adozona.hu
ÍH 2017.24
ÍH 2017.24
A SZÓVÉDJEGY ÖSSZETÉVESZTHETŐSÉGE KÖRÉBEN VIZSGÁLANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A BÍRÓSÁG MÉRLEGELÉSI SZEMPONTJAI AZ ÁRUJELZŐK ÖSSZEHASONLÍTÁSA SORÁN - IDŐBELI ELTÉRÉSSEL OLTALOM ALÁ VETT VÉDJEGYEK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA I. A szóvédjegy bármilyen formájú betűvel írható és a színskála összes árnyalatában megjeleníthető; az összetéveszthetőség vizsgálata során azonban nem a betűk típusának és színének, hanem annak van jelentősége, hogy a szembeállított árujelzők (szavak) vizuálisan és fonetikailag milyen mértékű hasonló
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság mint elsőfokú közösségi védjegybíróság az ítéletében megállapította, hogy az I. és II. rendű alperes azzal, hogy "ARILUX" megjelöléssel ellátott mosó- és mosogatógélt forgalomba hoz, eladásra kínál, valamint forgalomba hozatal céljából raktáron tart, 2015. május 20. napjától bitorolja a felperes 000199976 lajstromszámú közösségi védjegyét, ezért az alpereseket abbahagyásra kötelezte és eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt szolgálta...
ÍH 2017.24 A SZÓVÉDJEGY ÖSSZETÉVESZTHETŐSÉGE KÖRÉBEN VIZSGÁLANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A BÍRÓSÁG MÉRLEGELÉSI SZEMPONTJAI AZ ÁRUJELZŐK ÖSSZEHASONLÍTÁSA SORÁN - IDŐBELI ELTÉRÉSSEL OLTALOM ALÁ VETT VÉDJEGYEK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA
I. A szóvédjegy bármilyen formájú betűvel írható és a színskála összes árnyalatában megjeleníthető; az összetéveszthetőség vizsgálata során azonban nem a betűk típusának és színének, hanem annak van jelentősége, hogy a szembeállított árujelzők (szavak) vizuálisan és fonetikailag milyen mértékű hasonlóságot mutatnak. Az összehasonlítás alapját nem a felek piacon megjelenő termékei, hanem a védjegy lajstromképe és a kifogásolt megjelölés képezi.
II. A bíróság - a mindennapi vásárlások során beszerezhető fogyasztási cikk esetében - a védjegy és a kifogásolt megjelölés összehasonlító vizsgálatát az átlagos fogyasztó szemszögéből, az általános élettapasztalat és a vásárlói szokások ismeretében végzi el. Az összetéveszthetőség értékelésekor ezért nincs olyan körülmény, melynek megítéléséhez különleges szakértelemre lenne szükség, amivel a bíróság nem rendelkezik, illetve e körben a statisztikai felméréseknek, a közvéleménykutatási eredményeknek sincs jelentősége.
III. Ha az ellenérdekű felek mindegyikének szóvédjegye oltalom alatt áll, a korábbi jogosult kérelmére a védjegybitorlás jogkövetkezményei a későbbi védjegy törlése nélkül is alkalmazhatók, ezért a folyamatban levő védjegytörlési eljárás nem előkérdése a védjegybitorlás megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányuló pernek [1997. évi XI. törvény (Vt.) 27. § (2), (11) bekezdés, 76/D. §; 207/2009/EK rendelet 9. cikk (1), (2) bekezdés, 11. cikke].
Az elsőfokú bíróság mint elsőfokú közösségi védjegybíróság az ítéletében megállapította, hogy az I. és II. rendű alperes azzal, hogy "ARILUX" megjelöléssel ellátott mosó- és mosogatógélt forgalomba hoz, eladásra kínál, valamint forgalomba hozatal céljából raktáron tart, 2015. május 20. napjától bitorolja a felperes 000199976 lajstromszámú közösségi védjegyét, ezért az alpereseket abbahagyásra kötelezte és eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt szolgáltassanak adatot a felperes részére a bitorlással érintett, gyártott és értékesített áruk mennyiségéről, az ezekért adott és kapott ellenértékről, valamint a forgalmazásba bevont további üzleti szereplők nevéről, címéről és cégjegyzékszámáról. Feljogosította a felperest, hogy az ítélet megállapításra vonatkozó rendelkező részét egy alkalommal közzétegye a "M." című napilap országos számában 2/71 méretben, fekete-fehér színekben az alperesek költségén úgy, hogy a hirdetés díját az alperesek 1/2-1/2 arányban viselik.A tényállás szerint a felperes a jogosultja az 1996. április 9-i elsőbbségű 000199976 lajstromszámú "ARIEL" közösségi szóvédjegynek, melynek oltalma a Nizzai Megállapodás 3. osztályában fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok; tisztító-, fényesítő-, súroló- és csiszolószerek; szappanok árukra terjed ki. Szintén a 3. osztályba tartozó áruk tekintetében az I. rendű alperes javára áll oltalom alatt 208 571 lajstromszám alatt az "ARILUX" szóvédjegy, ami a felperes kezdeményezésére törlésre került. A határozat ellen benyújtott megváltoztatási kérelem folytán az eljárás a másodfokú bíróság előtt folyamatban van. Az I. rendű alperes "ARILUX" elnevezéssel 1 literes kiszerelésben gránátalma és citrom illatú mosogatószert, valamint 4 literes kiszerelésben "white" és "color" mosógélt forgalmaz, amelyeket a II. rendű alperes gyárt. Az "ARILUX" felirat a címke közepén, közönséges formájú, piros nagy betűkkel jelenik meg, a mosogatószerek esetében a szó "Ari" és""Lux" bontással két sorba van írva.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek az "ARILUX" megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálásával, forgalomba hozatalával és forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartásával 2015. május 20. napjától bitorolják a védjegyét. További jogkövetkezményként az abbahagyásra kötelezést, az eltiltást, az adatszolgáltatást és az elégtételadást jelölte meg.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyrészt vitatták az árujelzők összetéveszthetőségét, másrészt az I. rendű alperes védjegyére tekintettel jogszerű saját védjegyhasználatra hivatkoztak. A folyamatban lévő törlési eljárás miatt indítványozták a per tárgyalásának a felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta. Határozatát a Tanács közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendeletének (Kvr.) 9. cikk (1) bekezdés b) pontjára, (2) bekezdés b)-d) pontjaira, 11. cikkére, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 76/D. § és 27. § (2) bekezdés a)-c) pontjaira és (11) bekezdésére alapította.
A hiteles lajstromkivonat alapján igazoltnak fogadta el, hogy a perbeli közösségi szóvédjegy a megjelölt áruosztályban a felperes javára oltalom alatt áll. Az alperesi termékekről készült színes fényképekkel bizonyítottnak találta, hogy az alperesek "ARILUX" márkajelzés alatt terméket forgalmaznak. A megjelölések összetéveszthetőségének körében súlytalannak találta az ábrás elemekben megmutatkozó különbségeknek jelentőséget tulajdonító alperesi védekezést. Hangsúlyozta, hogy a védjegy egy szót oltalmaz, ezért ezt kell összevetni a panaszolt alperesi megjelöléssel. Ebből a szempontból közömbös, hogy a felperes speciális betűtípussal vagy stilizált atomábrázolásra emlékeztető ábrával együtt használja a szót. Az alperesek a termékeket fehér színű flakonban forgalmazzák, ezeken színes, grafikailag szerkesztett címke látható az illatra, illetve funkcióra utaló stilizált ábrákkal, a termék tulajdonságait és jellemzőit ismertető leíró jellegű szóelemekkel. Megkülönböztető képességgel azonban az "ARILUX" szó rendelkezik, ami a címke közepén nagy, piros, közönséges formájú betűkkel jelenik meg, a figyelmet leginkább felkeltő, az összbenyomást domináló módon. A mosogatószerek esetében az "Ari" és a "Lux" két sorba írása az "ARILUX" szóként való értelmezést nem befolyásolja. Kifejtette, hogy mindkét szó az "ARI" szóelemmel kezdődik, azonos szótagszámúak, a védjegy mindössze egy betűvel rövidebb a sérelmezett megjelölésnél. A figyelmetlen fogyasztó számára már ezek a hasonlóságok is elegendőek az írásképi összetévesztéshez még akkor is, ha a szavakat a maguk egészében érzékeli és nem ragadja ki abból domináns elemként az "ARI" betűket.
A fonetika elemezésben utalt rá, hogy a magyar nyelv szabályai alapján az első szótag a hangsúlyos. Bár a harmadik szótag eltérő, ami viszonylagos elhatárolást biztosít a szavak hangzásában, de e különbséget jelentéktelenné teszi a "LUX" szóelem jelentéséből eredő asszociáció okozta konceptuális hasonlóság. Ez ugyanis az átlagos fogyasztók számára a luxus minőséget jelzi, és a termék ilyen feldicsérése az érintett áruosztályban szereplő áruk, különösen mosogatószerek és tisztítószerek tekintetében életszerű. Reális ezért a lehetősége annak a téves fogyasztói feltételezésnek, hogy az "ARIEL" és "ARILUX" megjelöléssel jelzett termékek kereskedelmi eredete azonos, egyazon jogosult hasonló jellegű, rendeltetésű, de különböző minőségű termékeiről van szó. A törvényszék összetéveszthetőséget fokozó tényezőként értékelte az érintett áruk azonosságát is. Nem vitás, hogy a sérelmezett mosogatószer és mosógél áruk beletartoznak a felperesi védjegy árujegyzékébe, ezen nem változtat az sem, hogy az alperesek a megjelölést más rendeltetésű termékeken is használják. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a nem vitatott használati cselekményekkel az alperesek a Kvr. 9. cikk (2) bekezdésének b) pontjába ütköző magatartást tanúsítanak. Végül kitért arra, hogy az Európai Bíróság C-561/11 számú ítélete tükrében az alperesek számára nem szolgálhat kimentésül, hogy a kifogásolt megjelölés védjegyoltalom alatt áll, ugyanis az irányadó jogértelmezés alapján a későbbi védjegy törlése nélkül is alkalmazhatók a védjegybitorlás jogkövetkezményei, ekként a folyamatban lévő védjegytörlési eljárás nem előkérdése a jelen pernek.
A döntés ellen az alperesek éltek fellebbezéssel, ebben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték.
Érveik szerint az érintett árujelzők színben és grafikában teljesen eltérnek, az "Ari-lux" középen elválasztva és függőlegesen eltolva jelenik meg, nem hasonlít az egybeírt "ARIEL" szóképhez. Sérelmezték, hogy a törvényszék csak a fehér flakonos alperesi termékeket vizsgálta, de elmaradt a más formájú, színű "Ari-lux" flakonok, illetve csomagolások vizsgálata. Hivatkoztak rá, hogy a Bauhaus 93 típusú, csupa nagy betűkkel írt "ARIEL" szóvédjegy úgy jelenik meg a felperes termékein, hogy az "A" betű jobb szára párhuzamos az "R" betűvel, míg a bal szára a jobb szár csúcsához félkörívben tart, és mellette zöld színben az atom részecske stilizált képe látható. Ezzel szemben a döntött, Ariel narrow grafikájú "Ari-lux" szóösszetételben csak az első betű nagy és nem jelenik meg az atom ábra. Az átlagos fogyasztó a polcon a felek termékeit nem keveri össze, hiszen feliratuk vizuálisan sem hasonlít egymásra, emellett az eltérő árkategóriába tartozásuk miatt a boltokban soha sem kerülnek egymás mellé. Vitatták az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy a szembe állított megjelölésekben egyezően az első szótag a hangsúlyos. Kifejtették, hogy ez alól az "Ari-lux" szóösszetétel kivétel, ugyanis azt mellékhangsúlyosnak kell tekinteni, ami megfelelő eltérést jelent a fogyasztó számára. Rámutattak, hogy ennek bizonyítására indítványozták V. L. professzor bevezetését a perbe, mert ő igazolni tudta volna a sérelmezett szóösszetétel kivételek közé tartozását. Összetéveszthetőséget kizáró körülményként jelölték meg továbbá, hogy az "ARIEL" szót a mesefiguráról, illetve keresztnévről ismeri a magyar fogyasztó, míg a sérelmezett megjelölés nem bír jelentéssel, ezért azt a vásárló meg tudja különböztetni a felperesi védjegytől. A "lux" szóelem mint luxusra vonatkozó asszociáció pedig tartalmilag nem utal az "ARIEL" termékre, hisz az nem tartozik ebbe a kategóriába. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy az "ARI" szóelem alapján miért a felperes eltérő minőségű termékére asszociál az átlagos fogyasztó. Az áruk körében hangsúlyozták, hogy a termékek széles skálájára kiterjedő "Ari-lux" védjegycsaláddal szemben a felperesi védjeggyel kizárólag mosáshoz kötődő termékek vannak forgalomban. Az "ARIEL" védjegy a mosópor ikonikus megtestesítője, ezért azt a fogyasztó nem tudja összetéveszteni az "Ari-lux" termékcsaláddal. Megjegyezték, hogy a felperes a perben nem kérte annak meghatározását, hogy az alperesek mekkora mennyiségben, mely időtartamban, mikor forgalmazták "Ari-lux" termékeiket, emellett az összetéveszthetőséget semmilyen statisztikával, felméréssel sem támasztotta alá a felperes. Objektív külső marketing, illetve közvélemény-kutatótól származó vagy nyelvészeti összehasonlító elemzés benyújtására sem kötelezte a felperest a bíróság: ebből következően a bizonyítási eljárás hiányos volt. Emellett a törvényszék azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla előtt védjegytörlési eljárás van folyamatban, amely előkérdése a jelen pernek, hiszen ha a védjegytörlési kérelem elutasítást nyer, akkor bitorlás sem áll fenn. Téves volt ezért a tárgyalás felfüggesztésének a mellőzése is.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokaira tekintettel.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta, abból a joggyakorlatban kimunkált vizsgálati módszer megfelelő alkalmazásával, eljárási hiba nélkül jutott arra a megállapításra, hogy az alperesek a termékeken alkalmazott megjelölések használatával bitorolják a felperes közösségi szóvédjegyét. Döntésével és indokaival a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú közösségi védjegybíróság egyetértett, érveit kizárólag a fellebbezésben kifejtettek miatt az alábbiakkal egészíti ki.
Az ítélet helyesen állapította meg, hogy az összetéveszthetőség vizsgálatánál a szembe állított árujelzők domináns elemeit kell összevetni, ezek a jelen esetben az "ARIEL" és az "ARILUX" szavak. Megfelelően vonta le azt a következtetést is, hogy ezek vizuálisan és fonetikailag nagy fokú hasonlatosságot mutatnak. Nincs jelentősége a betűk típusával kapcsolatos fellebbezési érvelésnek, mert szóvédjegy bármilyen formájú betűvel írható. A megjelölés betűinek piros színe ugyancsak közömbös, mert a védjegy nem egy meghatározott szín vonatkozásában nyert oltalmat; ami a védjegyjogi gyakorlat szerint azt jelenti, hogy az adott szó a színskála összes árnyalatában megjeleníthető. Az alperesi termékcímkéken feltűnő egyéb grafikai elemek, ábrák alárendelt szerepüknél, díszítő jellegüknél fogva ugyancsak nem segítik a fogyasztót az eligazodásban. Az a körülmény sem zárja ki a bitorlást, hogy a felperesi termékeken megjelenő stilizált atomábrázolás az alperesi termékeken nem látható, mert a jelen eljárásban az összehasonlítás alapját nem a felek piacon megjelenő termékei, hanem a védjegy lajstromképe és a kifogásolt megjelölés képezi. Ugyanezen okból szükségtelen volt az alperes egyéb formájú, színű és csomagolású termékeinek a vizsgálata, amit más részről az is kizárt, hogy a bitorlási perben mindig a felperes határozza meg, hogy melyek az általa sérelmezett megjelölést hordozó termékek, a bíróság kizárólag ebben a körben vizsgálódhat. A termékek ára vagy minősége a védjegybitorlás megítélése szempontjából szintén közömbös. Annak sincs ügydöntő jelentősége, hogy a mosogatószer termékek körében a "ARI" és a "LUX" elemek ferdén eltolva, egymás alatt helyezkednek el, mert ettől még egybe kell őket olvasni. A kifejtettek alapján vizuális alapon nagy mértékű hasonlóság tapasztalható a felek árujelzői között.
A másodfokú bíróság osztotta az ítéletnek a fonetikai hasonlatosság körében kifejtett álláspontját. Ezt nem dönti meg az alperesek fellebbezési érvelése, mert az átlagos fogyasztó nem a nyelvészprofesszor szemszögéből vizsgálódik a mindennapi vásárlásai során. Nem elemzi tudatosan az elé kerülő árujelzőket, hanem csak egyszerűen befogadja a látványt vagy kiejti a termék nevét jelző megjelöléseket, és később emlékezetéből majd így idézi fel. Ezekben a kérdésekben a Pp. 177. §-a szerinti szakértői bizonyítás elrendelésére nincs szükség, mivel nincs olyan körülmény, amihez különleges szakértelem szükséges, és a bíróság ne rendelkezne azzal. A védjegyügyekben a bíróság az általános élettapasztalat és a vásárlói szokások ismeretében alkalmas arra, hogy a védjegy és a kifogásolt megjelölés összehasonlító vizsgálatát elvégezze, ezért nem jelent eljárási hibát, hogy a törvényszék nem vont be nyelvész szakértőt a perbe. Az összetéveszthetőség megítéléséhez statisztikai felmérés vagy közvélemény-kutatás sem szükséges, utóbbiak ugyanis jellemzően a használat vagy az ismertség igazolására alkalmas kisegítő módszerek. A másodfokú bíróság meglátása szerint az érintett árujelzők között a konceptuális hasonlóság nem tekinthető jelentősnek, mert az "ARIEL" a mesefigura alapján felfogható keresztnévként, az "ARILUX" viszont nem rendelkezik önálló jelentéstartalommal, ezért leginkább fantázia-szónak minősíthető. Ennek ellenére a magas fokú vizuális és fonetikai egybeesés és az érintett termékek azonossága miatt reálisnak tekinthető annak a veszélye, hogy az átlagos fogyasztó az alperesi termékkel találkozva arra a téves feltevésre jusson, hogy a felperes védjegyével jelzett termékkel van dolga. A perben nem nyerhetett az sem az alperesek javára értékelést, hogy a kifogásolt megjelölést a termékek széles skáláján alkalmazzák, mert csak az volt a kérdés, hogy az "ARILUX" jelzéssel piacra vezetett mosó- és mosogatószerek beletartoznak-e a védjegy árujegyzékébe, ez pedig kétség kívül megállapítható.
Mindezek alapján az ítélet helyesen állapította meg, hogy az alperesek magatartása a Kvr. 9. cikk (1) és (2) bekezdéseinek b) pontjába ütközik, és a Vt. 27. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával rendelkezett a további jogkövetkezményekről, köztük az adatszolgáltatás előírásáról, ugyanis a kereset ebben a körben is tartalmazott határozott kérelmet. Mivel a másodfokú eljárásban kiderült, hogy az ítéleti kötelezésben szereplő "M." című napilap időközben megszűnt, ezért az ítélőtábla a Vt. 27. § (11) bekezdése alkalmazásával a felperes kérelméhez igazodóan akként pontosította a rendelkezést, hogy a H. című újságban való közzétételre jogosította őt fel.
Az Európai Bíróság korábbi joggyakorlatot megváltoztató C-561/11 számú FCI ítélete alapján azt is helytállóan ítélte meg a törvényszék, hogy nem volt helye a per tárgyalása felfüggesztésének.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú közösségi védjegybíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
(Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú közösségi védjegybíróság 8.Pf.20.601/2016/6.)