adozona.hu
AVI 2015.1.3
AVI 2015.1.3
Nem lehet kellő körültekintésre hivatkozni abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jött létre (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007 őszén ingatlanokat készített elő forgalmazásra, és geodéziai ellenőrzéssel foglalkozott. 2007. szeptember 30-án vállalkozási szerződést kötött az N. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) a telephelyét képező ingatlanon végzendő tisztítási és tereprendezési földmunkálatokra 3 800 000 Ft + áfa vállalkozási díj fejében. Ugyanilyen tartalommal egy másik ingatlanra 3 300 000 Ft + áfa, illetve további ingatlannal kapcsolatosan 3 000 000 Ft + áfa értékben került sor szerződéskötésre. A szerz...
AVI 2015.1.3 Nem lehet kellő körültekintésre hivatkozni abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jött létre (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
A felperes 2007 őszén ingatlanokat készített elő forgalmazásra, és geodéziai ellenőrzéssel foglalkozott. 2007. szeptember 30-án vállalkozási szerződést kötött az N. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) a telephelyét képező ingatlanon végzendő tisztítási és tereprendezési földmunkálatokra 3 800 000 Ft + áfa vállalkozási díj fejében. Ugyanilyen tartalommal egy másik ingatlanra 3 300 000 Ft + áfa, illetve további ingatlannal kapcsolatosan 3 000 000 Ft + áfa értékben került sor szerződéskötésre. A szerződések alapján elvégzett munkálatokról a számla kiállításra került. A szerződéseket a Kft. nevében S. Norbert írta alá, aki a munkákat teljes egészében továbbadta az Ú. Kkt.-nak (továbbiakban: Kkt.). A Kkt. vezetője elmondta, hogy az ingatlanon gyűjtött hulladékot a k.-i kavicsbányákat működtető Sz. Kft.-nél helyezték el. Ezt az előadást az Sz. Kft. nyilvántartása nem támasztotta alá.Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte kiutalás előtti általános forgalmi adóellenőrzés keretében 2007. október 1-jétől december 31-éig terjedő időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés alapján a felperes terhére 2 020 000 Ft adókülönbözetet és jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, ezen összeg kiutalását elutasította, illetve adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. március 23-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes érvénytelen szerződést kötött a Kft.-vel, miután a Kft. képviselője nem S. Norbert, hanem S. Mária volt. A felperes telephelyén lefolytatott helyszíni szemle azt állapította meg, hogy a kérdéses időszakban az ingatlanon tereprendezést nem folytattak, az elvégzett munkákról S. Norbert, illetve a Kkt. képviselője egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tett. A Kkt. képviselője az ingatlan elhelyezkedését nem tudta lerajzolni, sajátosságairól sem tudott nyilatkozni. Az adóhatóság kifogásolta, hogy a számlákon azt sem tüntették fel, hogy közvetített szolgáltatás alapján került-e kiállításra, holott a szolgáltatást a Kft. teljes egészében továbbadta a Kkt.-nak. A számla szerinti szolgáltatást az adóhatóság álláspontja szerint a számlákon és a számlák alapját képező szerződéseken kívül más dokumentum nem támasztotta alá.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóhatóság nem követett el eljárási szabálysértést a tanúk meghallgatásával kapcsolatosan, miután Á. Mihály tanúmeghallgatására nem került sor. Azon tanúk meghallgatásáról - akik adataiknak zárt módon történő kezelését kérték - az adóhatóság a felperest értesíthette. Tanúvallomásukat anonim módon a közigazgatási iratok azonban tartalmazzák. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdése, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (4) bekezdése, 35. § (1) bekezdése, 44. § (5) bekezdése, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdés 1. pontja, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bíróság megvizsgálta, hogy az alperes határozata megfelel-e a jogszabályoknak. Ennek során hangsúlyozta, hogy a Kft. a munkálatokat a Kkt. útján harmadik személlyel végeztette el. A számlákból ennek ellenére nem tűnik ki a közvetített szolgáltatás ténye, ami a számla hitelességének kelléke. Az Sztv. 15. § (3) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére utalással kifejtette, hogy az előírt feltételeknek meg nem felelő számla alapján áfa-levonási jog nem gyakorolható. A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a felperes olyan személlyel kötött szerződést, aki a Kft. képviseletére nem volt jogosult. A Kft. képviseletében ugyanis 2007. augusztus 9-én változás következett be. Ettől az időponttól kezdődően a felperesnek kellő körültekintés tanúsítása mellett tudomása kellett legyen arról, hogy a Kft. nevében más ügyvezető jár el. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a szerződésekben szereplő munkálatokat elvégezték. E körben az adóhatóság teljes körű bizonyítási eljárást folytatott le, tanúkat hallgatott meg, helyszíni szemlét tartott, meghallgatta S. Norbertet, a Kkt. képviselőjét. A nyilatkozatokat egybevetve és mérlegelve állapította meg, hogy a számlában szereplő gazdasági események nem a felek között jöttek létre az ellenőrzési időszakban. A Fővárosi Bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes e körben bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, okiratokat nem csatolt, tanúmeghallgatásra vonatkozó indítványt nem tett. A feltárt bizonyítékokat mérlegelve a Fővárosi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény valóban nem a felek között jött létre, amit alátámaszt a kapcsolódó vizsgálat, az árajánlat készítéséről felvett nyilatkozat, a hulladéklerakó üzemet működtető Kft. tájékoztatása. A Fővárosi Bíróság kiemelte, hogy ítéletet nem lehet arra alapítani, hogy a hulladék elhelyezése illegálisan is megtörténhetett. Összességében megállapította, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, így a kérdéses számlákra adólevonási jogot nem alapíthat.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tényállás- és iratellenes, a cégnyilvántartásból ugyanis megállapítható, hogy a 2008. január 9-i társasági szerződés-módosítás benyújtásáig a Kft. ügyvezetője S. Norbert volt. A felperes terhére a kellő körültekintés elmulasztása e tekintetben nem róható fel. Hangsúlyozta, hogy a Kft.-nek a felperest nem kellett értesíteni alvállalkozó igénybevételéről, ezért a felperest semmilyen felelősség nem terhelheti. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének megfelelően kellő körültekintéssel járt el. Utalt a Fővárosi Bíróság eseti döntésében kifejtettekre, miszerint a felperest nem terhelheti annak következménye, hogy az alvállalkozói láncolat valamely eleménél jogszerűtlenség került megállapításra. Álláspontja szerint az adóhatóságnak a fővállalkozó és alvállalkozója közötti viszonyban kell értékelnie az esetleges hiányosságokat, és e viszony keretében kell levonni az adójogi konzekvenciákat is.
A felülvizsgálati kérelemmel szemben az alperes ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan. Rámutatott arra, hogy a cégnyilvántartásban foglaltak szerint S. Norbert 2007. január 3. és július 3. közötti időszakban volt ügyvezető, képviseleti jogosultságát 2007. július 16-án törölték, amelyet 2007. augusztus 9-én közzétettek. Ennek megfelelően S. Mária már 2007. július 3-ától ügyvezető volt, amit 2007. július 16-án jegyeztek be, és 2007. augusztus 9-én tettek közzé. 2007. augusztus 9-től tehát a felperesnek kellő körültekintés tanúsítása esetén már tudomása kellett, hogy legyen arról, hogy S. Norbert nem járhat el a Kft. képviseletében. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, amikor olyan számlákat fogadott be és helyezett levonásba, amelyen a közvetített szolgáltatás ténye nem került feltüntetésre annak ellenére, hogy a tényleges munkálatokat más, harmadik személy végezte el.
A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére hivatkozással kifejtette, hogy ún. láncszerződések esetében az adóhatóság jogosult vizsgálni a megelőző gazdasági eseményeket is.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen, a Kft. cégbizonyítványában foglaltakkal ellentétesen hivatkozott S. Norbert képviseleti jogosultságának időtartamára. A Fővárosi Bíróság helytállóan állapította meg, hogy S. Norbert 2007. július 3-ától már nem volt a Kft. ügyvezetője, és ezt a tényt 2007. augusztus 9-én közzétették. Ugyanezen időponttól a közhiteles cégnyilvántartás tanúsította S. Mária ügyvezető képviseleti jogosultságát.
A felperes körültekintő eljárását illetően a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Sztv. 15. § (3) bekezdésében rögzített valódiság elve alapján a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a valóságban végbement gazdasági eseményekkel nem azonos tartalmú számlára adólevonási jog nem alapítható (Kfv.I.35.371/2008/6.). A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható (Kfv.I.35.240/2008/7.).
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság azon álláspontját, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint a gazdasági esemény a számlában feltüntetett felek között jött létre.
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a számlabefogadónak kellő körültekintést kell tanúsítania. Nem lehet kellő körültekintésre hivatkozni abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jött létre, vagy ha az adózó úgy köt megállapodást, hogy a cég képviseletéről, székhelyének valódiságáról, tényleges gazdasági tevékenységéről nem győződött meg, azokról adatokkal nem rendelkezik (Kfv.I.35.158/2005/5.). A számlabefogadó adóalanynak tudnia és ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit. Az a magatartás, amely a kellő körültekintés elmulasztásában a "puszta bizakodásban" nyilvánul meg, csak gondatlanságként és nem kellő körültekintésként minősíthető (Kfv.I.35.189/2004/4.). Kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett (Kfv.I.35.122/2004/5.).
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkák elvégzésre kerültek és ezért a felperes az ellenértéket megfizette, nem igazolja, hogy a munkák a számlák szerinti felek között teljesültek. Az alperesi határozatban rögzített körülmények összességükben megalapozták azt az adóhatósági megállapítást, hogy a felperes által befogadott számlák tartalmilag nem hitelesek. Ezekkel a bizonyítékokkal szemben a felperes semmivel nem tudta igazolni, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági tevékenységet a felperes részére valóban a megjelölt alvállalkozó végezte. A számlák hitelességét bármilyen módon alátámasztó további bizonyíték hiányában az adóhatóság jogszerűen tagadta meg az adólevonási jog érvényesítését.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
Az Európai Bíróság C-439-440/04. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontjának megfelelően az adóhatóságnak, objektív körülmények alapján kell megállapítania, hogy a felperes tudta-e, vagy tudnia kellett volna, hogy beszerzésével áfa-kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt.
Az iratokból megállapítható, hogy a felperes nem győződött meg róla, illetve nem tudta igazolni, hogy az általa átadott munkaterületen ki végzett munkát. A felperes tisztázhatta volna, hogy a tényleges munkát végző munkavállalók kivel állnak jogviszonyban. Ezt azonban elmulasztotta, ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kellő gondosság tanúsítása mellett sem kellett tudnia, hogy a tényleges munkát kik végzik. A munkát végző személyek egyszerű megkérdezésével tájékozódhatott volna arról, hogy a gazdasági esemény a számlák szerinti keretek között került-e teljesítésre.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperes felülvizsgálati kérelmében a kellő körültekintés körében kifejtett, a Fővárosi Bíróság eseti döntésére hivatkozó álláspontját, és jogszerűnek találta annak megállapítását, hogy a felperes nem az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében előírt kellő körültekintéssel járt el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.353/2010.)