adozona.hu
AVI 2015.1.1
AVI 2015.1.1
Az adóhatóság köteles az adózó által benyújtott bizonyítékokat megvizsgálni, értékelni és elvetésük esetén indokolni (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2005. augusztus-december és 2006. január-június időszakokra vonatkozóan általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 4 922 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 2 461 000 Ft adóbírságot és 1 768 000 Ft késedelmi pótlék befizetését írta elő. A határozat indokolása szerint a felperes által az L. Kft.-től (továbbiakban: Kft.) befogadott számlák fiktívek, ...
Az alperes 2899630379 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen azzal, hogy az adóhatóságok a tényállás tisztázási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Fenntartotta álláspontját, hogy a Kft. alapítása szabályszerű, nem fogadható el, hogy hamis vagy lopott iratokkal történt. E körben tanúk meghallgatását kérte, közjegyző megkeresését a címpéldány beszerzése iránt, a megrendelt árut a felperes megkapta, ezt a szállítólevelekkel ellenőrizni lehet, a teljesítés banki átutalással történt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adólevonásra nem jogosító számla fiktív jellege akkor állapítható meg, ha a számlakibocsátó nem adóalany, a gazdasági esemény fiktív, nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.
Az adóhatóságot terhelő tényállás megállapítási kötelezettség körében hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 94. §-ára és a 7006/2008. (AEÉ 12.) APEH irányelv III/3. pontjára. Ezek alapján kijelentette, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének csak részben tett eleget.
Álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján nem lett volna rögzíthető, hogy a nyilatkozatot tevő D. Claudiu Razvan irataival visszaéltek. Nem volt adat arra vonatkozóan sem, hogy a könyvelés nyilvántartási-pénzforgalmi adatokat ellenőrizte volna az adóhatóság. A cégmásolat 2010. május 26-ai adata értelmében a Kft. működő gazdasági társaság, bár tagjaiban változás állt be, de az ügyvezető továbbra is az alapításban résztvevő P. Ioan Rafael, valamint a cég székhelye és fióktelepe azonos a korábbival.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által tett bizonyítási indítványok alaptalanul kerültek mellőzésre, ami a tényállás tisztázási kötelezettség sérelmével járt. Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette az új eljárás során feltárandó körülményeket, bizonyítási eszközöket.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, mivel az megsértette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 44. § (2) bekezdésében foglaltakat. Az alperes véleménye szerint az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségének teljes körűen eleget tett, a román adóhatóság válaszát nem vonhatta kétségbe. A Kft. a székhelyén nem volt fellelhető, iratanyaga nem volt beszerezhető.
A felperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes által felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Áfa. tv. szabályok vizsgálatára az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint azért nem került sor, mert az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget. A Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak a tényállás felderítetlenségével kapcsolatos álláspontját.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése alapján csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az általános forgalmi adó-levonási jog. A számla tartalmi vizsgálata körében fel kellett tárni, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény valóban megtörtént-e, illetve valóban a számlában szereplő személyek között ment-e teljesedésbe. E körben az adóhatóságnak a rendelkezésére álló eszközök alapján kell feltárni a tényállást. Az adózó érdekkörében áll azonban a gazdasági esemény megtörténtének igazolása, bizonyítása, a számlán kívüli egyéb bizonyítékok nyújtása. Az adóhatóságot a tényállás teljes körű feltárása körében terheli az a kötelezettség is, hogy az adózó által nyújtott bizonyítékokat megvizsgálja, azokat értékelje, és elutasításuk esetén ezeket indokolja.
A perbeli esetben az adóhatóság határozatának kiindulópontja az a megállapítás, hogy a Kft. alapítása szabálytalan volt. Ezt erősítené az egyik alapító tagnak a román adóhatóság előtt tett nyilatkozata. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság eljárása alatt is a Kft. még a cégadatok szerint létező gazdasági társaság volt, az adóhatóság sem függesztette fel adószámát, időközben a tagok személyében történt változás is átvezetésre került. Az APEH nem vizsgálta azokat a körülményeket és bizonyítékokat, amelyekkel a felperes cáfolni igyekezte a Kft. alapításának szabálytalanságára vonatkozó adóhatósági megállapításokat.
Ugyancsak nem vizsgálta az adóhatóság a cég székhelyével kapcsolatos felperesi állításokat és bizonyítékokat, a gazdasági esemény egyéb vonulatát, a szállítás, a vételár kifizetésének körülményeit. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a tényállás feltáratlanságára figyelemmel nem lehet egyértelmű és okszerű döntést hozni a felperes általános forgalmi adó-visszaigénylésének jogszerűsége körében.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.355/2010.)