adozona.hu
AVI 2017.4.29
AVI 2017.4.29
Csak valós gazdasági esemény esetén vizsgálható, hogy az adózó tudta-e hogy áfa kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt [EUB C-80/11.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. évben jellemzően közösség területén kívülre történő adómentes termékértékesítést végzett, amelynek adóalapját általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásaiban szerepeltette.
Az M.U. Bt.-től (a továbbiakban: M.U.Bt.) 16 számlát fogadott be, amelyek szerint 2008. január 9. és 2008. július 8-a között 3234,20 tonna étkezési búzát vásárolt, 191 787 450 Ft + 38 357 290 Ft áfa összegben. A felperes ezeket a számlákat könyvelésében, bevallásaiban szerepeltette, adótartalmá...
AVI 2017.4.29 Csak valós gazdasági esemény esetén vizsgálható, hogy az adózó tudta-e hogy áfa kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt [EUB C-80/11.]
A felperes 2008. évben jellemzően közösség területén kívülre történő adómentes termékértékesítést végzett, amelynek adóalapját általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásaiban szerepeltette.Az M.U. Bt.-től (a továbbiakban: M.U.Bt.) 16 számlát fogadott be, amelyek szerint 2008. január 9. és 2008. július 8-a között 3234,20 tonna étkezési búzát vásárolt, 191 787 450 Ft + 38 357 290 Ft áfa összegben. A felperes ezeket a számlákat könyvelésében, bevallásaiban szerepeltette, adótartalmát levonásba helyezte. Befogadta a S. G. Kft. (a továbbiakban: Kft.) búzavásárlásáról kibocsátott számláját is, ami 2008. július 25-én 84,06 tonna étkezési búza értékesítéséről került kibocsátásra, 3 278 340 Ft + 655 668 Ft áfa értékben, és ezt is beállította áfa bevallásába.
Az elsőfokú adóhatóság a revízió eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 2008. I. negyedévére és 2008. július hónapra áfa adónemben összesen 31 675 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 29 473 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 14 736 000 Ft adóbírságot szabott ki, 5 740 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
Az értékesítés után felszámított áfa tekintetében nem tett megállapítást.
Határozatában rögzítette, hogy S. G. d.-i egyéni vállalkozó, a vésztői K.L. Kft. és B. Kft., a b.-i D. Zrt. által K. Kft. felé értékesített étkezési búza teljes mennyisége a felpereshez került annak ellenére, hogy a termelők nyilatkozataik szerint a gabonát a K. Kft. felé értékesítették, aki az áru ellenértékét megfizette. A termelők által kiállított szállítóleveleken, mérlegjegyeken rögzített fuvareszközök rendszáma azonos az M.U. Bt. által kiállított szállítóleveken megjelölt fuvareszközök rendszámaival, tehát azonos napon, azonos fuvareszköz igénybevétele mellett, azonos mennyiségben jelent meg étkezési búza a K. Kft.-nél és a felperesnél. Az M.U. Bt. a felperes felé nem értékesíthette a gabona mennyiséget és nem is szállíthatta a felperes telephelyére, mivel nem rendelkezett szállítóeszközökkel, és árualap hiányában nem volt jogosult értékesítésről szóló számlák kiállítására. Az M.U. Bt. vonatkozásában a gabona tranzakciókért felelős J. M., illetve a társaság működéséért egy személyben felelős H. Cs. F. érdemben nem is tudott nyilatkozni a gabonabeszerzésről. A felperes felé M.U. Bt. által kibocsátott számlák hiteltelenek, alkalmatlanok az adólevonási jog érvényesítésére, az ezeken lévő gazdasági események nem a számlákon szereplő felek között jöttek létre, így a bizonylatok szerinti áfa nem fogadható el levonható adóként.
A felperes és a Kft. közötti gazdasági esemény ténylegesen nem ment végbe, ezért a számlán lévő áfa levonható adóként nem fogadható el.
Az elsőfokú adóhatóság érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa. tv.) 5. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. §-ára, 168-172. §-aira, 174-178. §-aira, az számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165-166. §-aira, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 44. § (2) bekezdésére, 129. § (1) bekezdés a) pontjára, 178. § 3. pontjára, 170-171. §-aira, 165. §-ára alapította. Utalt egyben arra, hogy a felperes által teljesített exportértékesítések megtörténtek, ezekhez a felperes nyilvánvalóan beszerzést is eszközölt, de beszerzési bizonylatai tartalmilag hiteltelenek, mert a megvásárolt gabona nyilvánvalóan nem a számlakibocsátóktól származik, és a felperes nem járt el tőle elvárható kellő körültekintéssel.
Az alperes a 2010. november 29. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel -helybenhagyta. Határozata szerint az elsőfokú adóhatóságnak kötelessége volt a gazdasági kapcsolatok valódi tartalmának feltárása, amelynek maradéktalanul eleget tett. A fellebbezéssel ellentétben az exportszámlák kiállítása nem teszi hitelessé a befogadott számlák adattartalmát. Az adóhatóság bizonyította, hogy a felperes és a felé számlát kibocsátók között nem történt árumozgás, erről a felperesnek is nyilvánvalóan tudnia kellett. Jelen ügyben nem a felperes partnere szerzett be "feketén" gabonát és értékesítette tovább úgy, hogy erről a felperes nem tudhatott, hanem a felperes beszerzési ügyletei valósítottak meg adókijátszást, mivel fiktívek, hiszen ugyanaz az a gabona két, egymással iratok szerint kapcsolatban nem álló társaság könyvelésében is szerepel az exportértékesítések között, miközben azt a tulajdonosok nem is a felperesnek adták el. Az áfa alapvetően objektív rendszerű, felelősség alóli kimentés csak akkor merülhet fel, ha a gazdasági esemény egyáltalán megvalósul. Ha az ügylet fiktív, akkor nincs jelentősége annak, hogy ezt kísérik-e olyan eszközcselekmények, mint a számla sorszámozásának helyessége, vagy a szállító iratanyagának eltűnése, rossz adósok közötti szerepeltetése. Bizonyított, hogy a felperes által két cégtől befogadott számlák mögött nincs valós gazdasági esemény, ezért az adólevonási jog nem gyakorolható.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A számla akkor tekinthető hitelesnek, ha az abban megjelölt gazdasági eseményt a számla kiállítója, a számla szerinti időponttal és tartalommal teljesítette a számlabefogadó felé. Az a tény, hogy az adóhatóság az exportértékesítéseket elfogadta az adólevonási jogot nem teszi megalapozottá. A perben meghallgatott tanúvallomásokból is az állapítható meg, hogy a közvetítőként jelentkező T.M. Kft.-nek sem voltak ismeretei a felperes részére javasolt cégről és a szállítóleveleken feltüntetettektől eltérően az M.U. Bt. nem szállított és nem is szállíthatott a felperes telephelyére gabonát. A felperes nem tudta a peres eljárás során sem bizonyítani, hogy a számlákban szereplő gabona mennyiség az M.U. Bt. által került volna értékesítésre. Az a hivatkozás, mely szerint az M.U. Bt. beszerzésre vonatkozó iratait ellopták - az alperes által lefolytatott egyéb vizsgálatokra, ellenőrzésekre és bizonyításra figyelemmel - nem ad alapot annak megállapítására, hogy a felperesi előadás szerint mentek volna végbe a beszerzések. A kapcsolódó vizsgálatok adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az M.U. Bt. által kibocsátott számlákban szereplő gabona mennyiség nem az M.U. Bt.-től került a felpereshez, és a felperes a termelőktől, és a K. Kft-től nem fogadott be számlát. A felperes tévesen hivatkozott az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) ítéleteiben foglaltakra. Az alperes határozata megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, 97. § (4) bekezdésében, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165-166. §-aiban, közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Fenntartotta a keresetében is előadottakat, mely szerint adólevonási jogát a perrel vitatott számlák kapcsán jogszerűen gyakorolta, az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha kereseti kérelmének megfelelő tartalmú döntést hoz. Hangsúlyozta, hogy a szokásos gondosságot tanúsította, az adóbírság mértékének meghatározása sem jogszerű.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-a értelmében nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.(BH 2002.29., KGD 2012.40., BH 2012.179).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak nem megfelelő tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A Kúria a rendelkezésére álló iratokból azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helyt adott a felperes bizonyítási indítványainak, az ítéleti tényállást valamennyi, tehát a közigazgatási és a peres eljárás során feltárt bizonyíték egyenkénti és egymással történő egybevetése alapján hiánytalanul, iratszerűen, okszerű a logika szabályainak is megfelelő bizonyítékértékeléssel állapította meg. A jogerős ítélet ténybeli és jogkövetkeztetései is helytállóak, a felülvizsgálni kért ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak és a jogvita eldöntésére irányadó, a határozatokban helytállóan megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek is. A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmát tekintve felülmérlegelésre irányul, ezért nem fogadható el.
Ahogyan arra a felperes a közigazgatási, elsőfokú, valamint a felülvizsgálati eljárásban is utalt a perrel érintett jogkérdés kapcsán az EUB már több ügyben hozott ítéletet. (C-354/03., C-355/03., C-484/03., C-439/04. C-440/04., C-324/11., C-80/11., C-142/11.) Ezekben még a régi Áfa. tv.-vel kapcsolatban feltett kérdésekre válaszolt, de jogértelmezését figyelembe kell venni az új Áfa tv. alapján meghozott adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálata során is. Utal ugyan akkor a Kúria arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében jogalapként tévesen jelölte meg a régi Áfa. tv. szabályait, mivel az alperes és az elsőfokú bíróság is érdemben az új Áfa. tv. rendelkezéseire alapította határozatát. Az EUB ítéletei termékértékesítéshez, illetve szolgáltatás nyújtáshoz, egy gazdasági eseményhez, illetve lánc (körhinta) szerződésekhez kapcsolódnak. Ebből következően mindig csak az adott tényálláshoz relevánsan kapcsolódó EUB ítéletre való hivatkozás lehet alapos és a bíróság is érdemben csupán ezt vizsgálhatja. Valamennyi EUB ítéletből nem csak azért, mert utalnak egymásra, hanem azért is, mert ezt kifejezetten tartalmazzák, megállapítható, hogy csak valós gazdasági esemény esetén vizsgálható az a körülmény, hogy az adózó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy beszerzésével áfa (héa) kijátszás megvalósító ügyletben vesz-e részt (lásd.: pl. C-80/11., C-142/11. számú ügy 42-46. pontjai).
Abban az esetben, ha az adóhatóság bizonyítja, hogy az ügylet fiktív, a számla szerinti felek között, a számla szerinti módon nem történt gazdasági esemény, akkor fel sem merülhet az adóalany tudattartalmának vizsgálata, mivel nem a számlakibocsátó érdekkörébe tartozó szabálytalanságra vagy csalásra, adókijátszásra utaló körülményről van szó. Jelen ügyben - ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - az alperes az Art. 97. §-ában foglaltaknak megfelelően eljárva minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a perben vitatott számlák kibocsátói nem rendelkeztek az általuk értékesített termékekkel, ezeket nem szállíthatták és nem is szállították le a felperes részére. A felperes a közigazgatási és a peres eljárás során - a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva - nem bizonyította az alperesi határozatban iratszerűen rögzített tények valótlanságát, nem csatolt, nem nevezett meg, illetve nem kért olyan bizonyítást sem, amely alkalmas lett volna annak alátámasztására, hogy a határozatokkal érintett számlák szerinti gazdasági események a számlák szerinti módon, a számlák szerinti felek között ténylegesen a valóságban is megtörténtek volna. Önmagában az a tény, hogy az export értékesítéshez szükséges gabonához valahonnan hozzájutott, az alperesi határozatban és az jogerős ítéletben helytállóan megjelölt bizonyítékokra figyelemmel nem alkalmas a kereseti és felülvizsgálati kérelemben előadottak alátámasztására. Amennyiben a hiteles számlák nem állnak rendelkezésére, a számlák mögött nincs tényleges, valós gazdasági tartalom az adólevonási jog az új Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdése értelmében nem gyakorolható. A felülvizsgálattal támadott határozatok ezért a jogalap és a jogkövetkezmény tekintetében is törvényesek.
A kifejtettekre a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.122/2013/6.)