adozona.hu
977/E/2004. AB határozat
977/E/2004. AB határozat
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvénnyel kapcsolatban
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvénnyel kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó beadványában mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte, mely szerinte abban áll, hogy a fegy...
977/E/2004. AB határozat
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvénnyel kapcsolatban
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvénnyel kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte, mely szerinte abban áll, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya nem terjed ki a létesítményi tűzoltókra. A létesítményi tűzoltók ennek következtében nem hivatásos szolgálati jogviszonyban, hanem a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alá tartozóként, munkaviszonyban végzik tevékenységüket, s így szolgálati nyugellátásban sem részesülnek a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltóság tagjaitól eltérően, jóllehet képesítési, egészségügyi alkalmassági követelményeik, illetve oltási, mentési feladataik is azonosak. Indítványozó úgy véli, mindez diszkriminatív, s kéri a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.II.
Az indítványozó az Alkotmány alábbi rendelkezésére alapította érvelését:"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
A Hszt. indítvánnyal érintett rendelkezése:
"1. § (1) E törvény hatálya a rendvédelmi szervek (a rendőrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok (e törvény alkalmazásában a továbbiakban együtt: fegyveres szervek) hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyára (a továbbiakban: szolgálati viszony) és társadalombiztosítási ellátására terjed ki.
(2) E törvény rendelkezéseit a fegyveres szervek szerződéses állományú tagjaira, továbbá - a rájuk vonatkozó mértékben - a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekre, valamint a törvényben meghatározott esetben és körben a fegyveres szervek hivatásos, szerződéses és nyugállományú tagjainak hozzátartozóira is alkalmazni kell."
III.
1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontjában foglalt hatáskörében kérte az Alkotmánybíróság eljárását.Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. E rendelkezés értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az említett törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek: (1) a mulasztásnak és (2) az ennek következtében előállt alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.;]. "A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968-969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani" [35/2004. (X. 6.) AB határozat ABH 2004, 504, 508.].
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapításának nemcsak akkor van helye, ha az adott tárgykörre vonatkozóan egyáltalán nincs szabály [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.]. A szabályozás hiányos tartalmából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetén a mulasztásnak vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán kell alapulnia [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].
2. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány kapcsán elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek tekinthető-e az, hogy a létesítményi tűzoltók, a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltókkal ellentétben, nem tartoznak a Hszt. hatálya alá. Ezen kérdés megválaszolásához az Alkotmánybíróság elsőként a diszkrimináció tilalmának elve értelmezését tekintette át.
2.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte, és megállapította, hogy a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget alkotmányos indok nélkül. Ezért nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket [lásd: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].
2.2. A fent leírtak értelmében a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni, mivel a diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozhat. [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.; 858/B/1998. AB határozat, ABH 2004, 1270, 1276.]
Az Alkotmánybíróságnak ezért az indítvány alapján azt kellett vizsgálni, hogy a hivatásos és létesítményi tűzoltók azonos szabályozási körbe tartoznak-e.
2.2.1. Hazánkban 1990 után megoldandó jogalkotási feladat volt, a piaci viszonyokhoz igazodó magánszféra munkajogának elválasztása a közszektor munkavégzésre vonatkozó szabályaitól. A versenyszektorba tartozó munkáltatók és munkavállalók jogviszonyát a Munka Törvénykönyve, a köz szolgálatában állók jogviszonyát pedig külön törvények, mint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, továbbá a Hszt. szabályozzák. Tehát a Hszt. is része a köz- és magánszektorban foglalkoztatottak jogviszonyának szétválasztására irányuló törvényalkotási folyamatnak. A jogalkotó abból kiindulva, hogy a hivatásos szolgálat tartalma, bármely fegyveres, rendvédelmi szervnél teljesítik is, lényegében azonos, valamennyi fegyveres, rendvédelmi szervre egységes szabályozást alkotott. A Hszt. személyi hatályát ennek megfelelően azokra terjesztették ki, akik az ország függetlenségének, belső rendjének, biztonságának védelmét, mint állami feladatot hivatásszerűen látják el. Így a Hszt.-ben foglaltak a határőrségre, a rendőrségre, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokra, a polgári védelemre, a vám- és pénzügyőrségre, a büntetés-végrehajtási szervezetre, valamint a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltóságra alkalmazandók, illetve 2001. december 31-ig a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény hatálybalépéséig a honvédségre is irányadók voltak.
2.2.2. A hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságokról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 30. § (1) bekezdése értelmében egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szerv.
A Ttv. a tűzoltóságok évtizedek óta fennálló tagozódásán-mivel a jogalkotó a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok elhelyezkedése, az önkéntes tűzoltóságok több mint egy évszázados hagyományai, valamint a létesítményi tűzoltóságok helyi fontossága miatt nem látta célszerűnek - nem változtatott, így továbbra is fennmaradt a hivatásos állami, hivatásos önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltóság közötti különbség. Tehát differenciált tűzvédelmi rendszer működik, amelyben különböző szerepet tölt be az állami, önkormányzati és a létesítményi tűzoltóság.
Az állami, önkormányzati tűzoltóságok, valamennyi rendvédelmi és igazságszolgáltatási szervhez hasonlóan az Alkotmányban meghatározott alapjogok érvényesülésének biztosításában játszanak jelentős szerepet.
A hivatásos állami és önkormányzati tűzoltóságok hatósági jogkörrel felruházott, állami feladatot - a lakosság és az ország tűzvédelmét - megvalósító, közhatalom birtokában eljáró közigazgatási szervek. Ennek megfelelően a szolgálati jogviszony is az állam és a hivatásos állomány tagja között jön létre. A szolgálati jogviszony különleges jellege - a szigorú függelmi rend, a veszélyes helyzetben az élet- és testi épség kockáztatása, az egyes alapvető állampolgári jogok korlátozásának elfogadása - meghatározza, és egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól meg is különbözteti a testülethez tartozók jogállását.
A létesítményi tűzoltóság a Ttv. 35. § (1)-(2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy tevékenységével összefüggő tűzoltási és más műszaki mentési feladatok elsődleges ellátására létrehozott és fenntartott szervezet. A létesítményi tűzoltóság működhet a fenntartó szervezetén belül, annak szervezeti egységeként, gazdasági társaságként, kooperációs társaságként, vagy más nonprofit gazdasági társaságként is. Jogszabály gazdálkodó szervezetet vagy más jogi személyt létesítményi tűzoltóság fenntartására kötelezhet. A Kr. 2. § (8) bekezdése értelmében főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságot kell működtetni az atomerőműben, és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet alapján felső vagy alsó küszöbértékűnek minősülő veszélyes üzemben, ha a biztonsági jelentésben vagy a biztonsági elemzésben feltárt kockázat, illetve dominóhatás miatt az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság határozatában előírja.
A fent kifejtetteket összegezve indokoltnak tekinthető a megkülönböztetés, mely szerint a létesítményi tűzoltók az Mt., míg a hivatásos tűzoltók a Hszt. személyi hatálya alá tartoznak. A Hszt. hatálya, a törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a rendvédelmi szervek (rendőrség, polgári védelem, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtási szervezet, állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyára terjed ki. A rendvédelmi szervek, mint állami szervek az állam jogszabályban meghatározott feladatait látják el. Ezen feladataikat a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagai élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életük és testi épségük kockáztatásával, egyes alapjogaik korlátozásának elfogadásával teljesítik. A Hszt. hatálya alá tartozó szervek mindegyikének alkalmazottai közszolgálatot teljesítenek, a létesítményi tűzoltóságok dolgozói viszont egy gazdálkodó szervezet érdekében és annak utasításai szerint végzik tevékenységüket. A szolgálati jogviszony állami feladat ellátásához kötött, míg a létesítményi tűzoltók a gazdálkodó szervezet vagyonát, az ott dolgozók, valamint a létesítmény közvetlen közelében élők életének és vagyonának biztonságát hivatottak védeni. A gazdálkodó szervnek, mint munkáltatónak tehát közvetlen vagy közvetett érdeke a létesítményi tűzoltóság fenntartása. Az ilyen munkaviszonyhoz -, illetve a közszolgálat más ágazataiban foglalkoztatottak szolgálati viszonyához képest is - a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltók szolgálati jogviszonyának tartalma, a velük szemben támasztott fokozott követelmények miatt, jelentősen eltérő. Kétségtelen, hogy a tűz elleni védekezés közérdek. Éppen a közérdek érvényre juttatása indokolja, hogy meghatározott létesítmények működtetése esetén jogszabály vagy hatósági határozat kötelezően előírja a létesítményi tűzoltók foglalkoztatását. Mindez azonban nem változtat azon, hogy ezek a létesítményi tűzoltók tevékenységüket a munkáltató érdekében fejtik ki, elsődlegesen a munkáltató gazdasági érdekében végzett tevékenység pedig a munkaviszony megkülönböztető tulajdonsága.
Az Alkotmánybíróság 815/E/1997. AB határozatában már megállapította: "az alkotmányellenes diszkrimináció csak abban az esetben állapítható meg, ha a jogalkotó az ugyanazon (homogén) csoportba tartozók között tesz - önkényesen, ésszerű indok nélkül - különbséget. Ebből következően az egymáshoz bár a legtöbb szempontból hasonlító, ám valamely lényeges szempontból mégis különböző személyek csoportjai az alkotmányellenes diszkrimináció vonatkozásában nem hasonlíthatóak egymással össze, így az alkotmányellenesség megállapítására sem kerülhet sor" (ABH 2001, 920, 930.).
A fent leírtakra tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatásos és a létesítményi tűzoltók nem tartoznak azonos szabályozási csoportba, következésképpen az eltérő szabályozás alkotmányellenessége az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. november 17.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró