adozona.hu
BH+ 2015.2.77
BH+ 2015.2.77
Szabályszerűnek kell tekinteni az adós jognyilatkozatának kézbesítését személyes átadás esetén, ha azt az adós képviselője a hitelező olyan alkalmazottja kezeihez teljesítette, aki beosztásánál fogva az intézkedésre jogosult vezető elé volt köteles, illetve jogosult terjeszteni [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 27.§ (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező a 2013. július 16-án benyújtott kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27.§ (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezte az adós felszámolását, és a 24/A.§ szerint kérte ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését.
Kérelme ténybeli alapjaként előadta, hogy az N. Kft-vel, valamint a C. Kft-vel 2006. szeptember 27-én akvizíciós hitelszerződést, 2007. május 9-én pedig beruházási hitelszerződést kötött.
A hitelszerző...
BH+ 2015.2.77 Szabályszerűnek kell tekinteni az adós jognyilatkozatának kézbesítését személyes átadás esetén, ha azt az adós képviselője a hitelező olyan alkalmazottja kezeihez teljesítette, aki beosztásánál fogva az intézkedésre jogosult vezető elé volt köteles, illetve jogosult terjeszteni [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 27.§ (3) bek.]
A hitelező a 2013. július 16-án benyújtott kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27.§ (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezte az adós felszámolását, és a 24/A.§ szerint kérte ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését.Kérelme ténybeli alapjaként előadta, hogy az N. Kft-vel, valamint a C. Kft-vel 2006. szeptember 27-én akvizíciós hitelszerződést, 2007. május 9-én pedig beruházási hitelszerződést kötött.
A hitelszerződések biztosítékaként jelen eljárás adósa, valamint a cégcsoporthoz tartozó további hat társaság készfizető kezességet vállalt a hitelező felé.
A főadósok fizetési kötelezettségeiket a tartozás esedékessé válásakor nem egyenlítették ki, a hitelező szerződésszerű teljesítését azonban nem vitatták.
A hitelező előadta, hogy az adósokat és a kezeseket a tartozások megfizetésére több alkalommal felszólította, azonban a fizetési felszólításban meghatározott határidő eredménytelenül telt el. A felszámolás iránti kérelmét a 2013. február 25-én kelt és 2013. február 27-én kézbesített fizetési felszólításra, illetve a 2013. május 22-én kelt, 11064/Ü/1559/2013/3. ügyszámú közjegyzői okiratba foglalt fizetési felszólításra alapította, amely 2013. május 24-én került az adós részére kézbesítésre.
A hitelező a hitelszerződéseket 2013. június 24-én felmondta. Kérelmében úgy nyilatkozott, hogy az adósok a tartozásokra először csak a 2013. június 10-én kelt levelükben tettek észrevételeket, amelyek - a hitelező álláspontja szerint - egyrészt már elkéstek, másrészt pedig nem feleltek meg a Cstv. 27.§ (2c) bekezdése szerint a vitatással szemben támasztott követelményeknek.
Az adós védekezését arra alapította, hogy a hitelszerződésekből eredő minden követelést írásban és érdemben vitássá tette 2010. november 25-én, tehát a fizetési felszólítások kézbesítése előtt. Ez a vitató levele kiterjedt a később esedékessé vált követelésekre. A levelet személyesen kézbesítette 2010. november 26-án a hitelező részére alkalmazottja, Gy. S. útján. Azzal indokolta a vitatást, hogy a hitelező nem vette figyelembe 2010. folyamán a tőke tekintetében neki nyújtott 3 év tőketörlesztési moratóriumot, az adós fizetéseit nem a megállapodás szerint számolta el, ezért a kimutatott összegű tőke, kamat vagy késedelmi kamat tartozások nem állnak fenn. Több alkalommal jelezte a hitelezőnek, hogy a 2010. novemberben közölt kifogásait fenntartja, így a 2010. december 16-án és a 2013. február 28-án kelt levelében. 2010. december 17-én az adós képviselői M. J.-val tartottak megbeszélést, amikor a levelet az adós képviselője át akarta adni, és akkor utasította M. J. a titkárnőjét - R. J.-t - hogy vegye át a levelet. A 2013. február 28-án kelt levelet is személyesen kézbesítették, azt R. J. hitelezői alkalmazott vette át.
A hitelező álláspontja szerint a 2010. november 25-ei levél nem a felszámolási kérelemben meghatározott tartozásokat vitatja, mert azok kiegyenlítetlen részletei 2011. január 10-től váltak esedékessé, tehát a levél keltének időpontjában a tartozás még nem létezett. A 2013. február 28-ai levél pedig nem felel meg a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében írt követelményeknek. Állította, hogy a leveleket részére az adós nem kézbesítette, illetve nem kézbesítette szabályszerűen. A leveleken szereplő aláírók nem a hitelező önálló cégjegyzésre jogosult képviselői, illetve ügyleti meghatalmazással sem rendelkeztek.
Az elsőfokú bíróság 25. sorszámú végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását főeljárásként elrendelte, és - egyebek mellett - az adós gazdálkodásának felügyeletére ideiglenes vagyonfelügyelőt rendelt ki.
Álláspontja szerint az adós a követelés vitatását a 2013. február 28-án kelt levélre alapította azzal, hogy azt R. J., a hitelező alkalmazottja vette át, aki azonban nem volt a hitelező cégjegyzékbe bejegyzett képviselője, ezért a levél közlése nem volt szabályszerű. Személyes átvétel esetén nem a 2012. évi CLIX. tv. (a továbbiakban: Postatörvény) és a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól szóló 335/2012. (XII.4.) Korm. rendelet, hanem a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) és a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette, egyebekben helybenhagyta azzal, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a hitelező viseli.
A végzés indokolásában elsőként rögzítette, hogy az adós a hitelszerződés teljesítéséért készfizető kezesi felelősséget vállalt, s a kezes csak akkor köteles teljesíteni a szerződésben kikötött teljesítési határidő elteltével, ha a főadós nem teljesít és őt a jogosult a teljesítésre felhívta. Így rendelkezik a felek között létrejött kezesi szerződés 5. pontja.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező a kezes részére 2013. február 27-én kézbesített felszólítást megelőző fizetési felszólítást nem igazolt.
Az adott eljárás adósa - a készfizető kezes - tekintetében a teljesítési határidő a teljesítésre való felhívást követő 5. nap elteltével (kezesi szerződés 5. pontja) állt be, s az adós (kezes) ettől számított 20 napon belül, de legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételéig vitathatta a hitelező követelését.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az adós a 2013. február 28-án kelt levelében határidőben tette vitássá a hitelező követelését, ezért a felszámolási eljárást - miután a fizetésképtelenség Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltételei nem állnak fenn - meg kellett szüntetni a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság kifejtette, a követelés vitatása olyan egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amelyben a kötelezett azt juttatja kifejezésre, hogy a hitelező követelését időlegesen vagy véglegesen nem teljesíti. A jognyilatkozat a jogosulthoz való megérkezéssel hatályosul (Ptk. 214. § (1) bekezdés).
Az adós vitatást tartalmazó küldeményét személyes kézbesítéssel a hitelező olyan alkalmazottjának (az intézkedésre jogosult személy titkárnőjének, asszisztensének) adta át, aki azt a döntésre jogosult képviselő tudomására hozta, illetőleg hozhatta, ezzel a vitatást tartalmazó jognyilatkozat a hitelezőhöz való megérkezéssel hatályosult. A vitatásra vonatkozó jognyilatkozat átvételének tényét, idejét az okiratra írt feljegyzés, illetve R. J. nyilatkozata, mint okirati bizonyíték támasztotta alá.
Álláspontja szerint szabályszerűnek kell tekinteni az adós (kezes) jognyilatkozatának kézbesítését személyes átadás esetén, ha azt az adós képviselője a hitelező olyan alkalmazottja kezeihez teljesítette, aki beosztásánál fogva azt az intézkedésre jogosult vezető elé volt köteles, illetve jogosult terjeszteni.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. Kérte ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt - másodfokú - bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását. Kérte továbbá az adós eljárási költségben való marasztalását is.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontját, 27. § (2c) bekezdését, a Ptk. 220. §-át, a Gt. 29. §-át, a Pp. 191. §-át, 197. §-át, 235. §-át és 221. §-át.
Elsőként kiemelte, hogy az eljárás során vitatta a másodfokú bíróság által érdemi vitató levélnek tekintett irat valódiságát, és az eljárt bíróságok jogellenesen mellőzték az adós kötelezését a levelek eredeti példányának bemutatására. A Pp. 191. § (1) bekezdésében foglaltakkal szemben nem került bizonyításra a 2013. február 28-án kelt levél valódiságán túlmenően annak R. J. által történt átvétele sem, s így a másodfokú bíróság a döntését egy olyan okiratra alapozta, amelynek a valódisága nem lett bizonyítva.
Kiemelte, hogy a valódiság tisztázása azért is fontos lett volna, mert a személyes kézbesítés a felek között nem volt gyakorlat; a levelek nem lelhetők fel a bank rendszerében, azok nem kerültek iktatásra; a 2013. február 28-ai vitató levelet M. J.-nak címezték, aki 2011. októberétől nem vett részt a hitelügylettel kapcsolatos tárgyalásokban, mert az a Workout és Restrukturálási Igazgatósághoz tartozott; a levél becsatolásakor már sem M. J., sem az átvevőként feltüntetett R. J. nem állt a bank alkalmazásában; e levélen kívül más levelet nem címeztek a 2009-2014-es időszakban kizárólag M. J.-nak; az átvételnél nem található a bank érkeztető bélyegzője, amelynek használata előírás volt; a 2010. november 25-én kelt levél átvevőjeként megjelölt Gy. S. nyilatkozatban rögzítette, hogy ilyen levelet nem vett át.
Az adós a fellebbezéséhez csatolta R. J.-nak a dr. N. Z. ügyvéd által feltett kérdésekre adott válaszait, s a másodfokú bíróság szerint többek között ez a nyilatkozat támasztotta alá a 2013. február 28-ai nyilatkozat átvételének tényét. A hitelező álláspontja szerint a nyilatkozat elkésett, mert annak bizonyítékként történő figyelembe vétele a Pp. 235. § (1) bekezdésébe ütközik, egyébként pedig a nyilatkozat csak a 2010. december 16-ai és nem a 2013. február 28-án kelt levél átvételének a körülményeire vonatkozik.
Állította, hogy a 2013. február 28-ai vitató levél keletkezése, átvétele perdöntő jelentőségű a felszámolás elrendelése szempontjából, az erre irányuló bizonyítás elmulasztása az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabálysértés, mely megalapozza a jogerős eljárást megszüntető végzés hatályon kívül helyezését.
A 2013. február 28-ai levél joghatályos kézbesítésével kapcsolatos másodfokú bírósági érvelést tévesnek állította. Önmagában abból a tényből, hogy valaki a vezérigazgató-helyettes titkárnője, nem következik, hogy egy meghatározott ügyben jogosult küldemények átvételére, és a részére átadott levelet joghatályosan kézbesítettnek lehet tekinteni. Kiemelte, hogy jogi személy esetén a joghatályos kézbesítésnél a jogosultságot a képviseleti jog keletkezteti. Elemezte a Ptk. 220.§-át a vélelmezett képviseletről, illetve a bírósági gyakorlatban kialakított, a harmadik jóhiszemű személyek irányában az ún. látszaton alapuló képviseletet, a Gt. 29. §-át a gazdasági társaságok törvényes képviseletéről, a postai szolgáltatások nyújtására vonatkozó Korm. rendelet 15.§-át, s állította, hogy R. J. nem volt a hitelező törvényes képviselője, sem önálló, sem együttes cégjegyzési jogosultsággal nem rendelkezett.
A felek a hitelszerződésekben kapcsolattartó személyeket jelöltek meg, s szabályozták, hogy egy adott értesítést mikor kell kézbesítettnek tekinteni. A hitelező a kapcsolattartó személyek megváltozásáról az adóst 2011. október 13-án levélben értesítette. R. J. képviseleti joga a szerződésekből sem vezethető le. Nem dolgozott az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben sem, ezért nem tekinthető olyan képviselőnek, aki jogosult lett volna a 2013. február 28-ai levél átvételére, ezért az joghatályosan nem kerülhetett kézbesítésre.
A levél nem minősül érdemi vitatásnak sem, mert nem felel meg a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltaknak.
Ismételten hivatkozott arra, hogy a főadós 2013. február 5-én kifejezetten elismerte a tartozásai fennállását.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a hitelező az eljárás során nem vitatta a 2013. február 28-án kelt levele R. J. részére történt átadásának a tényét. Nem vitásan a joghatályos közlést a hitelező vitatta, de azt a tényt nem tette vitássá, hogy 2013. február 28-án a hitelező vezérigazgató-helyettesének asszisztense - a hitelező munkavállalójaként - átvette az adós vitatást tartalmazó levelét. A másodfokú bíróság végzése nem tartalmaz ezért iratellenes megállapítást. A felülvizsgálati kérelmében ezért a hitelező olyat állít, amelyet a megelőző eljárásban nem vitatott.
Tévesnek állította azt az álláspontot, mely szerint csak akkor minősül joghatályos közlésnek egy irat átadása, ha a kézbesítés a címzett képviselőjének történik. Utalt a Ptk. 220. § (1) bekezdésére és a hozzá kapcsolódó joggyakorlatra.
Álláspontja szerint a kézbesítés megtörténtére vonatkozóan a hitelező belső szabályzataiban szereplő előírásoknak nincs jelentősége. Rámutatott, hogy tartalmában is vitatta a 2013. február 25-én kelt hitelezői felszólításban közölteket.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az - az alább kifejtett indokokra tekintettel - jogszabálysértő.
A Kúria elsőként rögzíti, hogy a Kormány a 117/2014.(IV.3.) Korm. rendeletben az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, s vonatkozásában a Cstv. 65-67. §-ának az alkalmazását rendelte el.
A jogerős végzésben foglaltak alapján helytállóan emelte ki a hitelező felülvizsgálati kérelmében, hogy az ügyben elsődlegesen eldöntendő ténykérdés az, létezett-e az 2013. február 28-án kelt levél és azt közölték-e a hitelezővel.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával abban, hogy szabályszerűnek kell tekinteni az adós (kezes) jognyilatkozatának kézbesítését személyes átadás esetén, ha azt az adós képviselője a hitelező olyan alkalmazottja kezeihez teljesítette, aki beosztásánál fogva az intézkedésre jogosult vezető elé volt köteles, illetve jogosult terjeszteni.
A Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint a hitelező követelését csak írásban lehet vitatni, azt azonban nem írja elő a törvény, hogy ezt az írásbeli vitatást csak postai úton lehet közölni a hitelezővel. Nem kizárt tehát a személyes átadás sem, azonban ennek bizonyítható módon kell megtörténnie.
Ebből következően személyes átadás esetén - az átadás megtörténtének bizonyításával együtt - mindig vizsgálni kell azt is, hogy az a személy, aki átvesz egy iratot, megfelel-e a másodfokú bíróság által megfogalmazott feltételeknek.
Nem volt vitás a felek között az, hogy M. J. az adott időszakban intézkedésre jogosult vezetője volt a hitelezőnek, és az sem, hogy az ő titkárnője volt R. J.. A hitelező által hivatkozott Gt. 29. §-ában foglalt körülménynek M. J. megfelelt, így az ő utasítására a titkárnője által átvett irat hitelezővel való közlését szabályszerűnek kell tekinteni.
Az eljárásban azonban az is vitás volt, hogy egyáltalán létezett-e a 2013. február 28-án kelt vitató levél, és azt átadták-e a hitelező bármelyik alkalmazottjának, így az adós által hivatkozott R. J.-nak.
Tévesen állította ugyanis az adós azt, hogy a levél létezését és a felperes képviselőjének történt átadás tényét a hitelező az eljárás során nem vitatta, azt csak a felülvizsgálati kérelmében adta elő. A hitelező az elsőfokú eljárás során is mindvégig vitatta - így például a 23. sorszámú beadvány 4. oldal utolsó bekezdésében -, hogy egyáltalán átvételre kerültek volna az adós által személyesen kézbesítettnek állított levelek a hitelező munkatársai által, és ezt meghaladóan, ha mégis átvételre kerültek volna, akkor is vitatta a kézbesítés jogszerűségét.
A vitató levelek vizsgálata körében alapvető fontosságú az a tény, miszerint az elsőfokú bíróságon a hitelező valóban kérte, hogy a bíróság kötelezze az adóst az eredeti vitató levelek bemutatására (19. beadvány 8. oldal utolsó bekezdés), erre azonban nem került sor az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt, mely szerint, ha meg is történt a kézbesítés, az nem volt szabályos.
Az elsőfokú eljárás során az adós a védekezésében a 2013. február 27-ét megelőző időszakban írt levelek kézbesítését kívánta bizonyítani. Az elsőfokú végzés azonban azt állapította meg, hogy a 2013. február 25-én kelt levél nem minősül a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólításnak, hanem a kezessel szemben a követelés lejárttá tételét eredményezte.
Az eljárás adataiból nem állapítható meg, hogy milyen körülmények között került sor az állított, 2013. február 28-án kelt vitató levél átadására.
Az adós által a fellebbezéséhez csatolt, R. J. által írt levél csak a 2010. december 17-én történt levélátadásra vonatkozóan minősül okirati bizonyítéknak. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy R. J. nyilatkozata a 2013. február 28-án kelt levél átadására vonatkozott volna, ezért ebből eredően téves a levont jogi következtetése is.
Jóllehet R. J. 2013. február 28-án - az eljárás adatai szerint - még a hitelezőnél dolgozott, de - figyelemmel arra, hogy a cégcsoporttal kapcsolatos hitelszerződések és a hozzájuk kapcsolódó biztosítékok már nem tartoztak M. J. felügyelete alá, akinek a titkárnője volt - további vizsgálatot igényel, hogyan került az aláírása e levélre.
Tévesen állította azonban a hitelező felülvizsgálati kérelmében, hogy az adóst tájékoztatta a kapcsolattartó személyek megváltozásáról, ezért M. J.-nak már nem is címezhették volna a levelet. A 19. sorszámú beadvány mellékleteként csatolt, 2011. október 13-án kelt levelet N. I. - C. Zrt. - részére címezték, s másolatban kapta a H. Zrt, és a két főadós az N. Kft, valamint a C. Kft. Jelen eljárás adósa nem volt a címzettek között megjelölve, és a mellékelt tértivevény-másolatok szerint sem lett számára kiküldve az értesítés. Nem vitásan N. I. volt az adós vezető tisztségviselője is, azonban a hitelező levele szerint "a továbbiakban a fenti cégekkel kapcsolatos megkereséseket" kell az új kapcsolattartóknak címezni. Ebből következően az adóssal hivatalosan a hitelező nem közölte az új kapcsolattartó nevét.
Ennek ellenére a hitelező által az adósnak küldött, 2013. február 25-én kelt, fizetési felhívást tartalmazó levelet D. T. osztályvezető és P. B. restrukturálási menedzser írta alá, akik a hitelező nevében az adósnak küldött leveleket ezt megelőzően is aláírták (például a 2013. január 31-én kelt, a bérleti szerződés módosítással kapcsolatos felhívást - a kérelem 12. számú melléklete).
Figyelemmel arra, hogy a hitelező a fentiek alapján már az elsőfokú eljárásban kétségbe vonta az eljárásban hozott döntés alapjául szolgáló, az adós állítása szerint 2013. február 28-án kelt vitató levél valódiságát (Pp.197.§), és erre vonatkozóan bizonyítás felvételére nem került sor, ez olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabálysértő jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell a 2013. február 28-án kelt vitató levél átadásának körülményeit, és ennek keretében köteleznie kell az adóst az eredeti okirat becsatolására, vagy a mindkét fél jelenlétében tartott meghallgatáson történő bemutatására. A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező követelése vitatásának megtörténte, ettől függően az adós fizetésképtelensége tárgyában érdemben határozatot hozzon.
(Kúria Gfv. VII. 30.201/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Faludi, Wolf, Theiss Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Faludi Zoltán ügyvéd és a Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Jutasi György ügyvéd által képviselt E. Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelezőnek az Illés és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Illés Tibor ügyvéd által képviselt T. Zártkörűen Működő Részvénytársaság adós felszámolása iránt a Fővárosi Törvényszéken 2.Fpk.01-13-003715 számon indult eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.895/2013/4. számú jogerős végzése ellen a hitelező 46. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést - az elsőfokú bíróság 25. sorszámú végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A Kúria megállapítja, hogy a hitelezőnek a felülvizsgálati eljárásban 42.700 (Negyvenkettőezer-hétszáz) Ft, míg az adósnak 12.700 (Tizenkétezerhétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A hitelező a 2013. július 16-án benyújtott kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27.§ (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezte az adós felszámolását, és a 24/A.§ szerint kérte ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését.
Kérelme ténybeli alapjaként előadta, hogy az N. Kft.-vel, valamint a C. Kft.-vel 2006. szeptember 27-én akvizíciós hitelszerződést, 2007. május 9-én pedig beruházási hitelszerződést kötött.
A hitelszerződések biztosítékaként jelen eljárás adósa, valamint a cégcsoporthoz tartozó további hat társaság készfizető kezességet vállalt a hitelező felé.
A főadósok fizetési kötelezettségeiket a tartozás esedékessé válásakor nem egyenlítették ki, ugyanakkor a hitelező szerződésszerű teljesítését nem vitatták.
A hitelező előadta, hogy az adósokat és a kezeseket a tartozások megfizetésére több alkalommal felszólította, azonban a fizetési felszólításban meghatározott határidő eredménytelenül telt el. A felszámolás iránti kérelmét a 2013. február 25-én kelt és 2013. február 27-én kézbesített fizetési felszólításra, illetve a 2013. május 22-én kelt, 11064/Ü/1559/2013/3. ügyszámú közjegyzői okiratba foglalt fizetési felszólításra alapította, amely 2013. május 24-én került az adós részére kézbesítésre.
A hitelező a hitelszerződéseket 2013. június 24-én felmondta. Kérelmében úgy nyilatkozott, hogy az adósok a tartozásokra először csak a 2013. június 10-én kelt levelükben tettek észrevételeket, amelyek - a hitelező álláspontja szerint - egyrészt már elkéstek, másrészt pedig nem feleltek meg a Cstv. 27.§ (2c) bekezdése szerint a vitatással szemben támasztott követelményeknek.
Az adós védekezését arra alapította, hogy a hitelszerződésekből eredő minden követelést írásban és érdemben vitássá tett 2010. november 25-én, tehát a fizetési felszólítások kézbesítése előtt. Ez a vitató levele kiterjedt a később esedékessé vált követelésekre. A levelet személyesen kézbesítette 2010. november 26-án a hitelező részére alkalmazottja, Gy. S. útján. Azzal indokolta a vitatást, hogy a hitelező nem vette figyelembe 2010. folyamán a tőke tekintetében neki nyújtott 3 év tőketörlesztési moratóriumot, az adós fizetéseit nem a megállapodás szerint számolta el, ezért a kimutatott összegű tőke, kamat vagy késedelmi kamattartozások nem állnak fenn. Több alkalommal jelezte a hitelezőnek, hogy a 2010. novemberben közölt kifogásait fenntartja, így a 2010. december 16-án és a 2013. február 28-án kelt levelében. 2010. december 17-én az adós képviselői M. J-val tartottak megbeszélést, amikor a levelet az adós képviselője át akarta adni, és akkor utasította M. J. a titkárnőjét - R. J-t -, hogy vegye át a levelet. A 2013. február 28-án kelt levelet is személyesen kézbesítették, azt R. J. hitelezői alkalmazott vette át.
A hitelező álláspontja szerint a 2010. november 25-ei levél nem a felszámolási kérelemben meghatározott tartozásokat vitatja, mert azok kiegyenlítetlen részletei 2011. január 10-től váltak esedékessé, tehát a levél keltének időpontjában a tartozás még nem létezett. A 2013. február 28-ai levél pedig nem felel meg a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében írt követelményeknek. Állította, hogy a leveleket részére az adós nem kézbesítette, illetve nem kézbesítette szabályszerűen. A leveleken szereplő aláírók nem a hitelező önálló cégjegyzésre jogosult képviselői, illetve ügyleti meghatalmazással sem rendelkeztek.
Az elsőfokú bíróság 25. sorszámú végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását főeljárásként elrendelte, és - egyebek mellett - az adós gazdálkodásának felügyeletére ideiglenes vagyonfelügyelőt rendelt ki.
Álláspontja szerint az adós a követelés vitatását a 2013. február 28-án kelt levélre alapította azzal, hogy azt R. J., a hitelező alkalmazottja vette át, aki azonban nem volt a hitelező cégjegyzékbe bejegyzett képviselője, ezért a levél közlése nem volt szabályszerű. Személyes átvétel esetén nem a 2012. évi CLIX. tv. (a továbbiakban: Postatörvény) és a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól szóló 335/2012.(XII.4.) Korm. rendelet, hanem a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) és a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette, egyebekben helybenhagyta azzal, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a hitelező viseli.
A végzés indokolásában elsőként rögzítette, hogy az adós a hitelszerződés teljesítéséért készfizető kezesi felelősséget vállalt, s a kezes csak akkor köteles teljesíteni a szerződésben kikötött teljesítési határidő elteltével, ha a főadós nem teljesít és őt a jogosult a teljesítésre felhívta. Így rendelkezik a felek között létrejött kezesi szerződés 5. pontja.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező a kezes részére 2013. február 27-én kézbesített felszólítást megelőző fizetési felszólítást nem igazolt.
Az adott eljárás adósa - a készfizető kezes - tekintetében a teljesítési határidő a teljesítésre való felhívást követő 5. nap elteltével (kezesi szerződés 5. pontja) állt be, s az adós (kezes) ettől számított 20 napon belül, de legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételéig vitathatta a hitelező követelését.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az adós a 2013. február 28-án kelt levelében határidőben tette vitássá a hitelező követelését, ezért a felszámolási eljárást - miután a fizetésképtelenség Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltételei nem állnak fenn - meg kellett szüntetni a Cstv. 27.§ (6) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság kifejtette, a követelés vitatása olyan egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amelyben a kötelezett azt juttatja kifejezésre, hogy a hitelező követelését időlegesen vagy véglegesen nem teljesíti. A jognyilatkozat a jogosulthoz való megérkezéssel hatályosul [Ptk. 214.§ (1) bekezdés].
Az adós vitatást tartalmazó küldeményét személyes kézbesítéssel a hitelező olyan alkalmazottjának (az intézkedésre jogosult személy titkárnőjének, asszisztensének) adta át, aki azt a döntésre jogosult képviselő tudomására hozta, illetőleg hozhatta, ezzel a vitatást tartalmazó jognyilatkozat a hitelezőhöz való megérkezéssel hatályosult. A vitatásra vonatkozó jognyilatkozat átvételének tényét, idejét az okiratra írt feljegyzés, illetve R. J. nyilatkozata, mint okirati bizonyíték támasztotta alá.
Álláspontja szerint szabályszerűnek kell tekinteni az adós (kezes) jognyilatkozatának kézbesítését személyes átadás esetén, ha azt az adós képviselője a hitelező olyan alkalmazottja kezeihez teljesítette, aki beosztásánál fogva azt az intézkedésre jogosult vezető elé volt köteles, illetve jogosult terjeszteni.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. Kérte ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt - másodfokú - bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását. Kérte továbbá az adós eljárási költségben való marasztalását is.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontját, 27. § (2c) bekezdését, a Ptk. 220. §-át, a Gt. 29. §-át, a Pp. 191. §-át, 197. §-át, 235. §-át és 221. §-át.
Elsőként kiemelte, hogy az eljárás során vitatta a másodfokú bíróság által érdemi vitató levélnek tekintett irat valódiságát, és az eljárt bíróságok jogellenesen mellőzték az adós kötelezését a levelek eredeti példányának bemutatására. A Pp. 191. § (1) bekezdésében foglaltakkal szemben nem került bizonyításra a 2013. február 28-án kelt levél valódiságán túlmenően annak R. J. által történt átvétele sem, s így a másodfokú bíróság a döntését egy olyan okiratra alapozta, amelynek a valódisága nem lett bizonyítva.
Kiemelte, hogy a valódiság tisztázása azért is fontos lett volna, mert a személyes kézbesítés a felek között nem volt gyakorlat; a levelek nem lelhetők fel a bank rendszerében, azok nem kerültek iktatásra; a 2013. február 28-ai vitató levelet M. J-nak címezték, aki 2011 októberétől nem vett részt a hitelügylettel kapcsolatos tárgyalásokban, mert az a Workout és Restrukturálási Igazgatósághoz tartozott; a levél becsatolásakor már sem M. J., sem az átvevőként feltüntetett R. J. nem állt a bank alkalmazásában; e levélen kívül más levelet nem címeztek a 2009-2014-es időszakban kizárólag M. J-nak; az átvételnél nem található a bank érkeztető bélyegzője, amelynek használata előírás volt; a 2010. november 25-én kelt levél átvevőjeként megjelölt Gy. S. nyilatkozatban rögzítette, hogy ilyen levelet nem vett át.
Az adós a fellebbezéséhez csatolta R. J-nak a dr. N. Z. ügyvéd által feltett kérdésekre adott válaszait, s a másodfokú bíróság szerint többek között ez a nyilatkozat támasztotta alá a 2013. február 28-ai nyilatkozat átvételének tényét. A hitelező álláspontja szerint a nyilatkozat elkésett, mert annak bizonyítékként történő figyelembe vétele a Pp. 235.§ (1) bekezdésébe ütközik, egyébként pedig a nyilatkozat csak a 2010. december 16-ai és nem a 2013. február 28-án kelt levél átvételének a körülményeire vonatkozik.
Állította, hogy a 2013. február 28-ai vitató levél keletkezése, átvétele perdöntő jelentőségű a felszámolás elrendelése szempontjából, az erre irányuló bizonyítás elmulasztása az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabálysértés, mely megalapozza a jogerős eljárást megszüntető végzés hatályon kívül helyezését.
A 2013. február 28-ai levél joghatályos kézbesítésével kapcsolatos másodfokú bírósági érvelést tévesnek állította. Önmagában abból a tényből, hogy valaki a vezérigazgató-helyettes titkárnője, nem következik, hogy egy meghatározott ügyben jogosult küldemények átvételére, és a részére átadott levelet joghatályosan kézbesítettnek lehet tekinteni. Kiemelte, hogy jogi személy esetén a joghatályos kézbesítésnél a jogosultságot a képviseleti jog keletkezteti. Elemezte a Ptk. 220. §-át a vélelmezett képviseletről, illetve a bírósági gyakorlatban kialakított, a harmadik jóhiszemű személyek irányában az ún. látszaton alapuló képviseletet, a Gt. 29. §-át a gazdasági társaságok törvényes képviseletéről, a postai szolgáltatások nyújtására vonatkozó Korm. rendelet 15. §-át, s állította, hogy R. J. nem volt a hitelező törvényes képviselője, sem önálló, sem együttes cégjegyzési jogosultsággal nem rendelkezett.
A felek a hitelszerződésekben kapcsolattartó személyeket jelöltek meg, s szabályozták, hogy egy adott értesítést mikor kell kézbesítettnek tekinteni. A hitelező a kapcsolattartó személyek megváltozásáról az adóst 2011. október 13-án levélben értesítette. R. J. képviseleti joga a szerződésekből sem vezethető le. Nem dolgozott az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben sem, ezért nem tekinthető olyan képviselőnek, aki jogosult lett volna a 2013. február 28-ai levél átvételére, ezért az joghatályosan nem kerülhetett kézbesítésre.
A levél nem minősül érdemi vitatásnak sem, mert nem felel meg a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltaknak.
Ismételten hivatkozott arra, hogy a főadós 2013. február 5-én kifejezetten elismerte a tartozásai fennállását.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a hitelező az eljárás során nem vitatta a 2013. február 28-án kelt levele R. J. részére történt átadásának a tényét. Nem vitásan a joghatályos közlést a hitelező vitatta, de azt a tényt nem tette vitássá, hogy 2013. február 28-án a hitelező vezérigazgató-helyettesének asszisztense - a hitelező munkavállalójaként - átvette az adósi vitatást tartalmazó levelet. A másodfokú bíróság végzése nem tartalmaz ezért iratellenes megállapítást. A felülvizsgálati kérelmében ezért a hitelező olyat állít, amelyet a megelőző eljárásban nem vitatott.
Tévesnek állította azt az álláspontot, mely szerint csak akkor minősül joghatályos közlésnek egy irat átadása, ha a kézbesítés a címzett képviselőjének történik. Utalt a Ptk.220.§ (1) bekezdésére és a hozzá kapcsolódó joggyakorlatra.
Álláspontja szerint a kézbesítés megtörténtére vonatkozóan a hitelező belső szabályzataiban szereplő előírásoknak nincs jelentősége. Rámutatott, hogy tartalmában is vitatta a 2013. február 25-én kelt hitelezői felszólításban közölteket.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az - az alább kifejtett indokokra tekintettel - jogszabálysértő.
A Kúria elsőként rögzíti, hogy a Kormány a 117/2014.(IV.3.) Korm. rendeletben az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, s vonatkozásában a Cstv. 65-67.§-ának az alkalmazását rendelte el.
A jogerős végzésben foglaltak alapján helytállóan emelte ki a hitelező felülvizsgálati kérelmében, hogy az ügyben elsődlegesen eldöntendő ténykérdés az, létezett-e az 2013. február 28-án kelt levél és azt közölték-e a hitelezővel.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával abban, hogy szabályszerűnek kell tekinteni az adós (kezes) jognyilatkozatának kézbesítését személyes átadás esetén, ha azt az adós képviselője a hitelező olyan alkalmazottja kezeihez teljesítette, aki beosztásánál fogva az intézkedésre jogosult vezető elé volt köteles, illetve jogosult terjeszteni.
A Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint a hitelező követelését csak írásban lehet vitatni, azt azonban nem írja elő a törvény, hogy ezt az írásbeli vitatást csak postai úton lehet közölni a hitelezővel. Nem kizárt tehát a személyes átadás sem, azonban ennek bizonyítható módon kell megtörténnie.
Ebből következően személyes átadás esetén - az átadás megtörténtének bizonyításával együtt - mindig vizsgálni kell azt is, hogy az a személy, aki átvesz egy iratot, megfelel-e a másodfokú bíróság által megfogalmazott feltételeknek.
Nem volt vitás a felek között az, hogy M. J. az adott időszakban intézkedésre jogosult vezetője volt a hitelezőnek, és az sem, hogy az ő titkárnője volt R. J. A hitelező által hivatkozott Gt. 29. §-ában foglalt körülménynek M. J. megfelelt, így az ő utasítására a titkárnője által átvett irat hitelezővel való közlését szabályszerűnek kell tekinteni.
Az eljárásban azonban az is vitás volt, hogy egyáltalán létezett-e a 2013. február 28-án kelt vitató levél, és azt átadták-e a hitelező bármelyik alkalmazottjának, így az adós által hivatkozott R. J-nak.
Tévesen állította ugyanis az adós azt, hogy a levél létezését és a felperes képviselőjének történt átadás tényét a hitelező az eljárás során nem vitatta, azt csak a felülvizsgálati kérelmében adta elő. A hitelező az elsőfokú eljárás során is mindvégig vitatta - így például a 23. sorszámú beadvány 4. oldal utolsó bekezdésében -, hogy egyáltalán átvételre kerültek volna az adós által személyesen kézbesítettnek állított levelek a hitelező munkatársai által, és ezt meghaladóan, ha mégis átvételre kerültek volna, akkor is vitatta a kézbesítés jogszerűségét.
A vitató levelek vizsgálata körében alapvető fontosságú az a tény, miszerint az elsőfokú bíróságon a hitelező valóban kérte, hogy a bíróság kötelezze az adóst az eredeti vitató levelek bemutatására (19. beadvány 8. oldal utolsó bekezdés), erre azonban nem került sor az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt, mely szerint, ha meg is történt a kézbesítés, az nem volt szabályos.
Az elsőfokú eljárás során az adós a védekezésében a 2013. február 27-ét megelőző időszakban írt levelek kézbesítését kívánta bizonyítani. Az elsőfokú végzés azonban azt állapította meg, hogy a 2013. február 25-én kelt levél nem minősül a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólításnak, hanem a kezessel szemben a követelés lejárttá tételét eredményezte.
Az eljárás adataiból nem állapítható meg, hogy milyen körülmények között került sor az állított, 2013. február 28-án kelt vitató levél átadására.
Az adós által a fellebbezéséhez csatolt, R. J. által írt levél csak a 2010. december 17-én történt levélátadásra vonatkozóan minősül okirati bizonyítéknak. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy R. J. nyilatkozata a 2013. február 28-án kelt levél átadására vonatkozott volna, ezért ebből eredően téves a levont jogi következtetése is.
Jóllehet R. J. 2013. február 28-án - az eljárás adatai szerint - még a hitelezőnél dolgozott, de - figyelemmel arra, hogy a cégcsoporttal kapcsolatos hitelszerződések és a hozzájuk kapcsolódó biztosítékok már nem tartoztak M. J. felügyelete alá, akinek a titkárnője volt - további vizsgálatot igényel, hogyan került az aláírása e levélre.
Tévesen állította ugyanakkor a hitelező felülvizsgálati kérelmében, hogy az adóst tájékoztatta a kapcsolattartó személyek megváltozásáról, ezért M. J-nak már nem is címezhették volna a levelet. A 19. sorszámú beadvány mellékleteként csatolt, 2011. október 13-án kelt levelet N. I.e - C. Zrt. - részére címezték, s másolatban kapta a H. Zrt., és a két főadós az N. Kft, valamint a C. Kft. Jelen eljárás adósa nem volt a címzettek között megjelölve, és a mellékelt tértivevény-másolatok szerint sem lett számára kiküldve az értesítés. Nem vitásan N. I. volt az adós vezető tisztségviselője is, azonban a hitelező levele szerint "a továbbiakban a fenti cégekkel kapcsolatos megkereséseket" kell az új kapcsolattartóknak címezni. Ebből következően az adóssal hivatalosan a hitelező nem közölte az új kapcsolattartó nevét.
Ennek ellenére a hitelező által az adósnak küldött, 2013. február 25-én kelt, fizetési felhívást tartalmazó levelet D. T. osztályvezető és P. B. restrukturálási menedzser írta alá, akik a hitelező nevében az adósnak küldött leveleket ezt megelőzően is aláírták (például a 2013. január 31-én kelt, a bérleti szerződés módosítással kapcsolatos felhívást - a kérelem 12. számú melléklete).
Figyelemmel arra, hogy a hitelező a fentiek alapján már az elsőfokú eljárásban kétségbe vonta az eljárásban hozott döntés alapjául szolgáló, az adós állítása szerint 2013. február 28-án kelt vitató levél valódiságát (Pp.197.§), és erre vonatkozóan bizonyítás felvételére nem került sor, ez olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabálysértő jogerős végzést a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell a 2013. február 28-án kelt vitató levél átadásának körülményeit, és ennek keretében köteleznie kell az adóst az eredeti okirat becsatolására, vagy a mindkét fél jelenlétében tartott meghallgatáson történő bemutatására. A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező követelése vitatásának megtörténte, ettől függően az adós fizetésképtelensége tárgyában érdemben határozatot hozzon.
A Kúria a Pp. 275.§ (5) bekezdése alapján csak megállapította a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét. A hitelező által lerótt 30.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéken felül a felek jogi képviseletével felmerült munkadíjat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. október 14.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.201/2014.)