BH+ 2015.1.30

A hatóság által hozott határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél pénzfizetési kötelezettségét. A jogerős hatósági határozatban megállapított pénzkövetelést a jogosult hatóságnak - hitelezőként - a keletkezéstől számított jogvesztő határidőn belül kell bejelentenie a felszámolónak [2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 101. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (2) bek., 38. § (2) bek., 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A Kormány 268/2012. (IX. 20.) számú rendeletében stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetté nyilvánította az adóst, és felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 68-70. §-ait is alkalmazni rendelte.
Az elsőfokú bíróság a 2012. december 14-én érkezett kérelem alapján az adós felszámolását 2013. február 27-én indította meg, felszámolóként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. jár el. A Cstv. 67. § (2) bekezdése alapján...

BH+ 2015.1.30 A hatóság által hozott határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél pénzfizetési kötelezettségét. A jogerős hatósági határozatban megállapított pénzkövetelést a jogosult hatóságnak - hitelezőként - a keletkezéstől számított jogvesztő határidőn belül kell bejelentenie a felszámolónak [2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 101. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (2) bek., 38. § (2) bek., 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §].
A Kormány 268/2012. (IX. 20.) számú rendeletében stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetté nyilvánította az adóst, és felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 68-70. §-ait is alkalmazni rendelte.
Az elsőfokú bíróság a 2012. december 14-én érkezett kérelem alapján az adós felszámolását 2013. február 27-én indította meg, felszámolóként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. jár el. A Cstv. 67. § (2) bekezdése alapján a stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek esetében a hitelezői igények bejelentésére a jogvesztő határidő a közzétételtől számított 120 nap, ez az adóssal szembeni felszámolási eljárásban 2013. június 27-én lejárt.
Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 11392-20/2012. ügyszámú, 2012. december 13-án kelt elsőfokú határozatában a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdésében, 3. § (3) bekezdésében, 20. §-ában, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 2. § (2) bekezdésében, 101. § (1)-(2) bekezdésében, 102/B. § (5) bekezdésében írtakra, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 132. §-ára alapítottan, hatóságként, az adóst 564 119 593 Ft kárelhárítási költség megfizetésére kötelezte, melyből - a határoza szerint - 464 841 169 Ft-ot a jelen eljárásbeli hitelező javára kell megfizetni. Az adósnak a pénzfizetési kötelezettségét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kellett teljesítenie.
Az elsőfokú határozat ellen az adós fellebbezéssel élt. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a 14/189-25/2013. számú, 2013. szeptember 30-án kelt másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az ellen államigazgatási úton további jogorvoslatnak nincs helye, annak bírósági felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozva - a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül, bíróság előtti keresettel lehet kezdeményezni. Az elsőfokú hatóság 2013. október 30-án kézbesítette az adós számára a határozatot.
Az adós a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon.
Az elsőfokú hatóság 2013. november 25-én kelt, a felszámolónak 2013. december 2-án kézbesített hitelezői igénybejelentéssel élt a felszámolónál, a Cstv. 37. § (2) bekezdésére hivatkozva. Hitelezői igényét a másodfokú hatósági határozatban foglalt kötelezéssel egyezően 462 841 169 Ft-ban jelölte meg.
A felszámoló először vitatott hitelezői igényként nyilvántartásba vette a követelést, majd amikor a hitelező kérte, hogy a követelését elismert, nem vitatott besorolásra változtassa meg, a felszámoló elutasította a hitelezői igényt arra hivatkozva, hogy az a jogvesztő határidő után került bejelentésre. Álláspontja szerint a hitelező a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, valamint a 67. § (2) bekezdése és 37. §-a szerinti határidőket elkésve terjesztette elő igényét.
A hitelező 2013. december 30-án kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedése ellen, melyben sérelmezte követelésének elutasítását és kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót új intézkedésként a bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételére. Hivatkozott arra, hogy jogerő hiányában a hatósági döntéshez jogkövetkezmények nem fűződtek, az nem keletkeztetett jogalapot a követelés érvényesítésére. A másodfokú hatóság határozata a közléssel emelkedett jogerőre, s az azt követő 15 napos teljesítési határidő eredménytelen eltelte után vált az abban hivatkozott összeg az adóssal szemben lejárt követeléssé.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Fenntartotta az álláspontját, mely szerint a hitelezői igény a jogvesztő határidőn túl került bejelentésre. Utalt a Cstv. 35. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, mely szerint a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) vált. Kifejtette, hogy a hitelező követelését nem a hatósági határozat jogerőre emelkedése keletkeztette, annak csak a végrehajthatóság tekintetében van jelentősége.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, s kötelezte a felszámolót, hogy a követelést határidőn belül előterjesztett hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.
A végzés indokolásában kifejtette, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az elsőfokú határozat kézbesítésével az adóssal szembeni követelés ismertté vált, így azt a hitelezőnek a Cstv. 28. § (2) bekezdése szerinti határidőben be kellett volna jelentenie. A másodfokú közigazgatási határozat döntött abban a kérdésben, hogy az adóssal szemben megtéríteni kívánt kárelhárítási költség jogalapja, annak összege helytálló-e, s a másodfokú határozat döntött abban a kérdésben is, hogy a kárelhárítási költség megfizetésére mely személy kötelezhető.
Álláspontja szerint a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ára alapított megtérítési igényt illetően a hitelező követelése - hasonlóképpen az adóssal szemben lefolytatott adóhatósági eljárás során tett megállapításokhoz - a másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltével válik esedékessé, s így a Cstv. 37. § (2) bekezdésében megállapított határidőt ettől az időponttól kell számítani. A jogerős hatósági határozatot megelőzően ugyanis éppen az adós által előterjesztett fellebbezésre figyelemmel nem volt olyan döntés, amely a hitelezői igény alapjául szolgált volna.
Megjegyezte, hogy a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a felszámolónak a követeléseket 40 napon belül meg kell vizsgálnia, és a vitatható követeléseket 10 napon belül a bírósághoz meg kell küldenie. Nem minősítheti a felszámoló vitathatónak azt a hitelezői igényt, amely az adós közokiratba foglalt tartozásán alapul, kivéve, ha a tartozás megfizetése részben vagy egészben már megtörtént. A felszámolónak tehát nincs arra törvényes lehetősége, hogy a közokiratba - jogerős közigazgatási határozatba - foglalt, az adóst terhelő fizetési kötelezettséget vitatott hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.
A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalmilag - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 35. § (1) bekezdését, 37. § (1)-(3) bekezdését, 46. § (5) bekezdés c) pontját és 67. § (2) bekezdését.
Kérelmének indokolásában kifejtette, hogy a kifogást előterjesztő a 2012. december 13-án kelt elsőfokú határozatában olyan kárelhárítási költségek megfizetésére kötelezte az adóst, amelyek a határozatban felsorolt költségvetési szerveknél az A. Gyártelepen található, vörösiszap elhelyezésére szolgáló X. számú kazetta gátszakadásával bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban - a hatóság álláspontja szerint - ténylegesen felmerültek.
A 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-a értelmében a feladatok ellátását végző költségvetési szervek felmerülő kiadásaikat maguk fedezik, de a környezetkárosodást megelőző intézkedés, illetve a kárelhárítás befejezése után a költségek környezethasználóra való áthárításáról a hatóság intézkedik. A felmerült kárelhárítási költségeknek a továbbhárítása (behajtása) történik meg azzal, hogy a környezetvédelmi hatóság annak megfizetésére kötelezés tárgyában határozatot hoz. Addig is fennáll a környezethasználó tartozása, de az összegében még nem ismert és nem esedékes. A határozat a követelést összegében ismertté, a teljesítési határidő lejártával esedékessé, a határozat jogerőre emelkedése pedig végrehajthatóvá teszi.
A Cstv. 35. § (1) bekezdésére hivatkozással kiemelte, hogy a környezethasználó felszámolásának kezdő időpontjában az adóssal szembeni, összegszerűen is ismert kárelhárítási költség lejárttá válik akkor is, ha a hitelező környezetvédelmi hatóság határozatában megállapított teljesítési határidő még nem járt le, illetve ha a határozat nem emelkedik jogerőre.
Hivatkozott a Cstv. 38. § (2) bekezdésében és 46. § (7) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint a Cstv. azért rendelkezik a bírósági eljárásban érvényesített igények hitelezői igényként való bejelentésének kötelezettségéről, mert a bírósági eljárások esetében sem a jogerős ítélet keletkezteti a hitelező igényét. Az ítélet jogereje csak a perben elbírált anyagi jog vitathatóságát szünteti meg és annak végrehajthatóságát eredményezi.
Kiemelte, hogy a közigazgatási eljárás szabályaihoz képest speciális adóhatósági eljárásban, az Art. 37. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezése alapján válik esedékessé az adóhatóság határozatában foglalt összeg megfizetése a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nappal. Az eljárás alapját képező ügyben azonban sem a Ket., sem más jogszabály nem tartalmaz speciális rendelkezést a közigazgatási hatóság követelésének esedékessé válására vonatkozóan.
A stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek esetében a Cstv. 67. § (8) bekezdése a felszámolási zárómérleg benyújtására 270 napot biztosít a felszámoló részére. A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzésben hivatkozott gyakorlat elfogadása azt eredményezhetné, hogy a felszámolási zárómérleg benyújtásáig még a hitelezői igényét sem tudná bejelenteni a hatóság, ami megfosztaná attól a lehetőségtől, hogy az adós felszámolási eljárásában az igényét érvényesíteni tudja.
A kifogást előterjesztő hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a másodfokú döntés meghozataláig bizonytalan a tartozás összege. Kiemelte, hogy a jogerő intézménye nem csak a határozatban foglalt jog érvényesíthetőségét (végrehajthatóságát) jelenti. Kétségtelen tény, hogy a kárelhárítási költségek már a munkák elvégzésekor felmerültek, de azt, hogy ebből mekkora részt érvényesíthet az adóssal szemben, csak a másodfokú döntés tette egyértelművé. A hatóság követelésének jogalapja nem egy polgári jogi jogviszony.
Rámutatott, hogy a másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per tárgya nem a követelés jogszerűsége vagy összege, hanem a közigazgatási hatóságok eljárásának jogszerűsége.
A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. §. (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben felhozott okokból nem jogszabálysértő.
Az eljárásban elbírálandó jogkérdés az volt, hogy a közigazgatási hatóság által hozott, pénzfizetési kötelezettséget tartalmazó határozatban foglalt igény az ügyféllel szemben mikor keletkezik, s ebből következően az mikor érvényesíthető az ügyfél adós felszámolási eljárásában.
A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott az adókövetelésekkel kapcsolatban az Art.-ban meghatározott rendelkezésekre és az annak alapján kialakult egységes joggyakorlatra. A felszámoló is helyesen érvelt azonban amellett, hogy az adóhatósági eljárásra speciális eljárási szabályok vonatkoznak, azt nem lehet alkalmazni valamennyi közigazgatási hatósági határozattal keletkező követelés esetén.
Elsőként a Kúria megállapította, hogy a felszámoló által hivatkozott Cstv. 38. § (2) bekezdése az adott jogkérdés megválaszolására nem alkalmazható, mert ez a rendelkezés a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárásokban érvényesített követelések felszámolónak történő bejelentését írja elő. A polgári eljárásokban a felek egyenrangúságából kell kiindulni, és az adóssal szemben követelést érvényesítő fél tekintetében a Cstv. kifejezetten előírja a bejelentési kötelezettséget.
A Cstv. azonban nem tartalmaz külön rendelkezést a folyamatban lévő hatósági eljárások alapján az adóssal szemben keletkező igények érvényesítésének idejére, módjára vonatkozóan. Erre tekintettel a Ket. szabályaiból kell kiindulni annak meghatározásakor, hogy mikor keletkezik az adóssal szemben a pénzfizetési igény, s az így keletkezett igényt már a Cstv. általános rendelkezései szerint kell bejelenteni.
A Ket. 101. § (1) bekezdése az ügyfél védelme érdekében azt írja elő, hogy "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés e törvény alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak."
A Ket. tehát meghatározza, hogy mely döntések minősülnek fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak. Nem tartozik ezek közé a jelen jogvita alapjául szolgáló igény, és a hatóság sem nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatóvá.
A Kúria álláspontja szerint - különös tekintettel arra a rendelkezésre, mely szerint "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók" - a Ket. alapján a határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben.
A felek által az esedékességgel kapcsolatban kifejtetteknek a felszámolási eljárás vonatkozásában nincs jelentősége, mert a jogerős hatósági határozatban megállapított pénzkövetelést a jogosult hatóságnak - hitelezőként - a keletkezéstől számított 40, illetve 180/jelen ügyben 120 napos jogvesztő határidőn belül be kell jelentenie a felszámolónak [Cstv. 37. § (2) bekezdés] és a megfelelő nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetnie. A felszámolási költségnek nem minősülő igények esetében ugyanis a Cstv. szabályai nem teszik lehetővé a felszámolónak a követelés teljesítési határidőn belüli kiegyenlítését.
Mindebből következően nem jogszabálysértő a jogerős végzés, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.261/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az M. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban, a dr. Papp Ildikó jogtanácsos által képviselt Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hitelezőnek, a dr. Pallós Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Pallós Zoltán ügyvéd által képviselt Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság a felszámoló intézkedése ellen előterjesztett kifogása alapján, a Veszprémi Törvényszéken 6.Fpkh.19-14-000001 számon folyó eljárásban, a Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.25.339/2014/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló 12. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 12.700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak felhívásra fizessen meg 30.000 (Harmincezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Kormány 268/2012. (IX.20.) számú rendeletében stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetté nyilvánította az adóst, és felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 68-70. §-ait is alkalmazni rendelte.
Az elsőfokú bíróság a 2012. december 14-én érkezett kérelem alapján a 6.Fpk.19-12-000704 számú eljárásban az adós felszámolását 2013. február 27-én indította meg, felszámolóként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. jár el. A Cstv. 67. § (2) bekezdése alapján a stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek esetében a hitelezői igények bejelentésére a jogvesztő határidő a közzétételtől számított 120 nap, ez az adóssal szembeni felszámolási eljárásban 2013. június 27-én lejárt.
Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 11392-20/2012. ügyszámú, 2012. december 13-án kelt elsőfokú határozatában a 90/2007.(IV.26.) Korm. rendelet 2.§ (3) bekezdésében, 3. § (3) bekezdésében, 20. §-ában, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 2. § (2) bekezdésében, 101. § (1)-(2) bekezdésében, 102/B. § (5) bekezdésében írtakra, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 132. §-ára alapítottan, hatóságként, az adóst 564.119.593 Ft kárelhárítási költség megfizetésére kötelezte, melyből - a határozata szerint - 464.841.169 Ft-ot a jelen eljárásbeli hitelező javára kell megfizetni. Az adósnak a pénzfizetési kötelezettségét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kellett teljesítenie.
Az elsőfokú határozat ellen az adós fellebbezéssel élt. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a 14/189-25/2013. számú, 2013. szeptember 30-án kelt másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az ellen államigazgatási úton további jogorvoslatnak nincs helye, annak bírósági felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozva - a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül, bíróság előtti keresettel lehet kezdeményezni. Az elsőfokú hatóság 2013. október 30-án kézbesítette az adós számára a határozatot.
Az adós a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon.
Az elsőfokú hatóság 2013. november 25-én kelt, a felszámolónak 2013. december 2-án kézbesített hitelezői igénybejelentéssel élt a felszámolónál, a Cstv. 37.§ (2) bekezdésére hivatkozva. Hitelezői igényét a másodfokú hatósági határozatban foglalt kötelezéssel egyezően 462.841.169 Ft-ban jelölte meg.
A felszámoló először vitatott hitelezői igényként nyilvántartásba vette a követelést, majd amikor a hitelező kérte, hogy a követelését elismert, nem vitatott besorolásra változtassa meg, a felszámoló elutasította a hitelezői igényt arra hivatkozva, hogy az a jogvesztő határidő után került bejelentésre. Álláspontja szerint a hitelező a Cstv. 28.§ (2) bekezdés f) pontja, valamint a 67.§ (2) bekezdése és 37.§-a szerinti határidőket elkésve terjesztette elő igényét.
A hitelező 2013. december 30-án kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedése ellen, melyben sérelmezte követelésének elutasítását és kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót új intézkedésként a bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételére. Hivatkozott arra, hogy jogerő hiányában a hatósági döntéshez jogkövetkezmények nem fűződtek, az nem keletkeztetett jogalapot a követelés érvényesítésére. A másodfokú hatóság határozata a közléssel emelkedett jogerőre, s az azt követő 15 napos teljesítési határidő eredménytelen eltelte után vált az abban hivatkozott összeg az adóssal szemben lejárt követeléssé.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Fenntartotta az álláspontját, mely szerint a hitelezői igény a jogvesztő határidőn túl került bejelentésre. Utalt a Cstv. 35. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, mely szerint a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) vált. Kifejtette, hogy a hitelező követelését nem a hatósági határozat jogerőre emelkedése keletkeztette, annak csak a végrehajthatóság tekintetében van jelentősége.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, s kötelezte a felszámolót, hogy a követelést határidőn belül előterjesztett hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.
A végzés indokolásában kifejtette, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az elsőfokú határozat kézbesítésével az adóssal szembeni követelés ismertté vált, így azt a hitelezőnek a Cstv. 28. § (2) bekezdése szerinti határidőben be kellett volna jelentenie. A másodfokú közigazgatási határozat döntött abban a kérdésben, hogy az adóssal szemben megtéríteni kívánt kárelhárítási költség jogalapja, annak összege helytálló-e, s a másodfokú határozat döntött abban a kérdésben is, hogy a kárelhárítási költség megfizetésére mely személy kötelezhető.
Álláspontja szerint a 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet 20. §-ára alapított megtérítési igényt illetően a hitelező követelése - hasonlóképpen az adóssal szemben lefolytatott adóhatósági eljárás során tett megállapításokhoz - a másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltével válik esedékessé, s így a Cstv. 37. § (2) bekezdésében megállapított határidőt ettől az időponttól kell számítani. A jogerős hatósági határozatot megelőzően ugyanis éppen az adós által előterjesztett fellebbezésre figyelemmel nem volt olyan döntés, amely a hitelezői igény alapjául szolgált volna.
Megjegyezte, hogy a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a felszámolónak a követeléseket 40 napon belül meg kell vizsgálnia, és a vitatható követeléseket 10 napon belül a bírósághoz meg kell küldenie. Nem minősítheti a felszámoló vitathatónak azt a hitelezői igényt, amely az adós közokiratba foglalt tartozásán alapul, kivéve, ha a tartozás megfizetése részben vagy egészben már megtörtént. A felszámolónak tehát nincs arra törvényes lehetősége, hogy a közokiratba - jogerős közigazgatási határozatba - foglalt, az adóst terhelő fizetési kötelezettséget vitatott hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.
A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalmilag - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 35. § (1) bekezdését, 37. § (1)-(3) bekezdését, 46. § (5) bekezdés c) pontját és 67. § (2) bekezdését.
Kérelmének indokolásában kifejtette, hogy a kifogást előterjesztő a 2012. december 13-án kelt elsőfokú határozatában olyan kárelhárítási költségek megfizetésére kötelezte az adóst, amelyek a határozatban felsorolt költségvetési szerveknél az A. Gyártelepen található, vörösiszap elhelyezésére szolgáló X. számú kazetta gátszakadásával bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban - a hatóság álláspontja szerint - ténylegesen felmerültek.
A 90/2007.(IV.26.) Korm. rendelet 20. §-a értelmében a feladatok ellátását végző költségvetési szervek felmerülő kiadásaikat maguk fedezik, de a környezetkárosodást megelőző intézkedés, illetve a kárelhárítás befejezése után a költségek környezethasználóra való áthárításáról a hatóság intézkedik. A felmerült kárelhárítási költségeknek a továbbhárítása (behajtása) történik meg azzal, hogy a környezetvédelmi hatóság annak megfizetésére kötelezés tárgyában határozatot hoz. Addig is fennáll a környezethasználó tartozása, de az összegében még nem ismert és nem esedékes. A határozat a követelést összegében ismertté, a teljesítési határidő lejártával esedékessé, a határozat jogerőre emelkedése pedig végrehajthatóvá teszi.
A Cstv. 35. § (1) bekezdésére hivatkozással kiemelte, hogy a környezethasználó felszámolásának kezdő időpontjában az adóssal szembeni, összegszerűen is ismert kárelhárítási költség lejárttá válik akkor is, ha a hitelező környezetvédelmi hatóság határozatában megállapított teljesítési határidő még nem járt le, illetve ha a határozat nem emelkedik jogerőre.
Hivatkozott a Cstv. 38. § (2) bekezdésében és 46. § (7) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint a Cstv. azért rendelkezik a bírósági eljárásban érvényesített igények hitelezői igényként való bejelentésének kötelezettségéről, mert a bírósági eljárások esetében sem a jogerős ítélet keletkezteti a hitelező igényét. Az ítélet jogereje csak a perben elbírált anyagi jog vitathatóságát szünteti meg és annak végrehajthatóságát eredményezi.
Kiemelte, hogy a közigazgatási eljárás szabályaihoz képest speciális adóhatósági eljárásban, az Art. 37. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezése alapján válik esedékessé az adóhatóság határozatában foglalt összeg megfizetése a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nappal. Az eljárás alapját képező ügyben azonban sem a Ket., sem más jogszabály nem tartalmaz speciális rendelkezést a közigazgatási hatóság követelésének esedékessé válására vonatkozóan.
A stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek esetében a Cstv. 67. § (8) bekezdése a felszámolási zárómérleg benyújtására 270 napot biztosít a felszámoló részére. A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzésben hivatkozott gyakorlat elfogadása azt eredményezhetné, hogy a felszámolási zárómérleg benyújtásáig még a hitelezői igényét sem tudná bejelenteni a hatóság, ami megfosztaná attól a lehetőségtől, hogy az adós felszámolási eljárásában az igényét érvényesíteni tudja.
A kifogást előterjesztő hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a másodfokú döntés meghozataláig bizonytalan a tartozás összege. Kiemelte, hogy a jogerő intézménye nem csak a határozatban foglalt jog érvényesíthetőségét (végrehajthatóságát) jelenti. Kétségtelen tény, hogy a kárelhárítási költségek már a munkák elvégzésekor felmerültek, de azt, hogy ebből mekkora részt érvényesíthet az adóssal szemben, csak a másodfokú döntés tette egyértelművé. A hatóság követelésének jogalapja nem egy polgári jogi jogviszony.
Rámutatott, hogy a másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per tárgya nem a követelés jogszerűsége vagy összegszerűsége, hanem a közigazgatási hatóságok eljárásának jogszerűsége.
A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. §. (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben felhozott okokból nem jogszabálysértő.
Az eljárásban elbírálandó jogkérdés az volt, hogy a közigazgatási hatóság által hozott, pénzfizetési kötelezettséget tartalmazó határozatban foglalt igény az ügyféllel szemben mikor keletkezik, s ebből következően az mikor érvényesíthető az ügyfél adós felszámolási eljárásában.
A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott az adókövetelésekkel kapcsolatban az Art-ban meghatározott rendelkezésekre és az annak alapján kialakult egységes joggyakorlatra. Ugyanakkor a felszámoló is helyesen érvelt amellett, hogy az adóhatósági eljárásra speciális eljárási szabályok vonatkoznak, azt nem lehet alkalmazni valamennyi közigazgatási hatósági határozattal keletkező követelés esetén.
Elsőként a Kúria megállapította, hogy a felszámoló által hivatkozott Cstv. 38. § (2) bekezdése az adott jogkérdés megválaszolására nem alkalmazható, mert ez a rendelkezés a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárásokban érvényesített követelések felszámolónak történő bejelentését írja elő. A polgári eljárásokban a felek egyenrangúságából kell kiindulni, és az adóssal szemben követelést érvényesítő fél tekintetében a Cstv. kifejezetten előírja a bejelentési kötelezettséget.
A Cstv. azonban nem tartalmaz külön rendelkezést a folyamatban lévő hatósági eljárások alapján az adóssal szemben keletkező igények érvényesítésének idejére, módjára vonatkozóan. Erre tekintettel a Ket. szabályaiból kell kiindulni annak meghatározásakor, hogy mikor keletkezik az adóssal szemben a pénzfizetési igény, s az így keletkezett igényt már a Cstv. általános rendelkezései szerint kell bejelenteni.
A Ket. 101. § (1) bekezdése az ügyfél védelme érdekében azt írja elő, hogy "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés e törvény alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak."
A Ket. tehát meghatározza, hogy mely döntések minősülnek fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak. Nem tartozik ezek közé a jelen jogvita alapjául szolgáló igény, és a hatóság sem nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatóvá.
A Kúria álláspontja szerint - különös tekintettel arra a rendelkezésre, mely szerint "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók" - a Ket. alapján a határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben.
A felek által az esedékességgel kapcsolatban kifejtetteknek a felszámolási eljárás vonatkozásában nincs jelentősége, mert a jogerős hatósági határozatban megállapított pénzkövetelést a jogosult hatóságnak - hitelezőként - a keletkezéstől számított 40, illetve 180/jelen ügyben 120 napos jogvesztő határidőn belül be kell jelentenie a felszámolónak [Cstv. 37. § (2) bekezdés] és a megfelelő nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetnie. A felszámolási költségnek nem minősülő igények esetében ugyanis a Cstv. szabályai nem teszik lehetővé a felszámolónak a követelés teljesítési határidőn belüli kiegyenlítését.
Mindebből következően nem jogszabálysértő a jogerős végzés, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta a Pp.275.§ (3) bekezdése alapján.
A felszámoló felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 59. § (1) bekezdése, továbbá a 6/1986. (VI.26. ) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján a felszámoló köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2014. szeptember 18.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.261/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.