adozona.hu
BH+ 2015.1.28
BH+ 2015.1.28
A romániai székhelyű és Romániában központi érdekeltséggel rendelkező hitelező hitelezői igényének bejelentése esetén szükséges az 1346/2000/EK rendelet cikke alkalmazása. A másik tagállami hitelező vonatkozásában a 40 napos bejelentési, illetve 180 napos jogvesztő határidő nem számítható a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől, mert a hitelező ilyen esetben nem értesül a felszámolás megindulásáról [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (7) bek., 51. §; a fizetésképtele
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság 2011. december 13. napján indította meg az adós felszámolását. A bíróság felszámolóként a C. Kft.-t jelölte ki.
A romániai székhelyű kifogást előterjesztő 2012. április 10. napján hitelezői igényt jelentett be a felszámolónál és kérte 135 502 646 Ft követelésének a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés "f" pontjába, míg az összeg késedelmi kamatainak a "g" pontjába történő besorolását. Hivatkozott...
BH+ 2015.1.28 A romániai székhelyű és Romániában központi érdekeltséggel rendelkező hitelező hitelezői igényének bejelentése esetén szükséges az 1346/2000/EK rendelet cikke alkalmazása. A másik tagállami hitelező vonatkozásában a 40 napos bejelentési, illetve 180 napos jogvesztő határidő nem számítható a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől, mert a hitelező ilyen esetben nem értesül a felszámolás megindulásáról [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (7) bek., 51. §; a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet 40. cikke, 38/2009. (VIII. 31.) IRM rendelet 2. számú melléklete].
A megyei bíróság 2011. december 13. napján indította meg az adós felszámolását. A bíróság felszámolóként a C. Kft.-t jelölte ki.A romániai székhelyű kifogást előterjesztő 2012. április 10. napján hitelezői igényt jelentett be a felszámolónál és kérte 135 502 646 Ft követelésének a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés "f" pontjába, míg az összeg késedelmi kamatainak a "g" pontjába történő besorolását. Hivatkozott arra, hogy az adós társasággal 2008. évben építési munkálatok elvégzésére szerződést kötött, melyből eredő kötelezettségének az adós gazdálkodó szervezet nem tett eleget. Egyben kérte, hogy amennyiben a hitelezői igényben foglalt követelés kiegyenlítését a társaság vagyona nem fedezi, úgy a felszámoló behajthatatlansági nyilatkozatot adjon ki részére.
2012. június 7. napján a felszámoló levélben felhívta a hitelezőt, hogy küldje meg az igénye alátámasztására benyújtott mellékletek magyar nyelvű fordítását és csatolja mindazokat az okiratokat magyar nyelven, amelyek a követelését alátámasztják. Ezt követően a 2012. július 25-én kelt levelében a felszámoló arról tájékoztatta a kifogást tevőt, hogy a követelése nyilvántartásba vételének feltétele a nyilvántartásba vételi díjnak a Törvényszék Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára történő befizetése és ennek a felszámoló felé történő igazolása. Felhívta, hogy igazolja a regisztrációs díj megfizetését, nem közölte azonban a Törvényszék Gazdasági Hivatalának a befizetésre szolgáló számlaszámát és arra sem hívta fel a hitelezőt, hogy milyen időtartamon belül fizesse be a nyilvántartásba vételi díjat. A levélben csak a kifogást előterjesztő által benyújtott hitelezői igénnyel kapcsolatban a felszámoló által tett megállapítások tekintetében kérte 15 napon belül a nyilatkozattételt.
A felszámoló 2012. október 10. napján kelt levelében tájékoztatta a követelést bejelentőt arról, hogy a követelését nem áll módjában nyilvántartásba venni, mert a felszámolás kezdete óta eltelt jogvesztő határidő alatt a regisztrációs díj nem került megfizetésre.
A kifogást előterjesztő kifogásában kérte, hogy a bíróság a felszámoló intézkedését semmisítse meg és kötelezze a követelés hitelezői igényként történő nyilvántartásba vételére. Sérelmezte, hogy a felszámoló nem tájékoztatta határidőben a nyilvántartásba vételi díj befizetésének szükségességéről, és nem közölte a gazdasági hivatal kifizetésre szolgáló számlaszámát sem. A jogvesztő határidő elmulasztása miatt igazolással élt, és 2012. október 27. napján 200 000 Ft összegű regisztrációs díjat megfizetett.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárás közzétételének időpontja 2011. december 13. napja, a hitelező 2012. április 10. napján, azaz 40 napon túl, 180 napon belül élt hitelezői igénybejelentéssel. Mindemellett a nyilvántartásba vételi díj befizetésére vonatkozó kötelezettségének csupán 2012. október 27. napján tett eleget. A hitelező a jogvesztő határidőn belül a felszámoló felhívásaira nem küldött választ, és a nyilvántartásba vételi díjat sem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította.
A kifogást tevő által benyújtott fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Helyesnek találta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felszámolót nem terhelte külön a nyilvántartásba vételi díj befizetéséhez szükséges számlaszám közlése, mert azt a Cstv. 28. § (2) bekezdése szerint tartalmazta a felszámolást elrendelő, közzétett végzés.
A kifogást előterjesztő hitelező - általa sem vitatottan - a felszámoló felhívásától számított 15 napon belül a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért lényegében helyesen döntött a felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételének megtagadásáról.
A felszámoló ugyan a 180 napon belül bejelentett hitelezői igény hiányának pótlására csak a 180 napos határidő letelte után kelt felhívásával tűzött határidőt, de a kifogást tevő a megadott - 15 napos - határidőben ennek sem tett eleget.
Miután csak a hitelezői igény bejelentésére megállapított 180 napos határidő jogvesztő, a már bejelentett igénnyel összefüggő regisztrációs díj megfizetésének határideje nem, ezért a kifogást tevő jogszerűen élhetett igazolási kérelemmel. A Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt utaló szabály szerint irányadó Pp. 107. § (1) bekezdése alapján azonban a kifogást tevő az igazolási kérelmet nem megfelelő időben terjesztette elő. Miután a felszámoló 2012. július 25. napján hívta fel a kifogást tevőt a nyilvántartásba vételi díj 15 napon belül történő megfizetésére, ezért a kifogást tevő 2012. augusztus 1. napján átvett értesítést követő 15 napon belül teljesíthette volna a regisztrációs díj befizetésének igazolását. Az igazolási kérelem elkésett, emiatt érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
A kifogást előterjesztő felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte, azzal a tartalommal, hogy a benyújtott hitelezői kifogásnak a Kúria adjon helyt és kötelezze a felszámolót a hitelezői igénye nyilvántartásba vételére.
Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a Cstv. 37. §-ában foglalt rendelkezéseket, valamint a 46. § (7) bekezdésében foglalt jogszabályhelyeket tévesen értelmezte, és a téves értelmezésből eredően téves jogi következtetéseket vont le. Álláspontja szerint a Cstv. 37. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 180 napos határidő elmulasztása jár jogvesztéssel. A Cstv. 46. § (7) bekezdésében megfogalmazott, a regisztrációs díj befizetésére vonatkozó jogi szabályozás ilyen szankciót nem tartalmaz. A másodfokú bíróság indokolása jogszabálysértő, mert a Cstv. 46. § (7) bekezdéséből nem tűnik ki az a szoros összefüggés, mely szerint a határidőn túl történő regisztrációs díj befizetése elutasítási okot eredményezne. Vitatta a 2012. július 25. napján kelt levélben foglalt felhívás tartalmi értelmezését.
Álláspontja szerint a felszámoló akkor jár el helyesen, ha felhívja a hitelezőt arra, hogy az általa megjelölt határidőn belül igazolja a nyilvántartásba vételi díj befizetését és figyelmezteti, hogy ellenkező esetben a hitelezői igény nyilvántartásba vételét megtagadja. Hangsúlyozta, hogy a felszámolóbiztos minderről nem tájékoztatta őt. Hivatkozott arra is, hogy ebben a jogkérdésben eltérő az ítélőtáblák gyakorlata.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp) 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a jogerős végzés az alábbi indokok miatt jogszabálysértő.
A Kúria a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatosan fenntartja a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzésben kifejtett álláspontját, mely szerint a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően nemcsak a hitelezői igényt kell bejelentenie, hanem a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy az igénye csak határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette. Aki a 40 napos határidőn túl, a jogvesztő határidőn belül jelenti be a követelését, de a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezőjévé. ?
Jelen ügyben azonban a hitelező nem Magyarországon rendelkezik székhellyel és a fő érdekeltségei központjával sem, hanem az Európai Unió más tagállamában, Romániában. Ilyen esetben a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének (a továbbiakban: Rendelet) 40. cikke alapján kell a felszámolónak eljárnia.
A kifogást előterjesztő a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott ugyan a Rendelet megsértésére, de az Európai Bíróság a C-35/76. Simmenthal Spa v. Ministero delle Finanze (1976/ECR 1871) számú ügyben kimondta, hogy a tagállami bíróságnak hivatalból kell érvényt szereznie a közösségi jog rendelkezéseinek.
A Rendelet 40. cikke, illetve ez alapján a 38/2009. (VIII. 31.) IRM rendelet 2. számú melléklete előírja a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét az adós olyan ismert hitelezői tekintetében, akiknek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van. Az IRM rendelet melléklete - a Rendelet 40. cikkének (2) bekezdése alapján - tartalmazza azokat a konkrét eljáráshoz kapcsolódó adatokat, amelyeket a felszámolónak mindenképpen közölnie kell a másik tagállami hitelezővel. Ezek között az adatok között található a felszámolási eljárást lefolytató bíróság Gazdasági Hivatala díjfedezeti számlájának a száma is. A melléklet az ügy konkrét adatain kívül a jogszabály előírásairól, egyes kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményeiről is részletes tájékoztatást ad a tagállami hitelező számára.
Másik tagállami hitelező esetén a 40 napos bejelentési, illetve 180 napos jogvesztő határidő nem számítható a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől, mert a hitelező ilyen esetekben nem értesül a felszámolás megindulásáról.
A Rendelet 40. cikke a hitelezők megfelelő informálása érdekében írja elő a közvetlen értesítést. Az így tájékoztatott hitelező számára az IRM rendelet mellékletében írtak biztosítják a megfelelő információk átadását, s ebből következően esetükben a törvényi jogkövetkezmények is csak a kézbesítés időpontjától számíthatók.
A jelen eljárásban megállapítható, hogy a felszámoló feltehetően nem ismerhette fel az adós irataiból, hogy a kifogást előterjesztő az adós hitelezője, mert a neki írt levelében is az adósnak a kifogást előterjesztővel szembeni követelését részletezi.
A kifogást előterjesztő bejelentését követően azonban a felszámolónak kötelessége lett volna az IRM rendelet 2. számú mellékletét - az ott található egyik idegen nyelvű fordítással együtt - a hitelezői igényt bejelentett kifogást előterjesztő részére megküldeni. Miután erre nem került sor, a másik tagállami hitelező nem került abba a helyzetbe, hogy a követelését a magyar Cstv. rendelkezéseinek megfelelően érvényesíthesse, s ebből következően nem alkalmazhatóak vele szemben azok a jogkövetkezmények sem, amelyeket a törvény késedelem esetére tartalmaz.
A fent kifejtettek szerint a felszámoló jogszabályoknak megfelelő tájékoztatása hiányában nem minősülhet határidőn túli hitelezői igénynek a hitelező által bejelentett követelés, és a felszámoló jogszabálysértő mulasztása miatt nem minősülhet késedelmesnek a hitelező által időközben teljesített nyilvántartásba vételi díj befizetése sem.
Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót, hogy a bejelentett igényt a határidőn belül benyújtott követelések között vegye nyilvántartásba.
Megjegyzi azonban a Kúria, hogy a követelés bejelentésének a nyilvántartásba vétele nem jelenti a felszámoló általi elismerést, a felszámolónak ezt követően kell a hitelezői igényt és a hozzá kapcsolt iratokat az adós könyveivel összevetnie és ennek alapján kell a hitelezői igény elfogadása vagy elutasítása tárgyában nyilatkoznia.
(Kúria Gfv. VII. 30.044/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a C. Korlátolt Felelősségű Társaság által képviselt H. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárásában a Dr. Szabó Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bánkné dr. Szabó Márta ügyvéd által képviselt S. S.A. hitelező kifogása tárgyában a Debreceni Törvényszéken 2.Fpkh.09-12-000202. számon folyamatban volt eljárásban a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.098/2013/2. számú jogerős végzése ellen a kifogást előterjesztő által 15. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogásnak helyt ad. Kötelezi a felszámolót, hogy a hitelező által bejelentett követelést a határidőben érkezett igények között vegye nyilvántartásba.
Kötelezi a továbbá az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a kifogást előterjesztő hitelezőnek 125.800 (Egyszázhuszonötezer-nyolcszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2.Fpk.504/2011. számú eljárásban 2011. december 13. napján indította meg az adós felszámolását. A bíróság felszámolóként a C. Kft.-t jelölve ki.
A romániai székhelyű kifogást előterjesztő 2012. április 10. napján hitelezői igényt jelentett be a felszámolónál és kérte 135.502.646 Ft követelésének a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57.§ (1) bekezdés "f" pontjába, míg az összeg késedelmi kamatainak a "g" pontjába történő besorolását. Hivatkozott arra, hogy az adós társasággal 2008. évben építési munkálatok elvégzésére szerződést kötött, melyből eredő kötelezettségének az adós gazdálkodó szervezet nem tett eleget. Egyben kérte, hogy amennyiben a hitelezői igényben foglalt követelés kiegyenlítését a társaság vagyona nem fedezi, úgy a felszámoló behajthatatlansági nyilatkozatot adjon ki részére.
2012. június 7. napján a felszámoló levélben felhívta a hitelezőt, hogy küldje meg az igénye alátámasztására benyújtott mellékletek magyar nyelvű fordítását és csatolja mindazokat az okiratokat magyar nyelven, amelyek a követelését alátámasztják. Ezt követően a 2012. július 25-én kelt levelében a felszámoló arról tájékoztatta a kifogást tevőt, hogy a követelése nyilvántartásba vételének feltétele a nyilvántartásba vételi díjnak a Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára történő befizetése és ennek a felszámoló felé történő igazolása. Felhívta, hogy igazolja a regisztrációs díj megfizetését, nem közölte azonban a Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatalának a befizetésre szolgáló számlaszámát és arra sem hívta fel a hitelezőt, hogy milyen időtartamon belül fizesse be a nyilvántartásba vételi díjat. A levélben csak a kifogást előterjesztő által benyújtott hitelezői igénnyel kapcsolatban a felszámoló által tett megállapítások tekintetében kérte 15 napon belül a nyilatkozattételt.
A felszámoló 2012. október 10. napján kelt levelében tájékoztatta a követelést bejelentőt arról, hogy a követelését nem áll módjában nyilvántartásba venni, mert a felszámolás kezdete óta eltelt jogvesztő határidő alatt a regisztrációs díj nem került megfizetésre.
A kifogást előterjesztő kifogásában kérte, hogy a bíróság a felszámoló intézkedését semmisítse meg és kötelezze a követelés hitelezői igényként történő nyilvántartásba vételére. Sérelmezte, hogy a felszámoló nem tájékoztatta határidőben a nyilvántartásba vételi díj befizetésének szükségességéről, és nem közölte a gazdasági hivatal kifizetésre szolgáló számlaszámát sem. A jogvesztő határidő elmulasztása miatt igazolással élt, és 2012. október 27. napján 200.000 Ft összegű regisztrációs díjat megfizetett.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárás közzétételének időpontja 2011. december 13. napja, a hitelező 2012. április 10. napján, azaz 40 napon túl, 180 napon belül élt hitelezői igénybejelentéssel. Mindemellett a nyilvántartásba vételi díj befizetésére vonatkozó kötelezettségének csupán 2012. október 27. napján tett eleget. A hitelező a jogvesztő határidőn belül a felszámoló felhívásaira nem küldött választ, és a nyilvántartásba vételi díjat sem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította.
A kifogást tevő által benyújtott fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Helyesnek találta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felszámolót nem terhelte külön a nyilvántartásba-vételi díj befizetéséhez szükséges számlaszám közlése, mert azt a Cstv. 28. § (2) bekezdése szerint tartalmazta a felszámolást elrendelő, közzétett végzés.
A kifogást előterjesztő hitelező - általa sem vitatottan - a felszámoló felhívásától számított 15 napon belül a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért lényegében helyesen döntött a felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételének megtagadásáról.
A felszámoló ugyan a 180 napon belül bejelentett hitelezői igény hiányának pótlására csak a 180 napos határidő letelte után kelt felhívásával tűzött határidőt, de a kifogást tevő a megadott - 15 napos - határidőben ennek sem tett eleget.
Mivel csak a hitelezői igény bejelentésére megállapított 180 napos határidő jogvesztő, a már bejelentett igénnyel összefüggő regisztrációs díj megfizetésének határideje nem, ezért a kifogást tevő jogszerűen élhetett igazolási kérelemmel. Ugyanakkor a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt utaló szabály szerint irányadó Pp. 107. § (1) bekezdése alapján a kifogást tevő az igazolási kérelmet nem megfelelő időben terjesztette elő. Mivel a felszámoló 2012. július 25. napján hívta fel a kifogást tevőt a nyilvántartásba vételi díj 15 napon belül történő megfizetésére, ezért a kifogást tevő 2012. augusztus 1. napján átvett értesítést követő 15 napon belül teljesíthette volna a regisztrációs díj befizetésének igazolását. Az igazolási kérelem elkésett, emiatt érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
A kifogást előterjesztő felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte, azzal a tartalommal, hogy a benyújtott hitelezői kifogásnak a Kúria adjon helyt és kötelezze a felszámolót a hitelezői igénye nyilvántartásba vételére.
Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a Cstv. 37. §-ában foglalt rendelkezéseket, valamint a 46. § (7) bekezdésében foglalt jogszabályhelyeket tévesen értelmezte, és a téves értelmezésből eredően téves jogi következtetéseket vont le. Álláspontja szerint a Cstv. 37. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 180 napos határidő elmulasztása jár jogvesztéssel. A Cstv. 46. § (7) bekezdésében megfogalmazott, a regisztrációs díj befizetésére vonatkozó jogi szabályozás ilyen szankciót nem tartalmaz. A másodfokú bíróság indokolása jogszabálysértő, mivel a Cstv. 46. § (7) bekezdéséből nem tűnik ki az a szoros összefüggés, mely szerint a határidőn túl történő regisztrációs díj befizetése elutasítási okot eredményezne. Vitatta a 2012. július 25. napján kelt levélben foglalt felhívás tartalmi értelmezését.
Álláspontja szerint a felszámoló akkor jár el helyesen, ha felhívja a hitelezőt arra, hogy az általa megjelölt határidőn belül igazolja a nyilvántartásba vételi díj befizetését és figyelmezteti, hogy ellenkező esetben a hitelezői igény nyilvántartásba vételét megtagadja. Hangsúlyozta, hogy a felszámolóbiztos minderről nem tájékoztatta őt. Hivatkozott arra is, hogy ebben a jogkérdésben eltérő az ítélőtáblák gyakorlata.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp) 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a jogerős végzés az alábbi indokok miatt jogszabálysértő.
A Kúria a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatosan fenntartja a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzésben kifejtett álláspontját, mely szerint a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően nemcsak a hitelezői igényt kell bejelentenie, hanem a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy csak az igényét határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette. Aki a 40 napos határidőn túl, a jogvesztő határidőn belül jelenti be a követelését, de a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezőjévé. ?
Jelen ügyben azonban a hitelező nem Magyarországon rendelkezik székhellyel és a fő érdekeltségei központjával sem, hanem az Európai Unió más tagállamában, Romániában. Ilyen esetben a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének (a továbbiakban: Rendelet) 40. cikke alapján kell a felszámolónak eljárnia.
A kifogást előterjesztő a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott ugyan a Rendelet megsértésére, de az Európai Bíróság a C-35/76. Simmenthal Spa v. Ministero delle Finanze (1976/ECR 1871) számú ügyben kimondta, hogy a tagállami bíróságnak hivatalból kell érvényt szereznie a közösségi jog rendelkezéseinek.
A Rendelet 40. cikke, illetve ez alapján a 38/2009.(VIII.31.) IRM rendelet 2. számú melléklete előírja a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét az adós azon ismert hitelezői tekintetében, akiknek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van. Az IRM rendelet melléklete - a Rendelet 40. cikkének (2) bekezdése alapján - tartalmazza azokat a konkrét eljáráshoz kapcsolódó adatokat, amelyeket a felszámolónak mindenképpen közölnie kell a másik tagállami hitelezővel. Ezek között az adatok között található a felszámolási eljárást lefolytató bíróság Gazdasági Hivatala díjfedezeti számlájának a száma is. A melléklet az ügy konkrét adatain kívül a jogszabály előírásairól, egyes kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményeiről is részletes tájékoztatást ad a tagállami hitelező számára.
Másik tagállami hitelező esetén a 40 napos bejelentési, illetve 180 napos jogvesztő határidő nem számítható a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől, mert a hitelező ilyen esetekben nem értesül a felszámolás megindulásáról.
A Rendelet 40. cikke a hitelezők megfelelő informálása érdekében írja elő a közvetlen értesítést. Az így tájékoztatott hitelező számára az IRM rendelet mellékletében írtak biztosítják a megfelelő információk átadását, s ebből következően esetükben a törvényi jogkövetkezmények is csak a kézbesítés időpontjától számíthatók.
A jelen eljárásban megállapítható, hogy a felszámoló feltehetően nem ismerhette fel az adós irataiból, hogy a kifogást előterjesztő az adós hitelezője, hiszen a neki írt levelében is az adósnak a kifogást előterjesztővel szembeni követelését részletezi.
Ugyanakkor a kifogást előterjesztő bejelentését követően a felszámolónak kötelessége lett volna az IRM rendelet 2. számú mellékletét - az ott található egyik idegen nyelvű fordítással együtt - a hitelezői igényt bejelentett kifogást előterjesztő részére megküldeni. Miután erre nem került sor, a másik tagállami hitelező nem került abba a helyzetbe, hogy a követelését a magyar Cstv. rendelkezéseinek megfelelően érvényesíthesse, s ebből következően nem alkalmazhatóak vele szemben azok a jogkövetkezmények sem, amelyeket a törvény késedelem esetére tartalmaz.
A fent kifejtettek szerint a felszámoló jogszabályoknak megfelelő tájékoztatása hiányában nem minősülhet határidőn túli hitelezői igénynek a hitelező által bejelentett követelés, és a felszámoló jogszabálysértő mulasztása miatt nem minősülhet késedelmesnek a hitelező által időközben teljesített nyilvántartásba vételi díj befizetése sem.
Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót, hogy a bejelentett igényt a határidőn belül benyújtott követelések között vegye nyilvántartásba.
Megjegyzi azonban a Kúria, hogy a követelés bejelentésének a nyilvántartásba vétele nem jelenti a felszámoló általi elismerést, a felszámolónak ezt követően kell a hitelezői igényt és a hozzá kapcsolt iratokat az adós könyveivel összevetnie és ennek alapján kell a hitelezői igény elfogadása vagy elutasítása tárgyában nyilatkoznia.
A kifogást benyújtó felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért a felszámoló által képviselt adós köteles megfizetni az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazott 78. § (1) bekezdése alapján.
A megállapított eljárási költség összegéből 75.000 Ft (15.000 Ft elsőfokú, 30.000 Ft másodfokú, 30.000 Ft felülvizsgálati) a lerótt eljárási illetékek összege, 50.800 Ft az ÁFA-t is magában foglaló együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárással felmerült jogi képviseleti munkadíj összege.
A Kúria a munkadíjat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, valamint a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. szeptember 30.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Ócsai Beatrix s.k. előadó bíró, dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.044/2014.)