adozona.hu
AVI 2017.4.30
AVI 2017.4.30
Az elsőfokú bíróság nem háríthatja át a hatóságra az új bizonyíték értékelésének feladatát, ha a hatóság a tényállást tisztázta [Ket. 50. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A határkirendeltség munkatársai 2012. július 11-én késő délután M. és K. települések közötti útszakaszon egy sofőr nélküli nyitott ajtajú gépjárművet ellenőriztek, melynek utasterében 12 500 magyar adójegy nélküli cigarettát találtak. A gépjármú tulajdonosának, birtokosának felderítése érdekében lefolytatott eljárás eredményeként a hatóság a felperes felelősségét állapította meg. Ezt arra alapozta, hogy a gépjármű a felperes részére kiadott P-00250 forgalmi rendszámmal közlekedett és az ismer...
AVI 2017.4.30 Az elsőfokú bíróság nem háríthatja át a hatóságra az új bizonyíték értékelésének feladatát, ha a hatóság a tényállást tisztázta [Ket. 50. § (1) bek.]
A határkirendeltség munkatársai 2012. július 11-én késő délután M. és K. települések közötti útszakaszon egy sofőr nélküli nyitott ajtajú gépjárművet ellenőriztek, melynek utasterében 12 500 magyar adójegy nélküli cigarettát találtak. A gépjármú tulajdonosának, birtokosának felderítése érdekében lefolytatott eljárás eredményeként a hatóság a felperes felelősségét állapította meg. Ezt arra alapozta, hogy a gépjármű a felperes részére kiadott P-00250 forgalmi rendszámmal közlekedett és az ismeretlen személyek részére került átadásra T.-en. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 114. § (1) bekezdés b), (2) bekezdés b) és c) pontjai alapján a hatóság felperest 2 460 000 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.A felperes keresetében tagadta a gépjármű birtoklását, állította, hogy azt nem ő vásárolta meg, hanem ukrán személyek megbízásából a birtokában lévő "P" rendszám felhasználásával vitte el T.-ig, ahol a határátkelőnél lévő büfésornál adta át a megrendelő ukránok részére. A felperes az ügyben megtartott első tárgyaláson kereseti tényelőadását kiegészítette azzal, hogy a gépkocsi szállítására és a próbarendszám használatára L. E. adott megbízást részére. Erre vonatkozóan meghatalmazást csatolt, illetőleg a próbarendszám használatát rögzítő napló bejegyzéseit is mellékelte, mellyel állításait kívánta alátámasztani.
A bíróság a tárgyaláson csatolt új bizonyítékokra figyelemmel rögzítette, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel a jogvita elbírálása szempontjából releváns valamennyi körülmény tekintetében. Kiemelte, hogy a felperes a gépjármű tulajdonjogát nem szerezte meg, ebből következően birtokosi minőségét nem a tulajdonjog, hanem az a tény alapozta meg, hogy a gépkocsira a "P" rendszámot szerelt fel és azt T.-ig vezette. Elismerte, hogy L. E. neve a közigazgatási eljárás során nem merült fel, illetőleg a próbarendszámmal történő vezetés dokumentálása is elmaradt a közigazgatási eljárásban, de a peradatokra figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a felperes újbóli meghallgatása és L. E. szerepének feltárása szükséges annak érdekében, hogy a felperes birtokosi minősége megállapítható legyen.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása érdekében. Álláspontja szerint a bíróság ítélete az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, téves jogértelmezés eredményeként született, sérti a Pp. 339/A. §-át. Az alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében rögzített tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének teljeskörűen eleget tett. A felperes a közigazgatási eljárás során egyik nyilatkozatában sem jelölte meg L. E.-t és a meghatalmazást, mint bizonyítékot. Erre kizárólag az első tárgyaláson hivatkozott, addig a közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás során is akként nyilatkozott, hogy általa ismeretlen ukrán személyek megbízásából szállította a gépjárművet. A meghatalmazás előre kinyomtatott szövege tulajdonosként nevesíti L. E.-t, azonban a felperes semmilyen más dokumentumot nem mutatott be L. E. tulajdonosi minőségének alátámasztására. A benyújtott meghatalmazás sem változtat azon a tényen, mely szerint a gépkocsit a felperes tartotta birtokban a felderítés időpontjában, a birtokából történő kikerülést pedig igazolni nem tudta. Az indítási napló sem bizonyíték a birtoklás megszűnésére, hiszen nincs olyan dokumentum, amely a gépkocsi átvételét, a megbízás sikeres teljesülését igazolná. A próbarendszám leszerelése nem bizonyítja, hogy a gépjármű a felperes birtokából kikerült. Ezen túlmenően az indítási napló tartalma a felperes korábbi nyilatkozataival ellentétes. Hangsúlyozta, hogy a Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. A bíróság az ítéletében olyan tény figyelembevételére kötelezte az alperest, amely a közigazgatási eljárás alatt nem állt rendelkezésére.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a bíróság a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszerűségéről dönt a Pp. 215. §-a értelmében a kereseti kérelem keretei között. A felperes eljárási jogi és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a határozat bíróság általi felülvizsgálatát, keresetét a Pp. 3. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítani köteles. A bíróság a közigazgatási határozatot jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül (Pp. 339/A. §).
A felperes olyan bizonyítékot is előtárhat a bírósági eljárás során, amelyet a közigazgatási eljárásban a hatóságnak nem bocsátott a rendelkezésére, a bíróságnak pedig a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt előírás alapján értékelnie kell. A Pp. 339/A. §-ában nincs olyan rendelkezés, hogy a perben előtárt bizonyítékokat a bíróság nem értékelheti, ha az a közigazgatási eljárásban a hatóság által nem volt ismert. A szakszerű és valósághű tényállás megállapítást nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy bizonyos dokumentumokat a fél később csatolt be. Az a rendelkezés, hogy a bíróság a közigazgatási határozatot a fennálló tények alapján vizsgálja felül, szintén nem zárja ki, hogy a perben előtárt bizonyítékokat értékelje. A bizonyítékok megvizsgálásának, értékelésének kötelezettségétől elkülönül azok mikénti minősítése, elbírálása, amelyet szintén a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak meggyőződése szerint kell elvégeznie.
A Pp. 206. § (1) bekezdéséből fakadó kötelezettségét sértette meg azonban az elsőfokú bíróság, amikor a perben előtárt bizonyítékokat nem értékelte, hanem ennek feladatát áthárította az alperesre egy új eljárás keretében.
A Kúria továbbá úgy ítélte meg, hogy a perbeli jogvita eldöntéséhez szükséges további tényfeltárás, illetve bizonyítás kiegészítés nem olyan terjedelmű, amellyel arányos lenne új közigazgatási eljárás elrendelése. Jogsértést követett el tehát az elsőfokú bíróság, amikor az új bizonyítékok értékelésének feladatát az alperesre hárította annak ellenére, hogy az alperes a Ket. 50. § (1) bekezdése alapján a tényállást tisztázta.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ennek keretében a rendelkezésre bocsátott összes dokumentumot meg kell vizsgálni. Amennyiben szükséges, le kell folytatni a tanúbizonyítási eljárást annak érdekében, hogy a felperes birtokosi minősége jogszerűen megállapítható legyen.
(Kúria, Kfv. I. 35.006/2015/7.)