BH 2017.5.157

Az egységes pertársaság minden esetben az anyagi jogi szabályok rendelkezése alapján jön létre a polgári perben. A gazdasági társaság és a tagok együttes perlése anyagi jogi alapok hiányában egységes pertársaságot nem alapoz meg [2006. évi IV. tv. (Gt.) 97. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 51. § a) pont, 1/2007. PJE III/d. pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A perbeli ingatlanra az állami tulajdon kezelőjeként a felperes kötött bérleti szerződéseket az I. rendű alperes jogelődjével és a II. rendű alperessel. A bérleti szerződések 2005. augusztus végén megszűntek. Ezt követően a felperes bírósági végrehajtás útján 2012. április 12-én szerezte vissza az ingatlanrészek birtokát azzal, hogy a területeken az I-II. rendű alperesek továbbra is ingóságokat tároltak.

[2] A szerződés hiányában jogcím nélkül használt ingatlanrészek után a felperes er...

BH 2017.5.157 Az egységes pertársaság minden esetben az anyagi jogi szabályok rendelkezése alapján jön létre a polgári perben. A gazdasági társaság és a tagok együttes perlése anyagi jogi alapok hiányában egységes pertársaságot nem alapoz meg [2006. évi IV. tv. (Gt.) 97. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 51. § a) pont, 1/2007. PJE III/d. pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli ingatlanra az állami tulajdon kezelőjeként a felperes kötött bérleti szerződéseket az I. rendű alperes jogelődjével és a II. rendű alperessel. A bérleti szerződések 2005. augusztus végén megszűntek. Ezt követően a felperes bírósági végrehajtás útján 2012. április 12-én szerezte vissza az ingatlanrészek birtokát azzal, hogy a területeken az I-II. rendű alperesek továbbra is ingóságokat tároltak.

A kereseti kérelem és az ellenkérelem
[2] A szerződés hiányában jogcím nélkül használt ingatlanrészek után a felperes eredménytelenül szólította fel az I-II. rendű alpereseket az öt évre visszamenőleg igényelt 371 433 480 forint összegű használati díj megfizetésére. Ezért a jelen pert megindító keresetével elsődlegesen ennek egyetemleges, másodlagosan a használattal arányos megfizetésére kérte kötelezni őket, a III. és a IV. rendű alperes társasági tagoknak az I. rendű alperes tartozása vonatkozásában fennálló mögöttes felelőssége kimondásával. A használati díj megfizetése mellett kérte az ingatlanrészek kiürítését és birtokba adását.
[3] Az I-IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I., a III. és a IV. rendű alperesek vitatták az I. rendű alperes ingatlanhasználatát: azt, hogy az ingóságok elhelyezése a birtoklást megalapozza és akadályozza a felperest az ingatlan használatában, továbbá kifogásolták a használati díj összegét is.

Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletével kötelezte az I-II. rendű alpereseket a tényleges - a helyszíni szemlén szerzett meggyőződése és az egyéb bizonyítékok alapján fennálló, ingóságok elhelyezésével megvalósuló - birtoklásnak megfelelő ingatlanrészek (363,41 m2 alapterületű pince és 622 m2 alapterület földszinti terület) kiürítésére. Kötelezte az I. rendű alperest - a III-IV. rendű alperesek mint az I. rendű alperes közkereseti társaság (kkt.) egyetemlegesen felelős tagjai mögöttes felelősségének kimondásával - 17 792 520 forintnak és járulékainak megfelelő összegű használati díj megfizetésére, míg az ezt meghaladó keresetet a használati díj összegszerűsége tekintetében fennálló bizonyítatlanság miatt elutasította.
[5] A III-IV. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatva a használati díj megfizetésére irányuló keresetet a III-IV. rendű alperesek vonatkozásában teljes egészében elutasította. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között, a III-IV. rendű alperesek használatidíj-fizetési kötelezettségét megállapító részében bírálta felül és nem érintette az I-II. rendű alpereseket az ingatlan kiürítésére, valamint az I. rendű alperest használati díj megfizetésre kötelező rendelkezéseit, amelyek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek. Hangsúlyozta, hogy a Pp. 51. § a) pontja alá tartozó egységes pertársaság hiányában a III-IV. rendű alperesek fellebbezése nem hatott ki az I. rendű alperesre. Megváltoztató döntésének indokaként rámutatott, hogy önmagában az ingóságok elhelyezése nem jelent ingatlanhasználatot és birtoklást, ezen túlmenően az I. rendű alperes ingatlanhasználata, annak tér- és időbeli terjedelme nem állapítható meg pontosan. Mindezek alapján, mivel az I. rendű alperes jogcím nélküli ingatlanhasználatát megállapítani nem lehetett, a III. és a IV. rendű alperes mögöttes felelőssége sem mondható ki a használati díjért, mint az I. rendű alperes ingatlanhasználata folytán előállt tartozásért.

A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a III-IV. rendű alperesek annak oly módon történő megváltoztatását kérték, hogy a Kúria az I. rendű alperessel szemben is teljes egészében utasítsa el a keresetet. Kérték a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását is, annak kimondásával, hogy a kereset a III-IV. rendű alperesekkel szembeni jogerős elutasítása kihat az I. rendű alperes vonatkozásában "első fokon jogerőssé vált döntésre", mivel a III-IV. rendű alperesek az I. rendű alperes kkt. korlátlanul felelős tagjai, ilyen módon az I. rendű alperessel szemben jogerőre emelkedett elsőfokú ítélet rájuk is kihat. Hangsúlyozták: a jogerős ítélet megállapításait kizárólag a döntés által érintett alanyi kör tekintetében vitatják, az ott kifejtettekkel ellentétben a III. és a IV. rendű alperes vonatkozásában meghozott döntés az I. rendű alperesre is kihat, a gazdasági társaság és tagjai együttes perlése ugyanis közkereseti társaság esetében - így az I. rendű alperes vonatkozásában is - egységes pertársaságot eredményez. Érvelésük szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott 1/2007. PJE határozat indokolásának III/d. pontja, csakúgy, mint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 97. § (2) bekezdése nem alkalmazható a perbeli tényállásra.
[7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A III-IV. rendű alperesek érvelésével szemben rámutatott, hogy az 1/2007. PJE indokolásának hivatkozott része kifejezetten a perbelihez hasonló esetekre vonatkozik, egyértelművé teszi, hogy a társaság és a tagok együttes perlését nem az egységes pertársaság, csupán pergazdaságossági szempontok indokolják.

A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A III-IV. rendű alperesek felülvizsgálati kérelme a következők miatt nem alapos.
A Pp. 270. §-ában foglaltak szerint a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelem előterjesztésére az jogosult, akire a jogerős ítélet rendelkezést tartalmaz. Ez a követelmény kiegészül a Pp.-ben általánosan érvényesülő személyes igényérvényesítés követelményével. Utóbbi annyit jelent: a polgári perben mindenki kizárólag a saját jogát érvényesítheti, ami a jogorvoslati eljárásokra vonatkoztatva azzal jár, hogy mindenki a rá vonatkozó rendelkezést kifogásolhatja a jogorvoslattal támadott bírósági határozatban.
A jelen esetben a III-IV. rendű alperesek - bármennyire szoros felelősségi szabályok kötik össze az
I. rendű alperessel - harmadik személy: az I. rendű alperes gazdasági társaság jogát kívánták érvényesíteni a felülvizsgálati kérelmükkel, hiszen a keresetnek a másodfokú bíróság által kifejtett indokokkal egyező okból történő elutasítását kérték az I. rendű alperes vonatkozásában is. A III-IV. rendű alperesek a Pp. előírásai szerint jogosultak felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ezt azonban a jogerős ítélet rájuk vonatkozó részével szemben tehetik meg, pertársuk, az I. rendű alperes "helyett" felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nem jogosultak.
[9] Figyelemmel azonban arra, hogy a III-IV. rendű alperesek épp e jogosultságukat állítva, a Pp. 51. § a) pontjában foglalt egységes pertársaságra hivatkozással éltek felülvizsgálattal, a Kúria a III-IV. rendű alperesek érvelését ebből a szempontból is megvizsgálta. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott egységes pertársaság akkor áll fenn, amikor a perben érvényesített igény kizárólag az adott jogviszonyban érintett valamennyi fél együttes perbenállása mellett bírálható el, melyre példa a szerződés érvénytelenségének megállapítása vagy a közös tulajdon megszüntetése iránti per. A jelen per tárgyát képező használatidíj-követelés a kötelezettként megjelölt I. rendű alperes kkt.-re vonatkozó speciális felelősségi szabályok miatt - amelyek a társaság tagjainak közvetlen és egyetemleges felelősségét mondják ki a cég tartozásaiért - ettől annyiban különbözik, hogy a jogosult felperes szabadon dönthet arról: igényét kizárólag a gazdasági társasággal szemben érvényesíti vagy a követelésért egyetemlegesen felelős tagokkal (a III-IV. rendű alperesekkel) szemben is előterjeszti.
[10] A tagoknak a jogosult választása szerint történő perbeállítása azonban nem teremt egységes pertársaságot, utóbbi alapja ugyanis kizárólag anyagi jogi szabály előírása lehet, a peres fél eljárási cselekménye anyagi jogi háttér nélkül egységes pertársaságot nem hoz létre. Az adott esetben a perbe vitt jogviszonyból, a jogalap nélküli használatból az I., a III. és a IV. rendű alperesek együttes perlése nem következik szükségszerűen: a használati jogviszonyból fakadó igény az arra jogcímmel rendelkező tulajdonos vagy kezelő (felperes) és a tényleges használó között áll fenn.
[11] A III-IV. rendű alperesek perlését már egy másik jogviszony; az I. rendű alperes tartozásaiért fennálló felelősség teremti meg. Az ezzel kapcsolatban hivatkozott jogegységi határozat pedig a gyakorlat által kimunkált együttes perlés lehetőségének gyakorlati és elméleti feltételeit tartalmazza, egyértelművé téve, hogy azt gyakorlati szempontok, és nem az anyagi alapokon nyugvó egységes elbírálás kötelezettsége indokolják. A kifejtettek értelmében a perbeli esetben a másodfokú bíróság a jogszabályok helytálló értelmezésével állapította meg az egységes pertársaság hiányát. Ennek a fellebbezési eljárásra is kiható következményét is helyesen alkalmazva a fellebbezést kizárólag az azt előterjesztő III-IV. rendű alpereseket érintő ítéleti rendelkezések tekintetében bírálta el.
[12] A perbeli helyzet sajátossága, hogy a másodfokú bíróság a mögöttesen felelős III-IV. rendű alperesek marasztalását a főkötelezett I. rendű alperessel szembeni jogalap hiánya miatt mellőzte, ez azonban a mögöttes felelősségi rendszer sajátosságaiból fakad, és nem ad okot a fellebbezési, illetve felülvizsgálati eljárás "kiterjesztésére", az I. rendű alperessel szembeni ítéleti rendelkezés megváltoztatására. A tagokkal szembeni követelést a jogalap hiánya miatt elutasító jogerős ítélet az eljárási feltételek fennállása esetén perújítás [Pp. 260. § (1) bekezdés a) pont] alapja lehet.
[13] Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Kúria ezért azt a Pp.275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.953/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

A határozat száma: Pfv.I.20.953/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Harter Mária a tanács elnöke
Dr. Varga Edit előadó bíró
Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró
A felperes: M. Zrt.
A felperes képviselője:
Dr. Aradi-Kovács Gábor ügyvéd
(111 Budapest, Irinyi J. u. 45.)
Az alperesek: B. Kkt. I. rendű
F. Gy. L. Kft. II. rendű
B. K. III. rendű
P. V. IV. rendű
Az alperesek képviselője:
Dr. Molnár Attila István Ügyvédi Iroda I., III-IV. rendűekért
(1055 Budapest, Falk Miksa u. 5.,
ügyintéző: dr. Molnár Attila István ügyvéd)
Dr. Csilléry Alexandra ügyvéd II. rendűért
(1025 Budapest, Szépvölgyi út 52.)
A per tárgya: helyiség kiürítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a III-IV. rendű alperesek
A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.260/2015/11/II.
Az elsőfokú bíróság és a határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 17.G.41.533/2013/19.

R e n d e l k e z ő r é s z

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Egyetemlegesen kötelezi a III-IV. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A perbeli ingatlanra az állami tulajdon kezelőjeként a felperes kötött bérleti szerződéseket az I. rendű alperes jogelődjével és a II. rendű alperessel. A bérleti szerződések 2005. augusztus végén megszűntek, ezt követően a felperes bírósági végrehajtás útján 2012. április 12-én szerezte vissza az ingatlanrészek birtokát azzal, hogy a területeken az I-II. rendű alperesek továbbra is ingóságokat tároltak.
A kereseti kérelem és az ellenkérelem
A szerződés hiányában jogcím nélkül használt ingatlanrészek után a felperes eredménytelenül szólította fel az I-II. rendű alpereseket az öt évre visszamenőleg igényelt 371.433.480 forint összegű használati díj megfizetésére, ezért jelen pert megindító keresetével elsődlegesen ennek egyetemleges, másodlagosan a használattal arányos megfizetésére kérte kötelezni őket, a III. és a IV. rendű alperes társasági tagoknak az I. rendű alperes tartozása vonatkozásában fennálló mögöttes felelőssége kimondásával. A használati díj megfizetése mellett kérte az ingatlanrészek kiürítését és birtokba adását.
Az I-IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I., a III. és a IV. rendű alperesek vitatták az I. rendű alperes ingatlanhasználatát: azt, hogy az ingóságok elhelyezése a birtoklást megalapozza és akadályozza a felperest az ingatlan használatában, továbbá kifogásolták a használati díj összegét is.
Az első- és a másodfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletével kötelezte az I. és a II. rendű alpereseket a tényleges – a helyszíni szemlén szerzett meggyőződése és az egyéb bizonyítékok alapján fennálló, ingóságok elhelyezésével megvalósuló – birtoklásnak megfelelő ingatlanrészek (363,41 m2 alapterületű pince és 622 m2 alapterület földszinti terület) kiürítésére. Kötelezte az I. rendű alperest – a III. és a IV. rendű alperesek, mint az I. rendű alperes közkereseti társaság egyetemlegesen felelős tagjai mögöttes felelősségének kimondásával – 17.792.520 forintnak és járulékainak megfelelő összegű használati díj megfizetésére, míg az ezt meghaladó keresetet a használati díj összegszerűsége tekintetében fennálló bizonyítatlanság miatt elutasította.
A III. és a IV. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatva a használati díj megfizetésére irányuló keresetet a III. és a IV. rendű alperesek vonatkozásában teljes egészében elutasította. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között, a III-IV. rendű alperesek használati díj fizetési kötelezettségét megállapító részében bírálta felül és nem érintette az I-II. rendű alpereseket kiürítésre, valamint az I. rendű alperest használati díj megfizetésre kötelező rendelkezéseit, melyek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek. Hangsúlyozta, hogy a Pp. 51.§ a) pontja alá tartozó egységes pertársaság hiányában a III-IV. rendű alperesek fellebbezése nem hatott ki az I. rendű alperesre. Megváltoztató döntésének indokaként rámutatott, hogy önmagában az ingóságok elhelyezése nem jelent ingatlanhasználatot és birtoklást, ezen túlmenően az I. rendű alperes ingatlanhasználata, annak tér- és időbeli terjedelme nem állapítható meg pontosan. Mindezek alapján, mivel az I. rendű alperes jogcím nélküli ingatlanhasználatát megállapítani nem lehetett, a III. és a IV. rendű alperesek mögöttes felelőssége sem mondható ki a használati díjért, mint az I. rendű alperes ingatlanhasználata folytán előállt tartozásért.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a III. és a IV. rendű alperesek annak oly módon történő megváltoztatását kérték, hogy a Kúria az I. rendű alperessel szemben is teljes egészében utasítsa el a keresetet. Kérték a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását is, annak kimondásával, hogy a kereset a III-IV. rendű alperesekkel szembeni jogerős elutasítása kihat az I. rendű alperes vonatkozásában "első fokon jogerőssé vált döntésre", mivel a III-IV. rendű alperesek az I. rendű alperes kkt. korlátlanul felelős tagjai, ilyen módon az I. rendű alperessel szemben jogerőre emelkedett elsőfokú ítélet rájuk is kihat. Hangsúlyozták: a jogerős ítélet megállapításait kizárólag a döntés által érintett alanyi kör tekintetében vitatják, az ott kifejtettekkel ellentétben a III. és a IV. rendű alperes vonatkozásában meghozott döntés az I. rendű alperesre is kihat, a gazdasági társaság és tagjai együttes perlése ugyanis közkereseti társaság esetében - így az I. rendű alperes vonatkozásában is - egységes pertársaságot eredményez. Érvelésük szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott 1/2007. PJE indokolásának III/d. pontja, csakúgy, mint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 97.§ (2) bekezdése nem alkalmazható a perbeli tényállásra.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A III-IV. rendű alperesek érvelésével szemben rámutatott, hogy az 1/2007. PJE indokolásának hivatkozott része kifejezetten a perbelihez hasonló esetekre vonatkozik, egyértelművé teszi, hogy a társaság és a tagok együttes perlését nem az egységes pertársaság, csupán pergazdaságossági szempontok indokolják.
A Kúria döntése és jogi indokai
A III. és a IV. rendű alperesek felülvizsgálati kérelme a következők miatt nem alapos.
A Pp. 270.§-ában foglaltak szerint a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelem előterjesztésére az jogosult, akire a jogerős ítélet rendelkezést tartalmaz, ez a követelmény kiegészül a Pp.-ben általánosan érvényesülő személyes igényérvényesítés követelményével. Utóbbi annyit jelent: a polgári perben mindenki kizárólag a saját jogát érvényesítheti, ami a jogorvoslati eljárásokra vonatkoztatva azzal jár, hogy mindenki a rá vonatkozó rendelkezést kifogásolhatja a jogorvoslattal támadott bírósági határozatban.
A jelen esetben a III. és IV. rendű alperesek – bármennyire szoros felelősségi szabályok kötik össze az I. rendű alperessel – harmadik személy: az I. rendű alperes gazdasági társaság jogát kívánták érvényesíteni a felülvizsgálati kérelmükkel, hiszen a keresetnek a másodfokú bíróság által kifejtett indokokkal egyező okból történő elutasítását kérték az I. rendű alperes vonatkozásában is. A III. és a IV. rendű alperesek a Pp. előírásai szerint jogosultak felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ezt azonban a jogerős ítéletnek rájuk vonatkozó részével szemben tehetik meg, pertársuk, az I. rendű alperes „helyett” felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nem jogosultak.
Figyelemmel azonban arra, hogy a III-IV. rendű alperesek épp e jogosultságukat állítva, a Pp. 51.§ a) pontjában foglalt egységes pertársaságra hivatkozással éltek felülvizsgálattal, a Kúria a III-IV. rendű alperesek érvelését ebből a szempontból is megvizsgálta. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott egységes pertársaság akkor áll fenn, amikor a perben érvényesített igény kizárólag az adott jogviszonyban érintett valamennyi fél együttes perbenállása mellett bírálható el, melyre példa a szerződés érvénytelenségének megállapítása vagy a közös tulajdon megszüntetése iránti per. A jelen per tárgyát képező használati díjkövetelés a kötelezettként megjelölt I. rendű alperes kkt.-re vonatkozó speciális felelősségi szabályok miatt – melyek a társaság tagjainak közvetlen és egyetemleges felelősségét mondják ki a cég tartozásaiért – ettől annyiban különbözik, hogy a jogosult felperes szabadon dönthet arról: igényét kizárólag a gazdasági társasággal szemben érvényesíti vagy a követelésért egyetemlegesen felelős tagokkal (a III-IV. rendű alperesekkel) szemben is előterjeszti. A tagoknak a jogosult választása szerint történő perbeállítása azonban nem teremt egységes pertársaságot, utóbbi alapja ugyanis kizárólag anyagi jogi szabály előírása lehet, a peres fél eljárási cselekménye anyagi jogi háttér nélkül egységes pertársaságot nem hoz létre. Az adott esetben minderre az mutat rá, hogy a perbevitt jogviszonyból, a jogalap nélküli használatból az I, a III. és a IV. rendű alperesek együttes perlése nem következik szükségszerűen: a használati jogviszonyból fakadó igény az arra jogcímmel rendelkező tulajdonos vagy kezelő (felperes) és a tényleges használó között áll fenn. A III. és a IV. rendű alperesek perlését már egy másik jogviszony: az I. rendű alperes tartozásaiért fennálló felelősség teremti meg, az ezzel kapcsolatban hivatkozott jogegységi határozat pedig a gyakorlat által kimunkált együttes perlés lehetőségének gyakorlati és elméleti feltételeit tartalmazza, egyértelművé téve, hogy azt gyakorlati szempontok, és nem az anyagi alapokon nyugvó egységes elbírálás kötelezettsége indokolják. A kifejtettek értelmében a perbeli esetben a másodfokú bíróság a jogszabályok helytálló értelmezésével állapította meg az egységes pertársaság hiányát, melynek a fellebbezési eljárásra is kiható következményét is helyesen alkalmazva a fellebbezést kizárólag az azt előterjesztő III. és IV. rendű alpereseket érintő ítéleti rendelkezések tekintetében bírálta el.
A perbeli helyzet sajátossága, hogy a másodfokú bíróság a mögöttesen felelős III. és IV. rendű alperesek marasztalását a főkötelezett I. rendű alperessel szembeni jogalap hiánya miatt mellőzte, ez azonban a mögöttes felelősségi rendszer sajátosságaiból fakad, és nem ad okot a fellebbezési, illetve felülvizsgálati eljárás „kiterjesztésére”, az I. rendű alperessel szembeni ítéleti rendelkezés megváltoztatására. A tagokkal szembeni követelést a jogalap hiánya miatt elutasító jogerős ítélet az eljárási feltételek fennállása esetén perújítás [Pp. 260.§ (1) bekezdés a) pont] alapja lehet.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt Kúria a Pp.275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Z á r ó r é s z

A III. és a IV. rendű alperesek felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270.§ (1) bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte őket a felperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2), (5) és (6) bekezdéseiben foglaltak szerint, a 4/A.§ értelmében az általános forgalmi adóra is kiterjedően, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan megállapított ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség viselésére, míg a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetéséről a bírósági eljárásban érvényesülő költségmentességi szabályokról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése, valamint a 15.§ (1) és (2) bekezdései alapján határozott. A költségek összegének megállapításánál a Kúria a felülvizsgálati ügyértéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39.§ (3) bekezdés d) pontjának alapulvételével, az ún. meg nem határozható érték szabályai szerint vette figyelembe, tekintve, hogy a felülvizsgálati eljárásban jogkérdésben kellett állást foglalnia.
Budapest, 2017. január 31.
Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró
(Kúria Pfv. I. 20.953/2016/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.