adozona.hu
AVI 2017.3.15
AVI 2017.3.15
Az adóhatóságnak joga van az elévülési időn kívül olyan forrás megvizsgálására, amelynek megszerzésére a fél hivatkozik [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél megismételt eljárás eredményeként az alperes a 2012. március 23. napján kelt határozatával a 2005. évre megállapított személyi jövedelemadó adókülönbözetet törölte, míg 2006. évre személyi jövedelemadó adónemben 5 665 794 Ft-ot, egészségügyi hozzájárulás adónemben 1 710 343 Ft adóhiányt állapított meg, mely adóhiány után 3 688 068 Ft adóbírságot és 3 541 605 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Kiemelte, hogy a felperes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső adómentes ...
AVI 2017.3.15 Az adóhatóságnak joga van az elévülési időn kívül olyan forrás megvizsgálására, amelynek megszerzésére a fél hivatkozik [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
A felperesnél megismételt eljárás eredményeként az alperes a 2012. március 23. napján kelt határozatával a 2005. évre megállapított személyi jövedelemadó adókülönbözetet törölte, míg 2006. évre személyi jövedelemadó adónemben 5 665 794 Ft-ot, egészségügyi hozzájárulás adónemben 1 710 343 Ft adóhiányt állapított meg, mely adóhiány után 3 688 068 Ft adóbírságot és 3 541 605 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Kiemelte, hogy a felperes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső adómentes jövedelme és az életvitelére fordított kiadásai egymással nem álltak arányban, így az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (3) bekezdése alapján becslési eljárást folytatott le.A határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyben az ingatlanvásárlásra felvett 28 000 000 Ft-ból fel nem használt 3 000 000 Ft-ot kérte forrásként beállítani, továbbá az édesapjától kapott kölcsönösszeget figyelembe venni.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kiemelte, hogy a hatóságok teljeskörűen feltárták a tényállást és az ügyben alkalmazandó jogszabályok részletes ismertetése, a bizonyítékok megfelelő értékelése alapján megfelelő döntést hoztak, mellyel a bíróság is mindenben egyetértett. Utalt arra, hogy az Art. 109. § (3) bekezdéséből kifolyólag a hitelt érdemlő ellenbizonyítás a felperest terhelte. Nem fogadta el helytállónak a bankhitelre való felperesi hivatkozást, hiszen a 28 000 000 Ft utalással került a bankszámlára, míg az alperes által felállított vagyonmérleg készpénzes szemléletű, így a banki átutalás forrásként nem vehető figyelembe. Erre szakértő igénybevételét nem tartotta szükségesnek. Hangsúlyozta, hogy a felperes az eljárás során keresetében is csak a fellebbezést ismételte, nóvumot érdemben nem adott elő és nem is bizonyított. Arra is utalt, hogy az adóhatóság az elévült időszakra megállapítást nem tett, azonban az elévülést megelőző időszakra vonatkozó felperesi bizonyítást jogosult volt értékelni és vizsgálni.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára irányult, mely a kereseti kérelemben foglaltakat teljesítve a terhére megállapított adóhiányt és jogkövetkezményeit törli. Vitatta az alperesi hatóságnak azt a jogosultságát, hogy egy iratról, bizonyítékról önkényesen eldöntse, hogy az hitelt érdemlő vagy sem, illetve kifogásolta, hogy az elévülési idő előtti éveket is vizsgálat alá vonták, pedig arra az Art. 164. § (1) bekezdés alapján nem volt lehetőség. Hangsúlyozta, hogy a felperes több mint 20 éve jövedelemszerző tevékenységet folytat, így jelentős megtakarítással rendelkezett. Semmilyen jogszabály a megtakarításnak bankszámlán való tartását nem írta elő. Jogszabályellenesnek tartotta, hogy az adóhatóság úgy tekintette a felperest, mintha az élete az ő vizsgálatuk időpontjában kezdődött el és megtakarítása nem lehetett. Ismételten a fellebbezésében és keresetlevélben említett bankkölcsönből fennmaradó 3 000 000 Ft forrásként való figyelembevételét és az édesapjától eredő kölcsön elismerését kérte. Szerinte az adóhatóság a tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, az ellenőrzés során szakértőt nem vett igénybe és azt sem becsülte meg, hogy a vagyongyarapodás és életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Ezen túlmenően a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt bírósági mérlegelést is kifogásolta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből is adódóan - a bizonyítékok újraértékelésére, vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Kúriát köti, ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor vizsgálható felül, ha az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes megállapításokat, logikai ellentmondásokat vagy észszerűtlen következtetéseket tartalmaz. A fenti hibában a törvényszék ítélete nem szenved. Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság a bankszámlára érkezett kölcsönből maradó összeg forrásként való figyelmen kívül hagyására, és helyesen foglalt állást az elévülési időn kívüli források vizsgálata körében is.
Az adóhatóság az elévült időszakra vonatkozóan adóhiányt nem állapított meg, ugyanakkor joga van egy elévülés időn kívüli olyan forrás megvizsgálására, amelynek megszerzésére a felperes hivatkozik. Miután az Art. 109. § (3) bekezdése meghatározza, hogy a megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítására a felperes hitelt érdemlően köteles, így joggal kérte számon tőle ezt az elsőfokú bíróság.
Mindezekre figyelemmel nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor a bizonyítás terhét a felperesre hárította, a bizonyítékokkal szemben pedig a hitelt érdemlőség, mint jogszabályi követelményt szabta. Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében - mint ahogy a keresetében sem tette - bizonyítékok nélkül hivatkozott az édesapjától eredő kölcsön meglétére, azt csupán állította, azonban konkrétumot erre vonatkozóan nem terjesztett elő. Így helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor bizonyíték híján a hivatkozást nem vizsgálta.
Kiemeli a Kúria még azt is, hogy a vagyonosodási vizsgálatok során az adóhatóságot nem terheli szakértő bevonási kötelezettség, hiszen a jogszabályhely alapján a felmerült kiadások forrásának vizsgálata a feladata, melynek megítéléséhez, feltárásához szakértő nem szükséges.
A fentiek szerinti elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.093/2013/5.)