adozona.hu
642/B/2002. AB határozat
642/B/2002. AB határozat
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3.§ (7)bekezdés 3. pontja "és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pontja "és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a számvitel...
642/B/2002. AB határozat
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3.§ (7)bekezdés 3. pontja "és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pontja "és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szvt.) 3. § (7) bekezdés 3. pontja "és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Ez a rendelkezés az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. § c) pontjával, mert a támadott törvényi rendelkezés lehetővé teszi statisztikai előírásoknak, hogy munkajövedelmeket személyi jellegű egyéb kifizetésnek minősítsenek.Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően az indítványozó által támadott Szvt. 3. § (7) bekezdés 3. pontját 2006. január 1-jé-vel módosította a számvitelről és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXII. törvény 1. § (3) bekezdése és a 30. § (7) bekezdése, de a módosítás az indítvánnyal támadott szövegrészt nem érintette.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: "70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A Jat. indítvánnyal érintett rendelkezése:
"4. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen
(... )
c) az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegű kötelességeket, (...)"
3. Az Szvt. indítvánnyal érintett hatályos rendelkezései:
"3. § (7) E törvény alkalmazásában
(... )
3. személyi jellegű egyéb kifizetések: azok a természetes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek, amelyeket a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyenek különösen: a szerzői jogdíj, a lakhatási költségtérítés, a lakásépítésre nyújtott támogatás (ideértve az átvállalt kamatot és kezelési költséget is), az étkezési térítés, a munkábajárással kapcsolatos költségtérítés, a jubileumi jutalom, a dolgozó kötelezettségvállalásának térítése, a bányászati keresetkiegészítés, a tárgyjutalmak, az egyéb természetbeni munkajövedelmek, a megváltozott munkaképességű munkavállalók keresetkiegészítése, a betegszabadság díjazása, a munkáltatót terhelő táppénz, táppénz-kiegészítés, a munkavállaló részére kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja, az önkéntes pénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulás, a magánnyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-kiegészítés, a munkáltatót terhelő, illetve általa átvállalt személyi jövedelemadó, a jóléti és kulturális költségek, a végkielégítés, a munkáltatói hozzájárulás a korengedményes nyugdíj igénybevételéhez, továbbá az alkalmazottakat, munkavállalókat megillető kifizetések, mint a napidíj, a különélési pótlék, a jogszabály alapján fizetett költségtérítések, a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően fizetett személyi alapbér, a találmányi díj, a szabadalom vételára és hasznosítási díja, az újítási díj, az ezekkel kapcsolatosan fizetett közreműködői díj, valamint nem a munkaviszonnyal összefüggésben fizetett szerzői, írói és más szerzői jogvédelmet élvező munkák díjai, az azokkal kapcsolatos közreműködői díjak, a mezőgazdaságban részesmunkát végzők díjazása, a természetben adott juttatások, a reprezentáció költségei, és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek."
"79. § (1) Személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok.
(2) Bérköltség minden olyan - az üzleti évhez kapcsolódó - kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak.
(3) A személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendő (fizetett) személyi jövedelemadó összegét is.
(4) Bérjárulékok a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás, a munkaadói járulék, a szakképzési hozzájárulás, továbbá minden olyan, adók módjára fizetendő összeg, amelyet a személyi jellegű ráfordítások vagy a foglalkoztatottak száma alapján állapítanak meg, függetlenül azok elnevezésétől."
III.
Az indítvány nem megalapozott."Az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280,280-281.]
A közterhekhez való hozzájárulás rendszere szempontjából figyelembe kell venni az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Áht.) E törvény 10. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz." Az Áht. 10. § (2) bekezdése alapján a fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő.
"Az Alkotmány közteherviselésre vonatkozó rendelkezése, illetve a fönti törvényi rendelkezések alapján megállapítható, hogy államnak széles jogosítványa van a tekintetben, hogy meghatározza az államot terhelő kötelezettségek pénzügyi forrásait." [37/1997. VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 234, 239.]
A magyar számviteli előírások szerint a vállalkozási tevékenység érdekében a munkaerő foglalkoztatása során közvetlenül és közvetetten felmerülő költségek, a bérköltség, a személyi jellegű egyéb kifizetések és a bérjárulékok tartoznak a személyi jellegű ráfordítások közé (Szvt. 79. §). A Központi Statisztikai Hivatal a munkaügyi statisztikai kérdőívek kitöltéséhez rendszeresen ad ki útmutatót, amelyben meghatározza - többek között -, hogy a statisztikai beszámolókban mit kell kimutatni munkajövedelemként, mit szociális költségként. A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott, 2004. január 1-jétől hatályos "Útmutató a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz" (a továbbiakban: Útmutató) szerint a munkajövedelmek (Útmutató pont) két főcsoportba sorolhatók: kereset (Útmutató pont) és egyéb munkajövedelem (Útmutató II.1.1.2.) pont), a szociális jövedelmeket az Útmutató II.1.2. pontja tartalmazza (a munkáltató által alapokba történő befizetések; a munkavállalónak közvetlenül nyújtott szociális juttatások, valamint a munkavállaló érdekében teljesített szociális hozzájárulások; a szakképző iskolai tanulók munkadíja után fizetendő kötelező járulékok). A statisztikai előírások szerinti munkajövedelem jelentős része, mint kereset, a számviteli elszámolásokban a bérköltségben jelenik meg [Szvt. 79. § (2) bekezdése], míg az egyéb munkajövedelmek szerepelnek a személyi jelegű egyéb kifizetések között [Szvt. 79. § (3) bekezdése]. Az Szvt. és az Útmutató azt határozza meg, hogy a számviteli, illetve statisztikai beszámolókban mit és hol kell megjeleníteni, s - az indítványozó állításával ellentétben - nem a bérköltség és a személyi jellegű egyéb kifizetések tartalmát, kifizetési feltételeit, illetve az Útmutató nem minősít munkajövedelmet személyi jellegű egyéb kifizetésnek. Az Szvt.-ben a statisztikai előírásokra azért történik utalás, mert az Szvt.-ben a felsorolás nem teljeskörű, illetve azért, hogy a különböző formákban, forrásmegjelöléssel szereplő információk azonos tartalmúak legyenek.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjt.) határozza meg - többek között - azt, hogy a magánszemélyeknek a különböző jogcímeken kapott bevételeiből mit kell jövedelemnek - ezen belül munkajövedelemnek - tekinteni, és mi tartozik a természetbeni juttatások közé, és ezeket milyen mértékű adó terheli. Az Szjt. tehát törvényi szinten - a Jat 4. § c) pontjának rendelkezésével összhangban - rögzíti azokat a bevételeket, amelyek után jövedelemadót kell fizetni, és ez független attól, hogy a számviteli beszámoló melyik rovatában és milyen elnevezéssel kell azokat szerepeltetni. Ezt támasztja alá többek közt az Szvt. 79. § (2) bekezdése is, amely szerint még a bérköltségként történő statisztikai és számviteli kimutatás is független a jövedelemadó fizetési kötelezettségtől, illetve társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségtől.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultaktól, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény pedig azt határozza meg, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásának fedezetére a foglalkoztató milyen összegű járulékot fizet, rögzítve a járulékalapot képező jövedelembe tartozó tételeket is.
Az Alkotmány 70/I. §-ának rendelkezése alapján minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Szvt. 3. § (7) bekezdés 3. pontjának - indítvánnyal támadott -"és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek" szövegrésze nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával, mivel ez a jövedelmi viszonyoknak megfelelő közterhekhez való hozzájárulás egyik alapjáról rendelkezik.
Ezért az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtett indokok alapján az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2008. december 16.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró