adozona.hu
AVI 2015.2.12
AVI 2015.2.12
A mezőgazdasági őstermelő a bejelentéskor választhatja meg az alanyi adómentesség alkalmazását [2007. évi CXXVII. tv. 191. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. december 17-én az adóhatósághoz adószám megállapítása céljából bejelentőlapot nyújtott be, tevékenységi körként méhészetet és egyéb erdészeti szolgáltatást tüntetett fel, megjelölte az is, hogy mezőgazdasági tevékenységére a kompenzációs felárra vonatkozó szabályokat kívánja alkalmazni, és alanyi adómentességet választ. Az adóhatóság a felperest a bejelentőlap alapján nyilvántartásba vette és az adóköteles tevékenység megkezdését - alanyi mentességre utaló adószám kiadása mel...
A felperes 2009. április 8-án - tevékenységének további bővítése mellett - egyéni vállalkozói igazolványt váltott ki, bejelentkezésekor úgy nyilatkozott, hogy általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) fizetési kötelezettségét az általános szabályok szerint állapítja meg, és ettől kezdve áfa bevallásokat nyújtott be.
Az adóhatóság 2010. január 7-én értesítette a felperest arról, hogy évközi áttérése jogszabályba ütközik, és felhívta, hogy az áfa adózási módot korábbi választásának megfelelően rendezze. A felperes a felhívásban foglaltaknak nem tett eleget, ezért az elsőfokú adóhatóság a 2010. március 19. napján kelt határozatában törölte a felperest az áfa fizetésre kötelezett egyéni vállalkozók köréből a bejelentésre visszamenőleges hatállyal, azaz 2009. április 8. napjával.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. május 11. napján hozott 2127811923. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 17. § (1)-(2) bekezdéseiben, 22. § (1) bekezdés c) pontjában, 23. § (3) bekezdésében, az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa. tv.) 187. § (1) és (2) bekezdéseiben, 188. § (1) bekezdés b) pontjában, (2) bekezdésében, 189. §-ában, 190. §-ában, 191. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy ha az adózó az alanyi adómentességet választ e választásától saját döntése alapján csak a következő adóévre, a változást megelőző adóév utolsó napjáig benyújtott nyilatkozattal térhet el. A felperes esetében az évközi változtatás törvényi feltételei nem álltak fenn, nem tett nyilatkozatot őstermelői tevékenységének megszüntetésére sem, ezért nem volt jogosult megváltoztatni áfa köteles tevékenységével összefüggésben év közben az alanyi adómentességet. Az adóhatóság tájékoztatta a felperest jogszabályi előírásokról, aki az ezeknek megfelelő korrekciót - az alanyi adómentes státusz visszaállítását, és az általános szabályok szerinti adófizetési kötelezettség alóli kijelentkezést - nem hajtotta végre, ezért az elsőfokú adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor önkéntes teljesítés hiányában a felperest az áfa fizetésre kötelezett egyéni vállalkozó köréből a bejelentésre visszamenőleges hatállyal törölte.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes elmulasztotta az Art. 1. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségét azzal, hogy bejelentésének jogszerűségét annak megtételekor nem vizsgálta meg, és megsértette az Art. 1. § (5) bekezdését is, mivel nem adta meg számára az adózási mód választása során a szükséges tájékoztatást.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes 2007. december 17-i adatbejelentő lapja kizárólag a mezőgazdasági tevékenység folytatására értelmezhető, mivel annál az adóalanynál, aki csak mezőgazdasági tevékenység folytatását jelenti be az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa. tv.) értelmében az alanyi adómentesség választása fel sem merülhet, hiszen az adófizetési kötelezettség alóli mentesség a teljes mezőgazdasági tevékenységére megilleti.
A felperes egyéni vállalkozói igazolványa kiváltásakor, 2009. április 8-án jogszabályi korlátozás nélkül jogosult volt az új Áfa. tv. szerint különleges jogállásának megváltoztatására, az általános forgalmi adózásnak az általános szabályok szerinti választására.
A 2008. évre benyújtott alanyi mentesség választására vonatkozó bejelentőlap(ok) nem vehető(k) figyelembe, mivel az új Áfa. tv. hatályba lépése előtti bejelentési űrlap nem felel meg az Art. 17. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és azért sem, mert a felperes nyomtatványon előterjesztett bejelentései egymásnak ellentmondóak.
A felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy 2009. április 8-án jogszerűen jelentkezett be áfa körbe az általános szabályok szerinti adózást választva.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 22. § (1) bekezdés c) pontjában, (2) bekezdésében, a régi Áfa. tv. 49. § (1) bekezdésében, 55. § (1) és (2) bekezdéseiben, az új Áfa. tv. 190. §-ában, 191. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A megyei bíróság tévesen minősítette jogszerűnek a 2007. december 17-től alanyi adómentes áfa státuszú mezőgazdasági őstermelőként működő felperes évközi áttérését az általános szabályok szerinti adózási módra, és kereseten túlterjeszkedő döntést hozott, akkor, amikor a 2007. december 17-i bejelentkezés időpontjára visszamenőlegesen mondta ki az alanyi adómentesség választásának jogszerűtlenségét, illetve érdemi döntését nem a keresetben hivatkozott törvényhelyekre alapította.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy 2009. április 8-án álláspontja szerint jogszerűen jelentkezett be áfa körbe az általános szabályok szerinti adózást választva, és hangsúlyozta, hogy az alperes csak 2010 januárjában tájékoztatta arról, hogy erre nem jogosult, ezért nem viselheti az alperesi mulasztás következményeit.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát eljárási és anyagi jogszabálysértésre figyelemmel lehet kérni, és közigazgatási perekben is érvényesül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-a szerinti szabály, azaz a kereseti kérelemhez kötöttség.
A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi [közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 111. § (1) bekezdése, Art. 143. § (1) bekezdése, a Pp. 215. §-a, 339. § (1) bekezdése, (2) bekezdés g) pontja].
A bíróságnak a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalkor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálnia [Pp. 339/A. §].
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben - megállapította, hogy alapos az az alperesi hivatkozás, mely szerint a felperes a közigazgatási eljárás során és a keresetében sem vonta kétségbe a vállalkozási tevékenységet megelőző, alanyi adómentességre vonatkozó választása jogszerűségét, és keresete nem korábbi választása jogszerűtlenségének megállapítására irányult. A felperes továbbá a határozat megváltoztatását nem anyagi jogszabályokra, tehát nem a régi és az új Áfa. tv. rendelkezéseinek megszegésére, hanem eljárási jogszabálysértésekre, az Art. 1. § (2) és (5) bekezdéseinek megsértésére hivatkozva kérte. Az alperes ezért helytállóan hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság a kereseten túlterjeszkedve mondta ki a 2007. december 17-i bejelentkezés időpontjára visszamenőlegesen ítéletének indokolásában az alanyi adómentesség választásának jogszerűtlenségét, és arra is, hogy az e körben kifejtett jogértelmezés téves. Ez utóbbi indoka pedig az, hogy a mezőgazdasági termelő egyszerre lehet különleges jogállású kompenzációs felárat alkalmazó, továbbá egyéni értékesítéseire nézve általános szabályok szerint adózó, vagy alanyi mentességet választó adóalany. A régi Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésének 19. pontja, 55. § (1)-(2) bekezdései, 58. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany minden olyan értékesítésére, amellyel összefüggésben kompenzációs felárat nem érvényesíthet az általános szabályok szerinti vagy az alanyi adómentességre vonatkozó szabályokat alkalmazhatja, és e kettő közül az alanyi adómentesség szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha azt az adózó előzetesen bejelentette. Nem helytálló tehát a megyei bíróság ítéletének indokolása, mely szerint a felperes mezőgazdasági tevékenységére választotta volna az alanyi mentességi szabályok alkalmazását, mivel a választás azokra az értékesítésekre terjedt (terjedhetett) ki, amelyek nem tartoznak a kompenzációs feláras mezőgazdasági tevékenység hatálya alá.
Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben sem, hogy a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany által adatlapon benyújtott 2007. évi választást 2008. évre is megerősítő nyilatkozatot sem kell figyelembe venni. A felperes ugyanis már 2007-es adóévben bejelentkezett az Áfa. tv. hatálya alá, és e bejelentés megismétlésére nem volt szükség, mivel a korábbi bejelentésnek megfelelő adózási mód - eltérő választás hiányában - 2008. évre is hatályos maradt volna. A felperes bejelentései továbbá mindkét adóévre tartalmilag azonosak a tekintetben, hogy a felperes mezőgazdasági tevékenység melletti értékesítésére alanyi adómentességet választott, és a 2007. december 17-i bejelentőlapok jogszerűségét az alperes és a felperes sem vonta kétségbe, ez nem volt a per tárgya.
Az alperes határozatában az új Áfa. tv. 191. § (1) bekezdésére, 188. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel alappal hivatkozott arra is, hogy a felperes esetében a megszerzett alanyi mentes státusz megszüntetésére okot adó körülmények nem merültek fel, és ilyen tartalmú, tehát őstermelői tevékenység megszüntetésére irányuló nyilatkozatot sem tett a felperes. Mindezekből pedig az következik, hogy a felperes a folyamatosnak tekintendő adóalanyiságával összefüggésben év közben - 2009. április 8-án - nem volt jogosult megváltoztatni alanyi áfa mentességét, erre a jogszabályi rendelkezések értelmében csak a naptári év végén lett volna lehetősége [Art. 22. § (2) bekezdése].
Az alanyi adómentesség személyhez és nem egyes tevékenységekhez kötődő adózási mód, ezért a tevékenység egyéni vállalkozókénti tovább folytatása az általános szabályok szerinti adózási módra történő évközi áttérésre nem ad lehetőséget. Az alanyi adómentesség az értékhatár eléréséig fő szabályként valamennyi ellenérték fejében zajló ügyletre kiterjed, és ezt nem befolyásolja az sem, hogy ha az adóalany a korábban bejelentett tevékenységi körét módosítja, illetve megváltoztatja.
Az önadózás rendszeréből következően az adózó felelősséggel tartozik választása jogszerűségéért, döntése következményeit nem háríthatja át, arra hivatkozással, hogy tévedésére az adóhatóság előzetesen nem hívta fel a figyelmét, az adóhatóság nem köteles az adóalanyok adóbejelentése jogszerűségének bejelentéskori felülvizsgálatára, és az adóbejelentéssel egyidejűleg nincs tájékoztatási kötelezettsége. Hangsúlyozza ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóhatóság a téves jogértelmezésen alapuló, ennélfogva jogszerűtlen adózói eljárás feltárásával egyidejűleg lehetőséget adott a korrekcióra, de a felperes, bár a felhívásban foglaltakat érdemben nem vitatta, ezt nem használta ki, így alaptalanul hivatkozott az alapelvi rendelkezések megsértésére, adóhatóságnak felróható, az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésekre.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásra figyelemmel tehát az állapítható meg, hogy áfa kör módosítására, áfa körből történő utólagos kijelentkezésre a felperes adatlapot nem nyújtott be, alanyi adómentes státuszának megszüntetésére alapot adó törvényben szabályozott körülmények esetében nem merültek fel, őstermelői tevékenység kifejezett megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatot sem terjesztett elő és folyamatosnak tekintendő áfa köteles tevékenységével összefüggésben év közben nem volt jogosult megváltoztatni alanyi adómentes státuszát, azt a jogszabályi rendelkezések értelmében kizárólag a következő évre a tárgy naptári év végén benyújtott nyilatkozattal tehette volna meg. [új Áfa. tv. 191. § (1) bekezdés] Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a régi és az új Áfa. tv. szabályozása azonos a tekintetben, hogy a mezőgazdasági őstermelő a bejelentkezéskor választhatja az alanyi adómentesség alkalmazását, ha ezt nem teszi, akkor a mezőgazdasági tevékenységen kívüli értékesítéseit az általános szabályok szerinti adófizetési kötelezettség terheli, az új Áfa. tv. által lehetővé tett adózási módokkal kapcsolatos választást is 2007. november 16-tól lehetett bejelenteni, és a megyei bíróság által hivatkozott Art. 17. § (1) bekezdés a) pontja sem zárta ki, hogy az adóalanyok 2007. év végéig éljenek a 2008. évre vonatkozó választási jogosultságukkal.
Az általános adózási mód választására vonatkozó 2009. április 8-i felperesi bejelentést ezért az alperes helytállóan kifogásolta meg, és jogszerűen járt el akkor is, amikor önkéntes teljesítés hiányában a felperest az áfa fizetésre kötelezett egyéni vállalkozók köréből a bejelentésére visszamenőleges hatállyal törölte, így a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére nem kerülhet sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.080/2011.)