adozona.hu
BH+ 2015.3.124
BH+ 2015.3.124
I. A csődeljárást lefolytató bíróság jogosult a vitatott követelés után a hitelezőt megillető szavazatot meghatározni [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (2) bek. b) pont, (5) bek., (6) bek., 18. § (4) bek.]. II. Ha az engedményező követelését az adós csődeljárásban a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába kellene sorolni, az engedményes követelését is itt kell nyilvántartani és ennek megfelelően kell a szavazatot kiszámítani [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (2) bek
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós és a Bank hitelező között közjegyzői okiratba foglalt 1 122 300 CHF összegű kölcsönszerződés, valamint 1 000 000 EUR összegig többdevizás hitelszerződés jött létre. Az adós tartozását ingatlanra alapított keretbiztosítéki jelzálog szerződésekkel, vételi jog alapításával, követelést terhelő zálogszerződéssel, bankszámla óvadéki szerződésével és az adós tagja által vállalt készfizető kezességgel biztosították.
A kölcsönszerződés többszöri módosítása után a módosításokat és zálogszerződ...
BH+ 2015.3.124 I. A csődeljárást lefolytató bíróság jogosult a vitatott követelés után a hitelezőt megillető szavazatot meghatározni [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (2) bek. b) pont, (5) bek., (6) bek., 18. § (4) bek.].
II. Ha az engedményező követelését az adós csődeljárásban a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába kellene sorolni, az engedményes követelését is itt kell nyilvántartani és ennek megfelelően kell a szavazatot kiszámítani [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (2) bek. b) pont bc) alpontja, 18. § (4) és (5) bek.].
Az adós és a Bank hitelező között közjegyzői okiratba foglalt 1 122 300 CHF összegű kölcsönszerződés, valamint 1 000 000 EUR összegig többdevizás hitelszerződés jött létre. Az adós tartozását ingatlanra alapított keretbiztosítéki jelzálog szerződésekkel, vételi jog alapításával, követelést terhelő zálogszerződéssel, bankszámla óvadéki szerződésével és az adós tagja által vállalt készfizető kezességgel biztosították.A kölcsönszerződés többszöri módosítása után a módosításokat és zálogszerződéseket egységes közokiratba foglalták 2010. december 2-án. Ebben az adós - a többdevizás hitelszerződésből eredő tartozásán kívül - elismerte, hogy a kölcsönszerződésből eredő tartozása 525 062,92 CHF.
Az adós többdevizás hitelszerződésből eredő tartozását 2012. január 12-én 1 906 172,02 EUR, 282 180,01 CHF és további 251 794,39 EUR tőke és járuléktartozásban állapították meg a felek azzal, hogy azt az adós 2012. december 31-ig köteles visszafizetni. Az adós minősített többségi befolyással rendelkező tagja és ügyvezetője a tartozásért készfizető kezességet vállalt, a tulajdonában álló ingatlanra vételi jogot engedett és az ingatlanra keretbiztosítéki jelzálogjogot is alapítottak.
Az adós kétszemélyes gazdasági társaság, melyben T. T. B. ügyvezető minősített többségi befolyással rendelkezik. A tagok az általuk nyújtott tagi kölcsönt túlnyomó részben házi pénztári befizetéssel teljesítették. Az adós könyvei szerint T. T. B. 640 000 000 Ft összegű tagi kölcsönt nyújtott az adós részére.
T. T. B. 2012. január 15-én a H. Kft-re engedményezte az adóssal szemben fennálló 640 000 000 Ft és járulékai összegű tagi kölcsön követelését. Az engedményes ennek fejében 200 000 000 Ft megfizetését vállalta 2013. december 31-ig. Az adós ügyvezetője 2012. november 15-én bejelentette az adósnak a követelés engedményezését.
Az adós és az engedményes 2013. június 5-én - közjegyzői okiratba foglalva - vagyont terhelő zálogszerződést kötöttek az engedményesnek az adóssal szemben fennálló követelése biztosítására. A zálogszerződést a MOKK nyilvántartásába bejegyezték. 2013. június 11-én az engedményes és az adós megállapodtak, hogy az adós a tőkekövetelés után 2013. június 15-től kezdődően évi 24 % ügyleti kamatot fizet minden hónap 15. napjáig. Késedelem esetén az engedményes a teljes összeg azonnali visszakövetelésére jogosulttá válik.
A Bank felhívta az adóst a teljesítésre. Az adós a hitelezőnek címzett 2013. július 11-én kelt levelében elismerte, hogy megkapta a hitelszerződéssel kapcsolatos fizetési felszólítást, kifejtette azonban - az időközben sajtónyilvánosságot kapott kúriai döntésre tekintettel -, hogy mivel a szerződések nem tartalmazzák az árfolyamrést, mint költséget, valamint a vételi és eladási árfolyam kikötése tisztességtelen, továbbá a 2010. december 2-án közjegyzői okiratba foglalt szerződést tudtán és akaratán kívül írta alá, ezért fizetési kötelezettségét a jogszabályoknak megfelelően kell korrigálni. Álláspontja szerint nem lehet a hitelezővel szemben lejárt tartozása.
2013. augusztus 11-én az adós a kerületi bírósághoz nyújtott be keresetet a hitelezővel szemben, melyben a 2010. december 2-án kelt közjegyzői okiratba foglalt szerződésmódosítás III. része létre nem jöttének megállapítását, valamint a 2006. február 20., november 20., 2007. szeptember 3. és 7. napján kelt szerződések, illetve tartozáselismerő nyilatkozatok érvénytelenségének megállapítását kérte. Az érvénytelenség okaként az árrés hiányából eredő semmisségre, az eladási és vételi árfolyam kikötése vonatkozásában azok tisztességtelenségére hivatkozott, de az érvénytelenség megállapítása esetén nem kérte a jogkövetkezmények levonását.
Az adós által 2013. augusztus 23-án benyújtott kérelem alapján a bíróság 2013. szeptember 4-én indította meg a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az Y. Kft-t rendelve ki.
A Bank a hitelezői igényét bejelentette a vagyonfelügyelőnek 1 914 795,89 EUR, 202 994,23 EUR és 236 554,46 CHF összegben.
A vagyonfelügyelő 638 153 697 Ft-ot az euro, 57 771 330 Ft-ot a svájci frank hitelezői követelés után visszaigazolt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjában, vitatott, biztosított követelésként.
A hitelező kérte követelésének a nem vitatott, biztosított kategóriában való elismerését, a vagyonfelügyelő azonban a besorolást fenntartotta arra hivatkozva, hogy a közjegyzői okirat érvénytelensége iránt az adós keresetet nyújtott be, ezért a követelés vitatottnak minősül a Kúria eseti döntésére tekintettel.
A hitelező a vagyonfelügyelő döntésével szemben kifogást terjesztett elő, melyben kérte követelésének a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjába sorolását. Hivatkozott arra, hogy az adós 2006 óta soha nem vitatta a hitelező követelésének jogalapját és összegét, tartozását több alkalommal közokiratba foglaltan elismerte. A keresetindítás hatálya a csődeljárás kezdő időpontja előtt nem állt be. Nem teszi vitatottá a követelést az, hogy az adós közvetlenül a csődeljárás kezdő időpontja előtt csak azért ad be keresetet, hogy a hitelezőt a szavazati jogától megfossza és kényszeregyezségbe vigye.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a hitelező 696 025 027 Ft összegű követelését a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján biztosított nem vitatott követelésként vegye nyilvántartásba.
A bíróság álláspontja szerint a Cstv. 12. §-a a vagyonfelügyelő számára teszi lehetővé a követelés vitatását, csak az ő nyilatkozata mérvadó. A vagyonfelügyelő azonban nem vette figyelembe a Cstv. 12. § (4) bekezdésében írtakat, mely szerint nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt követelést.
A Bank kifogást nyújtott be a vagyonfelügyelővel szemben azért is, mert az a H. Kft. hitelező, mint engedményes tőkekövetelését a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján biztosított, nem vitatott, míg 38 784 000 Ft kamatkövetelését nem biztosított, nem vitatott követelésként vette nyilvántartásba. Kérte a vagyonfelügyelő intézkedésének a megsemmisítését, és a követelés vitatottként történő nyilvántartásba vételét, illetve amennyiben erre nem kerül sor, úgy kérte annak kötelezésére a vagyonfelügyelőt, hogy a H. Kft. követelését a Cstv. 18. § (5) bekezdése alapján vegye figyelembe a szavazatok számlálásakor.
Álláspontja szerint már maga a követelés fennállása is kérdéses. Az engedményes elektronikus beszámolója szerint 2012-ben nem rendelkezett az engedményezett követeléssel. Azzal, hogy a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtása előtt 2013-ban az adós és az engedményes vagyont terhelő zálogjogot alapítottak az engedményezett követelés biztosítására, az engedményes - aki nem tulajdonosa az adósnak - a biztosított kategóriában többséget szerzett, a szavazatok 89,3 %-át. Ezen felül még ügyleti kamat fizetésében is megállapodtak, s ezzel a nem biztosított kategóriában is többséget szerzett az engedményes. Miután az engedményezés csak alanyváltozást okoz a kötelemben, a követelés jogcíme nem változik, így az változatlanul tagi kölcsönnek minősül, amelyet a többségi tulajdonos adott, ezért a követelést át kell sorolni.
A vagyonfelügyelő kérve a kifogás elutasítását arra hivatkozott, hogy közokiratba foglalt követelést nem lehet vitatottként nyilvántartásba venni. Az engedményezés a törvényi 180 napos határidőn túl történt, ezért az egyéb érdekelt szavazatait negyedakkora mértékben nem lehet figyelembe venni.
A H. Kft. is kérte a kifogás elutasítását.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a H. Kft. 640 000 000 Ft tőkekövetelését a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja alapján biztosított, nem vitatott követelésként vegye nyilvántartásba. Álláspontja szerint a Ptk. 329. § (1) bekezdése értelmében az engedményezés alanycserét jelent, a jogutód hitelező nem az engedményezés, mint önálló jogcím alapján válik jogosulttá a jogelődöt megillető követelés érvényesítésére. Ebből következően az engedményezett követelés jogcíme változatlanul tagi hitel, ezért a követelés a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába sorolható be.
Az adós bejelentette, hogy a 2014. április 27-én megtartott egyezségi tárgyaláson nem jött létre csődegyezség, mert a biztosított hitelezői kategóriában a hitelezők azt nem szavazták meg.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette.
Az adós és a H. Kft. fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A Bank követelésének besorolásával kapcsolatos fellebbezés kapcsán kifejtette, hogy a Cstv. 12. § (4) bekezdése alapján a közokiratba foglalt követelést nem lehet csak azért vitatott kategóriába sorolni, mert a követeléssel kapcsolatban az adós a csődeljárás megindítását megelőzően pert indított a hitelezővel szemben.
Megállapította, hogy az adós a kölcsönszerződések módosításai alkalmával tartozáselismerő nyilatkozatokat tett. A közjegyzői okirat a Pp.195.§-a alapján közokiratnak minősül, így függetlenül attól, hogy az adós a hitelező követelésének alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt peres eljárást indított, az elsőfokú bíróság helyes hivatkozása szerint a Cstv. 12. § (4) bekezdésében foglaltak értelmében a követelést nem lehet vitatottnak tekinteni.
Kiemelte, hogy nem ért egyet a Kúria Gfv.X.30.124/2012/7. számú végzésében foglaltakkal, mely nem is köti a másodfokú bíróságot. A Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint a vagyonfelügyelő a követeléseket attól függetlenül tekintheti vitatottnak, hogy azokkal összefüggésben bíróság vagy más hatóság előtt jogérvényesítés folyamatban van-e. A vagyonfelügyelő az adós által korábban vitássá tett követelések tekintetében is elismerheti és a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjába sorolhat követeléseket, azaz a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szoros nyelvtani értelmezéssel nem értelmezhető úgy, hogy ha a követelés tárgyában peres eljárás indult, akkor a vagyonfelügyelőnek a követelés besorolásával kapcsolatosan nincs döntési joga. A Cstv. 12. § (4) bekezdése a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti vitatott követelésekkel kapcsolatban egy megszorítást tartalmaz: nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt hitelezői követelést, és ez alól kivételként csak azt említi meg, ha annak megfizetése részben vagy egészben már megtörtént. Így tehát a követelés elbírálása kapcsán a vagyonfelügyelőt a korábban folyó peres eljárás léte a követelés vitatottkénti minősítésénél nem köti. Ha indult is per, az esetben azt is vizsgálnia kell, hogy a követelés közokiratba foglalásra került-e, mert ez esetben vitatottként csak akkor minősíthető, ha a követelés részben vagy egészben már megfizetésre került.
A H. Kft. követelésének besorolásával kapcsolatban helytállónak találta az elsőfokú bíróság döntését, azzal az indokkal, hogy az engedményezéssel a követelés jogcíme nem változik meg, az továbbra is tagi kölcsöntartozás, azaz a követelés besorolása továbbra is a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpont szerint történhet. Utalt arra, ezzel ellentétes értelmezés azt eredményezné, hogy a csődeljárás során a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába csatolt követeléssel bíró "befolyással rendelkező személy" az adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követelésének engedményezésével és a követelés ba) pontba sorolásával az egyezségkötéshez szükséges arányokat megváltoztathatná.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és "az eljárt bíróság" új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését azzal az iránymutatással, hogy az adós csődegyezségének feltételei fennállnak, és az érvényes csődegyezségnek tekinthető. Állította az Alaptörvény XXVIII. Cikk (1) bekezdésének, a Pp. 221. § (1) bekezdésének, a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjának megsértését.
Kifejtette, hogy a jogerős végzésben a másodfokú bíróság nem indokolta meg, a fellebbezés indokait miért találta megalapozatlannak. Az nem elegendő hivatkozás, hogy nem ért egyet a Kúria eseti döntésében kifejtett állásponttal, ki kellett volna terjednie az indokolásnak annak kifejtésére is, hogy a fellebbezés indokait miért tartja alkalmatlannak az elsőfokú végzés megváltoztatására. Ennek hiányában nem volt megállapítható, hogy miért szorítkozott a Cstv. 12. § (4) bekezdés nyelvtani értelmezésére.
Jogsértőnek állította, hogy a vagyonfelügyelőnek felülbírálati jogot biztosított a jogerős végzés.
Kifejtette, hogy a polgári jogi engedményes, az engedményezés származékos jogszerzést eredményező jellege szerint ugyan tagi kölcsön követelést szerez meg, ennek ellenére nem lép az engedményező (a tag) pozíciójába, nem következik be az általános jogutódlása. Ezt erősíti az a bírói gyakorlatból ismert szabály, hogy ha a felek az engedményezett követelés kamatai vonatkozásában külön nem rendelkeznek, az az engedményezési szerződés tárgyát nem képezi.
A tagi követelést csak akkor kell a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába sorolni, ha a tag többségi befolyással rendelkezik és a hitelt olyan időpontban nyújtja, amikor az adós már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában van.
A H. Kft. felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította a Pp. 221. § (1) bekezdésének, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének, a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjának, a Ptk.329.§ (1) bekezdésének megsértését.
Kifejtette, hogy a jogerős végzés azért jogszabálysértő, mert az az elsőfokú bíróság végzésében foglaltakat mindenben elfogadta, másrészt pedig megsértette az indokolási kötelezettségét, nem fejtette ki, hogy a hitelező fellebbezési indokait mely okból találta megalapozatlannak. Az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatban utalt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértésére is. Álláspontja szerint a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontját is tévesen értelmezte a jogerős végzés, mert a polgári jogi értelemben vitatott követelések tekintetében a vagyonfelügyelőnek, illetve a csődeljárást lefolytató bíróságnak nincs felülbírálati joga.
Kifejtette, hogy az engedményezés esetében nem következik be általános jogutódlás.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Csongrád Megyei Adóigazgatósága felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Álláspontja szerint a csődegyezség adós általi kikényszerítése több polgári jogi alapelvbe is beleütközik.
A Bank részletesen megindokolt felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Az adós kérelme valójában a jogerősen elrendelt és közzétett felszámolást elrendelő végzés Kúria általi felülbírálatához vezetne, ami a Cstv. 27. § (1) bekezdése szerint nem megengedett. Egyebekben fenntartotta az eljárás során már kifejtett álláspontját.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy 2014. július 28-án a bíróság megindította az adós felszámolását, felszámolóként az N. Zártkörűen Működő Részvénytársaságot rendelve ki.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Az eljárásban alapvetően két jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia:
1)Ha bármilyen módon - akár az adós, akár a hitelező által - kezdeményezett eljárásban a csődeljárás kezdő időponját megelőzően a közokiratba foglalt követelés vitatottá vált, kihat-e ez a csődeljárásban a hitelezői követelés nyilvántartásba vételére, és annak alapján a hitelezőt megillető szavazat megállapítására?
2)Megváltoztatja-e az engedményezés a követelés jogcímét, és ennek alapján a csődeljárást megelőzően jogosult személyének bekövetkezett változás kihat-e a követelés alapján adható szavazatok kiszámítására?
A Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a vagyonfelügyelő maga is jogosult egy folyamatban levő peres eljárásban elbírálandó igényt "nem vitatott" követeléssé minősíteni. A Kúria álláspontja szerint a vagyonfelügyelő a Bank hitelezői igényét csak vitatottként vehette nyilvántartásba, mert a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a jogerős végzés, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában.
Ahogyan azt a Kúria a Gfv.VII.30.275/2014/4. számú végzésében kifejtette, a Cstv. 12. § (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12. § (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt.
Ebből következően azonban - figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van abban a kérdésben állást foglalni, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében.
A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő - szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést, a bíróságnak a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges (Cstv. 18. § (4) bekezdés c) pont).
Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan - függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs - a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. § (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bank hitelezőt a végzésben meghatározott összegű követelés megilleti. A Kúria álláspontja szerint ez a megállapítás a fent kifejtett szabályok alapján valójában azt jelentette, hogy a Bank hitelezőt a csődegyezségi tárgyalás során ez összeg után számítható szavazat illette meg, amelyet részére a vagyonfelügyelő ki is számolt, és ezt neki biztosították is.
Mindebből következően nem jogszabálysértő a jogerős végzés azért, mert a Bank számára biztosított szavazati jogot elismerte. Jóllehet a Kúria - a fentiekben kifejtettek szerint - fenntartja azt az álláspontját, hogy sem a vagyonfelügyelő, sem a csődeljárást lefolytató bíróság nem vonhatja el a peres bíróság hatáskörét, és nem dönthet az adós és a hitelezője közötti vitás kérdésekben, azonban a szavazati jog megállapítása - amennyiben a hitelező nem fogadja el a vagyonfelügyelő által vitatottként történő besorolást - kizárólag a csődeljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozó feladat. Ettől függetlenül a követelést továbbra is vitatottként kell nyilvántartani és a Cstv. szabályai szerint kell a követelés hitelezője részére tartalékot képezni.
Az eljárásban felmerült második kérdés tekintetében a Kúria mindenben elfogadja a jogerős végzésben kifejtett álláspontot.
Jóllehet a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjának bc) alpontja úgy fogalmaz, hogy azok a követelések tartoznak ebbe a pontba, amelyek "jogosultja" áll az adóssal szoros kapcsolatban - így a többségi befolyással rendelkező tulajdonosa -, azonban ide kell érteni azokat a követeléseket is, amelyeket a követelés jogosultja olyan személytől szerzett, akinek a követelését e pont alapján kellene besorolni. Az ilyen követelés jogosultját még akkor is a bc) alpontba kell sorolni, ha az ő vonatkozásában az ebben a pontban felsorolt feltételek nem állnak fenn. Helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy az ezzel ellentétes értelmezés lehetővé tenné azt, hogy az engedményezés segítségével a többségi befolyással rendelkező tulajdonos, vagy az egyébként e pontba tartozó személy az egyezségkötéshez szükséges arányokat - a törvényben meg nem engedett módon - megváltoztathatná. A szavazatok negyedelésének elkerülését a törvény kizárólag a 18. § (5) bekezdés utolsó mondatában meghatározott esetben teszi lehetővé.
Téves az adósnak az a jogi álláspontja, hogy a tagi követelést csak akkor kell a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába sorolni, ha a tag többségi befolyással rendelkezik és a hitelt olyan időpontban nyújtja, amikor az adós már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában van. A törvény ugyanis ilyen esetben kizárólag a tulajdonosi kapcsolathoz fűzi a hátrányosabb szavazatszámítási feltételeket, függetlenül attól, hogy a tagi kölcsön nyújtására mikor került sor.
Nem helytálló a felülvizsgálati kérelmeknek az az állítása sem, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg határozatát. A tényállásban ismertetettekből is kitűnik, ahogy a másodfokú bíróság a határozatát részletesen megindokolta, ezért nem állapítható meg a Pp. 221. §-ának, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértése.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.319/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Temesvári Zoltán ügyvéd által képviselt J. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós ellen a Szegedi Törvényszéken Cspk.06-13-000001 számon indított csődeljárásban a Szegedi Ítélőtábla Cspkf.III.30.289/2014/3. számú végzése ellen az adós által 14. sorszámon, és a Dr. Buglos Katalin Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Buglos Katalin ügyvéd által képviselt H. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező által 33. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst és a felülvizsgálati kérelmet benyújtott hitelezőt, hogy 15 napon belül egyenként fizessenek meg 12.700 (Tizenkettőezerhétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget a Sátori és Lutter Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lutter István ügyvéd által képviselt C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság részére.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós és a C. Zrt. hitelező között közjegyzői okiratba foglalt 1.122.300 CHF összegű kölcsönszerződés, valamint 1.000.000 EUR összegig többdevizás hitelszerződés jött létre. Az adós tartozását ingatlanra alapított keretbiztosítéki jelzálog szerződésekkel, vételi jog alapításával, követelést terhelő zálogszerződéssel, bankszámla óvadéki szerződésével és az adós tagja által vállalt készfizető kezességgel biztosították.
A kölcsönszerződés többszöri módosítása után a módosításokat és zálogszerződéseket egységes közokiratba foglalták 2010. december 2-án. Ebben az adós - a többdevizás hitelszerződésből eredő tartozásán kívül - elismerte, hogy a kölcsönszerződésből eredő tartozása 525.062,92 CHF.
Az adós többdevizás hitelszerződésből eredő tartozását 2012. január 12-én 1.906.172,02 EUR, 282.180,01 CHF és további 251.794,39 EUR tőke és járuléktartozásban állapították meg a felek azzal, hogy azt az adós 2012. december 31-ig köteles visszafizetni. Az adós minősített többségi befolyással rendelkező tagja és ügyvezetője a tartozásért készfizető kezességet vállalt, a tulajdonában álló ingatlanra vételi jogot engedett és az ingatlanra keretbiztosítéki jelzálogjogot is alapítottak.
Az adós kétszemélyes gazdasági társaság, melyben T. T. B. ügyvezető minősített többségi befolyással rendelkezik. A tagok az általuk nyújtott tagi kölcsönt túlnyomó részben házi pénztári befizetéssel teljesítették. Az adós könyvei szerint T. T. B. 640.000.000 Ft összegű tagi kölcsönt nyújtott az adós részére.
T. T. B. 2012. január 15-én a H. Kft-re engedményezte az adóssal szemben fennálló 640.000.000 Ft és járulékai összegű tagi kölcsön követelését. Az engedményes ennek fejében 200.000.000 Ft megfizetését vállalta 2013. december 31-ig. Az adós ügyvezetője 2012. november 15-én bejelentette az adósnak a követelés engedményezését.
Az adós és az engedményes 2013. június 5-én - közjegyzői okiratba foglalva - vagyont terhelő zálogszerződést kötöttek az engedményesnek az adóssal szemben fennálló követelése biztosítására. A zálogszerződést a MOKK nyilvántartásába bejegyezték. 2013. június 11-én az engedményes és az adós megállapodtak, hogy az adós a tőkekövetelés után 2013. június 15-től kezdődően évi 24 % ügyleti kamatot fizet minden hónap 15. napjáig. Késedelem esetén az engedményes a teljes összeg azonnali visszakövetelésére jogosulttá válik.
A Bank felhívta az adóst a teljesítésre. Az adós a hitelezőnek címzett 2013. július 11-én kelt levelében elismerte, hogy megkapta a hitelszerződéssel kapcsolatos fizetési felszólítást, kifejtette azonban - az időközben sajtónyilvánosságot kapott kúriai döntésre tekintettel - hogy mivel a szerződések nem tartalmazzák az árfolyamrést, mint költséget, valamint a vételi és eladási árfolyam kikötése tisztességtelen, továbbá a 2010. december 2-án közjegyzői okiratba foglalt szerződést tudtán és akaratán kívül írta alá, ezért fizetési kötelezettségét a jogszabályoknak megfelelően kell korrigálni. Álláspontja szerint nem lehet a hitelezővel szemben lejárt tartozása.
2013. augusztus 11-én az adós a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz nyújtott be keresetet a hitelezővel szemben, melyben a 2010. december 2-án kelt közjegyzői okiratba foglalt szerződésmódosítás III. része létre nem jöttének megállapítását, valamint a 2006. február 20., november 20., 2007. szeptember 3. és 7. napján kelt szerződések, illetve tartozáselismerő nyilatkozatok érvénytelenségének megállapítását kérte. Az érvénytelenség okaként az árrés hiányából eredő semmisségre, az eladási és vételi árfolyam kikötése vonatkozásában azok tisztességtelenségére hivatkozott, de nem kérte a jogkövetkezmények levonását az érvénytelenség megállapítása esetén.
Az adós által 2013. augusztus 23-án benyújtott kérelem alapján a bíróság 2013. szeptember 4-én indította meg a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az Y. Kft-t rendelve ki.
A Bank a hitelezői igényét bejelentette a vagyonfelügyelőnek 1.914.795,89 EUR, 202.994,23 EUR és 236.554,46 CHF összegben.
A vagyonfelügyelő 638.153.697 Ft-ot az euro, 57.771.330 Ft-ot a svájci frank hitelezői követelés után visszaigazolt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjában, vitatott, biztosított követelésként.
A hitelező kérte követelésének a nem vitatott, biztosított kategóriában való elismerését, a vagyonfelügyelő azonban a besorolást fenntartotta arra hivatkozva, hogy a közjegyzői okirat érvénytelensége iránt az adós keresetet nyújtott be, ezért a követelés vitatottnak minősül a Kúria eseti döntésére tekintettel.
A hitelező a vagyonfelügyelő döntésével szemben kifogást terjesztett elő, melyben kérte követelésének a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjába sorolását. Hivatkozott arra, hogy az adós 2006 óta soha nem vitatta a hitelező követelésének jogalapját és összegszerűségét, tartozását több alkalommal közokiratba foglaltan elismerte. A keresetindítás hatálya a csődeljárás kezdő időpontja előtt nem állt be. Nem teszi vitatottá a követelést az, hogy az adós közvetlenül a csődeljárás kezdő időpontja előtt csak azért ad be keresetet, hogy a hitelezőt a szavazati jogától megfossza és kényszeregyezségbe vigye.
Az elsőfokú bíróság a 13.Cspkh.06-13-000002/9. számú végzésével kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a hitelező 696.025.027 Ft összegű követelését a Cstv. 12.§ (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján biztosított nem vitatott követelésként vegye nyilvántartásba.
A bíróság álláspontja szerint a Cstv. 12.§-a a vagyonfelügyelő számára teszi lehetővé a követelés vitatását, csak az ő nyilatkozata mérvadó. A vagyonfelügyelő azonban nem vette figyelembe a Cstv. 12.§ (4) bekezdésében írtakat, mely szerint nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt követelést.
A Bank kifogást nyújtott be a vagyonfelügyelővel szemben azért is, mert az a H. Kft. hitelező, mint engedményes tőkekövetelését a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján biztosított, nem vitatott, míg 38.784.000 Ft kamatkövetelését nem biztosított, nem vitatott követelésként vette nyilvántartásba. Kérte a vagyonfelügyelő intézkedésének a megsemmisítését, és a követelés vitatottként történő nyilvántartásba vételét, illetve amennyiben erre nem kerül sor, úgy kérte annak kötelezésére a vagyonfelügyelőt, hogy a H. Kft. követelését a Cstv. 18.§ (5) bekezdése alapján vegye figyelembe a szavazatok számlálásakor.
Álláspontja szerint már maga a követelés fennállása is kérdéses. Az engedményes elektronikus beszámolója szerint 2012-ben nem rendelkezett az engedményezett követeléssel. Azzal, hogy a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtása előtt 2013-ban az adós és az engedményes vagyont terhelő zálogjogot alapítottak az engedményezett követelés biztosítására, az engedményes - aki nem tulajdonosa az adósnak - a biztosított kategóriában többséget szerzett, a szavazatok 89,3%-át. Ezen felül még ügyleti kamat fizetésében is megállapodtak, s ezzel a nem biztosított kategóriában is többséget szerzett az engedményes. Miután az engedményezés csak alanyváltozást okoz a kötelemben, a követelés jogcíme nem változik, így az változatlanul tagi kölcsönnek minősül, amelyet a többségi tulajdonos adott, ezért a követelést át kell sorolni.
A vagyonfelügyelő kérve a kifogás elutasítását arra hivatkozott, hogy közokiratba foglalt követelést nem lehet vitatottként nyilvántartásba venni. Az engedményezés a törvényi 180 napos határidőn túl történt, ezért az egyéb érdekelt szavazatait negyedakkora mértékben nem lehet figyelembe venni.
A H. Kft. is kérte a kifogás elutasítását.
Az elsőfokú bíróság 13.Cspkh.06-13-000001/16. számú végzésével kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a H. Kft. 640.000.000 Ft tőkekövetelését a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja alapján biztosított, nem vitatott követelésként vegye nyilvántartásba. Álláspontja szerint a Ptk. 329. § (1) bekezdése értelmében az engedményezés alanycserét jelent, a jogutód hitelező nem az engedményezés, mint önálló jogcím alapján válik jogosulttá a jogelődöt megillető követelés érvényesítésére. Ebből következően az engedményezett követelés jogcíme változatlanul tagi hitel, ezért a követelés a Cstv. 12.§ (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába sorolható be.
Az adós bejelentette, hogy a 2014. április 27-én megtartott egyezségi tárgyaláson nem jött létre csődegyezség, mert a biztosított hitelezői kategóriában a hitelezők azt nem szavazták meg.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette.
Az adós és a H. Kft. fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A Bank követelésének besorolásával kapcsolatos fellebbezés kapcsán kifejtette, hogy a Cstv. 12. § (4) bekezdése alapján a közokiratba foglalt követelést nem lehet csak azért vitatott kategóriába sorolni, mert a követeléssel kapcsolatban az adós a csődeljárás megindítását megelőzően pert indított a hitelezővel szemben.
Megállapította, hogy az adós a kölcsönszerződések módosításai alkalmával tartozáselismerő nyilatkozatokat tett. A közjegyzői okirat a Pp. 195. §-a alapján közokiratnak minősül, így függetlenül attól, hogy az adós a hitelező követelésének alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt peres eljárást indított, az elsőfokú bíróság helyes hivatkozása szerint a Cstv. 12. § (4) bekezdésében foglaltak értelmében a követelést nem lehet vitatottnak tekinteni.
Kiemelte, hogy nem ért egyet a Kúria Gfv.X.30.124/2012/7. számú végzésében foglaltakkal, mely nem is köti a másodfokú bíróságot. A Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint a vagyonfelügyelő a követeléseket attól függetlenül tekintheti vitatottnak, hogy azokkal összefüggésben bíróság vagy más hatóság előtt jogérvényesítés folyamatban van-e. A vagyonfelügyelő az adós által korábban vitássá tett követelések tekintetében is elismerheti és a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjába sorolhat követeléseket, azaz a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szoros nyelvtani értelmezéssel nem értelmezhető úgy, hogy ha a követelés tárgyában peres eljárás indult, akkor a vagyonfelügyelőnek a követelés besorolásával kapcsolatosan nincs döntési joga. A Cstv. 12. § (4) bekezdése a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti vitatott követelésekkel kapcsolatban egy megszorítást tartalmaz: nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt hitelezői követelést, és ez alól kivételként csak azt említi meg, ha annak megfizetése részben vagy egészben már megtörtént. Így tehát a követelés elbírálása kapcsán a vagyonfelügyelőt a korábban folyó peres eljárás léte a követelés vitatottkénti minősítésénél nem köti. Ha indult is per, az esetben azt is vizsgálnia kell, hogy a követelés közokiratba foglalásra került-e, mert ez esetben vitatottként csak akkor minősíthető, ha a követelés részben vagy egészben már megfizetésre került.
A H. Kft. követelésének besorolásával kapcsolatban helytállónak találta az elsőfokú bíróság döntését, azzal az indokkal, hogy az engedményezéssel a követelés jogcíme nem változik meg, az továbbra is tagi kölcsöntartozás, azaz a követelés besorolása továbbra is a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpont szerint történhet. Utalt arra, ezzel ellentétes értelmezés azt eredményezné, hogy a csődeljárás során a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába csatolt követeléssel bíró "befolyással rendelkező személy" az adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követelésének engedményezésével és a követelés ba) pontba sorolásával az egyezségkötéshez szükséges arányokat megváltoztathatná.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és "az eljárt bíróság" új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését azzal az iránymutatással, hogy az adós csődegyezségének feltételei fennállnak, és az érvényes csődegyezségnek tekinthető. Állította az Alaptörvény XXVIII. Cikk (1) bekezdésének, a Pp. 221. § (1) bekezdésének, a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjának megsértését.
Kifejtette, hogy a jogerős végzésben a másodfokú bíróság nem indokolta meg, a fellebbezés indokait miért találta megalapozatlannak. Az nem elegendő hivatkozás, hogy nem ért egyet a Kúria eseti döntésében kifejtett állásponttal, ki kellett volna terjednie az indokolásnak annak kifejtésére is, hogy a fellebbezés indokait miért tartja alkalmatlannak az elsőfokú végzés megváltoztatására. Ennek hiányában nem volt megállapítható, hogy miért szorítkozott a Cstv. 12. § (4) bekezdés nyelvtani értelmezésére.
Jogsértőnek állította, hogy a vagyonfelügyelőnek felülbírálati jogot biztosított a jogerős végzés.
Kifejtette, hogy a polgári jogi engedményes, az engedményezés származékos jogszerzést eredményező jellege szerint ugyan tagi kölcsön követelést szerez meg, ennek ellenére nem lép az engedményező (a tag) pozíciójába, nem következik be az általános jogutódlása. Ezt erősíti az a bírói gyakorlatból ismert szabály, hogy ha a felek az engedményezett követelés kamatai vonatkozásában külön nem rendelkeznek, az az engedményezési szerződés tárgyát nem képezi.
A tagi követelést csak akkor kell a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába sorolni, ha a tag többségi befolyással rendelkezik és a hitelt olyan időpontban nyújtja, amikor az adós már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában van.
A H. Kft. felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította a Pp. 221. § (1) bekezdésének, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének, a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjának, a Ptk. 329. § (1) bekezdésének megsértését.
Kifejtette, hogy a jogerős végzés azért jogszabálysértő, mert az az elsőfokú bíróság végzésében foglaltakat mindenben osztotta, másrészt pedig megsértette az indokolási kötelezettségét, nem fejtette ki, hogy a hitelező fellebbezési indokait mely okból találta megalapozatlannak. Az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatban utalt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértésére is. Álláspontja szerint a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontját is tévesen értelmezte a jogerős végzés, mert a polgári jogi értelemben vitatott követelések tekintetében a vagyonfelügyelőnek, illetve a csődeljárást lefolytató bíróságnak nincs felülbírálati joga.
Kifejtette, hogy az engedményezés esetében nem következik be általános jogutódlás.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Csongrád Megyei Adóigazgatósága felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Álláspontja szerint a csődegyezség adós általi kikényszerítése több polgári jogi alapelvbe is beleütközik.
A Bank részletesen megindokolt felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Az adós kérelme valójában a jogerősen elrendelt és közzétett felszámolást elrendelő végzés Kúria általi felülbírálatához vezetne, ami a Cstv. 27.§ (1) bekezdése szerint nem megengedett. Egyebekben fenntartotta az eljárás során már kifejtett álláspontját.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy 2014. július 28-án a bíróság megindította az adós felszámolását, felszámolóként a N. Zártkörűen Működő Részvénytársaságot rendelve ki.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Az eljárásban alapvetően két jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia:
Ha bármilyen módon - akár az adós, akár a hitelező által - kezdeményezett eljárásban a csődeljárás kezdő időponját megelőzően a közokiratba foglalt követelés vitatottá vált, kihat-e ez a csődeljárásban a hitelezői követelés nyilvántartásba vételére, és annak alapján a hitelezőt megillető szavazat megállapítására?
Megváltoztatja-e az engedményezés a követelés jogcímét, és ennek alapján a csődeljárást megelőzően jogosult személyének bekövetkezett változás kihat-e a követelés alapján adható szavazatok kiszámítására?
A Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a vagyonfelügyelő maga is jogosult egy folyamatban levő peres eljárásban elbírálandó igényt "nem vitatott" követeléssé minősíteni. A Kúria álláspontja szerint a vagyonfelügyelő a Bank hitelezői igényét csak vitatottként vehette nyilvántartásba, mert a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a jogerős végzés, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában.
Ahogyan azt a Kúria a Gfv. VII.30.275/2014/4. számú végzésében kifejtette, a Cstv. 12. § (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12. § (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt.
Ebből következően azonban - figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van abban a kérdésben állást foglalni, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében.
A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő - szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést, a bíróságnak a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges [Cstv. 18. § (4) bekezdés c) pont].
Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan - függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs - a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. § (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bank hitelezőt a végzésben meghatározott összegű követelés megilleti. A Kúria álláspontja szerint ez a megállapítás a fent kifejtett szabályok alapján valójában azt jelentette, hogy a Bank hitelezőt a csődegyezségi tárgyalás során ezen összeg után számítható szavazat illette meg, amelyet részére a vagyonfelügyelő ki is számolt, és ezt neki biztosították is.
Mindebből következően nem jogszabálysértő a jogerős végzés azért, mert a Bank számára biztosított szavazati jogot elismerte. Jóllehet a Kúria - a fentiekben kifejtettek szerint - fenntartja azt az álláspontját, hogy sem a vagyonfelügyelő, sem a csődeljárást lefolytató bíróság nem vonhatja el a peres bíróság hatáskörét, és nem dönthet az adós és a hitelezője közötti vitás kérdésekben, azonban a szavazati jog megállapítása - amennyiben a hitelező nem fogadja el a vagyonfelügyelő által vitatottként történő besorolást - kizárólag a csődeljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozó feladat. Ettől függetlenül a követelést továbbra is vitatottként kell nyilvántartani és a Cstv. szabályai szerint kell a követelés hitelezője részére tartalékot képezni.
Az eljárásban felmerült második kérdés tekintetében a Kúria mindenben osztja a jogerős végzésben kifejtett álláspontot.
Jóllehet a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjának bc) alpontja úgy fogalmaz, hogy azok a követelések tartoznak ebbe a pontba, amelyek "jogosultja" áll az adóssal szoros kapcsolatban - így a többségi befolyással rendelkező tulajdonosa -, azonban ide kell érteni azokat a követeléseket is, amelyeket a követelés jogosultja olyan személytől szerzett, akinek a követelését e pont alapján kellene besorolni. Az ilyen követelés jogosultját még akkor is a bc) alpontba kell sorolni, ha az ő vonatkozásában az ebben a pontban felsorolt feltételek nem állnak fenn. Helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy az ezzel ellentétes értelmezés lehetővé tenné azt, hogy az engedményezés segítségével a többségi befolyással rendelkező tulajdonos, vagy az egyébként e pontba tartozó személy az egyezségkötéshez szükséges arányokat - a törvényben meg nem engedett módon - megváltoztathatná. A szavazatok negyedelésének elkerülését a törvény kizárólag a 18. § (5) bekezdés utolsó mondatában meghatározott esetben teszi lehetővé.
Téves az adósnak az a jogi álláspontja, hogy a tagi követelést csak akkor kell a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjába sorolni, ha a tag többségi befolyással rendelkezik és a hitelt olyan időpontban nyújtja, amikor az adós már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában van. A törvény ugyanis ilyen esetben kizárólag a tulajdonosi kapcsolathoz fűzi a hátrányosabb szavazatszámítási feltételeket, függetlenül attól, hogy a tagi kölcsön nyújtására mikor került sor.
Nem helytálló a felülvizsgálati kérelmeknek az az állítása sem, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg határozatát. A tényállásban ismertetettekből is kitűnik, ahogy a másodfokú bíróság a határozatát részletesen megindokolta, ezért nem állapítható meg a Pp. 221. §-ának, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértése.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az adós és a H. Kft. felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni a Bank felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. december 16.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.319/2014.)