adozona.hu
50/D/2003. AB végzés
50/D/2003. AB végzés
alkotmányjogi panaszokról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 305. § (5) bekezdése és a külföldi utas számára adható általános forgalmiadóvisszatérítésről szóló 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
1. Az indítványozó...
50/D/2003. AB végzés
alkotmányjogi panaszokról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok alapján meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 305. § (5) bekezdése és a külföldi utas számára adható általános forgalmiadóvisszatérítésről szóló 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.Indokolás
I.
1. Az indítványozó képviseletében eljáró jogi képviselő 2003. január 27-én alkotmányjogi panaszt nyújtott a külföldi utas számára adható általános forgalmiadó-visszatérítésről szóló 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 5/A. § (3) bekezdése "kellő gondosság" szövegrészének a Fővárosi Bíróság 16.K.30.322/2002/19. számú, 2002. december 4-én kézbesített ítéletével befejezett ügyben való alkalmazása miatt. Beadványában az indítványra okot adó ügy részletes ismertetése mellett arra hivatkozott, hogy általános forgalmiadó-visszatérítésre vonatkozó, említett rendelkezés - figyelemmel arra, hogy a szabálynak az adóhatósági és bírói gyakorlat milyen tartalmat tulajdonít - az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti. Álláspontja szerint a támadott szövegrész a normavilágosság követelményét sérti, mert oly mértékben határozatlan jogi fogalmat tartalmaz, amely a gyakorlatban nem tölthető meg pozitív tartalommal. A vitatott szabály tartalmára csak negatív definíció adható, vagyis csak az határozható meg, hogy a kellő gondosság követelménye milyen esetekben nem érvényesül, de az nem állapítható meg, hogy a forgalmiadó-visszatérítésre jogosult engedélyes hogyan győződik meg "kellő gondossággal" arról, hogy az adó-visszaigénylés jogszerűségének és összegszerűségének az utas által állítottan bizonyított volta a konkrét esetben hitelt érdemlő-e; így ez a norma a címzettek számára teljesíthetetlen.A jogi képviselő 2005. február 18-án ügyfele képviseletében újabb alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Korm. rendelet 5/A. § (3) bekezdése "kellő gondosság" szövegrészének valamint az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 305. § (5) bekezdésének a Fővárosi Bíróság 16.K.30.322/2002/19. számú ítéletét felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.072/2003/7. számú, 2005. január 25-én kézbesített határozatával befejezett ügyben való alkalmazása miatt.
Korábbi beadványában a Korm. rendelet szabályával kapcsolatban írtak megismétlése és kiegészítése mellett álláspontja szerint a Tv. említett rendelkezése is az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 50. § (2) bekezdésébe ütközik. Érvelése szerint az, hogy a Tv-nek a folyamatban lévő ügyekre vonatkozó, az indítványozó szerint számára kedvező szabálya a bíróság értelmezése következtében az indítványra okot adó konkrét ügyben született jogerős ítélet felülvizsgálata során nem alkalmazható, sérti a normavilágosság követelményét és a bíróságoknak azt a kötelezettségét, hogy ellenőrizniük kell a közigazgatási határozatok törvényességét.
Az indítványozó utalt arra, hogy a Korm. rendelet - a külföldi utas számára adható általános forgalmiadóvisszatérítésről szóló 221/2001. (XI. 21.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése értelmében, e rendelet hatálybalépésével, 2002. április 1-jével egyidejűleg - hatályát vesztette.
2. Egy másik indítványozó 2005. március 29-én nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Korm. rendelet 5/A. § (3) bekezdésének a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.213/2003/7., Kfv.I.35.214/2003/7. és Kfv.I.36.336/2002/5. számú, 2005. január 25-én kézbesített ítéleteivel befejezett ügyekben való alkalmazása miatt.
Az indítvány lényege szerint a rendelet nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő ama követelménynek, amely szerint a jogbiztonság magában foglalja az egyes jogintézmények működésének átláthatóságát, kiszámíthatóságát.
3. Az indítványok benyújtását követően, 2008. január 1-jétől az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 262. § (1) bekezdés h) pontja hatályon kívül helyezte a Tv. 305. §-át.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és - ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja - a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.
Az R. 5/A. § (3) bekezdése és a Tv. 305. § (5) bekezdése konkrét esetekben való alkalmazása folytán az Alkotmánybírósághoz az Abtv. 48. §-ára hivatkozva alkotmányjogi panaszokat nyújtottak be, ezért a jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panaszokról kellett döntenie.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott szabályai szerint:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(...)
50. §
(...)
(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét."
2. A Tv. szerint:
"67. § Az Áfát. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(5) A számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. (...)
305. §
(...)
(5) Az Áfát. e törvény 64. §-ával megállapított 40. § (6) bekezdésének, és az e törvény 67. §-ával megállapított 44. § (5) bekezdésének rendelkezéseit e törvény hatálybalépésekor folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell."
3. A Korm. rendelet támadott szabályai értelmében:
"5/A. § (...)
(3) Az adó-visszaigénylés jogszerűségét és összegszerűségét a külföldi utasnak kell bizonyítania, melynek hitelt érdemlő voltáról az engedélyesnek kell kellő gondossággal meggyőződnie, továbbá az azt alátámasztó adatokat nyilvántartásában elkülönítetten rögzítenie."
III.
1. Az Alkotmányjogi panaszok nem felelnek meg az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdésében foglalt követelményeknek.Az Abtv. e szabályai értelmében "az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt" fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be; a törvény tartalmazza, hogy az alkotmányjogi panaszt "a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül" lehet írásban benyújtani.
Mindegyik alkotmányjogi panasz az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmét állítja, mégpedig abból az okból, hogy az alkotmányellenesnek vélt jogszabály a normavilágosság követelményeit sérti.
A három beadvány közül egyben - a Tv. kifogásolt átmeneti szabályával összefüggésben - hivatkoznak az Alkotmány 50. § (2) bekezdése sérelmére is. Ez a szabály az Alkotmány X., "A bírói szervezet" című fejezetében helyezkedik el.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatáról szóló alkotmányi rendelkezés a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyával kapcsolatos feladatmeghatározás a bíróságok számára. Nem alapvető jogot tartalmaz: erre sem az 50. § (2) bekezdése szerkezeti elhelyezéséből (nem az alapvető jogok között helyezkedik el), sem szóhasználatából ("a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét") következtetni nem lehet (1254/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 471, 472.).
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az "alkotmányjogi panasz - mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a jogorvoslatokat kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye" [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Mivel az indítványozók nem jelölték meg, hogy a támadott rendelkezés konkrétan mely alapvető jog sérelmét eredményezi, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
Hasonlóan döntött az Alkotmánybíróság legutóbb a 2007. június 11-én elfogadott 676/D/2004. AB határozattal befejezett ügyben (ABK 2007. június, 611, 613.).
2. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni. [23/1991. (V. 18.) AB számúvégzés, ABH 1991,361, 362.] Ebből következik, hogy az (1) bekezdésbeli jogorvoslatokon is azokat a perorvoslati eszközöket kell érteni, amelyek a jogerőre emelkedésig terjeszthetők elő. A felülvizsgálati kérelem ebből a szempontból tehát nem jöhet figyelembe, miután e rendkívüli eljárás - a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint - csak a már jogerősen lezárt ügyben kezdeményezhető. [23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118.] Mindebből következik tehát, hogy az alkotmányjogi panasz az ügyet jogerősen lezáró határozat kézhezvételét követő 60 napon belül terjeszthető elő, a felülvizsgálati eljárás az Abtv. 48. § (2) bekezdésben írt hatvan napos határidőt nem hosszabbítja meg. A fenti szabály alól egyetlen kivétel van: az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozatában (ABH 1998, 306.) rámutatott arra, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani (787/D/1997. AB végzés; ABH 2000, 1044, 1045 1046.).
A jelen ügy alapjául szolgáló, a Korm. rendelet 5/A. § (3) bekezdésére vonatkozó eljárások azonban nem tartóznak ebbe az esetkörbe. A 2005. február 18-án benyújtott alkotmányjogi panasz ebben a részében, valamint a 2005. március 29-én benyújtott három alkotmányjogi panasz elkésett.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró