adozona.hu
64/B/2004. AB határozat
64/B/2004. AB határozat
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 117/B. § (3) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 117/B. § (3) bekezdés b) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és az Alkotmány 59. §-ára alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 117/B. § (3) ...
64/B/2004. AB határozat
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 117/B. § (3) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 117/B. § (3) bekezdés b) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és az Alkotmány 59. §-ára alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 117/B. § (3) bekezdés b) pontjának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) egyes rendelkezéseivel kapcsolatban harmincöt indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság az indítványok egy részét egymástól elkülönítette, a tárgyuk szerint azonos ügyeket pedig az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Jelen ügyben az Mt. 117/B. § (3) bekezdése b) pontjának utólagos norma-kontrolljára irányuló indítványokat egyesítette és bírálta el egy eljárásban.2. Az indítványok szó szerint egyező kérelme szerint az Mt. 117/B. § (3) bekezdése b) pontja azzal, hogy a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója számára lehetővé teszi a napi tizenkét órás rendes munkaidőt "egyéb helyzet szerinti" megkülönböztetést valósít meg, és ezzel sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét abban is látja, hogy a támadott rendelkezés ellentétes az Mt. 5. § (1) bekezdésének azon rendelkezés ével is, amely tilt "minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatti" hátrányos megkülönböztetést. Az indítványozók az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét is állították. Indoklásuk szerint az Mt. 117/B. § (3) bekezdésének b) pontja pontatlan és értelmezhetetlen, mivel egyrészt az Mt. 117/B. § (4) bekezdése alapján a tulajdonos fogalmába több személy is beletartozik, továbbá gazdasági társaságok esetében mind a munkáltató, mind a tulajdonos személye bizonytalan. Álláspontjuk szerint ugyanis a munkavállalók a munkáltató fogalma alatt a munkáltatói jogkör gyakorlására feljogosított személyeket értik. Végül az indítványozók az Mt. 117/B. § (3) bekezdése b) pont alkotmányellenességét az Alkotmány 59. §-ába ütközése miatt állították: a kifogásolt rendelkezés azzal, hogy a munkavállalónak nyilatkoznia kell a "munkáltató számára valamelyik nagyobb arányú tulajdonoshoz fűződő bensőséges kapcsolatáról", a munkavállaló adatszolgáltatási kötelezettségét kiterjeszti.
3. Az Alkotmány eljárása során észlelte, hogy a támadott szabály az indítványok benyújtása óta többször módosult. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 2002. évi XIX. törvény 11. § (2) bekezdése 2002. szeptember 1-jei hatállyal új szöveggel állapította meg, melyet a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és egyéb munkajogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi CXVIII. törvény 8. § (2) bekezdése 2004. január 1-jével módosított. Mivel a módosítások tartalmában nem érintették az indítványozók által kifogásolt alkotmányossági problémákat, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat érdemben bírálta el.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi, valamint a gazdasági miniszter véleményét; szerintük az Mt. 117/B. § (3) bekezdése b) pontjának rendelkezése nem sérti az Alkotmány - indítványozók által megjelölt - rendelkezéseit.
II.
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. Az Mt. indítványok benyújtásakor hatályban volt rendelkezései:
"5. § (1) A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt."
"117/B. § (3) A teljes munkaidő mértéke - munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján - legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló
a) készenléti jellegű munkakört lát el;
b) a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés]."
3. Az Mt. az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:
"5. § (1) A munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani."
"117/B. § (3) A teljes munkaidő mértéke - a felek megállapodása alapján - legfeljebb napi tizenkét, legfeljebb heti hatvan órára emelhető, ha a munkavállaló
a) készenléti jellegű munkakört lát el;
b) a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés]."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság korábban, a 72/2006. (XII. 15.) AB határozatában (ABH 2006, 819, 852-853.), már vizsgálta az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján az Mt. támadott rendelkezése alkotmányosságát. E határozatban - elutasítva a kérelmet - kifejtette, hogy a vizsgált szabályozás diszpozitív, azaz csak lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján a teljes munkaidő mértéke legfeljebb napi tizenkét órára nőjön, ha a munkavállaló készenléti munkát lát el, vagy a munkavállaló a munkáltató közeli hozzátartozója. Ugyanakkor a törvényi rendelkezés munkavédelmi korlátot is állít, mivel a teljes munkaidő mértéke a felek akarategyezősége esetén sem emelhető napi tizenkét, illetve heti hatvan óránál feljebb.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 843, 844.). Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.
Tekintettel arra, hogy az indítványok már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezésekkel azonos jogszabályhelyek alkotmányossági vizsgálatára irányulnak és az indítványozók szintén az Alkotmány 70/A. §-ára, azon belül pedig azonos alkotmányossági problémára hivatkozva kérik az eljárás lefolytatását, az indítványok ítélt dolognak minősülnek, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
2. Az Alkotmánybíróság így az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 59. §-a alapján vizsgálta az Mt. 117/B. § (3) bekezdése alkotmányellenességét. Először arra kereste a választ, hogy az Mt. 117/B. § (3) bekezdés b) pontjában található munkáltató és tulajdonos fogalma valóban pontatlan és értelmezhetetlen-e, amivel sérülne az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelménye.
Az Alkotmánybíróság a normavilágosság alkotmányos követelményét a jogbiztonságból, mint a jogállamiság egyik fontos alapértékéből vezeti le. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon" (ABH 1992, 135, 142.). Több határozat kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt csak akkor állapítható meg az alkotmányellenesség, ha a szabályozás értelmezhetetlen, illetve a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak teret enged, aminek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan jogi helyzetet teremt [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378.]. Alkotmánysértés csak akkor állapítható meg, ha a sérelmezett jogszabály olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a rendes jogszabály-értelmezés nem elegendő (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673-674.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint tehát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján csak az a szabály nyilvánítható alkotmányellenessé, amely értelmezhetetlen mivoltánál fogva teremt jogbizonytalanságot. Ezért csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 754/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1050, 1054.; 219/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1488, 1492.].
Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlatát alkalmazva megállapítható, hogy bár az Mt. a munkáltató fogalmát valóban nem határozza meg, tartalma ennek ellenére jogértelmezéssel meghatározható. Az Mt. 73. §-a alapján a munkáltatóvá válás egyetlen és kizárólagos feltétele a jogképesség, ezért munkáltató lehet nemcsak jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, hanem jogképes magánszemély is. Így az Mt. 117. § (3) bekezdés b) pontjában található munkáltató fogalom a jogalkalmazó számára az Mt. más rendelkezéseivel összevetve felismerhető tartalmú. Ugyanez a helyzet a tulajdonos fogalmával is: az Mt. szintén nem határozza meg, de jogértelmezéssel tartalma megállapítható; így a norma címzettjei számára egyáltalán nem tekinthető értelmezhetetlennek. Ha több tulajdonos van, az Mt. 117/B. § (4) bekezdésének értelmező rendelkezése konkrétan meghatározza, hogy kit kell tulajdonosnak tekinteni: a gazdasági társaság azon tagját, aki a társaság döntéshozatalában a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az Mt. 117/B. § (3) bekezdés b) pontja nem sérti a normavilágosság követelményét, így az indítványokat ebben a részükben elutasította.
3. Az Alkotmánybíróságnak ezután abban kellett állást foglalnia, hogy a támadott rendelkezés azzal, hogy a teljes munkaidő - abban az esetben, ha a munkavállaló a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója - a felek megállapodása alapján legfeljebb napi tizenkét, legfeljebb heti hatvan órára emelhető, sérti-e az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jogot.
Az Alkotmány 59. §-a szerint mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma szerint mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról [ld. elsőként: 20/1990. (X. 4.) AB határozat (ABH 1990, 69, 70.)]. "Személyes adatot felvenni és felhasználni általában az érintett beleegyezésével szabad. Mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát." [44/2004. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2004, 618, 634.]
A személyes adatok védelméhez való jog nem korlátoz-haSatSan [2/1990. (II. 18.) AB határozat ABH 1990, 18, 20.; 24/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 191, 194.]. Az Alkotmánybíróság már a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában megállapította, hogy "a személyes adatok védelme nem annyit jelent, hogy azokat az érintett személyen kívül semmiféle okból és semmilyen körülmények között nem ismerheti meg senki más" (ABH 1990, 18, 20.). "A személyes adatoknak az Alkotmányban biztosított védelméből nem következik, hogy jogszabály nem írhat elő személyes adatok közlésére vonatkozó kötelezettséget." [55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442, 460.] A 15/1991. (IV. 13.) AB határozat szerint "kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek" [ABH 1991,39,41.].
A vizsgált szabály ezzel az alkotmányos joggal nem áll kapcsolatban. A teljes munkaidő Mt. 117/B. § (3) bekezdés b) pontja szerinti, legfeljebb napi 12, illetve legfeljebb heti 60 órában történő megállapítására a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján, és csak akkor van lehetőség, ha a munkavállaló a munkáltató, vagy a tulajdonos hozzátartozója. A munkáltató és a munkavállaló közötti hozzátartozói viszony maga ténykérdés, s mint ilyen csak akkor lenne vagy lehetne az adatvédelem körébe tartozó személyes adat, ha ezt nyilvánosságra kellene hozni
bármelyiküknek is. Azt pedig kizártnak tekinthetjük, hogy hozzátartozói viszonyuk egymás előtt ismeretlen lenne. (A hozzátartozói minőség a munkaügyi ellenőrzés során juthat állami szerv tudomására.) A kifogásolt rendelkezés nem kötelezi sem a munkavállalót sem a munkáltatót személyes adatai közlésére.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mt. 117/B. § (3) bekezdés b) pontja nem áll alkotmányjogi kapcsolatban az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével, ezért az indítványokat ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2009. február 9.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró