adozona.hu
AVI 2015.1.5
AVI 2015.1.5
Az adózónak rendelkeznie kell olyan külső vagy belső számviteli bizonylatokkal, amelyek alkalmasak a könyvvitelben és bevallásban rögzített adatok hitelességének alátámasztására (2003. évi XCII. tv. 95. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. március 17-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., P. u. 21. szám alatt található lakás megnevezésű ingatlant (a továbbiakban: ingatlan) 11 200 000 Ft vételárért. A felek az adásvételi szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan lakhatatlan, teljes körű megépítésre és felújításra szorul. A felperes az ingatlant 2007. május 7-én kelt adásvételi szerződéssel a T. Kft.-nek adta el - műterem megnevezéssel - bruttó 46 800 000 Ft vételárért.
A felperes 2006. I. negyedév...
AVI 2015.1.5 Az adózónak rendelkeznie kell olyan külső vagy belső számviteli bizonylatokkal, amelyek alkalmasak a könyvvitelben és bevallásban rögzített adatok hitelességének alátámasztására (2003. évi XCII. tv. 95. §)
A felperes 2006. március 17-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., P. u. 21. szám alatt található lakás megnevezésű ingatlant (a továbbiakban: ingatlan) 11 200 000 Ft vételárért. A felek az adásvételi szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan lakhatatlan, teljes körű megépítésre és felújításra szorul. A felperes az ingatlant 2007. május 7-én kelt adásvételi szerződéssel a T. Kft.-nek adta el - műterem megnevezéssel - bruttó 46 800 000 Ft vételárért.A felperes 2006. I. negyedévében, illetve II. negyedévében az ingatlanhoz kapcsolódóan számlákat fogadott be a Cs. Kft.-től (a továbbiakban: Kft.), ezeken felújítási, építési munkák szerepeltek.
Az adóhatóság a felperesnél 2006. I. és II. negyedévekre általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Az alperes a 8529534717 és a 8529534406 számú határozataiban - az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatokat helybenhagyva illetve megváltoztatva - kötelezte a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére, mert nem fogadta el adólevonási jog alapjául szolgáló tartalmilag hiteles bizonylatokként a Kft. által kibocsátott számlákat.
A felperes 2006. IV. negyedévében is számlákat fogadott be a Kft.-től a lakás fotóműteremmé történő átalakításával kapcsolatos költségekről.
A felperes és a Kft. között 2006. június 9-én kelt szerződés szerint a Kft. 37 000 000 Ft + áfa összegben vállalta a teljes kivitelezést, a befejezés várható időpontját a felek 2007. február 1-jében határozták meg. A Kft. a felperes felé bruttó 56 681 120 Ft értékben, tehát a vállalási árat 27%-kal meghaladóan nyújtott be 8 db számlát. (A felek a szerződésben ütemterv, részletes költségvetés készítésében, a munkafázisok tekintetében pedig teljesítés igazolásokban állapodtak meg, költség-túllépésről a szerződés nem rendelkezett, tartalmazott azonban megállapodást a pótmunkára és elszámolására az 5.4. pontban.) A felperes e bizonylatok áfa-tartalmát a 2006. IV. negyedévi bevallásában levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél 2006. IV. negyedévre is ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 9 447 000 Ft áfa-adókülönbözetet írt elő, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és kötelezte 4 723 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 1941383542 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165-166. §-aira alapította. Határozatában megállapította, hogy a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására, mivel az általa befogadott számlák tartalmilag hiteltelen dokumentumok, ezt a következőkkel indokolta: A felperes nem rendelkezik egyetlenegy olyan bizonyítékkal sem, ami a számlák szerinti gazdasági események számlában feltüntetett felek közötti és számla szerinti módon történő tényleges teljesítését igazolhatná. A felperes gazdasági esemény megtörténtét csak számlával és a vállalkozói szerződéssel kívánta alátámasztani, ütemtervet, építési naplót, részletes költségvetést, teljesítésigazolást, vagy egyéb számviteli bizonylatot nem nyújtott be, és a revízió többszöri felhívása ellenére 2007 februárjáig nem biztosította a helyszíni szemle megtartását sem, erre csak az ingatlan eladása után kerülhetett sor, amikor is a helyszínen olyan anyagok, berendezések kerültek bemutatásra, amelyek tulajdonjogát nem lehetett megállapítani. A 2006. IV. negyedévi és a 2006. I. és II. negyedévi számlákon feltüntetett munkák között átfedések találhatók, és a felperes ügyvezetőjének 2007. február 12-i nyilatkozata szerint is a 2006. IV. negyedévi számlákban feltüntetett munkák már 2006. március és júniusban elkészültek, a műterem új tulajdonosa is úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan kb. 20. éve nem volt felújítva. Iratcsatolás hiányában nem lehetett megállapítani, hogy miért került sor a vállalási ár jelentős túllépésére, a felperes által állított pótmunka, illetve többletköltség részletei illetve ezek indokoltsága, tényleges felmerülése nem bizonyított. A felperes dokumentáció és költségelszámolás nélkül fizetett ki a vállalkozási szerződésben szereplő összegnél jóval nagyobb összeget, és a számlázás során sem került feltüntetetésre a pótmunkaként elszámolt költség. A helyszíni ellenőrzés is azt igazolta, hogy az ingatlan esetében a szerződésben vállalt teljes kivitelezési munkálatok, beleértve a burkolást, festést, stukkózás, beépített szekrényeket, nem valósultak meg, a Kft.-nek egyébként sem volt a számlák szerinti munkálatok elvégzésre alkalmas bejelentett alkalmazottja, képviselőjét sem lehetett elérni. Nem fogadható el a felperes azon érvelése sem, mely szerint a burkolatok és egyéb korábban beépített anyagok bontására utólag patkánykár elhárítása miatt került volna sor. A korábbi ellenőrzésekre is figyelemmel az állapítható meg, hogy a Kft. nem volt alkalmas a számlák szerinti munkák elvégzésére, alvállalkozói számlák és építési napló nem került becsatolásra, illetve ez utóbbi kapcsán a felperes úgy nyilatkozott, hogy nem kellett vezetni.
A felperes a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan nem járt el kellő körültekintéssel, mivel egyáltalán nem tájékozódott arról, hogy szerződő partnere képes-e vagy sem a szolgáltatás teljesítésére, rendelkezik-e vagy sem az ehhez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel, illetve referenciákkal, és a valós teljesítést sem ellenőrizte a kifizetés előtt, amelynek fedezete nem ismert.
A felperes keresetében a 1941383542 számú határozat hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás feltárási, tisztázási, bizonyítási kötelezettségének, hivatkozott postázási szabálytalanságokra is. Jogi álláspontja szerint a gazdasági eseményekről kiállított számlák tartalmilag és formailag is hiteles, adólevonási jogra alapot adó számviteli bizonylatok, ennek alátámasztására okiratokat csatolt be, kérte tanúbizonyítás foganatosítását, és igazságügyi szakértő kirendelését.
Kifejtette, hogy a rendeltetés módváltozással kapcsolatos munkák nem voltak építési engedélykötelesek, a vállalkozási keretszerződést, ütemtervet, költségvetést pedig a számlákkal együtt az alperes részére becsatolta, a részszámlák kapcsán pedig teljesítés igazolások kerültek kiállításra. Hivatkozott arra, hogy a szerződéshez képest eltérő összeg kifizetésére pótmunkák elvégzése miatt került sor. Előadta, hogy az ingatlannal kapcsolatban garanciális jellegű problémák merültek fel, amelyek javítása már a továbbértékesítést megelőzően megkezdődött, mert az ingatlan vevője elvállalta ezek elvégzését. Hangsúlyozta, hogy a patkánykárt, és az ennek elhárításával kapcsolatos eseményeket számviteli bizonylatokkal igazolta, és az alperes a helyszíni szemle során 2007 szeptemberében a garanciális javítással illetve a patkányok által okozott károkkal összefüggésben végzett munkálatokat, illetve állapotot látta, így e körben téves következtetéseket vont le.
Sérelmezte, hogy az alperes nem értékelte az általa csatolt bizonyítékokat, figyelmen kívül hagyta az alvállalkozókat, és nem folytatott le kapcsolódó ellenőrzéseket sem. Előadta, hogy az üzleti életben elvárható gondossággal járt el, mivel nemcsak a fővállalkozót, hanem annak jelentősebb alvállalkozóit is leellenőrizte.
A megyei bíróság a felperes bizonyítási indítványait - mivel tanúvallomások nem pótolhatják a hiteles bizonylatokat és dokumentumokat - elutasította, keresetét alaptalannak találta. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. §-ában foglaltaknak megfelelően járt el. Az alperes bizonyította a határozatában foglalt tényállás megalapozott voltát, a bizonyítékok értékelését okszerűen végezte el, érdemi döntése jogszerű. A tartalmilag hiteltelen dokumentumok alapján a felperes nem gyakorolhatta adólevonási jogát, és nem tanúsított kellően körültekintő magatartást sem.
A felperes nem teljesítette az Art. szerinti együttműködési kötelezettségét, mivel nem, illetve csak többszöri sikertelen próbálkozás után, hónapok elteltével biztosította az adóhatóság számára a helyszíni szemle megtartását. A felperes a peres eljárás során sem támasztotta alá kellő számviteli dokumentummal a határozatokkal érintett bizonylatok szerinti munkák tényleges elvégzését, a pótmunkák tényét, tartalmát, összegszerűségét, és nem fogadható el a patkánykárral kapcsolatos előadása és azon érvelése sem, hogy emiatt a korábban elvégzett munkákat teljesen vagy legalábbis túlnyomó részben meg kellett volna semmisíteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy a megyei bíróság tévesen állapította meg az adóhatósági határozatok megalapozott és jogszerű voltát, mivel ezek nem felelnek meg az Art. 86. § (1) bekezdésében, 92. § (1) bekezdésében, 97. § (4)-(6) bekezdéseiben, 104. § (1) bekezdésében, 106. § (1) és (2) bekezdéseiben, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 43. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltaknak.
Hivatkozott a jogerős ítéletben megállapított tényállás hiányos, iratellenes voltára, téves ténybeli és jogkövetkeztetésekre, bizonyítási indítványainak téves és részben indokolás nélküli elutasítására, az általa becsatolt okiratok (vállalkozási szerződés, építési napló, rész-számlák, teljesítés igazolások, költségvetés, alvállalkozói szerződések, engedélyezési tervdokumentációk és engedélyek, garanciális hibákról szóló jegyzőkönyv, patkányirtó vállalkozó számlája és szakvéleménye, különböző szakhatóságok szemléi) figyelmen kívül hagyására, és arra, hogy a többletköltség pótmunkából keletkezett. Hangsúlyozta, hogy nincs átfedés a 2006. korábbi negyedévei és a jelen negyedévi számlák között, és ilyet az alperes nem bizonyított.
Kifejtette, hogy a megyei bíróság tévesen állapította meg az együttműködési kötelezettség nem teljesítését, mert az idézéseket, felhívásokat az alperes nem a meghatalmazott képviselőjének és nem megfelelő időben kézbesítette. Hivatkozott arra is, hogy a megyei bíróság tévesen nem tett különbséget a pótmunka, a garanciális munkák és a patkánykár miatt elvégzendő munkák között. Az alperes ez utóbbi kapcsán egyébként sem igazolta, hogy mely piacvezetőnek számító cég állítására alapította határozati megállapításait. A pótmunka mértékének, díjának megállapítása szakkérdés, ezért ennek hiányában a bíróság tévesen foglalt állást, és nem adta okát annak sem, hogy szakértő kirendelését miért mellőzte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Fenntartotta a határozatában is kifejtett, illetve a per során benyújtott előkészítő irataiban rögzített jogi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a felperes a helyszíni szemlét kizárólag a jegyzőkönyvi megállapítás ismeretében a kiegészítő vizsgálat során, az ingatlan értékesítését követően biztosította. Előadta, hogy a helyszíni szemle értesítéseket a felperes időben kapta meg, ezekre kiküldésére szabályosan és három ízben is sor került, mégpedig két-két időpont megjelölésével.
A felperes a revíziók során sem csatolt be építési naplót, sőt kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy ilyenekkel a megrendelő és a kivitelező nem rendelkezett, mert a munkálatok nem voltak engedély-kötelesek, és a bíróságon is csak hiányos építési napló másolatot nyújtott be. A felperes által hivatkozott munkálatok az építés előkészítése és a vállalkozói szerződés szerinti kivitelezés illetve a pótmunka a számlák alapján nem különíthetők el. A pótmunkával kapcsolatos ütemterv, kiegészítő költségvetés, teljesítési igazolás, a felperes állításával ellentétben a közigazgatási szakban nem kerültek benyújtásra, ezeket a felperes a perben észrevételéhez sem csatolta. Nincs olyan dokumentum, amely igazolná, egyértelműen alátámasztaná a pótmunka elvégzésére irányuló megállapodást. Hangsúlyozta, hogy nem a 27%-os mértékű pótmunkához kapcsolódó számlák tartalmát kifogásolta, hanem azt, hogy a teljes gazdasági esemény a számlák szerinti módon és a számlák szerinti felek között nem mehetett végbe. Előadta, hogy a T. Kft. 2007. május 7-én vásárolta meg az ingatlant, amikor is a számlák szerint a felújítási munkáknak már elkészülteknek kellett volna lenni, ehhez képest a felperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy a felújítási munkálatok 2007. szeptember hónapban kezdődtek meg, a vevő pedig úgy, hogy az ingatlan kb. 20 éve nem volt felújítva, és ennek megfelelő állapotban volt. A rágcsálóirtásra csak szeptember 6-i helyszíni szemle időpontját megelőző illetve azt követő napon került sor, és az ingatlan közös képviselője sem támasztotta alá a patkányok jelenlétére vonatkozó felperesi előadást.
A felperes az alperes érdemi ellenkérelmére tett észrevételében hivatkozott a részére kiadott engedélyekre, az általa a per során becsatolt okiratokra azzal, hogy a számlákon szereplő gazdasági események megvalósultak, a vállalkozók cégjogi, adójogi jogalanyisága rendben volt, ezek az adót bevallották, megfizették, az adóáthárításra sor került, így adólevonási joga nem vitatható el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét és az alperes 1941383542 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Art. 97. § (4)-(6) bekezdései értelmében az adóhatóság az ellenőrzés során köteles a tényállást tisztázni és bizonyítani, és az adózó javára szóló tényeket és körülményeket is fel kell tárnia.
Az adózó az ellenőrzés során - az Art. 99. § (1) bekezdése értelmében - köteles együtt működni az adóhatósággal, az Art. 95. § (3) bekezdése alapján pedig az adóhatóság rendelkezésére kell bocsátania az adatokat, iratokat, dokumentumokat, és biztosítania kell az ellenőrzés és a helyszíni szemle lefolytatását is. Az adózót ezenfelül az Art. 1. § (2) bekezdése, továbbá 14. §-a értelmében terheli a bizonylat megőrzési, adatszolgáltatási, könyvelési és könyvvezetési kötelezettség is, mely utóbbiaknak az Sztv. 15. §-a, 165-166. §-ai szerint kell eleget tennie. Az adózónak rendelkeznie kell olyan külső vagy belső számviteli bizonylatokkal, amelyek alkalmasak a könyvvitelben és bevallásban rögzített adatok hitelességének alátámasztására.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkezésére álló iratokból a következőket állapította meg:
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperest több esetben (három alkalommal), és vagylagos időpontokat megadva, szabályszerűen, mindig megfelelő időben értesítette a helyszíni szemléről, és kérte ennek biztosítását, eredménytelenül. A felperes csak az ellenőrzési jegyzőkönyv átadását követően, 9 hónap múlva, az ingatlan eladása után, olyan időben és körülmények között biztosította a helyszíni szemle lefolytatását, amelyek kizárólag a felperes terhére értékelhetők.
A felperes a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatától és a keresetében előadottaktól eltérően csak a peres eljárás nyújtott be építési naplót, de azt sem teljes körűen, és csupán másolatban. A felperes továbbá csak a perben hivatkozott alvállalkozói teljesítésre, és kizárólag a perben csatolta be a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott okiratokat, ezért a felperes a közigazgatási eljárás során tanúsított magatartása nem felelt meg az Art. rendelkezéseinek, és az alperes a felperesi együttműködési kötelezettségének, adatszolgáltatásának hiányában nem végezhetett el olyan bizonyítási cselekményeket, amelyek szükségessége - a perben szolgáltatott adatokra figyelemmel - a megalapozott és jogszerű érdemi döntés meghozatalához nélkülözhetetlenek.
A felperes által perben becsatolt iratokra, illetve keresetben, továbbá a per során előadott érdemi védekezésre figyelemmel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozat meghozatalához szükséges a tényállás további tisztázása, és egy olyan terjedelmű bizonyítás lefolytatása, amely meghaladja a bírósági eljárás kereteit, és amely értelemszerűen nem folytatható le a rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében sem, mert a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, és felülmérlegelésnek sem (Pp. 275. §).
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a tényállás tisztázásához szükség van a számlakibocsátó, továbbá a felperes által kizárólag perben megnevezett alvállalkozók kapcsolódó vizsgálatára, illetve ezek eredményének, és a Kft.-nél folyamatban volt revíziók eredményének ismeretére. Az alperesnek ezek alapján illetve a perben becsatolt egyéb felperesi okiratoknak az egybevetésével és értékelésével kell tisztáznia azt, hogy a számlakibocsátó saját maga alkalmas volt-e vagy sem a számlák szerinti munkálatok elvégzésére, rendelkezett-e vagy sem, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetve ezeket ténylegesen és a valóságban is elvégezhette-e illetve elvégezte-e, vagy igénybe vett-e vagy sem alvállalkozói teljesítéseket.
A felperesnek az új eljárás során be kell csatolnia az építési napló eredeti, illetőleg hiteles és teljes körű példányait, és érdemben kell nyilatkoznia arra nézve, hogy álláspontja szerint melyek voltak az alap, a pót-, illetőleg garanciális munkák, és az ezzel kapcsolatos előadását mi támasztja alá, ezek elvégzésére mikor, kik által került sor, vizsgálni kell, hogy ezek a számlákban megjelennek-e vagy sem. Az alperesnek ezért - szükség esetén az Art. 95. § (3) bekezdése alapján eljárva szakértő bevonásával - tisztáznia kell, hogy a szerződések és a számlák szerinti munkák, illetve az egyéb dokumentumok és a felperesi adatszolgáltatás egymással összhangban áll-e vagy sem, és tételesen ki kell mutatnia azt is, hogy mely körben találhatók átfedések a jelen ügyben érintett számlák, illetve az ezt megelőző időszakban kibocsátott bizonylatok között.
Az alperes szükség esetén foganatosíthat tanú meghallgatást is, ezeket azonban a rendelkezésre álló okiratokkal, dokumentumokkal, esetleges szakértői véleménnyel egybe vetve kell értékelnie annak megállapításához, hogy a felperes által adólevonási jog alapjául használt számlák tartalmilag hiteles, avagy hiteltelen dokumentumok-e. Értelemszerűen az alperesnek foganatosítania kell minden egyéb olyan tényállás tisztázására irányuló bizonyítási cselekményt, amely az érdemi döntés meghozatalához szükséges. Nyilvánvalóan évekkel később az igazságügyi építésügyi szakértő nem tud nyilatkozni a számlák szerinti munkálatokra, illetve arra, hogy az anyagok ténylegesen, és ha igen, mikor és kik által kerültek beépítésre a perrel érintett ingatlanon. Arra nézve azonban nem mellőzhető a további - szükség esetén szakértői - bizonyítás, hogy vannak-e a számlák között átfedések, illetőleg mely munkák tartozhatnak, illetve tartoztak a szerződés szerinti, a pótmunkák körébe, illetve a garanciális javítások közé, és hogy ezek szerepelnek-e vagy sem a vitatott számviteli bizonylatokon, és az ingatlan vevőjétől is adatokat kell beszerezni a tényállás tisztázása érdekében.
Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a patkánykárral kapcsolatos felperesi okirati bizonyítékok értékelését is el kell végeznie az alperesnek, mert ezt nem mellőzheti pusztán azon az alapon, hogy egy meg nem nevezett cég álláspontjára hivatkozik, ez utóbbi ugyanis nem ellenőrizhető, hitelt érdemlő bizonyítékként nem értékelhető.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdésére figyelemmel, az alperes határozatát pedig az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárást az adóhatóságnak a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltak szerint kell lefolytatnia, amely során a tényállás tisztázása érdekében értelemszerűen foganatosíthatja az általa szükségesnek ítélt és új eljárásban felmerülő adatokhoz képest indokolt további bizonyítást is. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy ha, és amennyiben a számlák szerinti ellenérték kiegyenlítésének bizonyítatlan voltára is akar az adóhatóság megállapítást tenni, akkor e körben is meg kell jelölnie az ezt alátámasztó konkrét tényeket, adatokat, körülményeket és bizonyítékokat. Az új eljárásban a felperesnek - a korábban tanúsított magatartásától eltérően - együtt kell működnie az adóhatósággal, és ahhoz, hogy az általa állított javára szóló tények is tisztázásra kerülhessenek köteles, mégpedig immár hiánytalanul minden rendelkezésére álló adatot, dokumentumot, bizonyítékot az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.356/2010.)