adozona.hu
AVI 2017.3.14
AVI 2017.3.14
A külföldi adóhatósági megkeresést csak az adóhatóság foganatosíthatja [2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában 12 440 000 Ft-ot szerepeltetett közösség területén belülre történő adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítésként a 2011/000006. számú, 2011. április 20-i keltezésű S.C.S.SRL. romániai illetőségű társaság felé kibocsátott számla alapján. A bizonylat szerint a teljesítésre 2011. április 20-án került sor.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízi...
AVI 2017.3.14 A külföldi adóhatósági megkeresést csak az adóhatóság foganatosíthatja [2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek.]
A felperes általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában 12 440 000 Ft-ot szerepeltetett közösség területén belülre történő adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítésként a 2011/000006. számú, 2011. április 20-i keltezésű S.C.S.SRL. romániai illetőségű társaság felé kibocsátott számla alapján. A bizonylat szerint a teljesítésre 2011. április 20-án került sor.Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére - 2011. áprilisra - 3 110 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 651 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 1 459 000 Ft-ot pedig folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek, kötelezte a felperest 1 651 000 Ft adókülönbözet, 825 000 Ft adóbírság, 27 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Határozatának megállapítása szerint a román társaság az ügylet időpontjában nem rendelkezett érvényes közösségi adószámmal, csak 2011. július 11-i hatállyal kapott közösségi adószámot, és ezt a román adóhatóság nem visszamenőleges hatállyal adta ki. Nem teljesült emiatt az adómentesség egyik feltétele, a felperes az ügyletről adómentesen nem bocsáthatott volna ki számlát, belföldi áfát kellett volna felszámolnia. A vizsgált ügyletet emiatt belföldi ügyletnek kellett minősíteni 25%-os adókulcs felszámításával, aminek eredményeként 3 110 000 Ft áfát állapított meg. A felperes javára kivételes méltánylást érdemlő körülményt az adóhatóság nem észlelt, azt rögzítette, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel az üzleti partner adóalanyiságának ellenőrzése kapcsán.
Az alperes - a 2012. január 11. napján kelt határozatban - az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 2. § a) pontjára, 9. § (1) bekezdésére, 26. §-ára, 55. § (1) bekezdésére, 258. § (3) bekezdés b) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 89. § (1) bekezdésére, 95. §-ára, 97. §-ára, 99. § (2) bekezdésére alapította. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság megalapozottan állapította meg, hogy a felperes 2011. április 20-án közösségi adószámmal nem rendelkező adóalany részére értékesített, ezért a teljesítés helye szerint, tehát Magyarországon kell az áfát megfizetnie. A felperes nem bizonyította, hogy értékesítése bármely okból mentes lenne az adófizetési kötelezettség alól. Az Európai Unió tagállamainak adóhatóságai által vezetett okiratokon alapuló adatokat tartalmazó nyilvántartásban foglaltak szerint a romániai illetékességű társaság a számla szerinti értékesítés napján nem rendelkezett érvényes közösségi adószámmal, mivel a bizonylaton lévő RO18432702 közösségi adószám érvényességét a romániai adóhatóság 2010. augusztus 1. napjával megszüntette. A romániai gazdasági társaság a számla szerinti termékbeszerzés után Romániában a hozzáadott értékadót nem vallotta be és nem fizette meg. A felperes által becsatolt 2011. április 1. keltezésű határozat is egyértelműen bizonyítja, hogy a román illetékességű társaság csak 2011. július 11-én terjesztett elő közösségi adószám iránti kérelmet, így az Európai Unió által vezetett nyilvántartás is helyesen tartalmazza, hogy a közösségen belüli piaci résztvevők jegyzékén e cég csak 2011. július 11. napjától szerepel. Nincs helye az adóbírság mérséklésének, mivel a felperes nem járt el tőle elvárható körültekintéssel, a számlakiállítás előtt nem kérte a vevő közösségi adószámának megerősítését.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának módosítását kérte eljárási jogszabálysértésre hivatkozva, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, vitatta a határozatok jogalapját is. Kifejtette, hogy a romániai illetőségű társaság vizsgált időszakban rendelkezett adószámmal, az általa becsatolt közokiratok ezt igazolják és teljesítette bevallási és adófizetési kötelezettségét is. Sérelmezte, hogy nem került sor a romániai adóhatóság megkeresésére, hangsúlyozta, hogy az adóhatóság nem az Art. 130. §-ában foglaltaknak megfelelően járt el.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes helytállóan állapította meg, hogy az értékesítés napján a romániai illetőségű vevő nem rendelkezett érvényes közösségi adószámmal, a termékbeszerzés után Romániában a hozzáadott értékadót nem vallotta be és nem fizette meg. A romániai adóhatóság csak 2011. július 11. napján állapított meg ismételten közösségi adószámot a vevő részére. Az alperes két ízben is lekérte az adatokat a közös rendszerből, ezek egyezőséget mutattak a Központi Kapcsolattartó Iroda rendszerből lekérdezett adatokkal. A harmadik rendszer, a VIES rendszer rögzíti, hogy érvénytelen adószámmal rendelkezett az adott időszakban a romániai cég. A felperes által becsatolt romániai adóhatósági határozat mindezt nem dönti meg, önmagában nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a vevő közösségi adószámmal rendelkezett, mert nem állapítható meg, hogy a korábban benyújtott román adóhatóság által kiállított határozatban foglalt sorszám megváltozásának mi volt az oka. A román adóhatósági határozat szerinti kérelem benyújtási időpontnak, 2011. április 1. napjának pedig ellentmond a felperesi ügyvezető nyilatkozata mely szerint az ellenőrzés során derült ki, hogy a román cégnek újra kellett volna regisztráltatnia magát. A felperes az ellentmondásokat nem oldotta fel. A román adóhatóság megkeresésére irányuló felperesi bizonyítási indítvány elutasítására pedig azért került sor, mert a román hatósági iratok egymásnak ellentmondanak, nem egyeznek a nyilvántartási rendszerben rögzített adatokkal, ellentétben állnak a felperes ügyvezetőjének nyilatkozatával is. Az adóhatóság nem sértette meg az Art. 130. §-ában foglaltakat sem, mert csak a felperes ügyletét volt jogosult és köteles vizsgálni, illetve minősíteni, és ennek megfelelően járt el, ezért a keresettel támadott határozatok jogszerűek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, és annak megállapítását, hogy a jogszabályok betartásával járt el a közösségi értékesítés során. Fenntartotta a keresetében is elő-
adottakat, hivatkozott az Art. 97. § (4)-(6) bekezdésében, 89. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére. Sérelmezte, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság is az elektronikus adatbázist fogadta el megmásíthatatlannak, nem kereste meg a román adóhatóságot. Kifejtette, hogy kellő körültekintéssel járt el, 2011. március hónapban már jelezte a román cég, hogy előző évhez hasonlóan vásárolna, megküldte részére az adóhatósághoz kézzel írott és benyújtott beadványt, amelyben kérte adószám megadását. Hivatkozott arra is, hogy a román partnere a termékértékesítést megelőzően megküldte részére a román adóhatóság hivatalos határozatát, mely szerint jóváhagyást nyert a közösségen belül piaci résztvevők jegyzékébe való bejegyzési kérelem. Becsatolta a könyvelő iroda vezetőjének nyilatkozatát is, mely szerint az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében "félreérthető mondat" szerepel. Az iroda ugyanis nem tudott arról, hogy a felperes az áprilisi első közösségen belüli kiszállítás előtt már tisztázta román partnerével az adószám újbóli jóváhagyatását, ezért az elsőfokú ítéletben hivatkozott nyilatkozatra nem alapítható az adóhatósági határozatok jogszerűsége.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése értelmében mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
A peres felek egyetértettek abban, hogy e jogszabály alapján a belföldön kívülre, a Közösség területére történő áfa mentes termékértékesítés feltétele, hogy a vevő is rendelkezzen közösségi adószámmal.
A felperest bizonyítási kötelezettség terhelte az adómentesség körében, ugyanis az Art. 99. § (2) bekezdése szerint, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Az adóhatóságot is terhelte ugyanakkor bizonyítási kötelezettség, mert az Art. 97. § (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, és a tényállás tisztázása során - (6) bekezdés - az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
A felperes bizonyítani kívánta, hogy a vevő rendelkezett közösségi adószámmal, amely azért is vált indokolttá, mert Románia 2010-től új közösségi adatbázist hozott létre. A felperes által benyújtott, a TIT Fordítóiroda által lefordított, a vevő új közösségi adószámára vonatkozóan meghozott romániai adóhatározatok azonban eltérő időpontokat tartalmaznak.
A felperesi és alperesi bizonyítási kötelezettségre, valamint arra figyelemmel, hogy a felperes által el nem végzett bizonyítási cselekményt az adóhatóság nem rótt a felperesre, a Kúria álláspontja szerint a perbeli jogkérdés (adómentesség) alapjául szolgáló tények, adatok aggálytalan és kétséget kizáró bizonyításához szükséges a román adóhatóság megkeresése. A külföldi társhatóság adhat ugyanis magyarázatot a Közösségen belüli piaci résztvevők jegyzékébe való vevői bejegyzési kérelemmel kapcsolatosan meghozott adóhatározatokban lévő eltérő időpontokra, megadva egyben azt az időpontot is, amelytől a romániai illetőségű társaságnak új, hatályos közösségi adószáma van. A külföldi adóhatósági megkeresést csak az adóhatóság végezhet, ezért neki kell foganatosítania, figyelemmel az adózó javára szolgáló tényeket feltáró kötelezettségére is.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, továbbá az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a román adóhatóságtól minden lényeges adatra külön-külön kérdéssel, nemzetközi megkereséssel adatközlést köteles kérni, amellyel tisztázható aggálytalanul és kétséget kizáróan a perbeli jogkérdés minden tényállási eleme, és amelyekkel feloldható - okszerű bizonyítékértékeléssel - az okiratok, nyilatkozatok, adatbázisok közötti vélt vagy valós ellentét.
(Kúria, Kfv. V. 35.004/2013/4.)