adozona.hu
BH 2015.3.83
BH 2015.3.83
Az adómentesség megállapításához a Htv. 13. § h) pontja szerinti valamennyi feltétel teljesülése szükséges. Nem elegendő az ingatlan-nyilvántartásban a gazdasági épület megjelölés, annak pontos funkcióját is szükséges megjelölni (1990. évi C. tv. 13. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes tulajdonát képezi a debreceni .../11. helyrajzi szám alatti 481 m2 hasznos alapterületű gazdasági épület. Az ingatlan-nyilvántartásban kivett lakóház, udvar, gazdasági épület elnevezés van feltüntetve.
[2] A felperes terhére a helyi adóhatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontjában foglalt adómentesség hiánya okán építményadó fizetési kötelezettséget állapított meg.
[3] Az indokolás szerint a perbeli épületek csak általánosságban ...
[2] A felperes terhére a helyi adóhatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontjában foglalt adómentesség hiánya okán építményadó fizetési kötelezettséget állapított meg.
[3] Az indokolás szerint a perbeli épületek csak általánosságban gazdasági épületként kerültek megnevezésre, konkrét épület feltüntetésére az ingatlan-nyilvántartásban nem került sor, így annak rendeltetése sem határozható meg. Márpedig az adómentesség csak abban az esetben áll fenn, ha az épület az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint is állattartásra, növénytermesztésre szolgáló épület vagy ahhoz kapcsolódó tárolóépület.
[4] A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját az ingatlan-nyilvántartási feltüntetés körében, és kifejtette, hogy a felperes egyik gazdasági épület tekintetében sem igazolta az adómentesség fennállását.
[5] A felperes keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével, mint megalapozatlant elutasította.
[6] Kiemelte, hogy a felperes által megjelölt okból sem az alperesi, sem az elsőfokú adóhatósági határozatok nem jogszabálysértőek. A közigazgatási szervek maradéktalanul eleget tettek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésébe rögzített tényállás tisztázási kötelezettségüknek.
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése iránt.
[8] Állította, hogy a felperesi ingatlan esetében valamennyi mentességi feltétel fennáll. Az alperes a tényállás körében nem vitatta, hogy az épületeket rendeltetésszerűen állattenyésztési célra használják.
[9] Értelmezése szerint a Htv. 13. § h) pontjában külön tételes nevesítés nélkül került meghatározásra a mentességet élvező ingatlanok köre zárójeles példálózószerű felsorolással. A felperesi épületek "kivett gazdasági épület" összefoglaló megnevezéssel kerültek nyilvántartásra, amely magába foglalja az istálló alcsoportot is. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) és az annak végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet sem követeli meg, hogy a gazdasági épület fogalmát további alkategóriákra bontsa a tulajdonos, és maga az alperes sem jelölt meg olyan jogszabályi hivatkozást, amely az ilyen alkategória részletezett besorolását írná elő a földhivatalok számára.
[10] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[11] A perbeli esetben a Kúriának a vizsgált norma helytálló tartalmát kellett meghatározni. A kérdés az, hogy a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség igénybevételéhez elegendő-e az épület fő rendeltetés szerinti jellegének szerepeltetése az ingatlan-nyilvántartásban, vagy további, a Htv.-ben példálózó felsorolásban szereplő kategóriákra való bontása szükséges.
[12] Az irányadó jogszabályhely nyelvtani értelmezése alapján nem lehetett más következtetésre jutni, mint amit az elsőfokú bíróság ítélete és az alperesi határozatok is tartalmaznak, vagyis az adómentességhez vezető együttes feltételrendszer első vizsgálandó kérdése az, hogy az épületek az ingatlan-nyilvántartásban az adóév első napján miként szerepeltek. Egyetértett a Kúria az alperes és az elsőfokú bíróság jogi érvelésével, az ingatlan-nyilvántartási állapotból ki kell tűnnie az állattartási vagy növénytermesztési funkciónak. Az adómentesség alkalmazásához nem elegendő az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban említett épületjelleg, hanem az adótörvényben rögzített minősítés bejegyzése volt szükséges.
[13] A pontos megjelölés mellé pedig a tényleges rendeltetésszerű állattartási, illetve növénytermesztési tevékenységnek is kapcsolódnia kell. Miután a felperes esetében a gazdasági épület, mint ingatlan-nyilvántartási feltüntetés nem elégíti ki a Htv. 13. § h) pontjában írtakat, ezért önmagában a tényleges tevékenység végzésének már nem volt jelentősége.
[14] Az adókötelezettség elbírálásakor nem bírt jelentőséggel az, hogy az ingatlan-nyilvántartási törvény, és annak végrehajtásáról szóló FVM rendelet a gazdasági épület további alkategóriákra történő bontását nem kívánja meg. Téves az a felperesi érvelés, hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok nem teszik lehetővé további rendeltetési jellegre való bontást, annak megkövetelése minden jogszabályi alapot nélkülöz. A bejegyzésnek nincs jogszabályi akadálya, az elvégezhető, melyet igazol, hogy időközben a felperes esetében is megtörtént a tulajdoni lapon az átvezetés.
[15] Mindezekből következően a Kúria álláspontja is az, hogy az adóhatósági és bírósági értelmezés helytálló és helyes volt, az adómentesség igénybevételéhez szükséges egyik feltételt a felperes nem teljesítette. Ennélfogva adómentességben sem részesülhetett annak ellenére, hogy a hatóságok és a bíróság is elismerte, hogy a perbeli gazdasági épületek állattenyésztési célra hasznosulnak.
[16] Kiemeli a Kúria, hogy a 2003. január 1-jei módosításra éppen azért került sor, mert a korábbi bizonytalan jogértelmezés folytán egymásnak ellentmondó nézetek alakultak ki, melynek feloldása a jogalkotó feladata volt, és a már kiegészített és pontosított jogszabállyal eleget tett annak. Egyértelműen rögzíthető tehát, hogy nem elegendő csupán egy adott épület állattenyésztési vagy növénytermesztési célra történő igénybevétele, ahhoz szükséges az ingatlan-nyilvántartási állapot ekkénti tükröződése is, amely a felperes esetében hiányzott.
[17] A fentiekben mindenben megfelelő jogértelmezés alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.041/2014.)
A Kúria a dr. Csilléry Alexandra ügyvéd által képviselt S. I. felperesnek a dr. Barta Katalin jogtanácsos által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. október 29-én kelt 7.K.30.484/2013/6. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.30.484/2013/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 456.700 (négyszázötvenhatezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
A felperes tulajdonát képezi a debreceni .../11. helyrajzi szám alatti 481 m2 hasznos alapterületű gazdasági épület. Az ingatlan-nyilvántartásban kivett lakóház, udvar, gazdasági épület elnevezés van feltüntetve. A felperes terhére a helyi adóhatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontjában foglalt adómentesség hiánya okán építményadó fizetési kötelezettséget állapított meg. Az indokolás szerint a perbeli épületek csak általánosságban gazdasági épületként kerültek megnevezésre, konkrét épület feltüntetésére az ingatlan-nyilvántartásban nem került sor, így annak rendeltetése sem határozható meg. Márpedig az adómentesség csak abban az esetben áll fenn, ha az épület az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint is állattartásra, növénytermesztésre szolgáló épület vagy ahhoz kapcsolódó tárolóépület.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját az ingatlan-nyilvántartási feltüntetés körében, és kifejtette, hogy a felperes egyik gazdasági épület tekintetében sem igazolta az adómentesség fennállását.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével, mint megalapozatlant elutasította. Kiemelte, hogy a felperes által megjelölt okból sem az alperesi, sem az elsőfokú adóhatósági határozatok nem jogszabálysértőek. A közigazgatási szervek maradéktalanul eleget tettek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésébe rögzített tényállás tisztázási kötelezettségüknek. Ezen túlmenően megfelelően értelmezték az Htv. 13. § h) pontját is. Egyetértett az alperessel abban, hogy a mentesség elnyeréséhez három együttes feltétel megléte szükséges, és bármely feltétel hiánya a mentesség megállapításához való jog elenyészését jelenti. Abban sem tévedett az alperes, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdése alapján a mentességi feltételek fennállását a felperesnek kell igazolnia. Kiemelte, hogy magából az ingatlan-nyilvántartási elnevezésből kell kiderülnie, hogy az épület állattartásra vagy növénytermesztésre szolgál, illetőleg ezekhez kapcsolódó tárolóépület.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése iránt. Állította, hogy a felperesi ingatlan esetében valamennyi mentességi feltétel fennáll. Az alperes a tényállás körében nem vitatta, hogy az épületeket rendeltetésszerűen állattenyésztési célra használják. Értelmezése szerint a Htv. 13. § h) pontjában külön tételes nevesítés nélkül került meghatározásra a mentességet élvező ingatlanok köre zárójeles példálózószerű felsorolással. A felperesi épületek "kivett gazdasági épület" összefoglaló megnevezéssel kerültek nyilvántartásra, amely magába foglalja az istálló alcsoportot is. Megítélése szerint a jogalkotó kizárólag azt várja el, hogy az ingatlan-nyilvántartási állapot alapján is alkalmas legyen az ingatlan az állattartásra vagy növénytermesztésre. Ennek a jogalkotói elvárásnak a kivett gazdasági épületfogalom maradéktalanul megfelel. Ez ugyanis egy olyan összefoglaló kategória, amely a "többen a kevesebb elv" alapján magába foglalja az állattartásra, növénytermesztésre szolgáló épületeket és a teljesen általános "szokásos" megnevezése a mezőgazdasági célra használt épületeknek az ingatlan-nyilvántartási gyakorlatban is. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) és az annak végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII.29.) FVM rendelet sem követeli meg, hogy a gazdasági épület fogalmát további alkategóriákra bontsa a tulajdonos, és maga az alperes sem jelölt meg olyan jogszabályi hivatkozást, amely az ilyen alkategória részletezett besorolását írná elő a földhivatalok számára. Téves a bíróságnak a Htv. 2003. január 1-jei módosítására történő hivatkozása is. A jogszabály-változást beiktató 2002. évi XLVII. törvény indokolása szerint a törvény nem tartalmaz taxatív felsorolást a mentes körbe tartozó épületekre, ugyanakkor a példálózó felsorolásban szereplő épületek jellege orientálja a jogalkalmazót az állattartásra használt, illetve a növénytermesztéssel összefüggésben tárolásra használt épületek azonosítása során. Vitatta az elsőfokú bíróság által felsorolt kúriai döntések alkalmazhatóságát is.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta változatlanul fenntartva jogi álláspontját, hogy az adó megállapításának kiindulópontja a közhiteles hatósági nyilvántartás. Hangsúlyozta azt is, hogy időközben a felperes is elvégezte az ingatlan-nyilvántartásban a szükséges módosításokat, a perbeli ingatlant már kivett lakóház, udvar és tároló és magtár, és istálló megnevezéssel tartják nyilván.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A perbeli esetben a Kúriának a vizsgált norma helytálló tartalmát kellett meghatározni. A kérdés az, hogy a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség igénybevételéhez elegendő-e az épület fő rendeltetés szerinti jellegének szerepeltetése az ingatlannyilvántartásban, vagy további, a Htv.-ben példálózó felsorolásban szereplő kategóriákra való bontása szükséges.
Az irányadó jogszabályhely nyelvtani értelmezése alapján nem lehetett más következtetésre jutni, mint amit az elsőfokú bíróság ítélete és az alperesi határozatok is tartalmaznak, vagyis az adómentességhez vezető együttes feltételrendszer első vizsgálandó kérdése az, hogy az épületek az ingatlan-nyilvántartásban az adóév első napján miként szerepeltek. Egyetértett a Kúria az alperes és az elsőfokú bíróság jogi érvelésével, az ingatlan-nyilvántartási állapotból ki kell tűnnie az állattartási vagy növénytermesztési funkciónak. Az adómentesség alkalmazásához nem elegendő az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban említett épületjelleg, hanem az adótörvényben rögzített minősítés bejegyzése volt szükséges.
A pontos megjelölés mellé pedig a tényleges rendeltetésszerű állattartási, illetve növénytermesztési tevékenységnek is kapcsolódnia kell. Miután a felperes esetében a gazdasági épület, mint ingatlan-nyilvántartási feltüntetés nem elégíti ki a Htv. 13. § h) pontjában írtakat, ezért önmagában a tényleges tevékenység végzésének már nem volt jelentősége.
Az adókötelezettség elbírálásakor nem bírt jelentőséggel az, hogy az ingatlan-nyilvántartási törvény, és annak végrehajtásáról szóló FVM rendelet a gazdasági épület további alkategóriákra történő bontását nem kívánja meg. Téves az a felperesi érvelés, hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok nem teszik lehetővé további rendeltetési jellegre való bontást, annak megkövetelése minden jogszabályi alapot nélkülöz. A bejegyzésnek nincs jogszabályi akadálya, az elvégezhető, melyet igazol, hogy időközben a felperes esetében is megtörtént a tulajdoni lapon az átvezetés.
Mindezekből következően a Kúria álláspontja is az, hogy az adóhatósági és bírósági értelmezés helytálló és helyes volt, az adómentesség igénybevételéhez szükséges egyik feltételt a felperes nem teljesítette. Ennél fogva adómentességben sem részesülhetett annak ellenére, hogy a hatóságok és a bíróság is elismerte, hogy a perbeli gazdasági épületek állattenyésztési célra hasznosulnak.
Kiemeli a Kúria, hogy a 2003. január 1-jei módosításra éppen azért került sor, mert a korábbi bizonytalan jogértelmezés folytán egymásnak ellentmondó nézetek alakultak ki, melynek feloldása a jogalkotó feladata volt, és a már kiegészített és pontosított jogszabállyal eleget tett annak. Egyértelműen rögzíthető tehát, hogy nem elegendő csupán egy adott épület állattenyésztési vagy növénytermesztési célra történő igénybevétele, ahhoz szükséges az ingatlan-nyilvántartási állapot ekkénti tükröződése is, amely a felperes esetében hiányzott.
A fentiekben mindenben megfelelő jogértelmezés alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 78. §-a szerinti perköltség viselésére az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperes köteles.
Az illetékfizetésre való kötelezés a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.