adozona.hu
AVI 2015.1.4
AVI 2015.1.4
Az adóhatóságnak objektív körülmények alapján kell megállapítania, hogy az adózónak tudnia kellett volna, hogy tudta-e az adókijátszás tényét (Európai Bíróság C-439-440/04.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gabona nagykereskedelemmel foglalkozik. 2008 márciusában, júniusában és augusztusában számlákat fogadott be a B. Kft.-től (továbbiakban: Kft.), illetve a Ba. Kft.-től (továbbiakban: B. Kft.). A számlák szerint a felperes a két Kft.-től szerzett be gabonát. Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte 2008. március, június és augusztus hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben a felperesnél. A felperes terhére a számlákban feltüntetett áfa összegének megfelelő ...
AVI 2015.1.4 Az adóhatóságnak objektív körülmények alapján kell megállapítania, hogy az adózónak tudnia kellett volna, hogy tudta-e az adókijátszás tényét (Európai Bíróság C-439-440/04.)
A felperes gabona nagykereskedelemmel foglalkozik. 2008 márciusában, júniusában és augusztusában számlákat fogadott be a B. Kft.-től (továbbiakban: Kft.), illetve a Ba. Kft.-től (továbbiakban: B. Kft.). A számlák szerint a felperes a két Kft.-től szerzett be gabonát. Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte 2008. március, június és augusztus hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben a felperesnél. A felperes terhére a számlákban feltüntetett áfa összegének megfelelő jogosulatlan igénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, és a felperest adóbírság megfizetésére kötelezte (2008 márciusára 7 100 000 Ft, júniusra 2 682 000 Ft, augusztusra 380 000 Ft adókülönbözetet állapított meg). Az adóhatóság ellenőrzést végzett a számlakibocsátó Kft.-knél is, melynek során megállapította, hogy a Kft.-k a számlákban szereplő árumennyiséggel nem rendelkeztek.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. június 2., augusztus 27. és szeptember 14-ei határozataival az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatainak bírósági felülvizsgálatát kérte előadva, hogy a gabonaexport megvalósult, az eladó Kft.-k rendelkeztek az eladott árumennyiséggel, a beszerzési forrás feltárása azonban nem történt meg, ami az értékesítést nem teszi valótlanná.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdése alapján kellett vizsgálni az áfa-levonási jog feltételeinek fennállását. A megyei bíróság megállapította, hogy az adóhatóság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le és a beszerzett bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, amikor megállapította, hogy a számlakibocsátó Kft.-k beszállító cégeitől a cégek feltárt működési körülményei alapján a számlakibocsátó Kft.-k a felperes részére értékesített gabonamennyiséget beszállítóitól nem szerezhették be, a továbbértékesítés ténye nem minden esetben igazolt. Ennek megfelelően a valótlan ügyletek alapján a felperest adólevonási jog sem illette meg. A B. Kft. beszállítói felszámolás alatt álltak, a felperes a B. Kft.-vel ténylegesen nem állt kapcsolatban. Utalt a B. Kft.-nél végzett adóellenőrzés megállapításaira, amelyeket az adóhatóság eljárása során a felperes elé tárt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítélet jogszabálysértő, a tényállás megállapítására hibásan került sor, és a megyei bíróság helytelen jogi következtetésre jutott. Hangsúlyozta, hogy az árubeszerzések igazolására bizonyítékokat terjesztett elő, okiratot csatolt a számlakibocsátó Kft.-vel kötött szerződésről, mérlegjegyeket a felrakodás helyéről, szállítóleveleket, CMR okmányokat, növény-egészségügyi okmányokat, vámokmányokat, valamint tételes kimutatást a felrakodási helyekről, időpontokról, a felrakodott mennyiségekről és a szállítást végző gépjárművek rendszámáról. Ezen túlmenően az ügyletek valós tartalmát támasztja alá a vételár banki átutalása, a számlakibocsátó Kft.-k képviselőjének, valamint a növény-egészségügyi ellenőrök nyilatkozata, tanúvallomása. Álláspontja szerint ennél szélesebb körű bizonyítás a gazdasági élet jóhiszeműen eljáró szereplőitől, így a felperestől sem várható el.
Utalt arra, hogy ellentétes az Európai Unió Bíróságának gyakorlatával az, hogy a felperest tegye felelőssé az adóhatóság az értékesítési láncban őt megelőző adóalany esetleges visszaéléséért. E körben hivatkozott a C-484/03., C-355/03. számú ügyekben hozott ítéletre. Álláspontja szerint az adólevonási jog gyakorlásához szükséges feltételek megvalósultak, hiszen rendelkezésre álltak az adóalany által kiállított hiteles, alakilag és tartalmilag megfelelő számla, az valós gazdasági eseményről került kiállításra. Megtörtént az általános forgalmi adó áthárítása, illetve az ellenérték megfizetése. Állította, hogy a felperes nem tudott és nem tudhatott egy esetleges számlázási láncolat létéről, illetve az abban elkövetett esetleges jogsértésekről. E körben az alperes semmilyen olyan körülményt nem tárt fel, illetve nem bizonyított, amely a visszaélésekre vonatkozik, ezzel megsértette az Art. 97. § (4) bekezdését, illetve az Art. 9. § (6) bekezdését, miután nem bizonyított tényt a felperes hátrányára nem értékelhetett volna. Hangsúlyozta, hogy a forgalom biztonságát az államnak kell megteremtenie, ennek hiányosságából fakadó kockázatokat nem lehet áthárítani a piac magánszereplőire.
A felülvizsgálati kérelemmel szemben az alperes ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, téves állításokon alapul. Hangsúlyozta, hogy a számlában feltüntetett gazdasági események nem a számlában feltüntetett felek között valósultak meg, és ez képezte az adóhatósági megállapítás alapját. Az adóhatóság nem vitatta a gabona továbbértékesítésének exportálásának tényét, adólevonási jogot azonban csak a számlakibocsátó által elvégzett gazdasági eseményről kiállított számla alapoz meg. Az ellenőrzés alapján azonban nem lehetett megállapítani, hogy a beszerzés a számlakibocsátó Kft.-ktől történt. Az alperes rámutatott arra, hogy a felperes által felhívott széles körű bizonyítékok mindegyike a felperes értékesítéseire vonatkozik, nem a felperes beszerzéseire. A szállítólevelek adatai hiányosak; nem állapítható meg, hogy a szállítások a felpereshez honnan és hova történtek, nem tudni, hogy a szállítóleveleket ki állította ki. A számlakibocsátó Kft.-nek egyetlen telephelye van, a szállítólevelek egy részén mégis más helységnevek szerepelnek. Az alperes kifejtette, annak tisztázására, hogy a számlakibocsátó Kft. rendelkezhetett-e megfelelő árualappal, termékmérleget állított fel. Ennek eredményeként megállapítható volt, hogy a számlakibocsátó Kft. nem rendelkezett a felperes részére leszámlázott árualappal. Utalt arra, hogy láncszerződések esetében a tényállás teljes körű feltárása érdekében jogosult vizsgálni megelőző gazdasági eseményeket is, amelynek következményeit a felperesnél is levonhatta. Állította, hogy a felperes semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezett arról, hogy a beszerzések a számlakibocsátó Kft.-ktől történtek.
A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, hiszen tevékenysége kizárólag a számlák befogadására korlátozódott. Az alperes álláspontja szerint az Európai Unió Bíróságának Optigen-ügyben kifejtett álláspontja más tényálláson alapul. Amennyiben a felperes kellő körültekintéssel járt volna el, tudhatta volna, hogy a számlakibocsátó részéről nem várható az ügyletek jogszerű teljesítése. Az alperes álláspontja szerint tehát a felperes körültekintő magatartását nem tudta igazolni. Elvárható lett volna, hogy a felperes meggyőződjön arról, hogy a számlakibocsátó Kft. rendelkezik-e az ügyletekhez szükséges árualappal, illetve a teljesítések során szerződéses partnere jár-e el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 120. § a) pontja szerint abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított. A 127. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.
Az Sztv. 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Sztv. 15. § (3) bekezdésében rögzített valódiság elve alapján a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a valóságban végbement gazdasági eseményekkel nem azonos tartalmú számlára adólevonási jog nem alapítható (Kfv.I.35.371/2008/6.). A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható (Kfv.I.35.240/2008/7.).
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság azon álláspontját, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint a gazdasági esemény a számlában feltüntetett felek között jött létre.
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a számlabefogadónak kellő körültekintést kell tanúsítania. Nem lehet kellő körültekintésre hivatkozni abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jött létre, vagy ha az adózó úgy köt megállapodást, hogy a cég képviseletéről, székhelyének valódiságáról, tényleges gazdasági tevékenységéről nem győződött meg, azokról adatokkal nem rendelkezik (Kfv.I.35.158/2005/5.). A számlabefogadó adóalanynak tudnia és ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit. Az a magatartás, amely a kellő körültekintés elmulasztásában a "puszta bizakodásban" nyilvánul meg, csak gondatlanságként és nem kellő körültekintésként minősíthető (Kfv.I.35.189/2004/4.). Kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett (Kfv.I.35.122/2004/5.).
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy önmagában az a körülmény, hogy a terméket átadják és ezért a felperes az ellenértéket megfizette, nem igazolja, hogy az értékesítések a számlák szerinti felek között teljesültek. Az alperesi határozatban rögzített körülmények összességükben megalapozták azt az adóhatósági megállapítást, hogy a felperes által befogadott számlák tartalmilag nem hitelesek. Ezekkel a bizonyítékokkal szemben a felperes semmivel nem tudta igazolni, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági tevékenységet a felperes részére valóban a megjelölt beszállító végezte. A számlák hitelességét bármilyen módon alátámasztó további bizonyíték hiányában az adóhatóság jogszerűen tagadta meg az adólevonási jog érvényesítését.
Az Európai Bíróság C-439-440/04. számúítéletében kifejtett jogi álláspontjának megfelelően az adóhatóságnak, illetve az adóhatározat felülvizsgálatát végző bíróságnak objektív körülmények alapján kellett megállapítania, hogy a felperes tudta-e, vagy tudnia kellett volna, hogy beszerzésével áfa-kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt. Az iratokból megállapíthatóan a felperes arra vonatkozóan, hogy a számlában feltüntetett árut a számlakibocsátótól szerezte be, megfelelő bizonyítékot nem szolgáltatott és azt az ellenőrzés sem tudta megállapítani. Az adóhatóság ugyanakkor termékmérleg felállításával igazolta, a számlakibocsátó Kft. nem rendelkezett a leszámlázott árualappal, illetve a B. Kft. beszállítóitól árut nem szerezhetett be. Ez a körülmény igazolja, hogy a felperesnek tudnia kellett volna, hogy a számlakibocsátótól a megvásárolt áru nem származhat.
A fenti körülményeket nem befolyásolja az a felperes által hangsúlyozott körülmény, hogy a gazdasági esemény szerződésszerűen megtörtént és a teljesítés - a teljesítő személyétől függetlenül - tényszerűen ellenőrizhető.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.I.35.354/2010.)