adozona.hu
BH+ 2015.2.81
BH+ 2015.2.81
Határidőben előterjesztett megtámadási kereset esetén nem jelent meg nem engedett keresetváltoztatást, a megtámadás jogkövetkezményeinek levonása tárgyában módosított kereseti kérelem, ezért az elkésettség miatt nem utasítható el [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 40. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2007. április 19. óta felszámolás alatt álló G. Kft. tulajdona volt az Ú., 803/29.hrsz. alatt nyilvántartott, kivett művelési ágú, ipartelep megnevezésű, jelzálogjoggal, keretbiztosítéki jelzálogjoggal és a H. Zrt. használati jogával terhelt 1 ha 1033 nm területű ingatlan. A felszámoló megbízásából 2008. január 27-én készített értékbecslés szerint az ingatlan igény-, per- és tehermentes piaci értéke nettó 120 000 000 Ft.
A felszámoló az ingatlant 2008. december 1-jén határozatlan időre bér...
BH+ 2015.2.81 Határidőben előterjesztett megtámadási kereset esetén nem jelent meg nem engedett keresetváltoztatást, a megtámadás jogkövetkezményeinek levonása tárgyában módosított kereseti kérelem, ezért az elkésettség miatt nem utasítható el [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 40. §].
A 2007. április 19. óta felszámolás alatt álló G. Kft. tulajdona volt az Ú., 803/29.hrsz. alatt nyilvántartott, kivett művelési ágú, ipartelep megnevezésű, jelzálogjoggal, keretbiztosítéki jelzálogjoggal és a H. Zrt. használati jogával terhelt 1 ha 1033 nm területű ingatlan. A felszámoló megbízásából 2008. január 27-én készített értékbecslés szerint az ingatlan igény-, per- és tehermentes piaci értéke nettó 120 000 000 Ft.A felszámoló az ingatlant 2008. december 1-jén határozatlan időre bérbeadta a L. Kft-nek, aki azt albérletbe adta a felperesnek. A L. Kft. az albérleti szerződést felmondta.
A G. Kft. felszámolója az ingatlan értékesítésére nyilvános pályázatot írt ki 2009. február 12-én, az ingatlan irányárát 12 000 000 Ft+ÁFA összegben jelölve meg. A pályázatra a felperes nyújtott be ajánlatot, és a vételi ajánlat 10 %-ának megfelelő bánatpénzt, 5 millió Ft-ot átutalt a felszámolónak. A felszámoló 2009. április 30-án a felperes ajánlatát érvényesnek és eredményesnek minősítette, de az adásvételi szerződés megkötésére nem került sor.
A felperes 2009 tavaszán az ingatlanra telepített egy 60 tonnás új közúti hídmérleget 6 500 000 Ft értékben, és 300 000 Ft-ért egy hozzá kapcsolódó mobil mérlegházat.
A II. r. alperes megbízta 2010. június 3-án az L. Kft-t, hogy működjön közre az ingatlan és az annak alkotórészét jelentő 60 tonnás hídmérleg per-, teher- és igénymentes tulajdonjogának a megszerzésében. A megbízási szerződés eredményes teljesítése esetére 17 230 000 Ft megbízási díjat kötöttek ki.
A G. Kft. felszámolója 2010. június 15-én közölte a felperessel, hogy a pályázatát mégis elutasítja, mert nem történt meg a teljes vételár kiegyenlítése, és a végleges adásvételi szerződés megkötése, ez pedig maga után vonja a bánatpénz visszatartását is.
A felszámoló ismételten pályázatot írt ki 2010. június 17-én, melyben az ingatlan vételárát 75 000 000 Ft+ÁFA összegben határozta meg. A II. r. alperes nyújtott be vételi ajánlatot, akivel a felszámoló - az adós nevében - 2010. július 13-án megkötötte az adásvételi szerződést, fenntartva az adós eladó tulajdonjogát a 38 000 000 Ft vételár teljes összegének a megfizetéséig. Az átruházás a használati jog kivételével per-, teher- és igénymentesen történt. Az adásvételi szerződésben nem volt utalás az ingatlanon lévő hídmérlegre és a mérlegházra.
Az ingatlan jelenleg is a II. r. alperes birtokában áll.
A felperes és az I. r. alperes 2011. március 28-án az ingatlannal kapcsolatos követelések eladásáról szóló megállapodást kötöttek, amellyel a felperes 2 000 000 Ft vételárért eladta az I. r. alperesnek az ingatlannal kapcsolatos teljes követelését - amely a hídmérleg és a mérlegház telepítéséből, valamint a bánatpénzből állt. A vételár megfizetése megtörtént.
A G. Kft. felszámolója az I. r. alperesnek 2011. június 17-én írt levelében úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan II. r. alperesnek történt értékesítésekor a hídmérleg nem került értékesítésre.
A felperes 2011. április 19-én felszámolás alá került, felszámolója az Á. Kft.
A felperes felszámolója a felperes és az I. r. alperes közötti engedményezési megállapodás megtámadása iránti, 2011. december 19-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az engedményezési megállapodás a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. § (1) bekezdés a) pontja, a Ptk. 200.§ (2) bekezdése, és a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a bíróság rendelje vissza az I. r. alperesre engedményezett 5 000 000 Ft összegű követelést a felperes vagyonába.
A 2012. március 2-án előterjesztett előkészítő iratában felperes kiterjesztette a keresetét és elsődlegesen kérte annak megállapítását, hogy a közte és az I. r. alperes között 2011. március 28-án létrejött engedményezési megállapodás a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen. Másodlagosan, ha az elsődleges kereseti kérelmet nem találná alaposnak a bíróság, akkor annak megállapítását kérte, hogy a szerződés a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontjának I. fordulata alapján - feltűnő érték-aránytalanság miatt - érvénytelen, ezért a közúti hídmérlegnek, a mérlegháznak és a bánatpénznek a felperes vagyonába való visszarendelésére tartott igényt.
Az I. r. alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe és nem feltűnően aránytalan az értékkülönbözet sem. A bánatpénzt a felszámoló visszatartja, és a követelés megtérülése hosszadalmas bírósági eljárás esetén is kétséges. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a 90 napos jogvesztő határidőn túl módosította a keresetét.
Ellenkérelmében a II. r. alperes is állította a hídmérlegre vonatkozó kereseti kérelem elkésettségét. Érdemi védekezésében kérte a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a hídmérleg felülépítménynek, tartozéknak minősül, a II. r. alperes az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva, ellenérték fejében szerzett jogot, ezért a hídmérleg tulajdonjogát is megszerezte. Másodlagosan a jóhiszeműsége miatt kérte, hogy a perköltség fizetésre ne kötelezzék.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által telepített, perbeli hídmérleg a telekrészről állagromlás nélkül eltávolítható. A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára alapított keresetet megalapozottnak találta és megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között 2011. március 28-án megkötött "Ú. 803/29 hrsz-ú ingatlannal kapcsolatos követelések eladása" tárgyú szerződés érvénytelen. Kötelezte az I. r. alperest annak tűrésére, hogy a felperes érvényesítse a G. Kft. felszámolási eljárásában a bánatpénz visszafizetése iránti igényt, a II. r. alperest pedig arra, hogy tűrje, a felperes a tulajdonában lévő hídmérleget és mérlegházat 15 napon belül elszállítsa.
Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. Alperesnek 2 000 000 Ft-ot és ennek 2011. március 28-tól számított késedelmi kamatát.
Az I-II. r. alperesek által benyújtott fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy a hídmérlegre és a mérlegházra vonatkozóan elkésett volt-e a felperes keresete. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felszámoló a teljes szerződésre vonatkozóan gyakorolta a megtámadási jogát, és csupán az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása körébe tartozik, hogy a II. r. alperest 2012. március 14-én vonta perbe és akkor kérte annak tűrésére kötelezni, hogy a felperes szállítsa el a hídmérleget és mérlegházat.
A feltűnő értékaránytalanság körében - részletesen elemezve az elsőfokú eljárás során történteket - megállapította, hogy a II. r. alperes, miután megfelelő kioktatás után nem élt az elsőfokú eljárásban annak bizonyításával, hogy a vitatott hídmérleg és mérlegház szerződési értéke az engedményezéskor nem adott alapot a feltűnő értékaránytalansági ok megállapítására, ezért a másodfokú eljárásban a Pp. 235. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán, alappal már nem hivatkozhatott arra, hogy a hídmérlegnek és mérlegháznak az értékét az elsőfokú bíróság túlzott mértékben vette figyelembe. A II. r. alperes az elsőfokú eljárásban a szakértői bizonyítás eszközével nem kívánt élni, külön nem kívánta vizsgálat tárgyává tenni a hídmérleg és mérlegház értékét, ezért megalapozatlanul sérelmezte az elsőfokú bíróság eljárását e körben.
Elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a hídmérleg és mérlegház nem alkotórésze az ingatlannak.
Az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését, és - tartalmában - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását.
Állította, hogy az ítélet ténybelileg és jogilag megalapozatlan, mert a mérlegház és hídmérleg vonatkozásában a 90 napos határidőt a felszámoló elkéste, a teljes kereseti kérelem tekintetében pedig, a feltűnő értékaránytalanságot a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjába ütközően tévesen alkalmazva, téves és helytelen jogkövetkeztetéseket vont le.
A felperes a keresetlevelében kizárólag a bánatpénz vonatkozásában terjesztett elő kereseti kérelmet. A hídmérlegre és mérlegházra csak 2012. március 2-án terjesztette ki keresetét. A felperes ezért nemcsak az érvénytelenség jogkövetkezményeként jelölte meg a hídmérleg és mérlegház visszarendelését a felperes vagyonába, hanem keresetkiterjesztés történt, és ekkor támadta meg a szerződés e részét. Ezért kellett a II. r. alperest is perbe vonnia. Ebből következően viszont a 90 napos határidő erre a kereseti kérelemre már lejárt.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja szerint a feltűnő értékaránytalanság nem állapítható meg, mert az átruházott követelés bizonytalan, az eszközök harmadik személy birtokában vannak. Az I. r. alperes a per előtt is többször próbálta a követelését érvényesíteni a G. Kft. felszámolója, illetve a II. r. alperes ellen, sikertelenül. Nem fogadható el ezért a jogerős ítélet levezetése, mert a követelés és a vagyoni eszközök okiratban megjelölt névértékéhez képest számított 50 %-os értéke nem tükrözi a követelések valós értékét. Utalt arra is, hogy a mérlegház és a hídmérleg bontott állapotban való kiszerelése miatt az már messze nem jelentene 6 800 000 Ft ellenértéket. Ezért kizárt a feltűnő értékaránytalanság megállapítása.
Az ügyben felülvizsgálati ellenkérelem nem érkezett.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A felperes és az I. r. alperes között 2011. március 28-án létrejött megállapodás tárgya a felperest - állítása szerint - megillető követelés (bánatpénz) átruházása, valamint a felperes saját tulajdonában álló vagyontárgy átruházása, mely vagyontárgy kiadása iránt a II. r. alperessel szemben állt fenn igénye.
A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes elkéste-e a mérlegház és a hídmérleg tekintetében a kereset előterjesztésére megállapított határidőt.
A Kúria álláspontja szerint a felperes az eredeti kereseti kérelmében - melyben az engedményezési megállapodás érvénytelenségét állította - megtámadta nemcsak az engedményezésre, hanem az ingóságok adásvételére vonatkozó megállapodást is. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy e körben a 2012. március 2-án történt keresetkiterjesztés csak a jogkövetkezmények levonása tekintetében változtatott a kereseti kérelmen, egyértelműen megjelölve, hogy nemcsak a követelés érvényesítése iránti jogának, hanem az ingóságok tulajdonjogának a visszaállítását is kéri.
Mindebből következően az ingóságok tulajdonjoga átruházásának megtámadására vonatkozóan előterjesztett kereset elkésettségével kapcsolatban nem alapos a felülvizsgálati kérelem.
A felperes keresetében eredetileg az ingók kiadására vonatkozóan nem terjesztett elő igényt, a bíróság felhívására vonta perbe a II. r. alperest a 2012. március 19-én érkezett nyilatkozatában vele szemben kérve, hogy tűrje a hídmérleg és a mérlegház elszállítását. A Kúria álláspontja szerint ez a kereseti kérelem magában foglalja annak az állítását is, hogy a hídmérleg és a mérlegház nem a II. r. alperes tulajdona, hanem az a felperesé. A II. r. alperessel szembeni kereseti kérelem nem a Cstv. 40. §-án alapult, hanem azon, hogy a felperes állította az ingóságokkal kapcsolatos tulajdonjogát, így a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott keresetindítási határidő elmulasztása fel sem merül. A II. r. alperessel szemben előterjesztett kereset tekintetében tehát nincs jelentősége a kereset előterjesztése határidejének.
A felülvizsgálati kérelemben az I. r. alperes azt is állította, hogy az ügyben nem állapítható meg a feltűnő értékaránytalanság, a jogerős ítéletben tévesen állapították meg a vagyontárgyak értékét a névleges érték 50 %-ában.
A Kúria álláspontja szerint a bíróság a jogerős ítéletben nem okszerűtlen, nem a logika szabályaival ellentétes mérlegeléssel állapította meg a vagyontárgyak forgalmi értékét, ezért a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján nincs lehetőség annak felülvizsgálatára.
A fentiekből következően a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.083/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság az Á. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló által meghatalmazott dr. Jenei Imre ügyvéd által képviselt S. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" felperesnek a Molnár Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Molnár József ügyvéd által képviselt S.-H. Korlátolt Felelősségű Társaság I. r. alperes, valamint a dr. Dobos József ügyvéd által képviselt A. Korlátolt Felelősségű Társaság II. r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Nyíregyházi Törvényszéken 7.G.15-11-040154 számon folyt perében, a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.199/2013/8. számú ítélete ellen az I. r. alperes által 51. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A 2007. április 19. óta felszámolás alatt álló G. Kft. tulajdonát képezte az Ú., 803/29.hrsz. alatt nyilvántartott, kivett művelési ágú, ipartelep megnevezésű, jelzálogjoggal, keretbiztosítéki jelzálogjoggal és a H. Zrt. használati jogával terhelt 1 ha 1033 nm területű ingatlan. A felszámoló megbízásából 2008. január 27-én készített értékbecslés szerint az ingatlan igény-, per- és tehermentes piaci értéke nettó 120.000.000 Ft.
A felszámoló az ingatlant 2008. december 1-jén határozatlan időre bérbeadta az L. Kft-nek, aki azt albérletbe adta a felperesnek. Az L. Kft. az albérleti szerződést felmondta.
A G. Kft. felszámolója az ingatlan értékesítésére nyilvános pályázatot írt ki 2009. február 12-én, az ingatlan irányárát 12.000.000 Ft+ÁFA összegben jelölve meg. A pályázatra a felperes nyújtott be ajánlatot, és a vételi ajánlat 10%-ának megfelelő bánatpénzt, 5 millió Ft-ot átutalt a felszámolónak. A felszámoló 2009. április 30-án a felperes ajánlatát érvényesnek és eredményesnek minősítette, de az adásvételi szerződés megkötésére nem került sor.
A felperes 2009 tavaszán az ingatlanra telepített egy 60 tonnás új közúti hídmérleget 6.500.000 Ft értékben, és 300.000 Ft-ért egy hozzá kapcsolódó mobil mérlegházat.
A II. r. alperes megbízta 2010. június 3-án az L. Kft-t, hogy működjön közre az ingatlan és az annak alkotórészét képező 60 tonnás hídmérleg per-, teher- és igénymentes tulajdonjogának a megszerzésében. A megbízási szerződés eredményes teljesítése esetére 17.230.000 Ft megbízási díjat kötöttek ki.
A G. Kft. felszámolója 2010. június 15-én közölte a felperessel, hogy a pályázatát mégis elutasítja, mivel nem történt meg a teljes vételár kiegyenlítése, és a végleges adásvételi szerződés megkötése, ez pedig maga után vonja a bánatpénz visszatartását is.
A felszámoló ismételten pályázatot írt ki 2010. június 17-én, melyben az ingatlan vételárát 75.000.000 Ft+ÁFA összegben határozta meg. A II. r. alperes nyújtott be vételi ajánlatot, akivel a felszámoló - az adós nevében - 2010. július 13-án megkötötte az adásvételi szerződést, fenntartva az adós eladó tulajdonjogát a 38.000.000 Ft vételár teljes összegének a megfizetéséig. Az átruházás a használati jog kivételével per-, teher- és igénymentesen történt. Az adásvételi szerződésben nem volt utalás az ingatlanon lévő hídmérlegre és a mérlegházra.
Az ingatlan jelenleg is a II. r. alperes birtokában áll.
A felperes és az I. r. alperes 2011. március 28-án az ingatlannal kapcsolatos követelések eladásáról szóló megállapodást kötöttek, amellyel a felperes 2.000.000 Ft vételárért eladta az I. r. alperesnek az ingatlannal kapcsolatos teljes követelését - amely a hídmérleg és a mérlegház telepítéséből, valamint a bánatpénzből állt. A vételár megfizetése megtörtént.
A G. Kft. felszámolója az I. r. alperesnek 2011. június 17-én írt levelében úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan II. r. alperesnek történt értékesítésekor a hídmérleg nem került értékesítésre.
A felperes 2011. április 19-én felszámolás alá került, felszámolója az Á. Kft.
A felperes felszámolója a felperes és az I. r. alperes közötti engedményezési megállapodás megtámadása iránti, 2011. december 19-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az engedményezési megállapodás a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40.§ (1) bekezdés a) pontja, a Ptk. 200. § (2) bekezdése, és a Cstv. 40.§ (1) bekezdés b) pontja alapján érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a bíróság rendelje vissza az I. r. alperesre engedményezett 5.000.000 Ft összegű követelést a felperes vagyonába.
A 2012. március 2-án előterjesztett előkészítő iratában felperes kiterjesztette a keresetét és elsődlegesen kérte annak megállapítását, hogy a közte és az I. r. alperes között 2011. március 28-án létrejött engedményezési megállapodás a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen. Másodlagosan, ha az elsődleges kereseti kérelmet nem találná alaposnak a bíróság, akkor annak megállapítását kérte, hogy a szerződés a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontjának I. fordulata alapján - feltűnő érték-aránytalanság miatt - érvénytelen, ezért a közúti hídmérlegnek, a mérlegháznak és a bánatpénznek a felperes vagyonába való visszarendelésére tartott igényt.
Az I. r. alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe és nem feltűnően aránytalan az értékkülönbözet sem. A bánatpénzt a felszámoló visszatartja, és a követelés megtérülése hosszadalmas bírósági eljárás esetén is kétséges. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a 90 napos jogvesztő határidőn túl módosította a keresetét.
Ellenkérelmében a II. r. alperes is állította a hídmérlegre vonatkozó kereseti kérelem elkésettségét. Érdemi védekezésében kérte a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a hídmérleg felülépítménynek, tartozéknak minősül, a II. r. alperes az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva, ellenérték fejében szerzett jogot, ezért a hídmérleg tulajdonjogát is megszerezte. Másodlagosan a jóhiszeműsége miatt kérte, hogy a perköltség fizetésre ne kötelezzék.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által telepített, perbeli hídmérleg a telekrészről állagromlás nélkül eltávolítható. A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára alapított keresetet megalapozottnak találta és megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között 2011. március 28-án megkötött "Ú., 803/29 hrsz-ú ingatlannal kapcsolatos követelések eladása" tárgyú szerződés érvénytelen. Kötelezte az I. r. alperest annak tűrésére, hogy a felperes érvényesítse a G. Kft. felszámolási eljárásában a bánatpénz visszafizetése iránti igényt, a II. r. alperest pedig arra, hogy tűrje, a felperes a tulajdonát képező hídmérleget és mérlegházat 15 napon belül elszállítsa.
Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 2.000.000 Ft-ot és ennek 2011. március 28-tól számított késedelmi kamatát.
Az I-II. r. alperesek által benyújtott fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy a hídmérlegre és a mérlegházra vonatkozóan elkésett volt-e a felperes keresete. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felszámoló a teljes szerződésre vonatkozóan gyakorolta a megtámadási jogát, és csupán az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása körébe tartozik, hogy a II. r. alperest 2012. március 14-én vonta perbe és akkor kérte annak tűrésére kötelezni, hogy a felperes szállítsa el a hídmérleget és mérlegházat.
A feltűnő értékaránytalanság körében - részletesen elemezve az elsőfokú eljárás során történteket - megállapította, hogy a II. r. alperes, miután megfelelő kioktatás után nem élt az elsőfokú eljárásban annak bizonyításával, hogy a vitatott hídmérleg és mérlegház szerződési értéke az engedményezéskor nem adott alapot a feltűnő értékaránytalansági ok megállapítására, ezért a másodfokú eljárásban a Pp. 235. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán, alappal már nem hivatkozhatott arra, hogy a hídmérlegnek és mérlegháznak az értékét az elsőfokú bíróság túlzott mértékben vette figyelembe. A II. r. alperes az elsőfokú eljárásban a szakértői bizonyítás eszközével nem kívánt élni, külön nem kívánta vizsgálat tárgyává tenni a hídmérleg és mérlegház értékét, ezért megalapozatlanul sérelmezte az elsőfokú bíróság eljárását e körben.
Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a hídmérleg és mérlegház nem alkotórésze az ingatlannak.
Az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését, és - tartalmában - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását.
Állította, hogy az ítélet ténybelileg és jogilag megalapozatlan, mert a mérlegház és hídmérleg vonatkozásában a 90 napos határidőt a felszámoló elkéste, a teljes kereseti kérelem tekintetében pedig, a feltűnő értékaránytalanságot a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjába ütközően tévesen alkalmazva, téves és helytelen jogkövetkeztetéseket vont le.
A felperes a keresetlevelében kizárólag a bánatpénz vonatkozásában terjesztett elő kereseti kérelmet. A hídmérlegre és mérlegházra csak 2012. március 2-án terjesztette ki kereseti kérelmét. A felperes ezért nemcsak az érvénytelenség jogkövetkezményeként jelölte meg a hídmérleg és mérlegház visszarendelését a felperesi vagyonba, hanem keresetkiterjesztés történt, és ekkor támadta meg a szerződés ezen részét. Ezért kellett a II. r. alperest is perbe vonnia. Ebből következően viszont a 90 napos határidő erre a kereseti kérelemre már lejárt.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja szerint a feltűnő értékaránytalanság nem állapítható meg, mert az átruházott követelés bizonytalan, az eszközök 3. személy birtokában vannak. Az I. r. alperes a per előtt is többször próbálta a követelését érvényesíteni a G. Kft. felszámolója, illetve a II. r. alperes ellen, sikertelenül. Nem fogadható el ezért a jogerős ítélet levezetése, mert a követelés és a vagyoni eszközök okiratban megjelölt névértékéhez képest számított 50 %-os értéke nem tükrözi a követelések valós értékét. Utalt arra is, hogy a mérlegház és a hídmérleg bontott állapotban való kiszerelése miatt az már messze nem jelentene 6.800.000 Ft ellenértéket. Ezért kizárt a feltűnő értékaránytalanság megállapítása.
Az ügyben felülvizsgálati ellenkérelem nem érkezett.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A felperes és az I. r. alperes között 2011. március 28-án létrejött megállapodás tárgya a felperest - állítása szerint - megillető követelés (bánatpénz) átruházása, valamint a felperes saját tulajdonában álló vagyontárgy átruházása, mely vagyontárgy kiadása iránt a II. r. alperessel szemben állt fenn igénye.
A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes elkéste-e a mérlegház és a hídmérleg tekintetében a kereset előterjesztésére megállapított határidőt.
A Kúria álláspontja szerint a felperes az eredeti kereseti kérelmében - melyben az engedményezési megállapodás érvénytelenségét állította - megtámadta nemcsak az engedményezésre, hanem az ingóságok adásvételére vonatkozó megállapodást is. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy e körben a 2012. március 2-án történt keresetkiterjesztés csak a jogkövetkezmények levonása tekintetében változtatott a kereseti kérelmen, egyértelműen megjelölve, hogy nemcsak a követelés érvényesítése iránti jogának, hanem az ingóságok tulajdonjogának a visszaállítását is kéri.
Mindebből következően az ingóságok tulajdonjoga átruházásának megtámadására vonatkozóan előterjesztett kereset elkésettségével kapcsolatban nem alapos a felülvizsgálati kérelem.
A felperes keresetében eredetileg az ingók kiadására vonatkozóan nem terjesztett elő igényt, a bíróság felhívására vonta perbe a II. r. alperest a 2012. március 19-én érkezett nyilatkozatában vele szemben kérve, hogy tűrje a hídmérleg és a mérlegház elszállítását. A Kúria álláspontja szerint ez a kereseti kérelem magában foglalja annak az állítását is, hogy a hídmérleg és a mérlegház nem képezi a II. r. alperes tulajdonát, hanem az a felperesé. A II. r. alperessel szembeni kereseti kérelem nem a Cstv. 40. §-án alapult, hanem azon, hogy a felperes állította az ingóságokkal kapcsolatos tulajdonjogát, így a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott keresetindítási határidő elmulasztása fel sem merül. A II. r. alperessel szemben előterjesztett kereset tekintetében tehát nincs jelentősége a kereset előterjesztése határidejének.
A felülvizsgálati kérelemben az I. r. alperes azt is állította, hogy az ügyben nem állapítható meg a feltűnő értékaránytalanság, a jogerős ítéletben tévesen állapították meg a vagyontárgyak értékét a névleges érték 50%-ában.
A Kúria álláspontja szerint a bíróság a jogerős ítéletben nem okszerűtlen, nem a logika szabályaival ellentétes mérlegeléssel állapította meg a vagyontárgyak forgalmi értékét, ezért a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján nincs lehetőség annak felülvizsgálatára.
A fentiekből következően a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes nem tett jognyilatkozatot a felülvizsgálati eljárásban, így költsége nem merült fel. Az I. r. alperes az alaptalan felülvizsgálati kérelem folytán, a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése szerint maga viseli a költségeit.
Budapest, 2014. október 30.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.083/2014.)