét sértené. A szakértő utalt arra, hogy a megállapítás alapjául szolgált a szakvélemény 4. sz. mellékleteként csatolt megállapodás, amelyet a felperes a biztosítottakkal 2003. november 21-én kötött, és amelynek tartalma szerint a felperesi társaság kötelezettséget vállalt arra, hogy a biztosításokat a személyes közreműködés időtartama alatt fenntartja, azokat semmilyen módon nem szünteti meg, nem mondja fel és nem vásárolja vissza, a díjat szerződésszerűen fizeti. Megállapodtak továbbá abban, hogy a személyes közreműködés bármely okból történő megszűnése esetén a biztosítottak a biztosítási szerződésbe egyidejűleg belépnek.
A kiegészített szakvélemény alapján a megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Döntését a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 3. számú melléklet B. fejezet 8. pontjára alapozta. Kifejtette, hogy a felperesi ügyvezető és személyes közreműködést végző tag javára megkötött biztosítási szerződés díja a fent megnevezett törvényi rendelkezés folytán költségként elszámolható. Utalt arra, hogy a fenti megállapítást a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény is alátámasztotta.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Egyrészt kifogásolta, hogy a felperes és a biztosítottak megállapodása csak a perben került becsatolásra, az az adóhatósági tényállás megállapításakor nem állt rendelkezésre. Vitatta, hogy a felperesi kft. tagja valóban személyesen közreműködött a társaság tevékenységében. E körben hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 131. § (1) bekezdésére, valamint 9. § (1) bekezdésének előírására, mely szerint a mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. Kifejtette, hogy ennek hiányában személyes közreműködés nem végezhető. Előadta továbbá, hogy a biztosítás jellege sem teszi lehetővé a költség elszámolását, miután az értékkövető és maradékjoggal rendelkezik, visszavásárolható. Utalt e körben a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére is, mely szerint a visszavásárlás lehetősége és a nyereség kifizetése a felperes számára is realizálható volt, ezért azt a követelések között kellett volna nyilvántartania. Az alperes sérelmezte továbbá a szakértői díj viselésére való kötelezését.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy taggyűlési határozattal rendelkezett a kft. arról, hogy a kft. tagja személyesen is közreműködik a kft. tevékenységében. Álláspontja szerint az adóhatóság nem hagyhatja figyelmen kívül a felperesi kft. és a biztosítottak megállapodását sem. Utalt arra, hogy a Gt. 131. § (1) bekezdése értelmében a személyes közreműködés végzésének nem feltétele az, hogy ezt a lehetőséget a társasági szerződés tartalmazza. Hangsúlyozta, hogy a biztosítási szerződéskötés és a biztosítási díjfizetés, mint gazdasági esemény eleme az is, hogy a felperesi társaság és tagjai megállapodást kötöttek, amelyben kikötötték, hogy a felperes a biztosítási kötvény visszavásárlására nem jogosult, illetve azt nem mondhatja fel. Kizárt tehát az a lehetőség, hogy a felperest a biztosítási szerződésből eredő bármilyen nyereséghányad illesse meg. Hivatkozott arra, hogy a bíróság által beszerzett igazságügyi szakértői vélemény a felperesi álláspontot teljes mértékben alátámasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Tao. tv. 3. számú melléklet B. fejezet 8. pontja értelmében a biztosítás díja akkor minősül különösen a 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, ha a biztosított, az adózóval munkaviszonyban álló magánszemély, az adózó vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja vagy az adózónál jogszabályban meghatározott tanuló szerződés alapján gyakorlati képzésben résztvevő szakképző iskolai tanuló.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság és a perben beszerzett szakértő álláspontját a tekintetben, hogy a gazdasági eseményt tényleges gazdasági tartalmának megfelelően kell bemutatni és elszámolni. Ugyanakkor a munkavállaló javára kötött életbiztosítás számviteli elszámolásának megítélése során döntő jelentősége van annak, hogy a felperesi kft., mint szerződő fél a biztosítási díj kifizetésével minden vagyoni jogosultságát elvesztette-e a biztosítási szerződésből fakadó szolgáltatásokkal szemben. A Legfelsőbb Bíróság e körben nem találta elfogadhatónak a beszerzett igazságügyi szakértői véleményben kifejtetteket, mely szerint a felperes, mint szerződő fél azért vesztette el rendelkezési jogosultságát, mert a munkavállalókkal kötött szerződésben arról lemondott. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a szakértő által hivatkozott, a szakvéleményéhez 4. számú mellékletként csatolt megállapodás a felperest csak a személyes közreműködést végző tagok irányában kötelezi. Ez a kötelezettsége azonban nem érvényesül a biztosítóval létrejött biztosítási jogviszonyban. A szakértő következtetésével ellentétben a felperest, mint szerződő felet e megállapodástól függetlenül megilletik a biztosítási szerződésből fakadó maradékjogok, így a visszavásárlás joga, illetve többlethozam jóváírására is jogosulttá válhat. Miután az iratokból megállapíthatóan a felperest a biztosítási jogviszonyban a szerződés visszavásárlásának joga megillette, illetve nyereség kifizetésének lehetősége is fennállt, a felperesi biztosítási díjfizetés nem tekinthető olyan végleges kiadásnak, amelynek költségként, illetve ráfordításként szabályszerűen elszámolható volt. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy korábbi eseti döntésében mind a visszavásárlási lehetőséget, mind a nyereség kifizetését olyan szerződési elemnek tekintette, amely a költségként való elszámolhatóságot kizárja (Kfv. I. 35.254/2006/4.).
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő új határozatként a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.157/2011.)