adozona.hu
AVI 2015.2.17
AVI 2015.2.17
A bíróság az EV okmány nem helytálló kitöltését csak a jóhiszeműség körében és az észlelhetőség szempontjából veheti figyelembe (Vámkódex 217., 220. cikk)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása előtt aktív feldolgozás felfüggesztő eljárásban vámkezelt áruk szabad forgalomba bocsátását kérte a csatlakozást követően az Sz. Fővámhivatalnál. Az elsőfokú vámhivatal a fizetendő vámot a szabad forgalomba bocsátás napján érvényes devizaárfolyam és vámtétel alkalmazásával állapította meg.
Az elsőfokú hatóság 2007. évben ezen vámkezeléseket felülvizsgálta, majd a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásá...
AVI 2015.2.17 A bíróság az EV okmány nem helytálló kitöltését csak a jóhiszeműség körében és az észlelhetőség szempontjából veheti figyelembe (Vámkódex 217., 220. cikk)
A felperes a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása előtt aktív feldolgozás felfüggesztő eljárásban vámkezelt áruk szabad forgalomba bocsátását kérte a csatlakozást követően az Sz. Fővámhivatalnál. Az elsőfokú vámhivatal a fizetendő vámot a szabad forgalomba bocsátás napján érvényes devizaárfolyam és vámtétel alkalmazásával állapította meg.Az elsőfokú hatóság 2007. évben ezen vámkezeléseket felülvizsgálta, majd a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásáról szóló szerződés, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex), az ennek végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK rendelet (továbbiakban: Vhr.), a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv.), valamint ennek módosításáról szóló egyes pénzügyi törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXII. törvény (továbbiakban: Ep. tv.) alapján tíz határozatával, összesen 7 680 174 Ft vámkülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest.
Az elsőfokú határozatokat helybenhagyó alperesi határozatot a megyei bíróság ítéletével - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásra előírta a felperes jóhiszeműségének vizsgálatát, továbbá, hogy a felperes észlelhette-e a vámteher téves megállapítását, figyelemmel a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjára. A mérlegelési jogkör jogszerű gyakorlását követően kerülhet sor annak eldöntésére, hogy a további vámteher utólagos könyvelésbe vehető és közölhető-e. Megállapította, hogy a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályok rendelkezéseinek megtartását a vámhatóságok nem kifogásolták, ezért azt teljesültnek tekintette.
A megismételt eljárásban az alperes tíz határozatával ismételten a már fent közölt vámkülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította, hogy a vámhatóság hibája ugyan fennállt, de a felperesnek az eljárás során ezt észlelnie kellett volna. A felperes tapasztalt, professzionális gazdasági szereplő, aki nem járt el kellő körültekintéssel a vámkezelésnél alkalmazandó jogszabályok teljes feltárása során. A felperes a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó jogszabályi előírásokat sem teljesítette, mivel az EV 37. rovatába hibás eljáráskódot jelölt meg. Ugyancsak szabálytalanságként rögzítette, hogy a felperes a Vámkódex 144. cikkébe ütközően havi átváltási árfolyamszabályokat alkalmazva tüntette fel az árfolyamot, és nem az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor érvényes árfolyam megadásával kérte a vámeljárás lefolytatását.
Az alperes 7525-1/2008., 7524-1/2008., 7523-1/2008., 7522-1/2008., 7521-1/2008., 7516-1/2008., 7515-1/2008., 7514-1/2008., 7513-1/2008., 7503-1/2008. számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Rámutatott, hogy a felperes a csatlakozást megelőzően számos belföldi forgalom számára történő vámkezelést kezdeményezett, így, mint professzionális gazdasági szereplő, nem hivatkozhat alappal a gyakorlat hiányára. A gazdálkodónak az árunyilatkozat benyújtása előtt fel kell kutatnia, hogy az általa végzett műveletekre mely jogszabály alkalmazandó és melyek az esedékes vámterhek. A felperes akkor járt volna el körültekintően, ha az EV nyilatkozatot is helyesen tölti ki. Kétségei ellenére sem kért a vámhatóságtól írásbeli állásfoglalást, noha észlelhette, hogy a könyvelésbe vett vámösszeg alacsonyabb, mint a megelőző vámeljárást lezáró határozatban szereplő vámérték. Az a tény, hogy a vámhatóság téves jogértelmezését gazdasági érdekből elfogadta, szándékosságot feltételező gyakorlatnak tekinthető.
A megyei bíróság ítéletével az alperes határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Azt állapította meg, hogy az alperes nem a jogerős ítélet útmutatásának megfelelően folytatta le az új eljárást, ezzel megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 114. § (3) bekezdését. Döntésének indokait a Pp. 339/B. §-ába ütközően nem jelölte meg és a mérlegelés szempontjairól sem adott számot. A felperes javára szóló tényeket a vámhatóság nem tárta fel kizárttá a mérlegelés gyakorolhatóságát.
A jogerős ítélet ellen mind az alperes, mind a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.042/2009/8. számú végzésével a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a megyei bíróság tévesen hivatkozott a Pp. 339/B. §-ára, mert a vámhatóság nem mérlegelési jogkörében hozott határozattal állapította meg a felperes vámfizetési kötelezettségét, mivel az a jogszabály kógens rendelkezésein alapul. A megyei bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően nem állapított meg olyan tényállást, amelyből a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a jogkérdés eldönthető lett volna, noha a határozatok felülvizsgálata során felülmérlegelésre, a bizonyítékok, tények, adatok összevetésére, értékelésére lehetősége volt. Az alperes a megismételt eljárásban a megyei bíróság az ítéletében írtaknak megfelelően lefolytatta az eljárást, határozatában a releváns tényekről, körülményekről számot adott, az értékelés szempontjait rögzítette, jogi álláspontját ennek megfelelően alakította ki. A Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alperesi határozatok a keresetlevélben felhozott okból jogszabálysértők. Mivel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogvita végleges elbírálásához szükséges adatok és bizonyítékok teljes körűen rendelkezésre álltak, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a megyei bíróságnak a rendelkezésre álló, általa relevánsnak tartott bizonyítékok egybevetésével, értékelésével kell a kereseti kérelmet elbírálnia figyelemmel arra is, hogy az alperesi határozatok jogsértő voltának megállapíthatósága kapcsán a bizonyítás a felperest terheli.
A megismételt eljárásban a megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a könyvelésbe vétel mellőzése a vámhatóság hibájából eredt. A 2004. évben helytelenül kiszámolt vámösszeget azonban a felperes vámügyintézőinek észlelnie kellett volna, és a vámhatóság felé jelzéssel kellett volna élni. A felperes nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a vámkezelés során alkalmazandó jogszabályokat teljes körűen megismerje. A csatlakozás körüli időszak technikai körülményei - mely az alperes vonatkozásában jelentkeztek - nem befolyásolhatták a felperest abban, hogy az EV okmányban a megfelelő kódot tüntesse fel. Ez utóbbival kapcsolatban nyomatékosan kiemelte, hogy ezt kifejezetten csak a jóhiszeműség körében és az észlelhetőség szempontjaként vette figyelembe.
2004. május 1. napjától az Európai Unió hivatalos lapjában közzétett jogszabályok betartása mindenkire nézve kötelező erővel bír. A felperesnek, mint professzionális szervnek, kötelessége, hogy a szakképzett vámügyintézők ismerjék a hatályos jogszabályokat. Amennyiben akár az EV okmány kitöltésével, akár egyéb területen kérdései merültek fel, úgy a Vámkódex 6. cikke alapján írásbeli állásfoglalás lehetősével élhet. A felperes azonban ilyen írásbeli állásfoglalást nem kért. Azt, hogy az elsőfokú hatóságtól telefonon folyamatosan szóbeli állásfoglalást kért, bizonyítani nem tudta.
Az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a megyei bíróság ítéletében előírtakat teljesítette, azt maradéktalanul feltárta, a bizonyítást lefolytatta és ennek során okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes köteles megfizetni a vámkülönbözetet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének történő helyt adást azzal, hogy a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek bizonyítást nyertek, a vitatott vámösszegek már nem vehetők könyvelésbe. A téves vámkiszabás a vámhatóság hibájából történt, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokba foglalt rendelkezések teljesülése már nem vizsgálható, a felperes jóhiszeműsége bizonyított, a hiba a felperes által nem volt észlelhető. A felperesnek nem voltak kétségei a vámhatóság által kiszabott vám mértékének helyességét illetően, mivel a vámhatósággal egyezően értelmezték a szabályozást, így nem lett volna okuk írásbeli megkereséssel élni. A csatlakozásra is figyelemmel a korábbi vámeljárások lezárása teljesen eltért a jelen ügy tárgyát képező eljárások lezárásától. Az ügyfél esetleges szakmai tapasztalata sem mentesíti a vámhatóságot a tájékoztatási kötelezettségétől. A vámhatóság számítógépes rendszere sem tudta kezelni az új kódokat, ezért került az iránymutatásnak megfelelően a 4000-es eljáráskód megjelölése. A felperesnek semmilyen gazdasági érdeke nem fűződött ahhoz, hogy 2004. évben alacsonyabb összegben kerüljenek kiszabásra a vámok, hiszen nem is a felperest terhelte annak megfizetése. Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206. §-át, hiszen figyelmen kívül hagyta a felperes mellett szóló egyértelmű tényeket és bizonyítékokat.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Rámutatott arra, hogy a megismételt eljárásban a korábbi jogerős ítélet előírásainak megfelelően járt el, és részletesen vizsgálta, hogy a vámhatóság hibáját a jóhiszeműen eljáró gazdálkodó felperes észlelhette-e. A perben a felperesnek kell bizonyítania, hogy a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjában felsorolt konjunktív feltételek nem állnak fenn, és emiatt a vám pótlólagos befizetésére nem kötelezhető. Ennek a bizonyítási kötelezettségének azonban a felperes nem tudott eleget tenni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen arra mutat rá, hogy mind az alperes, mind a megyei bíróság új eljárásban hozta meg határozatát, így eljárásukat meghatározták az új eljárást elrendelő bírósági ítéletek. Az alperes új eljárását, annak kereteit meghatározta a megyei bíróság ítélete, amely előírta a felperesi társaság jóhiszemű eljárásának vizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.042/2009/8. sorszámú végzése pedig rögzítette, hogy a felperes vámfizetési kötelezettsége a vámhatóságnak nem mérlegelési jogkörben hozott határozattal került megállapításra. Az alperes a megismételt eljárást megfelelően lefolytatta, a megyei bíróságnak a jogvita végleges elbírálásához szükséges adatok és bizonyítékok teljes körűen rendelkezésre álltak. Külön kiemelte, hogy az alperesi határozatok jogsértő voltának megállapíthatósága kapcsán a bizonyítás a felperest terhelte. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jelen felülvizsgálati eljárásban azt állapította meg, hogy a megyei bíróság az új eljárásban a Legfelsőbb Bíróság döntésének megfelelően járt el, az abban adott iránymutatásokat betartva hozta meg döntését. Teljes körűen feltárta az ügy alapját képező tényállást, részletesen ismertette az ügyben alkalmazandó jogszabályokat, a megállapított tényekből és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével jogszerű döntést hozott.
A jogvita lényege az volt, hogy a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel jogszerű lehetőség volt-e a vámok utólagos könyvelésbe vételére vagy sem. E szerint a 217. cikk (1) bekezdésének 2. és 3. albekezdésében említett esetek kivételével nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett. Ezt a négy konjunktív feltételt vizsgálta az alperes és a megyei bíróság.
Az nem volt vitás, hogy a jogszabály szerinti járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe. A vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezések teljesítésének vizsgálatára az új eljárásban nem kerülhetett sor, hiszen a megyei bíróság ítéletében kifejtette, hogy ezen rendelkezések megtartását a vámhatóság határozatai nem kifogásolták, ezért a megyei bíróság azt teljesültnek tekintette. A jelen felülvizsgálati eljárásban felülvizsgált megyei bíróság ezért helyesen utalt arra, hogy az EV okmány nem helytálló kitöltését csak a jóhiszeműség körében és az észlelhetőség szempontjaként vette figyelembe.
A korábbi jogerős ítélet iránymutatásának megfelelően tehát a vámszervek a felperes jóhiszeműségét és azt vizsgálhatták, hogy észlelhette-e a vámhatóság hibáját. E körben a Legfelsőbb Bíróság is nyomatékosan vette figyelembe azt, hogy a felperes professzionális gazdasági szervnek tekintendő, megfelelő szakértelmű vámkezelési szakemberekkel járt el a vámeljárások során mind a csatlakozást megelőzően, mind azt követően. Joggal várható el a hatályos jogszabályok és a vámeljárás során alkalmazandó jogszabályok ismerete, ezek ismeretének hiányára - mint saját felróható magatartásra - kimentési okként nem lehet hivatkozni. Szintén elvárható volt a felperestől az EV okmány megfelelő kitöltése. E körben nem hivatkozhatott alappal a vámhatóság számítógépes rendszerének állítólagos hibájára. Bár a felperes hivatkozott, de hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani, hogy a vámkezelés során szóbeli tájékoztatást kért és kapott volna a vámszervektől és ennek alapján került a téves kód az EV okmányra.
A rendszeres vámkezelést kérő felperes a kiszabott vám nagyságrendjéből is megállapíthatta volna az összegszerűség helytelenségét, ebbe azonban akár gazdasági okokból, akár más okból belenyugodott. Ez nem támasztja alá az általa hivatkozott jóhiszeműségét. A Legfelsőbb Bíróság végzése egyértelműen rámutatott arra, hogy a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség az alperesi határozat jogszerűtlenségének megállapítása körében. Erre figyelemmel a felperesnek kellett volna alapvetően bizonyítania jóhiszeműségét, illetve, hogy a hibát nem ismerhette fel. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezen bizonyítási kötelezettségének azonban a felperes a perben nem tudott eleget tenni.
A felperes a Vámkódex 6. cikke alapján írásbeli állásfoglalást nem kért, az állítólagos szóbeli tájékoztatást hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy mind a csatlakozást megelőzően, mind azt követően azonos szabályozás vonatkozott az eljárást képező árukra. Így a felperes alappal nem hivatkozhatott arra, hogy úgy gondolták, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás miatt csökkent a vám értéke.
Összefoglalva: A Legfelsőbb Bíróság a feltárt tényállás, az adatok és a bizonyítékok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel nem tudta bizonyítani, hogy jóhiszeműen járt el és nem észlelhette a vámhatóság hibáját, ezért esetében a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja nem volt alkalmazható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak ítélte és a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.105/2011.)